Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-25 / 20. szám
r S9M. JANUÁR SÍI, *ftjArr6 Mire költik a két százalékot? Kirándulások, segélyek, tv-készülekek a szociális és kulturális alapból IVATSZÁZ ZENEISKOLÁS Áz egyik idős káni asszony Breg korára látta meg a Balatont. Az útiköltségeket a tsz fizette szociális és ku’turá- lis alapjából. A mohácsi tsz-tagok Harkányban és Abaiige- ten jártaik a nyáron, a belvárd gyulaiak két autóbuszt vásároltak, s az őszi vetés nagy hajrája után Dunaújvárosba küldték derekasan dolgozó traktorosaikat. Ugyanebben a tsz-ben szokássá vált, hogy a hétvégi napokon színházba viszik a tsz-tagokat, 185 {érint fe'enként A költségeket mindenütt a tsz "izeti a szociális és kulturális alapból. Elmondani is nehéz, mennyi örömet és mosolyt fakaszt ez a közgazda- sági irodalomból kölcsönzött alap szó megy esze rte. Szülési segélyt kapnak a tsz-ben dolgozó asszonyok, temetkezési segélyben részesítik az elhalt tsz-tagok hozzátartozóit, „táppénzt” kap a növényterme ztő, ha néhány hétre kidől a munkából. Rádiók és tv-készülé- kek. lemezjátszók és magnetofonok, könyvtárak, reprodukciók. mosógépek és sportfelszerelések nőnek ki ebből a bizonyos alapból, az egész tsz- taí'ág hasznára, pihenésére és szórakoztatására. Hogy az alap szó mit jelent a maga valóságában, néhány adattal is érzékeltethetjük. 1961-ben 5 millió 930 ezer, 1962 ben pedig már 8 millió 787 ezer forintot tették félre a t'z-ek erre a célra. Ha az utóbbi, az 1962-es összeget elosztanánk- a tsz-tagok számával, azt az eredményt kapnánk, hogy több, mint 185 forint jutna minden egyes emberre. Olyan 185 forint, amely akár közvetve, akár közvetlenül a jövedelmüket gyarapította, noha a jövedelmeknél ezt sohasem szoktuk beszámítani. Megjegyezzük, a 8 millió 787 ezer forint magasabb is lehetett volna, ha a szövetkezesek többet áldoznak a szo” c'áHs kiadásokra és kultúrára. Ám meg kell mondanunk, hogv a tsz-ékben — a fent- említett látványos eredmények ellenére is — kissé még mostohán bánnak ezzel a területtel Ez a móstoha bánásmód abban is megnyilvánul, hogy a legtöbb tsz csak annyit szán ilyen kiadásokra, amennyire a termelőszövetkezeti törvény is kötelezi: az évi, kiosztható jövedelem 2 százalékát. Nem többet és nem kevesebbet, noha a törvény világosan kimondja, hogy a 2 százalék csak a minimum, az alsó határ. Ahol másra költik Mindez azonban még csak a kisebbik baj. A nagyobbik ott kezdődik, hogy az előírt összeget sem használják fel teljesen, s amit felhasználnak, azt sem minden esetben megfelelően. A felhasználás mértékénél kezdve: 1961-ben 637 ezer forint, 1962-ben pedig már több mint 1 millió forint volt az az összeg, amit a tsz-ek egyszerűen nem költöttek el az alapból. Az utóbbi, az 1962-es maradvány a felhasználható összeg csaknem egynyolcadát teszi ki, tehát sokkal több annál, mint amennyi normális üzemmenet esetén megmaradhatott volna. És bár magyarázatokban nincs hiány, nem lehet mentség az ilyen hanyagságokra, hiszen az egy tsz- tagra eső 185 forint nem olyan sok, a tsz-ek szociális kul'urá- lis ellátottsága még nem olyan fejlett, hogy ne lett volna ezer helye annak a pénznek. Ami a felhasználás módiát illeti, a szigetvári járási Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt évben hat tsz-ben vizsgálatot tartott erről a kérdésről. Sajnos, a vizsgálatok elég gé lehangoló eredménnyel zá rultak. Kiderült ■ hogy a hat szövetkezet közül ötben más célokra fordították a szoc á'ís kulturális alap több-kevesebb Hatezáz növendék látogatja a Liszt Ferenc ZeneiSKO.al. A negeau-, zongora-, gur dón Kioktatás mellett ebben a tanévben a fúvóshangszerek oktatása is nagyobb teret kapott A tanulók délelőtt is és délután is látogatják a zenetermeket. Képen: Szeép Zoltán tanár és Tóth Gabriella ötödikes, növendék. A GYÁR FŐMÉRNÖKÉ részét, volt ahol az egvnegve- dét. Különösen a somogyvisz- lói Petőfi Tsz esete vo't kirívó, ahol két íróasztalt, motorkerékpárt és takarmányt vettek az alap terhére. Nincs gazdája Sajnos, eléggé elterjedt gyakorlat, hogy csak azokat a rászorultakat részesítik segélyben, akik kifejezetten kérik. Azok a rászorulók, akik nem teszik ezt, mert elfelejtették, hogy ilyen alap létezik, vagy pedig bátortalanok ahhoz, hogy kérjenek, azok nem kapnak segélyt. És ha a hibák eredőjét kutatjuk, minduntalan arra kell kilyukadnunk, hogy az említett alapnak a tsz-ek többségében nincs gazdája. Léteznek ugyan 3—5 tagú ún. szociális-kulturális bizottságok a tsz-ekben, a bizottságok többsége azonban nem működik. Létük tehát nem több, mint puszta formalitás és papírdekoráció. Ilymódon az említett alapot a tsz-veze- lőségnak kell szétosztania, annak a vezetőségnek, amelynek kora tavasztól késő őszig és késő ősztől kora tavaszig éppen elég más dolga van. Nem meglepő ezek után, hogy az alap szétosztása, illetve fel- használása körül annyi a hiba. Az ügyben csak akkor számíthatunk fordulatra, ha „életet lehelnek” az említett bizottságokba. ha lesz olyan szerv, amely felelősséget érez az alap felhasználásáért, ügyel arra, hogy a szociális-kulturális alapra félretett összeget arra költsék, amire költeni kélL Kilencvennyolc hallgató az egyetemi előkészítő tanfolyamon Hetenként kétszer tartják a Janus Pannonius Gimnáziumban az egyetemi előkészítő tanfolyamot. Mindazok, akik olyan egyetemekre jelent keztek, amelyek Pécsett nem működnek, ezen a tanfolyamon vesznek részt. Az orvosi, illetve jogi kar, valamint a Tanárképző fokú technikumok lai tanárai tartják, maguk készítik elő A résztvevők egy felvételire a jelent- csoportja közgazda- kezetteket sági egyetemre December 3-án szándékozik menni, kezdődött a tanfo- ők politikai gazda- lyam s június kő- ságtant és matemaara <*« * A lemorzsolódás ez- leendő építész-, veidéig elenyésző. Je- gyész-, gépész- és lenleg 96 hallgató- bányamérnök hallja van az előkészí- __.. t ő tanfolyamnak. gatokat . matematl' Az órákat a város kából, fizikából és Főiskola és a felső- legjobb középisko- rajzból készítik elő. AMIKOR KERESTEM, értekezletet tartott, s mire visz- szamentem, már eltűnt a Farostlemezgyár valameiyil üzemcsarnokában. Ülök a titkárságon. a titkárnő pedig minden létező helyiséget felcsenget: „Nem látták a Laci bácsit?” — „Nem láttuk... Elment... Az imént még itt volt... Most lépett ki a folyosóra ...” Nem csoda, hogy nem ta'áliáik, egy üzem főmérnökének ezernyi tennivaló ja akad. viszont a közel félórás várakozás, a riporthoz majdhogynem kedvemet szegi. Aztán előbukkan. Fakó hajú, maYkáns álú, zömök, fiatal férfi. Beülünk a szobájába, Szimfóniára gyújtunk. — Mi járatban? Arcára rokonszenves mosoly ül. — Riportot szeretnék össze- fabrl ká' ni. önről. Hátrahőköl: — Ró’am? Nehéz ügy. Egyszer már nyilatkoztam a rádiónak, meglehetősen makogtam a mikrofonba. De miért pont en-vem? — A járási titkár ajánlotta. — A fene a Pista jódolgát! No mindegy. — Miért hívják önt „Laci bácsinak?’’ Nem lehet több... — Negyvennégy éves vagyok. de iifct az üzemben hatvan éves embereik is „bácsiznak”. Nem baj ez. — Az e'őbh em’ítette a rá- d: őri portot. Milyen alkalomból? Téli séta az állatkertben Csendes ilyenkor az állatkert. ritkán téved fel látogató. A rabságukat őrző rácsok mögött most minden vad kedvére tehet: játszhat, futkároz- hat és ha jól esik, el is nyúlhat kényelmesen a tavasziasan tűző napfényben. Játszhatna Tódor, a fiatal mockómama is, ehelyett mégis roppant munkába fogott. Barlangjában már alig lehet mozdulni a szalmától és a ledöngölt hótól, mégis hord, döngöl, ismét hord és újra döngöl. Furcsán viselkedik ez 9 Tódor. Benn kellene most ülnie barlangjában, ölében a tizennyolcadikén született borsokkal — mint tavaly ilyen- few p Kati-mackó tette. — Vigyázzon Gyuri, nehogy megcsapja! — figyelmeztetik n barlanghoz közeledő állat- gondozót. aki után Kispál Syula állatorvos is leereszkedik a mélybe. Tódor és Gyuri, a medvepár összerezzennek minden csákánysújtásra, a sarokba húzódva figyelik, hogyan kerülnek elő a bocsok a jégpáncél alól. — Sajnos egyik sem él már Kettőt összenyomott, a harmadik megfagyhatott — vizsgálja őket Kispál Gyula ás sajnálkozva mondja: — pedig életképes volt valamennyi. Az idén tehát az óvodában 8 felnőtt Kataíu inuisto, Gyuri és Feri helyére nem kerül egyetlen bocs sem. Amikor Bajor Ferenc, az állatkert műszaki vezetője ezt megállapítja, felmerül a kis Kati visszahozatalának gondolata is. Kati ugyanis éppenolyan küllemű, mint a mamája Volt, s hátha a Tódornál jobb anya válik belőle?!? Ha a látogatók nem is, az állatkert két gondozója naponta végigrója a park útjait. Vikinél, a majomnál ma már többször is jártak, tulajdonképpen miatta hívták ki az állatorvost. Viki valóban betegnek látszik, megnyúlt áb- rázattal, komoran gubbaszt a sarokban. A kopogásra meg se moccan, lopva les ki vörös szemhéja alól. S amikor meglátja az orvo-jJ, két mancsával ravaszul befogja a szemét. — Viki kém, no... Viki lapos pillantásokat küld a gondozók felé, majd imponáló pózt vesz fel, de ezt már a majomház új lakóinak, a két kis makinak szánja, akik hol vidáman, hol riadtan lesik minden mozdulatát. — A két kis maki Viki búskomorságának okozója! — mondja ki a diagnózist Kispál Gyula. — Miattuk nem eszik, csak idegeskedik. ' És Viki mindjárt igazolja az orvost. Méltóságteljesen felemelkedik és ketrece túlsó végéhez sétái, aho$ a rács mögött ijedten bújik egymáshoz a játékbaba nagyságú majompár. Megáll velük Szemben és sivítozó makogá- sával elsírja magános életének minden szomorúságát. Az oroszlánházban sokkal vidámabb az élet. Cézár gyöngéden vigyáz Bizánc minden lépésére. Ha Bizánc megmozdul, kérdőn rátekint, aztán ismét elnyúlik a napfényen. Kályhájuk soha ki nem hűl, de a kellemes napsütésben most még a szabadban is jól esik a pihenés. — Ha jól sejtjük — közük bizalmasan az állatkert dolgozói, március elején megszületik Bizánc első kölyke. Az lesz ám a nagy szenzáció az állatóvodában! Ilyenkor kapják meg ebédadagjukat a madarak is. Az uhu és társai kivétel nélkül jobban telelnek, mint tavaly. Jól védik őket a Kertészeti Vállalattól kölcsönzött me- legágyi keretek, és a bőséges élelmezés. Az állatkert lakói 4—500 forint értékű húst, szénát és abrakot fogyasztanak el naponta. A medvéknek mindennap előteremtik a mézes kenyeret, a vízimada- raknak és a vidrának a halat. Legnagyobb baj az, hogy ezekben a hónapokban nem jutnak zöldtakarmányhoz, s ezt — ha az állatok nem is, az állatkert pénztára feltétlenül megsínyli. Az így támadt egyensúlyi zavarokat segíti majd helyrebillenteni az állatkert fehérpatkány- és tenge- rimalac-tenyészete. Tavaly még tíz forintért vásárolták a fehérpatkányok darabját, idén viszont már eladók lesznek. A patkányokat 14 forintért veszi meg tőlük az egyetem, a tengerimalacok kilójáért 200 forintot adnak. Más terveik is vannak: szeretnének mielőbb bemutatókocsit vásárolni. Ebben elvinnék a város iskoláiba, óvodáiba a mackókat, majmokat és egyéb állatokat, hogy megkönnyítsék a gyerekek ismerkedését az állatok világával Mire a bemutatókocsit megszerzik, megérkeznek az újabb állatok is. A most kapott két makimajom mellé az örvösmedve, egy oroszlánykölyök, egy mosómedve, s talán sikerül tigrist és fekete párducot is szerezni a hazai állatkertektől. Mire a tervek valóra válnak, teljesen elolvad a hó a mecseki állatkertben és megjön a tavasz, talán a nyár is. S talán jobb lesz majd a közlekedés a Mecsekre — s gondolni alig merünk rá — mindig kapnak friss szendvicset, üdítőitalokat az állatkert látogatói. H. M. — Volt egy újításom, s akkor felkerestek. — Az újítás ötmilliót ért. ötmillió forintot az üzemnek, mert az „öreg-üzem” termelését — egy naigyon ötletes es okos rendszer bevezetésével — körű bel ül harminc százalékkal megnövelte. -Pedig nem akarta beadni Miért nem? — A jó ég tudja! A oénz- nek m’ndig akar Irigye Nvo’c- vanhé'ezer forintot kaptam... A járási és a megyei párt- bizottság sürgetésére és rábe- szé'ésére még-s beadta. No de miért ilyen érzékeny a főmérnök, dr. Amrik László' Természetes szerénvség vagv óvatos féíreá'.lás? Hajdani fullánk? — Hosszú ügy ez. Nem is érdemes... TOVÁBB FAGGATOM s valahogy kia akui egy por íré róla: elekfcromémöki szakon abszolvált a Prágai Műszaki Főiskoláin 1944-ben. Ezt megelőzően elkezdte a jogtudományt Pécsett, amelyről 1945-ben dip’omát szerzett. Utána Szegeden a MÁV-nál kapott beosztást: 1947-ig... És utána? — És utána? — kérdezi vissza eltűnődve. — Utána négy és fél évre internáltak bírósági tárgyalás nélkül... — Hogyhogy? — kérdem meghökkenve. — Feljelentési kötelezettség elmulasztása oímen ... Elhallgat, figyeli az arcomat. — Kit keltett volna feljelentenie? — Egy MÁV-segédtisztet. mert disszidált. Amrik Lászlón kérték számon a szökevény segédtisztet. „Feltételezték” róla. hogy tudott a disszidálásról, sőt, hogy ő adott neki külföldre szóló menetlevelet. Ez a vád akkor is sántított, hiszen külföldi menetleveleket sem akkor, sem most — nem egy vidék üzletigazgatóság adott, hanem rangosabb fórum. — Amikor szabadultam, kértem a rehabilitálásomat. Megkaptam. Azokat az éveiket elfelejtettem. — Teljesein? — Igen. S ezt talán legjobban a feleségemnek köszönhetem. A másodiknak. Mert az első elhagyott, internálásom a’atJt. Akkor szétesett a család. De őszintén mondom, soha olyan nyugodtan, elégedetten és bo'dogam nem éltem'. mint most. Feleségem két kislányom, szép és érdekes munkaköröm van... Mit mondjak még?, AMRIK DOKTORT rehabilitálta a társadalom is Ez lemérhető a következőkön: szabadul a táborból, villanyszerelőként helyezkedik el a szegedi falemezgyárban. 1956 októberének elején kinevezd megbízott igazgatónak. 1957 tavaszán pedig kinevezik a gyár főmérnökévé. Azután 1959 szeptemberében népgazdasági érdekből és a mínisz- terh°’ve+,o<: egven°s kívánságára az akkor születő félben lévő Mohácsi Farostlemezei’ 4» főmérnöki teendőit bízzák rá. S azóta? Azóta bejárta már a fél Európát — Csehszlovákia, Jugoszlávia, NSZK, Ausztria, Svájc... — tapasztalatokat szerez a szakmában, amire itthon, egy új üzemben igazán szükség lesz. — Megszokta ezt a kis Duna menti várost? — Tulajdonképpen nincs is időn sem megszokni, sem megunni. Átlagosan napi tíz órát töltök el az üzemben. Otthon pedig barkácsolok. — Ez a szenvedélye? — Igen. A fáskamrában berendeztem egy k:s műhelyt magamnak. Most példáu' egy n ed vessérmérő szerkezet* el bajmo’ódom. mert nálunk itt az üzemben az anyag minőségi mesmunká'ását illetően fontos ténvező a levegő nedvességtartalma. Aztán szétszedem a rádiómat, összerakom. szétszedem a televíziómat. megint összerakom. így telik eű a szabaddőm és oer- sze, szakkönyvek társaságában. Az újítási díjamból annakidején vettem egy kis Trabantot Beü'tetem a csa’ádot és bemegyünk Pécsre, föl a Mecsekre. Nagyon szeretem a hegyet Ez még gyermekkori örökség. Szászváron élt s a hegyekről, erdőkről nem tud e- mondanl Elviszi a csa’ádot Szászvárra, megil'etödve ’ép ki a régről ismert, de már rég elhagyott Fő térre. És elfogja a csalódás. Azt mondia. a tér — valamikor avermric- szemmel — tágasabb, nagyobb vo’t, mintha a tereit szeaé’vező házakon túl már a világ pereme lett vo’nau Amikor az ember érett fe’iel visszatér az ifjúkor színbe- Ivére, való iigaz. mintha minden összezsugorodna, összeszfl kü'ne térben is, időben isa Eme vizuális e'a’ódástól senki sem mentesül. — Kérdeznék még valanvt, Amrik elvtárs: tagja-e a pártnak? — Igen. Emlékszem rá. ötvenkét január e’selén a’akult meg a szered’ üzemben az álapszervezet. Óvatosan közelítette!? meg engem a belépésre. — F.ineveti magát. — M'ért? — Később meg Is mond’ák: attól tartottak hogy a bullánk 'még bennem van. nv;l- vánva'ó. how nem rohanok a rárt kebelébe. Ettől tartottak. A FŐMÉRNÖK nem tartott ettől. Magabiztos volt és ez a magabiztosság ma sem h°wts el) Rab Ferenc V izsgázott KAZÁNFŰTŐKET és SEGÉDMUNKÁSOKAT azonnalra alkalmazunk. Patyolat Vállalat, Pécs, Tüzér utca í V sr I
