Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-29 / 303. szám
vT' DECEMBER 29. WAPIÓ Mi lesz a mecseki kővel? Less-e elég homok? — ötmillió forint parlagon — Be kell fejezni a szamárkúti beruházástl Nagyon leegyagertfaftett formában olyan a helyzet, hogy ülünk egy halom cipőn, de aüig van, mit lábunkra húzni — mondta nemrégiben egy építőipari szakember a mecseki kő ügyét szimbolizálva. — Mert a mecseki kővel is így vagyunk. Itt van egy egész hegyre való, ugyanakkor nem tudjuk kielégíteni az építők igényeit. Ebben az évben nem kevésszer hiánycikk volit a kő, a mész. a homok. Vajon javul-e jövőre a helyzet? Rendbe Jöhet-e az épí- tőanyagellátás? Hogy a jövőt megérthessük, kicsit vissza- vissza kell térnünk a múltba. Tavaly ilyenkor még két építőipari vállalat működött a megyébe*», egyik a megyei, másik a városi tanács felügyelete alatt, a a kettő fúziójából alakult meg a Baranya megyei Építőanyagipari Vállalat. hat kőbányából babom „zűrösArm a kérdésre, hogy Jövő- se lesz-e elég építőanyag, nem lehet másképpen válaszolni, esek akkor, ha megvizsgáljuk sorban a kőbányákat Tettys: A kőbánya város- fcépi szempontból nem megfelelő helyen működik. Ezért 2—3 éven belül leállítják. Ebben az évben naponta 30—40 tonna zúzalékot, építőkövet adott Jövőre 5—6 tonnával többet szeretnének belőle kibányászni. A tettyei kőbányára viszont távolabbi jövőben számítani nem lehet Bükkősd: A vállalat legjobban működő kőbányája. Á vasútvonal mellett fekszik, könnyű szállítani. Jelenleg naponta 240 tonna tiszta mészkövet bányásznak, jövőre 300 tonnát A mészkövet cukorgyáraink hasznosítják. A bükkősdi kőbányát érdemes fejleszteni, mészkővagyoma hatalmas, adottságai lehetővé tennék a gazdaságos üzemmenetet A tervek szerint felépülne itt egy ikeraknás mészégetőkemence, napi £0 tonna mészgyártás! kapacitással, s egy táptakarmányt előállító őrlőmű, amely 30 tonna tápot őrölne naponta. Ezeknek a terveknek megvalósításához azonban bányarendezést kellene végrehajtani, s gépesíteni a bányászkodást A beruházások összege elérné a 30—40 milliót Bárány-bánya: Itt naponta ebben az évben 70—75 tonna követ „hódítottak’’ el a természettől. A lapos kövek különösen járdaszegélyeknek alkalmasak. Sajnos, kézzel faragják. Fejlesztési terveiben gondolni kellene egy kőfűrész beállítására. A bánya jövőre 100—120 tonna építőkövet szolgáltat, s zúzóberendezést Is felépítenek területén. Kantavár: Az országban itt bányásszák egyedül a fekete mésckövet, a baranyai márványt. A kapacitás 1963-ban 10 ezer tonna volt, jövőre 12 ezret akarnak „lerobbantani”. Rendkívül kár, hogy a fekete mészkövet Pécsről Budapestre — onnan ismét Pécsre szállítják többek között. Hogyan lehetséges ez? ... Budapesten a Cementipari Vállalat megőrli a pécsiek „ajándékát”, majd visszaküldik a Pécsi Cementáruipari Vállalathoz. A mészkő ugyanis kiválóan alkalmas mintás cementlapok előállítására, s belső burkolásra. A következő esztendőben már szobrászati célokra is szállítanak tömböket, de jó lenne, ha Pécsett őrölnék, és innen küldenék szerte-széjjel. mert egy mázsa őrölt márvány 280 Ft-ba kerül. EGY ÉRTHETETLEN BERUHÁZÁS Kozár: A bányában felépítettek egy ikeraknás kemencét. mészégetés céljából. Felépítettek szociális létesítményt is, s ezzel aztán kimerült a keret, ötmillió fekszik a földön. A bánya üzemeltetését a megyei tanács vb 1963. októberében leállíttatta súlyos indokok alapján, s a beruházás kivitelezését is szünetelteti. Miért?... A kemencék építése teljesen „elfuserált” dolog volt, egyszerűen nem lehet' üzemeltetni. A terveket — bár nem kevesebben, mint 18-an készítették, potom 142 ezer forintért — nem lehet megvalósítani. A követ innen 13 kilóméterre kell szállítani, tehát, ami jönne a réven, elveszne a vámon. A népi ellenőrzési bizottság háromszori vizsgálat után sem tudott Jobbat ajánlani, mint a felelősök felelősségre vonását, ami azonban késik. Ebből a bányából tehát jövőre sem várhat az építőipar semmi „Jót”, azaz kellő minőségű meszet és kővet, Szamárkút: A klasszikus nevű bányában áll egy iker- aknás mészégető kemence és egy Hoffmann-rendszerű kemence. Egyik 60, másik 46 tonna követ eszik meg, a^az, enne meg naponta, ha lenne. A kemencék régi gazdái azonban mindig csak a tiszta követ bányászták, a meddőt soha, míg el nem érkezett az a pont, amikor a kő elfogyott. A kemencék kapacitása, bár a termelés már növekedett, korántstnes kihasználva A Pécsi Építőanyagipari Egyesülés ezt úgy oldotta meg hogy Ko- zárból szállíttatta több ki- lóméter távolságról a kővet, amelynek tonnája 32 forint szállítási költséget evett meg. így összesen 21350 tonna követ szállíttattak el 685 ezer forintért Jövőre itt át kellene építeni a szállítóvágányo- kat, befejezni a kemencékhez szükséges berendezések építését, de ez mintegy 3 millióba kerülne. A bányászkodást is gépesíteni kellene, de ehhez még több pénz szükséges. A HOMOK Erről már írtunk korábban, s kifogásoltuk, hogy Pécs helyett Pécsváradról szállítják, tetemes többletkiadást okozva a népgazdaságnak. Akkor a szakemberek Becző-bányá- ra hivatkoztak, hogy ott van elég, de december közepére ez is kimerült. Most a régi Lauber-bányát kotorják, de ott is csak öt hónapra való készlet van. Hogyan lehet a fenti körülmények figyelembevételével elvárni, hogy építőanyagiparunk a téli hónapokat felhasználva tartalékolni tudjon építőanyagokat, hogyan remélhetjük, hogy nem fognak a kőművesek a jövő esztendőben ücsörögni, hód homok, hol mész, hol kő hiányában? Egyetlen orvosság van csak, mégpedig: a) a régi. elfuserált beruházások helyrehozása; b) a kiváló anyaggal rendelkező bányák termelési kapacitásának növelése; c) a gépesítés. De sajnos, mindehhez pénz és pénz kell. A befektetés viszont itt megéri a „fáradtságot”, megtérül. Sürgős injekcióra volna szükség, hogy tavasszal legyen elég építőanyag. Az összes érdekelt vállalatok, tárcák és a tanács összefogására van szükség a probléma megoldásához (Az építőipar például a földgyaluk munkára adásával segíthet a homokbányán, az ÉPFU fuvarral támogathat, a tárca „verekedhet” az OT- nál jogos összegért, a vízkutató-fúrók a homokot deríthetnék fel.) Pécsett és a Mecseken sok kő van. Kőre mindig nagyobb szükség lesz, mészre, homokra még inkább. Kövön ülünk, értsük meg! Szflts István KÖZEL A SZÁZ SZÁZALÉKHOZ A Ruhaipari vállalat kilencvenkilenc százalékra teljesítette éves tervét. Az ez évi feladatokat már az egészségesebb körülmények között végezhető fokozottabb műnk A noz ^ méretezték. szá -a József Attila utcai új üzem adta lehetőségekre. Mivel a ^tözés vsak júliusban. v7lt k felt%tel hárommillió forint lemaradást Jelentett a termetesben. A Jó átszervezéssel, megfelelő munkafeltete lekkel az év végére sikerült meg közelíteni a száz százalékos terv teljesítést. Cukorkon Rohamosan nő a cukorfogyasztás - Kedvező exportlehetőségek Tíz százalékkal több cukorrépát vár Baranyától a gyár Megkezdődték a szerződéskötések a cukorrépa termesztésére. A pécsi, siklósi és pécs- váradi járásban a jövő évi terv 65—70 százalékára már szerződést kötöttek a tsz-ek, az ütem tehát nem mondható rossznak. Mégis elgondolkoztató, hogy’ több szövetkezet — a lotthárdi, szabadszentkirályi, baksai tsz stb. kevesebb területet szán cukorrépára, mint ebben az évben. Itt tehát csökkenteni akarják a terület nagyságát, a megye cukorrépa kvótáját viszont tíz százalékkal megemelték. CuVorkon'unktúra világszerte Az emelést világgazdasági és hazai fogyasztási adatok indokolják. Széles körökben ismert, hogy ebben az évben Kőművesek Somágíelőn Felhívjak a közületek és lakosság figyelmét, hogy töltőtolljavító és golyóstoll töltő szervizünket Jókai tér 9. szám alatt megnyitottuk. L PÉCSI VEGYESIPARI VÁLLALAT A város fölött terjengő tejszínú ködbe az erőmű kéményének szürke füst je mosódik. Aztán a köd felszáll és nyújtózhatnak a komlói házak, melyek úgy állnak itt, mintha egy óriás szeszélyes kedvében kockákat szórt volna szét a dombokra. Azt hiszem, így jutott most hat darab ezekből a kockákból Somág-tetöre is, hogy majd jövőre 306 lakás formájában átadhassák a bányászoknak. Persze a kapukulcsot nem mostanában reszelik az itteni ajtókba. mert a legtöbb épületnél még alapoznak. Szédületesen nagy „felhajtás” van, a teknős dömperek akár vakondok túrják magukat a földhányások alá, ott hatalmas sárga rögöket emel rájuk a szállítószalag, pótkocsikról födémeket emelnek le, arrébb szinteznek, míg az előttem lévő gödörben japáner kerekei ropognak a beton súlya alatt. Kutya hideg van, ősszeiitném a kezem, de Irénke, aki a főépítésvezetőségtől kísért fel, pulóverben, hajadonfőit, nyakán, egy átdobott sállal, mosolyog. — Nem fázik? — Nem. Pirkovits Károly művezetőn azért jó meleg pufajka feszül és bundás sapka, — hiába: foga van az időnek. — Különösen reggel kínlódunk sokat — magyarázza —, befagy a homok, a betonkeverő, dér borítja a téglákat. Hétkor kezdünk az utasítások szerint, de csak elméletben. Mire felmelegítik a vizet, megkeverik a maltert, bizony kilenc óra felé jár a mutató. Pedig reggel négykor bejön egy emberünk, tüzet rak, de hiába, hat-hét fokra lehűl a levegő. — Miért nem takarják le a homokot, a cementet? — Mivel? Nádpadló nincs. Nem kapunk. Később a főművezető is erre panaszkodik. — Téglából is akadt hiány — folytatja —, nagyméretű téglából. Pécsett nincs megint homok. Fene se tudja, mikor megy itt minden rendesen! Körbejárjuk a leendő épületek helyét, Pirkovits a domb tetejére mutat. — Ott is házak lesznek, legyező alakban végig... Egyelőre háromszázat, majd összesen ötszázhat lakást építünk. Ezek három emeletesek lesznek, de arrébb nyolcemeletest is építünk. Nagy optimizmus kell így felvázolni a jövendőt, ehhez az építők jól értenek, s azt hiszem ezt is szeretjük bennük. Egyelőre a felbolydult domboldal csatatérhez hasonlít. Az egyik épületnek már embermagasságot meghaladóan állnak rozsdaszínű falai s a leendő szobába maltert „trógliz- nak” a segédmunkások. Ezen a házon Standt András brigádja dolgozik. — Hat órát tudunk dolgozni egy napból, de ezzel is elégedett vagyok — közli az egyik téglakupacot vizs- gálgatva a brigádvezető. — Ügy határoztak, télen is folytatjuk a lakóházépítést, ha csak nem robban le nagyon az idő. Standt bácsi idős mester, huszonhat óta kőműves, sok emeletet megmászott már az álláson, sokszor megcsípte arcát a fagy, megvert* a mákszemnyi há, A kőművesek között asz- szonyok is láthatók, de ők segédmunkások. Az egyik kendős, overallos asszony belemeríti a serpenyőt a malterba és szakértő kézzel teríti a téglasorra. — Ez is a segédmunkás kötelmei közé tartozik? — kérdem Bézsenyi Istvánné- tól, aki meglepetten egyenesedik fel. — Nem,.nem tartozik oda, de én szeretem ezt a munkát. Tudja ... ' valamikor régen, átképzös voltam. Kőműves átképzés. — Mikor? — Még negyvenkilencben. A Czukor Anna mellett dolgoztam. Ügy mondja ezt, mint katonák, amikor a háborúról mesélnek. Büszkén, elégtétellel hangjában. — Az egész brigádunk sztahanovista volt. Sóhajt, forgatja kezében a fandlit. — Azt hittem akkor, nem is állunk meg. De ránkszakadt egyszer az állás. Gerinccsigolyatörésem volt. Abbahagytam a munkát. Később férjhez mentem, gyerekem született. Elmentem bányakonyhára dolgozni. Azt hiszi könnyebb? — Csodát! Visszajöttem ... Nem, nem fázom, megszoktam. Sokan röstellik felvenni a munkaruhát. Poros, malteros. Engem nem érdekel. Culáger? — Hát még az is, szívesen! Birkóznak a hideggel, az anyaghiánnyal, a faggyal az örökké szabadban dolgozók, a kőművesek Somág-tetőn. Nehéz hónapok előtt állnak, de voltak itt már Komlón kőművesek előtt nehezebb napok is. Mégi* felépültek * házaki cakónkon junktúra kezdődött világszerte, s a répacukor ára többszörösére emelkedett a világpiacon. A külföldi fogyasztópiac, elsősorban nyugat bármilyen mennyiségű cukrot átvenne Magyarországtól. Ezzel párhuzamosan a hazai cukorfogyasztás is rohamosan emelkedik. Az 1934—1938 közötti évek átlagában 10,5, 1950- ben 16,3, 1960-ban 26,6, 1961- ben 27,8 kilogramm cukor volt az egy lakosra eső fogyasztás. Még gyorsabb a csokoládé és csokoládéfélék fogyasztásának növekedése. A hazai kiskereskedelem csokoládéból és csokoládéfélékből 1950-ben 2000. 1960-ban 8000, 1962-ben pedig 10 ezer tonnát, adott él. A leírtak után már érthetőbb, hogy miért lett oly fontos ügy a cukorrépa termesztés országszerte. És az is, amit Kaiser Ervin, a Kaposvári Cukorgyár termelési osztályának vezetője mondott: a Baranya megyei tsz-ek ebben az évben 6 ezer holdon csaknem 9000 vagon cukorrépát termeltek. A jövő évben 6600 holdról várunk cukorrépát Baranyából, és szeretnék, ha a megtermelt cukorrépa mennyisége elérné a 10 ezer vagont. A cukorgyár osztályvezetője hozzáfűzte, hogy a megye sík járásai — siklósi, sellyei, szigetvári és a pécsi járás déli része — kiválóan alkalmasak cukorrépa termesztésére, sem jó talajban, napfényben illetve csapadékban nincs hiány. Ehhez még annyit tehetünk hozzá, hogy Elekes József, a Kaposvári Cukorgyár termelési felügyelője szerint még a hegyes vidéken is jól fizet a cukorrépa, ha szakszerűen termelik. Az adatok, amit mondott, meggyőzők: a szederkényi Karasica Gyöngye Tsz-ben 234, a kék esdi tsz-ben 173 mázsa cukorrépa termett holdanként, 60 illetve 20 holdas területek átlagát számítva. Még a jjüspöklaki tsz is megtermelte a maga 70 holdján a 148 mázsás átlagot. Bosszantó terméskiesések A megyei tsz-átlag kevés híján 150 mázsa volt ebben az | évben. Az országos átlagnál jobb ugyan, Baranyában viaszon t nagyobb terméshozamot is elérhettünk volna, ha a fcer- ! veket nem keresztezik bosz- ! szántó mulasztások illetve melléfogások. Néha egészen aprónak látszó dolgok ütötték el a szövetkezeteket a magasabb terméssel járó több jövedelemtől. Minderre az egymás mellett i fekvő tsz-ek eredményeinek összehasonlítása világít rá a ! legjobban, amelyeknél — I szomszédosak lévén — gyakorlatilag még a talajviszonyok is azonosnak mondhatók. Baksán például 181 mázsa, a szomszé- ! dós Görcsönyben pedig 126 'mázsa termést takarítottak be, mindkét helyen 50 hold átlagában. A különbség fő oka: a baksai cukorrépa őszi szántásba került, a görcsönyi pedig tavasziba. Boda és picsórd példája is tanulságos, amely annyira szomszédos, hogy egy tsz-elnök irányítja mindkét gazdaságot. Mégis: Bicsérden 188 mázsa, Bodán pedig csak 136 mázsa volt az átlagtermés. Mindkét helyen őszi szántásé földbe került a mag« csak abban volt eltérés, hogy Bicsérd a vetés előtt a talajt fogasolta, hogy a kiszáradástól megvédje, Boda viszont nem tette ezt. Máshol a késői vetés okozott bajokat. A pellérdi UJ Barázda Tsz-ben például 78 mázsát termeltek 65 hold átlagában, a többi között azért« mert későn került a földbe a mag. A hasonló adottságú szentlőrinci tsz-ben — ahol nem követték el ezt a hibát — 226 mázsa volt a® átlag. A Szentlőrinccel szomszédos Szabadszentkirály viszont főként azért maradt el 121 mázsás átlagával, mert későn egyeltek, így a földbenhagyott répa csökött maradt. És sorolhatnánk még a hibalehetőségeket, akár a betakarítást nézve is. Több szövetkezetben ugyanis még ma is lovasekével szántják ki a cukorrépát, ahelyett, hogy a traktorvontatta, speciális kiemelőszerkezetet használnák. Következmény: a cukorrépa 15—30 szá-. zaléka a földben marad, mert a lovaseke nem képes olyan mélyre hatolni, amilyenre a répa hasznos gyökere leér. A cukortartalmú gyökér alsó része tehát a földben marad kihasználatlanul. Magas jövedelmet biztosit A cukorrépára egyébként nemcsak a népgazdaságnak van szüksége, termesztése igen kifizetődő a termelőszövetkezetek számára is. Amint a Kaposvári Cukorgyárból közölték, 1 mázsa cukorrép»áért 42 forint pénzt, 65 kilogramm — a takarmányrépával egyenértékű — .nyersszeletet vagy 3 kilogramm szárazszeletet. — amelynek keményítő- és fehérjetartalma igen magas — illetve 0,5 kilogramm melaszt adnak. A melléktermékek forintértéke 3,65 forint, az 1 mázsa Cukorrépáért nyerhető összforintérték tehát 45.65. A szakemberek szerint 110 mázsa holdankénti hozam fizeti ki az önköltségét, 150 mázsás átlagos termést számítva tehát a hátramaradó 40 mázsa értéke — 1826 forint — a szövetkezet tiszta jövedelme marad. Igen magas összeg, ha arra gondolunk, hogy a kukorica esetében mindössze 300— 500 forint tiszta jövedelemre lehet szert tenni egy hold után, a Terményforgakni Vállalat árain számaival)
