Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
SEBTALAN LAJOS? Talán még jókor K eaúe'Sben minden egysze- rúbb volt Két órakor elrakta kartonjait, átírótollát, nagy Remington gépére ráhúzta a műanyag borítót, sietve összecsapta táskáját, ilyenkor jutott eszébe, hogy fésülködnie is kell. Egy pillantás a tükörbe, eset’eg egy iehelletnyi pirosító, aztán köny nyed libegőssel le a lépcsőn, kószöngetés jobbra-balra. Felszabadultnak, könnyűnek érezte magát, legszívesebben úgy repült volna a lépcsőkön, hogy minél előbb kiérjen a nagykapu elé, ahonnét ellátni a ritkás ligetbe; csupa fény-árny játék ilyenkor a fasor piros, zöld padjaival, s ott a túlsó felén már várja a pasztellszínű szürke kocsi. Tegnap még a hódítás kellemes tudatával várta ezt a pillanatot, a szokásos köszönést, a kocsi ajtajának hangtalan nyílását. Ma pedig, mintha kicserélték — Ne légy flyea eJnflras. Éppen arra gondoltam, hogy én sohasem lehetek olyan boldog, mint ő, mert te csak kezdetben ígérted, de sohasem válsz el a feleségedtől, sem a nagy fiadtól, én pedig örökké csak az útitársad lehetek. „Kísérőszemélyzet” a kirándulásaidon. Alkalmi útitárs. Az árnyékod. Még csak nem is a rendes árnyékod, mert engem át is ugorhatsz, ha úgy tetszik, el is hagy hatsz, kitehetsz a kocsidból, s mást ültethetsz magad mellé... Érted? Ezért... É rtette, de nem válaszolt Fogta a konyakos poharat rákacsintott a lányra és udvariasan megemelte. — Egészségedre, úti társam’ Felejtsd el, amit gondoltál! Igyál! Kényszeredetten Ivott A lemezjátszó harmadszor ismételte ugyanazt a számot a pincér gondterhelt arccal sietett ide-oda az asztalok között BÁKBOSÍ NÉMETH jAWNk lépdelt, minden lépcsőfokon külön-külön végigringott laza tartással, táskáját lengetve, kényelmesen. Erezte, hogy mozdulatai csax a hetek-hónapok alatt beidegzett megszokásnak engedelmeskednek. Egy hónap múlva tizennyolc éves leszek, gondolta, s rögtön el is moso- lyodott Pontosan feleannyi, mint S. A nagyobbik fi* csak két évvel fiatalabb nálam, A nagykapu előtt a szokásos kavarodás, a buszok már ott sorakoznak, megrohamozták a vidéki bejárók. A járda mellől egyszerre tucatjával indulnak a kerékpárosok a szélrózsa min den irányába, motorok puffognak, gépkocsik kanyarodnak, keresik a helyet, ahol átcsúszhatnak a tömegen, ki a bécsi útra. A kettes porta felől a szerelőműhely munkásai jönnek — csak most ne találkozzam vele! — elárasztják a széles járdát, egy részük az úttesten át siet a megállóhoz, a rendőr le is állítja a járműforgalmat, de számára most mindez mellékes. Mennie kell At a ligeten, el a padsorok mellett, a túlsó oldalra, ahol már nincs '.nyüzsgés, tolongás, csak a szürke kocsi, s mellette a férfi i,ingkatoátban, divatos vászon- nadrágban, egypántos szandálban. — Három percet késtél... Csodálkozva nézett rá, szemöldökét felhúzta, mosolyogni akart, de csak egy kis vállrándításra futotta. — Nagy a tömeg, Aztán beült a kocsiba, hátradőlt az ülésen, lehunyta a szemét és nem akart semmire sem gondolni. A férfi félkézzel vezetett, másik kezével szokás szerint a térdé* kereste. Hideg volt a tenyere. Nem szólt hozzá, a szemét sem nyitotta ki. A megszokott úton suhantak, sorra lemaradtak mellettük a kerékpárok, motorosok, némelyik ismerős, de most az sem számít. Csak 6 ne lásson meg. Csak még az egyszer... Egyébként semmi sem számít Betöltőm a tizennyolcat, önálló nó leszek, felnőtt... Hm... felnőtt. Hát íme, itt ül mellettem egy felnőtt, majdnem az apám lehetne, s ha a mi osztályunkon dolgozna, nem a gyártástervezésben, főnököm lenne, mégsem tudok rá úgy nézni... Most különösen nem. Tetszem neki, nekem is tetszett, udvarias volt és magabiztos, mint a kocsitulajdonosok általában. Azt hiszem hizelgett is. Mindenesetre örültem, hogy többszáz lány közül én voltam az egyetlen. Bekanyarodtak a fák közé, néhány perc múlva fékezett a kocsi. A megszokott asztal melle ül tels, zene még nem volt, az ismerős pincér már jött és előzékenyen kérdezte; — Két fél konyakot tetszik? Bólintottak. A konyakot itt ismerte meg, azon az első kiránduláson, azelőtt sohasem Ivót. A harmadik pohár után hirtelen bizsergés, szédülés fogta fcl. a többire alig emlik- szik. Késő éjjel értek haza, valamit mondott a szüleinek — túlóráztak, mert a gyár lemaradt a negyedévi tervével, s az utolsó vonatot is lekésték. A főmérnök kocsival vitte haza őket... a kettes műhelyből. OJ ember, azelőtt sohasem láttam. Gépelési hiba volt a mű velet terv papírján. Átnéztem, kijavítottam és visszaadtam. Igaz, kávéval is megkínáltam, eggyel többet főztünk, éppen jutott neki. És rámnézett Ennyi az egész. Illetve még valami. A hídműhelybe kellett levinnem egy dossziét, együtt mentünk ! odáig. Más nincs... Ha csak az nem, hogy bemutatkoztunk egymásnak. Ez csak rfitn bűn? > Különben is úgy éreztem, na- , gyón régen ismerjük egymást, de valahogy eddig nem találkoztunk..« Igen, ezt kellene mondanom, de ehhez túlságosan gyáva vagyok. — Nos, felelj, mi történt? — sürgette a férfi. — Miért hallgatsz? — Nem, nem történt semmi. Ne vedd komolyan, amit mondtam. Hangja kissé könyörgő volt, s úgy nézett a férfira, mint hetek óta mindig, ha valamire kérte. — Ilyesmit nem mond aa ember véletlenül. — No, jó — sóhajtott meg- adóan — csak azért mondtam, mert Rózsinak ma volt az eb- jegyzése. Tudod, akivel egy utcában lakunk. ö is bejár. Az a magas szőke katona veszi el, aki a parkon át szokta kísér- getni hazafelé. Emlékszel? Meséltem már. Mutattam is a padot, amelyiken üldögéltek. Rózsi mindig elmondja nekem a sétáikat. A férfi türelmetlenül félbeszakította. — Ismerem már. !Sa az a pad ijnKL-Jriúiaui yvjlinfV Q ■ Cf 'ínyek a (Balat&nzél Adósod vagyok Balaton, a nyári fényben meg hajói az a fasor, hol néztelek, hullámzó zöld vized felett vitorlák fehér szárnya száll, akár egy sereg szép sirály. Badacsony, édes Szigliget muskotály-szaga becsi pet, bolyongok réteiden át, pacsirták mámoros dalát még most is hallom, pipacsok piros csodája rám ragyog. Költőid dala zeng felém életem késő szűreién, Lillák, Gínák keserveit a szelek sírva lengetik, merengek elmúlt bánaton, egy fehér felhő árnya nyom. Könnyedén tovább ballagok, fodroznak, futnak a habok, a felhők lelkem szárnyai, szép Játék velük szál lang hegyeken, vizeken tovább a látni kikötőt, vitorlát, Múltba. JHväIv» ű—w. hogy népem boldogan shdj, a gondra könnyű bor legyen * roskadozó hegyeken, tedd dolgodat és gyarapodj, le szépre álmodott Somogy. (Oacioiacs-iUaq, Hány esztendő arany sivatagja esett közénk, hogy ilyen ünnepi árán ugyanígy feküdtem pörgetve lassan a pernek mely ott zizegett a csillár bojtjai kőnk midőn veled útnak eredtem, 6. hol van a tavalyi bú, hortenziák fehér gömbje pörög a fekete Föld, terítsd meg kedves as feljött a VacsoraesUlag. Ja-e, vagy csak éppen most találta ki. — Mond, szeretsz még? A férfi meglepődött-— Hogy kérdezhetsz ilyent 1 — Tudni akarom. — Azt erezni kell, nem pedig tudni... — Értsd meg, én hallani akarom, tudni és érezni is. Miért nem mondod? — Azt hiszem nevetséges, hő gyakran ismétlem. — Azelőtt nem hitted ezt — Ha úgy parancsolod, nincs akadálya. — Nem parancsolom — szólt s eloltotta a cigarettát — Főúr! Lesz szíves... Az öreg udvariasan odatipegett az asztalhoz; gondosan számolt, aztán átvette a százast, külön meghajlással. A férfi mindig százassal fizetett Akkor is. ha éppen ötvenes akadt a kezébe, s könnyen futotta volna belő'e. A mozdulat, ahogy kivette bőrtárcájából a bankjegyet, s egy beidegzett lendülettel kiszámított ívben átnyújtotta, utánozhatatlan és jellemző volt, energikus és fel- sőbbséges. — Már megyünk? — Ha óhajtod, még maradhatunk. Nem óhajtott semmit, vette a táskáját, ráterítette kardigánját. A pincér utána sietett. — Ezt itt tetszett hagyni, kezét csókolom.., ó, a szelencét — riadt meg hirtelen — még csak ez hiányzott. Az egyetlen ajándék —- tőle... A férfi nem szólt semmit. De ahogy ránézett, látta a szemében a furcsa kérdőjelet. — Féltékeny is vagy ma... — Bocsáss meg, tényleg szórakozott voltam. Hallgattak. A táj harsány színeivel sehogy sem illett a hangulatukhoz. Vontatók zörögtek az úton, meghatározott céllal, megrakva zsákokkal, gabonával. Mindez olyan ismerős, mégis oly távoli volt, hogy maga is csodálkozott rajta. Ha a véletlen nem hivatalba ülteti, most talán ott lenne valamelyik szérűn, a kévéket dobálná villával, esetleg a baromfifarmon etetné a naposcsibéket Mindegy, ez már így van. De ebből is elég. — Mondd, tudnál nagyon őszinte lenni hozzám? — fordult a férfihoz. — Miféle kérdés ez megint? —- Válaszolj’ — Természetes . — Mi a célod velem? — Mondtom már,.. Elfejtetted? — Pontosan akarom tudni. — Azt akarom, hogy boldog légy... velem. Kielégítő a válasz? — Nem. — Hát hogyan magyarázzam meg? — Sehogy. Nem akarok cél nélkül, értelmetlenül élni. Tizennyolc éves leszek... Tudni akarom a lövőmet — Említettem, hogy az átsono lásnál szólok Bányainak, áthoznak a mi osztályunkra, jobb fizetésbe, mellettem kapsz beosztást — Nem a beosztás és a fizetés érdekek — Az sem lehet mellékes... •— Az életemről van szó. — Télre beköltözöl a váróéba. Már érdeklődtem... — Vigyázz, teherkocsi jön! A férfi nyugodt mozdulattal térítette félre a kocsit, kissé lelassított, aztán ismét az út közepére kanyarodott. A szélső házból kihajtó kerékpárost azonban nem tudta e’kerülni. Ösztönösen taposott a fékre. A kisfiú, talán hatéves lehetett, a deszkapalánknak vágódott. Mire a meglepetésből magukhoz tértek, embergyűrű fogta körül ókét. A fiú jajgatott, véres könyökét tapogatta. A férfi kissé meg is nyugodott, komolyabb baj nem történt. Szabályosan hajtott, a fiú volt hibás. Erőltetett mosollyal nézett a lányra: — Nem ütötted meg magad? Nem felelt, csak a fejét rázta, s idegességében az ajkát ha- rapdálta. Hallotta, mit mondanak az emberek. Egyik megjegyzés neki szólt. A férfit figyelte. amint lehajolt a fiúhoz, mondott neki valamit, majd a körülállóknak magyarázott, visszamutatott az útra, ahol a rövid féknyom látszott. Kötszercsomagját kivette, s gyakorlott mozdulattal bekötözte a fiút Felajánlotta, hogy kórházba viszi, de a gverek anyja, aki eddig kétségbeesve siránkozott, kissé megenyhülve mondta, inkább vigyék » orvoshoz Itt helyben, ha nincs olyan nagy baj. — Várjuk meg a rendőrt — mondta a férfi, ha úgy óhajtják ... Az emberek a váltakat vonogatták, az asszony tanácstalanul nézett rájuk, s a gyereket simogatta, aki közben abbahagyta a sírást — Ilyenkor ugyanis az a szabály — magyarázta a férfi — hogy megállapítják a felelősséget, kinek a hibájából történt a baleset Amint látják, én szabályosan közlekedtem, a megengedett sebességnél is lassabban, azért nem történt súlyos sérülés. Ügy látom, törés nincs a kisfiú karján, a horzsolás pedig néhány napon belül begyógyul... Elment valaki rendőrért? — nézett körül Senki sem válaszolt — Nincs a mi falukban renaőr, csak Pannonhalmán — szólt végül az asszony. —■ Felírhatunk néhány tanút — ha mégis szükség lenne rá... Erre oszladozni kezdtek az emberek. — Akkor javaslom, foglaljanak helyet a hátsó ülésen — nyitotta ki az ajtót udvariasan s betessékelte a tétovázó asz- szonyt, a gyerekkel együtt. Előbb még alaposan megnézte kívülről a kocsit, külön a gumiabroncsokat, a lámpaüvegeket, félrehúzta a rokkant kerékpárt az útról s maga is beült — Merre lakik az orvos? — kérdezte. — Az Állomás utcában — mondta az asszony. A délutáni vonatról éppen leszálltak az utasok, szembe jöttek az úton és a betonlapokkal kirakott járdán. — A nagyobbik fiam! — kiáltott a zasszony — legyen szíves álljon meg percre... A lány hirtt%i el«ápadt Görcsösen szorította táskáját a térdére, a merőn bámult ki a* üvegen. A fiatalember meglepődve nézett rájuk, majd köszönt — Egy kis baleset történt mondja a férfi — de nem komoly, csak éppen megmutatjuk a fiút az orvosnak, eljön aa édesanyja is... Majd kilépett a kocsiból, kezet fogott vela, bemutatkozott S mivel látta, hogy a fiú nemi veszi íe szemét a lányról, magyarázkodva hozzátette: a nővérem kislányáé vagyis az unokahugom... — Ismerem — szólt a fiú — éppen ma délelőtt voltam benn náluk az Irodán a műveletien? miatt... — Tényleg? Maga is ott dolgozik? No ez igazán meglepő.«,’ Hát akkor, a viszontlátásra — nyújtotta kezét kissé zavartan. Ott állt a Járdaszé’en, s nézett utánuk, míg el nem kanyarodott a kocsi. Az orvosi rendelőnél megálltak. Az asszony elől ment a kisfiúval, a féifi mögöttük. ...Ez az utolsó lehetőség... Most kell kiszállnom. Talán még jókor van. Gyűlölöm magam és ezt a férfit. Nem akarok többé... nem.v.. nem.., R ázta a zokogás. Bátorta- lanl lenyomta a kilincset 8 kilépett a kocsiból. Nagyot lélegzett, szenét megtörölte s lassan, mintha csak sétálgatna, megindult visszafelé. Tűsarkú c’pője szabályosan kopogott a betonlapokon. Táskáját karjára fűzve ringatta magát, belesett az udvarokra, verandákra, halkan köszönt az idegen embereknek, s mert hirtelen eszébe jutott valami, szétnyitotta a táskát. Kihalászta az aranyszínű szelencét, s egyet1 en mozdulattá’ a bokrok közé hajította. A sarokról még visszapillantott A kocsi elhagyottan várakozott a rendelő előtt. Elszánt, határozott lépéssel befordult a sarkon, s hirtelen, mint akit üldöznek. ncfcaami kezdett.. s i * eauzu Jper gyezte meg a férfi. Biccentett rá és erőltetette!! mosolygott. — Történt valami odabenn? — Nem, nem történt senuni — hazudta hirtelen. Nem mondhatom meg, úgysem értené. Pedig előbb-utóbb úgyis megtudja. — Mondd, mit szólnál hozzá, iá férjhez mennék? Furcsa fintorral felelt a férfi: — Eredeti ötlet Magad sem gondolod komolyan. — De nagyon komolyan. Én s csak olyan vagyok, mint a öbbi lány, férjhez akarok nennl... — Tegnapelőtt még nem est nondtad. — De most ezt mondom... A férfi elgondolkodott, für:észve nézte. — Tehát mégis történt munL Igen történt Délelőtt tfz óra úsz perckor, pontosan emlék- zem a percre is, bejött valaki másik lemezt Valami mást akármit De a férfi nem szóL Hallgat és szívja a cigarettát A füst széles csíkban tekereg az asztal fölött míg szerte oszlik fenn a falevelek között Már harmadszor megy az „O Muszt&fa”... Tulajdonképpen most fel kellene állni és itthagyni. Maga sem tudja hogyan történt, hirtelen elmúlt minden. Talán nem is fűzte hozzá semmi. Csak a nyomasztó magány, amelyben élt az unalamas napok után a változatosság és persee a hiúság, hogy kocsija van. Pedig nem rossz ember, kissé udvariaskodó, túlzottan előzékeny és máskor rengeteget beszél. S a hangja olyan behízelgő. Odahaza szerencsére nem tudnak semmit A fiúk gyárba járnak, este szórakozni, lányokhoz, vagy tévét nézni s gyári klubba. Apa is bejár, anyának pedig elég a dolga Idehaza. Érdekes, a múltkor megjegyezte, neked nincs egy rendes udvarlód ... Látod a Rózsi fogott magának... O nem akar fogni senkit Különben is olyan sok az elrontott házasság, ahányat csak lát maga körül, mindegyik az. Benn az Irodán is. össze-vissza élnek az emberek. — Ma el akartam menni veled Pannonhalmára — szólt a férfi hűért éppen oda? *— Gyönyörű táj, ősrégi apátság, múzeum, könyvtár, hangulatos presszó a hegy alatt Gondoltam ex a kikapcsolódás jót tesz. .. Ettra tudora, 'tafcmfeéf maodW. mm Bmm: Ntt (1M9
