Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-08 / 5. szám

m«. jantjär a.

3

Oiabii lsz ek egyesülnek a megyeben

A tél folyamán folytatódik a kisebb termelőszövetkezetek egyesítése, amely már a korábbi években megkezdődött. A szigetvári járásban például a neves rózsafai tsz a dencsházi szövetkezettel fuzionál. Egy tsz-be tömörül Nagydobsza, Mere- nye és Tótszentgyörgy, illetve Horváthertelend Ibafával, valamint Szigetvár két tsz-e Be'cefával és Zsibóttal. Az utóbbiaknál a két szigetvári tsz egy üzemegységet alkot, a becefai és zsibóti részleg pedig önelszámoló üzemegység lesz

A pécsváradi járásban, amelynek jelenleg 17 termelőszövetkezete van, csak 9 tsz marad az egyesítések után. A többi között Kékesd és Kátoly, Máriakéménd és Szederkény, Véménd és Er- dősmecske termelőszövetkezete „köt házasságot”. Az egyesítés különösen Pécsvárad környékén ígérkezik nagymértékűnek. A pécsváradi Dózsa Tsz ugyanis, amely alig egy éve egyesült Mar- tonfával, a jelenlegi szakaszban a zengővárkonyi, nagy- palli, lovászhetényi, valamint az apátvarasdi szövetkezetekkel fuzionál. A pécsváradi tsz fly módon hat község erejét egyesíti magában, s több mint négyezer holdat kitevő szántóterületével a járás második legnagyobb tsz-e lesz a véméndi után.

Tánczenei parádé Pécseit

Az Országos Filharmónia Mohácson ez évben rendez először bérleti hangversenyeket. Az első ilyen hangversenyre január 18-án este 7 órakor kerül sor a Bartók Béla Művelődési Házban. A hangverseny keretében Manfred Scherzer német hegedű- művész Mozart A-dur hegedűversenyét adja elő. A Pécsi Szimfonikus Zenekart Paulus Elemér vezényli.

Pécsett kiemelkedő esemény lesz az a nagyszabású tánczenei parádé, amelyet: „Ritmus 1964” címmel január 27-én délután fél 6 és este háromnegyed 9 órakor rendez a Pécsi Nemzeti Színházban az Országos Rendező Iroda. Ez alkalommal fellép: Liana Antonova, Korda György, Sárosi Katalin, Koós János, Mikes Éva, továbbá a Rádió és Televízió tánczenekara Zsoldos Imre vezetésével. Konferál: Hegedűs János.

Pincés Gergely brigádvezető: „Sokszor olvastunk az újságban és hallottunk a rádióban a szocialista brigádokról. Gondoltuk, megpróbáljuk mi is. Ha az üzemekben megy, miért ne menne az állami gazdaságokban is?”

Szép János brigádtag: „A jónak én sem vagyok elron- tója. Tudtam, hogy ha szocialista brigádot alakítunk, és jobban dolgozunk, több lesz a keresetünk is. Számításunk bevált, mert a brigád megalakulása óta eltelt kilenc hónap éta átlag havi 350 forinttal többet viszek haza a borítékban. Sokat jelent' ám ennyi pénz egy háromgyermekes családnál!”

A fiatal Dragina fiú, a brigád legifjabb tagja: „Amikor láttam, hogy a többi mit határoz, én is velük tartottam. Nem akarok kilógni a kollektívából.”

A. Tóth József, a brigád pártbizalmija: „Mivel ilyen nagy volt az egyetértés, már csak azt kellett kimondani: gyerekek, alakítsuk meg a szocialista címért küzdő brigádot!”

Korábban a brigádban dolgozott egy ötvenkilenc éves asszony is, akit Juli néninek hívnak egész Sári-pusztán. A brigád nem akarta, hogy velük maradjon, attól tartva, hogy nem tud lépést tartani velük, és lerontja eredményeiket. Juli néni azonban -olyan patáliát csapott, hogy az egész brigád jobbnak látta elállni a szándékától.

Hát ilven előzmények után ♦lakúit meg az a szocialista

Pécsi Gázmű

Egyesült a Pécsi Kokszmüvek, és a Gáz- és Hőszolgáltató Vállalat

DÉLUTÁN A TETTYÉN

m

A beszélgetést Bereczki István igazgató igencsak vissza- kany arí tóttá a régmúltba. Elmondta, hogy valamikor a DGT már kokszosított szenet az akkori lámpásvölgyi bányá ja mellett, később pedig a Légszeszgyár utcában építettek retortás kemencéket, hogy a városi közvilágítást megoldják. A Kokszművek 1934 karácsonyán kezdett termelni, s attól az időtől kezdve egyre több háztartást kapcsoltak be a gázellátásba, majd 1938-ban fogyasztóként jelentkezett a Porcelángyár, s jelenleg úgy alakult a helyzet, hogy a gyár többet fogyaszt egyedül, mint az egész város háztartásai együttvéve.

— Köbméterben mennyi ez? Mármint a Porcelángyár és a háztartások fogyasztásának az aránya?

— Fele-fele a napi termelésünknek. A város körülbelül 40 ezer köbmétert fogyaszt egy hétköznapon, a Porcelángyár is annyit

— A karácsonyi ünnepek előtt és az ünnepek alatt eléggé gyenge volt a gázellátás. Miért?

— Közel dupla mennyiséget

fogyasztottak a háztartások, de ettől függetlenül sokkal jobb volt az ellátás, mint a megelőző időikben. Példaként említem, hogy amíg a szokásos ünnepek, vagy vasárnap előtti napokon 36—40 ezer köbméter a fogyasztás, addig a karácsonyi ünnepek idején napi 55 ezer köbméter fogyott el. A tervezett napi 85 ezer köbméter helyett 92—94 ezer köbmétert kellett gyártanunk december végén.

— Korszerűsítések történtek?

— Történtek korszerűsítések. olyanformán, hogy lépést tudtunk tartani az igényekkel, de két év múlva újra kell fejleszteni. mert ez is kevés lesz.

— Milyen elképzelések vannak?

— A szénalapra eleve nem építhetünk újabb kapacitást, ezért áttérünk a benzin hőbontására. Ha megvalósulnak a terveink, akkor a Porcelán- gyár is áttérhet minden kemencéjénél a gáztüzelésre, s nem kell a városnak szenvedni, — különösen a Balokány- liget környékén lakóknak — a nagy füst miatt.

— Mikor lép üzembe ez a tervezett beruházás?

— A tervezés már folyik, s előreláthatóan 1965. október végén ez egyik 100 ezer köbméteres egység már üzemelni

fog. Az egész beruházás körülbelül 80 millió forintba kerül és modem, külföldi berendezést kapunk.

— Említette, hogy az egyik egység 1965-ben üzembe lép, több ilyen egység is lesz?

— összesen kettő, egyenként 100 ezer köbméteres kapacitás.

— Mennyi benzint bontanak majd naponta?

— Napi 100—120 tonnát bon tunk majd. Ez a benzin valamivel értéktelenebb, mint az általánosan ismert minőség.

— A fogyasztók érzékelhetik-e a benzinből készült gázt?

— Egyáltalán semmit, ugyan olyan lesz, mint a megszokott.

— Visszatérve a vállalati összevonásra, milyen hasznát látja ennek a népgazdaság és egyáltalán az érdekelt lakosság?

— Egész röviden; mindenek előtt legfontosabb feladatunknak tekintetik a lakosság igényeinek a legjobb kielégítését. Erre úgy vélem elegendő példa a karácsonyi ellátás, amely megfelelő volt és jelenleg a minőséggel sincs már annyi probléma, mint tavaly télen.

— Mit fog jelenteni, hogy „egy kézbe” került a gázellátás?

— Egységesebb arányokat, kevesebb huzavonát. Eddig ugye mi termeltük a gázt és a Gázművek értékesítette. Gyakori volt az összekoccanás. A gyár a minisztériumhoz tartozott, a gázmű a tanácshoz. A tanácsnak elsősorban a háztartások kielégítése volt az érdeke, a minisztérium inkább az ipari üzemek kielégítését helyezte előtérbe. Terv szerint termeltünk, s a terveket betartottuk, hiába kért a gázmű több gázt... A lakosság persze nem minket szidott.

— Uj területek bekapcsolását tervezik-e a gázellátásba?

— Igen. Az épülő új lakások mindegyikébe bevezetik a gázt, s itt-ott régi lakásokat is bekapcsolnak— Elsősorban a meszest városnegyedre gondolok, amely köztudomásúan közel is fekszik a gyárhoz, s az ottani lakók igényelnék a gázt. Ilyen tervek nincsenek?

— Joggal kifogásolják a meszes! bányászok, hogy nincs gáz a lakótelepen. Foglalkozunk ezzel a problémával, de úgy vélem, ez elsősorban pénz kérdés. Ha a gyár nagyobb kapacitással fog rendelkezni, meg lehetne oldani a mesze- siek gondjait is, természetesen nem kizárólag rajtunk múlik

a meszesá városnegyed bekötése. hiszen ez sokkal nagyobb horderejű beruházást igényelne.

— S végezetül a metángázzal kapcsolatban; beváltak-e a remények? Kapnak-e elegendő metánt a bányáktól?

— A távvezeték elkészült, s már hasznosítjuk a bányákból felszabaduló metánt. Sajnos, nem jön olyan mennyiségben, mint ahogy azt előre elképzeltük és gondoltuk. A tervezett, — vagy inkább elképzelt — napi 14—15 ezer köbméter 6.5 ezer kalóriás metán helyett 5—6 ezer köbmétert kapunk, de ez is csak 4.5—5 ezer kalóriás.

A beszélgetésnek is határt szab az igazgató megnövekedett feladata. A titkárnő már behozta a napi postát, amely majd egy ruháskosárra való, s aztán Bereczki Istvánnak sietnie kell, hogy az összevont vállalat minden üzemegységét megtudja látogatni.

Pécsett csökkent

a tüzelőkereslet

Vidéken változat’anul nagy a hiány — Máris 15 százalékkal több iüzeiő togyoü el mint tavaly

AMI TÖBB A PÉNZNÉL

— Csak egy mázsára lenne

szükségem.

— Lehet. Apró szemcsés aknaszenünk van. Talán holnap brikett is lesz, meg iszapot is ígértek.

— Köszönöm.

Jászai Mari utcai megrendelő iroda és TÜZÉP-telep;

— A telepen nincs jelenleg semmi. Ellenben megrendelést levelezőlapon felveszünk és kiértesítjük, hogy mikor lehet befizetni.

— Sorbaállni néni kell?

— Nem, az már megszűnt.

— Sok előjegyzés van? Hányadik lennék?

— Harminc vám itt jelenleg, de néhány nap és megkapja ...

SÚLYOS GOND VIDÉKÉN

Tehát így áll a helyzet Pécsett. Ezek szerint lehet szenet kapni, legfeljebb egy-két napos „rátartás” szükséges, de hogyan állunk a megye községeiben? Sajnos, — különösen a szigetvári és a mohácsi járásban — igen rosszul és el- szomorítóan. Mohácson 5000 ember „van a listán”, Szigetváron pedig ezer ember. Itt bizony nem egy-két napos várakozásról van szó, de még Bolyban sem, ahol november végéig 332-en jegyeztették elő magukat, hogy tüzelőt szeretnének, mert nincs mivel fűteniök.

Érdeklődtem a Szövetkezetek Baranya megyei Központjától, mivel 14 községben, köztük Bólyban is. az fmsz-ek tartanak fenn TÜZÉP-telepe- ket, — hogy mit remélhetnek a bólyiak és a környék bel' lakosok. Elmondták, hogy már idáig 2—3000 tonna „pótkeretet” vettek igénybe, de mégsem lett elegendő, sőt a bólyi 332 előjegyzés mennyisége leg feljebb márciusig érkezik meg, hiszen pontosan ennyi a tervezett „kvantum.” Nem valami kecsegtető a válasz, legalábbis azoknak nem. akiknek nincs semmi tüzelőjük.

NINCSENEK

MEGFELELŐEN ELLÄTVA AZ FMSZ-TELEPEK

S ha már a tüzelőnél, illetve a TÜZÉP-telepeknél tartunk, néhány kérdés és megjegyzés az építőanyag készletről. amelyet a telepeknek kellene árusítani, de ezzel 's problémák voltak és vannak is.

Mondják, hogy a cement, a mész és a cserép, de néha a tégla is hiánycikk volt a falusi telepeken, nemes vaikoló- anvágókról, kályhákról stto. nem la nilvt. A MÉSZÖV

illetékese elmondta, hogy

meghatározott .kereteik” vannak, s bizony sokszor nem tudták kielégíteni a jelentkező igényeket. Nemea vakolatból egyszerűen a gyár nem szállít kisebb mennyiséget, nagyobb tételek meg természetesen nem tárolhatók & kis telepeken, de nincs is igény rájuk. S a cserépkályhák? Nem árusítanak. Valamikor, — két-három éve —• valahonnan kaptak egy vagon kályhacserepet, de azóta semmi, azt viszont elkapkodták napok alatt.

Falun sok új házat építettek, sokat korszerűsítettek, a most már nemcsak a konyhában fűtenek. Ugyanakkor a régebben tüzelőt biztosító erdőbirtokossági jogosítványok átalakultak, és sok más tüzelőt biztosító forrás megszűnt. Ezzel számolniok kell a kereskedelmi szerveknek, amikor az évi kontingenseket megállapítják.

A TÜZÉP VÁLLALAT

A TÜZÉP Vállalat kereskedelmi osztályvezetője arról tájékoztatott, hogy az idei télre, — május 1-től, december 31-ig — 136 567 tonna tüzelőanyagot adtak el, 15 százalékkal többet az előző évi, hasonló időszakban lebonyolított eladásnál, amely 118 792 tonna volt.

Elmondták a TÜZÉP központjában, hogy Pécsett nincs különösebb probléma, ha nehezen is, de az őszi nagy „nyomást” végre sikerült kielégíteni, s naponta jelentkező vásárlókat már ki tudják szolgálni, legfeljebb egy-két napos várakozásról lehet szó. Ellenben továbbra is gondot okoz a szigetvári, a mohácsi és a siklósi előjegyzések kielégítése.

S vajon mit tesznek a mielőbbi kielégítés érdekében? Amelyre azonnal szükség van! Sajnos napokon belül képtelenek tüzelőt adni. Talán január végére.

Végezetül egy megjegyzés, bár korai még, de nem árt előre szólni. Most készülnek vagy talán már jóvá is hagyták az idei terveket a tüzéíő- anyagellátással kapcsolatban. Ne „centizzék” úgy ki a mennyiséget, hiszen a téli hőmérsékletet nem tervezzük, sem a tél időtartamát. S valahogy figyelembe kell venni a falu változott igényeit, reálisan mérjék fel az arra illetékesek a falu tüzelőanyag szükségletét és számoljanak vele már előre, hogy ne következzék be ilyen áldatlan állapot, hogy sok család hónapokig vár a tűzkőiére.

G&zdagh Istvia

Itt á®unk a téü közepén de még ma sem teljesen me; íyugtató a tüzelöanyagellá tás, különösképpen nem az ; vidiéki településekben, fal vakban. Vajon megoldódik- gyorsan az ellátás? Mert ez lseiben nem lehet késieked ni, hiszen meleg lakásról vai sző, sőt még többről is. Pró oát tettem és felhívtam né lány pécsi TÜZÉP-tel epet.

A PÉCSI TELEPEK

Elsőnek az Alkotmány ut

iáit tárcsáztam.

— Szeretnék egy mázsa sze let vásárolni. Mehetek?

— Nincs kérem. Érdeklőd léik holnap.

— De hiszen máir ma Is fá som.

— Sajnálom. Egy-egy va ’ónnal ha befut, azt osztjui szét.

— Mindennap érkezik?

— Áh. Ma sem érkezett.

A Nagy Lajos utcai 2-es te ep;

címért küzdő brigád a Siklósi Állami Gazdasághoz tartozó Sári-pusztán, amelyet ma nyolc tagja Becsület brigádnak nevezett el. Kissé hangzatos és sokra kötelező cím ám ha Iván Gyulát, a puszta telepvezetőjét • meghallgatjuk rájöhetünk, hogy nem véletlenül választották ezt a nevet A brigád valóban becsületbeli ügynek tartotta, hogy amil vállalt, teljesítse.

— A brigád megalakulása előtt elég sok volt az igazolatlan mulasztás a szarvasmarha-hizlalóknál — mondja Iván Gyula —. Amint az új brigád létrejött, az igazolatlan kimaradásokat, mintha elvágták volna. Ugyanazok az emberek, akik korábban el-el- maradoztak, most mindennap pontosan megjelentek. És ami a munkájukat illeti: nem 28 és fél kiló volt a havi súly- gyarapodás a marháknál, mini terveztük, hanem 29 kiló 3C deka! Nem 1065 hízott marhát adtunk át az államnak, mint gondoltuk, hanem 1120-at! Ez súlyos mázsákat jelent elvtárs, majdnem öt és fél vagonnal több marhahúst, mint ameny- nyit eredetileg ígértünk.

Hogy teljesebb legyen a kép, hozzátehetjük még, hogy a hízott marhák 72 százaléka extrém minőséget ért el. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a Becsület-brigád a munkában remekelt, • olyan eredményeket produkált, amit előttük

Sári-pusztán még senki sem. És ez csak a munka, márpedig a brigád másban is több volt, mint korábban.

Itt van például a tanulás. Pincés Gergely, meg A. Tóth József 43 évesek már. Amint a szavukból kiderül, ha nincs szocialista címért küzdő brigád, nem tanulnak már. Arra hivatkoztak volna, hogy öregek már hozzá, és valószínű, nem szól érte senki, hiszen a pártszervezetükben is arra az álláspontra jutottak, hogy a negyven éven felülieknél csak kívánni lehet, megkövetelni viszont már nem szabad a nyolc általánost. Most viszont? Mivel a brigád vezetői lettek, lelkiismereti kérdést csináltak a tanulásból. Amit a felszabadulás tizenkilenc éve alatt nem tettek meg, most — mivel szocialista címért küzdő brigádjuk van — megteszik. A 31 éves Szép Jánossal együtt beiratkoztak az általános iskolába.

Minden második hónapban szakmai előadásokat hallgatnak a keményítő értékesülési százalékáról és más témákról. Közösen előfizettek a Magyar Mezőgazdaság című folyóiratra, s egymás kezéből veszik ki a lapot. Valamennyien olvasói a Népszabadságnak, s ha a brigád valamelyik tagja kezébe vesz egy szépirodalmi könyvet, ekkor * könyv le

vándorolni kezd. Van a brigádnak olyan' tagja, aki egész csinos kiskönyvtárat vásárolt magának össze.

Bár a brigád tagjai közül többen kimelik, hogy a jobb munkával járó több kereset reménye volt az egyik hajtóereje annak, hogy erre az útra tértek, amit elmondtak, jóval több volt ennél. Azért még senkinek sem nő a fizetése, mert általános iskolába jár, vagy szépirodalmi könyvet olvas! A szocialista cím elnyerésének vágya tehát olyan erőket hozott mozgásba ezekben az emberekben, amiről hallgatnak, mert nem akarják, hogy frázisokban beszéljenek.

Szinte megindító, hogy e tegnap még annyira más embereknek mennyire felcsillant a szemük, amikor megtudták, hogy a születésnapjukon is felköszönthetnék és meglephetnék egymást egy kis ajándékkal, illetve valami csekélyke, de mégis sok szeretetet mutató holmit vehettek volna a közösen összeadott pénzekből, amikor a brigád három tagjának kisfia és kislánya született! Csaknem res- tellkedve mondták, hogy milyen kár, nem tudtak erről a lehetőségről, mert nem mondta nekik senki, mert tavasz óta sem az állami gazdaság párttitkára, sem az szb. vezetői nem adtak tanácsot. De az idén már ez is meglesz — ícérték —, mert azt akarják, hogy igazán összeforrott gárda legyenek, s sok apró örömöt okozzanak egymásnak.

■L L.