Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-10 / 7. szám

JANVAK 19 IVAPLÖ 3 Hz ú] Patyolat üzem Batáridő-tömkeleg után kompromisszum — Külföldi szprelők „sétaűtjai“ — Meghökkentő állapotok a régi üzemben Tettyei háztetők lü. s* Rég voltam ilyen dilemmá­ban ,mint jelenleg, sőt bizo­nyos lelkiismeretfurdalást is érzek, az eddig megírt Patyo­lat-ellenes glosszáim miatt. Előrebocsátani csupán annyit szeretnék, hogy alaposan vé­gignéztem a befejezés előtt ál­ló új üzemet és a régit is, amelyet később nemigen lesz módomban megtekinteni, mert valószínű hamarosan összedől. Egyébként a Patyolatnál min­denki azért ,,imádkozik”, hogy legalább addig tartson ki, míg az újba beköltözhetnek. S mikor költözhetnek? Ha min­den jól megy, talán február végén. Ezek után pedig lás­suk a krónikát! Lassú kezdet Évsek hosszú során át folyt «i vita, hogy kellene egy új Patyolatot építeni Pécsett, mert a régi elavult, korsze­rűtlen, s az épület is össze- dőléssel fenyeget. (Azóta ösz- sze is dőlt már). A volt kato­nai mosoda sem megfelelő üzemi célokra. (Az most áll az összedőlés előtt). Végre megszületett s döntés; ké­szítsék el a terveket és épít­sék fel az új üzemet a Tüzér utca alsó szakaszán. Legyen a születendő (izem modem felszerelésben és külalakjában is. Mindez négy-öt évvel ez­előtt történt, de még ma sincs teljesen kész a Patyolat új üzeme. A huzavona már a terve­zéssel együtt megkezdődött. A vállalat vezetői több kifo­gást emeltek a tervek ellen a csarnokok világításától, az ab­lakoktól kezdve egészen az Irodaház homlokzatáig. A tervező válasza: „Üzemnek ilyen is jó. Egyébként ezek a szabványok, nem vehetjük fi­gyelembe az Önök kívánsá­gait.”. Üsse kő, csak kezdjék már el az építkezést és legyen minél előbb normális üze­münk. Persze, van olyan léte­sítménye az üzemnek, — já­rulékos és kooperált a szom­szédos tejüzemmel. — amely­nek terved ma sincsenek meg Ez esetben az ok; egyszerű tologatás, iabdázás. Megsiám'álhafatlan határidők Az egész beruházás összege nem nagy, mindössze 28 mil­lió forint, — a nagy mennyi­ségű importgépekkel együtt — s ehhez jön még a szomszé­dos üzemekkel való kooperá­ciós költség .körülbelül hét­millió forintos értékben. Ez egyébként igen helyes; közös lesz a tejüzemmel a kazánház, a transzformátorház, és ugyan csak közös a pakura-lefejtő állomás is. Végre megtörtént az első kapavágás is 1961-ben. Azóta készül a Patyolat! Igen tág határidőt állapítottak meg; legven készen 1963 végére. Közben a kivitelező Baranya megyei Építőipari Vállalat­nak felesleges kapacitása akadhatott, mert felkérték a Patyolat vezetőit, hogy biz‘o- sítsanak a részükre megfelelő beépítési lehetőséget, akkor az eredeti határidőt is lerövidí­tik. A Patyolat biztosított le­hetőséget és a határidőt 1963. október végében határozták meg. Elekor kezdődött a tortúra. Az októberi határidőből sem­mi sem lett. S a határidő-el­tolódások tömkelegé követke­zett, amelyből újabb bonyo-; da’maik származtak. Végül az építők jelentették, hogy de­cember 30-án át lehet venni az üzemet Nem lehetett. Egy­szerűen azért, mert nem volt megfelelő állapotban. Még most sincs! Ta'án a jövő hó­nap végére rendben lesznek a szerelésekkel. A szerelők utazgatnak Az épülő mosoda részére államunk a legkorszerűbb gé­peket biztosította. A Budapesti Nemzetközi Vásáron bemuta­tott külfpldi gépek egy részét szómnál megvásárolták és a pécsiek rendelkezésére bocsá- kutták. Ugyancsak modern gé­beket rendetek Nyu*U-N4­metországból, az NDK-ból, Angliából, az USÁ-ból, Cseh­szlovákiából. valamint Auszt­riából. Köztudott, hogy a meg vásárolt gépeket a gyártó cég köteles beállítani és üzembe helyezni. Itt csinált aztán ka­varodást a kivitelező határidő eltolódása. A szerelőket érte­sítették, hogy X időpontban megkezdhetik a munkájukat. A szerelők vonatra ültek Nyu- gat-Németországban, megér­keztek Pécsre. Szerelni azon­ban nem tudtak. Mertekin»et­ték városunkat és visszautaz­tak. Udvarias emberek lévén, — elvégre piacról vám szó — semmi követelményt nem tá­masztottak, sőt ígéretet tettek, hogy a legközelebb megjelölt időben újra eljönnek. El is jöttek, de hiába fáradtak. Fél megoldásnak sem nevezhető, amit itt tenni tudtak. Ellen­ben már nem voltak olyan udvariasak, kijelentették, hogv harmadszor nem áll módjuk­ban Pécsre látogatni, elvégre is ők nem turista vállalat em­berei. hanem egy gépgyáré. Ugyanez történt a többi sze­relővel is. Tervek szerint sen­ki sem tudta a feladatát el­látni. A cseh szerelők és a Budapesti Szerelőipari Válla­lat is kétszer költözködött a pécsi Patyolathoz, míg végül is kijelentették, hogy legkö­zelebb majd március végén lesz „szabad idejük”. Vifa, vita, vita... Természetesen közben ren­geteg vitára került sor. A vál­lalat vezetői megjártak min­den hivatalt „ponciustól-pilá- tusig”. Ügyükkel foglalkozott már a Baranya megyei Döntő- bizottság és a Központi Döntő bizottság, a megyei tanács és még legalább két-három mi­nisztérium. Ettől függetlenül nem jutottak előre, hisz vé­gül is a beruházónak és a ki­vitelezőnek kellett megoldani a problémákat. • S ki fizeti meg a szerelőknek a sok utaz­gatást? Nyilván a beruházó, hiszen mégiscsak ők a meg­rendelők. Persze ezúttal újabb vitákra és újabb döntésekre van kilátás, mert a beruházó elhárítja felelősségét, — Jogo­san. Egyébként egyet nem értek; a szerelőket nem lehetett vol­na egy nappal előbb értesíte­ni, hogy ne utazzanak, mert úgvse tudnak itt semmit csi­nálni? Legjobb tudomásom szerint a telefon- és a távíró- összeköttetéssel semmi baj nem volt, se külföldön, se bel­földön. Mindezek után történt a kompromisszum a Patyolat és és az Építőipari Vállalat kö­zött, hogy az építők segítsé­get nyújtanak a szerelésekben, s legkésőbb február 20-án üzemelésre kész állapotban át­adják az új üzemet a beru­házónak. Milyen az új Özem ? A régi üzemről csak annyit, hogy elszomorító a helyzet. Nem ma, hanem már tegnap le kellett volna állítani az egészet. De nem lehet, mert az új még nincsen készen, ad­dig valahogy ki kell tartani. Az új üzem. — hibáitól el­tekintve, — kitűnő lesz. Ké­nyelmes csarnokai, modem gépei és kapacitása kielégíti az igényeket. Ellenben bosz- szamkodni itt is lehet. Üzem­kezdés előtt állnak, de nin­csen még most sem beépítve a páraelvezető mennyezet, amely miatt veszélyesség és károsodás következhet majd be. Esztétikailag nem szép az irodaház, nem illeszkedik jö­vendőbeli környezetébe Egye­dül a porta vonalvezetése fe­lel meg a mai követelmények­nek. Az irodaház olyan, mint egy kaszárnya, a burkolata — burkolási megoldása — pedig egyenesen ronda. Minden lezajlott már. Mind­össze tanulságul szolgálhat a pécsi Patyolat építkezésének históriája. S az itt felmerült kérdésekre leghatásosabb elő­re választ keresni! Miért épül négy évig egy kisebb volume­nű beruházás? Miért kell em­bereknek „kikészülniök” a rengeteg vita és huzavona miatt egy építkezés folytán? S miért kell egy olyan beru­házással évekig várni, amely már „körmére égett” az em­bereknek? Gazdagh István Lantos Miklós felvétele Munkás lányok Nem tudom minek is ne­vezhetném? Kedélyes cseve­gés talán, amelyből azt hiszem kialakul egy miniatűr szocio­gráfia-féle? Lehet. Életkörül­mény, jellem, temperamen­tum, érdeklődési kör, tervek, álmok, vágyak ... közös és el­térő tulajdonságok. Ami kö­zös: jó és szorgalmas szak­munkásai a Pécsi Ruhaipari Vállalatnak. És még: fiatalok — 19, 20, 21 évesek. Marton Mari: szerény, elő­zékeny. Ferk Irén: komoly, töpren­gő. Misinetz Magda: dinamikus, nyughatatlán. • — Miért választotta a nő. szabóságot? Marton Mari: — A babaruhánál kezdtem kislány koromban és folytat­tam ... Segéd vagyok, ezer­százat keresek. — Nem sok éppen ... — Apa és anya is keres a dohánygyárban. Van egy kis- öcsém, a Zoli, tizenhárom éves. Irtó nagy szája van. Sok tekintélyem nincs előtte. — Mit olvas? — Nincs időm. Hattól ket­tőig az üzemben, rohanok ha­za, ha anyám délutános mű­szakban van, a házimunka rám vár. De szívesen csiná­lom. Jókait azért olvasgatom. Inkább a mozit szeretem. — Újságok? — Divatlap. Ezeket gyűj­töm. És a Film, Színház, Mu­zsikát. Kevés könyvem van. — Képzőművészet? — Nem értek hozzá. Egy­szer voltam egy kiállításon, még iskolás koromban. — Mi a legújabb divat? — Még mindig a zsákruha, ragláaszabású nagyikabát, kucsma, vagy mexikói kalap és a csizma. Nem tudja miért gyártanak ilyen pocsék csiz­mákat? Esőben leválik a tal­pa. Disznóság, mert elég drá­ga. — Hogy telt el a szilvesz­ter? — Csuda jó volt! A Bőr­gyárban voltunk és a Tiszti Házban. Nagyon szeretek twisztelni. Az előbb kérdezte, szeretem-e a színházat? Sze­retem. Pesten voltam egy­szer, Gábor Miklós alakította a Hamletet. Életreszóló élmé­nyeim egyike volt az előadás. — Ismeri a városi tanács elnökét? Összeráncolja a homlokát: — Nem tudom a nevét sem. Nem politizálok. — Ez nem politika. Közélet? Vagy a város fejlődése? Fi­gyelemmel kíséri? Gondolkozik: — Nem járok busszal, de tudom hogy szidják a közle­kedést. Meg a panelházakat Vékonyak a falak. — Attól még jó lakások le­hetnek .... — Tv-híradóban láttam pa­nelházépitést. összeszerelték a falakat és beemelték daru­val. Nem nagy kunszt, igaz? — Sport? — Fradi-drukker vagyok. És hétfőn mindig szidnak itt az üzemben a dózsások. Pe­dig én a Vári helyett nem rúghatom be a gólt, nem igaz? Maga is dózsás? — Hm... 1 © Ferk Irén: — Hajnali négykor kelek évek óta. Komlóról járok be az üzembe. Mire hazaérek — öt óra. Fáradt vagyok, nincs kedvem szórakozáshoz. És le­hetőségem sincs. — Miért nincs? — Hát hol is kezdjem? Eltűnődik: — Apám bányász volt har­mincöt évig. Még egy évig sem volt nyugdíjban, meghalt. Anyámmal élek együtt Dá- vidföldön és csak én keresek, havi ezerszázat. Nagyon-na- gyon meg kell fognunk a pénzt minden fillérig. Már­ciusban férjnez megyek, vala­mit gyűjteni is kéne, de nehe­zen megy. — Vőlegénye? — Komlói. Itt dolgozik Pé­csett, neki reggel nyolckor kezdődik a munkaideje, de mindig jön velem a hajnali ötössel és elkísér a vállalat­hoz. Rendes fiú. Anyám is kedveli, mondta, hogy otthon lakhatunk majd. — Hol ismerkedett meg a vőlegényével? — Az autóbuszon. Együtt jártunk be Komlóról. Négy­éves ismeretség. Néha össze­vesztünk, de hát anélkül nincs ... Bútort akarunk venni. — Milyent? — Modernet Sárga-fekete mintás huzattal. De hát, mon­dom, pénz kell ehhez is. Na­gyon spórolunk, nem is já­runk sehova, néha egy feketé­re elmegyünk a Békébe vagy tévét nézünk. Ferk Irén a vállalat könyv­tárosa, de „nem működik” a könyvtár. Egy szekrénybe zsúfolták be • körülbelül százötven kötetet s amikor az üzem a régi helyéről ideköl­tözött a József Attila utcába* a könyvszekrénynek nem ju­tott egy sairak. Így aztán Irén sem olvas, arra pedig nem jut, hogy vásároljon magá­nak könyveket • Misinetz Magdi Vajszló mellől egy kis faluból szár­mazott el Pécsre. Az égési család. A földet leadták, be­költöztek a Mohácsi útra. Apja a Kokszműveknél, any­ja a keményítőgyárban dolgo­zik. Egy öccse van, techni­kumba jár. A család havi jö­vedelme; 3700 forint. Szoba- konyhás kis házban laknak, a tavaszon hozzáragasztanak majd egy szobát, az Magdáé lesz. — Modem bútort veszek a szobámba, meg könyvszek­rényt a könyveimnek. — Mit olvas éppen most? — Passuthot... — Mikor megy férjhez? Felnevet: — Sok mindent ba kell sze­reznem ahhoz. — Például? — Először is vőlegényt. A»­tán „staférungot”... —* mondja nevetve. — A családból ki szokta meg először a városi életet? Felhúzza a szemöldökét: — Én! Munkalehetőség, ta­nulási lehetőség, szórakozás... Sokat járok színházba, mozi­ba és a Megyei Könyvtárnak tagja vagyok. amióta beköl­töztünk Pécsre. — Mennyi zsebpénzt kap otthon? — Ez bonyolult dolog. Anyám keresetéből törleszt- jük a ház árát. Apám kerese­te körülbelül a megélhetésre kell, az enyém meg ... hol ezt veszünk, hol azt, anyámnak, vagy a papának, öcsémnek. Kimondottan zsebpénzem nincs, de ha kell valamire, akkor kapok. Kérdem tőle, mit tud az ország vagy a világ eseményei ről? Vállatvon: „Semmit...” A Kennedy-ügyön kívül Hrus­csov újévi ünezetét ismeri. A papa „politizál” egyedül a családban, pontosabban a szomszédban lakó férfiakkal egyetemben: újság, rádió — alapján. Magda a Divatlapon kívül a Nők Lapját olvassa, a papa a Dunántúli Naplót. — És még lottózom is! — mondja végül —. Néhány hete nyertünk fejenként — öten játszunk egy szelvénnyel az üzemben — 100 forintot. Képzelje ezt a szerencsét — felnevet, aztán siet vissza a terembe, sok a munkája, rgy is elhúzódott az idő ezzel a csevegéssel. Rab Ferenc SEGÉDMUNKÁSOKAT öntvénytörési munkára azonnal) hatállyal felveszünk. Bérezés teljésimv-oviie ben. Jelentkezés. Pác« Légiszeszgyár u. 30. Te­lepvezetőnél. gy ül ési határozatot. Ez az el­ső ilyen határozat, amellyel életemben találkoztam. Egy nagy közösség konkrét dönté­se egy kisebb közösség meg­mentéséire. „A küldöttgyűlés utasítja a termelőszövetkezet elnökét — olvasom — és a szociális bi­zottság elnökét, hogy Rácz Já­nos tsz-tag, aki autóbaleset következtében munkájából kifolyólag vesztette életét, így családja kereső nélkül maradt, gondoskodjon annak özvegyé­ről és gyermekeiről.” És felsorolás következik. — Minden' hónapban utalják ki az özvegynek az elhunyt Rácz János egy hónapra eső bruttó keresetének 80 százalékát. A tsz térítésmentesen adjon a családnak minden évben 2 űr- méter fát, tiz mázsa szenet, lássa el kenyérrel — búzát adjon — a kiskorú gyerme­keknek és az özvegynek és biztosítson nekik nrnden év­ben egy ho'd illetményföldet. Ezen a kézi kapáláson és szarváé ásom kívül minden munkát végeztessen el ingye­nesen ... Uiabb bekezdés: „Kísérje figye1emmel a szo­ciális bizottság a gyermekek sorsának alaku’ását. Évente adjon ajándékot a kiskorú gyermekeknek évi 2000 fo­rint értékben.” Az asszony már kint van az utcán. Kezében a papír és megy. Vele van az egész nagy­közösség. A férjét nem tudják visszaadni, de megpróbálják pótolni. Szép cselekedet ex a sikló­si tez-tagokitóL ■mtai JAam Könnyfátyolos a szeme. Ta­lán az utolsó napra gondou. Amikor utoljára látta a fér­jét. Nem gondolt ő akkor iemmire. Oszlopért mentek, ázt hozták már hazafelé. — amikor a cserkúti csárdánál negálltak itatni. A férje ki­lógta a lovakat és vezette ke- ■esztül az úton. Már az út lobb térfelén volt, amikor egy eherautó elütötte. Ott a hely­színen meghalt. Hat gyerek maradt utána, is egy megtört testű asszony. V nagyobb gyerekek megér­ették, hogy miről van szó, de i kis 11 hónapos azon a na- >on is éppúgy mosolygott, njnt bármikor azelőtt. — Mi legyen a gyerekkel, a :izenőt évessel? — kérdi Ros­té Zsigmond. — Em'(tették, hogy szakmát anulhatna. — Mi szeretne lenni? — Géplakatos. — Megvan a nyolc általá- íosa? — Sajnos, csak öt van. — Akkor nem lehet gépla- catos. Nincs kedve a juhá- izathoz? Még esv osztályt el­végezne. és szakmunkás le- letne belőle. Jól kereshetne. Ja van kedve az állatokhoz, ükkor szép foglalkozás. — Nem tudom, majd meg- >eszélem vele. Kiállítják az utalványt az ijabb egy ürméter fára: men­en, keresse meg a telepve- letőt, majd az ad kocsit Is, a zenet meg megpróbálják va- ami módon elintézni. Ne éljen, nem feledkeznek meg óla, róluk. Az asszony elmegy. Néze­—- - ■ u/toci. wvuíjha­Az asszony odaát! az elnök íróasztala elé. Fején fekete kendő, karján gyászszalag. — Elnök eivtárs, elfogyott a fánk. Roskó Zsigmond csodálkoz­va néz rá. — Csak egy ürmétert vit­tek ki? — Igen. És hamar elfogyott, mert nincs szén. — Nem tudtunk szerezni. Ha az iszapszén megfelel, azt talán tudnánk adni, Meg­próbáljuk. — A szomszédban is iszap- izénnetl fűtenek. Talán ná- unk is megég. Megegyeznek. Az asszonyt lellyel kínálja az elnök. — És az ünnepek hogy tel­ek? Milyen volt a gyerekek carácsonya? — Azoké szép volt. Sok ijáodékot kaptak. Kint vol­tak a nőbizottságtól is. — A mieink? — Igen! A tsz nőbizottsá­íától. — A papirt megkapta? — Meg. De hiba van bern­ié. Maga azt mondta, hogy capunk egy ho’d kukoricaföl- iet is. Az írásban ez nincs pen ne. — Pedig az eredeti határo­zatban szerepel. Előveszi a határozatot; — Látja! Itt van. Olvassa; Az asszony végigfut a so­mokon. — Biztosan a gépelésnél ki­felejtették. Mindjárt újból ki­gépel tétjük. A tragédia a cserkúti csár- Jánál volt — Tegnap vo!t a tárgyalás. Láttam, aki a férjemet át­itatta. A TSZ QYERMEKEI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents