Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
1963. DECEMBER 1. ít!AP*6 3 Vándorkiállítás a vasúton Vándorkiállítást rendez a XPM műszaki ejlesztési és közlekedéspolitikai főosztálya Pécsett az állomás „C” vágányán december 2 és 5 között. A kiállítás naponta délelőtt 10 órától este 8 óráig tart nyitva. Bemutatásra kerülnek — képekben, rajzokban, modellekben, leírásokban — egyes közlekedési ágak, mint a vasút, hajózás, posta, közúti közlekedés, továbbá útépítés — területén alkalmazott szabványok. A kiállítás a MÁV szakalkalmazottainak lehetőséget nyújt tapasztalatcserére, a helyszínen rendelkezésükre álló szabványrendeletek, szakkönyvek, szemléltető eszközök révén. Holnap délelőtt lottó tárgynYereménv-sorsolás Hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság Nádor utcai székhazában tartják a novemberi iárgynyereményhúzást, amelyen a 47. játékhét szelvényei között összesen 906 tárgyat sorsolnak ki. Ezúttal három öröklakás és hét személygépkocsi jut főnyereményként a szerencsés lottózóknak. A sorsolás újdonsága többek között az amerikai gyártmányú automata mosógép. Ezenkívül számos német és csehszlovák szoba- és konyhaberendezést, több mint száz televíziókészüléket rádiókat sorsolnak ki. Négyezer vagon konzerv Szigetvárról líii Bodolyabsren Varga János égési sebeibe belehalt — Százötven mázsa alomszalma elégeti Két tüzet jeleztek tegnap délelőtt a megyéből. Bodolya- béren, a Fő utca 50. szám alatti házban szombaton reggel 7 óra 15 perckor zárt tűz keletkezett. Az eddigi megállapítások szerint Varga János, 64 éves tsz-tag ittasan, égő cigarettával feküdt az ágyban. A cigarettától a paplan, majd pedig a bútorzat meggyulladt. Varga Jámo? harmadfokú égési sebeket szenvedett és a helyszínen meghalt. A tüzet időben eloltották és így az nem veszélyeztette a környező épületeket. A másik tüzet Nyugotszent- erzsébetről jelentették. Szombaton délelőtt 9 óra 45 perckor két kisgyerek felgyújtott egy kazlat és 150 mázsa alomszalma, elégett. A tűz okának részletes kiderítésére, a kár pontos megállapítására megindították a vizsgálatot. A Szigetvári Konzervgyár nem tartozik a hazái nagyüzemek közé, mégis jelentős az a fejlődés, amelyet az utób bi esztendők során elért, sőt igazában a következő években fog növekedni a szigetvári üzem. Ez a várható növekedés nemcsak a magyar élelmiszeriparnak jelent sokat, hanem közvetlenül a szigetvári járásnak és Szigetvár községnek is. Jelenleg a gyár 1200 embernek, — 80 százalékban női dolgozóknak — biztosít a szezonban munkát, de az úgy nevezett holtszezonban is legalább 700 ember találja meg kenyerét a gyárban. Megoldódik a szállítás gépesítése Ebben az esztendőben 3 millió 700 ezer forintot fordítottak új beruházásokra, illetve korszerűsítésekre. Elkészült a 200 vagonos, 1087 négyzetméter alapterületű modem raktárhelyiség. Igaz, hogy az új raktár nem oldja meg a nagyon mostoha raktározási körülményeket, de valamit mégis segített a gondokon. A gépesítés terén emlftésreméitó az idén munkába állított uborka- berakó-gépsor, a babhegyvágó gép és a belső anyagmozgatást segítő két targonca. Megkezdték az üzem új fűtőházának az építését, bővítették az au- tóklav-termet és furattak egy artézikutat, hogy a vízgondokat enyhítsék. A következő évben tovább folytatják a gyári korszerűsítéseket, elsősorban a fejlettebb raktározási és anyagmozgatási lehetőségeket kívánják megvalósítani. Ennek érdekében nyolc emelővillás targoncát vásárolnak, rakodólapokon kívánják megoldani a készáru raktározást, egy új, 20 tonnás hídmérleget építenek és két újabb bansócséplő-gépet vásárolnak az NSZK-ból. Az idei és a jövő évi fejlődés része annak a tervszerű fejlesztésnek, amelyet a szigetvári üzemnek „szántaik” a második és a harmadik ötéves tervben. Fő termékek Érdeklődtem, hogy újfajta terméket készítenek-e az üzemben. Nem készítenek, csak a megszokott régieket. Elsőnek, —> minden esztendőben — a borsó érkezik, azt nem előzi meg' semmiféle „nyersanyag”. Az idén 157 vagonnal dolgoztak fel belőle Mérőváltó-hitelesítő ötnegyedes üvegekben főzeléknek és levesnek való konzer- vet. A feldolgozott borsó jó- része külföldre kerüL A babot a gyümölcsfélék követik, elsősorban a cseresznye és a meggy. Sajnos, egyikből sem volt jó termés, s így az üzem nem is tudta teljesíteni a programban szereplő mennyiséget, mindössze 106 vagon befőtt készült el, amelynek nagy része exportra kerül. A 41 va- gonos elmaradást valószínű érezni fogjuk majd a téli időszakban. Időrendben a bab a következő termék, ebből az idén 61 vagon konzervet gyártottak. Paradicsomból és paprikából kitűnő volt a termés. Pontosan 325 vagon paradicsom érkezett a Szigetvári Konzervgyárba, amelyből 49 vagon konzervet és 104 vagon lecsót készítettek. 120 vagon zakuszka Ezt a készítményt kizárólag a Szovjetunió részére gyártják. Nagyon finom és egészséges étel, kár, hogy a hazai piacon nem lehet belőle kapni. A zakuszkához 68.5 vagon paprikahüvelyt használtak fel, ugyanis abba rakják a vegyes zöldség tölteléket, amely a következőkből áll: sárgarépa, zeller, petrezselyem, hagyma, paradicsom. A keveréket szegfűpaprikával, borssal, sóval fűszerezik, majd étolajjal ön- tik le és úgy rakják üvegekbe. A zakuszkát folyamatosan készítik, októberben már 76 vagonnal szállítottak el a Szovjetunióba, a többit decemberben küldik. Egyébként a szovjet emberek nagyon elégedettek a nálunk készült za- kuszkával, amit bizonyít a jövő évi magasabb rendelés; is; 1964. első negyedében 180 í vagonnal készítenek belőle. j Kétmillió üveg gyümölcslé: Ebben az esztendőben jelen- j tős mennyiségű almabort és . gyümölcslevet készítettek. ! Nem tudni, hogy megnyugtatásképpen hat-e, de mind a 2 millió és 160 ezer üveg gyümölcslé a hazai fogyasztók rendelkezésére áll. Almabort 157 vagonnal gyártottak, s hogy az „egyensúly” is meglegyen, különféle szörpökből, — málna, citrom, narancs — 51 vagonnal. Befőtt összesen 107 vagonnal készült, zömmel cseresznye, meggy, sárgabarck, őszibarack, szilva és birsalma. A gyár jövője Ez a jövő kicsit távolinak tűnik, mert 1970-re érik el az évi 4300 vagonos termelést, körülbelül 184 millió forintos beruházással. Ez azt is jelenti, hogy az üzem területe bővül, új csarnokok és raktárak épül nek, s új gépsorok kerülnek a Szigetvárt Konzervgyárba. A gyár fejlődése jelentős mértékben kihat a szigetvári járás termelőszövetkezeteinek termelésére is. 1970-ben mintegy 5850 katasztrális holdon kell „alapanyagot” termelniük. Csupán zöldségfélékből évi 2564 vagonra lesz szüksége az üzemnek. Az egész évi igény azt jelenti, hogy a járás földjének 11.9 százalékán a konzervgyár részére kell majd termelni. A konzervgyár fejlesztése egyébként nagyon szükséges és reális célkitűzés, hiszen konzervipari termékeink piacra találnak idehaza és a külföldi országokban, ugyanakkor munkalehetőséget biztosítanak a szigetvári és a környező községekben — a termelőszövetkezetek fejlődése folytán — felszabaduló női munkaerőnek. (G. I.) A DEDÄSZ transzformátor javító műhelyében Biliczkl Tibor irányításával egy mérőváltó-hitelesítő berendezést készítettek. Ez évben ez már a második nagyértékű berendezés, melyet házilag építettek. A télen helyezték üzembe a nagy- feszültségű lökőgenerátort. Üzembehelyezése után itt végzik majd a hitelesítést az egész Dunántúl részére. Képünkön: Orovicza Miklós próbamérésre köt be egy áramváltót. Egy hónap Baranya kereskedelmében Javult a cipőellátás — Kevés a tűzhely és a kályha Nyolcmillió forintjai nőtt a takarékbetét-állomány Nincs az a temérdek pénz,! amit ne tudnának elkölteni az I asszonyok! De nincs az a te- ! mérdek áru sem, amit ne vá- i sárofiinánk meg — feltéve ha j pénzünk is van hozzá. Már- | pedig a megye októberi áru- j forgalma azt mutatja, hogy pénzünk is volt, árunk is volt, hiszen az állami kereskedelem 4,9 százalékkal növelte bevételeit 1962 októberéhez képest. A szövetkezeti kereskedelem is kitett magáért: 3,6 százalékkal több árut hozott forgalomba, mint tavaly októberben. y y v vwywvw wvwwv wyyw' wvw' vyyyyyyyvyyyyyyvy TÖRTÉNET A CIPŐRŐL Másodikos kislányom olvasott. Melléje ültem, lopva az újságot olvastam. Fő az, hogy mellette ülök, így jobban odafigyel. Persze nehéz ellenőrizni: jól olvas-e és ugyanakkor újságot is olvasni. Érthető tehát, ha kezdetben csak gondolattöredékeket fogtam fel abból, amit a kislányom olvasott. Ilyeneket: „Hét gyerek otthon maradt. Nem volt cipőjük. Az osztály segített rajtuk. Pedig senkinek sem volt két cipője. Mégis megoldották.” Önkéntelenül kiszalad belőlem a kérdés: — Te is oda adnád a cipőd, ha valakinek nem volna? — Oda. De nálunk mindenkinek van cipője. Nem is egy, de több is. Eszembe jut: egyszer hazajött a feleségem az iskolából, ahol szülőiértekezlet volt és azt mondta: „Tudod miről beszélgettünk néhányan? Arról, hogy mit csináljunk a kinőtt ruhákkal. Volt, aki azt mondta, hogy adjuk oda azoknak, akik rászorulnak. Erre egy szülő azt válaszolta: nem lehet. ő már megpróbálta, de senkinek sem kellett. Pedig ingyen akarta adni.” Érdekes, a városban már nem veszik, sőt nem is nagyon fogadják el még ingyen sem a használt ruhát. A történet, a régi történet, amit a üúslányom olvas, viszont falun játszódik. Ha megkérdezném falun a gyerekeket, vajon mit válaszolnának? Néhány nap múltán Siklós- bodonyban járok. A gyerekek már haza mentek. Csak a tanítót, Medgyesi Jánost találom. Huszonhat gyereket tanít. Nem ütközik meg a kérdésen. — Nincs egyetlen gyerekünk sem, akinek ne volna legalább egy pár cipője. A legtöbbnek kettő van. A másodikosok, amikor olvasták a hét mezítlábas gyerek történetét és azt, hogyan segített rajtuk másik hét, bizonyára itt is szomorkodtak, bizonyára itt is azt gondolták: legalább egy lehetne, hogy mi is segíthetnénk rajta. Mert valakivel jót tenni, valakin segíteni nagyon jó dolog. Gyerünk egy másik községbe! Szava nem nagy község. Iskolája kicsi, szűk. A padok szorosan egymás mellett és egyetlen talán hat méter hosz- szú és négy méter széles teremben negyvenhárom gyerek zsúfolódott össze. Csak alsó tagozat van. A felső tagozatosak Diósviszlóra járnak. — Hány másodikos van? Felállnak, összesen négyen vannak. Négyen olvasták a történetet, de az osztatlan iskolában elkerülhetetlen, hogy a többiek is ne hallják. Nehéz lehet itt tanítani. Húszpercenként átváltani az énekről a matematikára, a matematikáról a földrajzra. Hol alacsonyabb, hol magasabb fokon magyarázni. De engem most csak a cipő érdekel. A gyerekek sorban, mind a négyen, egymás szavába vágva elmondják a történetet. Persze rövidebben, csak azt, amire emlékeznek. — Kinek van közületek egy pár cipője? Magukban számolnak, gondolkodnak. Igaz a tanító néni, Bernáth Lászlóné, már megkérdezte tőlük, de akinek most válaszolniok kell, az idegen, sohasem látták. És a gyerekek nagyon gyanakvóik. — Nekem kettő van! — mondja Kovács Attila és hozzáteszi. — És van szandálom is. De az nem cipő. — Nekem is kettő van! — csatlakozik az előbbihez Ra- goncsa Lajos. — És szandálom is van. — Nekem is (kettő — áll fel Ragoncsa Edit, miközben Ber- náthné odasúgja: — Ők ketten ikrek. A negyedik bizonytalanul, szégyenlősen áll fel. — Nekem csak egy pár cipőm van. Szép, szőke gyerek, okos kék szemével bánatosan néz. — Sokan vannak testvérek! — mondja a tanítónő. Négyből egynek van egy pár cipője. Olyan nincs, akinek legalább egy pár ne volna. Most már hajt a kíváncsiság. Vajon a negyvenhárom közül hánynak lehet csak egy pár cipője? Négyen állnak fel. A négy közül kettő - egyazon családhoz tartozik. Feláll egy ötödik is. Bordó melegítős. — Neked is egy pár cipőd van? — Igen. — Nem igaz! — támadnak rá a gyerekek. — Van neki ünneplős cipője meg gumicsizmája is. ■ Mosolyt fakaszt az emberből. Raffinált gyerek. Talán azt gondolta, cipőosztás lesz. Mindenesetre ő megpróbálta. — És oda adnátok a cipőtöket, ha valakinek nem volna? — Oda — felelik kórusban. — Én már adtam is. — Én is. — Kinek? A két testvérre néznek. Nem diadallal, szeretettel. Ügy, ahogy a cipőt adták. A nap besüt az iskolába. Mintha mosolyogva végighordozná tekintetét a negyvenhárom gyereken. Egészségesek, vidámak, tiszták, jőlöltözöt- tek. Legalább olyan jólöltözöt- tek, mint amilyenek mi annakidején ünnepnapon voltunk. Pedig most egyszerű hétköznap van, november 29-e. S zalai János Bárhogy forgatjuk ezeket a számokat, arra a biztos következtetésre jutunk, hogy lényeges előrehaladást tettünk ismét, hiszen a kereskedelem bevételeinek növekedése a vásárló erő növekedését, következésképpen a lakosság élet- színvonalának emelkedését is jelenti. Különösen akkor szembetűnő ez, ha az OTP-nól elhelyezett takarékbetétek összegét is megnézzük: 1862 októberében 3,4 millió forint volt a betétemelkedés Baranyában. 1963 azonos időszakában nem kevesebb, mint nyolcmillió forintot helyeztek él a megye lakosai az OTP fiókjaiban. Ezzel a megye betétállománya elérte a 466 millió forintot. A takarékossági betétek a „biztonsági” tartalékot jelentik a lakosság számára, amelyből távolabbi, nagyobb kiadásaikat, jelentősebb beruházásaikat fedezhetik. Adatok bizonyítják, hogy a betétek állandó gyarapítása mellett mind több készpénzt fordítanak vásárlásra is. A ruházati szakmában a konfekcióval szemben inkább a méteráruk iránt volt érdeklődés, amit csak fokozott az importból. származó árucikkek kelendő volta. Az üzletekbe kerülő műszőrmék — annak ellenére, hogy méterenként 800 forintba kerültek — szinte napok alatt elfogytak, csupán az ennél olcsóbb teddy-beer-bő! vásároltak a vártnál kevesebbet. Gyapjú és szintetikus áruból még mindig nem tudunk annyit gyártani és forgalomba hozni, amennyi elegendő lenne az egyre fokozódó igények kielégítésére. A cipőellliátás kis mértékben javult, a tapasztalatok szerint azonban nem kielégítő a választék. Nagyon hiányoznak a őszi-téli sportcipők, mert ezeket nem pótolhatják a látszatra tetszetős. mimőségÜLeg azonban erősen kifogásolható, méregdrága, divatos női bőrcsizmák. Számunkra nagyon imponáló az a megállapítás, amely szerint Baranya a. legtelítettebb a televíziós vevőkészülékek számát tekintve. Különösen Pécsett jó a helyzet, ahol száz lakosra több tv-készülék jut, mint Budapesten. A vásárlók, igényeinek megfelelően gondoskodott a nagy és kiskereskedelem, a ids- és nagyképemyős televíziókészülékek arányának megváltoztatásáról. Most már bőségesen kaphatok a nagyképemyős készülékek is, s elsősorban Álba Regiá-bóíl, a legújabb típusú; és legkedveltebb nagyképer- nyős televízióból áll sok rendelkezésre. A Magyar Nemzeti Bank Baranya megyei Igazgatóságának októberi összefoglaló gazdasági értékeléséből kiderül, hogy nemcsak jobban, hanem józanabban is élünk. A lakosság — bár szívesen jár szórakozóhelyekre, ebből .következően a vendéglátóipar teljesítette is időarányos tervét — októberben kevesebb szeszesitalt fogyasztott, mint korábbam. Ugyanakkor, amikor a nagykereskedelmi vállalat tv-kész- leteiben emelkedés tapasztalható, kályhából, tűzhelybőL zománcáruból továbbra is fennállnak az ellátási nehézségek, amelyeket gyors intézkedésekkel próbálnak enyhíteni az illetékesek. Nem megoldott a TŰZÉP vállalat készlethelyzete sem, mivél sem tüzelőféleségekből, sem építőianyagokból nem rendelkeznek a forgalom igényeinek megfelelő készletekkel, bár a szénbányák az I—III. negyedévben 27 százalékkal több szenet adtaik át a tervezettnél. Bár az átmeneti nehézségek — olyan közszükségleti cikkei, mint tűzhely, kályha átmeneti- hiányának — elviselése nem könnyű, tanulságnak mindenképpen jó: a jövőben még gondosabban kell felkészülnünk a télre, nagyobb előrelátással, még több felelősségérzettel kell az áruellátást is szerveznünk, feltétlenül mérlegelve azt a tényt, hogy a vásárlóerő növekedése egyre nagyobb igényeket támaszt a kereskedelemmel szemben. k 184 millió forintos beruházás Hatezer holdon termelik majd az alapanyagot
