Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-09 / 6. szám
JANUAR t (VAVMLÓ 3 Mi lesz Bereuenden? Csökken a cementgyártás, növekszik a mészégetőn Búcsúzik az ötven éves gyár — Egy hatalmas beruházás körvonalai Hol épül fel az új cementgyár? Amikor eladják a tsz istállóját Miért és kive! pereskednek a tsz-ek a megyében? A megyének is, az országnak is a szélén fekszik Beregnend, ez a hosszúra nyú*t nagyközség, Schaumourg Lippe herceg valamikori „birodalma”. A gyár szorgalmas munkásai néhány évvel ezelőtt, — az ölven éves jubileum alkalmával — papírra vetették a gyár történetét. „A századforduló kapitalista fejlődésének idején adott a kormány megbízást Schaumburg Lippe hercegnek, hogy magyarországi birtokán ipari üzemet létesítsen, aki azt továbbadta az Amme Gisecke Konegen Rt. braunschweigi cégnek. A gyár alapozási munkálatait 1910 februárjában kezdték el, gyorsan felszerelték a berendezéseket és már 1910. november 27-én kiszállították az első vagon cementet ...” —r írják krónikájukban a beremendi gyár dolgozói, majd felsorolják a következő tulajdonosokat és a félévszázad fejlődését. A fejlődésről — sajnos — nem sokat tudtak írni, de amint végigjártam az üzemet, magam is megbizonyosodtam erről, mert ott sem lehetett különösebb újdonságokat látni. Majdnem minden ötvenéves ebben a gyárban, talán csak a dolgozók fiatalok. A klinkerégető forgókemencék már 1910-ben is ugyanígy forogtak, legfeljebb nem annyit, mint manapság. Meszel égetnek a {orgókemencekben A gyár igazgatója Sándor elvtárs, — aki maga is egészen fiatalember — szívesen tájékoztatott az üzem életéről, terveikről. A gyárban tavaly 98 ezer tonna cementet és 11 ezer tonna égetett meszel gyártottak. Tervüknek időben eleget tettek, sőt, felkészültek az idei esztendőre is, amely bizonyos mértékben eltér a múlt évitől. Ugyanis csökkentik a cement termelését és növelik az égetett mé- szét. A terv 88 ezer tonna cement és 50 ezer tonna mész. Valószínű azért történik ilyen eltolódás, mert a Dunai Cementmű már teljes kapacitással termel, s ugyanakkor a mészre igen nagy szükség van A régebbi technológia szerint — a körkemencében — mindössze 11 ezer tonna me- szet tudtak égetni, de most 39 ezer tonnával többet kell. Hogyan oldják meg ezt a feladatot? Látszatra nagyon egyszerűen, — legalábbis nekem úgy tűnt, amikor végigjártam az üzemet —. A régebbi klinkerégető forgókemencékben meszet égetnek. Hozzá teszem, hogy igen kitűnő minőségben! Az áttérés megvalósítására két és fél millió forintot fordítottak a múlt évben, valóságos „kis rekonstrukciót” hajtottak végre. A bányában vibráló berendezést építettek, a kő „útját” is korszerűsítették, nyersanyagtároló és szállítóberendezéseket helyeztek üzembe, egyszóval új technológiai folyamatot valósítottak meg. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a forgókemencés mész- égetésnelc nem volt Beremen- den, — de máshol se nagyon — tradíciója, tehát teljesen magukra utalva álltak át e nagy teljesítményű mészégeté- si eljárásra. Bár az idei tervet igen feszítettnek tartják az üzemben, mégis bíznak benne, hogy maradéktalanul teljesíteni fogják azt. A cementgyártási tervnek különösebb akadálya nincsen, a nagykemence egvedül is megbirkózik az évi 68 ezer tonnás mennyiséggel. Tervezik a jövő üzemét Amint azt a gyár krónikásai is leírták, minden berendezés öreg „s az öreg csont itt-ott akadozik” már, termelékenysége, önköltsége nem a legjobb. Egyetlen példa erre a cementgyártásból, amíg Be- remenden egy kilogramm cement előállításához 2800 kalóriára van szükség, addig a Lunaa Cement Műveiknél máx.csak körülbelül 1300-ra, a szinte hihetetlennek tűnik, hogy a legfejlettebb Humbold típusú kemencéknél jóval 500 alatt van a kalória felhasználás mennyisége. Tehát ez is egyik indok arra, hogy felújítsák, iIlletve teljesen új gyárat építsenek a régi helyére. Persze, a fő indok mégiscsak az igények növekedése, a szükségletek állandó emelkedése. Amint azt az Igazgató elvtárs elmondotta, már tervezik az új üzemet, s lassan kibontakozik a Beremendi Cement- és Mészművek jövője. Egyelőre a programnál tartanak és több alternatívát vitatnak majd meg, amíg megszületik a döntés, és sor kerül az első kapavágásra. Évi 700 ezer tonna cement Ennyit terveznek az új üzemre és 150 ezer tonna meszet. Nyersanyag bőven akad Beremend határában, de a közeli nagyharsányi hegység is megfelelő 1 biztosíték, hogy nyersanyaggondok ne legyenek ötven év múlva se. Az új üzem terveivel kapcsolatban az elhelyezés kérdése még nem eldöntött. Olyan elképzelések is vannak, hogy épüljön a régi helyén, ami mellett sok indok szól, de azt is vitatják, hogy Nagyhársány felé eső részen építsék fel az új üzemet, valamivel távolabb a jelenlegitől. Sőt, még felmerült olyan alternatíva is, hogy ne Beremend térségében, hanem Bükkösdön építsék fel az új cementgyárat. Mindenesetre helyeselhető e megfontoltság, e körültekintés, hiszen nem néhány millióról van szó. hanem több mint ogymiliHárd forintról, amellyel nem lehet könnyelműen bánni. Egy bizonyos, az ország legjobb minőségű cement és mész alapanyaga Beremend térségében van. Talán a szállítás és a félreeső terület problémája okoz gondot Korszerű berendezések A tervezett új cementgyárat a jelenleg ismert legkorszerűbb gépi-berendezésekkel szerelik majd fel, korszerűbben mint a most üzembe lépett Dunai Cement Művet. Az import Humbold-kemencekkel jelenleg Európában alig egykét üzem rendelkezik, s az új üzem részére ilyen kemencéket rendelnek. Természetesen nem csupán a mészégetés és a cementgyártás kap majd teljesen korszerű gépeket, hanem a kiszolgálás és a bányászat is modernizálódna. A felépülő új gyár terveit 1965 március végére kell elkészíteni, s előreláthatóan 1967- ben az építkezést is elkezdenék. hogy az első szekció már 1970-ben termelni tudjon, majd az azt követő esztendőkben fejlődne fel az évi 700 ezer tonnás cement és 150 ezer tonnás mész gyártására. Az új gyár építése természetesen sok egyéb problémát is magával hoz. A beremendi gyárnak jelenleg 380 dolgozója van, az új beruházás megvalósulása után körülbelül 850 munkásra lesz szükség. Ez nem is okoz megoldhatatlan feladatot, hiszen a helyi és a környező községekben — Villány. Siklós, Nagyharsány környéke — akad munkaerő, sőt, később egyre több. Ellenben az épülő gyár, — legalábbis az első alternatíva szerint — több lakóház lebontását követeli, — igaz, nagyon elavult kis egészségtelen lakásokról van szó —, s ugyanakkor több száz új lakásra van szükség az összes szociális létesítményeikkel együtt. Persee, ez is megoldható. Reménykedés, bizakodás Az igaz, hogy a gyár már öreg, de a munkások és a vezetők fiatalok, nagy bennük a kezdeményező készség, az energia, amelyet arra fordítanak, hogy egyre többet és jobban termeljenek a régi, elavult berendezésekkel is. Végigjárva az üzemet, azt tapasztaltam, hogy mindenütt a legnagyobb igyekezet, szorgos munka folyik. Reménykednek, hogy az idei tervüket rendben teljesíteni tudják és bizakodnak abban, hogy ha nem is holnap, de nemsokára új, korszerű üzemben dolgozhatnak majd. Gazdagh István SEGÉDMUNKÁSOKAT öntvénytörési munkára azonnali hatállyal felveszünk. , Bérezés: teljesítménybérben. Jelentkezés: Pécs, Légszeszgyár u. 30. Telepvezetőnél. Zománcozott tábla hirdeti Pécs egyik csendes utcájában, hogy itt foglal helyet a Termelőszövetkezeti Tanács megyei irodája. Maga az iroda némi csalódást kelt; mindössze két helyiségből áll, s alig három ember dolgozik benne. Ez a három ember azonban nagyon fontos munkát lát el: innen irányítják a megye mintegy kétszáz termelőszövetkezetének érdekvédelmét, azt a 47 jogászt és jogtanácsost, aki a vitás ügyek alkalmával a tsz-érd ekeket képviseli. Ide járnak be a tsz- tagok. ha valamilyen okból összezördülnek a ts^-vezetőségekkel, ha a nyugdíjjal vagy mással kapcsolatban panaszuk támad. Megrokkant a hizlalda teteje Amint Zákányi József me- ''•’ei megbízott és dr. Makkos Ferenc jogügyi főelőadó tájékoztatásából kiderül, 1963-ban mintegy 200 ügyben pereskedtek a tsz-ek a megyében, s 2,5—3 millió forint volt ennek a tétje. Különösen az építkezések miatt pereskednek sokat az állami vállalatokkal, illetve ktsz-ekkel. Rendszerint határidő-eltolódás, rosszul végzett munka szokott lenni a kifogás. Ide tartozott a nemeskei Március 15. Tsz pere is a Szigetvári Általános Építőipari KTSZ ellen. A jelzett ktsz 500 férőhelyes sertéshizlaldát épített 1962 nyarán, ám olyan hanyagul, hogy a hizlalda teteje 1962 '63. telén megrokkant, s befolyt a hóié. A ktsz csak a tsz terhére akarta kiiavítanl a hibát, s csak többszöri tárgyalás, 1963. november 29-ig tartó pereskedés után vállalta él, amire a bíróság is kötelezte. A kétűjfalusi tsz ötezer férőhelyes csibenevelőjére fizetett rá. Az Express-Heating típusú kályhák uayanis, amivel a csirkenevelőt télen fű‘öt- téfc, hibásaknak bizonyultak. Egy alkalommal kitört a gáz, s mind az ötezer csirke megfulladt a füsttőL A kályhák gyártója, a Budapesti Szakipari Vállalat ennek ellenére sem akarta megfizetni a kárt, s egész a Legfelső Bíróságig el kellett menni, mire kénytelen-kelletlen megadta magát. Még cifrább volt az apátva- rasdi eset, ahol az OTP egy állami gázzal egyetemben Riadta a tsz 50 férőhelyes tehén istállóját is. És hiába érvelt a tsz, hogy 180 ezer forintot költött az istállóra, az OTP megmakacsolta magát. Talán presz tizs is volt a dologban, tény és való, hogy itt is a bíróságnak kellett közbelépnie, hogy' a szövetkezet drága istállója ne kerüjjön magánkézbe. Kiöntött a halastó Nagy port vert fel az a per is, amit a körösi tsz folytatott a Tolna-Baranya megyei Halgazdaság ellen. A halgazdaság ugyanis rosszul kezelte a halastó leeresztő csatornáit, olyan rosszul, hogy kitört az ár, elöntötte a szövetkezet mű veit földjeit, és tönkretette a termést. Több, mint negyedmillió forint szövetkezeti érték úszott el a habokon, és hiába volt a békés szándék, a halgazdaság nem volt hajlandó belenyúlni a pénztárcájába. Végül is a megyei bíróság foglalkozott az üggvel, méghozzá olyan alaposan, hogy a helyszínen tartotta meg a tárgyalását. Következménye: 245 ezer forintot fizettek a szövetkezetnek. Újabban valóságos monstre- per bontakozott ki, amelynél nem kevesebb összegről másfél mi'H’ló forint értékről van szó. Kilenc — a bári, csikós- töttösi, sásdd stb. — tsz a kárva'lobt, amelyek azt kifogásol iák, hogv a részükre szállított MA 40-es esőzte'ö- öntöző berendezések nem működnek. Ahogy ilyenkor történni szokott, meghallgatták a szakértőket, akik azt állítják, hogy a modorok teliesítménye a szivattyúkhoz mérten kicsiny. Az AOROKER természeteden a gyártó üzemre, a Szerelvényértékesítő Vállalatra hárította a hibát, és nem is eredménytelenül, mert egvmil- lió forint értéket már vissza- nvertek a tsz-ek. A hátralévő több mint félmillióért még pereskednek. Előfordul az Is. hogy a tsz- ek pereskednek egymással, a I mozsgói tsz például nemrég 1 fizetett be 25 ezer forintot a nagydobszai tsz számlájára. Az is megtörténik, hogy a vitás ügyből nem lesz per, hanem megegyeznek. Ez a szerencsésebb és jobbik eset. Kár, hogy egyelőre csak a MÉK mutat komolyabb hajlandóságot az ilyen békés megállapodásokra. Nem lennénk igazságosak* ha elhallgatnánk, hogy nena mindig a tsz-ek a nyerő felek. A bíróság előtt nemcsak nyerni, hanem veszteni is lehet, s esetenként a tsz-ek azok. amelyek vesztes félként vonulnál# le a porondról. A háztáji meg a földjáradék Külön kategóriát képeznek az egyéni panaszok a Termelőszövetkezeti Tanácsnál. Az elmúlt évben például mintegy 200-an levélben, vagy 300-an pedig személyesen kérték panaszuk orvoslását. Csermák JóZsefné boksái fcsz-tag például amiatt írt be, mert megrövidítették a háztájinál. Mások a földjáradék miatt jelentkeztek az idősebbek n©. dig nyugdíj, illetve SZTK- ügvbe kopogtattak be az irodába. A Termelőszövetkezeti Tanács tehát állandóan el van foglalva a sok panasz kivizsgálásával. Feltűnő azonban. hogy a sok ügy köm! mindössze 30 százalékban lehet a panaszosoknak Igazat adni, az esetek többségében a tsz-vezetőségek felé billen Justicia mérlegének nyelve. A Termelőszövetkezeti Tanácsnál ezt azzal magyarázzák. hogy a tsz-tagság nem ismeri a termelőszövetkezeti törvényt, illetve alapszabályt, így sok vélt sérelemmel, illet, ve jogtalan kívánsággal kopogtatnak be. Hozzátették* hogy ha jobban ismernék a fenti törvényeket, sokkal kevesebb súrlódás és vita lenne a tsz-vezetőségek és tagság között, mint ma tapasztalható. — Magyar -s Zenés irodalmi est lstván-aknán A bányászok művelődési ellátása terén példaadóan eredményes tevékenységet fejt ki Kovács Károly, az István-aknai Bartók Művelődési Ház igazgatója. A programban szerepelnek kéthetenként ismétlődő ismeret- terjesztő előadások, amelyeket a legkiválóbb pécsi szakemberek tartanak. Ma, est!« törtökön este féi 7 órakor dr. Tóth István, a Tanárképző Főiskola adjunktusa beszél „Napjaink költészete” címen. Közreműködik Galambost László és Veress Endre. Vendégeket szívesen lát a rendezőség. Bizonyára sokan meghökkentek, mikor a Bükkösdi Állami Gazdaság igazgatója, Barta János, minden különösebb kényszerítő ok nélkül úgy döntött, hogy régi állását felcseréli egy rosszul menő termelőszövetkezet elnöki tiszt sósével. Néhányan talán elhamarkodottnak tartották a döntést, mások meg „kulisz- szatitkokat” sejtettek az eset mögött, mondván, hogy ez nem lehet természetes. Hiszen Barta János munkájával felettes hatóságai elégedettek voltak — hogyan is lehetett volna másképpen kis híjén tizenhárom évig állami gazdasági igazgató? Munkatársaival ellentéte nem volt, a vezetése alatt álló gazdaság megfelelően produkált, sőt néhány terme'ési ágban kiválóan, megfelelő körü'mé- nyek között élt és a termelő- szövetkezetben eaveiőre meg sem közelítheti jövedelme az igazgatói fizetést. Barta János ma mégis a Bisse—Turony—Csamóta községek Tenkesalja elnevezésű termelőszövetkezetének elnöke! S ha már az előbb kulisszatitkokról volt szó, egyet elárulhatok közülük: Barta János mehetett volna, ha akar sokkal jobb, rendezettebb, gazdaságilag szilárdabban megalapozott tsz-be. Mégis a Tenikesalját választotta. Találkozásunk első percében. még mielőtt egy szót is szóltunk volna, megtalálni Állami gazdaság után TERMELŐSZÖVETKEZETBEN véltem a választ. S aztán az első benyomás a beszélgetés folyamán fényesen beigazolódott. Barta Jánosnak éltető eleme a mozgás! A mozgásnak minden olyan faj iája, amely előrehaladást jelent Robusztus, darabos ember. Egész életútja az előretörek- vés, a mozgás jegyeit tükrözi. Gazdasági cselédként kezdte. Kocsis volt. Az állami gazdaságok megalakításában tevékeny részt vett, s a megalakulást követően is fizikai munkás, fogatos volt, majd évek múltán brigádvezető, aztán üzemegységvezető, megbízott igazgató, majd igazgató. Erről a tizenhárom éves Igazgatóskodásról nem sokat tudok írni, akkoriban nem ismertem Barta Jánost. Amit ő maga elmond, abból derül ki, hogy mlnd g szigorú volt, sokat követelő — olykor talán túlságosan is. Dinamikus, határozott ember lévén, nyilván hibákat is követett el. De egy bizonyos, hogy mindig minden energiáját a munkájába ölte s a legnehezebb helyzetekben is lelkiismeretesen végez4« munkáját. — Ismerte a taz helyzetét, amikor elvállalta az elnöki pozíciót? — Természetesen. — S azóta soha, egyetlen pillanatra sem bánta meg? — Nem. Pedig tudom, hogy voltok azóta ebben a züáltan átvett tsz-ben nagyon „rázós” elnök, feladatok. Azt hiszem Barta Jánosnak éppen ezek tetszenek legjobban. Amikor az eredményes intézkedés, szervezés után s zemmell á tható lag megint tettek egy lépést, előre. — Véleménye szerint a szövetkezet adottságai milyenek? — Óriási lehetőségeink vannak. — Az emberek nem fogadták itt ellenségesen, úgy tudom ön volt hatvan háromban a harmadik elnök? — Valóban a harmadik voltam, de úgy éreztem nem fogadtak ellenségesen. Inkább fásultan. Különben sokan ismertek is, hiszen a Siklósi Állami Gazdaságban is voltam igazgató. — S ezt a fásultságot mivel próbálta leküzdeni? — őszintén szólva ez mellék ""ncik tűnt. Tudom, hogy csak ejt* léiéképpen lehet *z embereket megnyerni: jól dolgozni és jól megfizetni a munkájukat. Tehát egyéniségéből fakadó — tegyük hozzá a legjobb — módszerhez nyúlt. — Dolgozott. A vetés idején már a tsz-ben volt és egyetlen gondja az volt, hogy a vetés időben jól sikerüljön. És sikerült. S azok előtt az emberek előtt, akik már láttak télen a hó tetejére gabonát vetni, nyilván semmiféle név vagy Ígéret nem beszél fényesebben, mint a zö’dellő, jó mnőségű vetések. Sikerült elvégezni az őszi mélyszántást is. Ezek érvek! S ha fizetni ebben az évben még keveset is tud a tsz. rendben van a szénája s minden lehetősége megvan arra, hogy már jövőre az erős közepesek közé tartozzon. Barta János elmondja a terveit. A vetésszerkezet átalakításáról, az önköltségszámításról, az állatállomány fejlesztéséről — mindarról, amivel etgy jó elnöknek törődni kell. Nem firtatom a terveket, hiszen egy év múlva újra „b'zonyítványosztás” lesz, ß akkor az eredmények mindenféle újságcikknél szebben beszélhetnek. Inkább az elnök éppen meglévő problémáiról érdeklődöm. Legjobban talán az izgat, hogy egy jól működő, kiaákult szabályoknak engedelmeskedő gazdaság irányítása után hogyan tudott tehát beleilleszkedni egy teljesen másjellegű nagyüzem — munkájába. Hiszen itt olyan problémákkal is foglalkozni kell, amire az állami gazdaságban gondolni Is nevetséges lett va’na. — Azt hiszem hamar megtaláltam a nyitját — mondja —- és bele tudtam il’esz- kedni. Itt sokkal többet kell az emberek egyéni problémáival fogla’lkoznl, a személyes ellenőrzés szerepe különösen nagy, jó ha az elnök mindenütt ott van s még száz másféle változás, amit mind szem előtt ke’l tartani* — Van-e a termelőszövetkezetben olyan vonás, am’ az állami gazdaságokhoz viszonyítva könnyíti a vezetést? — Nincs. Barta Jánosról egyébként néhány régi beosztottjából hallottam, hogy igazgató korában is mindig nvndmvHt igyekezett személyesen el'en- őrizni, korán kelt. későn feküdt. Most itt a tsz-ben még korábban kel és még kérőbben fekszik — mit tehetne egyebet — jó gazdaságot akar csíná1 ni és ezt csak munkával és újra munkával '«hot* Lázár Ervin
