Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-14 / 10. szám

MNTAl It. ftlAPLÖ 3 ti szigetvári üzemek terveikül Külföldi gépeket hap a Konzervgyár — Két év múlva felújítják a Cipőgyárát — AiUair észgondokon segít a gépállomás — Elárulok egy „titkot’': nincs még tervünk! — Hogyhogy? — Az átszervezés egy kicsit késlelteti, így csak napi tény­kedésünkről tudnék beszámol­ni. Természetesen a tavalyi mutatók most is bázist képez­nek, amíg az új tervet meg nem kapjuk. Annyit már tu­dok. hogy gyártmányainkban változás lesz, de hát ez ed­dig is többnyire a külföldi megrendel ők töl függött — Hogyan sikerült a tava­lyt esztendő? — Túlteljesítettük az éves tervünket s természetesen az ex port tervet is. — Milyen beruházási lehe­tőségekre számítanak? — Az idén semmilyenre, de a hatvanötös-hatvanhatos esz­tendőikben elkezdhetjük az üzem rekonstrukcióját. Ebben a vonatkozásban most tárgva lünk már. Ez a nagyarányú felújítás, korszerűsítés jó né­hány millióba kerül majd, de ránk fér már. Szigetvári Gépállomás II. telep vezetője: Czvet­kovics János. — Milyen változást hozott önöknél az átszervezés? — Még a múlt évben egye­sült a gépállomás a Kisgép- javító és Autó-Motorjavító Vállalattal és most mint Szi­getvári Gépállomás azerepe-. lünk. — Mit gyártanak most? — Csak a II. telep terme­léséről ny.latkozhatom. Ná­lunk egy harminc-harmincöt fős lakatosrészleg dolgozik. Porelszívó berendezést gyár­tunk főleg a cipőipar, rész­ben faipari üzemek részére. Az első félévben száz beren­dezést állítunk össze, közel egymillió forint értékben. — Ezenkívül a Pécsi XIV. Autó­javító rendelésére készítünk lemezalkatrészeket, a Csepel gyártmányú teherkocsikhoz. Ezek az alkatrészek különben hánycikkek. Az I. félévben körülbelül nésyszázötvenezer forint értékben vállaltuk ezt a munkát. Egyedi megrende­léseket is elfogadunk Példá­ul a Pécsi Orvostudományi Egyetem rendelésére olyan ketreceket készítünk, amely­be a kísérleti állatokat elite­Megyed Könyv­modern vonalú, könyvespolcokat mét hét telt ed az új es: tendőbaL. Mit hoz az új tervév? Sikc rült-e az „indítás”? Milye feladatok előtt á l három szí gelvárt üzem? Nézzük az el sőt: Szigetvári Konzervgyár — Igazgató: Szűcs István. — Húszmillió forinttal ama kedett a tervünk. Zö dborsó ból ötven, zöldbabból húsz é gyümölcsbefőttből negyven va gormal többet konzerválunk mint tavaly. — Bővül-e az üzem gép ífrarfrjaT — Igen. Körülbelül kétmü lio forint értékben új fe'dol gozó gépeket kapunk az NDK ból és Bulgáriából. A boron dezés folyamatosan érkezd meg. Június—július hónapok ben kezdődik nálunk a sze Bon; remélhetően üzembe a! Uthatjuk már az új gépeket Gépesítjük a raktározást is Bulgáriából nemrég kaptunl bt villás elektromos targonca is még öt Ilyen kis más ná tap az üzem. Előnye ezeknek t gépeknek, hogy a nehéz fi- dkai munka alól mentesítik I raktározás egy részét. Méf ebben az esztendőben üzem bt áe.yezzük az energiateiepün- bet is, az új kazánt, trafoá lo nás-t. Építkezésre azonoan isak a hatvanötös esztendő­jén kerülhet sor. Két hatal- nas raktárt építünk, befoga- lóképességük egyenként két- sétszáz vagon. A rákövebke- tő esztendőben pedig a "oil tejüzem helyén — amelyel negkaptunk —. irodaná/ar, íürdőt, ebédlőt, öltözőt létesí­tünk. — Hogyan zárták a múh rsztendót? — Kilencvenmillió forinl le’yett — ez volt az elő­irányzat —, 90 millió 830 ezer törint értékben termeltünk reljesítettük az ex port tor vei Is 101,6 százalékra Az export- tervünk egyébként ebben at esztendőben a múlt évihez v - izonyftva 56 stzáza'lékkal meg­növekedett. Most már csak s jó termést hozó időjárást var­juk, ami kedvezően befolyi- »olhatja munkánkat. Szigetvári Cipőgyár Igazgató: O s z a c k i László — Mit hozott az új eszten­dő? lyezhetik. A tár számára fémvázas gyártunk. — Milyen a lakosság-szol­gáltatás helyzete? — Várjuk az igényeket. Sok „üzletfelet” valószínű megté­vesztett az átszervezés s nem tudják, hogy a „Gépállomás” is vállal például autó- vagy motorja vitást. Vagyis: tovább­ra is állunk a lakosság rendel­kezésére. — Anyagellátás? — Nem jó. Körűiben« egy hónapra való anyagkészletünk van itt a telepen. A kiutalás késik. Amíg megyei tanácsi vállalat voltunk, kevés gon­dot okozott az anyagbeszerzés. Most például lemez-, rúd- és idomacélra lenne szüségünk, de nem kapunk kiutalást* Hangveraeny- bérlet-aoroxat A Néphadsereg Művész­együttesének és a klubbizott­ság rendezésében hangverseny bérletsorozatot hirdettek a Fegyveres Erők Klubjában. A sorozat három hangver­senyből áll. Január 31-én énekkari, február 28-án zene­kari hangversenyt rendeznek, március 20-án operaestre ke­rül sor. Valamennyi hang­versenyen közreműködik a Néphadsereg megalakulásá­nak ,15. évfordulóját ünneplő. „Vörös Csilláig” érdemrend­del kitüntetett művészegyütte­sének kórusa, szimfonikus ze­nekara. több neves előadó mű vésze. Az egyes előadások előtt bevezetőt mond Gál György Sándor zeneesztéta. A január 31-1 énekkari hangverseny műsorában Las­sus. Corelli Vitali. Liszt. Bar­tók és Kodály művek bemu­tatása szerepel. Az átszervezés — miképpen e fenti példák tanúsítják —, nemcsak előnyökkel, hanem hátránnyal is járt. De olyan hátrányokról van szó. ame­lyeket el lehetett ' volna osz­latni több gonddal, fútyelem- mel. A cipőgyár tervdoku­mentációja késik, a gépállo­más anyaghiánnyal küzd. Ha ezek a prob'émák nem az év elején oldódnak meg, akkor mikor?! Tanulna* a tanácstagod A megyei tanács tagjai öt előadásból álló szakmai to­vábbképzésen vesznek részt, hogy elsajátítsák a tanács­tagi munkához szükséges alapvető ismereteket Teg­nap délután dr. Varga József, a Minisztertanács tanács- szervek osztályának munka­társa tartott előadást a me­gyei tanácstagoknak az. ön­igazgatás időszerű kérdései­ről. A tanácstagok szakmai továbbképzését havonta egy- szer tartják meg a megyei i tanácson. Csatornázzák a Semmelweis utcát Tanácsülést határozat alapján tavaly novemberben kezdte el a Semmelweis utca csatornázását a Pécsi Viz- és Csatornaművek. A tervek szerint május harmincegyig befejezik a kilencezer forin­tos beruházással épülő csatornarendszert, ezzel kiküszöbölik Hullámfürdőnél keletkező ömlésekeU Akik félnek a tavasztól... L ehet, hogy e riportot bosszús feljajdulás kö­veti: „Már megint...!!” Megint csépelik a PIK-et, vagy a Tatarozó Vállalatot, csak úgy, mint ahogy évek óta szokás elverni a port a „közlekedésen”, „patyolaton”, „vendéglátón” és egyéb intéz menyeken. Nem is csoda, ha viszolyog az ember az ilyen „témáktól”, mivel könnyen a fejéhez vágják: „Nincs más dolgod, mint folyton ezeket szapulod?” És idegesítőek a következmények is, hiszen oly bonyolult ügyek ezek hozy a vitának, sértődöttségnek, okos­kodásnak végé-hossza nincs, holott éppen az igazság, fele­lősség keresendő... De a tények beszélnek — a panaszosok, ez esetben a lakók tolmácsolásában — már pe­dig itt ez a döntő, ezért for­dulnak hozzánk: segítsünk, bo gozzuk ki az igazat, keressük a felelőst... stb. Nos? Mi is a panasz a Szín­ház tér 3. alatt? A második — azaz a leg­felső emelet — egyik lakását hármas társbérlők lakják: Ki­rály Gáborék Horváth Feren- cék és dr. Korányi Barnabá­séi. A PIK rendelésére a Pé esi Építő és Tatarozó Vállalat múlt év februárjában elkezdte és november végére befejezte az épület javítását. A homlok­zat kivilágosodott, szép sárga színt kapott, ahol kellett, a lakásokat is kifestették és még egyéb belső munkákat is elvégeztek. Ezután a PIK át­vette. B ecsöngetek Királyné be­vezet a szobába: — Nézze meg a meny- nyezetet... Jön Korányi dok*>r: — Nézze meg nálunk is a mennyezetet... Mindkét lakásban foltosodik a mennyezet: néhány hete — amikor egy kicsit enyhült az idő — beázott a padlás, utána a két szoba mennyezete. — . Szerencsére ismét fagy. a csatornában megmerevedett a jég. így egyelőre nem ázunk tovább. De félünk a tavasz­tól ... Megyünk föl a padlásra. Padlásablak nincs, hó szállin­gózik be a nyílásokon. — Hogy-hogy . nincs ablak? — kérdem. Ádáz Ferencné — szintén házbeli — ruhákat tereget ép­pen: — Amikor tataroztak, hoz­tak üvegtáblákat. Azt mond­ták, megcsinálják az ablako­kat is. Később látom, az üveg összetörve szilánkokra itt he­ver a földön ... Azóta sem csinálták meg. A padlás födémje a tetővel érintkezik, nedves, nyirkos a tégla és a homok. A homokot már a lakók szórták ide, hogy a vizet fölfogják. A beázás« sál kapcsolatoson ugyanis kel­lemetlen tapasztalataik vaa- nak a lakóknak. — Még a tatarozás előtt be­ázott nálunk az egész menny* zet — mondja Királyné. — Szavamra mondom, nem tud­tam olyan gyorsan fordulni a vödrökkel, hogy a lezúduló vizet kihordjam ... — Nálunk hasonló eset volt és a bútoraim is leáztak ,., Nos, ez tavaly, a tatarozás előtt volt. A nyáron, amikor a falazás­sal végeztek és próbaképpen Királyék begyújtottak a kály­hába, visszatódult a füst a la­kásba. — A kőművesek téglatör­meléket szórtak a kéménybe. Eldugult. Újra bontották a falat utána ... — Három kőműves három napig javította a fél mennye, zetet... — Nézze meg elvtárs, meny­nyi törmeléket hagytak a pad­láson, meg a pincében ... — Nem tisztították ki a víz­levezető csatornát, két hete is­mét beáztunk... Ennyit a panaszokról. Eeny- nyit? Várjunk csak! A lakás­hoz tartozik egy veranda is* üvegtetővel. Tíz egynéhány ér óta üvegszilánkok lógnak a keretből. A szemközti lakás verandáján Szintén. Várható volt hogy a felújítás során itt is elvégzik a javítást. Csalá- nossyéknál üvegeztek, — Hor- váthéknál nem. Azt mondta az üveges: „Majd ha az ácsok állványoznak, akkor ott is megcsinálom a verandatetőt...** Az ácsok nem állványoztak* az üveges elment. A PIK átvette az épül*, tét, fizetett több mint hat­százezer forintot a tatarozók­nak. Milyen munka ez? *|em a szapulás kedvéért* de... a lakók nem jó szemmel nézték azt sem, hogy a javítást végző emberek egyike-másdka lígett- lógott, ellenőrző személy alig fordult meg az épületen, azt sem tudták kihez forduljanak panasszal. De azon sem cso­dálkoztak. hogy a müsznld átadás után ismét kiújultak a hajdani hibák. És azon sem csodálkoztak, hogv sem a Ta­tarozó. sem a PIK nem tar­totta érdemesnek a panaszok orvoslását, holott a lakók mindkét szervnél kilincseltek. (Legtöbbet a házmester és Ki­rály Gábomé). Most félnek a tavasztól mert ha a tetőn megindul a „jégzajlás” és az olvadás, esetleg esős napok következnek... — tönkre megy a fal a festés, a bútor s végül a lakók — idegálla­pota. Tessék: a két vállalat dönt. se el ki a felelős? Bab Ferenc £>qq éra ^Dh Csak Lali van otthon és az apja Vértesi Miklós. Előzőleg sokat szöszmötöl- tem a barna rozzant ajtóval, aztán a férfi kiáltott, hogy lehet, akkor vettem észre, hogy 'nincs is bezárva. Ez az ajtó egy nyitott tüzhelyes kö­zös konyhába nyílt, jobbra- balra egy-egy ajtó. Régi cse­lédlakások emléke ködlött fel bennem. A tűzhely előtt ül Vértesi Miklós, megnyomorodott lábát előrenyújtja. A gyerek az ágy mellett áll, pufók tejarcában értelmes, kíváncsi szemek vi­lágítanak. A férfin régi fol­tozott, rongyos gúnya van, a gyereken tiszta, sötétkék me­legítő, egészen új, sárga cipő. Azonnal látom, hogy be­csaptak. Tényleg volt a te­kintetükben egy kis gúny, el­fojtott káröröm, mikor a hi­vatalsegéd hosszas tanácsko­zás után Vértesi Miklóst aján lotta. Olyan embert kerestem, aki mindenféleképpen a fa­lusi ember „átlaga”. Nem túl koros, nem túl fiatal, nem Is nagyon gazdag, nem is na- gyan szegény. Vértesi Miklós nagyon tza- tény. Három barna faágy van a végi cselédszobában, egy gye- mkÁgy Laknak, viaszosvászon borítású asztal, egy vastüz- hely, egy sublót, néhány szék, a falakon szentképek. Hamarosan észreveszem, nem örül neki, ha a szegény­ségéről faggatom. De én azt akarom megtudni, hogyan él, mik a vágyai, mit szeret, mit nem szeret. Legalábbis attól az „átlagos” falusitól” ezt szerettem volna megtudni. Vértesi Miklós azonban sem­miképpen sem átlagos. Két­éves korában már teljesen árva volt. Lelencházba ke­rült, aztán a nevelőszülőkhöz. Az apja az első világháború­ban halt meg, az anyja gyo- morbajban pusztult eL Égy nővére volt, vagy van, nem lehet pontosan tudni, mikor pár évvel ezelőtt keresni pró­bálta, azt válaszolták, hogy az egykori lelencház iratai öt­venhatban elégtek. — Talán korábban kellett volna kezdeni a keresést — néz rám. Gyermekkorában — alig rrn lékszik rá — eltörött a láb­feje és rosszul forrt össze. Eleinte észre sem vette, ma már azonban ötvenegy éves korára teljesen elferdült, ősz- szenyomorodott a lábfeje, már nem is a talpán jár, hanem a kifordult lábfej oldalán. Pár évvel ezelőtt u L számú sebé­szeten azt mondta neki a professzor, ha belemegy, „meg­csinálják” a lábát, csak újra el kell törni. Túl nagy rizikó­nak tartotta, nem ment bele. öt gyereke van. — A nevelöszülei hogy bán­tak magával? — Pásztoremberek voltak! Le kellene írnom a hang­súlyt is, ahogy ezt mondta. Valahogy úgy, hogy a pász­torember csak rendes lehet. Az is volt, becsülettel fel­nevelte Vértesi Miklóst, csak éppen iskolába járatni nem tudta. — Két osztályt jártam. Az arca feltűnően élénk, élesenrajzol t. A kérdezgetés kínos, de azért megkérdezem: — Mikor vett magának utoljára ruhát? — Tavaly télikabátot — Ünneplője van? — Van még legénykorom- bóL Azt is csak temetésen meg esküvőn veszi fel. Pár éven belül most kétszer volt szük­ség a l egénykorból maradt ünneplőre. Egyszer, amikor az apósa meghalt, másodszor, amikor a legidősebb lánya férjhezment — Másfajta rnbdr* meg mm40O* ran stakt4gem. Jé az Ilyen használt gönc Is. Ügy sem megyek soha sehová. — Pesten volt már? — Igen, ezerkilencszáztizen- nyolcban. — A Balatont látta? — Igen, de már nagyon ho­mályosan emlékszem. Akkor még kisgyerek voltam. — S o gyerekei látták már a Balatont? — Igen, iskolai kirándulás­sal — A gyerekeknek mindenük megvan, ami kell? — Nem szenvedünk mi hiányt semmiben. Megvan mindenünk — válaszolja, s a hangjából némi ingerültséget érzek. Tudom is, hogy miért nem akar erről a témáról beszélni és meg is értem. Azért, mert mindenek előtt el kell mon­dani, hogy Vértesi Miklós min den tőle telhetőt megtesz a családjáért. Reggeltől késő es­tig dolgozik. Azelőtt a falu apaállatgondozója volt, most a tsz-től is vállalt állatokat, mert az istállóban van hely és azokat is ő gondozza. Hogy hogyan? Mielőtt elmentem, behívott az istállóba és megmutatta az „állatait”. Kit óriási bikát — az egyik tizenegy mázsa — és húsz növendéket. Sok is­tállóban jártam már, de ilyen példás rendet, ilyen szé­pen gondozott, tiszta állatokat nem tudom, mikor láttam utoljára. Egy kis füzetet is mutat, amibe belejegyezték, boa» méndant példás rendben találtak és Vértesi Miklóst jutalomra terjesztették fel. S később a tanácselnök is azt mondja: — Nagyon rendes, bcsüle- tes ember Vértesi Miklós, bár mindenki ilyen lenne. Keve­sebb lenne a baj. De erről majd később. A ta­nácselnökhöz ugyanis ablak ügyben mentem be. Az ablakügy pedig Itt kez­dődik a régi lakásban. Na­gyon régen építették, pásztor­háznak. Olyan most is, mint eredetileg, talán a padló szár­mazik későbbi időkből, régeb­ben biztosan földes volt. Vértesi Miklós arról be­szél, hogy tíz éve összetörte a bordáit az egyik bika. Neki­nyomta a falnak, aztán a szarvára akasztotta. Nem is tudott eljönni addig, még a bőrbekecs el nem szakadt — mutatja is a foltot, ugyanaz a bekecs van rajta most is. A gyerek meg köhög. Lali májusban lesz négyéves. — Beteg a kisgyerek? — kérdezem. — Csak volt. Nagyon köhö­gött, de az anyja kigőzölte s most nem engedjük ki, amíg ilyen hideg van. De egész jól elvan most már idebent. A nagykabátom rajtam pan, mart hideg van, bár a vastűz­helyben lobog a tűz. — Az ablak miatt — mond­ja Vértesi Miklós. Tényleg, az ablak szimpla, ujjnyi rések rajta, balúj a — Szólt már miatta valaki­nek? — Nem akarok ét zavarni senkit. Nem szóltam. Elhatároztam, hogy majd én szólok: S talán ez lesz ennek a riportnak a legtöbb haszna. Hogy megcsináltatják Vérte­siék ablakát. Mert lehetne több is, csak a „hogyanját? én sem tudom. Azt, hogy az ilyen jobb sorsra érdemes csa­ládokkal többet törődjenek falun, s amiben lehet, segít­sék őket. Nehéz lehet a gye­rekekkel ezer-ezer kétszáz fo­rintból élni. Ennek az ösz- zegnek is nagy része csaló,di pótlék. De disznót vágtak Vér­tesiek kettőt is, rádiójuk van* s aztán bevisz a másik szo­bába a férfi és megmutatja a lánya stafirungját, bútorait, még nem vitte el, mert nem régen ment férjhez. Ezt sem adták ingyen. És különben is Vértesiék házat akarnak majd venni maguk­nak. Vagy építeni. Amit év végén a tsz-től kapnak, azt már félre is teszik. Mert jó lenne m,ár egy barátságos otthonban lakni. Vértesiéktől a tanácselnök­höz megyek. Szívélyes ember. Az ablakügyről nem tud, ho­gyan is tudna, hiszen kicsiség ez. De azonnal meg géri, hogy megcsináltatja az ablakokat — s gondolom, mire újra a falujukba megyek, már meg is lesz. Vértesiéknek ez ts sokai ta­lont Usk Er«*»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents