Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

I megkímélhetett wi­ns engem Zeke Gábor et­től az egész kálváriától. Most mehetek, most alá» hatom magara. Mehetek ahhos a nyakkendő ti en Kiss Mihályt hoz, kérhetem szépen. Rimán« kodhatok! Jó, jó, csak lassan Boda Árnál, nem lehet már he- veskednL Szóval próbáld csak el, lelkem, mit teszel. Hát jó. Megsotúlom a cipőm talpát a lábtörlőn, így. Begör­bített ujjal háromszor kopog­tatok Kiss Mihály ajtaján, így. Persze, tudja, hogy megyek, de mégse állíthat«* be avval, hogy azt mondta a városi pébén Marjai elvtárs, menjetek el Kiss Mihályhoz, majd ád az munkát, meglesz eztán is két gyermekemnek mindene. Szó­val — vissza, vissza. Görbített ujjal kocogtatok, így. Ha hal­lom a hangját, becsendeskedek. Igen, igen. Jó napot kívánok, mondod majd Boda Amál, s meg állsz. Megvárod, amíg rád néz Kiss Mihály, s vársz, vársz, míg megszólal. Csak ha megis­mer, akkor mondod, én vagyok, Mihály, tudja kicsoda, a vé­si pébéről küldött Marjai elv- társ. Akkor ő megkérdezi tő­led, hogy mondja, kedves Zeke Gáboráé, született Boda Amál, egyáltalán miért nem helyez­kedett el eddig maga? Mért most kell kapkodni, amikor Zeke Gábort visszahelyezték, vagy ha tetszik, áthelyezték a feketeföldi állami gazdaságba növénytermelési munkásnak? Mért most kell magának, Boda Amál, munka után nézni? Ezt Kiss Mihály megkérdi. Mert ő fenn van, ne felejtsd el, Boda Amál, most is fent van. Sze­mélyzeti osztályvezető. Ügy ám, fent van, Boda Amál! A legnagyobb gyárunknál, a har­madik emeleten, egy kis udvari lyukban. De fent van. Vargá- né mondta is, hol lelem meg. Még a nap se süt be oda. Ab- | ban a gyárban éli az le egész ' életét Mindenkinek jóembere, ; mindenhol buzgólkodik, áá, ■ éppen ehhez kocogtassak 1 én be. ( Vissza, vissza. Szóval azt : mondja Kiss Mihály: maga ] Boda Amál, asszony nevén Ze- . se Gábomé, eddig mért nem helyezkedett el a termelő mun- 1 kában? Azt gondolta talán, i mert Zeke Gábor a Temetke- ] zési Vállalat örökös iga» j gatója, akkor magának már le­esik az arany karikagyűrű, ha 1 folytatja rendes munkásasz- 1 ■izony életét a ruhagyárban? j Ha ... Erre mit mondasz, Boda j Amál, asszonyneveden Zeke Gábomé? Mit mondok, mit ' mondok 1 Hát ezt. Ha nem tud- 1 né Kiss Mihály elvtárs, az i én uram... Nem, így nem le- hét. Csendesen kell kezdeni, Boda Amál. A te embered most ‘ hétfőn hajnalban kizötyögteti * magát az ohatpusztakócsl vo- r nattal a feketeföldi állami gaz- s daságba, s csak szombaton a félhármassal jön vissza. Nincs ‘ temetkezési vállalat, nincs, í nincs. Semmi sincs. Csak e z i a Kiss Mihály elvtárs van, aki- , hez Marjai elvtárs küldött a városi pébéről. Ezt nem sza­bad elszalasztani, Boda Árnál. 8 Ké* gyereked van. Talán Pl- t tyűt akarod kivenni a techni- f kuniból, mi? Csendesen, csen- . desen. Tudja, Kiss elvtárs, amikor az én emberemet ki- * emelték a sirásó brigádossóg- i ból. aztán megtették kilenc- 4 százötvenben temetkezési igaz- , ga+ónak, és mivel meglett a második gyerekünk, tud1 a, a ' gverekéidás bő esztendejében, 2 akkor ő engem kivett a ruha- j gyárból. „Amál, nem vagyok . In Hé’ános Madze fff el várói, hanem Zeke Gábor elvtárs va- t gyök, a temetkezési vállalat 1 igazgatója, valóságos munkás- , igazgató, felelős vezető. Én t nem tűröm hogy holmi műfűre üzemvezetők szekáljanak té- 1 ?ed Egy gondod legyen, asz- t sznny; gvermekeink mé'tő ne- s ve’4«e. Mondhatom, k’>ó'yi ne- ^ ve'é'e. Hehe. azt mondiák úgy­is király lettem, a halottak ki- ' rá’va. hehe .. Nem tagadom, 1 k’s«é hencegő vo't Zeke Gábor j De fel is vághatott. Ki«s elv- 1 társ. Valaki