Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-22 / 44. szám

BTEBRÜÄÄ £L 3 Közelebb a városhoz! A ▼áros és * falu közötti különbség megszüntetésének nehéz és hosszú folyamatot igényló munkája különösen nehéz a régi uradalmakból, nagybirtokokból alakult álla mi gazdasagokban. Itt él legelevenebben a régi fél­feudális Magyarország szelle­me, itt van még a legtöbb javítani való. Ha sok helyen át is építették a régi cseléd­házakat, könnyebbé tették a dolgozók életkörülményeit, nagyobb lehetőséget teremtet­tek a gyérékeknek az iskolá­ba járáshoz, emelték a műve­lődési és szociális fejlődés le­hetőségeit — mégis ezek a te­rületek esnek legmesszebb ko­runk ilyenirányú célkitűzései­től. Ez nem is csoda, hiszen legmesszebbről indultak. UJ szármát tanulnak Tanulságos megvizsgálni né­ha egy-egy állami gazdaságot, vajon mit tettek, mivel segí­tették elő a fejlődést. A leg több helyen azt tapasztaljuk •— ha nem is mindenütt —, hogy a gazdaságok vezetői mindent megtesznek dolgozóik jobb anyagi és szociális kö­rülmények közé juttatása ér­dekében. Nézzük meg például a Bi­kák Állami Gazdaságot! Nyolc ezer holdon gazdálkodnak, profiljuk: állattenyésztés. Az utóbbi években a gazdaság — a többihez hasonlóan — erő­teljesen gépesített Ez a folya­mat a fogatok szinte teljes A keresetek alakulása: Növénytermelés Állattenyésztés Segédüzemágak Építkezés Általános munkák A kereseteik emefflcedése kü­lönösen a kombájnosoknál és traktorosoknál volt szembetű nő. A kombájnosok kereseté — egy hónapra vetítve el­éri a havi 5 ezer, a traktoro­soké a 2200—3000 forintot De az állattenyésztésben dolgozók is elérték a havi 1500—2200 forintos jövedelmet. A szak­mai tudás növekedése és az felszámolását hozta magával s az addig fogaton vagy kézi munkában dolgozók nagy ré­szét új szakma tanulására kényszerítette, az emberek többsége gépekre került Ez eleve szükségessé tette a kü­lönféle tanfolyamok megindí­tását — s ezek a tanfolyamok eredményesek voltak, az el­múlt évben 70—80-an végez­tek alapfokú traktorvezetői tan folyamot A szakmai képzés nemcsak a gépesítéssel került előtérbe, a megnövekedett igények az állattenyésztésben is szüksé­gessé tették az itt dolgozók szakmai szintjének emelését Általánossá váltak a szaktan folyamok, melyeken többek között 35 állattenyésztő szer­zett magasabb szakmai képe­sítést Ezek a szaktanfolyamok — és ez nagyon fontos — nem­csak a gazdaságnak jelentet­tek előnyt, hiszen náluk jó­formán minden fontosabb munkahelyen , szakmunkások dolgoznak, de segített a kör­nyező tsz-eknek is, mert jó- rtéhány szakmunkás került az állami gazdaságból termelő­szövetkezetbe. MAGASABB KERESETEK A szakmai képzéssel együtt­járó természetes folyamat a dolgozók anyagi körülményei­nek emelkedése. A következő táblázat jól szemlélteti az e téren egy esztendő alatt be­állt változást Növelték a kulturális lehe­tőségeket is. Minden telepen rádió, televízió áll a munká­sok rendelkezésére, s a Pécsi Nemzeti Színház évente átla­gosan 6—8 előadást tart a gazdaság területén. A gazdaság ezt a munkát évről évre fokozni kívánja, tervbevették a régi cselédhá­zak korszerű lakásokkal való felváltását és szeretnék meg­szervezni az üzemorvosi szol­gálatot is. LE 1962 1963 4,77 Ft/Ő 5.12 Ft« 5,53 * 5,74 * 6,77 „ 6,91 k 6,73 „ 7,01 , 5,27 „ 5,42 „ Kezdik a mák vetését A tavalyi mostoha időjá­rás sok kárt tett a mák vetésekben $ ezért a terve­sett 600 mázsa helyett csak 325 mázsát tudott a MSK felvásárolni és feldolgozni. Most újra elérkezett a mák vetésének az ideje. A MEK a tél folyamán 300 hold mák termelésére kötött szerző­dést a termelőszövetkezetek­kel. de ha az időjárás ked­vező lesz, még pótszerződé­seket is kötnek. ezzel Járó magasabb keresetek növelték az állandó dolgozók számát. A gazdaság feladatul tűzte ki a szociális, kulturális hely­zet állandó javítását is. A korszerűtlenné vált üzemi konyhát és étkezdét már 1962- ben átalakították, lakásokat építettek és újítottak fel. Az alsómocsoládi sertéstelep dol­gozóinak rádióval, televízió­val ellátott társalgót építet­tek. 1962-ben ezekre a felújí­tásokra félmillió forintot köl­töttek. TISZTA RUHÁBAN Tavaly ez az összeg megkét­szereződött, egymillió forintot költöttek szociális, kulturális beruházásokra. A fürdőkön, öltözőkön, lakásokon kívül nem árt felhívni a figyelmet egy nagyon érdekes és a me­zőgazdaságban nemrég még ritkaságszámba menő dolog bevezetéséről. Megvalósult a „ruhacsere” — azaz már nem munkaruhában jönnek dol­gozni, hanem rendesen felöl tözve, s ugyanígy tisztán tá­vozhatnak munka után. 11 lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint az esztergomi Petőfi Sán­dor Művelődési Házban meg­tartott lottó-sorsoláson a 8. játékhéten a következő nyerő­számokat húzták ki: 6, 33, 43, 50, 51 Valuta — negyedmillió forintért 25000 forintért Tokióba — 8000 kilométer repülőgépen Vonat, repülőgép, autóbusz — Francia- ország, Egyiptom, Anglia, olasz körút és Tokió — szere­pel többek között az IBÜ&Z terveiben. A legdrágább út ter­mészetesen a tokói. Repülőgéppel oda- vissza; október 2-án indulnak a jelentke­zők és október 29-én érkeznek haza. — Van jelentkező a 25 000 forintos út­ra? — Heten kértek helyet a tokiói tu- ristaútxa — mond­ja Bérezi Pál, a pé­csi IBUSZ-kirendelt- ség vezetője — kö­zöttük egy házaspár Tizenötezer forintot kell előre befizetni személyenként. Vagyis egy házas­párnak csaknem egy Moszkvics ára, ha részt akar venni a. tokiói olimpiai játé­kokon. Azt mondják megéri, mert nem­csak az út gyönyörű, hanem Japánban is sokféle programról gondoskodik az IBUSZ amellett, hogy megnéznek jó pár versenyt. A rendkívüli to­kiói út mellett a leg­drágábbak közé tar­tozik a Taskent — Szamarkand — Bu­chara — Aima-Ata-i út. A nyolcezer kilo­méteres kirándulás 5000 forintba kerül. Legolcsóbb a négy­napos kolozsvár— tordai kirándulás — csak 790 forint. Az IBUSZ 30 személyes autóbuszokkal és öt­száz főt magába fo­gadó különvonatok- kal bonyolítja le a társasutazásokat. Ta­valy a rekordot a lipcsei vásár jelen­tette, ahová hétszáz személyes különvo- natot indítottak. Ami különösen ér­dekli az utazókat: hol kaphatnak és milyen valutát? — Nálunk besze­rezhetik a külföldre utazók a lírát, dol­lárt, schillinget, NDK és NSZK-márkát. cseh koronát, leit és dinárt Tavaly ja­nuárban 79 ezer fo­rintért adtunk ki kü­lönféle valutát, az idén — egy hónán alatt — 230 ezer fo­rint értékben szol­gáltattunk ki szocia­lista országok pén­zét Ugyanakkor a külföldre szóló jegy­kiadásunk csak há­romezer forinttal emelkedett Ez azt mutatja, hogy egyre többen utaznak' kül­földre személygépko­csival. A jegyekről azt is tudni kell, hogy nem érdemes az utolsó pillanat­ban megváltani, mert a külföldre szóló vasúti jegyek két hó­napig érvényesek. Újdonság még az IBUSZ-nál, hogy ol­csóbbak lettek a szo­cialista országokba induló társasutazá­sok. A hatnapos moszkvai repülőút 590 forinttal, a hét­napos cseh körút 440' forinttal, a 15 napos Karlovy Vary-i út 380 forinttal, s hét­napos szlovák körút* 245 forinttal és a nyolcnapos szász- svájci utazás 130 fo­rinttal kerül keve­sebbe. Múzeumi restaurátorok Ax ásatásokból előkerülő régészeti teleteket meg kell tisztítani, vissza kell adni lehetőleg az eredeti legjobban megközelítő forrná- jukat. Ezt a munkát a régészekkel szoros együttműködésben végzik Kemény Miklós és Bessenyei Vendel, a Janus Jannonlus Múzeum régészeti osztályának restaurátorai. Utána még tartósítják is a tárgyakat, ezzel megvédik őket a további pusztulástól. Munkájuk nagy ' figyelmet és szaktudást követel, a restaurátornak is ismernie kell a kor történetét, amelyikből a leletek származnak. Képünkön Kemény Miklós egy gipsz-ágyba helyezett textil lele­tet preparál. Elfecséreljük a juhtejet Megfelelő feltételeket kell teremteni a hármas hasznosításhoz Elgondolkodtató cikk jelent meg a Dunántúli Napló janu­ár 28-i számában „Elfecsérel­jük a juhtejet” címmel. A cikkíró felvetett egy problé­mát, melyet azonban — úgy érzem — nemcsak a fejés kapcsán, hanem több oldalról kell megvilágítani. A juh valóban hármas hasz­nosítású állat. Termékeinek fontossági sorrendje: gyapjú, hús, tej. A gyapjú fontos, mű­anyaggal nem helyettesíthető ruházati alapanyagunk, mely­ből — sajnos — hazai piac­ról még szükségletünk 50 szá­zalékát sem tudjuk fedezni. A másik 50 százalékot tőkés or­szágokból kell beszereznünk. A juh második haszna a húsa. Bár hazánkban a juh­hús nem népélelmezési cikk, mégis óriási jelentősége van egyrészt a belföldi fogyasz­tás, másrészt külföldön, első­sorban tőkés piacon történő előnyös elhelyezhetősége miatt. A tőkés piacok érdeklődése a magyar hízott ürük, pecse­nyebárányok és húsvéti bá­rányok iránt egyre nagyobb, s ez jórészt az állami gazda­ságok és termelőszövetkezetek jó minőségű hízott anyagának köszönhető. 1958-ban csak 14 268 hízott állatot vittünk ki, 1962-i hízott ürü-, pecse­nye- és húsvéti bárány-kivi­telünk meghaladta a 265 000 darabot. Ennél azonban még jóval többet tudnánk külföl­dön elhelyezni. Bajcsy ZsCRnszfcy üt ős Re> ©5s utca sarok. Üres, sártól cuppogd* kis telek. A nagy­piacról ide szorultak a sátras kereskedők és iparosok. A sarki határostól fakana­lat vásárol egy nagykendős néni. A szomszéd sátorban papucsok, mamusaak, arrébb kendók és sátrak. Majd óriási csődület keletkezük. A Köztisz tasági Vállalat két kocsija sa­lakat szállít, — valószínű a szeméttelepre. Az árusok meg­állítják a kocsikat és kérik, hogy egy lépést se tovább, rakják le a terhet ott nyom­ban. Az alku kész. Lapátokat fognak az eladók és planíróz­sák a terepet. Ezen újabb vita kezdődik, mert mindenki­nek maga felé hajlik a keze, csak a saját sátrát menti a Idától és sártól. Igazi üzleti érzék, hiszen a vevő inkább megy a szárazon, mint a bo­káig érő sárban-vízben. Lecsülapodnatk lassan a ke­délyek, persze nem mindenki elégedett, van aki rendőrért siet és segítségével szeretne igazságosabb calakelioestást biztosi tani Az egyik hazán» előtt íesar ©ok és nézem a silány porté­kát Két fiatalember pecsét gyűrűt próbálgat Sárgasztaú valamiből készült, Nehezen lei, sen hídja tovcnöL SZEMERKÉLŐ ESŐBEN — Szokatna« még, — mond­ja a bazáros asszony, — majd ráidomul. A fiú két tízest, nyújt, há­rom egyforintost kap vissza. Ujább vevő lép melllém. Ap­rócska tükröket forgat. Rám szól az asszony; — Mi tetszik? Én is forgatná kezdem a tükröket. Féltenyérnyi nagy­ságúak. Egyik felől tükör, a hátulján pedig fürdőruhás női képek, vagy még hiányosabb ruházatú, dagadó keblű höl­gyek- jelentik a mézesmadza­got — Mennyibe kerül? — mu­tatok fel egyet — Hat forint — Drága, — mondom és le­teszem. Félreállok és bámész­kodom tovább. Jön egy kö­zépkorú férfi a feleségével és gumiszálon mászó majmot vesznek. Próbálgatják, húzzák a gumit alól-felől, mire a ma­jom lépdel felfelé rajta. Fi­zetnek és mennek tovább • buszmegállók leto. A kőfal mellett bCMÚ Bá­tor, Minden van benn«». Merő­kanál, kendő, szatyor, oötor- szij. % amit csak el Ss&et kép­zelni egy bazáros sátorban. A sátoraisztalról rikító színű fal­védők lógnak lefelé a szoká­sos képekkel. Patait, őzek, hin­tázó nyalka leány és legény, satöbbi és a többi. A sátor mellett a legújabb Opel-Ca- raván. Szemben a bszárossal egyik kendős sátor sarkánál állok. A tulaj férje mellettem. Be­szédbe keveredünk A salak­elosztással kezdjük. — A tizenöt forint kéz­pénzt elkérik; de rendes hely az nincs, — panaszolja. — Ha mi nem gondoskodnánk, fel­kopna az áiflHmk Az Opel felé intek a sze­memmé!. Érti a célzásit — Ja kénem, a kereskedők könnyen beszélnek Nekünk, szegény iparosoknak sose lesz kocsink Akik dolgoznak, azok nak nincs. Ezek csak vásárol­nak és eladnak. Kocsival min­denhova könnyen eljutni. — Vásárolják sast » __ ri­k ító fajvédőt? — De még mennyi««! Abban van a pénz uram, abból a ko­csi. Hiába írják az újságok, hogy így giccs, meg úgy geau.- -fté- dTit—‘ — Mindennap kirakodnak? — Mi csak szerdán és szom­baton, de akinek kocsija van, az bejárja a fél országot. Ked­den és pénteken Siklós vagy Szigetvár, de elmennék ezek még az állami gazdaságba is, ha éppen fizetésnap vau, meg Kamtóra. — Lehet? Csak úgy egysze­rűen egy gazdaság elé rakod­ói? — Ki kérdi azt? Ha az igaz­gató megengedi, miért ne. Látom, hogy a félesége sű­rűn pislog felénk. Már megint sokat fecseg ez az ember, s azt se tudja, kivel áll szem­ben. A férj nem sokat törő­dik asszonya tekintetéve], köz lékenyen csevegünk tovább. A vásárokra panaszkodik. — Ekkora várté, és atSg vas vásár. Valamikor tizen­kettő volt egy esztendőben, most pedig csak négy: január­ban, májusban, októberben és decemberben. Pedig tndja-e, bogy a májusi vMr nem só­imé ér, — magyafráAmHk geszttfcuJÄv*, — húsvért etóWt kéUem • vásár, man májas­ban, — Itt hogy megy? — tsm­— Ez se sokat érne, ha nem Itt volna a buszállomás. A fa­lusiak, azok még vásárolgat­nak, de már ók sem a régiek... Végre az ő sátruk előtt is megáll két falusi asszony. Ta­pogatják a kendőket. Ötöt— hatot is megnéznek, majd visszahajítják a többi közé és mennek tovább, a fésűs sátor előtt megint megállnak. A kendős még beszél hozzám, de én már megyek tovább. A Kossuth téren az öreg Bereczki bácsival találkozom. Ül a kétkerekű „speditőrén”, arcába száll a kukoricát pat­togtató tűzhely füstje. Lehajt­ja a fejét és tűri csendesen, örül a találkozásnak. — Volt-e már fuvarja, Be­reczki bácsi? — Semmi az ég-világon. Még tíz fillért se kerestem ma. Nagyon sovány napok jár­nak manapság. — Az egészség? — Azzal nincs baj. néz rám az egyenes tarfcású öreg ét nyújtja a kezét — Azt kí­vánom minden hazámfiának, hogy hetvenhárom éves korá­ban, mert én annyi leszek matat március elsején, — Így álljon az egészséggel, mint én. Megrázom hosszan az öreg harcos késiért, aofc jó fuvart kívánok neki év tovább sétá­lok a szemerkélő esőben. A juh harmadik haszna a teje. A juhok fejősének hasz­nosságát a fent említett cikk jól kihangsúlyozta és annak főbb pontjaival egyet is ér­tünk. Azonban hogy ezt a be­vételi forrást kihasználhassuk, ahhoz termelőszövetkezeteink­nek alaposan fel kell készül­niük. Mindezek előrebocsátásával I vizsgáljuk meg azt, hol van a „fecsérlés” fő kiindulópontja és mi annak káros következ­ménye Elsősorban nincsenek megfelelő hodáiyaink, ahol az ellést a korszerű követelmé­nyeknek megfelelően január —februárban le lehetne ve­zetni. Nincsen elegendő szak­juhászunk és főként nagyon kevés az utánpótlás. Változ­tatni kell azon a szemléleten, hogy a juh mellé olyan em­bert tesznek, akire már egyéb munkát úgysem lehet rábíz­ni. Biztosítani kell a juhok számára is a téli takarmányt, mert a juh csak szerény, de nem igénytelen állat Fel kel! számolni azt a már szinte vétkes közömbösséget: „Ha él uráé, ha dőglik kutyáé”, amit sok tsz vezetősége, tagsága a juhhal szemben mutat. Sok tsz-vezetőnek a juh csak ak­kor jut eszébe, ha bankfede- zetre van szüksége. Lekötik a gyapjút, leszerződik az ürü- bárányokat exportra, a jerke­bárányokat eladásra, lekötik a tejet exportra. Mondom le­szerződik, de azzal, hogy ju­hászaiul jól működjön, nem törődnek. Jó gyapjút, sok gyapjút csak egészséges, jól táplált állomány produkál. Az ürübárány csak akkor lesz export minőségű, ha áz anyák az ellésrei jól elő voltak ké­szítve és a bárányokat való­ban abrakkal hizlalták, nem­csak megmutatták az abra­kot nekik. Sok juhtejet is csak abban a tsz-ben tudnak elő­állítani, ahol télen meleg ho- dályban ellenek az anyák, jól takarmány ózzák az anyákat és bárányokat,’ szakképzett ju­hász kezeli az állatokat, aki a fejősen kívül a juhtej kezelé­séhez is ért A juh valóban hármas hasz­nosítású állat de az ebből származó lehetőségeket csak akkor tudjuk kihasználni, ha a feltételeket biztosítjuk. Ézek pedig a jó elhelyezés, takar­mányozás és gondozás. Ame­lyik tsz csak a három hasz­not akarja biztosítani a ma­ga számára, a feltételeket nem, az pórul jár, mert vagy egyik, vagy másik, esetleg mind a három hasznot el vesztheti. A 3004. «. kormányhatáro­zatok nagy segítséget nyújta­nak a termelőszövetkezetek­nek abban, hogy juhászai tál­kát fejlesszék, a tenyésztés jő föltételeit megteremts élt. Cximer József. * Gyapjú és. Textil­nyersanyag Forgalmi Vállalat kírendeltaég- vesetőio

Next

/
Thumbnails
Contents