Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-03 / 282. szám
nua.M* O 5 A társadalmi közigazgatás n o a szigetvári járásban Új szobrok készülnek Komlóra Komlón, a Zobák-aknai művelődési ház előtt állítják majd fel Búza Barna „Zenélő fiatalok” című kútszobrát. A két méter 20 centiméteres nagyságú ezüsttel borított alumínium szobor tervek szerint 1964 tavaszára készül el. A budapesti Műegyetem melletti új lakótelepet díszíti majd az ugyancsak két méter 20 centiméteres nagyságú mészkőszobor, mely Irinyi Jánost ábrázolja. A művész korrigálja a „Zenélő fiatalok” gipszmodelljét. Bevált a svéd sertés szerveztek 198 taggal és megalakították a társadalmi ünnepeket szervező albizottságo kát is. Csak ebben az évben 24 névadóünnepséget, 34, az egész falusi társadalmat megmozgató házasságkötést és három temetést rendeztek a járásban. A községekben létrehozták a Tiszta udvar — rendes ház mozgalmat szervező, értékelő és ellenőrző bizottságot, de mennyivel hasznosabb, a lakosság széles körét érintő lenne. ha megalakulnának most már a tartási és életjáradéki szerződéseket ellenőrző albizottságok, hiszen a polgári peres ügyek zömét éppen az ilyen vitás kérdések rendezése jelenti. Az albizottság a falun belül elintézhetné a vitákat és megtakarítanák a sok pereskedést, szaladgálást, családi viszályt. Vagy jelentőségében nem marad mögötte a birtokvitákat elrendező albizottság, a hagyatéki leltározásokat végrehajtó albizottság, a falusi vendéglátó egységeket és boltokat ellenőrző társadalmi bizottság, amelyben olyan személyek vehetnének részt, akik maguk is „szenvedő alanyai” a hagyatékinak, kereskedelemnek, birtokvitáknak, így saját tapasztalataikkal felvértezve működhetnének közre az albizottságban. jobb munkáját saját, gyakor lati tapasztalataikkal. Példán az alkoholizmus elleni társa dalmi bizo'ts ágban haszno szolgálatot tehetnének azok a asszonyok, akik sokszor közvetlenül érzik az alkohol káros hatását a családra, a cyer I meknevelésre. Ugyanakko ebben a bizottságban mindössze három asszony tápot helyet. A társadalmasítás gondolata új, az eddig megtett út helyes. Most a csiszoláson és fejlesztésen a sor. hogy miné több feladatot bízzunk a lakosságra, azokra a választó- polgárokra, akiknek különben nem lenne hivatali kötelessége az ilyenirányú tevékenység. Ne egyes, jól dolgozó szakemberek, aktivisták elfoglaltságát, funkcióját növeljük hanem arra törekedjünk, logy minél többen csatlakozzanak a társadalmi közigazgatás gondolatához és tevékenységükkel, javaslataikkal „zólja- nak bele a közügyek intézé- séfo’G. Gáldonyi Béla Drámaírók találkozója A Nemzeti Színház író barátainak köre hétfőn találkozót rendezett a szocialista drámaírók múlt héten lezajlott nemzetközi konferenciája alkalmából hazánkban tartózkodó bolgár, csehszlovák, jugoszláv, német, román és szovjet drámaírók tiszteletére. A vendégeket a színház tanácstermében Malonyai Dezső gazgatóhelyettes üdvözölte, majd Osváth Béla a dramaturgia vezetője ismertette a Nemzeti Színház múltját, törekvéseit, műsorpolitikáját. A megjelent külföldi és magyar írók hosszan elbeszélgettek a közös színházi kérdésekről. A Budapest-pécsi 6-os fűútvonalon Dunaföldvár közelében megszűntették a sok balesetet okozó terelőkorongot. Az eddigi körforgalmú utat középen, a főútvonal irányában átvágták, átépítették, s átadták a forgalomnak. Bányász