lett beWe. Én ké­rem szegénv iparosi ánv vol­lem. T*o<s* Tstván szegénv éd-g- apám lakatos volt. a pincéién kívül, «ak hat lány volt a va I VARGA IMRE; A DRUKK yvyyvyyyyyyyyvyvvyyy^ gyón a. Megtanultuk mi a házi­munkát, kérem. Meg kell néz­ni, Kiss elvtárs, milyen lakást, miegyebet varázsoltam én! Jöj­jön csak el, még minden együtt van. Ja, igaz, maga volt már nálunk ötvenötben, de akkor az én uram nem segített magán. Pedig higgye el, Kiss elvtárs, nem rossz ember ez a Zeke Gábor. Nem keresett ez mellékesen semmit Csak a törvényes prémiumot vette fel. Amióta abbahagyta a brigadé- rosságot a sírásóknál, még bor­ravalója sem akadt Nem mon­dom, akkor jócskán volt A sír­ásóknál mindenkinek meg kell fizetni a vámot Meg, kérem. Náluk nincs mese. De én oda­haza is dolgoztam annyit, miint a ruhagyárban, tessék elhinni. Nem nagyságosasszonykodtam én. Bratyiztam én, mint mások teszik, művészekkel, színészek­kel, egyebekkel? Soha, Kiss elvtárs. Senki nem hányhatja szememre. A családias összejö­vetel volt egyetlen szórakozá­sunk. Még sok emberrel se jár­tunk össze. Egyszerű ételek, italok. Az én uram jól tud ul­tizni, a bútorgyári igazgatót Is tetszik ismerni, meg a villa­mosnál a remízparancsnok. Csak ók voltak, meg páran a városi tanácstól. Slussz. Csen­desen játszottak, kérem. Tévét is csak mostanában kezdtünk nézni. Kész. Ennyi volt, csak ennyi. Hogy mi éltünk volna nagylábon? Nem járt az én uram még technikumba se. Ugyan már! Majd a fiúnk el­végzi. Régi ember az én uram, múltja van annak, érdemei, térem! Minek Járjon negyven­tét éves fejjel Iskolába?! Nem jó, Amál, egyáltalán nem jó. Már megint a plafonon sétálsz. Kiss az ilyen beszédet lem áldhatja. Tudhatnád, hogy ravasszal meglesz a technikumi >klevele. Nem érted Amál? Szóval akkor... Hm, maga az, leke Gábomé? Tudom, hogy ön. Szóltak a pártból. Rend­ien lesz minden, kérem. Csak ingem privátlm érdekel, hogy naga egyszerű munkásember ánya létére hogy keveredhe- ett olyasmibe: temetkezési fe- :ete kocsin járni ide-oda, be­vásárolni, kirándulni, mifene. Mondja, hogy tehette ezt? lem, nem, ilyet nem kérdez ez i Kiss Mihály. Dehogy nem, Soda Amál. Légy nyugodt, negkérdl. Dicendi úr is meg- érdezte, a sarki Italbolt veze- öje, mi az, Zekéné keziccsóko- j om, már nem a hollószínű ojszrojsz fuvarozza a nagysá- ;át? Csak nyugodtan, Boda 1 imái Hogy is képzeli, Kiss ] Ívtárs?! Nem én kezdtem, ké- ( em. Zeke Gábor ekkor kapott á, mikor látta, hogy komái Is ' Iküldik a vállalati teherautót ! zombat délután három üveg : zódáért Barna elvtárs is a 1 uagnógyár dirije, tízszemélyes ! nikrobuszon viteti haza a fele- ’ ágét. Az én Zekém úgy gon- , őlkodott, Kiss elvtárs, ne le- 1 yen üresjárat, legyen haszna 1 j, ha arra jár az a kocsi. Van * bben Igazság. Pedig én nem 5 szereltem beleülni. Az f nyám meg egyenesen hidegle- Ist kapott, kihagyott a szív- j érésé, ha a kocsi megállt há- unk előtt. De, de. Az én Ze- ém egyre jobban. Persze, én nkrltikát gyakoriok, Kiss elv­ára, mert néha később már ellett is. Tudja, ha jöttek a agy bevásárlások a piacon, előzéskor, miegyéb, akkor jól 5tt a fekete kocsi. Hány kosár lfért ott, 3 milyen jó rúgózá- ú mindegyik kocsi! Nem tört ssze sose a holmi. Hogy mi itt rá? Hát tessék mondani, yomtató lónak fel szokás ötni a száját? Megmondom én árkinek is! A mál, Amál. Már megint. 