Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

Sean O’Caseys Jlőndúitl sziiiéizíiő A z íróasztal fölé hajló fér­fi fejét figyelte, aki időn­ként feltekintett és bó­lintott. Tudta, hogy nagyon vonzó új, jószabású kosztüm­jében. Érezte, hogy a férfi, mintha szemét odaszegezték volna, keresztbevetett lábát nézi. Hátradőlt a széken és jobb lábát a ballon átvetette. A férfi papírdarabot emelt fel az asztalról, de ez csak ürügy volt, hogy alaposabban szem­ügyre vehesse őt. Hirtelen ki­egyenesedett, lecsúsztatta a lá­bát, mert eszébe jutott, hogy a fehérneműje nem éppen ma­kulátlan. A kényszerű munka- nélküliség miatt mosónőre már nem maradt pénze és egymás­után hordta el holmiját, amíg az utolsó darab is viseltes lett Van ugyan valami tiszta fe­hérneműje, de lusta kivasalni. Már egy hete napról-napra ha­logatja: hol nagyon fáradtnak érzi magát hol pedig egysze­rűen nincs kedve hozzá. Az ál­lás utáni szaladgálás rengeteg idejét rabolja el — egyik ügy­nökségtől a másikhoz — és mi­re hazaér, már holtfáradt. Munkát keresett, sürgősen, mert ha nem — minden rosz- szul üt ki. A lakbért ki kell fi­zetnie. Nemsokára a kenyeres sem lesz annyira elnéző és fenyegetőzni kezd. Belefáradt a gondokba. Bármit csinált egyetlen pillanatra sem tudott szabadulni a gondoktól. Csak észre ne vegyék rajta. Az igaz­gatókkal folytatott beszélgeté­sek és próbaszereplések köz­ben könnyednek kell tűnnie. S ma mintha minden tűrhetően sikerülne. Csak a kenyerest és a lakbért tudná felejteni. Há­rom férfi előtt énekelt és tán­colt: az egyik magas, sovány, a másik kettő pocakos pénzes­zsák, akik léggömbre emlékez­tették. Száz jelöltből ötvenet választottak ki. Azután újra énekelt és táncolt, s a húsz ki­választott közé került Éz már. valamelyest reményre jogosí­tó eredmény. A kenyeres hi­telkönyve piros, élénkpiros fe­dőlapjára aranybetűkkel írták rá a nevét. Hat font tizennyolc schilling és nyolc penny — ez az egész tartozása. Nem is olyan sok. Mégis, több a tarto­zása: elfelejtette eheti adóssá­gait: három shiling, öt shilling és hat penny. Kevesebb, mint tíz shilling. Tíz és tizennégy — összesen hét font négy shilling és kilenc penny. Nem, nem is olyan sok. Ha végre munkát kap, hamarosan kifizetheti ösz- szes adósságait A tejest is és a lakbért is. A húsz kiválasz­tottból csak tizenhatot vesznek fel. Kár, hogy nem kell mind a húsz, akkor biztosan felven­nék őt is. Végül is húsz nem olyan sok, néhány feleslegesen kiadott font nem tenné tönkre őket. Ezek a színigazgatók zsu­gori emberek, túl sokat akar­nak a pénzükért. Vonzó arcot, szép lábakat, jó alakot, könnyű mozgást kellemes hangot (elő­nyösebb, ha jó is), — élénksé­get, szívósságot türelmet és egyéniséget. C igen! Az egyé­niség rendkívül fontos. Ez min­den, amit kívánnak — nem is olyan sok. Ha rámosolyog a szerencse, az előadás legalább öt hétig fut, ez biztos. Négy font hetenként az összesen húsz font. Nem sok, de elég, hogy megszabaduljon az adós­ságoktól. — Megtörténhetik, hogy sikeres lesz és akkor tíz héten át műsoron marad, talán egy évig is.., Nincs jobb an­nál, mint amikor az ember re­ménykedhet és ábrándozhat.. Teljes kétszáz fontot jelentene. Vehetne néhány holmit remd- behozhatná a külsejét. Az ápolt külső sokat jelent, ha munkát keres az ember. Lenne új fe­hérneműje, szoknyája, ami na­gyon kell, ha Jimmel táncolni megy. Kár, hogy Jim nem igazgató vagy rendező. Miért nem ülhet ő itt az asztal mellett és köz­ben ő nézné a lábát. De ha Jim lenne az Igazgató, akkor sem változna semmi. Hogy jutott ez most eszébe? Tényleg, ösz- szezavarodtak a gondolatai. Arra kell összpontosítania a figyelmét, ami most, itt törté­nik. Rövidesen védekeznie kell s az is meglehet, hogy az igaz­gató erőszakoskodni kezd. Meg kell őriznie tisztánlátását. Jim ma nyolckor jön érte. Esznek valamit és utána táncolni men­nek. Addig még sok elintézni­valója van: rendbehozni az es­télyiruháját, vasalni. Milyen kellemetlen, hogy az igazgató még mindig itt tartja. Ügy tesz, mintha papírjaival foglalkozna, s közben őt figye­li, a lábát nézi. Az utóbbi évek­ben száz meg száz női lábat láthatott, már megunhatta vol­na. Valami más tűnhetett fel neki: egy mulatságos és szokat­lan mozdulata, vagy a testmoz­gása, arcának, esetleg szemé­nek a kifejezése.. 0 Hogy zörög a papírjaival. Erezte, hogy az igazgató azt szeretné, ha hamarosan az ő testét simogathatná. Nem sír, előbb jól meg kell fontolni a dolgot. De ha a férfi támadna, mégsem csap botrányt. Véde­kezik, amíg biztos benne, hogy megéri a játék. Látta, hogy az igazgató súg valamit két tár­sának és megértette, hogy róla beszélnek. Pontosan tudta, mit mondott Talpraesett nő, ugye? Bájos is... ó igen, és viszony­lag elég élénk. Vajon ráismer húsz közül? Felfigyelt rá és most Itt ül szemben vele..., A férfi zajosan forgatja a papír­jait Szerette volna, ha meg­mondja, mit akar és aztán el­engedi Készen, felöltözve akart Jim re várni, de ha még sokáig itt ül, nem lesz ideje elkészülni. — Ügy látszik, a férfinek mindegy, persze őt nem érdekli az egész. Már egy hónapja nem táncolt Jimmel, de lehet, hogy régebben, és ha az igazgató nem áll tel az asz­tal mellől, akkor ő sürgeti meg a dolgot E ste, ha találkoznak, óva­tosnak kell lennie, ne­hogy Jim túl messzire menjen. Ó istenem, mindenki­vel óvatoskodnia kell: Jimmel, mert túl szegény, ezzel itt mert túl gazdag. Óvatosnak Jimmel, mert az övé akar len­ni, óvatosnak ezzel itt, mert nem akar az övé lenni Furcsa világ..« Jimet könnyebb ott­hagyni mint ezt Jim fiatal szegény és várhat de ez itt tü­relmetlen és gazdag s neki meg munkára van szüksége. Biztos volt benne, hogy ez az aranyozott disznó tulajdonkép­pen nem szereti és nem érti meg a lányokat Csak azért hív nőket magához ebédre vagy vacsorára, hogy kitöltse az idejét addig, amíg megkéri őket hogy vetkőzzenek le. Jim is megteheti ezt de a vacsora számára mindig vacsora, füg­getlen attól hogy ml történik azután. Jim szerelme tüzes és friss, 6 pedig sohasem tetette magát mindig odaadó volt, » ha felénk is, a szégyen árnyéka nélkül. Itt pedig szégyenü ma­gát és fél. De az ember előbb vagy utóbb szembekerül az ilyesmivel. Kiegyezni és óva­tosnak lenni.,. „Nem rossz kedvesem... reményre jogo­sít ..« Jól táncol, nagyon jól és nem is énekel rosszul. A vá­lasztás maga és miss Brirley között. Hanleynek miss Brirley tetszik, de ezt esetleg... elren­dezzük, ne nyugtalankodjék... Az előadás pedig biztos si­ker... Ha kitartóan dolgozik, sokat elérhet... Egyelőre a második szereposztásba kap helyet azután... még prima­donna is lehet Higyje el, így lesz kedvesem... Az első öt próba jövő hét péntekén, pon­tosan tízkor.. Mikor arrébb húzódott, a fér­fi arcát elborította a sértett bálványok kifejezése... „Vi­szontlátásra, köszönöm...” — S hogy fogott kezet!... Együtt vacsorázni ma este, „. Óból Túl gyors kezdet volna... „Lássa be, kérem, nem lehet annyira megvárakoztatni az embert...” Kacsintanak és ar­ra várnak, hogy a vállukra bo­rulj ... Persze, saját autóján jönne érte... Nem, köszö­nöm... Először adjon mun­kát ... Kedden ... sajnos, fog­lalt vagyok... „Akiior majd szerda este.. •" Jó, szerdán ... viszontlátásra... Milyen jó itt­hagyná ezt a komor kínzókam- rát és újra a friss levegőn járni, még ha az a Piccadilly is... Mi min­dent kell elviselni heti négy fontért... És ezen a héten na­ponta késő éjszakáig próbálhat, ha nem engedi meg, hogy erő­szakoskodjanak vele. Vagy oko sabb, ha eÁged? Sokat elérhet­ne, ha nem lenne olyan sze­rény. És mégsem tehet úgy, mint a többi lány. — Egyálta­lán nincs üzleti érzéke. De most mégis ügyes lesz, minden­kinek tanulnia kell és valame­lyes gyakorlattal a dolgok rendbe Jönnek. Csak a kezdet nehéz.,. Esetleg értésére ad­hatja, hogy a lakbért még nem fizette ki. Nem, ez nagyon dur­va lenne. Finomabban kell kez­denie. Ügy nézett rá a mellette most elhaladó férfi, mint aki biztos benne, hogy 6 könnyen kapható... Még elgondolni is rossz; mennyi férfi foglalkozik azzal, hogy nők után szalad­gál.., Ha kap állást, ha nem, egy Ideig feltétlenül távoltart­ja az igazgatót magától. Ha a nő könnyen belemegy a játék­ba, elveszti értékét a férfi sze­mében. Már sajnálta, hogy be­leegyezett a szerdai találkozó­ba. Talán későbbre kellett vol­na halasztani. „Szerda, nem, sajnos egész héten foglalt va­gyok. Minden este dolgom van.” „Minden este?” „Minden este, tisztelt uram, ez a helyzet. Lehet, hogy a jövő héten sza­bad leszek, valamelyik nap hívjon fel a majd meglátjuk.” Így kellett voäna tenni, de ő habozott, dadogott és beleegye­zett a szerdába. Miért nem vi­selkedik úgy, mint a többiek? Valami hiányzik belőle.,. Csendes, megszokott vendég­lő, ahova néha el-eljárnak. Rá- gondolni is mennyire kellemes. Nyugodt hely, ahol meghitten eltölthetik az időt Olyan bárba járjon az ember, ahol jól érzi magát, ha nem, Inkább marad­jon otthon. Nem hívja fel az állás miatt — ami még nincs meg — ezt a* elégtételt nem adja meg a férfinak, bár való­színűleg nagyon számít rá. Ha az igazgató tényleg el akar va­lamit érni, úgy az jóval több­jébe fog kerülni, mint heti négy fontba. Csak a biztos fel­lépést kell Megtanulnia. Szer­da még messze van, és ma este még sokat táncolhat Jimmel. Milyen mulatságos, hogy Londonban alig akad hely, ahol ne Lennének fák. Kellemes a zöldbe öltözött London és a Leicester square sem olyan ün­nepélyes és hideg, mint a töb­bi londoni tér: utcára épített függőkertre emlékeztet Vajon milyen fák ezek? Mindegy, hi­szen úgysem ismeri fel, ha lá­tott is már ilyent Arra a tűle­velűre bárhol ráismerne, tölgyet is felismeri, már csak azért is, mert gyermekkorában egyszer azt olvasta, hogy a lombjai között bujkál valaki, Az a vörös fa nagyon szép, bár ezt a talajt nem szeretheti. De hiszen nem a fákra kell gon dolnia... Ahogy egy kis pénze lesz, legelőször melltartót vá­sárol. A régit már elhordta, piszkos is, és az alakját rontja. Kár, hogy nem kérhet Jimtől egyet, a zsebkendők helyett Vagy talán az igazgatótól kel­lene kérnie? Még elképzelni is szörnyű. Persze azonnal meg­venné, de látná is szeretné raj­ta. Jimnek is tetszene. Férfi­aknak nagyon kevés elég ah­hoz, hogy beképzellek legye­nek. Lesz melltartója vagy nem lesz — ez itt a kérdés! Furcsa lenne, ha a Piccadillyn méh zümmögne. A méh repül és zümmög, hogy melltartót vá­sároljon ... — Neki nem méh, hanem olyan autóbusz kell, amely zümmögve hazaviszi. Ha nem akar egy fél órát várni, igyekezni kell. Szaladni, lök­dösődni a munkából hazasiető tömegben.,. De már Itt is a következő... Nagy a tolongás, de sikerült. Felmegy a tetőre, ahol kellemesen fúj a szél. A kövér alak furcsán megnézte. — ő gyorsain arrébbhúzódott. Ne üssenek le a lábamról, ké­rem, milyen jó, hogy a tolongó emberek nagy része nem Isme­ri egymást, Este — tánc közben Jimmel — vérében érzi majd, a dob és szakszofon ritmusának‘lük­tetését, elfelejti gondjait, félel­mét, nyugtalanul csapongó gondolatait Már most maga előtt látja a vidám fények ra­gyogását és érzi Jim erős, ta­mos karjának szorítását. Es a párok csendesen forognak, kö­zelebb hajolnak egymáshoz, fo­rognak, forognak, forognak.,. —- Milyen gyorsam megy az autóbusz... Csodálatos, ugye Jim?... Erősebben ölelj, erő­sebben ölelj, erősebben ölelj .«. V égre megérkezett. A kulcs megint a táska feneké­re csúszott még egy szén tét is kihozna a sodrából. Már nincs is sok ideje Gyorsam elő a vasalót, hol a vasaló? ... Mi­lyen kombinét vegyen fel? A maárét a zöldet vagy talán a halvány krémszínűt? Fekete tüllszoknyához zöld megy a legjobban ... Tánc közben ez a szim harmonikusan összeolvad. Egész este táncolnak majd, be­kapnak egy szendvicset és fel­hajtanak egy pohár bort... Alig maradt már ideje, mind­járt itt lesz Jim, nevető arccal, készen a tánc örömére és fá­radtságára ... Csengetnek. A postás... távirat... válasz nem szükséges.,. Bement a szobájába, és mégegyszer elol­vasta, lassan feszült figyelem­mel .,. „Néhány napra megér­kezett anyám és apám. Ma este nem találkozhatunk. Majd szerdán. Üdvözlet, Jim.. Vad dühével a sarokba vágta a vasalót és hang nélkül, re­megő ajakkal tépni, ciháim! kezdte a zöld kombinét, Pál József: A Grossglockner lábánál A JPécei Nemzeti Színház néhány napoz budapesti ven­dé játékról tárgyal. A tervek szerint a „Balett est 1964”, a „Don Carlos” és az „Éjjeli menedékhely" című darabo­kat mutatják be a fővárosi közönségnek. * A Magyar Építőművészek Szövetségében Budapesten, január 3-án megnyílt az Épí­tőipari és Közlekedési Műsza­ki Egyetem diplomadíjasai­nak kiállítása. A kiállítás ja­nuár 10-ig lesz nyitva. * A Mecseki Fotoklub a szí­nes fényképezés elősegítése ér dekében két havonként szí­nes estet” rendez, ahol a szí­nes papírkép és dia-eljárások­kal kapcsolatban előadásokat tartanak. Az előadásokon bár­ki résztvehet. A «sendet a csúcsok ham M. A csendet a folyók habja mossa. Csenden lebeg itt nyári és W levél: kis palacknélküli posta. Most e csend ringat engem, melenget, s ha majd kívánom, végleg elenged s a fény emlékemet Is elmossa. ft. \ Pér esapzott felhőeske aa égen firt és beállnak szép bárányos sorba, terelgeti bodruk Heillgenblnt templomának gótos-karcsú tornya ■ mire kék rétjük végére érnek, fényképezőgépükkel betérnek, kik velem jöttek, e földi akolba. ft. Hraer- és Compnr-zárak kattannak albumba zárni a műemléket. Képpé merevedik oltár ablak, tömjénfüst és áhítatra ének. boldogság és ember-arcú szobrok: mit öt évszázad méhe kihordott örömére aa Űr fölségének. *s A Mbnöbkő kiváltott, ntegesortm& a kapa fvét Illetően lezárja, lőttek, csoszogtak, ha harang timlnIH és szivét az örömtől dobálta, s ha vergődött, aa élők riadtan éltek, szerettek, mert szakadatlan vannltak «1. al aa éjnakábam & megpillantalak"* ^égedMe^SwteüL Vagy aa oltárnál valaki más vanf Egy kölni né? Vagy Banermldeben? Kimé játéka a képzeletnek, hegy érzékszerveim megtemnémK ft Mk JRaneft ítanj*« ■ Mttota Ihsor- és Com pur-zárak kattnndb SehOIIng-esörgés dong a levegőben és neklssáll as óimra ablaknak Képeslapokat vesznek, meg egy-két semmitmondó megszentelt mütyürkét maléküi, amit itt épp «tudnak, % ti ott mir nem te, valaki wfa m A kölni nő. Vagy Bauormidebn Mozdulatlan pont e kavargásban, pénscsörgésen túl még gátadig tévdm. Te vagy! Te? Te! Tejed fétaehajted, kanom is kedtreszöngésú hangod: ....Jóságod bennünket ngmCJm1* ft. ' .... E sóhaj mór den évéi rajokba« a szobrok közt vicsorít meredtem a „megsegéljen” mindenütt ott van. a „bennünket" gubbaszt a keresztest. 8 szegény, poroz názáreti férfi, gipszből mintázott, így nem is érfi Ha «as. «odnft mit feMJeaw ft Mért fámért mór az egredsea«, büszke egy asszony és eHMréka és sudár fekete hattyú Is még és ide Jár a kisbérek tóra. Ad hajtogatja szendén, amit TV s oa Űrtől ez oKérnál közvetve pcsNot kér, tömggslrt, kenést étek Sft Msrf hnaerees mór ao «anAmft és as Hétből annyit már értek, bogy sudár fekete hattyú is még és e sóhaj lett szájában étek s hogy taposná el est a világ®}, mű nem bandzsa isten-látóm árak veséének, de emberek a törvényéül WHtUtűsti Fekete hattyú fér tő » «óra, Zölderdős tóra. kis palijával Két Merne bánat. Arca Is bánat, ülik a bánat szép úri nőhöz, azé* úri nőhöz fekete bánat Bánatát lámák: arcára Mda Akár ruháját, testére vettet Nappalát, éjét ravatalozza, fekete bánat talpig borítja, Szép úri nőhöz ülik a bámft Könnye Is csordul, hogyha szükséges, hogyha szükséges, meg-megsiratja, meg-megsiratja úri országát, zölderdős földön fekete hattyú éri hazáját visszasiratja, l > A Pécsi Nemzeti Színház újra megkezdi az éjszakai elő­adásokat. Az első szombat éj­szakai bemutatóra két hónap múlva kerül sor. Hírek a kulturális életből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents