Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-04 / 283. szám

SMS. DECEMBER i NI^PIÖ 3 Kodály Zoltán Moszkvába utazott Kodály Zoltán kedden Moszkvába utazott. Búcsúzta­tására a keleti pályaudvaron megjelenít a Művelődésügyi [misztérium és zenei életünk >bb képviselője. Ott volt V. A. Guszev és G. I. Turjanlca, Szovjetunió magyarországi i.agykövetségének tanácsosa és első titkára. Kodály Zoltán, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének és a Sztanyiszlavszkljról • elneve­zett Nyemirovics Dancsenko Színháznak a meghívására lá­togat el a Szovjetunióba. Moszkvából először Laningrád.. ba, majd onnan Észit SZSZK- ba utazik, ahol Tartuban meg­tekinti a Háry János egyik előadását. Tartóból visszatér Moszkvába, s december 12-től december 20-ig a Magyar Ze­neművészek Szövetsége és a Szovjet Zeneszerzők Szövetsé­ge közös találkozót rendez, amelynek célja, hogy meghall­gassák és megvitassák a két ország elmúlt évi zenei alkotá­sait. Kodály Zoltán a szovjet szövetség meghívására lesz je­len a tanácskozáson. December 19-én a szovjet fővárosban Kodály-hangver- senyt adnak, majd 20-án a Sztanyisztevszkijról elnevezett Nyemirovics Dancsenko Szín­házban, a szerző jelenlétében, bemutatiák a Háry Jánost. Kodály Zoltán előreláthatólag három hetet tölt a Szovjet­unióban. Üj tárlatok a Kesztyűgyár előtt Megkétszereződik az exportlehetőség - Uj munkalehetőségek Pécsett Gyakorlattal rendelkező teliergépu­vízelel, dümpervezetőket felveszünk, rückeri és va­sas! külfejtési munkahe­lyünkre. Munkásszállás biz­tosítva. Naponta három­szori étkezés 6,60 Ft-ért. Juttatások: kollektív sze­rint, valamint hűségpénz, családfenntartóknak ingye­nes szén juttatás. Jelentke­zés: György aknai iroda, K r e s k a munkaügyi ve­zetőnél. TeL: 24-91, 10-es mellék. A Pécsi Kesztyűgyár mind az export-szállítással, mind a belföldre irányuló szállítások­kal lemaradt. Az előbbinél mintegy 28 ezer párral, utób­binál 5 ezer párraL A lemara­dásban ludas a Győri Kötött­kesztyűgyár, mert 14 ezer pár béléssel adós. A győriek le­maradásával már korábban ! foglalkoztunk, a gyár vezetői nyilatkoztak is: mindent meg­tesznek, hogy ne gátolják a pécsi gyár tervének teljesíté­sét. Sajnos, az Ígéret csak Ígé­ret maradt, a 14 ezer pár kész tyűbélés szállításának elmu- lesztása elég volt ahhoz, hogy „leverje” a gyár exporttervé­nek teljesítését. BÉLESHIANY A bélések hiánya egyes részlegeknél (varrodákban) bi­zonyos kapun belüli munka- nélküliséghez vezet. A gyár műszaki gárdája képtelen tervszerűen irányítani a bélés­bedolgozás munkáját, a kész­áru összetorlódik a gyártás folyamán, tehát még ott is zavart okoz, ahol nem dolgoz­nak a béléssel. Természetes, hogy az összes lemaradásnak gyáron belüli okai is vannak, (importbőröket későn kapták meg, későn kezdték el szabni, nem volt eléggé szervezete a munka egyes varrodákban, stb.), de ezeket a hibákat is végeredményben a bélésanya­gok hiányára lehet visszave­zetni. A béléshiány pontosan az­óta okoz gondot, hogy a gyár termelése megnövekedett. Ér­dekes képet mutat a statiszti­ka: 1958-hoz képest a kesz- tyűbélés-igény megkétszerező­dött. A Pécsi Kesztyűgyár évente most már 7—800 ezer pár kesztyűt gvárt, s ezeknek a kesztyűknek a 80 százalé­kához bélést igényel. A győ­riek szintén megemelték ter­melésüket, de ők maguk is exportálnak bélést. S melyik szentnek nem hajlik maga fe­lé a keze? Előbb kielégítik a saját exporttervükhöz szüksé­ges bélésigényt, utána követ­kezhet csak a pécsi gyár. SOK EZER DOLLAR VESZTESÉG Ha nem számítunk mást, csak azt a sok ezer dollárt, amit népgazdaságunk elveszít a 28 ezer pár kesztyűn, akkor is felvetődik a győri gyár fe­lelőssége. Ám, ha a győriek még december elején le tud­nák szállítani tartozásukat, akkor az exportterv teljesít­hető lenne. A belföldi lema­radás nem veszélyes mennyi­ség, azt is be lehetne hozni év végéig. Mindezeknél lényegesebb azonban, hogy a kesztyűgyár 1964-ben ne kerüljön ilyen helyzetbe, s maradéktalanul kielégithesse külföldi partne­reinek igényeit. Itt, ennél a pontnál vetődik fel egy új kesztyűgyár létesítésének gon­dolata. EGY ELVETETT TERV Már az ötvenes évek köze­pén komolyan foglalkoztak illetékesek egy új kesztyűgyár építésével Pécsett, de anyagi fedezet hiányában elvetették. Akkor a tervek szerint a mos­tani gyár helyén egy bélés- üzem létesítésére is sor került volna, hogy a pécsáek zavar­talanul dolgozhassanak és pan tosan küldhessék kesztyűiket Európa és a világ minden tá­ja felé. Az új gyár építésének elhalasztásával azonban a bé­lésüzem létesítésének gondo­lata is elvetődött. Mi a helyzet a kesztyűpia­con? A Könnyűipari Minisz­térium elrendelte a harmadik ötéves terv pécsi gyárra vo­natkozó részének elkészítését. A minisztérium és a külkeres­kedelmi szerv, amely a kesz­tyűk eladásával foglalkozik, azt jelentette, hogy nyugaton a pécsi kesztyű iránti igény pár éven belül megkétszerező­dik. A két legnagyobb kesz­tyűkészítő államban, az NSZK ban és Franciaországban ez az iparág jelentősen vissza­esett. Nyugat-Nómetors2ág kesztyűípara 1957-ben még Í2 millió pár kesztyűt dobott piacra, 1963-ban 6 millió kö­rül, s ezekben az országok­ban nincs az iparágnak meg­felelő szakmai utánpótlása sem, Ma a világpiacon a Pécsi Kész tyűgyárral a versenyt sem minőség, sem fazon és kiké­szítés szempontjából egyetlen cég sem tudja felvenni. Kí­sérleteztek már műanyag­kesztyűk gyártásával is, azon­ban a bőrkesztyűt ez sok-sok évig még kiszorítani nem tud­ja. öt év múlva Európában több millió pár bőrkesztyűre lesz szükség. Kizárólag a ma­gyar iparon múlik, hogy ezt a keresletet Magyarország elé­gítse ld. MIT NYERHETNÉNK7 Évente a pécsi gyár 7—800 ezer kesztyű gyártásával, hoz­závetőleg 10 millió deviza forint hasznot hoz a népgaz­daságnak. Durván azt írhat­nánk, 1 millió kesztyű 10 mii lió haszon, ötmillió kesztyű 50 millió nyereség. És mennyibe kerülne egy új gyár létesítése — mivel, hogy Jelenlegi helyén a ter­melést komolyan bővíteni le­hetetlenség? ... Hozzávetőlege sen gépekkel, felszereléssel együtt 50 millióba. Megérné a népgazdaságnak az új gyár felépítése? — Nagyon megér né! Jó lenne-e Pécs városának egy új, hatalmas kesztyűgyár termelésbe lépése? — Igen, nagyon jó lenne, mert több száz nőt lehetne munkatermei­ben foglalkoztatni. Igen ám, de akkor most gyorsan kelle­ne dönteni erről, hogy a gyár a szükséges munkaerő meg­szervezését. átképzését már megkezdhesse, az ipari tanuló- képzés kereteit bővíthesse. Szüts István Olaj* és gáztermelés Dél-Somogyban A Dél-Dunántúli Kőolaj-1 és Földgáztermelő V'Wn’-it Babócsa környéki olajmezőin 1963 tavaszán megkezdődött a kőolajtermelés. A Kőolajku látó és Fúró Vállalat több he­lyen végez további próbatéré sokat. A tervek szeriv* né­hány év múlva az itt lelhető nagymennyiségű gór* -én­ben Budapest fővezetékébe bocsátják. A vízvári tankoló állomás. Nem tartottuk lépést a lakossággal A pécsi kerületi tanácsok önállóan készítik el a köz­ségfejlesztési terveket és hoz­zá a költségvetést. Két évvel ezelőtt pedig úgy döntött a városi tanács végrehajtó bi­zottsága, hogy a tervek meg­valósításához az anyagi bá­zist is a kerületekre bízza. Ezzel nagyobb önállóságot kí­vántak adni a kerületi taná­csoknak, amelyek közelebb állanak a lakossághoz, isme­rik elképzeléseiket, javaslatai­kat és így azok alapján állít­hatják össze az éves község­fejlesztési feladatokat. A vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága azóta is hangsúlyozza, hogy a tervek elkészítésénél mindig a választók vélemé­nyéből és kéréséből indulja­nak ki. Használják fel a ta­nácstagi beszámolókon el­hangzottakat, mert a válasz­tók nemcsak javasolnak, ha­nem a feladatodhoz társadal­mi munkát is biztosítanak. Milliós elmaradás Ezekben a hetekben vizsgál­ja a városi tanács az idei köz­ségfejlesztési feladatok meg­valósítását a kerületeknél. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem tudják maradékta­lanul végrehajtani az elkép­zeléseket. Már augusztusban jelentették, hogy az I. kerület­yvywvvwvwvwvwYWWYw: wwvwywy wwyvwwywywwwwyvv Valami megváltozott Bel vártig) ulán Miért mennék a városba? — kérdezte a fiatal belvárdgyu- lai traktoros. Már a nyelvem hegyén volt, és majdnem kimondottam a szokásos varázsigéket, a szín­házat, mozit és presszókat, a fényes utcákat és ragyogó ki­rakatokat és állatkertet, a sok embert és sok érdekességet — aztán meggondoltam maga­mat. Nem mondottam semmit, mert Palotai Miklós, a hu­szonhét éves traktoros legyin­tett, mintha kitalálta volna a gondolata imáit A Hoffherr-jéről kezdett be­szélni. Arról, hogy kilenc évig ült azon a masinán. Megbi- fcsaklott a hangja, mintha bánná, hogy kiöregedett a gé­pe. Talán a régi huszárok sem sajnálták annyira a lovukat, mint ő az ócskavassá lett vas­paripát. Most lánctalpason ül, amely jobb és erősebb a Hoffherr- nál, de mé& nem beszéli róla olyan szívesen. Pedig megér­demelné, hiszen október vé­géig harm'ncezer forintot ke­resett a géppel. Elégedett. Fiatal és erős, ti­zenegy évi traktorozás után sem kapott reumáit és a gyom­ra sem rendetlenkedik. Kere­set viszont van, s elég ahhoz, hogy az asszonnyal meg a két gyerekkel megéljenek belőle. Mi kell még? Motor és tele­vízió? Majd az is tesz. Meg­szerzi a belvárdgyulai tsz-ben. Nyártól őszig sokat dolgozik, de télen, amikor autóbuszra várnak a városba járó embe­rek és fázósan topognak a megállónál, 6 az ablak mögül, a meleg szobából nézi őket. És arra gondol, hogy jobb a faluban. * Szabó Teréz tizenhat éves sincs még, de annyinak mond­ja magát, Mint a hasonló ko­rú lányok, mlndúntalam nevet. Hiába kérdem, nem tudja, hogy a szüleinek hány holdjuk volt, mielőtt beléptek a tsz- be. Azt mondja, nem érdekli ez őt. Amikor elvégezte az általá­nos iskolát, tanakodott magá­ban, hogy hova menjen. Fel­villant előtte a közgazdaság! technikum pécsi épületének képe, de aztán meggondolta magát. Azt mondja, mégsem szeret annyira tanulni, meg aztán... ... a lányok is maradtak. A vele egykorú barátnőket érti a fogalom alatt, s úgy hi­vatkozik rájuk, mintha szent­írás lenne az elhatározásuk. Mintha írott törvény lenne, hogy amit a lányok monda­nak, azt mondja 6 is. — És nem kívánkoztak a lá­nyok a városba? — kérdeztem tőte immár többesszámot hasz­nálva, mire így felelt; — Nem. Minek mentek vol­na, hiszen a többiek is vissza­jöttek! Belvárdgyuláról na­gyon kevesen dolgoznak a vá­rosban. — Hát akkor hol vannak? — A tsz-ben. 0 is odajárt a nyáron, ter­mészetesen a lányokkal. A kertészetben dolgoztak. Per- metelő masinával, palántavető gépekkel, műtrágyával és egye bekkel. Azt mondja, nem tud­ja elképzelni, milyen lehetett régen a kertészet gépek és műtrágya nélkül. Jövőre? Megint a kertészet­ben dolgozik. És azután is. A lányokkal. Tsz-tisztvisclő... Uj foga­lom. És nemcsak a kisebb tsz-ek egyetlen szál főkönyve­lőjét, meg a mindenes admi­nisztrátorát értem ezalatt, ha­nem a belvárdgyulai Közös Ut népes hivatalnokseregét is. Kő zöttük Apari Árpádot. Huszonöt éves, nőtlen fiatal­ember bérelszámoló a szövet­kezetben. Havi 1500-at keres. Nem többet, mint a városban, és nem is kevesebbett. Neki elég, legalábbis egyelőre. Majd lesz még több is, ha végez a mezőgazdasági techn:kumon. Most a harmadik osztályt járja. Azt mondja, ha várói­ban volna, nem tudna így ta­nulni. Teljesen elszakadna a mezőgazdaságtól. Helvárdgyu­lán elleniben, ha bérelszámoló is, sokait lét. És sokat hall. Mezőgazdaságról van szó az irodában i&. Sohasem vágyott városba, mindig a mezőgazdaság volt a célja. Nem akart azok sorsá­ra jutni, akik városba men­tek és aztán visszajöttek... Azzal kezdtem, hogy vala­mikor varázsigének hatott a falusi fiatalnál a város emle­getése. Ma — mint a meg­kérdezett három fiatal eseté­ben is láttuk — elvesztette ré­gi vonzóerejét. Valami megváltozott falun. Abban a tsz-ben, ahol a tagok húsz százaléka harminc éven aluli fiatal, ahol a lányok ele­ve úgy döntöttek, hogy marad­nak, azt hiszem nyugodtan le­írhatom: a Jó tsz-ek ifjúsága — mert a belvárdgyulai az — a mezőgazdasággal kötelezte el magát. És hiába emlegetik máir ne­kik a színházat. A belvárdgyu­lai fiatalok egy kék Ikarusra és egy apró mikrobuszba mu­tatnak feleletül, majd hozzá­teszik: — Mind a kettő a szövetke­zeté. Minden héten beme­gyünk velük a színházba, s ha akarunk, elkocsikázunk még Pestre is. A nyáron a Ba- 'atonhoz fogunk utazni. se Magyar — ben mintegy 300 000, a II. kerületben 1 millió, a III. ke­rületben pedig 700 000 forint körüli összeget nem költenek el. Például az ürögi törpevíz­mű építésére 400 000 forintot szavaztak meg, de nem készül el, mert a tervdokumentációt az egyik tanácstag elvitte és még nem hozta vissza. A nagyárpádi munkásldub épí­tése is húzódik már évek óta és még az idén sem jutottak tovább az anyagfuvarozásnál, pedig már ét kellett volna adni rendeltetésének. Ha összességében nézzük a községfejlesztési feladatokat, kitűnik, hogy az I. kerületben a tervezett munkáknak mint­egy hetven százalékát végez­ték el október közepéig, a II. kerület pedig november köze­pén még csak hatvan százalé­kon állt. így semmi remény arra, hogy az év végéig meg­birkóznak a feladatokkal. A lemaradás oka elsősorban abban rejlik, hogy a kerületi tanácsokon nem mindig és nem minden feladathoz gon­dolkodtak időben tervekről és kivitelezőről. így aztán a leg­szebb elképzelések is csak papíron szerepelnek, mert év­közben, nyár derekán már nem lehet tervezőt és építő vállalatot, szövetkezetei talál­ni megvalósításához. Ezért joggal bírálják a terveket és mondják, hogy papír íze van, nem tükröződik benne a tanácstagok és a választók önkéntes áldozatvállalása. Pe­dig éppen az elmúlt évek tapasztalatai bizonyíthatják a legjobban, hogy a lakosság szívesen segít elsősorban azoknál a feladatoknál, ame­lyekben közvetlenül is érde­kelt \ li'kos^g skl’vi'ása Ma már ott tartunk, hogy a választók elképzelései egyes munkáknál túlhaladták a ke­rületi tanácsokat, hiszen csak ebben az évben is több száz­ezer forint értékű munkát vé­geztek el — a tanácstagok szervezésében és irányításá­val —, amelyeket a kerületek kihagytak éves községfejlesz­tési terveikből. Nagyon jel­lemző példa erre az I. kerületi tanács október 18-i Jelentése. A III. negyedévben a kerület lakossága több, mint félmillió forint értékű társadalmi mun­kát végzett. A lábjegyzetből pedig kitűnik, hogy a nyolc munka közül mindössze egy szerepelt a tanács tervében. Ez is mutatja, a lakosság szí­vesen vállalja a munkát a kerületi problémák megoldása érdekében, de a tervezésnél ezzel a lehetőséggel jobban kell számolni. Az elmúlt években jelentős létesítményeket valósítottunk meg Pécsett — társadalmi munkával. Közel tízmillió fo­rint az értéke a lakosság ön­kéntes munkájának. Az id«5" nem tűzött ki nagyobb, köz­ponti feladatot a városi ta­nács. és ez máris érezteti ha­tását. Pedig nemcsak állatkert és vidámpark van ebben a városban, hanem sok sáros utca, parkosításra váró terü­let Szerkesztőségünkhöz érke­ző levelek többsége is olyan hiányosságokat említ, amelye­ket éppen a községfej lesztésí munkában lehet és kell is ki­javítani. Ma mar szégyen vá­rosunkra az utcák sártengere, amikor minden lehetőség megvan ahhoz, hogy legalább lesalakozzák. A tanácsoknak csupán fuvart kell szervez- niök, a lakosság vállalja a sa­lak elterítését. Ha ezt éven­ként megismétlik — a szak­emberek véleménye szerint is — jó minőségű utat, járdát kapnak. Szervezés és nyilváruartas Azt a nagy lendületet és lelkesedést, ami jellemezte a pécsieket az állatkert, a vi­dámpark és az úttörő vasút megépítésénél, most a köz­ségfejlesztési feladatokra, a vízvezetékhálózat bővítésére, az utak kiépítésére, parkosí­tásra és tereprendezésre kel­lett volna fordítani. Nem a lakosság lendülete hagyott alább, hanem az elmúlt évek alapos és jól megszervezett irányító és szervező munkája sikkadt el a tervezésnél, majd pedig később a feladatok meg­valósításánál. Hiányzik egy olyan szerve­zési és nyilvántartási rend­szer, amelyik biztosítja a cél­tudatos, irányított társadalmi munkát, ötletekben és javas­latokban nincs hiány, de eze­ket úgy keli irányítani, hogy egyenként és összességükben is beleilleszkedjenek a köz­ségfejlesztési tervekbe. Ami­kor a kerületi tanácsok ösz- szeállítják a terveket, vegyék figyelembe a tanácstagi be­számolókon elhangzott hozzá­szólásokat és azokat fontossá­gi sorrendben valósítsák meg. Az ilyen, a lakosságot érintő és érdeklő munkákhoz mindig kapnak majd társadalmi mun­kásokat is. A városi tanácson felismerték ennek fontossá­gát és a most megtartott vizsgálatokon éppen azt nézik, hogy mennyiben tükrözik a kerületek tervei a lakosság véleményét és igényeit és biz­tosítják-e a feltételeket a ter­vek megvalósításához. Kis ügyek Kicsúszott a kerületi taná­csok kezéből a társadalmi munka szervezése, irányítása és nyilvántartása. Újra moz­gósítani kell a kerületi opera­tív bizottságokat, amelyek az elmúlt években nagy társa­dalmi munkák megvalósításá­hoz mozgósították a lakossá­got. Vegyék kezükbe a látszó­lag kis ügyek, utcák, lakó­negyedek gondját és ott szer­vezzék meg a társadalmi ösz- szefogást a községfejlesztési tervben megszavazott felada­tok végrehajtásához. Gáldonyi Béta V I

Next

/
Thumbnails
Contents