Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

/ WA#*!? 1W4. .TANT7ÄH 1 1 Mai háziurak Hogyan értelmezik egyes házigazdák a lakásrendeletet? lektani pillanat, amikor beve­tésire kerülhet a fentebb em- lített fegyver. Ez úgy törté­nik, hogy a legexponáltabb pillanatban a háziúr felitépi az ajtót, (természetesen a saját ajtaját) és ugye az ajtó mö­gött ki más rejtőzhetne, mint a TANU-1, esetleg a TANU-2. A többit már sejthetjük. Ta­núskodás, feljelentés, bírósági tárgya’ás és a bőrébe nem fé­rő lakó megbüntetése. Ez még a jobbik eset. Ugyanis az érvényben lévő lakásrende­letben többek között van agy olyan paragrafus, amely sze­rint „összeférhetetlenség” cí­mén fel is mondhat a lakónak. Ebben az egész purpairléban az a legsajná’atosabb, hogy a j lakók népes táborában nem i született még meg az a zse­ni, aki hasonló fegyvert adna sorstársai kezébe. Pedig há­nyám megpróbá ’koztak már veié, hánvan csempészték már be a lakásukba a háziúréhoz kü’sőben megszövésig ha­sonló ellen fegyvert, de mi­haszna. amikor a háziúr ..ra­darjai” idő előtt lefülelték a gyatra manipulációt. Persze ebbéli jobbhíiáin csak „tűzszü­net” keletkezhetett Két példára hivatkozom: Az első pádéban szereplő két család a pécsi Siklósi úton la­kik. „Háziuruk” potom pén­zen vásárolta meg fejük felett a házat méghozzá a következő okoskodással: ami nem sike­rült a régi gazdának, miért ne sikerülne az újnak, csak fellépés kell hozzá és szívós­ság, na meg néhány, megvesz­tegethetetlen tanú. A többi megy magától. A lényeg az, hogy nyuga’muk egy percre se legyen a lakóknak. Első lé­pés: e’zámi előlük a pincét, a padást, az udvart, az er­kélyt és a’ka'imas pillanatban elzárni a vízaknát, kiosapatni a yillanybiztosítékot, S ha mindezt mégis eltűrné a lakó, jól ' időzített veszekedést kell kiprovokálni belö'e. ' A másik példa: egv szintén pécsi, Vak Bottyán utcai „há­ziúr” megunta már az „apró” és cé'ta'lam keMemet’enkedése- ket, újat eszelt ki. Karácsony napján alib; vendégeket hívott meg egy kis eszem-i szómra, hogy végre kijátszhassa lakói e1 lenében a kvrnagvobb adu­ját is. Amikor a távol lévő oérlőnek leánya hazaérkezett, a fo’vosón elkapta és minden további nélkül véresre verte. A cím ugyan „egyes” házi gazdákra utal, de meg kél mondani, hogy számuk, mái .mint a maguknak különös jo­gokait vindikáló házigazdák száma nyugtalanítóan gyara- podik. Az még haigyján, hp csak arról volna szó, hogy s korábbi lakásrendelet rájuk nézve sok esetben séremes paragrafusait „törlesztéses” bosszúra váltották, mert ez nérn képp érthető lenne. Ért­hető, hisz ki ne emlékezne azokra az időkre, amikor kis- • híján „halOgass’’ volt a neve a házigazdáknak. Ugyanis a ko rábbi rendelet néhány pontja olyan lovat adott etgyes lakók alá, amely egyszerre rúgott és harapott, ha nem tetszett ne­ki a házigazda által felaján­lott kockacukor. Egész zacs­kóra valót követelt belőle. Példának okáért hiába aján­lott-fel a lakónak hasonló cse­re' akást,.. plusz köílözködésse.1, az „egyes” lakók maradtak nyeregben és diktálták a fel­tételeket. Az új lakásrendelet vissza- he vezte jogaikba a házigaz­dákat, de a lakókét is meg­hagyta. Hogy, mást ne mond­jak. akár nyári verőben, akár té’.víz idején joguk van ah­hoz, hogy hasonló cserelakást követe jenek a házigazdától, ha netán igényt tartana tulaj­dona teljes birtoklására. V en ám, de az ilyen csere- v on nem minden esetiben a -'razdával áll szemben a la’ 'ranem a „háziúrral”, s ne -‘tysaar védtelenül, any- ny. -édteleniil, hogy még e so* -ója is csak fenntartás­sá merészel példáik után nyúlni. Mert e ház'uraknak egv olyan fé’e'.me-tes fegyver van a kezükben, am vei szem­ben "'ehezen lehet sikeresen V" dni. Ez a fegyver a T V’i-1. TANU-2. Terepszín­re i '-ázott rejtekhelyen tart­ják s onnan vetik harcba e<" ‘(irúbbgn a szgrencsét- le * i kra. idmövelgt rendszerint p Unióval kezdődik. A há­zit! ■ meglesd a gyanútlanul h ’«''zó lakót és provokál­ja hol> becsületsértéssel, hol egv-'iszkoiódással. És rend­szeri-", sikerreil. Ment uevebár a türe’em vé^es és amikor már a maradék is elfogyott becTe nvdvánva’é, hogy a lakó sem hagyja macát.. Itt a-Aán- igazán csak részle’kéf- dé*. hogy, hova. meddig fajut az á’flatlan állapot, mért nem ez á lényeg, A lényeg az a lé-. A háziúr vendégei mellesfleg úgy „hálálták” meg a vandég- 1 átást, hogy amikor a lány si­koltozására az utcáról felsza- ladt egy férfi, egyszerűen le­tagadták előtte az ocsmánysá­got. —• Hisztizett, ennyi az egész... — ezt mondták és sürgősen kitusakolták, mielőtt alaposabban körülnézhetett volna. Nos, megnyugtathatjuk ezt a háziurat és a vendégeit is,, hogy az illető sok mindent lá­tott, amit maid a bíróság előtt kíván elmondani. Sajnos, nem minden „házi­úr” ilyen ügyetlen, és ilyen­formán egyesek büntetlenül halászhatnak még a zavarosban. Büntetlenül, mert minden ga­rázdaságukra ott a védő- és támadófegyver, a saját tanú, aki perdöntő lehet a bírósági tárgyalásokon. És a lakó? — Legfeljebb csak a vak vélet­len állít melléje is tanút, mint az említett kis'ány esetében. Hát ezen kellene valami­képp«! segíteni. Ha már más- kérít nem megy. akkor az ér­vényben lévő lakásrendeleten kellene módosítani. Méghozzá olyképpen, hogy a jobbsorsra érdemes lakó az eddigieknél tisztábban lássa és érvénye­sítse főbérlői jogait. — ás — JÉGTÁBLÁK között Először alaposan letöröl­jük lábunkat a svábleren és csak azután léphetünk a fé­nyesre suvickolt, zöldpadlós kajütbe. Svábler — azaz ken- derboly-köteg — van a Jég­törő VI. minden küszöbe előtt, a hajóvitorlás ajtajában, a kapitány parancsnoki szobája és a gönyüi kormányos ka­binja előtt. Reggel a legény­ség első dolga tisztára , pucolni a jégtörő hajót... aztán egész nap óvják a tisztaságot. A veszélyes szakaszok A kapitány — ingujjban és kék cájgnadrában — behív a fogadószobába és elnézést kér, mert rádiózni siet. Ran­devúja van Bajával az éter útján. Ez most az egyetlen biztos távközlési1 mód, . min­den más felmondta a t szolgá­latot. Azért nem maradtam magamra. Koltávári László hajókórmányos végigkalauzolt a mohácsi kökötőben veszteg­lő jégtörőn. — Hány ilyen hajó van a Dunán? — Hat. A mienk az utolsó, most kétéves a jégtörő VI. Mellettünk meg a Jégtörő I. áll, legalább három évvel idősebb nálunk. Hajónk a ba­latonfüredi hajógyárban ké­szült és 13 millió forint az ára. Motorja 600 lóerős Láng- Diesel. — És a többi? A Jégtörő II. és ÍII. és ... ? ■v A többi? A III. és a IV. Bajánál időzik, míg a II. és az V. Jugoszláviába ment Nyugalomba vonult a legöregebb drávai halász segíteni. Apatinnál van egy igen veszélyes szakasz és a téglagyárnál gyakori a jég­dugó. Azt verik szét a hajók. — Már van jégdugó? — Sajnos jelentették, hogy van... A baia--mohácsi sza­kaszon pedig a Sárospart, a Bődéi sziget veszélyes. Itt nagyon összeszorul a víz. Az egyik part zátonyos, a mási­kon sarkantyúk vannak és a jég könnyen feltorlódik. Beszélgetés közben sorra nyitunk a kabinokba. Mere­dek, keskeny lépcsőfokok ve­zetnek a hajó gyomrába. A parancsnok, a kormányos, a II. kapitány kajütjeihez, mind egyikben mosdó, radiátor, amelyik az Olajtüzelésű köz- ppnti kazánból kapja a me­legvizet. Az étterem mellett a konyha. Margit szakácsnő — a hajó Ellája — és egyben egyetlen női szolgálattevő a jégtörőn a pénteki ebédhez .krumplit hámoz és kimoso- lypg a. konyhaablakon. Bené­zünk a hajóvitorlás szobájába is. Ö a jégtörő házmestere. Szobája faiun fekete táblán rengeteg kulcs. Gondár Fe­renc feladata a rend és a tisz­taság fenntartása. Biztosítja a hajó üzemeléséhez szükséges dolgokat. Raktár és rend — éz az 3 reszortja. .1— Takarítanak rendesen, de ha az ablakok mosásához fog­nak, akkor biztosan eső lesz moRdja .ái kormányos. hosz- :,szú;. évok ta:pái5Zttnlajái . «dap- ián); .hiszen-, valahányszor : ab­lakpucolás ikQaducJott a. hajón, jm.indjg ■ megeredtek az ég csa­tornái. Állandó ügyelet Visszaértünk a fogadóte­rembe, a nappaliba, a klub­szobába — mindennek lehet- he ezt a tágas, világos helyi­séget nevezni. Két kényelmes ■kanapé előtt hosszú asztal, a falon üvegezett polc, benne" feketés csészék és kupicák. A \ 44. < . A katonák és a civilek szo­rongó szívvel. • kuporogtak a cellákban. Lám, milyen derék ember ez a Berta Jani, még a börtönben is kinyújtja felé­jük a kezét, még a bitófa ár­nyékában -is jót akar nekik. De vajon mit szól majd a bíró holnap a tárgyalóteremben, amikor ■ felállnak majd egy­másután és... A nagy Csend öt óra előtt néhány perccel törött miriád darabra. Az udvaTon a hóhér- : segéd kalapácsa duhhogott, a folyosón tucatnyi vasaltsarkú bákancs koppant, kulcscsomó csörgött: a rabok riadtan ug­rottak talpra. A láthatatlan katona ismét eszelősen felvo- nított, de Berta János tizedes már ném kísérelte meg a sze- rencséfl-"v embert leesifítani. ^zük.t , ü van maga-masának 16 minden erejére, hogy le- • gyűrje kibuggyanni készülő könnyeit meg a torkát facsaró iszonyú üvöltést. Ki nem fél meghalni? Ki nem őrjöng, ha fiatalon igazságtalan hóhérok kése alá kell tartania a szí­vét? A harmadik katona megfé- bolyodott, amikor kilkulcsalták az ajtót, a rémület elvette a szavát és fütyörészni kezdett és riadt, rigópittyegéssel fújt valami félelmetes melódiát, még akikor is, amikor a hóhér a nyakába tette a kötelet, de akkor felüvöltött: — Ne engedjen bántani, édesanyám!... Harsogva röhögtek a hadbí­ró fekete posztóval letakart ítélethiirdető asztala mögött Kócsy és a tisztjei. Bertát ha­gyatták utoljára, hadd nézze végig társai embertelen vergő­dését. Mert Kócsy felszólt a hóhérnak: — Nem kell elkapkodni! Hadd szenvedjenek szépen, kényelmesen, kedvükre a go­nosztevő urak! Megérdemlik! Ha azonnal meghalnak .mellé­jük akasztaítlak téged is! így aztán a megdöbbent hó­hér nem merte a. kötelességét teljesíteni, csak a hurkot tette a nyakukba s nézte, hogyan fúlnak meg a boldogtalanok. Persze, csak végeszakadt egy­szer embertelen szenvedéseik­nek s eljött a perc, amikor már nem rángott a kötélen szerencsétlen testük. Kiöntöt­ték megfeketedő nyelvüket az ezredesre, aiki tébolyultan ka­cagott: — Nagyszerű! Nagyszerű munka volt! Csuda figura vagy, ítéletvégrehajtó! így sze­retem látni őket, ez a gyönyö­rű! — Aztán Berta felé for­dult, arcára iszonyú gőg tele­pedett: — Jegyezd meg, így bűnhődik mindenki, aki a fennálló rend ellen mer lázad­ni! Te következel. Berta örült volna, ha az ezredes a közelébe lép, hatal­mát élvezve és ő az arcába köphet, de Kőcsy óvatos du­haj, még a megkötözött rabjá­tól is fél. összenéz tisztjeivel. Berta szíve összerándul, ami­kor a hóhér a hurkot a nya-' kába teszi. Rémlik, ilyenkor kiáltani kellene valamit. Hadd hallják a cellákban maradt el­árvult társai, nem fél a halál­tól, Kócsy bosszújától, de nem jut eszébe semmi s amikor megszorul a gégéje, Kócsy fel- int a hóhérnak: — Megállj! Rémült csönd. Berta már lélekben meghalt, kicsit a le­vegőbe is emelkedett a lába. Mi ez? Kegyelmet kapok? Mi történt? Cseng á füle, kápirá­zik a szeme, a torka bőre ég, megperzselte a kötél. A.1 pir- kadó hajnalban már- jól lát­szanak az asztal mögött vi- gyorgó tisztek. — így nem hagyhatod el az ámyékvilágotí Elfelejtettél bú­csúbeszédjét mondani! — A hadbíró riadt haraggal hajlik Kócsyhoe s haragos hadoná­szással magyaráz neki vala­mit, de az ezredes hetykén le­inti: — Kuss! — Majd felszól a vérpadra: — Ugass! Berta feje szédült, gyomra kavargóit, szive akkorákat rú­gott, azt hitte, menten lesza­kad. Meghalt már s feltámasz­tották. Amikor kicsit megvi­lágosodott az agya, letekintett a látta az ezredes komiszán vi győri ábrázatán: nem kegyel­met adott, csákóiéi perc hala­dékot^ TragikuSan lassú rit­musban tolult agyába a vére a folyt el ismét. Kongón, re­kedten, fásultan szakadt föl valahonnan a gyomra környé­kéről a szó: — Verjen meg az isten!... Neked se írgaímazzon meg a... forradalom. — Hóhér! — bömbölte Kó­csy felúgorva helyéből, míg a hideg rázta: — Teljesítse a kötelességét, mert lelövöm, mint egy kutyát, érti?! Harmadnap, megszöktek Ka- muti Laciék. Laci találta ki, hogy kellene csinálni? ... Első nap ami etőtt lementek a szokásos reggeli sétára, a rácsra kötötte a zsebkendőjét és az udvarról felpislogva lát­ták, kedvezett nekik a saaren­ese, az első emeletre tették őket, i A kivitelezés úgy kezdődött, hogy óriási : szerencséjükre, amikor a börtönbe hurcolták őket, Lacit elfelejtették meg­motozni S így a zsebében ma­radt szép szegedi halasbicská- ja. Azzal kifúrták a rács kö­rül a cementtel kevert vako­latot. Könta Feri bácsi kita­lálta, a zsebükbe- dugják a ka- párékbt; aztán- amikor kikére- ■tőznék- a retyibe, egyszerűen beleesempészik a budiba. Mert ez . amolyan h:rt.e!en-kanyarí- tott katonái dutyi, volt, seb­tében beállogatótt rácsokkal a cellák ablakán és a cellákban budi sem volt, és a vizet is kannákban cipelték körül. És harmadik .nap éjféltájban Konta Feri bácsi a prices te­tején ágaskodva lesziszegte: — Pupákók. mehetünk! Ke­zemben maradt a rács! És a gyönyörű hírtől Ka­muit Károly is egyszeriben megelevenedett, roppant erő szállta meg roggyant testét. A pokróc széthasogatott . csíkjai­ból fonott kötélen másodiknak a vájár ereszkedett alá. El­mondhatatlanul örvendezett, hogy fiastól olyan sovány, mint égy mogyoróvessző. Amíg a föld fee ereszkedett, sze­gény ■ sógorára., Berta Janira gondolt, akit ’megöltek ezek a gyalázatos' brigantik, de aki piáir ; fél lábbal a sírban állva is rájuk gondolt s imé, ha nrnden terv szerint megy, ak kor megmentette őkét. (Folytatása következik.) falnál rádió és körben sárga huzatú székek, itt’ jön ossza a nyolc főnyi legénység es­ténként. — A munka? — Most csak készenlét Van, Tizenhat óra szolgálat a nar jón és nyolc óra pihenő.; Ak­kor moziba mégyünk — ez most a fologlalkozásunk' és az éjszakái ügyelet. Egy ügye­letes a gépen fűt, amíg a töb­biek alszanak, egy meg a fe­délzeten vigyáz, nem enged idegent a hajóra. — És a jégtörés? — Ha majd zajlani kezd a Duna es valahol megszorul­nak a jegtáolák, ha dugó Ke­letkezik, akkor megindulunk. A két jégtörő karácsony előtt érkezett Mohácsra. Kö­rülöttük most nagy körben jégmentes a víz. Feltörték a jeget, hogy gyorsan forgolód­hassanak, ha indulni kell. A jégtörők homloklemeze 3U mil­liméter vastag, a közönséges hajónak alig 3—5 milliméte­res lemezből készül a fala. A jégtörő-hajó bordázatát tíz centiméterenként • helyezték el, a közönséges hajó bordái fél- méterre követik egymást — Tavaly 52 .centis jeget is romboltunk — mondja a kor­mányos. Magas, tekintélyes ember, aki már tíz éve járja a Dunát, nyáron femit Győr­nél, teien az also, jégveszé­lyes szakaszon. — Tavaly a feltorlódott jég magassaga majdnem elérte az első ár­boc gombját I— És az idén? — Még csak 15 centis je­günk volt. Az-még semmi. A tavalyi, az igen nagy jég volt... Bajánál három Jégtörő is dolgozott egy éve. Koltayári László' kormányos megcéloz­ta a jégtörő-hajó orrával a jégtorlaszt és a másik két hajó feltolta a jég tetejére, Istenkísértés a jégen Megjött a kapitány a rádió­zásból. Bajától vette az uta­sításokat, azok pedig közvet­lenül az Országos Vízügyi Főigazgatósággal tartják a kapcsolatot. Vízen és' levegő­ben egyaránt éberen ügyelik most a Dúnát. Tegnap’ pél­dául egy Marává gyártmányú Szolgálati repülőgép keringett a hajók felett és rádión tár­salogtak utasaival. A kapitány most a helyi gondokról beszél. — Veszélyes a víz, mert plusz 1 fok van és nézze, hogy mászkálnak a jégen! Vagy tíz-tizenöt ember jár­kál a jégen, Mohácsra jönnek, vagy indulnak a szigetre. Nincs még összefüggő jégta­karó, nagy foltokban kilátszik a folyó vize — mégis koc­kára teszik az életüket. Is­tenkísértés, amit csinálnak. Idősebb ember négykerekű kocsit húz a jég hátán és egy suttyó gyerek tolja a ra­kományt. A víz szélén gyere­kek szánkáznak, gyorsan sik- lanak a meredek" partról egé­szen a mélyvíz fölé — és senkinek sincs egy tiltó szava! — Nem vitt el még senkit a víz? — Az idén még nem, de már láttam egy férfit, aki-Tél­lábbal belecsúszott a vízbe, csak a faneke tartotta fenn. Na és ha leszakad alatta a jég, akkor mit tehetünk? Mire a hajóval utat törünk hozzá, negyedóra is eltelik és lehet, hogy éppen az általunk össze zúzott jéggel okozzuk végle­ges pusztulását A jég alól a legjobb úszó sem jöhet fel. Gáldouyi Béla 1 szaikérrt dolgoztak- ök adták a ladikot és a szérszámolíat, s természetesen a munkaerejükét, aminek fejében részt;., kaptak a. zsák mánkból.' A nekik Intőt: ^hatóu' rh'águk is értékesítették. Hú’tkosnrukban 14— 15 kiló ha9lial gyjtiog járták be á környék béli falvakat * — Drá vakot eszt.u rt, Drávafoköt, Markó­cot és I n kórsát .— s árulták halaikat. Kevés iiapokon 20— 30 fcm-t is legya­logoltak a ’ felső- szentmártonl halá­szok. Dráva sebes sodrá­sával. Tizenhat éves korában kez­dett el halászaid, tehát kereken het­ven esztendőt töl­tött a vízen. Ez. idő. alatt körülbeíihí 30—35 ezer kilo­gramm halat fo­gott. Halászd; neveilt a fiából is, aki már 5 éves korában tu­dott hálót kötni és varsákat lerakni: Azután, (hogy fel- :seperedetit; mindig -gyütt járták a fo- vót: az apa és a fia. Életük nagyobb részében egy drá­mai nagybérlő haiá­Utoljára szállt vízre a legöregebb drávai halász: a 86 éves Hideg András, áld a dél-baranyai Felsőszentmárton- ban él. A ladikban, az ugyancsak ha­lász fia — a 62 esz lendős Hideg József — kísérte el utolsó drávai útjára. A zsákmány ez alka­lommal két és fél kiló hal volt. Az öreg Hideg András ezután végleg le­rakta . a halászó szerszámokat. Gyen ge már ahhoz, hogy megbirkózzék a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents