Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-30 / 24. szám
fANtÁB m IVAPLÖ Korszerű szakmunkásképzést a mezőgazdaságban! Rövid a szakmunkásképzés ideje — Szakintézetek hálózatára volna szükség A mezőgazdaságion dolgozó vezetőktől egyre többször hallja az ember: „Kevés a szakmunkás”. És ezt ma már nemcsak a traktorosokra ér tik. Kevés a kertész, a tehenész, a juhász, a kuícoricater- snesztő, a szőlész. Igen, szakosodik a mezőgazdaság. Egyre kevesebb általános emberre van szükség é3 egyre több olyanra, aki a mezőgazdaság egy-egy ágához nagyon ért. Az állami gazdaságokban működnek már fejő- mesterek, elletőmesterek, van- n?k növényvédelmi agronómu- sok, akik úgyahogy megtanították a traktorosokat, a növényvédő gépeken tilő munkásokat a növényvédelemre. Oklevélgyárak Vám szervezett szakmunkásképzés is. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezek inkább oklevélgyárak, mint komoly szakemberképző intézetek. A pécsi gazdaságnak nagy gyümölcsö'e van. Sok olyan szakmunkásra van szüksége, aki ért a gyümölcsfákhoz. Kap is ilyen szakmunkásokat, de azok csak a régi értelemben vett gyümölcsöshöz értenek. Tudnak kézzel metszeni, permetezni, ismerik a régi kisüzemi permetezőgépieket és egyebeket. Traktort vezetni azt már nem tudnak. Pedig, ha ehhez nem értenek, hogyan működtethetik például a rázógépeket, hogyan művelhetik meg a sorközöket? Szintén Zámbó elvtárs, a Bikali Állami Gazdaság igazgatója mondotta el; amióta a megyei pártbizottság tagja, több termelőszövetkezetben megfordult. Látott kihasználatlan fejőgépeket is. Megkérdezte: miért nem használják, talán nem jók? A válasz a következő volt: „Nincs, aki értene hozzá”. Gyártjuk a gépeket, sok pénzt adunk értük és kihasználatlanul hevernek. Ez nem helyes. A bikali tsz-ben, hogy megkönnyítsék az állatgondozók munkáját, egy villanymotort szereltek a kútba. Ez nyomta fel a vizet. A villanymotort minden héten javítani kellett. Végül leszerelték. Egyszerűen azért, mert nem volt olyan ember, aki értett volna a villanymotorhoz. A villanymotort kivették a kútból és visszarakták a járgányt. Ezzel pumpálták a vizet a modern istállóba. Van olyan gazdaság, ahol hetven traktoros dolgozik, de ebből körülbelül hét ismeri az összes munkagépet. Tehát gyakorlatilag csak ennyi tud minden géppel kifogástalan munkát végezni. A többi csak szántani, szállítani tud. Kevés a szakmunkás,' a jó szakmunkás még kevesebb és nélkülük nem tudjuk megoldani a mezőgazdaság előtt álló feladatokat. Csak egy példát erre. Az idén már a komp lexberuházási, elv érvényesül. Most már nemcsak istállót építünk, hanem megépítjük hozzá az összes szükséges dolgot. Gépesítjük is az istállókat. De ki kezeli majd ezeket a gépeket? E kérdésnél eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor a szak munkáshiány a mezőgazdasági fejlődés gátlójává válhat. És ez a veszély nagyon fenyegető. Itt van a közelben. Ha nem teszünk ellene valamit, komoly problémákat okozhat. Mit keltene tenni f Szakembereik állítják, hogy a jelenlegi szakmunká-képzési rendszer nem jó. A fiataloké sem, az idősebbeké sem. A fia talok három hónapig bentlakásos tanfolyamon vannak, utána visszamennek az üzemükbe gyakorlatra. Három évig vesznek részt szakmunkás képzésben és mi háromszor három hónap alatt akarunk megtaníttatni mindent velük. Ez nem megy. Ez a mezőgazdaságnak egy kicsit lebecsülése is. • A kőmuvestanulő három évig kőművestanüló, a kereskedő is, a pék is, a fodrász is. ök olyan helyen dolgoznak, ahol minden korszerű eszközt megismernek, ami a szakmájukkal kapcsolatos. A tsz-ek- ben nem tudjuk ezt biztosítani még az ellető, a gyümölcs termesztő, vagy más tanulónak. Az ipari tanulóknak van egy központi szervük is. Vannak iskoláik, diákotthonaik, műhelyeik, a vájártanulóknak j még tanbányájuk is. Az ipar j utánpótlása jó, a mezőgazdaságé még nem. A Bikali Állami Gazdaságban harminc ipari tanuló van. A környező községekből jöttek ide. Van tanműhelyük, van oktatójuk, az elméleti oktatást a helyi iskolában kapják. Ha végeznek, mezőgazdasági gépészek lesznek. Lesz, aki a gazdaságban marad lesz, aki a tsz-ekbe megy. Miért ne lehetne hasonló módon megoldani a mezőgazdaság sza kember-u tán pótlását ? A lehetőségek megvannak, csak ki kell használni. A Bikali Állami Gazdaságban például most van kialakulóban egy tízezres sertéstenyészet. Ha itt képeznék ki a tsz sertéstenyésztőket is, ennek nagy haszna lenne, mert Itt a tanulók nemcsak a legújabb módszerekkel, de a legmodernebb eszközökkel is megismerkedhetnének. A Szentlőrinci Állami Gazdaságnak például kitűnő tehenészete van. Fejlesztik is ezt a tehenészetet. Itt meg a tehenészeket képezhetnék. Mohács-szi seien nagy öntözési tervek válnak valósággá. Itt megismerkedhetnének a tanulók a legújabb öntözőgépekkel és így tovább. Hozzáértő emberek kellenek Érdemes elgondolkodni ezeken a problémákon. És nemcsak elgondolkodni, de cselekedni is. Akkor is, ha ez pénzbe kerüL Akkor is, ha kollégiumokat kell építeni, akkor is, ha az ipari tanuló intézetekhez hasonlóan meg kell szervezni a mezőgazdaság szakember-utánpótlásának hálózatát, mert ha sürgősen nem teszünk valamit: hiába dobjuk ki a pénzt, hiába pazaroljuk az energiát, a nyersanyagot a legkorszerűbb gépekre. Mert a gépek Is, a vegyszerek is, a legújabb eljárások is holtak maradnak hozzáértő emberek nélkül. Szalai János Hamlet-bemutató előtt Az előtérben Dávid Kiss Ferenc, BanJffy György és Labanca Borbála — FERIKÉM, egy szöveghibád volt... „Kertjében mérgezi meg birtokáért...” — Nem Így „mondám” ugye? A jelenet újra lepereg, s Dávid Kiss Ferenc, a meghökkentően fiatal Hamlet most már nem felejtkezik meg a „birtokról” sem. De Dohai Vilmos, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője tovább csiszolja a jelenetet, hogy minden szinkronban legyen, s kifejezze a Shakespeare! gondolat lényegét. — A „világot” szöveget meg kell várni, csak utána lehet sikoltani... A szövegrésznek le kell peregni, amíg a méreg beöntése megtörténik. @iak nem?! De bizony! — Megjavult a közlekedés. Legalábbis a 10-es, 20-as járatokon reggel bét és nyolc között, — csúcsforgalom idején. S immár ennek két napja. Első napon még gyanakodtak az utasok: hátha csak véletlen tünet. Elvégre annyit ígértek már... És a következő nap reggelén ismét berobogtak az autóbuszok — egyszerre 3 vagy 4 kocsi is — és nem várakoztak sokat a végállomáson, hanem azonnal fordultak és felszedték a népet. Nem Is kellett tülekedni, szépen, sorjában mindenki felfért, hiszen éppen akkor kanyarodott be az ötödik kocsi is — baj tehát nincs. Most aztán már nincs más hátra, mint hogy a Közlekedési Vállalatnak továbbra is megmaradjon eme jó és tisztes kezdeményezése, továbbá pedig ... hasonlóan kitűnő szervezéssel hazafelé is oldják meg az utazást elegendő kocsival, pontosan úgy, mint reggelente. És akkor — szent a béke. EMBEREK A SZIKLÁN ■— Majdnem. Mindenesetre Zömében fiatalok. Jó „kondi” kell ehhez, jó fizikai erőnlét, kitartás és persze... bátorság. — Ki a legbátrabb „rámoló”? — Valamennyi. Vagyis: Onesarovics János, honcsarevics János, Nágel Sándor, Niedermüller Sándor, Zajácz Gyula fúrómester meg a többiek. A múlt héten — azt hiszem keddi napon — a megyei időjárási átlag mínusz 21 főik volt — a sziklafalon 30. Nyáron ájulásig a hőség — télien pedig a kegyetlen, csontig hasító hideg és dermedtség. Reuma, ízület. Ha innét üdülni indul valaki, csak Hévíz lehet vagy Dub'csány. Meg aztán... a pincék. Nem csoda. Itt enni kel s munka után beülni valamelyik pincébe, ahol ez esetben — a bor és a csendes, tiszta levegő tartja az emberben az erőt is, lelkeit is. Lelket is arra, hogy holnap ismét meg kell rohamozni a sziklafalat, amely télen még veszélyesebb, hiszen a hirtelen váltakozó hideg-meleg megroppanja a sziklát s aki a tömbök élé kerül, hát... Fönt a hegytetőin van egy omladozó, római-koralbeli őrtorony maradványa. Meddig vészeli az idő múlását? Nem tudni. Mondják, még ezer évig lehet itt követ fejteni. Ezer év múlva „fogy ed" a nagy harsány! mérőhegy. Rab Ferenc A jelenet .újra és újra ismétlődik, végül kihagynak egy felesleges utalást, s a szöveg és a mozgás párhuzamos lesz. Egyetlen színész sem ideges, egyetlen ember sem türelmetlen. Szenvedélyesen, furcsa eltökéltséggel formálgatnak minden szót, és alakítanak ki minden mozdulatot. A rendező mögött görnyedve bámulok a színpadra, ahol pillanatnyilag minden szürke, sivár, csak a dobogók és a zsinórpadlás között felvágódó hatalmas erejű szöveg kelt nyugtalanságot, de a sorozatos ismétlések után Shakespeare szavai is monotonná válnak. És a színészek dolgoznak... önkéntelenül is arra gondolok, hogy Shakespeare születésének 400. évfordulója minden színész számára ünnepélyesebbé teszi ezt az évet, s a magasabb művészi teljesítményt szinte kötelezővé. Aztán meg Kazinczy - ra, aki 1786-ban Bécsben a híres Brockmannal a címszerepben látta a Hamlet-ot, s ezzel a rendkívüli színházi élménnyel Magyarországon is hódító útjára indult Shakespeare remekműve. „Nem es- merek semmi darabot..., a’ mely inkább érdemelné meg a’ játszást, mint Hamlet”— írta 1790-ben Kazinczy, aztán lefordította, s az első magyar nyelvű Hamlet előadások színpadra kerültek a Hacker Szállóban, majd 1812-től a Rondellában. A korabeli feljegyzések szerint a magyar előadás sikere vetekedhetett a pesti német színház sikerével ... Aztán Arany János ... Kétségtelenül Arany János csodálatosan szép fordítása emelte a magyar Hamlet előadásokat a legmagasabbrendű művészi élmények sorába. Aztán egy másik jelenet következik. Udvari tanácskozás ... Dobai Vilmos szkeptikusan fordul segédrendezőjéhez: — Testőrök alma —? — Sajnos még alma, mert az egyiknek valami családi ügye van, de tudják... mondja Téry Tibor. S ebben a pillanatban az egyik testőr beódalog a színpadra. — Látod mennyire tudják, úgy settenkedik be az udvari tanácskozásra ... Állj! Az egészet kérem elölről! Maguk nem akárhová lépnek be, hanem az udvari tanácskozásra, ezt a járásban is tessék kifejezni! A szereplők elvonulnak, aztán minden kezdődik újra, de most már jól, s amikor harmadszor vonulnak be, az ember már érzi a királyi udvar tiszteletet parancsoló légkörét... ÍGY ÉPÜL, alakul a pécsi Hamlet-előadás, melynek az ünnepélyes bemutatója február 7-én lesz. A próba szünetében a rendezőt és Hamlet alakítóját kerestem meg, azt a két művészt, akikre most a legnagyobb felelősség nehezedik, a akik a legtöbbet Dobai Vilmosnak nem kell összpontosítania, annyira a Hamlet-ben él, hogy talán még félálomban is könnyedén összegezné koncepciójának lényegét. Egy pillanatra leülünk az öltözőben ... — Nem kívánjuk a világot megváltani, de jó Hamlet-ot akarunk csinálni. Jót és korszerűt. Nem akarok abba a hibába esni, mint sok rendező, akik Shakespeare műveit, mint romantikus alkotásokat fogták fel. Shakespeare művei realista művek, és színvonalas intellektuális formában lehet színpadra állítani. A rendezés természetesen nem mellőzi a nagy színpadi effektusokat, de minden részletét úgy építjük fel, hogy a lényegre törjön, s ne egy négy és fél órás előadás legyen, hanem rövidebb. Amiben talán újszerűek vagyunk csak annyi, hogy nem egy szereplőt hangsúlyozunk, hanem mindenkit, hiszen csak akkor ad társadalomrajzot a darab, ha Hamlet mellett a többi figura is színes, élő és aktív. Ha nem így van, akkor az egész elszakad az élettől. A színészek egyébként átérzik a jubileum jelentőségét, és a lehető legjobban dolgoznak, különösen a fiatal főszereplő, aki a tehetségét maximálisan latba vett. — Díszletek? — A díszleteknek csak han- gulatmeghatározó szerepük van Naturalista elem nem kerül a színpadra. Kiemelt szerepe lesz a világításnak és a hangeffektusoknak. — A próbáknak nincs valamilyen érdekessége? — Sokat dolgozunk, általában két próbát tartunk naponta ... DÁVID KISS FERENCCEL a folyosón váltunk néhány szót — Mit jelent Ilyen fiatalon Hamlet-et alakítani? — Mit jelent egy pálya elején élő színésznek a pálya csúcsa ... ? A darabok darabja, a szerepek szerepe...? NyugtalaníL hogy a legnagyobbak után kell eljátszanom ezt a szerepet, s nyugtalanít, hogy amíg Gérard Phijipe egész életében erre a szerepre készült, és nem jutott hozzá, én Ilyen fiatalon eljátsz- hatom. Hamlet-lázban élek. Állandóan Hamlet-el foglalkozom, ahogy Jean-Louis Barrault írta: „ .. az ember minden este lead egy kilót. Továbbá: már délután öt órától kezdve Hamlet-kórban szenvedünk ...” Mondom rengeteget dolgozom, és bízom abban, hogy színészi egyéniségem elég érdekes, és ha jól játszom, őszinte Hamlet-ot sikerül alakítanom. Persze félek is ... Olyan ez, mintha az ember mezítláb közelítene az égő csipkebokorhoz — mondta Dávid Kiss Ferenc. * s próba folytatódott. Bertha Bulcw s ha beüetörik ezerkétszáz forintnak — fuccs. Ezért kel kiemelni. És miért szakad bele? Azért, mert a fúró — amint utat váj magának — eléri a bauxitróteget, ahol aztán „cementelizálódik”, azaz i bauxit megköt és mozdulatlanságra ítéiiii az acélt, alig néhány perc alatt. A nyáron egy alkalommal itt jártam, iszonyatos hőség volt, hiszen a széljárta helyeken is plusz 30 fokot mértek, de itt a sziklafalon — negyvenkettőre kúszott föl a higanyszál. A fal fehér, vakítóan fehér s visszaveri a napsugarat. Akkor is köteleken lógó embereket láttam itt s amikor lejöttek, szinte ájul- tan, csuromvizesen ráakadtak le a kis irodaépület némi árnyékot adó falának tövébe, ök voltak a „rámolok?’. Most Is éppen a sziklafalon „mászkálnak”, mert — bár itt minden az égvilágon rég gépesítve van — egy munkakör kivételével, amit mechanikával elvégezni talán sohasem lehet: a vámolást. Robbantanák, a kőtömeg zöme lezúdul, de „kisebb” darabok — vagy harminc-negyven mázsásak... — fönnakadnak. Ezt le kell piszkálni, s ezt a munkát, kötélen lógva, néhány ember végzi.- Kft a nfanoAók? Gondolom, limrfrinilnmmarft-... terveháfthoz hasonló kőheggyel Az északi nyúlványát — amely valamikor szépen és arányosan reásimult a síkságra — mintha óriás-torok harapta volna le s most csonkának tűnik. Mikor is? ötven esztendővel ezelőtt emelték ki az első sziklatömböt, gépekről szó sem volt, emberi erővel — robbanóanyag segítségével — törték, zúzták a kemény mészkövet. Lovak csilléstől zuhantak le a szikláról; néha ember is, de kisebb törések, zú- zódások mindig is a kőbányászat velejárója volt. Lehorzsolt bőr, vér tanúsította: nem gyerekjáték ez... A pók-embert már nem látni, csak a kötelet, mint valami vékony hajszál. Mit csinálhat ott? Le kéne ereszkedni hozzá, azazhogy föl először a csúcsra, hetven méter magasságba és onnét kötélen lefele vagy húsz méter mélységbe. Nem lehet, szabálytalan lenne, idegeneknek különben is tilos, mert hiszen még az itt dolgozó száznyolcvan ember közül is csak néhány kiválasztott végezheti el — a sokszor naponta megismétlődő — nyaktörő mutatványokat A kötélen Nágel Sándor lóg, a hegycsúcs és a pokol között, mert egy fúrószáír beletörött a kőbe. A fúrószár hpirn-urv- valahány méter hosz- szú, 80 milliméter átmérőjű, Riadt félelem vesz hatalmába, mert égretörnek a sziklafalaik, s fönt ember lóg egy szál kötélen, ereszkedik lefelé, mint egy fekete hátú pók, S roppant csikorgással, fülsiketítő zörgéssel zuhannak le a csúszdán emberfej nagyságú kőtömbök a zúzda acélpoféi közé, ahol aztán döbbenetes roppanással zúzódnak apróvá. Jobbról, lent a falu — Nagyharsány — hófedte házaival, s messzebb végtelennek tűnő fehér síkság. A kőbánya útjain nehéz dömperek fordulnak, beállnak a markolók alá, kövek zúdulnak a dö m per-1 eknőbe és dohogva tovaindulnak. — Schmáeder! Mi az ördög van a háromszázkettessel?! Schmieder is szitkozódik, széttárja a karját, az E—302- es markológép fölmondta a szolgálatot. Egy ember azt mondja: „Valahol levegőt kapott a motor...” — az üzemvezető. Korcs már István, pedig dühösen legyint, arca vörös a méregtől. Nem éppen alkalmas pillanat ez riport- felvételre. Korcsmár utasításokat ad, tateget a karjával, közben felém fordul mentegetőzve: „Egy pillanat türelmet r Egy pillámat... Furán hangzik itt nz a leszűkített Időmérték, amikor szembeaiáll az ember ezzel a
