Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-07 / 4. szám

Tervezzünk nagyüzemi módra! ★ AZ MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAMÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM ÁRA: 50 FILLÉR 4. SZÁM Cipruson továbbra is feszült a helyzet Makariosz ciprusi elnök va­sárnap találkozott több parla­menti küldöttel és a görög la­kosság vezetőivel. Megvitatta velük a szigeten kialakult helyzetet és azt az álláspon­tot, amelyet a köztársasági kormány a január 15-re ter­vezett londoni értekezleten el­foglal. A tanácskozás résztvevői he­lyeselték a Makariosz-kor- mánynak a belső helyzet ren­dezésére tett intézkedéseit ás az elnöknek azt a hivatalos nyilatkozatát, hogy a köztár­saság kormánya a küszöbön­álló londoni értekezleten a ga­ranciális és szövetségi szer­ződések hatálytalanítására tö­rekszik. A szigetország lakosságának többsége támogatja a Maka- riosz-kormánynak azt az el­határozását, hogy a londoni tanácskozásokon szembeszegül a kulisszák mögötti NATO- intrikákkal és nem engedi, hogy az értekezleten a nyu­gati hatalmak Ciprusra kény­szerítsék akaratukat. A ciprusi nép haladó pártja, az AKEL nyilatkozatot adott ki, amelyben félszólítja a cip­rusi népet, hogy még szoro­sabban tömörüljön a kormány köré a mostani válság leküz­désére. Az AKEL helyesli a kormánynak azt a döntését, hogy az ENSZ-ben felveti a garanciális és szövetségi szer­ződések érvénytelenségét. Tá­mogatja továbbá a görög la­kosság vezetőinek ama hiva­talos nyilatkozatát, hogy a londoni értekezleten a Ciprusi Köztársaság függetlenségének és egységének tiszteletbentar- tására. o külföldi beavatkozás megszüntetésére és a garanciá­lis, valamint szövetségi szer­ződések azonnali hatálytalaní­tására törekednek. Kücsük ciprusi alelnök szin­tén nyilatkozatot adott ki. amely ismét vádaskodik a sziget görög lakossága ellen. Á nyilatkozat a többi között azt állítja, hogy a görögök „újabb támadásra készülőd­nek” és a török kisebbséget .közvetlen veszély fenyegeti”. Kücsük szerint Makariosz el­nök a garanciális szerződések hatálytalanításával azt akarja megakadályozni, hogy a törö­kök az ankarai kormány se­gítségét kérhessék. Heves harcok Dél-Vietnamban Saigon: A dél-vietnami szabadságharcosok tevékenysége újév óta felélénkült — a leghevesebb harcok Tanan városánál fejlőditek ki a megerősített állásokból harcoló gerillák és az állásokat támadó kormánycsapatok között. A Saigonban kiadott kormányjelentés szerint a támadó vietnami páncélkocsikat és ejtőernyősöket erőteljes tüzérségi tűz fogadta. A jelentés 15 katona elestét és 40 megsebesülését ismeri eL Kiderül az is, hogy a harcokba beavatkoztak a gép­fegyverekkel és rakétalövedékekkel felszerelt amérikai heli­kopterek. Ezeket több találat érte, de képesek voltak vissza­térni támaszpontjukra. Három amerikai pilóta megsebesült, egyikük súlyosan. Az AFP legújabb jelentése arról tanúskodik, hogy a dél- vietnami kormány a hadsereg vezetőségének átszervezésével igyekszik menteni a menthetőt- Hétfőn reggel Saigonban hiva­talosan bejelentették, hogy Duong Van Minh államfő vette át a legfelső parancsnoki tisztséget, Tran Van Don hadügymi­nisztert kinevezték a hadsereg főparancsnokának, Van Kim tábornokot pedig vezérkari f önöknek. Egymillió 2S0 ezer nyugat- berlini as NDK fővárosában Tizennyolc nap alatt össze­sen több mint 1 200 000 nyu­gat-berlini látogatott a város demokratikus részébe. Most szombaton és vasárnap, a két utolsó napon, valósággal megszállták az NDK főváro­sát a nyugat-berliniek. Szom­baton 240 000, vasárnap pedig 280 000 ember kereste fel a város demokratikus részében élő rokonait, s ez a demokra­tikus Berlin 1,1 milliónyi la­kosságát tekintetbe véve, annyit jelentett, hogy a mos­tani hétvégen minden ötödik ember nyugat-berlini volt az NDK fővárosában. Ez a pél­Füto: Czakó dálián méretű népvándorlás mégis minden zökkenő és — egy-két kisebb kivételtől elte­kintve — sorbanállás, torlódás nélkül zajlott le a demokra­tikus Berlinben. A január 5-i határidő lejár­ta után egyre jobban kibonta­kozik az első berlini megálla­podás jelentősége. Az egyez­mény Igen sokirányú jótékony hatása közül hadd soroljuk fel a következőket: 1. Az NDK fővárosában járt mintegy egy és egynegyed milliónyi nyugat-berlini polgár előtt lelepleződött az a hazugság, hogy a demokratikus Ber­lin „a siralom völgye”, ahol „éheznek, fáznak és nyomo­rognak” az emberek. 2. Lelepleződött az a másik nyugati hazugság is, hogy a berlini fal létesítésével az NDK „embertelen cselekede­tet” hajtott végre, mivel el­szakította a rokonokat egy­mástól. A berlini védelmi fal persze — amely szilárd álla­mi határokat teremtett az NDK számára a világnak ezen a kritikus pontján — valóban felvetett egy sor emberi prob­lémát. De ha az NDK-n mú­lott volna, Nyugat-Berlinben már közvetlenül a határle­zárás után felállíthattak vol­na utazási irodákat. Ez azon­ban csak most valósulhatott meg, amikor a nyugat-berlini sze­nátus aláírta az egyez­ményt. Az ehhez vezető tárgyalások az NDK kor­mányának a javaslatára in­dultak meg, s a nehézsé­geken is mindig az NDK kormányának rendkívül ru­galmas és nagy önmérsék­letre valló tárgyalási poli­tikája segítette át a feleket. 3. A nyugat-berliniek mos­tani „népvándorlása” csak még inkább bebizonyította, hogy az NDK megbízható, szilárd állami határokkal ren­delkezik Berlinben, hiszen a 18 nap alatt több mint 1 200 000 nyugat-berlini csakis az egyezményben az NDK ál­tal megjelölt átkelő helyeken és pontosan előírt feltételek közepette, hivatalos útokmá- nydkfkal léphette át ezt a ha­tárt. Ez a lábbal való népsza­vazás azt mutatja, hogy az egyszerű nyugat-berlini túl­nyomó többsége elítéli a bon­ni ultrák uszító politikáját és az NDK-val való viszony nor­malizálása a bonni ultráktól független, valódi berlini poli­tika folytatása mellett van. 4. Az egyezmény bebizonyí­totta: tárgyalások útján Németor­szágban is köthetők éssze­rű, hasznos megállapodások, illetve, hogy a rendkívül bo­nyolult és sokágú német probléma számos kérdése megérett a tárgyalásos ren­dezésre. 5. A megállapodásnak máris hatása van a nyugatnémet po­litikai pártokra is: a két leg­nagyobb párton, a CDU-n és az SPD-n belül polarizálódnak azok az erők, amelyek támo­gatják, illetve ellenzik a ber­lini egyezmény aláírását. 6. A berlini egyezmény is­mét aláhúzta, hogy az ön­álló és szuverén Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának tevékeny részvétele nélkül nem lehet előbbre jut­ni az egész világ békéje szem­pontjából oly fontos német probléma megoldásában; M ennyit építettek 1963- bam a baranyai ter­melőszövetkezetekben? A kér­désre látszólag néhány szám­adattal, statisztikai adattal hozzávetőlegesen helyes vá­laszt lehetne adni. Azért mondom, hogy „hozzávetőle gesen”. mert azért a statisz­tikai adatok és számok nem merítik ki a témát teljesen. Mégis kezdjük a számada­tokkal. Tavaly a baranyai ter­melőszövetkezetek tervében 61 milliós építési beruházás szerepelt. A statisztikai ada­tok szerint ebből ötmillió fo­rint híján minden terv meg­valósult. A fennmaradó ősz- szeg — azaz az