Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

■ FEBRUAR 1« ivaplO Bizonyítványosztás Teklái alun Negyvenkilenc forintos munkaegység — Lassan elmosódnak a határok ENNEK a bizonyítványnak minden érdemjegye forinttal mérhető. Jól dolgoztaik a tekla falusi Egyetértés Tsz asszo­nyai? Három nap alatt 640 mázsa új burgonyát kiszedtek és vagonba rakták? Nem saj­nálták a munkát a cukorrépá­tól és a dohánytól? — 49.45 forint lett a bizonyítvány vég­eredménye munkaegységen­ként. így aztán nem kell szé- gyenkezniök ország-világ előtt, de Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke előtt sem, aki tegnap részt vett zárszám­adó közgyűlésükön. Az elnök — Paluska Sán­dor — örült talán a legjob­ban. Hogyne, mikor két éve még csak 12 forintot ért egy munkaegység Teklafalun. Egyetértés sem volt a közös­ben, most meg Endrőcöt is hozzácsatolták, mégis kiugrot­tak az elsők közé. Pedig őket is sújtotta a ta­valyi rendkívüli időjárás. Nem is a búzából, árpából emelke­dett meg így a munkaegység értéke, hanem a dohányból és a cukorrépából, a újburgonyá­ból is... természetesen a tag­ság jó munkájából. íme a szá­mok: Az újburgonyából 70 ezer forint bevételt terveztek és lett 125 000 forint. A nyolc­van holdas cukorrépatermé­sük 77 ezer forint többletbe­vételt hozott és csak ez más­fél forinttal megemelte a munkaegység értékét. A har­minc hold dohánytermés fél­millió forinttal gazdagította a termelőszövetkezetet. Az Egyetértés Tsz-nek 85 vagon kukoricája termett és még ma is 22 vagon áll ké­szen a takarmányozáshoz má­jusi morzsoltban. Az állatte­nyésztésük is szép jövedelmet hozott. Leadtak 378 sertést, 76 mázsa baromfit és 620 hekto­liter tejet Tulajdonképpen egy munka egység értéke csak 32.50 fo­rint hanem a prémium, amit kifizettek a tagoknak, alapo­san — 16.95 forinttal — meg­emelte az értéket. így lehetsé­ges, hogy Litter István a fele­ségével 33 ezer forintot kere­sett, Hajdú Vende egymaga 15 800 forintot kapott, a 65 éves Kraka Pál pedig 24 400 forintot vehetett feL EDDIG a számok, amik mögött sok vita és bajlódás van. Mert a munkaegység ér­tékében nem tüntették fel a Teklafalu meg Endrőc közötti kukorica-vitát, ami azért fa- ju't el annyira, mert egyesek elhíresztelték, hogy az elnök Teklafalut támogatja, ezért nem halad Endrőcön a kuko­ricavetés. Az elnök maga mel­lé vette a brisádvezetőt és lemérték a határban a kuko­ricatáblákat. Alig volt eltérés a két falu határában elvetett kukorica között. Máskor a va­sárnapi vagonkirakással volt prob’éma és a faluban élő kubikosokat kellett segítségül ! hívni. Mikor végeztek a ki­rakással, akkor egyesek szóvá tették, hogy ez a „jövedelem” jó lett volna a tsz-tagoknak is. Az ellenőrző bizottság pe­dig a vezetőség „fejére olvas­ta”, hogy néhány zsák hiány­zott a raktárból és egyet-egyet a raktáros a tagoktól hozott vissza. Teklafaluban ennél nagyobb problémák nincsenek. Ezeket is elsimították már azóta és az eredmények bizonyítják, hogy a tagság valóban egyet­értésben dolgozik. Az idei munkát is jól elő­készítették. ennek érdekében 22 pár lóval takarítottak be 360 vagon terményt, hogy ad­dig az erőgépek a szántással, vetéssel végezzenek. Más években ilyenkor háromszáz hold is vetetlenül maradt, most alig húsz holddal adó­sak. Takarmányuk is van bő­ven, kihúzzák vele augusz­tusig. Az is csak bíztató volt a számukra, amit Palkó Sándor elvtárs mondott a zárszámadó közgyűlésen: lassan tűnjenek el a határok a két falu kö­zött, ne nézzenek egymásra sanda szemmel, hanem közös akarattal törekedjenek még többet és jobban termelni. Nem kell ma már megszakad­ni a munkában, hiszen oda jutunk, hogy a férfiak elfelej­tik a kaszálást, az asszonyok a marokszedést, mert egyre több traktort, gépet kap a me­gye. Az állam betartja i?é-e- tét és ellátja géppel a falut, hogy a nehéz mezőgazdasági munkát a tagok helyett gépek végezzék el. A közgyűlésen a tagok már a jövőről beszéltek. Az ellen­őrző bizottság elnöke az asz- szonyok téli foglalkoztatását emlegette. Igaz, hogy az as­szonyoknak kevesebb a mun­kaegységük, de csak azért, mert a főszezonban tudnak dolgozni. Ha télen is találná­nak elfoglaltságot, másképpen alakulna a keresetük. Szabó József elvtárs, a járási párt- bizottság első titkára pedig a közelgő olvadásra hívta fel a figyelmet, hogy a vízkárokat időben elháríthassák. A PÉNZBENI részesedést borítékba csomagolva vették át a tagok — bizonyítványát elmúlt évi jó munkájuknak. Az „Epeios? akció“ díjat nyeri Montecarléban Montecarlo (AFP): A montccarloi televíziós film­fesztiválon egy szovjet és egy japán film nyerte a né­pek közti megértést legjob­ban szolgáló mű megtisz­telő címét. A zsűri meg­osztotta a díjat a „Szovjet kozmovízió” és a ..Még ma is a felhők alatt” című ja­pán film között. Komoly sikert ért el a ma­gyar televízió filmgyártás is! őrsi Ferenc kapta meg a legjobb eredeti forgatókönyv díját az Epeiosz akció című alkotás írói munkájáért. A legjobb televíziós fel­dolgozás díját Marshall Flaum amerikai rendező­nek Ítélték. A „Meglepő barnabasek” című cseh­szlovák film a legjobb gyer­mekműsor díját nyerte el. A fesztiválon ezenkívül még számos dijat osztottak ki. „Málna szüret66 egy mecseki völgyben A Mecsek egyik völgyében — Hidason — málnát „szüre­telnek” az arasznyi hóban. A szüretelők azonban nem em­berek, hanem fácánok. A helybeli málnatermelő szak­csoport ültetvényén szedege­tik össze a bokrokon maradt érett vagy félérett szemeket Két olyan málnafajta van itt — az egyik az úgynevezett Lloyd George, a másik Ador­ján András, a szakcsoport el­nöke által kinemesített fajta — amelyek évente kétszer te­remnek. A második termés novemberben érik be és ak­kor már csak a szebbjét sze­dik le a csoporttagok. A hi­deg elől a védett mecseki völgybe húzódó fácánok nyil­ván vonulás közben fedezték fel a téli „vitamintelep”-et. Azóta rendszeresen megjelen­nek itt, gyakran csapatostul, s csipegetik a Lloyd George- és az Adorján-málna szemeit. KÖLTÖZIK A HIVATAL Szarvasok az ibafai tsz-majorban Az ibafai termelőszövetke­zet majorja az erdő szélén fekszik, s a tartós hidegben, hóban a széna'kazlaikat rend­szeresen dézsmálják az éhes szarvasok. Éjszakánként átla­gosan 30 szarvas jelenik meg. A legszélső kazal már össze­— Mennyit érhet ez a pak­saméta? — Egymilliót, vagy kettőt is? Az ördög tudja pontosan. Értékes tervek vannak ben­ne, annyi biztos — aztán bo­csánatot kér és két ilyen hor­ribilis összeget # érő csomagot a hóna alá kap. Szalad vele az emeletre. Most költözik a Pécsi Tervező Iroda. Az igazgatót nem kell ke­resni. A folyosón beszélget Bá­lint János a főmérnökével és az egyik tervezővel. Nagy gondban voltak a napokban. A költözködés... ki szállítsa ide a bútorokat, a ládákat, az iratokat, kétméteres vonalzó­kat és tonnányi tervrajzokat? — A BELSPED nem vál­lalta, az ÉPFU szívességből ajánlkozott, mivel ő is ÉM vállalat. Csakhogy a rakodó- munkások ... — Nem jöttek? — Dehogynem, csak ennél a munkánál nem keresték meg azt az órabért, amit másutt megkaptak és lassan- lassan eltünedeztek. Ezért hordja a bútort az iroda min­den dolgozója. — Utat kérünk — és a szűk folyosó végébe húzódik az ember, mert Egyed Nóra és Svadik Mária egy nagy táblát cipel az emeletre. Ma íróasztalt, ládát visznek a szobákba, holnap a tuskihúzó, toll és puha, könnyű ceruza lesz a kezükben. Ez már a költözködéssel jár, no meg a szállítási nehézségekkel. öröm lehet egy ilyen új épületbe költözni. Minden a helyén, tágasabb, szebb, vilá­gosabb, melegebb helyiségek. Az igazgató mosolyog: — Tessék bejönni az iro­dámba! Brrr! Ez beillik egy MIRE­LIT hűtőkamrának is. Szép a karcsú állólámpa, az alacsony om'ott, amint körülrágták az alját. A tsz dolgozói megfi- j stílbútor, de a hideg kibír- 7 ,, . hatatlan. Itt elég két perc és gyeitek, hogy mair a-konyat- j azf^n _ „Hapci! Gyerünk ta­ker az erdő szélén lese’ked- ián a folyosóra”. nek az éhes állatok. Eddig 80—100 mázsa szénát fogyasz­tottak el. A tsz a kárt beje­lentette. Ha nem sikerül a szarvasokat az erdő belsejé­ben felállított etetőkhöz csa­logatni, a többi öt kazalban is komolyabb kárt tehetőek, Az egész háromemeletes épületnek egy telefonja van a földszinten, a főkönyvelő irodájában. Pedig éppen ele­gen hívják őket, dehát most köti be a posta a kábeleket és az igazgató személyes köz­benjárására február 15-ére ígérik, hogy nem kell a bar­nahajú, nyúlánk kislánynak három emeletet szaladnia egy- egy tervező után, ha valaki a városból hívja. Csupa öröm az új épület? Tessék csak megkérdezni azo­kat, akiknek egyelőre az ét­teremben jutott hely! Ujjnyi vastag por fed itt mindent. Dolgozni lehetetlen és este feltétlenül • hajat kell mosni. Ugyanis most bontják el azo­kat a falakat és építenek he­lyettük másikat, amelyek ideiglenesen több hónapon át a városrendezési iroda, meg még néhány részleg irodáját övezték, öszvér épület ez. A földszintet már két éve átad­ták, a többi emeletet csak most, azazhogy most sem véglegesen. — De legalább most ked­vezőbb körülmények között lehet dolgozni, nem igaz? — Van benne valami, sok­kal jobb a réginél, de már ez sem elegendő. Még egy emelet kellett volna, még egy, hogy a 230 fős vállalatot 29 személlyel fejlesszük. Eny- nyi kellene ahhoz, hogy a ránkbízott feladatokat meg- valós.thassuk. Igaz is, tervek kellenek mindenütt, tervek miatt hú­zódik a mecseki TV-adó épí­tése, tervek hiányoznak a vízvezeték gerinchálózatának kiépítéséhez, tervek és rajzok. Ezért mondta Trautmann elv­társ legutóbb Pécsett, hogy az Építésügyi Minisztérium gondolkodik területi tervező irodák létrehozásán, teljesen önálló profillal és nagyfokú hatáskörrel, hogy a jövőben ne szenvedjünk terv-hiány­ban. A harmadik emeleten bené­zünk néhány szobába. Nagy még a felfordulás, de már most is tapasztalható, hogy | modernebb, korszerűbb lesz ez az irodaház a régi, isko­lának építettnél. Még akkor is, ha az egyik teremben a menyezet hat villanyégője fűt, ha az irodavezető szobája sar­ka beázott, ha hiányoznak a beépített szekrények egyes szobákból. N Mindennapos gondjai ezek az új építkezéseknek és úgy látszik a tervezőmérnökök sem vonhatják ki magukat az építészet, a kivitelezés ál­dásai alóL Hát istenem, ilyen a költöz­ködés — most ez a tervezők, statikusok, gépészmérnökök és technikusok dolga. — Ha csak ez volna — replikázik az igazgató —, de erre az időre esett az éves mérleg összeállítása, az év végi leltározás, a panelházak tí­pusterveinek dokumentációja és hogy ne unatkozzunk, ez­alatt elkészítettük az Építés­ügyi Minisztérium megrende­lésére a II sorház típuster­vét, amihez 18 000 adatlapot kellett összeáll tam. Az más ... akkor a milliót érő csomagok is nehezebbek, mert húzza őket a gond, hogy ... „nyakamon a határ­idő, én meg emeletről eme­letre pendlizek a ládákkal”. Ez már nem testmozgás dolga... g. b. Értetlenség vagy felelőtlenség? A napokban egy megyei vezető szakemberrel beszél­gettem. Érthetetlen — mon­dotta —, az utóbbi hetekben több mint tízezer malac szü­letett a megyében. Erre nem számítottunk. Baj lesz még ebből, meglátja. Először nem tudtam el­képzelni miért baj az, ha szaporodik a tsz-ek sertés- állománya. Tízezer malac, hisz ebből jövőre tízezer hí­zott sertés lesz, ami testvé­rek között is negyvenezer sonka, s vajon ki tudná hány ezer pár kolbász, hány szelet karaj. Csak miután áttanulmányoztam a megvei párt-végrehajtó bizottság 1963. március 22-1 határoza­tát — melyet szakember is­merősöm nyomott kezembe, — döbbentem rá, hogy itt, ha ez így megy, bizony baj lesz. A határozat ugyanis kimondja, hogy a malacel­hullás legfőbb oka a rossz épületekben kereshető. Ezért amelyik tsz-nek nincs meg­felelő épülete, ott télen tilos az elletés. Ezt igazol ja az öt évre visszamenő malacelhul- lási statisztika, 1959 ben a megyében a télen született malacoknak 30.9 százaléka. 1960-ban 33,3 százaléka, 1961- ben 26.6 százaléka, 196” ben pedig 16,5 százaléka elhul­lott. Az • elhullás! veszteségek csökkentése érdekében a megyei párt-végrehajtó bi­zottság javasolja a termelő- szövetkezeteknek az éven­ként kétszeri: tavaszi, őszi elletések bevezetését, ponto­san meghatározva a fedez­tetés, elletés és választás időpontját. A megyei tanács emellett épületenként 10 000 forintot biztosított a szer- fás fiaztatók téliesítésére. Ezt a pénzt a termelőszövet­kezetek fel is vették, egy- részük azonban más célra használta fel, ennek ellené­re a szigetvári járás kivéte­lével mégis a legnagyobb téli hidegben, januárban, februárban elletnek. Feles­ben. A malacok fele a szö­vetkezeté lesz. fele pedig a hideg martaléka. Az egyik ilyen tsz-ben megkérdez* ük a sertésgon­dozót, aki tavaly részt vett a szentegáti továbbképző tanfolyamon és élénken he­lyeselt, amikor az előadó a téli fiaztatások beszünteté­sét javasolta, miért ellet ja­nuárban? Nem látja, mit művel? Hisz a malacok fele elhullik. Az illető akkor ke­serűen így válaszolt: „Tu­dom én, hogy nem jó ez, szóltam is időben a vezető­ségnek. de ők erre kénysze­rítettek”. Egy másik tsz-ben az el­nököt kérdeztük meg és fur­csa választ kaptunk. „Nem hagyhatom üresen a kocá­kat, nem várhatok tavaszig, mert akkor nem tudom tel­jesíteni a sertéstervemet". És így tudja, hogy ha a ma­lacok elhullanak? Erre mi­lyen választ lehet adni” Ez a tsz-elnök abban remény­kedett, hogy enyhe lesz a tél, de rá lehet-e bfzm íz időjárás szeszélyeire egy gazdaság tervét. Aki ^rre épít, nagyon rosszul énít., mert Magyarországon a te­lek általában hidegei' s oly­kor még a gyapjas bárány is elpusztul, nem még a ko­pasz, párnapos kismalac, s attól még nagyon messze vagyunk, hogy a fiaztatókat fűthessük. Értetlenség vagy felelőt­lenség az, ami Homorúdon is történt, már tavaly is. és most újra. A homorúdiak sa­ját kárukon sem tanulok, tavaly télen maldnem az összes malacuk elhullott és most megint télen elletünk. És már alig van malac, ko­cánként egy, esetleg kettő lézeng a kutricákban. Vagy mennyit értettek meg a vá~ sárosdombói tsz vezetői a megyei párt-végrehajtó bi­zottság javaslatából, ha me­gint csak januárban elletnek és már eddig elhullott a szo­pós malacok 70 százaléka?! Hibásak ebben a járási szervek is. Ahol ilyen ará­nyú a téli malacelhuliáo ott nem stimmel valami a járá­si szakirányítás körül, á tsz- eket persze nem lehet uta­sítani. de miként azt a szi­getvári járás példája is bi­zonyítja. az ésszerű javasla­tot végre lehet és végre is kell hajtani. így kívánja ezt a tsz-ek és a népgazdaság érdeke egyaránt. A sziget­vári járás szakvezetői fel- világosító munkával elérték, hogy a járás termelőszövet­kezeteinek 90 százalékában már nem elletnek télen. Itt természetesen azokról a tgz- ekről van szó, amelyekben nincsenek meg a téli el’°tés feltételei. S az eredmény: egész Baranya megvében a legkevesebb malac a sziget­vári járásban hullott el. Nem az a baj tehát, hogy tízezer malac született, ha­nem az, hogy most a tél kellős közenén született, és jó. ha ebből 5000 megma­rad. Mert egyre több hclv- ről érkezik a jelentés, hűlj a malac, a tél megszedi a vámot s várbat-e így a vá­rosi nép jövőre több karait, sonkát, oldalast, és várhat-e az egvszerű tsz-tag több >5- vedoimet” Tlven magas vám mellett aligha. Értetlenség vagy felelőtlenség? Hát van ezen mit nem érteni? Rónaszéki Ferencné A MŰM komlói 501-es Jparitanuló-intézetében 330 vájártanulót képeznek ki az idén. A fiatalok az ország különböző vidékeiről kerültek Komlóra. Többségük az intézet otthonában lakik. Iván László bányaművelés és géptanszakos tanár előadást tart az első­éves vájártanulóknak. K /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents