Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
Dunántúl (1949) PÉCS ÉS Dunántúl irodalmi életében nagy hiányt okozott a Batsányi Társaság folyóiratának, a Sorsunknak szükségszerű megszűnése 1948- han. A lap régi, tehetséges munkatársainak jórésze az új írókkal együtt kereste a publikációs lehetőséget. Több mint féléves tájékozódás után sikerült is létrehozniok a folyóiratot. 1949. januárjában megjelent a Dunántúl első száma. A lap jellegére a következő tájékoztatást nverjük a borító lap belső oldalán: „A Batsányi Társasán irodalmi, társadalomtudományi és művészeti :folyóirata”, Felelős szerkesztőnek Katkó Istvánt választották meg. A szerkesztőbizottság taffiai: Anaval Endre, Csorba Győző, Hunyadi) József. Kő Kálmán és Vasvári László. A szerkesztőség a mai Geisler Eta u. 8. sz. alatt (Megyei Könyvtár) működött. A Dunántúl negyedévenként, 4 ív terjedelemben jelent meg. Nem volt könnyű a Dunántúl szerkesztése. Irányítói látták, tudták, hogy á régi úton nem haladhatnak tovább, mert az új élet, a megváltozott körülmények új feladatokat állítanak az írók élé is. De még nem álltak előttük világosan a célok, a lehetőségek, amelyek a jobb, a tisztultabb élet, az új, a népi elemekkel telített kultúra, az élet igazi és művészi ábrázolásán nvugvó irodalomesztétika, a klikkek nélküli irodalmi élet kibontakozását segítették volna. A folyóirat mindezek ellenére újat akart nyújtani és sok tekintetben újat is nyújtott. És hogy erre őszintén törekedett, mi sem bizonyítja inkább, mint az a program, amelyet az első számban a szerkesztő, Katkó István határozott meg: ..Természetesen teljesen új utakon kell járnunk. és így nem lesznek elkerülhetők az apróbb botlado- zások. Bizonyosak vagyunk azonban, hogy miméi inkább túljutunk a próbálkozások, újszerű kísérletek korszakán, hanaunk, maaatartásv.nk annál erőteljesebbé válik. Kihon taknzá'sunkat a konstruktív bírálattal kívánjuk siettetni: várjuk új olvasóközflnsé- óühzktől, ipari munkásoktól, szeaénvparasztoktól és kultúr- éle*űnk iránmtóitól is... Az ú.í fok lóirat átveszi a Sorsunktól azokat az eredményeket, amal'iek felhasználhatók a jó irodalmi és művészeti munka érdekében... Szakítunk azonban a „mértéktartó” szerkesztői plnvel és fenntartás nélkül a. néni. demokréniji kultúrrtolí- iíkáfa szolgálatába kívánunk szenődni.” Az újszerű célkitűzéseknek élőén alakult át a lan bel«ő f elépítése is: „Számvetés rovtunkban íróink az iize- m°k hánvák és falvak életéről számolnák be... Igény című rovatunkban beszámolunk a zenei, képzőművészeti, színművészeti eredménvekről és megbíráüuk az újonnan m«~T;eioint köro-veket... Dunától című rovatunkban pedig a néni demokráciáik irodalmi, művészeti és kulturális problémáit fogjuk ismertetni.” 1 Újszerű célkitűzések, újszerű rovatok, sok jószándék. — Vajon mi és hogyan valósult meg belőlük? Mindjárt az első számban szembetűnik, hogy a folyóirat irányát meghatározó tanulmányok a kor szellemével telítettek és problémafelvetésük szinte kivétel nélkül az akkor kialakuló új élettel kapcsolatos. Muszty Lászlónak a Munkások és néphagyomány című írá«a szinte az országban elsőnek veti fel a munkás-szellemi néprajz kultiválásának a gondolatát. Babies András A munkás élete a pécskömvéki bányákban című tanulmányában szociográfiai pontossággal, hiteles bizonyítékokkal tisztítja meg a bányászokat azoktól a rágalmaktól, amelyeket a DGT urai szórtak rájuk. Volczer Károly a falusi művelődés színvonalának javításáért emel szót, Hock János az egyszerű emberek zenei nevelésének gondjait hozza felszínre. A tanulmányok mellett a szépirodalmi alkotások is új vonásokat mutatnak témájukban. mondanivalójukban egyaránt. A novellák, elbeszélések gyakran foglalkoznak az átalakuló úlpttoi a társadalmi osztályok közötti ellentétekkel. Ilyenek Morvay Gyula Kőfejtők, Három szíjártó, Vasvári László Viola utca 18. c. drámájának novellaváltozata, Katkó István, Hunyady József regényrészletei. A költők közül Bárdosi Németh János, Csorba Győző, Kopányi György, Takáts Gyula, Tárja Béla jelentkezik a folyóirat hasábjain új alkotásokkal. Említésre méltó, hogy a folyóirat alig háromnegyed éves működése alatt már teret adott a kezdő fiatal íróknak is. Így Galsai Pongrác és Mészöly Miklós is innen indult Érdekes kezdeményezés volt a folyóirat Számvetés című rovatában megjelent üzemi és mezőgazdasági riportsorozat Ez azonban, sajnos, színvonal csökkenést okozott, mert sablonos. frázisokkal, közhelyekkel telített szokvány riportokat közöltek. A társadalmi-gazdasági változások mellett foglalkoztatták a folyóirat munkatársait az ugyancsak átalakulóban lévő irodalmi élet különféle vonatkozásai is. Ismeretes, hogy ekkor még nem rajzolódtak ki eléggé az irodalomban a szocialista-realista esztétika körvonalai. Ezzel magyarázható, hogy a lapban is inkább csak útkeresés, tapogatódzás mutatkozik ilyen tekintetben. A régi világ irodalompolitikája, esztétikája már nem érvényesült kellő erővel, képviselői azonban nem adták még fel a harcot. Az ellentétek ott parázslótok az irodalom küzdőterének alig kialudt máglyáján és még nem tudta senki, mikor támad ismét keménv küzdelem az elhaló és az új irányzat képviselői között. Az új irányban való tájékozódás leginkább Sebestyén György és Katkó István vitájában domborodik ki. Amíg azonban Sebestyén idealizálva látja a letűnt kor irodalmi életét, Katkó mélyen feltárja ellentmondásait. A megoldást,, az új irodalmi légkör kialaM- tásának lehetőségeit éppen a múlt rossz hagyományainak az elhagyásában látja. Áz írótól azt várja, hogy teremtsen jobb kapcsolatot az átalakuló é1 eitel és mutassa meg a jövő perspektíváját is. A PROGRAMBAN megjelölt Dunatáj c. rovat sajnos, talán az idő rövidsége miatt, nem indult meg. Mert a Dunántúl három szám megjelenése után megszűnt. Elsősorban a szerkesztő eltávozása I okozta ezt, de része lehetett a! kor irodalompolitikájának is, amely ekkor tudvalévőén inkább hajlott a centralizáció felé. Hogyan értékelhető a rövid életű folyóirat működése? Három szám alapján nehéz erre válaszolni, hiszen néhány hónap még nem mutatja meg világosan egy folyóirat vonzási lehetőségeit és ennek határait. A Sorsunkhoz viszonyítva a balratolódás mindenesetre megtörtént, és kialakult egv színvonalas produktumokra is kénes írógárda a folyóirat körül. Tematikai szempontból határozottan ki is mutatható a változás. Színvonal tekintetében a széppróza sajnos peerge lábon állt. a lapban, néhány már említett nevet kivéve nem voltak erőséégei a Dunántúlnak. Feltétlenül említésre méltó az, hogy a folyóirat szer kesztői, munkatársai minden \ esetben felfigyeltek a kor irodalmi eseményeire. Ezt bizonyítják az Igény című rovatban megjelent tudósítások és recenziók. Igaz az is, hogy az 1949-es esztendő irodalmi életünk egészének fejlődése szempontiából sem mondható kedvezőnek. A nagy politikai harcok lezajlása után a bizalmatlanság még nem szűnt meg. A harcnak kulturális vonatkozásban is megvolt az utóhatása. A DUNÁNTÚL, amely tulajdonképpen a szocialista- realista esztétika alapján igye-1 kezeit irodalmi népfrontpoli- ti kát csinálni, mégis jelentős! vállalkozás volt és nem múlt! el nyomtalanul a táj irodalmi; életében. Híd és kapocs volt a; progresszív irodalmi hagyó- ■ mányok és a kialakuló új iro-! dalom között, amelynek fóruma az 1952-ben megielent Du-\ nántúl. a Magyar írók Szövetsége pécsi csoportjának folyó-; irata volt. Ez azonban már a! dunántúli irodalmi élet újsza-i kaszát jelentette. 1967-től világnaptár Ahogym a paid forog tengelye körül, úgy változnak a nappalok, éjszakák. A Föld a Nap körül Is forog és egy Ilyen fordulat mintegy 365 napig tart. Ezt az időt nevezzük évnek, amely 365 napos (a szökőév 366 napos). A naptári évnek azonban azonosnak kellene lennie a napévvel, amely 365 napig 5 óráig, 48 percig és 46 Másodpercig tart. Jelenleg különböző a hónapok tartama — 28, 29, 30 és 31 naposak. A negyedévek tartama sem azonos — 90—92 naposak. A naptár pontos összeállítása nemcsak számtani nehézségekbe üktözik, hanem olyan problémákkal is összefügg, melyek valláái meggyőződésen, nemzeti sajátosságokon és hagyományokon alapszanak. A Nemzetközi Csillagászati Szövetség már 1922- ben olyan 12 hónapos naptárt javasolt, amelynek azonos negyedévei ’ egy toldalék nappal lennének kiegészítve. (Minden évben ez lenne a világnap és minden szökőévben egy további toldaléknap szerepelne a naptárban. Ilyen világnap- tár-tervezetet már 1937-ben a Népszövetség elé terjesztettek, és akkor 70 ország kormánya egyetértett a javaslattal.) Milyen tehát tulajdonképpen a világnaptár? Számtani alapelvek szerint igen egyszerű. Minden negyedév első hónapja 31 napos, a többi kettő 30 napos. A negyedév 91 napból, vagyis 13 hétből álL Az év 12 hónapjának mindegyikében 26 munkanap és vasárnapok vannak. A naptári év eszerint a következő osztható számokból áll: 364 nap, 52 hét és 12 hónap. Ha a naptárt összhangba akarjuk hozni a napévvel, a naptári év 364 napjaihoz még egy-egy napot kell hozzászáH rturo Massolari munkacsoportja éjszaka dolgozott, reggel hatkor fejezte be a munkát. Hazáig elég hosszú volt az útja, nyáron kerékpárral, télen és az esős hónapokban vil- lamossal^tette meg. Háromnegyed hét és hét között érkezett haza, olykor néhány perccel mielőtt a felesége ébresztőórája csengett, máskor meg pár perccel később. A két zaj — férje léptei és az ébresztő berregése — Elída tudatában gyakran fedte egymást, s elhatolt mély, súlyos reggeli álmának tudatalattijáig, miközben a párnába fúrta arcát s megpróbálta legalább néhány perccel megnyújtani álmát. Végül kitépte magát az ágyból, hogy félig alva, arcába csüngő hajjal, felvegye a pongyoláját. így jelent meg a konyhában Arturo előtt, aki időközben táskájából az üres edényt, a csajkát, termoszt szedegette ki s rakta a mosogatóba. ö gyújtotta be a re- zsót, kávét főzött. Mikor rápillantott. Elida szerette volna ujjaival átfésülni a haját, igyekezett minél jobban kinyitni a szemét, mintha minden alkalommal szégyellte volna, hogy így jelenik meg előtte: rendetlenül, álmos arccal. Egészen más, ha egi/ütt alszanak: reggel egy időben, egy álomból eszmélve, könnyebben ocsúdik az ember, s egűik sem kerül hátrányba a másikkal szemben. Néha azonban Arturo — kezében a kávéscsészével — hamarább lépett a szobába, hogy felébressze Elidát. éppen mielőtt az ébresztőóra megszólalt volna. Akkor minden olyan magától értetődő volt: az erőfeszítés, amivel álmát leküzdötte, bájt. szelíd puha bájt vont arcára s nyújtózkodásra emelt karját végül Arturo nyaka köré fonta, össze- ölelkeztek. flrtv.ro még vem vette le esőkabátját, s Eli dónak elég volt, ha a közelébe jött, menérezte a belőle áradó neAvevséget. vagy hideget, s kitalálta, miluen az időjárás, esik. hó hull-e vagy dér van. Mén is ment-őrdeete: „Milyen az idő odakivn?”. Artv.ro vedig núnuoros hannon. suttogva sorolta v.rnies-haios dolaeit. a lenvénén kezdte: a bicikli-'ttal. az időjárással. ami előző ette óta, mir« kijött az üzemmítanunk, hogy az év 365 napos legyen. A naptári év utolsó napja világünnep lenne. A szökőévek 366 napja június 30. és július 1. között lenne a második világünnepnap. Ezek a toldaléknapok névtelenek lennének, illetve december M és június M-ként jelölnék őket. A világnaptár szerint minden év és minden negyedév vasárnappal kezdődnék. Ez az egyszerű világnaptár sok szempontból azonos lenne, bármelyik hónap bizonyos nap jára az eddiginél egyszerűbben tűzhetnénk ki az állami ünnepeket, a jubileumokat és egyéb évfordulókat. A világnaptár — mint ahogyan elnevezése is erre utal — az időszámítás egyetemes rend szere lenne, és az egész világra vonatkoznék. A Szovjetunió ENSZ-küldöttsége az említett tervezet megvitatása alkalmából a javaslat mellett foglalt állást. A világnaptárnak az évben kellene érvénybe lépnie amelynek első napja a Gregoriánus naptár szerint vasárnapra esik. Ilyen év volt az 1961-es. amikor azonban a világnaptár különböző okokból nem lépett érvénybe. A nap- j tár-reform mellett síkraszál- I lók most világszerte arra törekszenek, hogy a világnaptár 1967-ben lépjen érvénybe, mert a legközelebbi e célra megfelelő év csak 11 év múlva, vagyis az 1978-as év lenne. Uj bolgár operett A szófiai zenei színház új bolgár operettet mutatott be a napokban. „A leány, akit szerettem” című darab bemutatásával — Viktor Rajcsev szín- igazgató szavai szerint —■ a színház együttese megkísérli szétfeszíteni a klasszikus operett kereteit, kísérletet tesz a zenei novella műfajának megteremtésére. Az operett kedvelt műfaj Bulgáriában is, 1944. szeptember 9. óta 14 új hazai operettet mutattak be a színházak, s az idei évadban újabb két zenés darab bemutatójára kerül sor. Mit olvasnak legszívesebben az angolok? Napóleon azt mondta az angolokról, hogy kalmár nép. Ez a megállapítás minden bizonnyal illet is a XIX. századbeli angolokra. Ma azonban joggal mondhatjuk, hogy az angol „olvasó” nép, vagyis az a nép, amely a világon a legtöbbet olvas. Erről legegyszerűbben úgy győződhetünk meg, ha szemügyre vesszük a földalatti vasúton és a londoni villamosokon tolongó utasokat. Tíz közül legalább hét vagy nyolc állandóan könyvét vagy a napilapokat bújja. A képrádiő elterjedésével sokan azt hitték, hogy az olvasók száma nagyon jelentősen csökkenni fog. Meglepő, hogy egyáltalán nem így történt, sőt azt lehetne mondani, hogy éppen ennek az ellenkezője következett be. A brit könyvkiadók egyesülete ugyanis nemrégiben nyilvánosságra hozta statisztikai adatait, s ebből világosan látható, hogy Angliában az olvasók száma állandóan emelkedik. Az adatokból kiderült bői, egészen megváltozott: beszélt a szolgálat nehézségeiről, az osztályon keringő hírekről és így tovább. Abban az órában még hideg volt a lakás, de Elida, libabő- rözve nekivetkezett a mosakodásnak. Arturo siestég nélkül követte a fürdőszobába, levette ruháit, s ő is mosakodni kezdett, lassan dörzsölve magáról az üzemből hozott port és olajat. Egy kagyló előtt álltak mindketten, megbökték egymást, kivették egymás kezéből a szappant, a fogpasztát, beszélgettek, míg lassacskán elérkeztek a vallomásokig. S néha, amint egymás hátához például* hogy 1958-ban a köl- csönkönyvtárakból 317 millió kötetet vittek ki, a múlt év folyamán pedig 400 milliót. A londoni kiadók ez év júniusában 174 új könyvet adtak ki. Ezenkívül természetesen jó néhány kiadványt újra nyomtattak, ami végeredményben szintén jelentősen növeli a forgalomban lévő könyvek számát. Augusztusban 237 új könyv jelent meg, szeptemberben pedig 395. Felvetődik természetesen az a kérdés is, mit olvasnak legszívesebben az angolok. A lista élén Iris Murdoch Egyszarvú, továbbá David Storey Radeliffe című könyve áll. Ezután két nem szépirodalmi tárgyú könyv következik, mégpedig Edvard Crank- shaw tanulmánya a Habsburg ház pusztulásáról, valamint Lockhart és Woodhouse társszerzők Rhodes című munkája. A londoni kiadók nemrégiben nyilvánosságra hozták, melyik könyvet tartják a legjobbnak ebben az esztendőtette a szobát s bebújt az ágyba. Az ágy úgy maradt, ahogy Elida felkeléskor hagyta: Arturo része azonban majdnem érintetlen volt: mintha valaki újravetette volna. Odafeküdt, kényelmesen elhelyezkedett, de csakhamar átnyújtotta egyik lábát a még meleg helyre, majd a másikat is, aztán, apránként, áthúzódott Elida helyére, a mélyedésbe mely még őrizte testének formáit. Befészkelte fejét a párnába, Elida testének illatába és elaludt. Mikor Elida este hazajött, ide-oda járkált a lakásban: Italo Cahino: KALAND értek, egy-egy könnyed símo- gatás után egymáshoz simultak. Elida hirtelen felkiáltott: „Teremtőm, milyen késő van!” és magára kapkodta harisnyatartóját, szoknyáját, sietett, még csak le sem ült. Alaposan végigfésülte haját, hajtűit ajka közé szorítva a kommódön álló tükör elé emelte arcát. Arturo a háta mögé állt, rágyújtott, s úgy állva, cigarettával. a szájában, nézte-nézte fele sínét. Mintha folyton szégyenkezett volna egy kicsit, úgy áll ott, tétlenül. Elida elkészült, a folyosón bebújt kabátjába, sietve megcsókolták egymást, kinyitotta az ajtót s Arturo hallotta, mint rohan lefelé a lépcsőn. e gyedül maradt. Hallgatta Elida sarkának kopogását, s mikor mák elhaltak a léptek, gondolatban továbbkísérte, át az udvaron, a kapun, a járdán, egészen a villamosmegállóig. A villamost már jól hallotta: csikorgott, megállóit, s valahányszor valaki felszállt rá, lépcsője odaütödött. „Megvan. Elérte!” — mondta magáiban, és látta a munkások és munkásnők tömegében fogózkodó feleségét a ,.tizeneguesen mely mindennap az üzem,be vitte. Elnyomta cigarettáját, lehúzta a redőnyöket, elsötétítüzet gyújtott, valamit odatett főni. A vacsora előtti néhány órában tett-vett, amit tudott: megigazította az ágyat, sepre- getett, beáztatta a szennyes ruhát. Elida, mint rendesen, azt mondja majd, hogy felületesen dolgozott, s meg kell adni, ó nem erőltette meg magát túlságosan: minden, amit tett, mintha Elida várásának szertartásához tartozott volna. akárha elébe ment volna, bár nem mozdult ki a lakásból: közben kint meggyűltök a villanyok és Elida a hullámzó tömegben egyik üzletből a másikba ment a külvárosban, ahol az asszonyok nagy része este végzi bevásárlásait. Végre megkoppantak sarkai a lépcsőn, egészen másként mint reggel elmenetelkor, csoszogó, nehéz lépésekkel jött felfelé, fáradtan a napi munkától. nehezen cipelve a bevásárolt dolgokat. Arturo elébe ment a lépcsőig, kivette kezéből a hálót, beszélgetve léptek be. Elida levetette magát egv székre a konyhában, még a kabátját sem húzta le. közben Arturo kiürítette a hálót. Aztán megszólalt Elida: „Lássunk hozzá!” Felállt, levetette kabátját, hiriniháiába . búi1 Főzni kezdett: Kelteiül: vacsoráját. ételt Artúrénak üzembe az éjjel egyórás szü*. ben. s ez egyúttal jeliernképet is ad az angol közönség ízléséről. A McMillan kiadóház, A. K. Rowse Villiam Shakespea- re-ről írott tanulmányát tartja a legjobbnak. A Harrap kiadóvállalat James Lawer- nak, a Victoria és Albert múzeum igazgatósági tagjának Színházi öltözékek című munkáját tekinti a legsikeresebbnek. A legmomrmentálisabb és Legdrágább könyv azonban kétségkívül a nyolc nyelven kiadott Letűnt civilizációk című mű tekinthető, amelyet Thomas and Hudson cég adott ki. Egy másik nagysikerű könyv, amely az angol társadalom minden rétegében nagy érdeklődésire talált, Robert Carrier műve: A világ legfinomabb eledelei... Mindezekből és sok más adatból aztán megállapították, hogy a brit olvasóközönséget ma elsősorban olyan művek érdeklik, amelyek főképp tényeket tartalmaznak. netre, magának másnapra tízórait és valamit Arturönak, amit délután ébredéskor eszik meg. Dolgozgatott, tett-vett, majd elült egy percre a szalmafona- tú székre, s elsorolta Arturó- nak, mit kell még elvégeznie. Arturo meg éppen akkortájt élénkült meg, sürgött-forgott, itt is ott is talált valami munkát magárnak, de mindent nagyon szórakozottan, másfelé járó gondolatokkal végzett. Ilyen pillanatokban néha még össze is zördültek, kemény szavakat mondtak egymásnak. Elida azt szerette volna, hogy Arturo kitartóbban, nagyobb lendülettel dolgozzék, vagy többet foglalkozzék vele, legyen megértőbb, bátorítsa. Ő azonban az első percek lelkesedése után figyelmetlen volt. látszott, gondolatai már nem itthon, az üzemben járnak, sietnie kellett, indulni. A megterített asztalnál, ahol minden keríik ügyében volt, hogy ne kelljen felállniuk. hirtelen nyugtalansáa fogta el őket arra a gondolatra, hogy ilyen keveset lehetnek eg"ütl. alig volt idejük bekanalazni az ételt, s milyen szívesen ültek volna kéz a kéjben. És mégis, a kávéig még el se jutottak. Arturo már nyugtalanul forgolódott kerékpárja körül, hogy megnézze, minden rendben van-e? Megölelték egymást. Mintha csak ekkor értette volna meg Arturo, milyen puha és meleg Elida. De már emelte is hátára kerék- páriát és szaladt, le a lépcsőn. e ';da elmosogatott, végigjárta a házat, fejét csóválta Arturo murk''ja láttán. Arturo közben gyéren világított sötét utcákon taposta a pedált, talán már a gázmérőt is elhagyta. Elida lefekvéshez ké- sziiiőriKtt' eloltotta a lefeküdt. Heinére, B lábát átnyújtotta Arturo részébe, hoov érezze a m el énét., de mi" fen alkalommal rááött. saw* ré- szón meleaehh üf érni. A r+nrp ’tt aludt tehát.. Kimovflkntat' -iá ir\ag n Art oAn + r\7f r\ff p Véiév r?’~-”rjo
