Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-24 / 19. szám

1964. JANUAR 24. PÉNTEK XXI. ÉVFOLYAM ARA 50 FILLÉR 19. SZÄM Napi 40-45 vagon szenet terme! Zobák-akna Gépek a hókan Tömegtüntetés Saint Nasaire-ben a munkanélküliség ellen Léderer Frigyes, az MTI párizsi tudósítója írja­A nyugat-franciaországi Saint Nazaire kikötővárosban szerdán hatalmas tüntetés zajlott le. Harmincezer főnyi tömeg tiltakozott a hajógyári és vasipari munkásak elbocsátása el­len. A városban délután mindenütt leállt a munka a keres­kedőik is bezárták üzleteiket és az iskolákban szünetelt a ta­nítás. A tüntetéshez a környékbeli parasztok is csatlakoztak. Az alacsony felvásárlási árak miatt elégedetlen kistermelők előre hozták másnapra tervezett tiltakozógyűlésüket, hogy a munkásokkal együtt tüntessenek. A 40 000 lakosú Saint Nazaire legnagyobb ipari létesít­ménye a hajógyár, amely egy sor vasipari üzemet foglalkoztat A hajógyártás jövedelmezősége az utóbbi években csökkenti A vállalat tulajdonosad nagyarányú leépítésre készülnek. Az elmúlt hetekben közel 700 munkás kapott felmondólevelet és továbbá ezreket fenyeget a tíboaAtó. veszély*. V olt időszak, amikor arról lehetett megismerni a termelőszövetkezet irodáját, hogy szalmás út vezetett oda. A kapuja kidőlve, az udvaron szanaszét műtrágya, gép. Ma is vannak még ilyen tsz-iro- dák, de egyre fogyóban. Tavaly télen sok gép kint maradt á hóban. Ott rágta az idő az erőgépet csakúgy, mint a különböző munkagépeket: az ekét, a vetőgépet, a műtrá­gyaszórót, sőt, még az üzem­anyagos hordókat is tele üzemanyaggal. Több millió fo­rint érték hevert kint a hó­ban. Az ember azt gondolná: a tavalyi példából mindenki ta­nult. Sokan tanultak, de nem elegen. Mert sajnos, most is találni ekét, és más munka­gépeket kint a hóban. Most, amikor már a leltározások rég befejeződtek. Ilyenkor bizony elgondolkodik az em­ber: milyen munkát végez­hettek a leltározó bizottsá­gok?! A szabály az, hogy min­den leltári tárgyról győződje­nek meg személyesen. Lehet, hogy kimentek a határba, megkeresték ezeket a munka­gépeket, kipróbálták és tovább álltak. Ök elmentek, a gépek viszont maradtak. Fő az, hogy a leltárban szerepelnek. Fő az, hogy megvannak. Hogy hol vannak, az már nem lé­nyeges. Ilyen kérdés nem szerepel a leltározási íven. Pedig ez sem lényegtelen, sőt, nagyonis lényeges. A ház, az udvar rendje sok mindent elmond a gazdájá­ról. A rendetlenül tárolt gé­pek, a kint hagyott gépek vi­szont sokat elmondanak a ter­melőszövetkezetről. Kérdezés nélkül is kiáltanak: nem be­csülnek meg bennünket. És ezt a kiáltást nem hall­ják meg a vezetők, a tagok?! Pedig az idő nemcsak a gépet rágja, az ő zsebükbe is belenyúl. Sok forintot vesz ki onnan. Ha másra nem, leg­alább erre felfigyelhetnének. A tagok is. Mert ők is elmen­nek a kinthagyott gépek mel­lett szó nélkül, gondolván: „A vezetőség dolga ...” A vezetőségé és mindenkié. Sokan így gondolkodnak: Négy bundássapkás, kttcs- más férfi fogad, amikor be­lépek a gordisai parasztház­ba. Éppen a csizmájukat hú­zogatják. A szobában szinte moccanni sem lehet, annyira te­lezsúfolták vaságyakkal, a kandalló fölött ruhák szárad­nak. — Hova készülődnek, em­berek? — Nádat vágni. — Most — szólok, és a jég- virágos ablakra pillantok —. Vagy tizenöt fok hideg lehet odakint. — Mit csináljunk? — mond­ja Viljevácz József, a brigád­vezető —. Valakinek le kell vágni a nádat! Nem először vágják. Min­den télen útrakelnek dráva- menti falujukból és bebaran­golják a környéket. Most ide szerződtek a gordisai tsz-be. Aratnak meg nádpallót csinál­nak egyszerre.'. Eddig három­ezer néhányszáz nádpallót készítettek el, s a tavaszig még megcsinálnak vagy tíz­ezret. Utána elmennek a má­sik községbe. Egészen nyárig dolgoznak a náddal. Közben öltözködnek. Ha jól számolom, mindegyiken van vagy öf-hat ing, pulóver, ' isko.bá.t. két-három nadrág, „Ha az enyém lenne az a gép, nem volna ott!” Igaz, nem teljesen az övé, de az övé is. És ha jó a gép, az neki is, az egyes embmek is jó, ha rossz, az kár a közösségnek is, de neki is. Amíg egyéni gazda volt, a szerszámaira vigyázott, a gé­peket fedél alá vitte, védte az időjárás viszontagságaitól. Most meg elnézni a hóban se­gítségért kiáltó gépet. El­megy mellette és legfeljebb ránt egyet a vállán. Nem az ő dolga — mondja. Ebben a mondatban már benne van a felelősségérzés is. Mert látja, érzi: a gépnek fedett helyen kellene lennie, de erről a vezetőségnek kel­lene gondoskodnia. A vezető­ségnek és neki is. Ez is joga, de kötelessége is. Nemcsak akkor tarthatja fel a tag a ke­zét, amikor szavazni kell ilyen, vagy olyan beruházás­ról. Akkor is feltarthatja és a vezetők kötelesek meghallgat­ni, ha valamit kifogásol. A gépek megvédése, a közös vagyona megvédése nemcsak a vezetőség, de a tagság ügye is. A tagok nem maradhat­nak némák, nem intézhetik el egy vállrándítással. Sok gép, több tízezer dol­gozik már a megyében, ha figyelembe vesszük a munka­gépeket is. Ezeket nem köny- nyű tető alá tenni. Nem könnyű, de lehetséges. A ré­gi, kisparaszti fészerek kihasz­nálatlanok. Egyelőre ide le­hetne tenni azokat a gépeket, amelyeknek a közösben nem jut már tető. Közös akarattal, közös jóindulattal, megértéssel meg­oldható ez is. És ez a megér­tés nagy kártól menti a közös­séget. A kint heverő gépekről ** van szó, de nemcsak ar­ról. A közönbösségről is szó van, amely egyes termelőszö­vetkezetekben még mindig él. Mindenki csak a saját mun­kájával, a saját „asztalával” törődik. Pedig érdemes és kell is, átnézhi a közös asztalára, mert ezt is rendben kell tar­tani. És csak azok tarthatják, tartathatják rendben, akik körülülik — a tagok. Vasárnap délután Tóth Mi­hály 23 éves fiatalembert szi­rénázó mentőautó • szállította a pécsi II. sz. Sebészeti Kli­nikára. Rüeker-aiknán dolgo­zott, egy dömper elütötte, el- .törött a jobb combja, az iz­mok és az erek szinte telje­sen elszakadtak. Bár gyors volt a segítség, mégis sok vért vesztett Azonnal műtőbe vit­Nádaratók TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTV tehát komolyan veszik a te­let. Ám még ez az öltözék sem érhet sokat, ha arra gon­dolunk, hogy ez a négy em­ber reggeltől sötétedésig a határban van. — Nincs reuma? — fagga­tom őket tovább. — Nincs egyelőre... — mondják egymás után, majd a brigádvezető megtoldja —. Mi még nem jártuk meg, mint a falubeli ember! — Miért, az hogy jáH? — Az is a nádat aratta. Aratta, aratta, s a keze telje­sen tönkrement a zúzmará­tól. Cupa kék és hólyagos. Az orvos kiírta, nem is tudja mikor mehet dolgozni. — Es a maguké? Az nem lesz kék? — kérdem tőlük, hiszen csupa zúzmara az egész határ. A fák valósággal ros­kadoznak, az ágak majd meg­roppannak a sok zúzmarától. Es zúzmarásak a nádszálak is. — Kesztyűt hordunk! — fe­leli a brigádvezető —. Nem ilyenkor fázik a mi kezünk, hanem a nádpalló készítésé­nél. Ott is azért, mert nem használhatunk kesztyűt. Ha ugyanis használnánk, nafjyon alacsony lenne a teljesítmé­nyünk. Megborzongok: órákig kö­tözni a nádat a tizenöt fokos dermesztő hidegben, kesztyű nélkül... Dehát úgy látszik még ez sem elég. Van még cudarabb is a nádaratásnál. A vékony jég, illetve a víz. — Sokszor beszakadt már alattunk! — mondja a brigád­vezető. Különösen akkor ve­szélyes, ha nagy a hó, mert az alatt nem képződik erős jég. Csak olyan hártyaforma, és ha rálépünk, könnyen le­süllyedhetünk. — Meddig süllyedtek már le? — Térdig, derékig, A brigádvezető sarlója után nyúl, és megtapogatja élét az ujjúval. Gondolatban már a zúzmarás nádasban jár. Elköszönök tőlük és hunyo­rogva nézek a hó vakító fe­hérjébe. Vastag jégcsapok lógnak az ereszről, dideregve fut át az úton egy kutya, majd eltűnik az egyik udvar­ban. Valószínű, a kuckójába bújt be. Csak a négy ember megy ki nádat vágni. Magyar László fék, ahol vérveszteségét több mint 5 liter vér átömleszrtésé- vel pótolták, combcsontját megszögelték. Működésbe lé­pett a szovjet érvarrógép is... Sérülése nagyon -súlyos volt a vese nem funkcionált, s ennek következtében mérgező anyagok halmozódtak fel szer vezetőben. Itt- csak a művese segíthet .— állapították meg az orvo­sok. Művese azonban Pécsett nincs, a beteget Budapestre kell szállítani. * De hogyan? A szállítást mentőautón a beteg szervezet nem bírja ki. Repülőt kell kérni. A klinika irodájában telefonálás telefonálást ért. Az Országos Mentőszolgálat je­lentkezett: küldenék azonnal a gépet — ha... De nem le­het. Nem, mert a köd és síkos repülőtér miatt tilos a fel­szállás. Újabb telefonhívások Buda­pestre s izgalommal teli vá­rakozás. Szerdán délután fél 4 órakor megérkezett a vá­lasz: „20 perc múlva helikop­tert küldünk — a beteget szál lítsák a pécsi repülőtérre”. Alig, hogy a klinika irodá­jában letették a telefon hall­gatóját, már hallatszott is a repülőgép bugása. A pécsi mentők olyan autó­val érkeztek a klinika elé, amibe a beteget ágyastól együtt betehették. S már ro­bogott is a fehér autó a repü­lőtér felé. A repülőtér felett felderítő­gép körözött, majd hatalmas zúgással egy szovjet helikop­ter ért enyhe zökkenéssel a jeeres, havas földre. Pár pillanat és Tóth Mihály már a gépben volt. A klinika két orvosa együtt szállt bete­Folyfatja a munkáját a genfi értekezlet A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Az Országos Tervhivatal el­nöke tájékoztatta a miniszter­tanácsot a távlati tervek egyez tetése céljából folytatott ma­gyar—szovjet és magyar—ro­mán megbeszélésekről. A külkereskedelmi minisz­ter jelentést tett a szocialista országokkal folytatott 1964. évi árucsereforgalmii tárgyalá­sokról. A kormány a jelentést elfogadta. A külkereskedelmi minisz­ter a májusban megtartandó Budapesti Nemzetközi Vásár előkészületeiről számolt be. ­A pécsi új hőerőmű fejlesz­tése 1964-ben folytatódik. A tervek szerint összesen 219 megawatt energiát fog majd szolgáltatni. Ebből az alapbe­ruházás 96 megawattra szólt, a bővítés egyszer 100, majd 23 kilowatt energianyerést tesz még lehetővé. Ebben az évben — mégpe­dig november elsején — be­kapcsolódik az áramadó háló­zatba a 23 megawattos turbi­na is, amely kizáró!ag a távfűtés céljait szolgálja. A távfűtés ener­gianyerése eddig részben a régi erőműből, részbe« az új erőmű különböző kazánjai nak „megcsapolásából” adó­dott. A 23-as gépegység ka­pacitása lehetővé teszi a pé­csi távfűtési igények elég hosszú időre szóló kielégí­tését. Későbbiekben — 1970-ne — újabb távfűtési gépegység be­szerelését, illetve a meglévők távfűtésre való átállítását ter­vezik, de ez egyelőre csak el­képzelés, bár a tanulmány- tervek kidolgozása folyamat­ban van. November elsejére várható az erőműben a bővítésben sze­replő 50 megawattos gépegy­ség üzembelépése is g ezzel a pécsi erőmű már 169 me­gawattnyi áramot fog szol­gáltatni. Az 50 megawattos gépen felül természetesen üzemel majd a 210 tonnás kazán s addigra megépül a kapcso’.óberendezés, kibőví­tik a hűtőtornyokat is. Az építési tervekben is nagy célkitűzések megvalósítására kerül sor. Nem kevesebb m'nt 28 millió forintot fordítanak még mindig az épületek bő­vítésére s egyéb munkákra. Csupán a főépületre 13 mil­liót költenek. A bővítés befe­jezése után a Pécsi Hőerőmű központi épülete 210 méter hosszú lesz. Az elképzelésekre mást mint jót és szépet, nem lehet mon­dani A megvalósításban azon­ban már nem lehetünk egé­szen biztosak. A 26-os Épí­tőipari Vállalat építési rész­lege múlt évben eléggé le­maradt a munkákkal. Kü­lönösen szembeszökő a fő­épület nyitvahagyása, ami legjobban gátolja a kőmű­vesek, szerelők ’tevékenysé­gét. A főépület bővítési szakaszán ugyanis egy ideiglenes fűtő- berendezést szerelitek be 690 ezer forintért, amit azonban használni nem lehet, mert a főépület déli oldala nyitott. Olyan helyzet alakult ki, hogy vagy lemondanak a fűtésről vagy megkísérlik egész Dél- Dunántúlt ki fűteni. A VERTES Z, a Magyar Ha­jó- és Darugyár, az Április 4 Gépgyár dolgozói hajta­nák a munkát, végeznék a szerelést, de a nagy hideg­ben erre óriási erőfeszíté­sekkel kerülhet csak sor. Maguk az énftők sem tudnak dolgozni kellő ütemben. Az építőik lemaradása veszélyez­te^ a november elsejei határ­idő betartását. Szovjet helikopter szállított hetedet fixesről Bndiipcsire gével a helikopterbe, és a messziről jött gépmadár a magasba emelkedett... Nem sokkal később Tóth Mihály, a Budapesti Urológiai Klinika művese osztályán fe­küdt, ahol már várták. A beteg állapota azonnal javult, bár a betegség kimene­tele még mindig bizonytalan. Nemcsak Tóth Mihály hoz­zátartozói, a klinika orvosai, de a Pécsi Orvostudományi Egyetem vezetősége is szívből jövő köszönetét fejezi ki a szovjet hadsereg ideiglenesen Magyarországon tartózkodó katonáinak, a Honvédelmi Mi­nisztérium OLEP dolgozóinak, akik azonnal intézkedtek a gép küldése érdekében, s mindazoknak, akik ismét tanú bizonyságát adták segítőkész­ségüknek, akik mindent el­követtek egy ember életének megmentéséért... (—ray) Csütörtökön 10,30 órakor Ladislav Sixnovic csehszlovák külügyminiszterhelyettes el­nökletével megkezdte munká­ját a genfi leszerelési érte­kezlet ötödik ülésszakának második ülése. A csütörtöki ülésen Csehszlovákia, Kanada és Lengyelország küldötte szó­lalt feL n Minisztertanács illése Az új Zobák-aknában két szinten kezdték meg a termelést, 570 és 625 méter mélységből szállítják a jó minőségű, kokszolható szenet. A bánya területén nemrégiben épült fel a korszerű öltöző és mosdóépülct, az ebédiő; folyamatosan épülnek az új la­kóházak is. — A képen az új Zobák-akna, előtérben a lakóházak, az öltözők és fürdő fűtését biztosító csővezeték, mely a Komlói Erőműből szállítja a gőzt és forró vizet. 169 megawatt áramot ad az idén a Pécsi HIerőmíi AI MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents