Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
Péesvárad kulturális életéről Mi van a pécsvárarii Művelődési Házzal? Miért nem adták át még rendeltetésének? Ezt a 1 kérdést tettem fel először fimrqin, Jánosnak, a kul- j tárház igazgatójának. — A terv szerint 1963. de- • cemberében volt a határidő, ekkor kellett volna felavatni • az új Művelődési Házat. Saj- \ nos az építkezés még a mai j napig sem fejeződött be. Egy kis optimizmussal úgy gondolom, hogy talán áprilisra elkészül. Az építkezéstől függetlenül a Művelődési Ház munkatér- j ve elkészült. Mit tartalmaz ez a munkatervi — Az 1963’64-es évad munka-tervének az egyik leg- ; fontosabb célkitűzése a felnőttoktatás beindítása volt. A leözségben működő társadalmi és tömegszervezeték kapcsolatot teremtettek az analfabéta cigányokkal és részükre tan- folyamot szerveztek. Az ismeretterjesztő előadások közül • a • legjelentősebbek a múzeumi Hónap keretében ■ megtartott előadások és szellemi vetélkedők voltak. A szellemi vetélkedő megyéi döntőjén Péesvárad négy fős csapata nagyszerűen szerepelt, sikerült megszereznie az első helyet. — Hallottam, hogy filmsze- \ minárium is működik a községben. — Igen, minden második héten általában 40 fő részvételével rendezzük meg az előadásokat. Eddig három filmet vetítettünk le. Ezek a „Szent Péter esernyője”, a „Harag ■napja” és az „Alba Regia” voltak. Ezen kívül beindítottunk egy társas tánctanfolyamot, valamint egy modern táncklubot is. — Milyen terveik varrnak? — Szeretnénk kibővíteni a várban lévő múzeumot. Elképzelések vannak egy „Zengő majálisról”, amelyet a várban rendeznénk meg. és szeretnénk, ha az a későbbiek folyamán hagyományossá válna. A „Zengő” együttes keretén belül eddig egy énekkar és agy tánccsoport működött. A 'övőben megalakítják a népi és tánczenekart. is. —' Milyen szervéktől kapnak ,anyagi. támogatást és azt mire használják fel? — A községi tanácstól kaptunk az elmúlt évben 30 ezer forint támogatást. Ebből vet- v"r egy zongorát a MűvelőHáz részére és egy na- ■ '' berendezést a fotó szakik. 1964-ben ismét ka- ’ ■ V a községi tanácstól és a ^-■nelőszővetkezet is juttat a kulturális alapjából 5000 foci- számunkra — fejezte !: - Ámrein János elvtárs. Az eddigi eredmények és tervék arra engednék következtetni, hogy Péesvárad kulturális élete jó úton halad, és bizakodva nézhet a jövő elébe. Lázár Lajos Horváth Zoltán rendező A PÉCSI Nemzeti Színház január 17-én Huszka Jenő „Aranyvirág” című háromfel- vonásos nagyoperettjét mutatja be. Huszka Jenő operettje bizonyos értelemben ősrégi, hiszen 1903-ban vele nyitott a Király Színház, s Aranyvirágot Fedák Sári alakította. Ugyanakkor új darabnak is számít, mivel a szövegkönyvet teljes egészében átdolgozta Or- bók Endre és Kárpáti Gyula. A történet, mint ismeretes Nápolyban játszódik, s ahogyan ez már, az operettekben szokásos, szerelmi négyszögek, hatszögek alakulga+naifc A tör Próba közben engedni, de én nem mentem. Szalma Lajos, pontosabban Tore Ili sántított. — Csők nem...t — érdeklődtem. — Sajnos, pcrrcleválás a sok tánctól... — Ilyen lábbal akarsz a színpadon gengszterkedni? — Bemegy az ember a színpadra és összeszorítja a fogát, s aztán valódi gengszterré változik. Ilyen a színész élete ... Aztán az öltözők, folyosók és a színpad következik. Ifj. Latabár Kálmán a tükör előtt áll és remenwesz- tetten vizsgálgatia a szakállát. Valóságos monológ... — Ez így nem is szakáll, ez így semmi. Talán ragasztani kellene ... toy sem jó... Léka László maszkmester vet véget a leüríválsásnak: — Ne törődjön vele iMlabár úr, hiszen mindenki tudja, hogy csak játék... Aztán szóhoz jut a riporter: — Újság? — Semmi. Újra együtt játszunk Péter Gizivel. Táncos komikus és a szubrett — mindössze ennyit közöl Mario, a titokzatos ember. A színpad vasajtaja előtt a két Biancával találkozom: Péter Gizivel és Vári Évával. — Azt játsszuk, hogy én vagyok az erős — mondja Péter Gizi nevetve, s mozdulatával a titokzatos Mariora utal. — Én viszont a második sze- ’ reposztásban szeretnék másfajta Biancát alakítani, mint Péter .Gizi... Ez persze nem Palaky Erzsébet és Latabár Kálmán. ténet középpontjában egy milliomos jegyespár, egy hajóslegény, egy vinágáruslány és a maffia áll... Tehát romantika, romantika a végtelenségig ... Elemzésekbe azonban ne bonyolódjunk, inkább bemutatom önöknek a szereplőket. Torelli rendőrfőnökkel (Szalma Lajos), aki valójában nem is rendőrfőnök, hanem gengszter, már a színház egyik lépcsőfordulójában összetalálkoztam. — Parancsolj — mondta, s lesz éppen könnyű — folytatja Vári Éva a megkezdett beszélgetést. Mindenki rohan, átöltözik és színpadra lép, s az ügyelő hangja újra és újra hallatszik az összes öltözőben: — Angolok érkezéséhez mindenki a színpadra . .. — Miért nem mentek? — kérdem valaíkitől, de csak legyint. — Ez nem főszerep, a mindenki a kórus.., Aztán Mester István is felbukkan . egy pillanatra, a csoMester István dájatos hajóslegény. Gitár lóg a nyakában és mosolyog, ahogy ez már egy komoly bom- vivánhoz illik: — Kitűnő szerepem van, valami olyan, mint Mario Lan- záínak a „Halászlegény frakkban” című filmben. Érdekessége, hogy a betétszámokat magam kísérem.,. A nézőtérről természetesen minden más. Először is sötét van, csak Horváth Zoltán rendező előtt világít egy kis lámpa, Erre viszont nagy szükség van, mért Horváth Zoltán állandóan diktálja az instrukcióit. Azt hiszem egyébként ez a legizgalmasabb hely, mivel figyelemmel lehet kísérni a. darab születését. Beppo, a hajőslegény egy evőkanállal berohan a színpadra és gvilkosságra készül... Izgalmas jelenet.'.. S a rendező: — Mit : akar azzal a kanállal? .Elveszett a kés? Majd valamivel később az asszisztenshez fordulva: — A gyilkosság után húzódjanak hátra a gengszterek, mert agyonverem őket... Nápoly ,ide, Nápoly oda itt a rendező, az úr. A rendező így nyilatkozik a darabról: — Probléma ilyenkor még bőven akad, de minden megoldható: A darab legnagyobb érdekessége a vadonat új szövegkönyv, melyből igyekeztünk mindent kiküszöbölni, ami avatag volt. A zenében azonban ez már nem sikerült maradéktalanul.., ARANWIRÁGOT Pécsett Pataky Ottilia alakítja, Harry, angol milliomost Csányi János, Ellen milliomoslányt pedig Károlyi Stefi, vendégművész. Károlyi Stefi Miskolc, Kecskemét és Győr után most a pécsi közönségnek is bemutatkozik. Az Aranyvirág előadásain Kardos György vezényli majd a zenekart. Bertha Bulcsu Párizsi beszélgetés _ a TháUa valaha is elszánja magát, hogy fölkeresse <* híveit, elsősorban is Párizsba kell ellátogatnia: itt, Jmg \ a Szajna partján építettek számára legtöbb temp- lomot, azzal a feltett szándékkal, hogy minél sokfélébbek, minél kedveltebbek és minél zsúfoltabbak legyenek. . .. Minden új találkozás Párizsban új beszelgeteseket jelent a színházról. S ha a találkozások évről évre megismétlődnek, a kellemes és érdekes beszélgetések az abszolútnak mondok színházi válságtól (amelyet egyébként Párizs nem ismer el és amelynek a Fény Városa a legjobb barométere) Vilar újító törekvéseiig terjednek, de vonatkoznak a két felvonás közötti szünetben elfogyasztott meleg ételekre is. _ Az elmúlt években több érdekes beszélgetést hallgattunk végig a színház forradalmáról. Az öreg Heberto, a párizsi bulvárszínházak klasszikusa, fölemelte szavát Vilar ellen. — De hiszen ez szentségtörés! A színház nem lehet olyan, ahogyan ezek a fiatalok elképzelik. A színház templom! Az előadás imádság. Ne engedjük meg, hogy a film, a televízió és Vilar tönkretegyék a francia kultúra legszebb ékességét! Könnyen elképzelhető, hogy egy művészet korosabb, -régibb hódolói sokkal könnyebben csapnak pánikot, csak azért, hogy nagyobb hatást érjenek le. Az öreg Hebertonak nem sok hive van. Ügyszólván magára maradt. Helyesebben: ma már csak egyik-másik színház olyan, hogy a párizsi színházak veteránja valóban kedvét lelheti bennük. Egy ízben Ionescoval találkoztunk. — A színháznak szüntelenül mozgó tömegnek kell lennie. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Vilar és formulájának híve vagyok. Szerintem színház mindig less, és válságról nem is szabad beszélni. ■ Ionesco mondta ezt öt esztendővel ezelőtt. Színdarabjai abban az időben már három év óta „futottak” a párizsi színházak műsorán. Még rövid idővel ezelőtt is szíves házigazda volt Párizs. A vasútállomásról kilépve, pillantásom a hirdetőoszlopra esett: Ionesco színdarabjai még mindig műsoron voltak nyolc év óta —, megszakítás nélkül. Nyilvánvaló hát, hogy a színházi válságról szóló hírek nem egészein helytállóak. Marpessa Dawn ezierötszázadszor lép föl a Cheri noirban! Achar Patata-ja több mint kétezer- előadást ért meg, és Peter Ustinov Négy ezredes szerelme című színdarabja olyan hosszú ideig volt az Arr.bigu műsorán, hogy már szinte közmondássá vált. Szóval: Párizsban nincsen színházi válság. Hát akkor nú van? — Mi? Eszmei válság! — állapította meg Jean Vilar, az új színházi irányzat és a Theatre National Populaire alapi-* tója, a ChailZof-palotában működő színházé, amely nemcsak Párizsnak, a színházról alkotott fogalmait forradalmasította, hanem az egész világét. Amikor Vilar érintkezőbe került a közönséggel és amikor magához vonzotta a nézőket, eszméi, elgondolásai szinte áradatként öntötték el egész Párizst. Nemrégiben egy bulvár-szín - házban jártam: a felvonások közötti szünetben a közönség számtalan étel között válogatott, soupe a l’oignon és ponime frite kivételével! Az idei őszi és téli idényben a párizsi színházak élete nemcsak saját falaik között zajlik. A beszélgetések nagy része I róluk szól. A legérdekesebbek mindenképpen azok, amelyek sok nosztalgiával emlékeznek Vilarra és Gerard Philippe nagy korszakára. Joggal tehető föl a kérdés: Vilar távozása is egy nagy színházi korszak letűnését jelenti? A vélemények szinte egybehangzóak: nyilvánvaló, hogy az Eiffel-torony melletti ezfiÁázból egy nagy színházi szakértő távozik. Nyilvánvaló, azonban az is, hogy műve olyan na®*, hogy túléli alkotóját, olyan erős, hogy más irányításúval is folytathatja életet. Sőt: a Theatre National Populaire is túlél minden vészt, bajt, munkaformája az egész színházi világban meghonosodott ipái. Hogy' ez így yarn, legjobban bizonyítja egy új színház: a Théalre de V-Est Párisién,- 'amely továbbfejlesztette Vilar eszméit. Lássuk, milyen is ez az új színházt . f — Olyan, mint egy futbállkVúb és egy Ikiltúfotthon k&- : reszteződése! — mondják róla a rosszmájúnk. .. .,/ - _ ! Miért éppen futbalüklub? ' , Azért, mert a Theatre de VEst Párisién tagokká toborozta híveit, és a tagolt névjegyzéke ma-már tizenkétezer névet ' tartalmaz! Márpedig ez azt jelenti, hogy á színháznak 'mindig van közönsége. Éspedig olyan- közönsége, 'amely a „párizsi gyárak munkásaiból .és a francia főváros leggazdagabb emberedből, pontosabban: a gyárak tulajdonosaiból áll És miért kultórottihon? Azért, mert a tizenkétezer tag nem fogadja el már a szín- j ház klasszikus formuláit, amely a színház tevékenységét kizárólag az előadásra korlátozza. Lássuk, mát akarnak a tagok?' Készt vettünk a Theatre de l’Est Párisién, vezetőinek és u közönség egy részének — több mint ötszáz embernek — találkozóján. A közönség képviselői a legkülönfélébb követelésekkel álltak elő: — Rendezzenek a színház előcsarnokaiban képkiáUítást, mégpedig a Louvre és a többi nagy múzeum eredeti képeiből. Nem érünk rá a képtárakat bújni- Hozzák ide a képeket! ' — Nagy világhírű zenészeidet akartmk hallani. Hozzák őket ide, mert ide járunk legszívesebben. Rendezzenek be könyvtárt és egy termet, ahol hanglemezeket hallgathatunk. — Külön gyermekműsort akarunk! És gyermekgondozót, ahol vigyáznak gyermekeinkre, amíg mi az előadást nézzük. Látni akarjuk a próbáidat is! Egyetértünk azzal, hogy az egyetemi hallgatók kedvezményben részesülnek, de ugyanezt a kedvezményt követeljük a tizennyolc éven aluli munkások számára is, hogy kedvük legyen színházba járni! ^'rtT'versze ez csak egy része a követeléseknek. Valnmer.y- f É 1 nyinek azonban az a célja, hogy a színház valóban \ M M kultúrotthon és ne templom legyen. És a színháznak csakis ez a formája tartható fönn: a színház mint egy kedvezményezett réteg privilégiuma, kihalóban •an. A Theatre National Populaire kezdte, a Théatre de l’Est Párisién folytatja. Ilyen az új színház űj munkamódszere. Az ilyen színház átvészel minden válságot. Amikor a szerelmi négyszög kialakul... Az előtérben Mester István, Károlyi Sie fi, Pataky Ottilia és Csányi Jóm* t A JELENKOR ifjúsági pályázatának eredménye Kundl Edit, budapesti, Nyirik Judit mohácsi, Petri l’erenc szegedi tanulók nyerték. A négy, egyenként 200 forintos harmadik díj nyertesei közül csak egy nem pécsi tanuló. A Leóv.'éy Klára Leánygimnázium két növendéke: Terbe Klára és Gyimesi Mária, a Janus Pannonius Gimnáziumból Magay Edit és a sárospataki Ablonczy László érdemelte ki dolgozatával a helyezést. Az országnak szinte minder tájáról érkeztek dolgozatok i mintegy fél éve a Baranyí megyei KISZ Bizottság és £ JELENKOR című irodalmi és művészeti folyóirat által meghirdetett ifjúsági pályázatra Az ötszáz forintos első díjat Thiering Klára, budapesti diáklány nyerte. A pályázat négy egyenként 300 forintos második díjait Gellér István, a pécsi ,,Polláck Mihály” Építőipari Technikum tanulója.
