Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-03 / 282. szám
DECEMBER t fu^pié 3 Új tanfolyam a pártoktatásban Nagy érdeklődés a gazdaságpolitika iránt — A mindennapi élet kérdéseit vitatják meg Az asztalon piros, kék fedelű füzetek, kinyitott jegyzet, melyből számokat, adatokat, tényeket, gondolatokat idéz. Már egy órája beszélgetek Németh Sándorral, a sombe- reki propagandistával. — Tíz éve végzek propaganda munkát kisebb-na- gyobb megszak'tással. Közben ugyanis munkahelyet változtattam, a Bári Állami Gazdaságból kerültem ide a termelőszövetkezetbe. Két éve Pécsett voltam az öthónapos pártiskolán. Érdekes, élénk foglalkozások Lapozgatom a tananyagokat. Gazdaságpolitikai tanfolyam. A mezőgazdasági tagozat négy füzetének címe igen érdekesnek ígérkező témákat tartalmaz. „A háztáji gazdaságok és a mezőgazdasági termelés” erről szól az első füzet. A következők: „Tartalékok a mezőgazdaságban”, „A szocialista mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának kiépítése”, „Munka- és üzem- szervezés a szocialista mező- gazdasági üzemekben”. — Érdekes újítás ez a gazdaságpolitikai tanfolyam — jegyzi meg Németh elvtárs. — Evek óta szinte ugyanazokat az „időszerű” kérdéseket vitattuk meg a pártoktatás ban. A legtöbbje azonban távol állt az oktatás résztvevőinek érdeklődési körétől. Most ezek a tananyagok a mindennapi problémákra adnak választ, melyekről nemcsak az asztalok mellett, hanem a munka közben is gyakran szó esik. Huszonhat résztvevője van a tanfolyamnak. Többsége a szövetkezet dolgozója, de van közöttük adminisztrátor, tanácsi dolgozó is. A hallgatóknak majdnem fele pártonkívüli. Arra keresek választ, vajon milyen célt szolgál ez a tanfolyam? Párttitkár is, propagandista is — Az oktatási év kezdete előtt egyhetes propagandista tanfolyamon vettünk részt Mohácson. Ott beszéltük meg a tanfolyam célját. Megismertetni a hallgatókkal a párt mezőgazdasági politikájának alapelveit. Az egyes témákat úgy megbeszélni, hogy azok segítsék a termelőszövetkezet előtt álló gazdasági és politikai feladatok sikeres végrehajtását is. Kiderül, hogy nem könnyű a propagandista feladata sem. Kéthetenként tartják a foglalkozásokat. Minden alkalomra egy élőadást kell elkészíteni, mely röviden felhívja a figyelmet a tananyag legfontosabb kérdéseire. Majd a foglalkozás második felében kerül sor az előző előadás vitájára. — Nem könnyű felkészülni a vitára! Sajnos, a tananyag nem tartalmaz összefoglaló kérdéseket, melyek alapján levezethetném a vitát. Így nekem kell megterveznem a vita tartalmát. Ennek az a feltétele, hogy jól ismerjem a tananyagot, tájékozódjak, milyen példákat alkalmazhatok szövetkezetünk életéből. Persze, ez számomra nem is olyan nehéz. Jól ismerem termelőszövetkezetünk életét, hiszen én vagyok itt a párttitkár. Párttitkár és propagandista is egyszemélyben. Nem sok ez egy kicsit? — Tudja, nagyon szeretem a propagandamunkát, ezért vállaltam el a tanfolyam vezetését. Az emberek is szívesen veszik, nekem is hasznos. Kényszerít, hogy rendszeresen tanuljak. A foglalkozáson sok jelenségre h'vják fel a figyelmemet, aminek mint párttitkár is hasznát veszem. Úgy tervezem, hogy jövőre megkezdem a tanulást a mezőgazda- sági technikumban. Addig is kell valamit tanulni. Már a második foglalkozásra készül. Előadás és vita követi egymást. A kis jegyzettömbe új gondolatok, adatok kerülnek bejegyzésre. Olyanok, melyeket majd ő mond el, de olyanok is, amelyeket a foglalkozásokon hall. Aláhúzva egy-egy megjegyzés, amit érdemes megszívlelnie a párttitkámak is. A kezdet biztató — Uj tanfolyam ez a pártoktatásban, de a kezdet igen bíztató — mondja —. Januárban ismét rendeznek részünkre egy járási propagandista tanácskozást, ahol majd beszámolunk tapasztalatainkról. Lesz miről beszélni. Elmondom, ami szerintem jó, de lesz egy-két javaslatom is. Mitzkl Ervin Folytatódik a pécsi tó építése. A Látogató még nem gyönyörködhet a jövőre elkészülő víztárolóban, a pihenést és szórakozást, sőt sportolási lehetőséget nyújtó létesítményben, de az alapvonalak már látszanak. Harminc centi mélységben feltúrt medence szél, a tómederben sokezer fatörzs és bokor. Eddig 12 ezer négyzetméternyi területről távolították el a társadalmi munkavállalók a humuszt, hogy a gátnak megfelelő, szilárd alapot biztosítsanak. Jelenleg mintegy ezer csoportos és egyéni jelentkezést tartanak nyilván a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatalban. Közülük már 650-en dolgoztak a jövendő tónál, egyenként általában 6 órán át. így 4 ezer társadalmi munkaóráról számolhat be a szervező bizottság. Eddig legtöbbet a Széchenyi Gimnázium tanulói dolgoztak, 250-en voltak kint az építkezésnél. Kész a gátalap víztelenítéséhez szükséges árokrendszer. Most a betonalap tervezése folyik, január végére ez is elkészül csakúgy, mint a tó déli beépítésének terve. Erre azért van szükség, mert a kajakkenu versenypálya másfél méter mély vizet igényel, s így Mezőgazdászi szakkörökké ala’ u h a ialusi iíjúsági szövetkezetek Elérkezett az ideje, hogy a falusi ifjúsági szövetkezetek mezőgazdasági szakkörökké alakuljanak. Ehhez anyagilag is segítséget akar nyújtani a MÉSZÖV Baranya megyei igazgatósága. Jelenleg 46 mezőgazdasági szakkör működik a megyében. Ezek közül húsz málnatermelő, hét méhészkedő, tizenhárom nyúltenyésztő, kettő kertészkedő, négy egyéb mező- gazdasági munkával foglalkozik. A SZÖVOSZ a málnatermelő szakköröknek minden 100 négyszögöl telepítéséhez 500 málnasarjat biztosít. A méhészszakkörök részére ingyenesen juttat használt kaptárokat, az OMSZK-n keresztül. Méheket ugyancsak az OMSZK biztosít három évi, kedvezményes fizetéssel. Még azzal is kedveznek a szakköröknek, hogy a méhek árát nem készpénzben, hanem a szerződött méz értékével kell kiegyenlíteni. A megye húsz málnatermelő szakköre a hidasi málnatermelő szakcsoporttól, valamint a Vas megyei szakcsoportoktól kap sár- j jakat. A nyúltenyésztő szakkörök igényét felvásárlásból biztosítják. A mólnatövek és a nyúltörzsek leszállításának költségeit a MÉSZÖV állja, erre a célra közel tízezer forin lot szavaztak meg a MÉSZÖV /igazgatóságának ülésén, a ME- 'BZÖV kölcsönös támogatási '*laDszárnia terhére. a gáttal szemben levő oldal földjét ki kell emelni, ki kel! termelni. Beköszöntött a hideg, nemsokára megfagy a föld. Ilyenkor már nem kellemes szabadban dolgozni. A társadalmi munkavállalók azonban addig dolgoznak, amíg lehet. Ha már nem lehet földmunkát végezni, akkor a betonalaphoz szükséges anyagok (kavics, cement, homok) szállítását és rakodását végzik. így naponta körülbelül 10—15 ember szorgoskodik a tónál. Télen folyik a kisajátítás, a Geodéziai Vállalat tavaszra elkészül a tervvel. A Pécsi Tervező Vállalat mérnökei pedig az általános rendezési tervvel foglalkoznak, amely a Budapesti Városrendezési Tervező Vállalat műszaki tanácsának jóváhagyása után dokumentálásra kerül. Ez a program tartalmazza az első ütemben, körülbelül 1970-ig felépülő kis költségű, de nagy tömeget befogadó létesítmények építését, mint például camping-tábor 1500 személyre, turista szálló. 150 személyes kisvendéglő és óránként 1500 embert kiszolgáló büfé-bisztró, valamint élelmiszergombák, pavilonok, bazárok. A tervek szerint naponta 30 ezer ember fordulhat rrt"g a tóban és környékén. Bár nem egészen a tó építéséhez tartozik, de megemlíthető, hogy a magánépítkezőknek is rendelkezésre bocsátanak telkeket. Ezek közül 60 —70-et már az OTP árusít. Típustervek alapján 500 kis ház épül majd a partom és a mostani gyümölcsösben. A tervezők mellett a gyakorlati munka véghezvivői is serényen dolgoznak: vasárnap is, hétfőn is voltak fiatalok a pécsi tó építkezésén. I Fénykép helyeit Egy íeuyképet szc*öveink VOlilii ütibZaiclIi a Inuiio-Cái ar vauiaie*yík iauiie« áiipui'uiepct; egy vaio uoi&ü4oroi, v**gy Bias ücpot a gyár é-ieUsuőí, oaj/áos nem s.Keiü.t. Jól ismerem wun.-jCsen is a gyár igaz a .óját és umiér- nuke>. Igazan a eaves emoe- i ck, amidig segítség mimre voi.uk egy-egy cikk, vagy riport megírásánál, a hioaáat sem tanulgatva. Hétién is ke«tvest.ii fogadlak. — líli újság az üzemben? Hogy vannak? Hogyan á.luak az éves tervükkel? — crück- .oú.cm, s elmondtam, tiogy szeretnénk a lap hasábjain beszámolni munkájukról, s mellé egy riportképet is készítenénk. Ekkor ért a meglepetés, Az igazgató c!vtárs, — láttam, hogy kissé nehezére esik — elutasított. — Nem vagyunk már mohácsi Gépgyár, hanem az Öntödei Vállalat nulla-hetes számú gyáregység e. Nem lehet a sajtónak... tét zik tudni én gyáregységvezető vagyok, s a vezérigazgató elvtárs így rendelkezett. — Nem lett talán hadiüzem azóta? — Nem, persze hogy nem. Talán a napokban majd engedélyt kérünk a vezérigazgató e'vtárstól... Mit tehettünk mást, mint eljöttünk. Vajon miért e bezárkózás? Félnek a sajtótól, vasry r n bíznak meg saját dolgozóikban? Fölöttébb furcsa helyzet, hogy a megyében lévő vállalat vagy gyáregységek vezetőit így lebecsülik, önállóságukat ennvire megnyirbál iák. Egyébként a saitó munkatársai elől nem zárhatnak cl egyetlen embert sem, s eeyet’en üzemet s"m, harsak azt kiTönlgs-es államérdek nem indokolja. Arról nem is beszé’ve, hogy a D»i- nántó’i Nan’ó a megyei párt- bizottság lapja. (GAZDAGH) Középiskolai tanulmányi verseny A Dohánygyár laboratóriumában a cigaretták nedvesség-, nikotin-, homoktartal- »ának és a különböző segédanyagok vizsgálatával foglalkoznak. Itt történik a minőségi ellenőrzés egy része. ; hamar békülnek és még ez a szerencse. — Gyerekei, Arnold bécsi? — Egy lányom, két fiam. Eszi őket a rosseb, egy sort sem írnak. — Kicsit elszomorodik, legalább is nekem úgy tűnik, de aztán kiderül, hogy nem veszi szívére, hanem már csak úgy megszokásból szidja őket, évek, vagy talán évtizedek óta. Valamikor fájdalmas családi viharok zajlottak le, míg a gyerekek itthon voltak. Eladatták az öreggel a házat, aztán itthagyták. Mehetne most utánuk, hiszen kapna papírokat, de nem megy. Itt az otthonban olyan kényelme van, amit a gyerekeitől úgy sem várhatna el. Meg aztán fölszaggatni a régi sebeket? Mi értelme? — Jakab bácsinak? Mutatja: négy gyereke van. — Hol élnek? Pénzt külde- nek-e? — Nem tudom, hol élnek. — Mikor látta őket? — Harminc éve talán. Lehet több is. Gondoltam már arra, talán mindennap itt men nek el... — Hát nem ismeri őket? — Nem. Kicsik voltak még, amikor széthullott a család. — Miért hullott szót? — Az asszony miatt. En mindig ilyen voltam... — szét tárja a karját és végigmérí saját magát. — Ilyen nyisz- lett. Az asszonynak meg erős férfi tetszett. El is ment vele. — Az asszonyt mikor látta? A fa alső, csonka gallyán lóg egy seszínű szatyor, s ahol kifestett, látni a piros kis fazekat. A ház falának támas ttja hátát két öregember, zseb- revágott kézzel nézik a szatyrot és beszélgetnek a nagyothallók hangoskodásával. — Jó volt a krumpli. — Jó. Meg a paradicsom is. — A hús rágós volt egy kicsit ... — — Egy kicsit rágós volt a hús. — Mostan jól főznek... — Azelőtt sem volt rossz. Elhallgatnak. Szép, fekete lány libben ki a fodrászüzletből, nyújtja az öregeknek a cédulát és cserébe megkapja a biciklijét. Felül rá, aztán mindjárt fordul is, a szoknya kicsit felcsúszik zöldharisnyás térdén. Az öregek addig kísérik tekintetükkel, míg a lány rá nem fordul az aszfaltos útra. Aztán újra a fazekat nézik és hallgatnak. Mohács főútvonala — délutáni csúcsforgalom lévén — zsúfolt a kerékpároktól, autóbuszoktól, szekerektől. Zsong ez a néhány száz méternyi belváros, de az öregek ezt nem veszik észre. Még két kerékpár vm a, gazdájára, most már jönniök kellene. Fecskét szívunk, az alacsonyabbik — amelyik dorkóci- Pőt visel — letépi a füstszűrőt és úgy szívja. Kicsi, sovány emberke, ő a nagyothalló, de rendkívüli érzékkel olvassa le számról a beszédet. Nagyon lassan, vontatottan beszél, a melle zihál, asztma gyötri időtlen-idők óta. A szemüvegesnek télikabátja van, fekete, kicsit kopott, de a szélfútta cigarettahamut kínos pedantériával fricslcázza le karjáról. Keresztneve Arnold, a másiké Jakab. Szociális otthon? Jó dolog. Tíz évet húztak le már az otthonban. — Tiszta ágyunk van, kályha is van, meleg is van. A koszt is jó... — Jó volt a krumpli. Meg a paradicsom is... ?— lelkendezik Jakab. — Hallgass már! — infi le Arnold, aztán elnézően mosolyog rám, jelezve, hogy hagyjam rá, mindig a krumplival van elfoglalva. Aztán mondja, hogy rádió is van az otthonban, de hallgatni nem lehet, mert egyiknek a zene, a másiknak a színdarab, a harmadiknak egyik sem ... Olyanok, mint a gyerekek, összevesznek mindenen, de A Művelődésügyi Miniszter rendelkezése értelmében az 1963/64-es tanévben is megrendezik az országos középiskolai tanulmányi versenyt, amelyen a középiskolák harmadik és negyedik oszitályos tanulói (földrajzból másodikosok is) vehetnek részt. Egy diák legfeljebb két tantárgyból indulhat. A verseny-tantárgyak ugyanazok, mint az előző oktatási évben. A részvevő iskolatípusok körét kiterjesztették: fizikáiból valamennyi középiskola diák— Tavaly. — Itt találkoztam vele az utcán. Jött velem szembe, mindjárt megismertem. Kérdem tőle: „Hogyan vagy, Flóra?" Tudja mit csinált? Meg sem állt, csak úgy odaszólt, hogy „Le vagy ..tetszik tudni, és ment tovább. — Előtte mikor látta utoljára? — Mondom, harminc éve. Flóra harminc év után három kurta szóval ment el mellette. — Jó volt azért a hús is máma... — mondja Jakab és bizonygatva ingatja fejét. Forintért őrzik a kerékpárokat. Vásár napján jó a bevétel, különben napi tíz— tizenkét forint. S egy forintot kap egy asszony naponta, amiért elhozza délben az ebéd jüket az otthonból. Az asszony is otthonbéli. Így aztán ő is keres havi harminc forintot. Semmi. De az otthon az mégis jó. Ilyen is van, hogy nem ismeri saját gyermekeit? Micsoda élet volt ez! Kettőjüké. Támasztják a falat és amikor a rágós hússal és a krumplival kimerítették a témát, akkor a két öreg hallgat és ki tudná megmondani, hányszor járják be sorsuk évtizedes nyomorult útját? Mást nem tehetnek. Ha jön egy hajó, fölváltva kisietnek a kikötőbe és nézik a matrózokat, meg az utasokat. Meg a Dunát. 7zéleszn, csendben h lejeié. Visszafelé soha. jai, kémiából — a gimnazisták mellett — a mezőgazdasági technikumok és a mezőgazda- sági szakközépiskoláik, valamint a közgazdasági technikumok tanulói is nevezhetnek. A verseny győzteseit a Művelődésügyi Minisztérium minden tantárgyból egy-egy 2000 forintos első díjjal egy-egy 1000 forintos második díjjal, valamint egy-egy 500 forintos harmadik díjjal jutalmazza. A többi kiemelkedő munkák készítői könyvjutalmat, illetve dicsérő oklevelet kapnak. Mintha a gondolataimhoz kapcsolódna, megszólal Arnold bácsi: — Megvagyunk ám mi jól itten. Az ember eldolgozgat, ha nem itt, akkor az otthon kertjében. De nem muszáj dolgozni. — Nem hát — mondja Jakab. — De valamit tenni kell az embernek, különben lassan halad az idő... Amikor ezt mondja, saját szatxiin meghökken. Lassan telik az idő? Milyen idő? És emddig? Mi olyan sürgős? Miért türelmetlen? Hetven felé járnak. Ketten éltek már vagy százharminc esztendőt. S ebből mennyit szeretetben, emberibb miliőben? Erre nincs mérce. — Biciklivel van? — kérdi Arnold. — Nem vagyok biciklivel... — Azt hittem, egyik a magáé. Már későre jár. Jöhetnének. — Meddig őrzik? — Nincs óránk. De akkor megyünk mi is haza, amikor jönnek ki innét a tanácsiak — mutat a városi tanácsházára. — öt felé jön néha az elnök is. Innét a sarokról látom. Akkor Jakabbal mi is elindulunk haza... Jakab felfigyel, sűrűn pislog: — Estére hús lesz. Mondták reggel, hogy hús lesz. Ha régós is, nem olyan nagy baj. Hab Ferenc í