Kulturális Napok Kom ón Az utóbbi időben a sertés- állomány javítása érdekében több fajtát próbáltak Magyar- országon meghonosítani. Ezekből a kísérletekből Baranya is kivette a részét — főleg a Bólyi Állami Gazdaság Szie- bert pusztai telepe. Elsőízben a rendkívüli jótulajdonságokkal rendelkező dán lapály fajtával kísérleteztek. Ez a fajta azonban nem bírta jól a magyarországi hőmérsékletingadozást és a rendkívül magas fehérjeigényét sem tudták jól kielégíteni, ezért kiselejtezték ezt a fajtát Sokkad jobban bevált a második kísérlet a svéd, nagy, fehér sertésekkel. Ez az „óriás-sertés” (egy koca átlagsúlya 180—200 kiló) nagyon szapora, jó a takarmányértékesítése. A távolabbi tervekben szerepel, hogy ezt a fajtát a Dunántúl tlralkodó sertésfajtájává teszik — egyelőre azonban a megfelelő technikai és egyéb feltételekkel nem rendelkező tsz-ekben nem foglalkozhatnak ennek a sertésnek a tenyésztésével, mert különleges gondosságot és jó körülményeket igényel. Tanácsaink nemcsak várják, hogy a választópolgárok beleszóljanak a közügyek intézésébe, kimondják véleményüket, javaslatokkal támogassák az állami, a közpénzek helyes felhasználását, hanem erre módszeresen serkentik is a lakosságot azzal, hogy bevonják az egyes államigazgatási feladatok megoldásába. Túl azon, hogy a tanácstagokból állandó bizottságokat szerveznek, mellettük létrehozzák a szűkített feladatokkal megbízott albizottságokat, majd a különleges, csak meghatározott időre felkért ideiglenes | bizottságokat, míg a nagyobb, | átfogó, hosszabban tartó ellenőrzések, megbízatások a társadalmi bizottságokra hárulnak. Erről tárgyalt a napokban a szigetvári járási tanács ülése is. És ez a tény egymagá- I ban is dicséretes, mert fon- ! tos az, hogy a járási tanács legfelsőbb fóruma néha megvizsgálja, hogyan működnek a társadalmi bizottságok és rajta tartsa a kezét azokon a feladatokon, amelyeket a különféle bizottságoknak kell meg- oldaniok. Az államigazgatás társadalmasítása, a dolgozók részvétele a közügyek intézésében a szigetvári járásban is jól halad, és a tanácsülés vitája sok hasznos gondolatot ébresztett. Jó dolog, hogy a járásnál is törekednek a társadalmasításra, de mégis az a helyesebb, a gyakorlatban is jobb, ha lent — hivatalos nyelven az I. fokú hatóságoknál — a községi tanácsok mellett hívják életre a társadalmi bizottságokat. Ott, ahol a tanács közvetlenül és mindennap érintkezik a választókkal, ahol a legtöbb feladatot kell nap, mint nap megoldani. Persze, van erre sok jó példa már a szigetvári járásban is. A községi pénzügyi állandó bizottságok mellett 33 takarékossági albizottság működik 165 taggal, és csak elismerően lehet szólni munkájukról. A népművelési és oktatási állandó bizottságok is 33 gyermek- és Ifjúságvédelmi albizottságot A tórsadalmi bizoitság nevében hordja, hogy a társadalom széles rétege és nem p»edig funkcionáriusok a tagjai. Ámde a szigetvári járási tanács ülésén elfogadott kilenc bizottság 71 tagja közül 22 tanácsi dolgozó, 6 orvos, a többiek zöme is vezető beosztású elvtárs, akinek szinte hivatali kötelessége elvégezni azokat a feladatokat, amelyeket a társadalmi bizottság ellenőriz, támogat. Hol van hát akkor a társadalmasítás? A tanács, a vállalatok, a Vöröskereszt, a kórház és az iskolák maguk hatáskörében szervezzék meg a gyermekvédelmet, az alkoholizmus elleni küzdelmet, a börtönből szabadultak elhelyezését, az utógondozás ellenőrzését, míg a társadalmi bizottságok támogassák, segítsék elő a hivatali szervek Csaknem két hete folyik s december 7-ig tart Komlón a Bányász Kulturális Napok elnevezésű rendezvény-sorozat. Több kiállítás nyílt, illetve nyűik a Bányász Kulturális Napok keretében. A mániái művelődési otthonban Bányászok harcai címmel, a MTH vájártanuló intézetben A XX. század festészete címmel, a gesztenyést munkásklubban Bányász képzőművészeti szakkörünk alkotásaiból címmel ny it kiállítás, december 1-én pedig a komlói Május 1 Művelődési Házban nyitnak kiállítást Móka István komlói származású festőművész alkotásaiból. A mecsekfalusi művelődési otthonban fotókiállítást rendezett a Május 1 Művelődési Ház fotoszakköre, a díszítőművészeti szakkör pedig Szászváron állította ki műveinek egy részét. Szellemi vetélkedők is szerepelnek műsoron. Milyen lesz városunk címmel gyermekek részére rendeztek szellemi vetélkedőt, az új munkás- szálláson pedig „Mit tudsz Komlóról?” címmel tartanak vetélkedőt, amelyen szemléltetésül a bányász filmstúdió által készített kisfilmeket, múzeumi tárgyakat, könyveket, térképeket használnak fel. A Bányász Együttes énekkara és irodalmi színpada Kossuth- bánya szocialista brigádjainak ad jutalomműsort, az új kö- könyösi könyvtár megnyitása alkalmából író-olvasó találkozót szerveztek Kende Sátjdor és Cyenis József pécsi írók részvételével, a csillagászati szakkör távcsöves csillagászati bemutatót tartott Mecsekjá- nosiban, a Bányász Kulturális Napok utolsó rendezvényeképpen pedig jutalomműsort adnak a nyugdíjas bányászoknak. SZÁZAN A TELEPEN ÜL A véméndi külső WkoBa lényegében egyetlen szükségtanteremből áll. Huszonöt tanuló jár ide, közöttük tíz cigánygyerek. Ezen a napion hatan jöttek iskolába. A cigánytelepjén húsz iskolaköteles gyere* van. Mind alsós. A húsz közül öt szinte állandóan igazolatlanul hiányzik. A felszólítás nem sokat használ, mert kifogás mindig akad — majd jön a gyerek, most nincs cipője, nem tud magyarul, időközben megsüketült... If j ú Monoszlai Endréné, a külső iskola tanítónője a múltkor váratlanul lement a telepre, hogy megnézi a süket gyereket. Persze, hogy nem volt süket. — Vegyétek elő az olvasókönyvet! — mondja Monosz- lainé, miután elég nehezen, de viszonylagos nyugalmat teremtett az osztályban. Nincs mindenkinek olvasókönyve. Tegnapelőtt a tanítónő hazaküldte az egyik ci- gánynebulót — addig nem jöhet iskolába, amíg a szülei meg nem veszik neki az olvasó- meg a szám tankönyvet. A gyerek " félóra múlva visszajött. a kezében szorongatta a pjénzt. — Az apukám nem tudta, hogy könyv is kell... i Végignézek a telepi gyerekeken eléssé ágrólszakadtak. A szülők lényegesen jobban öltözködnek. Orsós MiSka felel. A paciban áll, egy kissé előredől, töri a fejét. A ruhája olyan, mintha rádobták volna, a nadrág madzaggal van megkötve. Az apjrófogú Balog Matyi bizonytalanul felemeli a kezét, jelentkezik. Egyszínű matróztrikóban van. Itt benn nagyon kellemes a hőmérséklet, de kinn ... Orsós Erzsi egykedvűen ül a padiban. A méretekről ítélve úgy látom, hogy a bátyja zakóját viseli ... Olvasás. Azután számolás tízig. Egytől tízig egyénileg is eléggé könnyen megy, visszafelé csak kórusban ... Mo- noszlainé panaszkodik, hogy a cigánygyerekek összetépik a könyvet meg a füzeteket. A szülök időnként bejönnek hozzá, hogy fogja szigorúan a csemetéket, de a füzeteket meg a könyvet otthon tépik szót, a testvérek közreműködésével. Hallgatom a feleleteket, és közben eszemfoejut, hogy mennyi féle díjról hallattam már, de a pjedagógustürelem díjáról még nem. Ha lenne ilyen, az egyik évben feltétlenül Monoszlainénak kellene odaítélni. Meg a többi pedagógusnak, akik a cigánygyerekeket tanítják. A cigánykérdés végleges megoldásának legfontosabb kulcsa — az iskola. A felnőtteken túlságosan sokat már nem lehet változtatni, illetve alapvető változásokat nem nagyon várhatunk, viszont a gyerekek. A cigányok általában nagyon szeretik a gyerekeiket, van bennük valami vad, ősi ragaszkodás — amit ugyan felhígít egy „diplomatikus szempont", a tetemes családi pótlók, családonként sokszáz forint havonta — viszont erre a ragaszkodásra nem lébet a cigánygyerekek Jövőjét alapozni. A cigánygyerekeket szinte az értelem első pillanatától kezdve szervezetten hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy bizonyos alapvető kategóriák szerint kell élni. Amelyik gyerek az iskolában, a napköziben megszokja és megérti a beosztásokat, a rendes ruhát, a rendszeres étkezést, a tudás és a magatartás jelentőségét, az könnyen és természetesen megérti azt is, hogy mindezek váltóp>énze a felnőtt korban a becsületes, helytálló munka. Dolgozni fog azért, amit gyerekkorában megszokott. Az év elejéin sikerült öt cigánygyereket a szó szoros értelmében „beszervezni” az óvodába. A szülők húzódoztak. Egyesek szerint a napi egyforintos térítés miatt, mások szerint egyszerűen idegenkednek, erős bennük a kisebbségi érzés. Az öt közül mindenesetre négy hamarosan elmaradt, a helyük ma is üres az óvodában. Az iskolai napközi kapacitása negyven fő, ide hat cigánygyereket vettek fel. Tízórait, ebédet, uzsonnát kapjnak, pedagógus felügyelete mellett készülhetnek a következő óráikra, és a többi. A tanulmányi eredmények bizonyítják, hogy a napközis cigánygyerekek tanulásban is, magatartásban is lényegesen többet nyújtanak, minit azok, akik az iskolánkívüli időt a telepein töltik. A napközis elhelyezés teljes megoldása helyi erőből pillanatnyilag lehetetlen, de a megyei tanács segíthetne ebben. Tizennégy cigánygyerekről van szó, akik számára alapvető fontosságú lenne a napközis elhelyezés. A jelenlegi helyzetben az értelmes gyerekek is könnyen elkallódnak. A végleges megoldások szempontjából számunkra a fiatalok a legfontosabbak, akik már a szocialista építés fejlettebb időszakában, a korszerű technika kíséretével nevelkednek —, de Vémónden a felnőttekről se mondanak le. A felnőtt cigányok két csoportban, heti hat napon át, minden este hattól kilencig az alapismereti tanfolyamokon vesznek részt. Tizenhárom férfi, nyolc nő. Azt mondja az egyik tanár — higgyem el, hogy ebben a felnőtt oktatásban a pedagógusok számára van valami goiigotaszerű. Meghallgatom a pjéldákait és elhiszem. Előfordult, hogy a féríi- osztályban a tizenhárom tanulóból öt részegen jött az iskolába. Randalíroztak, haza kellett őket zavarni. Azután. Este nyolckor az egyik cigány- asszony kétségbeesetten bekiabál az ablakon: „verekednek a telepen!” A tizenhárom férfi pillanatok alatt kirobogott a tanteremből, a tanár tehetetlenül nézte ókét De végülis a tizenhárom cigányember elvégezte az első évfolyamot. Volt közöttük négyesrendű is. Választhattam volna kevésbé bonyolult és ellentmondásos cigánytelepet is a megyében, és akkor egyértelműen megnyugtató élményekről számoltam volna be ebben a riportban, de kérdés, hogy az ilyen egyértelműség valóban megnyugtató volna-e? Ismétlem: a párt, állami és tömeg- szervezetek vezetőinek erőfeszítéseivel nincs baj, munka- energiájuknak körülbelül húsz százalékát a helyi cigánykérdés köti le. A fejlődés egyelőre egy kissé lassú, de határozott. És természetesen bonyolult. Az egyik telepi fiatalasz- szony elment az orvoshoz. Terhességmegszakítás —, de kérte, nagyon kérte: tartsák titokban ... Elég sok közöttük az irigy. Árulkodnak egymásra, van közöttük, aki éppen emiatt akar beköltözni a telepről... Sok alapvető dologról nincs is elképzelésük ... Nem lopnak. Hosszú évek óta nem volt itt olyam bűntény, amit véméndi cigány követett volna el... Az asszonyok, ha behívják őket valahol a házba, a szék helyett a földre ülnek ... Van egy különös „elvük”, ami három pontból áll, és csak annak mondják el, akit nagyon megszeretnek. Az „élv”: a cigányember a következő okok miatt magasabbrendű a másiknál — mert munka nélkül is meg tud élni, mert senki se tud úgy hazudni, mint ók, mert minden cigánynak kitűnő zenei érzéke van. Különös „élv”, de én fonáksága ellenére Is érzek ebben valami ösztönös törekvést. Szerintem ez is energialehetőség... A többségük elmaradott, időnként az elhalt öregek szellemét látják — itt volt a szellem, nyomta nyakamat — panaszkodnak ... Még mindig félnek, időnként elhatalmasodik bennük a kisebbségi érzés. Azt mondja az egyik értelmes cigányfiatalember Szabó László párttitkámak, aki nemcsak tanácstagja, de „nevelőapja” is a véméndi cigányoknak: — Elmegyek Palotabozsokra a bálba. — Menj. — De mit szól a rendőr? — Mit szólna? — Cigány vagyok. — Na és? A cigányfiatalok egy rr ■ ma már ren^-^resen feljá- - pártklubba, a KISZ fiatalok közé. Televíziót néznek, folyóiratokat lapoznak, öle már érzik, látják, hogy az életben van valami más is, mint a telep, a bablevesek meg a kártya, és ennék a „valaminek’* nagyön erős vonzása van. Az alig több, mint száz véméndi cigány fejlődése a tényekkel pon tos an nyomonkö- vethető. Az bizonyos: ha rajtuk múlt volna, még ma is az erdőben élnének. A telepet ők építették fel a falu szélén. Az nem sokat von le a dolgok értékéből, hogy az építkezés elején megtörtént: rendőrnek kellett a napi tizenkét cigányt munkára kísérni, és mire a telepre értek, a fele megszökött. Amikor a telep felépült, napokig morogtak, hogy miért magas az ajtó, így nem kell meghajolni, miért magas a mennyezet, sakkal több tüzelő keÚ... Minden furcsa volt nekik, azután megszokták. Először a földön aludtak. Azután priccsen. Azután szalmazsákon. Azután szekrénybe rakták a holmijukat, és fényképeket szegeztek, a falra... Az ember fejlődése, különösen ha olyan messziről jön, mint a véméndi cigányok — lassú és időnként meghökkentően bonyolult. A cigány- kérdés teljes megoldása nem rohammunka. Ezt türelmesen, mély humanizmussal és egyenletesen kell csinálni, de bizonytalan elnézések nélkül. Vagyis — szocialista módon. Végül pedig köszönet Kálecz István iskolaigazgatónak, Szabó László párttitkárnak, Gruber Ferenc tanácselnöknek és másoknak, akik hozzásegítettek. hogy őszinte és tárgyila- ’• éne! adhassak a vámén- ’: ’ j ' ?! 'P életérőL Thiery Amid \ I j
