Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
Steinbeck nyilatkozata Az író lakásán fogadott, New York 12. utcájában. Már elöljáróban bocsánatot kért, hogy mindössze fél órája van, mert valahová el kell mennie. Emiatt előre elkészített kérdéseimből sokat át kellett Qgomom. Az olvasó azonban ebből a rövid beszélgetés bői is tájékozódhat a nagy iró munkásságáról. — Amikor átvette a Nobel- dijat, azt mondotta, kételtke- dik abban, hogy megérdemelte-e ... — Az érdem nagyon tág fogalom! Vannak például olyanok is, akik megérdemelték a kötelet... — De hát... — Érdem! Buta szó ez. Az újságírók szokták emlegetni. — Véleménye szerint melyik kortársa lett volna érdemes arra, hogy ön helyett megkaoja a Nobel-díjat? — * Erről nem akarok beszélni! — Stockholmi beszédében ^világméretű, általános rettegésről beszélt, amely a tudomány fejlődésének eredmé- nve. Említést tett a fizika fejlődésével kapcsolatos veszélyekről is. Mit akart ezzel mondani? — A fizikai világgal kapcsolatos ismeretekre gondoltam. Szokásaink és gondolkodásunk módja nem fejlődnek párhuzamosan. Egymillió évre volt szükség ahhoz, hogy menismerjük a tüzet, most azonban nincs időnk arra, hogv lépést tartsunk az atomrombolás tudományával. Az emberek lassan tanulnak. — Gondolkodásuk lassan fejlődik. A modem tudomány mindössze néhány ember kezében ös*montosvl. A többiek nem tudiák felbontani az atomot, mert semmit sem hídnak róla. — Műveiből arra a következtetésre juthatunk, hogy minden szerencsétlenségünk forrása a modern civilizációban rejlik. — A bajok forrása önmagunkban rejlik. Ezt a problémát kellene megoldani. — Mi a véleménye a társadalmi korlátokról? — Kényszerű korlátok ezek. Kétségen kívül fennállnak, de nem tudom, hogyan lehetne ledönteni őket. Talán nem is próbálkoztunk ezzel. — Könyyeit olvasva úgy látszik, mintha a jóságot, a nemes érzelmeket kizárólag az egyszerűbb embereiknél találná meg. — Azért, mert ezeket az embereket nem hajszolja a bírás vágya, a vagyon. Nagyon nehéz a vagyon terhe alatt élni. mert olyan cselekedetekre kényszeríti az embereket, ame lyek a szegényeknek eszükbe sem jutnak. — A Svéd Tudományos Aka démia a Nobel-dij megítélésével kapcsolatban azt mondta, hogy az amerikai temperamentum az ön „nagy természetélményében” nyilatkozik meg. Érdekli-e önt az a bizonyos egyszerű „életöröm”? — Persze, természetesen! — Tudomásom szerint önnek tizenhét regénye van, és ebből tíz San Francisco és Dos Angeles között játszódik le. Valaki a napokban azt mondta, hogy a modern élet jellegzetes betegségeinek felkutatásához nem kellett távoznia a Salinas völgyéből... — Egyetlen csepp vízért valóban nincs szükség átlépni ezt a határt. — ön sokat utazott, volt már Mexikóban, Oroszországban, Olaszországban, Angliában és nemrégen Svédországban is. Irodalmi célkitűzésekkel kelt útra, vagy pusztán azért, hogy lássa ezeket az országokat? — Azért utaztam, mert nyugtalan voltam. — Dolgoaott-e már filmiparnak? — Ha emlékezetem nem csal, összesen három forgató- könyvet írtam. — Elégedett-e azzal, ahogyan Milestone filmre vitte az Egerek és emberek című regényét? — A fűm kiváló, de a forgatókönyvet nem én írtam. — Nagy tapasztalatai vannak az írás terén. Ha valaki tanácsot kéme öntől, mit mon dana neki? — Mindössze annyit, hogy írjon. — Van-e értelme azoknak a tanácsoknak, amelyeket egyesek a fiatal (rónak adnak? — Nincs. Ha valakinek nincs mondanivalója, semmi sem segíthet rajta. — Milyen eszközre van szüksége az íráshoz? — Egy ceruzára. — Faulkner azt mondta, hogy neki az íráshoz papírra, dohányra, egy kevés élelemre és kevés whiskyre van szüksége. — Szeretem ugyan a whiskyt, de nincs rá szükségem. — Hogyan dolgozik. Tervszerűen, vagy ösztönösen? — Először pontos tervet készítek. — Mennyi Időre van szüksége egy regény megírásához'— A vázlat elkészítéséhez hosszabb időre, de a regény megírása gyorsan megy. — Saját tapasztalatai vagy képzelőereje alapján írja köny veit? — Végeredményben a képzelőerő is tapasztalatokon alapszik. Az Írás alapja az élmény, a tapasztalat. Különben az olvasás is tapasztalat szerzés. — Szükségét érzi-e annak hogy valakivel véleményt cseréljen munkájáról? —. Nem szeretek beszélni munkámról. Az a dolcsim, hogy Írjak, és nem az, hogy eszmecserét folytassak az írásról. — örfll-e a jó kritikának, érlekli-e a kritikusok véleménye? — Kit nem érdekel a kritika. Mindenkit. A rossz kritika azonban nem üt agyon. — Kortársai közül kit tart nagy írónak? — Ez a kérdés mindig zavarba hoz. Sok írót tisztelek, szeretek, de előfordulhat, hogy valakiről megfeledkezem és akkor... — Ki gyakorolta önre a legnagyobb hatást? — Minden élolvasott könyv hatással volt rám. — Serkentették-e kritikusai — Igen! Hosszú ideig báto rítottak, csak éppen-nem úgy írtam, ahogyan ők szerették volna. — Egyszer azt mondta, hogy retteg a népszerűségtől, mert az sok írót tönkretett. — Ez valóban így van. — Azt is mondta, hogy éveken át küzdött a nyomorrai, és hogy átok szállna felére, ha az első siker utón háta'fordítana korábbi életének. Mi a véleménye erről most, a No- bel-díj után? — Nem tudom, mit mondhatnék. Talán egy év múlva.. — Egvesek azt állítják, hogy a regény fénykora let Int. hogy nincs többé szükség rá. A ma emberének nincs Ideje könyvet olvasni. Könyv helyett televíziót tairt házában. Azt mondják, hogy az ideál.s szerelem a múlté és hogy a mai szerélem túlságosan számító, túlságosan blazirt. Olyan sok könyv és film foglalkozik szerelemmel, hogy ma már nincs titka. — Azt hiszem, hogy ezek az állítások övkénuesek. A szerelem örök: mindig létezett és létezni fog. — Köszönöm, mister StemTwV. ,f. fSTlflnrtn A világ felébredt és Kino Is felkelt és elindult a fonott kunyhóba. Amint keresztül ment a kapun, Juana megállította a lángoló tűz verménél. Coyotitot visszahelvezte a függő bölcsőjébe, megfésülte fekete haját, két fonatba összefonta és végére vékony zöld szalagot kötött. Kino a tűz- verem mellett guggolt és ösz- szetekercselte a tésztát, valami szószt öntött rá és megette, és ivott rá egy kis gyümölcslevet, és ez volt a reggeli. Amikor Kino befejezte, Juana visszatért a tűzhöz és 6 is reggelizett. Csak egy szót szóltak, de beszédre nem is volt szükségük ez csak mindennapi szokás volt náluk Kino elégedetten sóhajtott — ez volt a társalgásuk. A nap melegen sütött a fonott kunyhóra, a fény hosszú csikókban tört át a hasadékon. És egy esik a függő bölcsőre hullott, amelyben Coyotito feküdt és a tartó zsinegre. Csak egy parányi ösztön volt, hogy szemük a függő bölcső felé fordult. Kino és Juama mozdu’atlanná dermedt. A zsinegek alatt, melyen a gyermek bölcsője függött, a tetőgerendáról — lassan mászott egy skorpió. Szúró fullánkja egyenesen állít mögötte és az idő töredéke alatt lecsaphatott vele. Kino lélegzete sípolva tört át orrlyukán és kinyitotta a száját, hogy megszüntesse. 11 skorpió Részlet John Steinbeck Nobel-dí.ias író Gyöngy című írásából John Steinbeck világhírű Nobel díjas író az elmúlt héten Magyarországra látogatott. Teste megmerevedett, szeme riadtan futkározott. Szívében új dal keit, az ördög dala. az ellenség zenéje, a család valamilyen ellenfele, egy kegyetlen, titkos, veszélyes melódia, és lent a mélyről a család éneke sikoltott fel hamarosan. A skorpió kényesen mászott a kötél alatt a bölcső felé. Juana lélegzés közben egyre ismételte az ősi varázsimát az ilyen ördögök ellen. De Kino már mozgott. Teste hirtelen átsurrant a .szobán, nesztelenül és simán. Kezét maga elé tartva, tenyérrel lefelé, szemét mereven a skorpióra szegezve. Ezalatt Coyotito nevetett a függő bölcsőben és feléje nyúj tóttá karját. Már majdnem elérte, mikor Kino ösztöne veszélyt jelzett. A skorpió megállt, piros fullánkja csak egy kis lökésnyire állt már és a fullánk végén a görbe tüske csillogott K inő tökéletes csendben állt. Hallotta ahogyan Juana ismét elmotyogja az ősi varázsigéket, hallotta az ellenség ördögi zenéjét. Nem mozdulhatott, míg a skorpió mozgott, érezte a halál leheletét, amely egyre közeledett a gyermek felé. Kino nagyon lassan és nagyon simán felemelte karját. A fullánk tüskéje előrenyomult És ebben a pillanatban a nevető Coyotito megrázta a kötelet és a skorpió lehullott Kino ugrott, hogy megragadja, de ujjal mellett leesett, a gyermek vállára hullott, megkapaszkodott és lecsapott. Aztán Kino ujjaival fogcsikorgatva megragadta és péppé dörzsölte kezével. Ledobta és lábával beletaposta a kunyhó földjébe és Coyotito fájdalmasan sírt bölcsőjében — Ám Kino zúzta- taposta az ellenséget, míg teljesen elporlasztotta, míg el nem nyirkosodott a helye a sárban. Csikorgatta a fogát, a düh tüze égett szemében és az ellenség dala zakatolt fülében. Azohban Juana ismét karjába vette a csecsemőt. Me*t»= láita a szúrást, már kezdett pirosodni. Ajkait a szúrásra szorította és erősen szívta és nyálazta és szívta újra, bár Coyotito üvöltött. Kino habozott: ügyefogyott és bizonytalan lett. A csecsemő sírása áthatolt a szomszédokhoz. A kunyhójuk köré özön'öttek Kinő rokonai, Juan Tomas, a bátyja, és kövér feledése Apolóni« és négy gyermekükkel egyetemben ott avü’ekez4ek a kenunál, elá”ták a bejáratot, mia- ’att... Jöttek mások is. próbáltak benézni, egy sovány gyerek lábuk közt furakodotit e1őre. hoav láthasson v-’amit. Es akik eő' vo’taik, bátra adták a szavakat: „Skorpió. Megszúrta a gyermeket" Juana egv pillanatig abba- hagvta a szúrás helyének szívását. A kis mélyedés valamennyire megnedvesedett oe- reme fehérlett a szívástól de a vörös duzzanat körben terjedt tovább, kemény nyirok- halmazkává fejlődött. És ezek az emberek mind jól ismerték a skorpiót. Egy felnőtt is súlyos beteg lehet a szúrásától, de egy csecsemő áldozata lehet. Tudták, hogy először a duzzanás következik be és láz és összeszűkül a torok, azután görcs a gyomorban és Coyotito meghalhat, ha sok méreg kerül testébe. Azonban a szúrás fájdalma elmúlik. Coyotito sírása halk nyöszörgéssé változott. Kinő gyakran megcsodálta törékeny aszonyának vas türelmét. Ö, aki szolgálat- kész és tisztelettudó és bájos és türelmes volt, keményen viselte a gyermek fájdalmát. Mindig jobban bírta a fáradságot és az éhséget mint Kino maga. A kenuban is olyan volt, mint az erős emberek. És most meglepő dolgot mondott: — A doktor... Menjük él a doktorhoz! A szavak átszaladtak a szomszédok közé, akik ö&szezsúfoíódva álltak a kunyhó mellett néhány méternyire. — És megismételték egymás között: Juama elmegy a doktorhoz. Ez csodálatos dolog, az orvoshoz menni. Nevezetes dolog ez. Az orvos sohasem jön el a fonott kunyhók falvábá. Miért is tenné, van elég gondja a gazdag emberekkel, akik kő és vakolt házakban laknak a városban? „Nem jön el” — mondták az emberek a kapuban és ez gondolatba ejtette Ki not. — Nem jön el a doktor — szólt Kino Juanához... Fordította: Sényi Imre Filmsztárok különös helyzelkan Ha egy színművész megírná emlékiratait, az abszurd helyzetek furcsa és hosszú sorozatára emlékezhetne vissza, mely a hétköznapok vi'ágátó! ideg ennek, szinte érthetetlennek hatna. Lo'lobrigida például bőven dicsekedhetne ilyen kalandokkal. Képűn’ ön Jules Das- ®ia *A tömény” című fi’rsjéeek forgatása közb-n látható Yves Montand társaságában amint éppen késhegyre tűz egy bankjegyet.., . _ „ Hasonlóan érd kos ez a római Szent Péter úto.n készült fe' vétel is, ahol Leo és Re.*ao Rernarco ceyloni kardi :!!sok at — uram bocsá — Claudia Cardina’e társaságában láthatjuk. Claudina Cardioale mosolyog, s ez* igazán természetes A kard1 n ál < sok ugyancsak mosolyognak, hiszen a főpap«*' ó' lében sem hétköznapi esemény ®gy ragyogó saépsé-. ___________________ gű filmsztár felbukkanása, ______________________^ >
