Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-31 / 305. szám
lacinto Octavio Picon! A fenyegetés D élben megkondulf a kolomp, nem sokkal később kinyílt a kapu s a’ táradt, hallgatag tömeg nagy hullámokban hömpölygőit ki a műhelyből. Senki sem beszélt, a férj nem szélt a feleségé-, hez, a lány nem varta, hogy megsimogassa a legény, s a gyerek se akart já szarni. Az erősek alázatosnak látszottak, az öregek pedig félig halottnak, Egyformán leteperte őket saját tehetetlenségük és mások önzése. A tömeg felbomlott, mint a felhő, amelyet kerget és szétzilál a szél; előbb együtt mentek, aztán kisebb csoportokban, s végül hallgatag párokra szakadtak, de nem köszönték, nem búcsúztak el egymástól, egyesek hazafelé baktattak, mások valami lebujba vagy kocsmába igyekeztek, elszéledtek és eltűntek, mindé j ükét elnyelte és magába olvasztott* a külváros ' forgalma. Az utolsók között ment Gáspár San ti dós, ez a félelmetes erejű, nagydarab ember, akit Óriásnak, meg Behemót Gáspárnak hívtak. Szerették derűs arcát, nyílt homlokát, bátor tekintetét, s úgy nézett ki, mint egy munkaruhába öltözött Herkules. A fal árnyékában ment, átrágott két-három utcán, majd egy téren, s hogy lerövidítse útját, egy sikátorban építőállványok között haladt, amely sztlfosorhan végződött, ahol, a falombok boltozata árnyékot vetett, egy kidőlt fa törzsén pedig fiatal asszony ült, tisztán és csinosan, maga előtt kosarat tartó t, mellette kutya, ölében a kisfiú. Az állat a gazdájához futott, a kicsike kezét nyújtogatta, s míg a férfi kiemelt a kosárból egy aranyló cipót, s felszel le, az asszony, anélkül, hogy odanézett volna, kivette a salátát, a borosüveget, szalvétát, fakanalat és a fazékból egy mély, kékszegélyű porcelántányérba öntöt e a sárgás, gőzölgő ételt. Amikor a távolból felhangzott a munkára hívó kolomp- szó, húzott az üvegbből, cigarettát sodort, megcsókolta a gyereket, á kutyának vetett egy falat kenyeret, a tányért pedig a kicsikének adta, olyan mozdulattal, mint a fösvény, aki tisztában van vagyona értékével, és elindult a gyár felé. Belépett a kapun, keresztülment egy térségben, ahol vas- rudak hevertek halomban, s bement a hosszú, tágas műhelybe, amelynek ablakain át sejteni lehetett a megfeketedett falakat, a szén hegyeket, a pattogó szikrákat és a magas kéményeket, amelyekből Sűrűn, lökésszerűen tört elő a nehéz füst és a szénpor. A csarnok széliében és hosszában. rengeteg villogó acélt, megmunkált vasat, emelőru- dakat: csöveket raktak le, hajtószíjak emelkedtek és süly- lyedtek, keresztbe fordultak, szédületes, gyorsasággal forogtak, mint egy eleven szervezet megkergült részei, amelyeket csak az egésszel együtt lehetne megállítani. A padlózat szinte rengett a gőzben, melynek szuszogását a környékbeliek is hallották, a többi műhelyből pedig ha a távolság és a zaj tompíío'ta is o hangot, áthallatszott a kovácsok kalapálása és a különböző gépek zakatolása, melyben elkeveredett az asszonyok éneke. fi csarnok felett keskeny fahíd vezetet*, Itt forgott a hatalmas lendkerék tengelye, s Itt kellett valamennyiüknek átmenníök. Amikor Gáspárén a híd kőzenére ért, látta, hogy a szomszéd csarnokból egy irvas szalad ki, olyan sebes yágtatás- sal, hogy visszatartani se lehetett volna. Kitérni nem volt ideje, s amikor látta, hogy kettejüknek nincs elég hely a keskeny átjárón, Gasparón egészen összehúzta magát, a szélsebesen futó fiú azonban nem fért él melle te, nekizn- hant és arcra esett a padló szélén, lebegve a mélység felett. Gáspárén jobban törődött a fiút ■ fenyegető veszéJy- lye’ mint saját: biztonságával, tnegfog t n hát a kezét, melybe a félelemtől reszkető gyerek olyan erővel kapaszkodott bele, hogy a munkás megingott Elvesztette egyensúlyát, s ösztönösen. hogy el ne essék, karja a levegőbe lendült, de * kerék küllője elkapta a kezét. A fiú később azt mondta, hogy szörnyű félelmében is hallotta a csont reccsenését, s olyan volt, mint amikor a fejszecsapás alatt széthullik a forgács. De az emberben volt még annyi erő és lélekjelenlét hogy néhány lépést hátráljon, s visszarántsa a fiúi, s amikor a csarnok feletti hídon biztonságban tudta, a fájdalomtól összeesett Társai felemelték, egy székre ültették, ami a hordágyat helye tesítette, mert a gyárban nem volt segélyhely, s így vitték a közeli kórházba, ahol még aznap délután le kellett vágni a karját Sokáig lábadozott; előbb felélték megtakarított pénzecskéjüket, aztán az ünneplőt zálogosították el, a férfi bekecsét és az asszony kabátját majd a szomszédoktól, meg a gyárbei lektől kellett kölcsönt kérniük s végül a segélyegylet támogaiására szorultak. Arra gondolni sem lehetett. hogy munkába álljon, hisz elvesztette a Jobbkarját • Vagy negyven nappal a szerencsétlenség után Gasparón felesége jelentkezett a gyári pénztárnál. Szegényes szoba volt, melyet fából készített válaszfal osztott ketté, lris ablakain vasrács, mögötte egy jól öltözött idős úr, tiszta ingben, a pénz- szekrény mellett újságot olvasott Mellette, úgy hogy szemmel tarthassa őket két férfi görnyedt egy fenyőfa írópultra, s egy nagy könyvbe írt valamit — Mit akarsz? — szólt az egyik írnok, megpillantva a közeledő asszonyt. — Hogy van Gasparón? —• kérdezte a másik. — Hogy is lehetne? Félkarral! — fis most miért jöttél? — Pénzért Az egyik elővett egy füzetet s mormolva lapozott benne: — Gasparón,.. Gáspárén ... — Santi goénál keresse. A fúrógépnél dolgozott, a második csoportban, — mondta az asszony. — Aha, Gáspár Samtidos, Itt van. — Ez az, tette hozzá' sóhajtva. Számolni kezdett egy papírlapon, s anélkül, hogy felpillantott volna, megkérdezte: — Az utolsó hétre megkapta a pénzt? — Igen, uram. — Nos hát i.. akkor.: 3 A fehér inge» úr leengedte az újságot, • így kérdezte, de nem nézett az asszonyra: — Mikor volt az? — Húszadikán, szerdán, — felelte szomorúan. — Hit akkor egyszerű — mondta az úr — hétfő egy, kedd kettő, szerda... két és fél nap, napi négy és féllel.., tizenegy pezeta 25 centim. •— S ezzel hátat fordított. A tisztviselő felemelt egy dobozt, amelyben pénz volt, kiszámolta az összeget és szó nélkül átnyújtó ta. Sírva ment el, s még hallani lehetett a lépteit amikor a fehér Inges úr szigorúan így szólt: — Ne felejtse el feljegyezni, hogy Gasparón kilépett a vállalattól. Amikor a munkások megtudták, hogy Gasparónnak csak két és fél napot fizettek ki, megbolydult a nyomortanya népe. Az Igazságtalanság haragra lobbantotta őket. A csopor ok vezetőket választottak, akik a Francés kü- lönszobájában gyűlést tartottak, amelyre meghívták a fél- kezűt is, hogy megtudják a részleteket. Gasparón egykedvűen mesélte el szerencsét lenségét, megmutatta csonka karján a behegedt sebet, s aztán megkérte társait, hogy sodorjanak neki cigarettát, mert félkézzel még nem tanulta meg. A piszkos lámpa, mely alig adott fényi, gyatrán világította be a szobát. Alig lehetett kivenni az alakokat és az arcokat Ügy tűnt, mintha árnyak beszéltek volna, akiknek kezük sincs, de tiltakoznak és fenyegetnek, — ötvenöt éve dolgozom gyárban, — mondta az első — s többet tudok, mint ti, mert jónéhány helyen megfordultam, ez már vagy a tizenkettedik... Mindig azt mondtam, az lenne a legjobb, ha köteleznék a gyárosokat, hogy tartsák el azokat, akik munkaképtelenné váltak. De Látjátok, kérges kéz, üres gyomor. — Én nem vagyok annyi idős, mint te, — szólt a másik — de én is meg'anultam valamit: egyesülnünk kell, szabotálni a munkát, pusztítani a szerszámokat, amit csak lehet, lopni az időt, rossz öntvényeket, rossz szövetet gyártani. Egy év múltán hitelre szorulna a gyár. — Csak a kenyérért dolgozunk! — Nyolc órás munkaidőt! — kiabáltak közbe mások. — Jó vigasz! Kilenc helyett nyolc óra, aztán megdöglünk, — Magasabb bért! — És aztán drágább lesz a hAs, a kenyér, a lakás.., Túr Ugyan lehet még drágább, hu» már az agukig emelték az áraiméi tm akkor megszólalt agy hang, amelyet nem hallottak eddig: egy hang, hogy elárulja a születő tervet és a roppant szándékot. — Nem fecsegni Jöttünk Ide, hanem bosszút állni. Van bennetek bátorság? Igen, vagy nem? Adok három robbanó- S bombát, mindegyik két és tél; kiló; eggyel az üzemet, meg- \ érett rá, a másikkal a gyáros j házát robbantjuk fel, a hátsó í részt, ahol a családja van ... 1 a harmadikat akkor használ- \ juk, ha szükség lesz rá. Húz- \ zunk sorsot és akire Jut, az < robbantja fel őket. A szörnyű tervet hosszú 5 csend követte. Egyeseket meg- \ rémi ott a pusztítás gondolata, mások a megtorlástól féltek, hisz mindnyájan bűntársak voltak és senk Lsem mondta: kezdjük, Gasparón gyorsan felállt, kettőt szipi>antott a cigarettájából, odaállt a halvány lámpa alá, hogy lássák arcán a rendíthetetlen elhatározást, s így beszélt: — Mindez haszontalan és ocsmány dolog. A segélyegy- , leinek nincs pénze, nektek ta- ‘ Ián van? Álmodoztok. Sztrájk? j Mivel? Hogy megakadjon minden azon, mert nincs otthon kenyér, elzálogosítani mindent, s utána felvenni a munkát? Azok a bombák meg a gyávaságot mutatják; nem, én nem ölök meg senkit Hagyjátok nekem a bosszút, nem feledkezem meg róla... Egyesek dörmögtek, mások kishitűségből helyeseltek, csak az lelkesítette őket, hogy Gáspárén szemében félelmetes és titokzatos fény csillant, így hát hallgajtak rá, a gyűlés pedig szétoszlott, mint a vihar, amelynek villáma nem csapott le sehová? Másnap Gáspárén ott kéregetett a gyáros büszke palotája előtt. Mindig j ott lehetett látni a fényes ka- j punál, az ablak alatt, amely- < nek üvegén széles selyemfüg-1 göny fodrozódott, Itt áll’ napról napra, mutogatva behegedt csonkját, rongyosan, a márvány homlokzat alatt, a nyakában pedig mindig ott volt egy tábla, ezzel a felírás- rali Martin Penalva úr gyárában lettem munkaképtelen. 1/ érték, fenyegették, fgér- gettek is neki, hogy menjen el, de hiába. Ott volt, midőn, a modem idők e feudális ura szórakozni indult, vagy a börzére ment. amikor a felesége Imádkozott vagy a gyerekei farsangi bálba hajtattak. A palota előtt álldogáló koldus az élő saégyenfa volt... De ijesztő fenyegetés is. A kéz, amely adományért nyúlt, úgy látszott, hogy fenyeget is. (Spanyolból fordította: Csányi László) THEODOR BMMBb Fernande] legújabb filmje a gengsztervilágból — Botrány! Kérem, szóljanak hozzá! Negyven év óla nevettetem az embereket, s most. Most itt van! Képzeljék csak el, mit eszelt ki ez a Maurice Labo. A 130. filmemben olyan komikust kell alakítanom, ‘aki nem képes a nézőket megnevettetni. Hát képzeljék! Én, Femandel, ne legyek képes megnevettetni az embereket... Hajaj! Valóban, a tréfának fele se tréfa. Mert a Félre a tréfával című filmben Femandel, a híres komikus csakugyan olyan viccfaragó szerepét alakítja, aki senkit sem képes kacajra fakasztani. A nehézség éppen ebben rejlik — mondotta Maurice Labo, a rendező. — Femandel ugyanis felvételezés közben akármennyire is nem akart komikus lenni, a többi színész &e a műszakiak is mégis állandóan a hasukat fogták és dü- ledeztek a nevetéstől. Akárhogy tiltottam is, állandóan tartották szemmel és w- vettek, nevettek... Meg heti persze azt is mondani, miért ilyen a szerep és miért nem boldogulhat a film komikusa, vagyis mi az oka sikertelenségének? Az, hogy hallgatóságát egyetlen démoni szenvedély, a szerencsejáték szenvedélye, tartja hatalmában. A cselekmény a képzeletbeli l.as Perlas városban történik, ahol az egyetlen, napi 24 órán át tizemben lévő iparág a hazárdjáték. Hogyan nevettethetné meg Al Burlington alias Femandel azokat az embereket, akiknek minden figyelmét a baccarat és a zöld asztalok tartják fogva? Célját végül mégis eléri, éppen ennek a szenvedélynek a kifigurázásával, — hamis szerkezetű asztalok segítségével meg- kopasztott szegény ördögök ki- pellengérezésével. A komikus erőlködése tehát sikerrel jár. Mindenki nevet... kivéve a játékbarlang tulajdonosakat, akik elhatározzák, hogy megszabadulnak ettől a memrdetmee üzletrcmté komikustól. Körülfogják hát, halállal fenyegetik, üldözik, hajszol ják 150 icilorriéteres óránkénti sebességgel, elrabolják, fejbe verik, levetkőztetik, s paradicsommal, tojással bombázzák. Végül két gengszterbanda között dúló élethalálharc célpontja lesz, s nem marad más hátra, mint meghalnia, rostává lőve, lemészárolva., vagy szeletekre vagdalva. Valahogy aztán, hála néhány szép lánynak, Per- rette Radlemak, a minden áron érvényesülni akaró táncosnőnek, Nancy Hollowaynak, a mélyhangú énekesnőnek és Eliane d’Almeidának. a kettős játékot űző vampnak, mégis megmenekül. A Félre a tréfával felépítése természetesen teljesen Fernandel személyéhez igazodik. A nagy komikus önmagái múlja felül ellenállhatatlan játékával. A hatást csak fokoz za a film végsőkig felfokozott irama, s pokoli tempója. Sikert tehát előre biztosítva est műnk a ítél kuli dala A dermesztő szél galléromba markol, cipőm talpára hócsomó ragad; vakudvar,, . kérdésem válásztalan szó! beszélőtársam csak gyomrom maradt. Már hét hete táppénzről is kiírtak, vonaglik szám, míg róla zúgva hírt ad:’ a dal torkomban fojtó kő, de e kő nem szakít egy ablakot se be A hangos utcákon csöndben bolyongok, úgy mint a düh, mely szívemen remeg barátaim, ti Is rég távolodtok, hisz van munkátok s van mit ennetek Ha szégyenkezve néztek rongyaimra, szitok tolul nyelvemre háborogva; S hogy szenvedéstek már nem láthatom talán a fagynál jobban fájlalom. Már undorává süllyedtem magamnak, túlontúl könnyen meghajlik nyakam: almát lesek párkányán ablakoknak • a hóban elszórt csikket untalan. 8 a szótagok ha — énekelve — számban megnyúlnak, nincs Is többé semmi vágyam csak pálinkát vedelni és a langy hányásba bukva jót pihenni majd. (Fordította: Csorba Győző) FÁJL. JÓZSEF &sá(úlkúdó Szeretek itt járni, mert a macskaköveik végig kacárasszák koccanó léptemet és oly romantikus, alig pár villany ég, neonnak meg ott, ha felhőtlen fent au ég. Alig járnak erre. így, hogyha dfinnyögök, nem Veszélyeztetnek szép kényszerzubbpnyok. Mert dfinnyögnl szoktam s beszélgetek, az ám Egy régi versemet itt próbálgatja szám. Füttyös szám van s kék szemem, jókedvből meg tengerem. Van kalapom, versem, pipám — Füttyös szám van a kék szemem Keményhúsú szeretőm varr ja már a keszkenőm. Fehér selyem: csipkés, hlmes. —- Van egy barna szerelőm. Ennek híján ml lenne? i Nem is tudom, mi lenne? de nem lenne jó, nem bizony. — Ennek híján mi lenne? Hát nem romantikus? s alig pár villany ég. Neonnak meg ott, ha felhőtlen fent ax ég. •> végig kaparásszák koccanó léptemet % röhögik szavamat mind a macsk&kövtfe. riALAMBOST LAS7LO Kék kaiéra szálltak A hegyek fölött kék hajóra szántak s toll-batyús fecskék s a fehér gólyák szárnyuk villogó kapcsaihoz fűzve viszik a Nyár virágos lobogóját. Kettétört minden madár furulyája veréb hangol csak ócska citeráján, a rigó és a fülemüle árnya Mlobbant már a lombok sárga rácsán. Az erdők mélyén lila vihar táncol, fejszéje csattog, hullanak az ágak. a cinke parány titlnkőját rejtve dermedtem ötödik a holdsugárnak. 1