1 j Arcod egészen rákve- | rés lett. Nem szabad J ennyire, Boda Amál. | íegtört hangon, csendesen fe- ;s élj. Hát lehet erre csak naza- éauskodni? Mit felelsz mégtel Arthur Köpeti er irodalmi dijat alapított Arthur Koeetler, tsz A «erhö­ben élő magyar származású író 25 évvel ezelőtt a spanyol polgárháborúban börtönbe ka­rúit és Franco halálra ítélte. Ennek emlékére Koestler ' 400 font értékű díjat alapított, amelyet minden évben annak a rabnak ítélnek oda, aki az j angol börtönök valamelyiké­ben akár irodalomban, kép­zőművészetben vagy zenében kiemelkedőt alkot. Az idén közel háromszázan, férfiak és nők vegyesen, vet­tek részt a pályázaton, s egy nagy londoni lap kiállította, illetve közölte a díjnyertes müveket, A díjjal járó pénz­összeget a rabnak jóváírják és szabadulása után kapja kézhez. A zsűriben többek között J. B. Priestley és Sir Kenneth Clark is részt vesz. minderre, Boda Amál? A fő­kérdésre mit felelsz? Mondja csak, Zeke Gábomé, hogy is is volt az a családi kirándulás Sikondára? Mit felelek erre? Egyáltalán nem értem, Kiss elvtára, mért fújják fel ennyi­re. Ezt felelem. Talán elköve­tett az én emberem valami ég­bekiáltó bűnt? Nem csalt az, nem írt a százasok elé egyszer sem egy ezrest, nem sikkasz­tott, semmit se csinált Csak tessék higgadtan megítélni, Kiss elvtárs. Szóval... Üjfa- ból kellett bizonyos elhúnyt Nagy Istvánt valahová Bara­nyába szállítani. Nekünk meg volt az eszemtétől két szemé­lyes beutaló Sikondára, így Gyebnár, a pilóta felszedte Új­faluban a kadávert, be­hozta hozzánk, itt jégre tették. A beutalónk két nap múlva tett érvényes, akikor Gyebnár elvitte a kadávert oda Bara­nyába. Meg hogy takarékos­kodjunk, minket is, mármint engem meg Zeke Gábort. Si­kondára. Máskor is megtettük már. Mért? Maga talán nem ment még a gyár teherautóján, Kiss elvtárs? Például, mikor költözködött. Szóval, nem, én nem kiabálok, Kiss élvtárs. Az nem volt benne a vállalásban, hogy másnap délben temetés lesz abban a baranyai faluban. Hogy mindenki ott vár, ennek a Nagy Istvánnak valami le­származottja is. Valami káder. Aki szólt És most egyszerre beborult az ég, Kiss elvtárs. Csak azt tudnám miért?! Hisz eddig is írkéltak a városi ta­nácshoz, volt beadvány a me­gyei tanácsnál, még a minisz­ternél is. De Zeke Gábor ma­kulátlan maradt És most meg! Nem alkalmas a vezetésre! Sú­lyosat vétett az erkölcs ellen! Efféle. Tessék mondani, hát olyan rettenetes bűn ez? Em­bertelenség volna ez, a kegye­let lábbal tiprása? Egy sírásó­ra merik ezt mondani? Aki szakmánybán csinálta az ilyet? N yugalom, Amál, nyuga­lom. Nem szereted a púdert. De most tegyél egy keveset a szemed alá is. Úgy, úgy. Higgadtan beszélek Kiss Mihállyal. Elvég­re a Zeke vétke ez. É n r a j - tam segíteni akarnak. Kiss nem fog zűrözni. Persze, hogy nem. Hiszen szóltak neki. És ha a ... ha a munkatársak kér­dezik? Miii? Ha majd azok a bekötöttfejű asszonyok, a be­tanított munkások, akik közé holnaptól fogva te is tartozol, Zeke Gábomé, Boda Amál, azok is megkérdezik majd, hogy? Szentisten, Boda Amál, szentisten. Ha azok megkér­dik... Még egy kis púdert a szemed alá. Ügy, úgy. Siess már. Tizenegy óra. Fél órád /an. Kiss Mihály akkorra vár. Vizsgára mégy. Talán életed ilső és legkomolyabb vizsgájá- •a. Siess, Boda Amál, siess. Somerset Maugham 90 éveo A világhírű angol fró ár 25-én ünnepelte M. szü­letésnapját Ez alkalomból az angol rádióban szalagról fel­hangzott Maugham felolvasá­sa: riviéral villájában nagysze­rű novelláiból olvasott fel né­hány részletet Somerset Maugham népese- rűségére Jellemző, hogy világ­szerte mintegy 50 millió pél­dányban adták Id műveit, vagyis évente körülbelül egy milliós példányszámban jelen­tek meg. A film és televízió feldolgozásokat beleszámítva becslések szerint az író eddig mintegy 1 350 000 fontsterlin- get keresett alkotásaival. lakét® Gyuias Repülőgép a szőlőhegy felelt Szép volt a nap--. A gazda tölgyfából vert asztalra kitett négy vastag poharat, a míg szellőzött a pince a szorgalmas kabócák egyhangú nótájukat fújták, ültünk... A refckenö meleg tavába, mint a friss patak, a pince hűse beszaladt, Köröttünk úszott s páfrány és sások frissen kéklő szárnya lengett aa eltikkadt világba... Heg jött a pásztor is. A balta langyos vasával dőlt a gazba. A kanak és a fürge seregély káráról folyt a szó, Csengett a hegy s a madarai aaengők aranyszín, tág dalára keringtek fent az égnek magasában Majd rojtos ostor és kereplő elhallgatott s rózsáról kékre mélyült a táj és tárgyak dia, “9 Emelik a lengyel filmgyártás színvonalát Lengyelországban elhatároz­ták, hogy felülvizsgálják az 1964-ben forgatásra kerülő fil­mek forgatókönyvét. Két má­sik intézkedésnek is az a cél­ja, hogy emeljék a lengyel filmgyártás színvonalát: ezen­túl a forgatókönyviró anyagi­lag érdekelt lesz a film be­vételében és azokat a filme­ket, amelyek ideológiai és művészi szempontból különö­sen érdemesek rá, előjogok illetik meg a terjesztésben. Két hónappal ezelőtt Var­sóban széleskörű konferenciát tartottak a film problémáiról; az értekezletről most az „Ek- ran” című lengyel folyóirat részletes beszámolót ad. A «égy pohár piros kadar« •M erdős ■ betyár-csalói, átesflrte lángjain aa éjszakái. S Patkó Bandi. Juhász ■ a többiét ttkcl rejtett e tölgy-sziget, •» pandúrok álma, — mhrt a mii topogtak lombos fák alatt..« Jöttek a szép fehérfogó boly áros. pajzsos vadkanok, .q Aztán a szentek: János, Antal lebegtek, mint az angyal • gazdák védőszentjet, P fényiéit a tág magasba Es lent az erdőn már haza ■tat alig talált a gazda Elbáit a sűrű, barna csend. Gyufánk is elfogyott. Csupán a fül maradt. ■ ha zlzzent az avar, tudtuk, ez már nem út! Aztán egy fütty! Egy kormos mmdenyé jelezte, merre lépjünk, s két bátran földro-szálló eubee gyémántként szikrázó jele elindított a kis fain fele. UJ KÖNYVEK Tass Istvánt NEHÉZ SZERELEM (A líra regényei Sajátos önéletírás s a 20— 30-as évek költészetének tör­ténete ez a könyv. Személyes emlékek szövik át meg át, de a történet a koré is, s elsősor­ban a modem magyar líra tör­ténetét dolgozza fel esszé-sze- rűen az író. A Szépiiódalmi Könyvkiadó kiadásában Jelent meg az érdekes könyv. Hermann Hesses NARZISS ÉS GOLDMUND Thomas Mann, Rilke és Freud kortársa volt Hermann Hesse. Művel a polgári világ és gondolkodás mély válságát tükrözték. Ez a műve lírai ön­vallomás, s művészetének egyik csúcsa. Thackeray? SZNOBOK KÖNYVE Az író a saját korának és hazájának sznob fiai elé tar­totta a görbe tükröt, de írásai ma sem vesztettek érvényes­ségükből. A Sznobok könyvét a nagy angol író halálának 100, évfordulóján a Béke-Világta- nács felhívására adták ki ma­gyar nyelven is, Illés László fordításában, Thackeray erede­ti rajzaival. NÉMET KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA A Móra Könyvkiadó A világ- irodalom gyöngyszemei sorozat következő köteteként adta ki a német költők müveinek válo­gatását A válogatás, a szer­kesztés és az előszó Keresztury Dezső munkája. A fordításnak több mint a fele régebbi, már elfogadott, kitűnő fordítás, s a német költészeten kívül való­ságos „műfordító seregszemlét’* is tartalmaz a kötet Fehér Klaras EGYSZER ÉS SOHA TÖBBÉ Régi regényeinek figuráit támasztja föl ismét az írónő. Az olvasókat éppúgy értiekelte, mint őt magát mi lehet 10—15 évvel később a sorsa a felsza­badulás után magukra hagyott fiataloknak. A regény krónika a korról is, s a jelen számos problémáját dolgozza feä< t Eirfiőa Jássós: Háztetők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents