Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-06 / 285. szám

1963. DECEMBER 6. X PÉNTEK » • • • • • »«•••• AI MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM ÄRA: 50 FILLÉR 285. SZÁM Ölési tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága csütörtökön kibővített ülést tartott. Az ülés résztvevői meghall­gatták és egyhangúlag tudo­másul vették Nyers Rezső elv­társ, a Központi Bizottság tit­kárának tájékoztatóját idő­szerű gazdaságpolitikai kérdé­sekről. Ajtai Miklós elvtárs, a poli­tikai bizottság póttagja, a tervhivatal elnöke ismertette a népgazdaság 1964. évi ter­vének irányelveit. A Központi Bizottság a je­lentést és a határozati javasla­tot beható vita után egyhan­gúlag elfogadta és javasolta, hogy a forradalmi munkás­paraszt kormány az elfoga­dott irányelvek alapján dol­gozza ki a népgazdaság 19ö4-es részletes tervét, bizto­sítsa, hogy a tervi eladatókat a vállalatok általában decem­ber végéig megkapják. Kádár János elvtárs, a Köz­ponti Bizottság első titkára szervezeti és személyi kérdé­sekről referált és tett a Poli­tikai Bizottság nevében javas­latokat. A Központi Bizottság a munka jobb megosztása, a pártvezetés hatékonyabbá té­tele céljából elhatározta a Központi Bizottság titkársá­gának kibővítését és új osztá­lyok felállítását az apparátus­ban. A Központi Bizottság tit­kárnak választotta meg Cse- terki Lajos elvtársat és meg­bízta a tudomány és közokta­tás ügyeinek felügyeletével, dr. Korom Mihály elvtársat és megbízta az adminisztratív ügyek felügyeletével, Szurdi István elvtársat és megbízta az iparirányítás felügyeieté- veL Súlyos bányaszerencsétlenség Tatabányán Szombaton temetik a munha hősben hősi halált halt bányászokat bizottság alakult, a gyász- szertartásra szombaton dél­után fél 3 órakor kerül sor. A szerencsétlenség legidő­sebb áldozata 41, a legfiata­labb 20 éves volt. Mindany- nyian Tatabányán végezték el a vájártanuló iskolát. Boda Antal szocialista brigádjának tagjai nemcsak a munkában, hanem magánéletükben is példát mutattak. A szerencsétlenségben életét vesztette: Barsi János csillés, Boda Antal vájár, brigádve­zető, Busa Béla vájár, Cságo- la István csillés, Fischer Fe­renc csillés, Gvóth Mihály se­gédvájár, Juhász János II. csillés, Kaszás Győző segéd­vájár, Király István vájár, Kosiba Sándor vájár, Köves Sándor csillés, Lukács Péter csillés, Papp Béla vájár, Pap László L vájár, Pörcz Szil­veszter vájár, Rácz János vá­jár, Schlégl János Mihály vá; jár, Sipos József vájár, Szabó István (zalai) vájár, Szeibert Lajos csillés, Takács Mihály lőmester, Toldi József vájár, Váczi József vájár, Vágó Já­nos, vájár, Vidics János vájár és Zábonyik István vájár. A temetés napját a tatabá­nyai tanács gyásznappá nyil­vánította. TMK A DOHÄNYGY ÄRBAN: Ezerhatszáz üzeinór áftként minden "épet megvizs­gálnak, a hibásodásokat kijavítják a Dohánygyár TMK-Iakatosai. Havonta lsét három é- pen történik megelőző karbantartás. Képünk egy Triumph cigarettagyártó gép javításá­ról készült. Kevés váilaűait mondhatja el, amit a pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat, hogy november 30-ikáig befejezte éves tervét. Ez bizony csak a dolgozók s jelen esetben főleg a műszakiak, mérnökök és technikusok jó munkájával magyarázható. A Geodéziai Vállalat december hónapban már a „jövő évnek” dolgozik. Ez évi feladataik pedig nem voltak kicsinyek, a vállalat egész . Dél-Magyarország terü­letén dolgozik. Baranya me­gyében ez évben legfőbb mun­kájuk a „negyedrendű három­szögelési”, valamint a pécsi városmérések voltak. Féltérké peatek Rács-Kiskun várme­gyében 1000 holdat, amelyen szőlő és gyümölcstelepítések lesznek s ezen a területen tér­képeik segítségével az asztal­lappal egyenlővé teszik a ta­lajt, eltüntetik a dombokat, völgyeket, vízmosásokat, So­mogybán talajvédelmi tervek­hez nyújtottak nagy segítsé­get. Utak, hidak, vasutak, la­kótelepek építése elképzelhe­tetlen munkájuk nélkül, de minket inkább a baranyai vo­natkozású terveik érdekelnek. Hosszú évek óta dolgoznak Pécs városának részletes tér­képén, tekintettel arra, hogy Pécsnek 1917-ből származó Kádár János részvét távirata Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az alábbi részvéttáviratot intézte az elhunyt bányászok hozzá­tartozóihoz: A Tatabányai Szénbányá­szati Tröszt Igazgatóságának, MSZMP pártbizottságának, szakszervezeti bizottságának, KISZ-bizottságának, Tatabánya. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megrendüléssel értesült a 15/a aknában történt súlyos szeren­csétlenségről. A tragikus körülmények között elhunyt bányá­szok családtagjainak, hozzátartozóinak mély részvétünket fe­jezzük lei és együttérzéssel osztozunk fájdalmas gyászukban. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében: KADAR JANOS első titkár. Oüúdcuúk kőzett I részletes térképe van csak, ami bizony már szinte hasz- I nálhatatban. Azóta bővült a város határa és annyi válto­zás következett be, hogy a ter­vezőknek nem nyújthat reális segítséget. Pécs részletes tér­képe alapján a távlati város­rendezési terveket konkrétan meg lehet jelölni, elkészíteni, a távlati tervekkel foglalkozó szakembereknek hasznos út­mutatást nyújt a részletes térkép. A leendő utakat, lakó­telepeket, a csatornázást ki lehet jelölni és pontosan meg lehet határozni az épületek helyét. Nagy előny származik a részletes térkép birtoklásá­ból az építési engedélyeik ki­adásánál, a szanálásoknál is. A térkép 1954 óta készül es .máig négy évig tart míg vég­legesen elkészül. Igaz, hog> az ötvenes évek közepén csak lói ezer forintot fordítottak rá s emiatt lassan készült, de mosi évente több, mint egymillió forintot utaltak ki a pécsi tér­képre. Nem kevesebb, mint 20 mérnök és technikus dolgozás rajta egész éven keresztül, több segéderővel. Az egyes városrészek térképeit altimí- niumlemezre „viszik fel”, mert a papír szárad és zsugorodik. Az alumíniumlemezen viszon; évekig megőrzi eredeti mére­tét. A szakembereknek óriási munkát jelent a térkép elké­szítése, egy hektárra például 1000 mérés esik. > A falusi színjátszásról M egyénikben körülbelül 300 apró színjátszócsoport mű­ködik. Helyesebben legtöbbjük csak létezik, s évente kétszer—háromszor a nagy ünnepekre gyorsan össze­állítja műsorát. Alig akad olyan csoport, melyre mindig lehet számítani, amelynek rendszeresek a próbái, összejövetelei és előadásai is megfelelő szinten mozognak — természetesen az öntevékeny csoportok mércéjével mérve. Pedig a színjátszócsoportokra, az irodalmi sztapadókra szükség van. Ünnepeinken megfelelő műsorral lépnek fél falu népe előtt, növelik a faluban a kultúra igényét, hasznos elfoglaltságot biztosítanak a fiataloknak és közösségi szel­lemre nevelnek. Nem az a céljuk, hogy kevésbé sikeresen utá­nozzák a színházak hivatásos művészeinek produkcióit, há nem eszközei legyenek a falusi kulturális nevelőmunkának. Eddig azonban nagyon kevés helyen sikerült így dolgozni, Ennek okai között elsőként talán azt kell megemlíteni, hogy a falusi színjátszócsoportokat nem irányították megfelelően. A csoportok vezetői a legtöbb helyen szakképzettség nélkül nyúltak a dolgokhoz, s erejüket meghaladó darabokat tűztek műsorukra. így próbálkoztak meg sok helyen a Néma leventé­vel, a Csárdás királynővel, a Bánk bánnal. Természetesen kudarcba fulladt a kísérlet, s a közönség illúziója is romba dőlt Végül hozzájárul az alacsony színvonalhoz, hogy a csó' portok összejövetelei rendszertelenek, nincsenek foglalkozások, csak alkalomszerűen egy-egy előadásra való felkészüléskor találkoznak egy vagy két hétig, azután fél évig megint nincs semmi. A gárdát mindig újra kell alakítani, össze kell verbu­válni a tagokat A megyében összesen két színjátszócsoport van jelenleg, amelynek szakképzett a vezetője, az egyik a szentlőrinci, a másik a komlói Zrínyi Művelődési Ház csoportja. Ketten pedig a Népművelési Intézet két éves színjátszó-rendezői akadémiája végzős hallgatói. Ez a szám kevés. Több kellene, legalább minden területi kultúrotthonba egy. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség. A Népművelési Intézet ugyanis a színjátszó- rendezői akadémiát három évesre változtatta, több előadásra Budapestre kell utazni, sőt hosszabb ideig ott is kell tartóz­kodni. A tanfolyamot végző falusi színjátszócsoport-vezető, aki legtöbbször pedagógus és társadalmi munkában foglalko­zik a színjátszókkal, pesti tartózkodásakor nem kap semmi­féle térítést vagy kedvezményt, s arra sincs lehetősége, hogy utána nagyobb csoportot vezessen. így kevesen vállalják az akadémia elvégzését. A nyári kéthetes továbbképző tanfolyam pedig kevésnek bizonyul. A Baranya megyei szín játszó szakbizottság az új évadban megoldja ezt a problémát. A színjátszócsoport-vezetőknek egy éves tanfolyamot indít Pécsett a színjátszó klubban, ahol a szakma legfontosabb kérdéseiről hallanak élőadásokat. Az el­méleti képzést gyakorlati bemutatók követüt, májusban pedig a vizsgák. A szakbizottság egyébként is új módon foglalkozik a színjátszással. Minden járásban kijelölték a négy—öt legna­gyobb, legtöbb eredményt felmutató csoportot, s velük fog­lalkoznak legtöbbet. A mennyiség helyett a minőséget helye­zik előtérbe, kevesebb csoport működjön, dé jóL A kiemeltek legtöbbje körzeti, - több kisebb község gócpontja, s el tudja majd látni a környéket kultúrműsorral. A múlt évben már voltak ilyen előadások, sőt több helyen, ahol kevés a fiatal, s nem tudnak önálló műsort összeállítani, társultak és együtt szerepéitek. Például: Egerág—Szőkéd, Szilágy—Berkesö. A ki­emelt csoportoknál rendszeresítik az összejöveteleket, a klub- foglalkozásokat, hiszen ilyenkor lehet a társaságot szakmailag, politikailag legjobban nevelni. A szakbizottság tagjai állan­dóan figyelik őket Már év elején a munkaterv összeállításánál segítenek, tanácsokat adnak, nehogy erejüket meghaladó vál­lalkozásba fogjanak. A kezdő falusi színjátszóknak legjobb háromnegyedórás egyfelvonásosokat játszani, amelyek szóra­koztatnak, de egyben mondanivalójuk is van a közönség szá­mára. Ünnepekre pedig az irodalmi összeállítások a legalkal­masabbak. A rendezők a járási művelődési házakban, vagy a megyei színműtárban szerezhetik be a darabokat. Találni bő­ven megfelelő, kevés szereplővel színpadra állítható darabot) csak a vidám jelenetekből kisebb a választók. Készül Pécs térkéve Egy hektáron 1000 mérés — Nagy tervek a Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál Szerdán súlyos bányaszeren­csétlenség történt a tatabá­nyai 15/a aknán. Az éjszakai műszak a megszokott módon kezdődött. Boda Antal 26 tagú ifjúsági szocialista bri­gádja elfoglalta helyét a bá­nya délkeleti mezőjének 134- es számú frontfejtésén. Mun­kához készülődtek, amikor a sújtólégrobbanás bekövetke­zett. A robbanás hatására a frontfejtés főlégvágatán törés támadt, a levegőellátás meg­szűnt és a gázok elárasztották a munkahelyet. A Boda-brigád tagjai rész­ben a robbanás nagy ere­jétől, részben pedig égési sebek következtében mind a 26-an azonnal életüket vesz­tették. A frontfejtés közelében tar­tózkodó másik négy bányász könnyebb sérülést szenvedett, de egymást segítve sikerült elmenekülniök a veszélyes helyről Hasonlóképpen kimé - - nekültek az életveszélyes gá- ! .zoktól elárasztott területről S két elővájó csapat tagjai is, ! akik sikerrel használták ön- 5 mentő készülékeiket | A bánya távolabbi mezőiben ! nem okozott balesetet a rob ! bánás, mert a szénpor ál- > tandó permetezése miatt > szénpor-robbanás nem kö- 5 vetkezett be. így a bánya! többi 125 dolgozója sértette- ! nül hagyhatta el munkabe- ! r lyét 5 A tröszt központi bánya- ! mentő állomásának dolgozói) és az üzemek bányamentői! azonnal hozzáláttak a mentés- < hez, s a helyszínre érkeztek a ! megyei pártbizottság, a tröszt, í a Nehézipari Minisztérium és í a bányász szakszervezet veze-! tői is. Tíz órás megfeszített! inunka után sikerült felszínre! hozni a szerencsétlenül járt! 26 bányász holttestét. Csütör- í tök reggel 9 órakor a mentés! Ssefe; eződött, a szerencsétlen- < ség okainak kiderítésére a í vizsgálat tovább folyik. > A munka frontján hősi ha- í iáit halt 26 bányászt a szén-! bányászati tröszt és a bányász! szakszervezet saját halottjának' tekinti. | A •'"■■ász jeleként városszerte > f ' o'e zászlók kerültek a j középületekre. A 26 fiatal! bányász temetésére külön-1 lefagy a készülődés, a zaj ■L' a pécsi gyárvárosi óvo­dában; a Télapó érkezését várják a környék apróságai. Újságolják egymásnak: „hogy nekem ezt hoz, én azt kér­tem tőle, én pedig csak vir­gácsot kapok!” A lárma csak a reggeliig tart, utána vala­melyest megnyugszik a gye­reksereg: elrakják az aszta­lokat, s körbeteszik á széke­ket. Leülnek és énekelnek, verseket mondogatnak, hogy el ne felejtsék. Közben meg­érkezik néhány szülő is, akik kíváncsiak csemetéik örömére. Végre megérkezik a nagy pillanat, s belép földig érő, fehér prémmel szegélyezett vörös köpenyében Télapó. Az apró gyermektenyerek tapsra verődnek. Egyesek mosolyog­va fogadják a szemüveges, pirosorrú jövevényt, mó.sok tágranyílt szemmel, egy kicsit talán félve is nézik, figyelik mozdulatát, szavait. Elcsendesedik a terem, a száz gyerek mohó kíváncsi­sággal csügg Télapón, ö elő­ször a legkisebbekhez, a kis- szobásokhoz fordul, azokat köszönti, akik viszontüdvöz- lik. Néhány soros vers és cér­navékony hangon énekelt gyermekdal hallatszik. Utána a Télapó névsor szerint felso­rolja a gyerekek tulajdonsá­gait. Simon öcsi, Lajos Szilvi megszeppenve ígér javulást, m g Váradi Csaba igenlően bólogat, hogy továbbra is szorgalmas, szófogadó kisfiú marad. Zöldhegyi Gabi nyafo- gásáról, Vilike az állandó sí­rásról szokik le az ígéret sze­rint. 'T élapó itt van, hó a ru­?? ■*■ haja, jég a cipője, láng a szakálla” — mondják kórusban a verset a középső szoba lakói, majd énekkel üdvözlik az oly nagyon várt vendégeket. A Mikulás náluk is megbírálja a rosszakat, mint például Sári Bélát, Laki Jóskát, Fazekas Istvánt, s Vilit arra .kéri, mutassa meg a nyelvét, hogy valóban olyan nagy-e, amilyennek társai mondják. A kisfiú megilletőd- ve lép eléje, s olyannyira ki­dugja nyelvét, hogy belepi­rul. *— Bajusz And, egyél töb­bet! — szól a következő kis­lányhoz, aki megígéri, megfo­gadja, hogy hallgat a tanács­. __ Kiosztja a társasjátékokat, meg a nagy teherautót, a gye­rekek gyönyörködve nézegetik az ajándékokat. A nagyszo­bások, a legnagyobbak egy ki­csit irigykedve nézik őket, de megnyugodnak, mert tudják, hogy rájuk is sor kerül. Szé­pen el is énekelik a „Jön már á Télapó, szakálla csupa hó” kezdetű dalocskát, majd táncolnak. — Hallottam, hogy a Ko­vács Balázs, meg a Bödő Laci sokat szeret beszélgetni és rosszalkodni, a Horváth Közi meg soha nem figyel, meg van olyan is közietek, aki mindig verekszik! Ilyet nem szabad máskor csinálnotok, mert akkor jövőre nem jövök el hozzátok! — figyelmezteti a gyerekeket, majd nekik is kiosztja az ajándékokat és a csomagokat. Két kicsi kivé­telével minden gyerek felbon­tatlanul fogja kezében a cso­magot, tudják, hogy haza kell vinni és ebéd előtt különben sem lehet édességet enni. Tj'lbúcsúzik Télapó, siet a másik óvodába. A gye­rekek elköszönnek tőle, s fi­gyelmüket máris az új játékok kötik le. Szatmári mama pe­dig, aki Télapót alakította, az irodában átöltözik. Oly jól el­változtatta hangját, s a maszk is oly jól sikerült, hogy saját kislánya sem ismerte fel. Bödő Sarolta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents