Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-28 / 302. szám
DECEMBER 88. NlAPtÖ 3 1963-ban továbbfejelitek a megye állami gazdaságai Országosan kiemelkedő búzatermés — Megszűnt a kukoricakapálás Dudás József elvtárs, az Állami Gazdaságok Baranya megyei Igazgatóságának vezetője nyilatkozott munkatársunknak a baranyai állami gazdaságok 1963. évi gazdálkodási eredményeiről. Az állami gazdaságok igen fontos szerepet töltenek be megyénkben: a szántóterület 17 százalékán gazdálkodnak, s évente több tízezer hízottser- -tést, hízottmarhát, többmillió liter tejet, és sok-sok vagon búzát tesznek a népgazdaság „asztalára”. Ami megépült, s ami nem Az első kérdés, amit Dudás elvtársnak feltettünk, a beruházásokra vonatkozott Az Igazgató válaszában elmondotta, hogy a megye tíz állami gazdasága több jelentős létesítménnyel gazdagodott ebben az évben. Csak a fontosabbakat említve: felépült 39 sertésfiaztató, összesen 1090 férőhellyel, több mint tízmilliós költséggel bővítik és korszerűsítik a villányi szőlőfeldolgozást. Felépült még a megye tíz állami gazdaságában két hatvan vagonos raktár és 10 kuko- ricagóré, egyenként szintén 60 vagonos űrtartalommal. Ugyancsak ebben az esztendőben 30 traktorral és számos munkagéppel gyarapodtak, amire már nagy szükségük volt, mert a gépek tavaly elöregedtek, ötven millió forintot költöttek csupán gépekre, s 43 milliót szántak a már említett, nem gépi jellegű beruházásokra. Sajnos, az utóbbiakból csak 79 százalék realizálódott. Így alig kezdtek hozzá az egyik 300 férőhelyes tehénistálló építéséhez, és hozzá sem- fogtak a Pécsi Á. G. irodaházának építéséhez, mert a kivitelező, a Baranya megyei Építőipari Vállalat a kapacitáshiányra hivatkozik. Ilymódon jóval több és nagyobbmérvű az átmenő beruházás, mint eredetileg szánták. Több húg, kevesebb tej Második kérdésünk a termésátlagokra, illetve állat- tenyésztési hozamokra vonatkozott. A növénytermesztésről szólva Dudás elvtárs elmondotta, hogy a hosszára nyúlott tél, illetve szárazság miatt nem sikerült elémiök a tavalyi eredményeket. Így búzából 18,3 mázsát terveztek, ezzel szemben 15 és félmázsa volt a tényszám. Megjegyezzük, eredményeik még így is több mint 5 és félmázsával haladják meg a megyei termelőszövetkezeti átlagot, s az állami gazdaságok viszonylatában is Baranyában termeltek a legtöbbet. Az állami gazdaságok országos átlaga ugyanis nem haladta meg a 14 mázsát. Ami az állattenyésztési hozamokat illeti: 35 és félezer 110—120 kilós hízottsertés leadását tervezték, s ezerrel többet adtak át az Allatfor- galmi Vállalatnak. Vágó- és hízottmarháöfel 6407 darab 550 kilós állat volt a terv, s ezzel szemben csaknem hétezer lett a tény. A gazdaságok és a világszínvonal Harmadik kérdésünkben arról érdeklődtünk, hogy hol tartanak ma a baranyai állami gazdaságok a világszínvonalat tekintve. A növénytermesztésről szólva Dudás elvtárs megemlítette, hogy a napokban tért vissza jugoszláviai tanulmányújáról. Azt tapasztalta, hogy az ország északi részén, illetve mezőgazdasági szempontból legfejlettebb vidékén kenyérgabonából és kukoricából 60—60 mázsás szemestermést Js elérnek hektáronként. Ez H—30 mázsás holdankénti hozamnak felel meg. A jugoszlávok főként az Intenzív műtrágya felhasználásnak köszönhetik a kiváló eredményt. Tekintve, hogy az Eszék-kör- nyéki földek talajtani szempontból nagyjából azonosak a dél-baranyaiakkal, illetve az éghajlati viszonyokat tekintve sem lehet számbavehetö eltérésről beszélni, az előbb említett számok számunkra is iránytmutatóak. Mint ismert, as élenjáró sertéstenyésztő országok 3,5 kilogramm szemesterményből állítanak elő 1 kilogramm sertéshúst. Állami gazdaságainkban 4—4,5 kilogramm kell még ehhez, ami ugyan jobb a tsz-ek 5 kilogrammos átlagánál, a szükségeshez mérten azonban kevés. Ami pedig a tejet illeti: a baranyai gazdaságokban 3100 litert fejnek egy tehéntől átlagosan évente. A tavasszal dánok jártak az igazgatóságnál, és azt állították, hogy náluk 3500— 4000 liter az átlag. A gyapjúhozamot tekintve 4,5 kilogramm jó minőségű termék az évi tényszám. Körülbelül ennyi a világszínvonal is, e téren haladtunk tehát a legmesszebbre. Nyereségrészesedés és lakás Az Igazgató közölte, hogy új agio- és zootechnikai eljárások bevezetésével, illetve elterjesztésével kívánják mind jobban megközelíteni a sokat emlegetett világszínvonalat. így például ebben az évben a kukorica csaknem 100 százalékát vegyszeres gyomirtással termelték, gyakorlatilag tehát nem kapáltak. A szénaszárításnál 80 százalékos volumennel áttértek az állványos, illetve hideglevegős szárítási módra. A széna minősége ezáltal annyit javult, hogy mintegy 1 millió liter tej előállításához szükséges fehérjét óvtak meg az időjárás káros hatásától. Az állattenyésztésben minden állatnál bevezették a tápok, illetve takarmánykoncentrátumok ete tését (ennek köszönhetők jó hizlalási eredményeik!), s ezenkívül nagy tojáshozamú te- nyésztyúkállományt alakítottak ki Bárban. A dolgozók általános helyzetével kapcsolatos kérdésre felelve az igazgató közölte, hogy a dolgozók átlagos keresete mintegy 5 százalékkal A finom szénpor mindent belep az újhegyi mosómű környékén, szürkés már a tegnap leesett hó is. A hatalmas üzem monoton egyhangúsággal dolgozik. A kötélpályáin ütemesen gördülnek a teli csillék, vagonokat tolatnak, havat dobálnak és „sarabolják az iszaptavakat”. A mosó alatt csille- szerelvényt huzatnak és ömlik az iszapszén a szállítószalagra, amely a vasúti kocsikba továbbítja a közkedvelt oécsi slammot. Arrébb fuvarosok kiabálnak, mérgelődnek a lovakkal, a kocsik oldalán folyik a fekete lekvár, $ az egyik speditőrnek eltörik a rúdja. Ez aztán a méreg, a kocsis pokolba kívánja az egész világot A sliaimmrakók legalább úgy mérgelődnek, mint a kocsis. A kemény hideg miatt altig, bírnak a kis csillékkel. A kifolyt slamm ráfagy a kerekekre, a deszkaoldalt:-a, de ami tenne van, azt is csákánnyal verik ki a szalagra. Kínosam nehéz munka, kiváltképpen ilyen időben. ElinduMc a keskeny kisvasút mellett a tavakhoz. Hét egyforma iszaptó sorakozik a gőzölgő palahányó tövében. Az egyikbe folyik a fekete lé, a másikból saraboló segítségével vonszolják a fekete latyakot. A gépház a 2-es tónál áll A gépház kabinjában Mózer József gépész, Feld István töltő és Kresz József mozdonynövekszik évenként. Ebben az évben 1300—1400 forint körül jár. Ezenkívül csaknem 2 millió forintot osztottak ki a dolgozók között ebben az évben prémium és jutalom fejében, plusz: néhány állami gazdaságot kivéve nyereségrészesedésre is lehet számítani. Mindezen felül az illetmény- föld is javítja a dolgozók jövedelmét Sajnos, az állami gazdaságoknál is nagy a lakáshiány, ez az a terület, ahol a legkevésbé tudták a jelentkező igényeket kielégíteni. A lakáskérdés végleges megoldására az állami gazdaságokban is csak a 15 éves lakásépítési terv végrehajtásával nyílik lehetőség — fejezte be nyilatkozatát Dudás József elvtárs. M. L. Az ország kamarakórusai találkoznak Pécsett Kétnapos fesztivál — Óriási érdeklődés A Rádió a teljes műsort felveszi Azoknak, akik esetleg nem tudják: Pécsett néhány év óta két kitűnő kamarakórus működik. Az egyik a Nevelők Házának Pécsi Kamarakórusa, a másik az Építők Madrigálkórusa. Ez év márciusában Budapesten vendégszerepelt a Pécsi Kamarakórus. A Népművelési Intézet rendezte az Országos Filharmónia Kamaratermében tartott hangversenyt, amelyen velük együtt fellépett a fővárosiak híres Bartók Béla Kamarakórusa is. A közönség egy része a meghívott karnagyokból, szakmabéliekből került ki. A Jól sikerült hangverseny után vitára, vagyis inkább beszélgetésre ültek össze a megjelent szakemberek Forral Miklós vezetésével. Ekkor esett szó először arról: Pécsen kívül Is sokhelyütt működnek az orHord?ák a havert Nehezen tudnak megbirkózni a hóeltakarító brigádok a nagytömegű hóval. Teherau tókkal hordják a havat nagy- forgalmú utcákról, hogy meg könnyítsék a közlekedést. szágban kamarakórusok, de munkájukról még a Népmű velési Intézetnek sincs sem miféle kimutatása. 1964. AFRILIS Nem ártana egyszer összehívni ezeket a kórusokat — hangzott el egy megjegyzés, s ezt azután hamarosan konkrét tárgyalás követte. A pécsiek — a Pécsi Kamarakórus vezetői, Tillai Aurél és Dobos László, valamint az Építők Madrigálkórusánák vezetője. Jandó Jenő — rögtön megje- gvezték. hogy szerényebb körülmények között, a két kórus összefogása alapján már terveztek hasonlót. Az illetékesek azután érdemben foglalkoztak a gondolattal, s a végeredmény az lett: megrendezik Pécsett az első országos kamarakórus fesztivált, mégpedig 1964. áprilisában. A Népművelési Intézet a főrendező, de Pécs város Tanácsának Művelődési Osztálya és az SZMT erkölcsileg és anyagilag is az ügy mellé állt. A közvetlen rendezési feladatokat a Nevelők Háza, élén Mohos Antal igazgatóval, végzi. A Rendező Bizottság már meg is kezdte munkáját. Körleveleket küldött szét, ame-. lyeknék alapján számos jelentkezés érkezett be. Ezek közül tizennégyet már el is fogadtak. öt budapesti, két pécsi, egy-egy szombathelyi, veszprémi, miskolci, szegedi, orosházi és szolnoki kórus vesz részt többek között a fesztiválon. Köztük van például az Európa-szerte ismert Budapesti Madrigálkórus, az Ud- vardy-kórús és a Zeneakadémia Kamarakórusa. A FESZTIVÁL CÉLJA Í * A fesztivál kétnapos lesz, s három hangversenyből áll Minden kórus 20—25 perces önálló műsorral szerepel. A város közönségének alkalma lesz valamennyi kórust megismerni. A Rendező Bizottság a hangversenysorozatra olcsó bérleteket bocsát ki. Az ország minden részéből érkeznek majd hallgatók is. Az esemény Iránti érdeklődésre jellemző, hogy a Magyar Rádió mindhárom hangverseny teljes műsorát felveszi. A fesztivál célkitűzései között fontos helyet kap az a törekvés, hogy felfrissítsék a magyar kórusmozgalom repertoárját. Közismert, sokszor hallott művet egyetlen kórus sem énekelhet. Régi és mai zenéből egyaránt az ismeretlen vagy ritkán hallható alkotások kerülnek pódiumra. Nem egy kórus külön erre az alkalomra irat művet magának mai magyar zeneszerzőkkel. így mintegy 15—20 bemutatónak is tanúja lehet majd a közönség. A másik nagyon fontos cél, hogy fölfedezzék és egybe- gyűjtsék e most születő művészeti ág legjobb együttesett. Ügy tűnik, hogy a régi, kihalt kamarazenélés helyét Lassanként ma ez a kollektív műfaj váltja fel. Nem lehet' pontosan rekonstruálni, hogy született meg a kamarakórú- sok ilyen széles köre. De például úgy, hogy az iskolai kórusokból, amelyek általában nem nagy eredménnyel, nem hosszú ideig működtek, kiváltak néhányan, illetve mini egyik-másik lelkes kórusvezető tanítványai, folytatták az éneklést. Még ma sincs gazdája, pontos szervezeti kerete sok kamarakórusnak, egyes helyeken magánlakásokon énekelnek csak, de a törekvés világosain felismerhető. Soils tekintetben, mint a Kodály- féle oktatás eredményét foghatjuk ezt fel. A hangszeres zeneoktatás jórészt nem hozta meg a kívánt eredményt, különösen a fiatalok nagy tömege, aki zongorázni tanult, csukta be végleg a zongora fedelét is a zeneiskola kapuját kilépve. Az énektanulás viszont egyfelől megteremtette a muzsika igényét sok fiatalban, másfél® alkalmat és lehetőséget adott a társas muzsikálásra. A kamarakórus mozgalom, minden valószínűség szerint, nagy jövő előtt áll RANGOS ESEMÉNY Nem közömbös, hogy a kamaraikórusok első országos szemléjét és találkozóját éppen Pécsett rendezik meg. Emlékezhetünk még a dalostalálkozókra, vagy még közelebb, az ország szakiskolái női karainak találkozójára, ami azt jelzi, hogy Pécsett vannak már előzmények is. Tágabb értelemben azonban Pécs fejlett s nagyhagyományú zenei életének újabb színfoltja, rangos eseménye lesz a kamarakórusok fesztiválja. Sarabolják az iszaptavat vezető csapkodja a tenyerét. Mit sem ér a sarokba állított vékonyka fűtőtest. A kabin ki- töredezett ablakszerűéin besüvít a szél. — Odavágódik a kötél és kész, — magyarázkodik Mózer és mutatja az ablakot. — Nagyobb rezsót is ígértek, de eddig nem érkezett ide. Nézek ki a tára. Hosszú drótkötelek kígyóznak a túlsó partig. Negyede táján áBi a saraboló, olyan hatalmas ka- nálfélesóg, azzal merítik a slammot és vitla segítségével huzatják fel a töltőgarait fölé. Nem kell Mózerékat faggatnom, ahogy kémlelem az iszaptavat és ezt az egész „kitermelő berendezést”, ők maguk egymás közt beszélgetnek és mindent el is mondanak. — Menetközben lefagy á csúszda, — kezdi Mózer. — Most sóztuk le, de ha nem jönnek a cuggal, negyedóra múlva újra lehet kezdeni, — véli Feld István. ■— Hányadik eug volt ’ az előbbi? — kérdezik közösen Kresz Józsefet. — ötödik — mondja az. *— De még előtte áÜ a mozdony — kémlelnek a rakodó felé. — Megette a fene az ilyen' munkáit — mondja Mózer — félMlenclg fagyólni aztán meg tovább kínlódni. Jó időben 220- —240 tonnáit .kivágunk”. De most? Az éj jelesek 67 tonnát termeltek. Megyünk egv órát, aztán lefagy, lehet sózni. — És az összefagyott rögök — veszi át a szót Feld — képtelen az ember a garaton lenyomni. Ha alól piszkáljuk, ránk tódul, ha meg felülről.... ajaj... Egyszóval — kriminális. — Ronda egy munka az igaz — helyesel a mozdonyvezető — pláne télen. — Nyáron se különb — legyint Feld. A mozdonyvezető kidugja fejét a kabinból és kiált: — Mi van' Gyuri! Nem jössz! — majd káromkodik egyet és morog magában, hogy képtelenek hárman egy csillét eltolni. Társai csillapítják, hogy nem is csoda, annyira tele van a kerék fagyos iszappal. Figyelem, az Iszaptavakat és vigyázok, hogy el ne csússzak a siammtól síkos kabinban. — Nem kívánok beleszaladni — int a fejével a tóra Mózer — elég volt a múlt héten. Mikor Is volt az? — kérdezi Feld Istvánt — A hét elején, úgy vacsora tájé®. — Ronda egy munka — hajtogatja tovább a mozdonyvezető. Eszembe jutnak a régi dzsungelfibnek, amikor az ingoványos láp lassan, de biztosan elnyelt embereket és állatokat. — Milyen mély? — mutatok a tóra. — Négy méter, amikor teli van. — Pottyantak bele?' — Nem is egyszer — mondja Mózer — csak az a lényeg, hogy ne mozogjon az ember, kiabáljon és akkor pallóval a segítségéire sietünk. Esett bele már ló is. Félrelépnek a töltésen és kész. Legutóbb is kötéllel húztuk ki a szegény párát. — Emlékeztek még a tízes tóra, amikor az a gyönyörű vadászkutya beleesett? Szegény állaitnak csak a feje, meg a háta látszott. Pallót raktunk a slammra és úgy húztuk ki. Érezte Is, hogy az életét mentettük meg, olyan hálás szemekkel nézett ránk — meséli Feld. • A történetek szintén ktme- rít'hetettenek, akárcsak a panaszok. Amikor körülnézek a kabinban, újra csak problémával hozakodnak elő. — Ki van már ez a gépház. Azért is csinálták azt az újat, amelyik a hetes tónál van. Ez állandóan leesik, kivan a „vinküből”, a görgők is elkoptak, épp ideje, hogy rendbe hozzák — kopogtatja Mózer a kábáin oldaléit. — Micsoda kin volt tegnap is, amikor rukkoltunk át az egyestől, hát az nem is igaz — mondja Feld. — Itt a eug! — kiáltja Kresz József és indul a munka. Valóban kínos az egész kitermelés. Azon gondolkodom közben, hogy miért így termelik ki a slammot. Mert az a kisvasút, a csillék mindössze száz, de maximum kétszáz méterre szállítják a kisara bolt iszapot, s ott a MÁV kocsijaiba rakják. Egyszerűbbnek tűnne, ha a MÄV vonalait a tavak mellé m eghosszaibbítanúk és a tavakból markoló gépekkel egyenesen a vagonokba raknák a slammot. Akkor nem kellene „eug”, nem kellene saraboló és főleg nem kellene annyit kínlódni ott az iszaptavaknál. Gyorsan megtérülne a befektetés, talán egy tó slammtartalma fedezné is a költségeket Minden megy a régiben. A saraboló húzza a lágy Iszapot, akadozik a fagyos rögökben. Nemcsak az emberek, de még a gép is prüszköl. A fuvarosok lapátolnak és káromkodnak. Mindennapos élet folyik az újhegyi irzaptavak- náL Gazdagh István 1 i