ötmilílió ér­tékű objektumok — a ko­moly tavalyi tél és az időn­ként fellépő anyaghiány miatt csúszott, illetve csúsztak át erre az esztendőre. A számok részletezve is szépek. Elké­szült hét téhénistéílió, hu­szonhét növendék'istálló, hét borjiineveló, tizenegy hizlal­da, három juhhodály, négy törzsbaromfi-telep, három csibenevelő, kilenc magtár, húsz góré, és nyolc dohány­pajta. Három növendékistál- ló, egy borjúnevelő, három sertésfiazitató, egy hizlalda, egy csibenevelő és egy mag­tár maradt ki a tervfeladatok közül, ezeknek a felépítésé­re már csak ebben az évben kerülhet sor. Hogy ez a mennyiség ele­gendő-e Baranya jelenlegi igényeinek, azt nagyon nehéz lenne megmondani. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a járási tanácsokra befutó igénylések összesítésékor —■ holott a járási tanácsnak ia kötelessége a szelektálás, és él is véle — jóval meghalad­ják a beruházás lehetőségeit Ez azonban csak első pillan­tásra látszik egyoldalúan ne­gatív jelenségnek, hiszen az igénylések mindig alapos fe­lülvizsgálásra szorulnak és sohasem a gazdasági adott­ságok lehetőségeit tükrözik. Sok olyan tsz is igényel na­gyobb beruházást, amelynek gazdasági ereje, gazdálkodási módja és lehetőségei erre nem adnak lehetőséget Ezért vizsgálnak meg fokozott gond­dal minden beruházási, épít­kezési kérelmet. A döntés ál­talában — nagyon helyesen — nemcsak a termelőszövet­kezet pillanatnyi gazdasági állapotától függően születik, hanem távlati tervek alapján a belátható jövő fejlődési le­hetőségeit mérlegelve. Ezért fordul elő néha az a fura helyzet, hogy egy jó állatte­nyésztő tsz nem kap igénylé­sére istállót, míg egy a kö­zelben levő gyengébben gaz­dálkodó termelőszövetkezet kap. Itt már számításba vet­ték a tsz-összevonások lehe­tőségeit, megtervezték a ki­alakítandó major-központokat, ahol a nagyüzemi állatte­nyésztés minden követelmé­nyének megfelelő épület-kom­plexumot alakíthatnak kh Természetesen nesn lehet azt mondani, hogy az építke­zés ilyen ütemével a nagy­üzemi gazdálkodás igényeit teljes mértékben ki . tudjuk elégíteni. A kapacitás azon­ban csak ekkora — és jó ha mindenki addig nyújtózik, ameddig a takarója ér. Nagy baj persze nincs, mert ha­sonló értékű építkezés még nem volt a megyében s ezek a beruházások a népgazdasági szinten jelentkező igény dön­tő százalékát ki tudják elé­gíteni. Az építkezés általában tí­pusterveik alapján történik. Ezekről a típustervekről már sok jót, és rosszat hallottunk. Valóban az elmúlt években sok baj volt — különösen az új tetőszerkezetekkel. Ezt a csorbát azonban már 1963-ban sikerült kiköszörülni, új konstrukciójú tetőszerkezetek­kel dolgoztak és a régieket is megerősítették és megtették, a szükséges óvintézkedéseket, melyek betartása esetén va­lamennyi még hibás konstruk­cióval épült épület is hason­ló élettartamúvá válik, mint a hibátlan konstrukciójúak. Itt kell megemlítem, hogy Baranya megye Tanácsa meg­vizsgálva a típusterveket, egy ajánlattervet készített, amely­ben változásokat eszközölt a típusterven — a baranyai igényeknek megfelelően. A fe­lettes szervek ezt az ajánlat­tervet el is fogadták — s az­óta a megyei tanács változta­tása szerint épülő típus-istál­lók egy-egy férőhelye körül­belül 10 ezer forintba kerül, míg az eredeti terv szerint készülők 12 ezer forintba. C zeknek a sürgetően “ fontos építkezéseknek mégis van egy nagy szépség­hibájuk. Nevezetesen a gaz­daságossági számítás elhanya­golása! Nem mindegy ugyan­is, hogy egy istállót milyen élettartamúra építenek, meny nyi idő alatt térül meg a rá áldozott összeg és milyen mértékben lehet modernizál­ni, az állandóan fejlődó ál­lattenyésztés követelményei­nek megfelelővé tenni. Ezek a számítások kétségtelenül körültekintő, óriási munká­ba kerülnek, de elmulasztásuk alapvető hiba, « tervgazdál­kodás aranyszabályának sem­mibevevése. Szerencsére ége­tő szükségességét már köz­ponti hivatalos helyeken is pengetik s erre esete. azt mondhatja az ember — jobb későn, mint soha! Az 1964-es terv egyébként újabb, az ideinél nagyobb, 63 milliós összeget tervez ter­melőszövetkezeti építési be­ruházásokra és külön 26 mil­liót az öntözéses gazdaságok kialakítására. Reméljük eb­ben az évben már a gazdasá­gossági számításokat sem ha­nyagolják el — a nemcsak a gazdálkodás, a tervezés Is „nagyüzemi’’ lesz. Lázár Ervin 'Vizsgázik az aut&mata épeslap árusító automata "* v már volt a pécsi nagy­posta csarnokában. Most — pontosabban — tegnap felsze­relték a bélyegárusító automa­tákat. Nagyon egyszerű és praktikus szerkezet az egész. Amikor a lipcsei szaktársak meglátták, felkiáltottak: Hogy mi erre nem gondoltunk! — Mert ők is kísérleteznek vele, csakúgy, mint szerte a vilái- rgon. Az NDK-ban 150, a Szov­jetunióban csaknem ötszáz szakember foglalkozik az ilyen automatizálással — de a leg­kedvezőbb eredményt a mar gyár posta tíztagú kísérleti gárdája érte el ezekkel a bé­lyegárusító automatákkal. Jön egy férfi, elolvassa az utasítást, aztán előkeres há­rom húszfillérest, egymásután bedobja a gépezetbe, kétszer megforgatja a kart és az üveg­ablakocska mögött megjelenik a hatvan filléres bélyeg. Kinyitjuk a szürke, 12 kilós kazettát. Benne tekercsban a hatvan filléres bélyeg. Egy te­kercsen ezer darab. Ha elfogy, akkor egy szerkezet elzárja a pénzbedobó nyílást... és újabb tekercset tesznek az automa­tába. Nincs sorbanállás. Nemcsak a nagypostán, ha­nem a vasútállomáson és Xjj- Mecsekalján sincs. Oda is fel­szerelték már a bélyegárusító automatákat. Kapott még be­lőle Komló, Szigetvár, Siklós és Mohács. A Postaigazgatóság — négy megyében — most het­ven ilyen automatát szerel fel 20, 40 és 60 filléres bélye­gek kiszolgálására. Még ebben az évben további negyvenet kapnak. Akkor a járási szék­helyek jönnek sorra és Har­kány. Később olyan helyekéin is felszerelik, ahol távol a posta- hivatal és képeslapokat árusí­tanak. Például számításba vet­ték az állatkertet, a vidámpar­kot, vagy a hírlapárusító pa­vilonokat, csakhogy ma még igen érzékeny a bélyeg ra­gasztója a hőmérsékletingado­zásokra. De majd kitalálják az összetételét és akkor a sza­badba is Mkerülhetnek ezek az okos berendezések. Bár, vannak már sokkal oko­sabb testvéreik is a kísérleti műhelyekben. Például a posta­műszakiak feltalálták azt az automata-berendezést, ame­lyikbe az ember egyszerűen beledobja a megírt, megcíme- ^ zett képeslapot. Aztán egy er­re szolgáló nyíláson át bedob­ja utána a bélyeg árát és azon túl már semmi gondja. A gép lebélyegzi és továbbítja a ké­peslapot az automata alatt el­helyezett levélszekrénybe. . A kísérleti példányt már üzembe is helyezték a főváros­ban. Ha beválik, ha elkezdik a sorozatgyártását — Pécsre is kerül belőle. Sőt, először Pécs­re és a legtöbb a Postaigazga­tóság területére, mert tudják és értékelik a központban, hogy a pécsiek kedvelik az automatizálást és mindig tá­mogatják az új módszerek be­vezetését. Az első nap jól Vizsgáztak a bélyegárusító automaták. Nerc volt fennakadás. A műanyag dobozokban sok húszfillérei összegyűlt, sok ' '-'reg elfv gyott a tekercsről. t. s 2 » *

Next

/
Thumbnails
Contents