Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-21 / 298. szám
DECEMBER 21 IVAPL6 3 Miért rossz a pécsi közlekedés? Húsz kocsi hiányzik a forgalomból — Nincs elegendő alkatrész Kevés a szerelő — Kedvezőtlen feltétetek a kocsi javításhoz — Miért rossz a pécsi közlekedés? Miért késnek a buszok? Miért maradnak ki járatok? Miért kell órákat várni a megállókban? — ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Dubovánszky Rudolfot, a Pécsi Közlekedési Vállalat megbízott igazgatóját. — Igen rossz a kocsik műszaki állapota. Általában háromévenként kell a kocsikat felújítani. A villamosközlekedés megszüntetése után feltöltötték autóbuszokkal a vállalatot és 1960-tól éppen ebben az évben került sor a nagyobbarányú felújításokra. Most is tíz kocsi ran felújításon és szombaton további hármat viszünk el. Ez azt jelenti, hogy a vállalat autóbuszparkjának 12 százaléka csak felújítás miatt nem vesz részt a forgalomban. Valójában ennél sokkal több hiányzik Szerdán délután 26 kocsit, csütörtökön húsz autóbuszt kellett nélkülözni és ez erősen éreztette hatását. Ehhez még hozzá kell számítani, hogy naponta és rendszeresen a kocsipark 15 százalékát javítjuk és akkor érthető, hogy csütörtök reggel kocsijaink 49 százaléka, pénteken reggel pedig 42.6 százaléka állt Sok a lefagyás, a fékhiba, a motorhiba. Glicerinnel, fagy álló folyadékkal feltöltik ugyan a csöveket, de még így is előfordul, hogy egyik-másik kocsi lefagy és csak másodszori fel töltés után hatásos a védekezés. Az alkatrészhiány — a válSalat vezetői szerint — országos probléma. Olyannyira nincs elegendő alkatrész, hogy két forint értékű csavart egy óráig kell esztergálni a műhelyben, hogy tovább mehessen a kocsi. Ha lenne ilyen csavar raktáron, szinte percek alatt elháríthatnánk a hibát De alkatrész nincs és a Jövőben sem Ígérnek. Az történt ugyanis, hogy országszerte — igy Pécsett is — növeltük az autóbusz-parkot, ugyanakkor ezzel a fejlődéssel nem tartott lépést a magyar autóipar. Jellemző, hogy ma városunkban az autóbuszok nagy többsége alkatrészhiány miatt áll a vállalatnál. És ha mégis van alkatrész, akkor nincs elegendő szerelő, aki megjavítaná a kocsit — Harminckét szerelőnk közül december elején 12 bevonult katonának, nyolc beteg és ilyen körülmények között ránkszakadt ez a hideg, kritikus idő. Szerelőink sokat dolgoznak. A törvényesen engedélyezett havi negyven túlórát már túllépték. Mégis ma este tiz szerelő vállalta, hogy szombat reggelre 11 kocsit kijavít Ezenkívül kilenc gépkocsivezető jelentkezett szerelőmunkára. Nyolcán éjjel is dolgoznak. a legsürgősebb hibákat javítják. De milyen körülmények között?! A vállalat szerelőállása sötét megvilágítása kedvezőtlen. A munkahelyek huzatosak, hidegek. Ezt pedig már nem a tél — nem a mostani nagy havazás — okozta. Erről sokkal korábban, talán évekkel ezelőtt kellett volna gondoskodni. A munkakörülmények megjavításával gyorsítani lehetne a kocsik szerelését Sajnos, mindig akkor döbbenünk rá, hogy mit kellett volna termi, amikor már késő, amikor nyakunkba szakadt a baj. Reggelenként és délután sok száz pécsi méltatlankodva várakozik, sokszor egy órát is hidegben, és joggal marasztalja el azokat, akik felelősek a város közlekedéséért Az csak foltozgatás, hogy a 12-es Autóközlekedési Vállalat december 18-tól átvette az Urán Vállalat dolgozóina_k szállítását és ezáltal a PKV- nál nyolc kocsi felszabadult. Ezeket a 10, 20 és a 30-as járatokon sűrítésre használják fel. Ezzel az alapproblémát nem oldhatják meg. Mert miről Is van sző? Bizonyos takarékossági célok megvalósítása érdekében évről évre emeljük a felújításihoz szükséges kilométerszámot. és ma már csak 100 ezer kilométer után lehet felújítani. A kocsik anyaga elfárad, gyorsabban tönkremegy és ezt az utazóközönség érzi meg. Azonkívül a felújítások, javítások alkalmával a használható alkatrészeket visszarakják. így nagyon gyakran előfordul, hogy a nagyjavítás után néhány héttel a kocsi újra hasznavehetetlen, mert most a visszarakott, öreg alkatrész mondta fel a szolgálatot. Korábban a felújításnál — nagyon helyesen — minden fogaskereket kicseréltek és így motorikusán új kocsi került vissza a vállalathoz. A városi közlekedés megjavítása ma nem tűr halasztást. A vállalatnak még többet és a tanács segítségével még határozottabban kell zörgetnie alkatrészért Budapesten, hogy a kétforintos csavarok miatt ne bosszankodjon több száz utas a megállókban. A felújításokat pedig semmiesetre sem szabad a téli hónapokra hagyni. Még akkor sem, ha a kocsik nem futották le az előírt kilométert Ezekben a hónapokban a vállalat valamennyi kocsijának a telephelyen kellene lennie — jórészt üzemképes állapotban, mert nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy 13 autóbuszt nélkülözzünk éppen a legkritikusabb időszakban. Végül pedig elismerjük, hogy nem könnyű most a személyszállítás, de ahogyan a gépjárművezetők és a kalauzok elvárják az utasoktól a megértést — egy— másfél órás fagyoskodás után is — úgy a PKV dolgozói is legyenek sokkal türelmesebbek és a sokszor veszekedéssé fajuló vita helyett arra törekedjenek. hogy a dolgozókat időben, gyorsan elszállítsák. Gáldonyl Béla Időjárásjetentés Várható Időjárás szombat estig: ma borult idő, főként délnyugaton havazásokkal, esetlég havasesőveL Holnap valamivel kevesebb felhő, már csak néhány helyen havazással, mérsékel északi, északkelet szél. Párásság. több felé köd, zúzmara- képződés. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: keleten mínusz 3—minusz 6, nyugaton mínusz 7 —mínusz 11 fok között, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap minusz 5 fok körül. Vasúti szerencsétlenség Komlón Tizennyolc teherkocsi egymásba fúródott — Emberélet ben nem eseit kár — A szemé.ytoroa.oua zavaria.an A hó rendületlenül esik, az emberek kínlódnak a roncsok között. Olyan a kép, mintha bombatámadás érte volna a komlói teherpályaudvar végét. A nyitott tehervagonok egymás hegyén-hátán, összetörve, szétzúzva. Legalább 60 ember dolgozik a vasúti szerencsétlenség színhelyén, közel a mecsekjánosi állomáshoz. Vastag drótköteleiket akasztatnak a ronccsá törött vagonokhoz és egy gőz- mozdony segítségével próbálnak „rendet csinálni”. Visszacsúszott a szerelvény Ml is történt tulajdonképpen a Komló és Mecsekjánosi vasúti szakaszon? A MÁV Pécsi Igazgatóságának megbízottja a következőket mondja: — A 6172-es üres teherszerel vény, amely 15 ,,kab” és 18 „k” kocsiból állt, reggel hót óra négy pereikor a komlói teherpályaudvar felhuzóvá- gányán, Mecsekjánosi előtt elakadt, megállt, majd műszaki hiba folytán a vonat egész sze relvényével együtt visszacsúszott és a biztosítási csonka- vágányon 18 kocsi egymásba fúródott... Egész röviden ennyi történt pénteken reggel Mecsekjánosi előtt. Amikor a helyszínre érkeztünk a mentés teljes erővel folyt. A pécsi fűtőház és a pályafenntartás dolgozói nehéz munkával délután kettőre szabaddá tették a pályát és a közlekedés zavartalanul folyhatott tovább. — Egyébként a személyvonatok a délelőtt folyamán is menetrendszerűen indultak és érkeztek Komlóra, mert az AKÖV gépkocsijai az utasokat átszállították a mecsekjánosi állomásra. Fél kettőkor a komlói állomás főnöke telefonál az eset színhelyétől két lépésnyire lévő őrházba. Asztmann László veszi fel a kagylót és átadja az Igazgatóság képviselőjének. — Igen. Tizennégy órakor indulhatnak, minden rendben lesz, — válaszolnak a telefoniba. S mit csinált Asztmann László, aki a váltót kezelte az őirháznál? így mondja el: — A teher felhúzott, én azonnal a váltókat vettem kezelésbe. Amint megfordulok és lépkedek az őrházhoz, valaki kiált az útról: — Laci' Jön a vonat visszafelé! — Én már semmit se tehettem, mint futottam az útra, mert akár az egész őrházat el vihette volna ... Onnan néztem, ahogy mentek össze a vagonok, recsegett, ropogott.. Még szerencse, hogy egyenesbe tettem a váltókat... — S ha nem tette volna? — Akkor kimegy a fővonalra és még nagyobb baj lett volna. — Emberéletben nem esett kár? — Szerencsére a vonatvezető kiugrott, és még időben. Semmi baja nem történt senkinek. Hi volt az oka? A harminchárom vagonból álló szerelvény Dunaújvárosból, Dombóváron keresztül igyekezett Komlóra, hogy szénnel rakják meg. A hátsó részen levő 18 „k” vagon egytől egyig összetörött, úgyhogy teljesen használhatatlanná váltak, az elől lévő 15 vagonnak semmi baja nem történt, s a mozdonyvezetőknek sem. A hó sűrű pelyhekben esik tovább, tíz perc alatt vastagon belepi az embert. A munkások igyekeznek, az utolsó akadályt is elhárítják. Az őr- házból jelentik, hogy szabad a pálya, indulhatnak a szerelvények. A sínek mellett roncstemető. Budapestről már elindult a gőzdaru, hogy az összetört vagonokat erősebb kocsikra rakja és javítóműhelyekbe vagy a végleges „temetőbe” szállítsa. A komlói állomás melegedőjében találom meg Parrag János vonatvezetőt, aki az utolsó pillanatban ugrott ki a hátsó vagon fülkéjéből. A fiatalember túl van már az első izgalmakon, fújja a füstöt az asztal mellett. Kérdéseimre megfontoltan válaszol gat. — A vonatvezetőnék a hátsó kocsin kell tartózkodni? — Igen. — Hogy történt? — Hogy őszinte legyek, le- vegőhiámy volt — Mit jelent az? — Ha nincs levegőm, nem fékez be a szerelvény. — Hogyhogy? — Állítólag elíagyott a légvezeték. — Nem próbálgatták elő® zőleg? •— Csak akkor kell menet közben ellenőrizni, ha nulla fok alatt van a hőmérséklet és a vonat hatvan percnél többet áll egy állomáson. — Mikor próbálták utoljára? — Dombóváron Indulás előtt — S rendiben volt? — A bizonylat alapján még jól fogott. — Miért állt meg itt az emelkedőin? — Elakadt — Miben? — Nagy vonat volt. Parragnak egyik vasutas társa Is ott ül az asztalnál és ekkor közbe szól, majd vitatkoznak a szerelvény súlyát illetően. Társa azt mondja: — Háromhuszonmégyesnek 564 tonna az túlsúly. Legalább száz tonnával több a normálisnál. Túlsúlyos vagy nem túlsúlyos? Ebbe nem bonyolódunk bele. Nem fogott a fék — Hogyan álltak meg? -* faggatom tovább Parragot. — Fölértünk a dombra, aas ötös szelvényig, én már akkor készültem a megállásira. Igen jól ismerem ezt a komlói terepet, elég csúnya, nem valami kedvező. Előkészítettem a kéziféket, rövidre húztam, hogyha megáll, tudjam behúzni. Megállt! Behúztam a kéziféket, de nem ért semmit, talán másfél kocsihosszat mentünk vissza, amikor a vészfékváltót meghúztam... — Honnan működtetik a légfókeket? — A mozdonyról, de a vész- fék meghúzásával hátúból ia, — A sebesség nőtt? — Körülbelül 25 kilométerrel csúsztunk hátrafelé. — S ön? — Ekkor kiugrottam. — Mennyire voltak a vágány végétől? — Körülbelül ötven méterre. — A mozdonyvezető és a fűtő? — Azokat nem láttam, hiszen harmincöt kocsi volt előttem. — Elesett, amikor kiugrott? — Nyolc-tíz lépést vitt a lendület és akikor hasra estem. — S amikor felállt? — A kocsik már egymás hegyén-hátán. így történt. A vasutigaaga- tóság és a hivatalos szerveik a vizsgálatot megindították. Gazdagh István ZÁRSZÁMADÁS ELŐTTI QONDOK A pécsváradi Dózsa Tsz elnökének szobájára túlságosan ünnepélyes volna azt mondani, hogy puritán. Mert nem puritán — inkább szegényes. Benyit az ember az elnök feliratú ajtón és lát egy asztalt, mellette egyetlen szék szomor- kodik s az egyik sarokban egy zsúfolt, kisméretű könyvespolc. Ezenkívül aztán az égvilágon semmi! A következő szoba a főkönyvelőé Itt is egyetlen asztal, meg néhány szék a berendezés. Még egy szekrény sincs. A főkönyvelőt Zubor Gézának hívják. Szőke fiatalember. Azt mondja: — Nem volna szerencsés a tagok előtt holmi előkelő berendezéssel urizálni, mikor a tsz nem megy a legjobban. — Azért egy szekrényt csak be lehetne tenni! — Elkelne, de csak hitelből tudnánk megvenni. Megvagyunk nélküle is. Esik a hó — az újságíró szerencséjére —, mert ilyenkor az elnök is beszorul az irodába, s nem kell utána a hetedik határba szaladni. Fullér Ferenc, az elnök csóválja a fejét. — Minek erről a tsz-ről írni!? A beszélgetés során aztán kiderült, hogy minek. Erre az évre harminc forintos munkaegységet tervezett a tsz. — Meglesz? — Nehéz volna megmondalak Lehet hogy meglesz, lehet, j hogy csak huszonnyolc forint lesz. Kiderül a számításokból. A válaszban nincs sok a zárszámadásokat megelőző örömből, ami a jól végzett munka számbavételével jár. — Talán a gabonaterméssel volt a baj? — kérdezem az elnököt, hiszen ebben az évben sok tsz számításait húzta keresztül a rossz időjárás miatti gabonakiesés. — Nem egészen — mondja az elnök. Felsorolja a terméseredményeket. Volt olyan búzatáblájuk (Bezosztája 1-es), amelyik 18 mázsát adott. Az átlagok sem voltak nagyon rosz- szak. De ebben az évben egyesítették a pécsváradi tsz-t a martonfaival és a martonfai eredményei nagyon lehúzták az átlagot. — Igaz, hogy búzából így is meglett a tíz mázsa, de a terv tizenhárom volt. Tizenhét vagon búzával lett kevesebb a tervezettnél és ötvenezer forint értékű repce Is kiesett. Ezt a veszteséget azonban behozta az állattenyésztés, így aztán a tervezett munkaegység-mennyiséget és munkaegységértéket minimális különbséggel megközelítik. Ezek a tények, s ha alaposabban megnézi őket az ember, rájön, hogy nem az idei rossz gabonatermés okozta, hogy a tsz nem tartozik a jók közé, mégcsak az sem, hogy egyesítették « gyengébb Mártonjával. . __,, w T udja ezt az elnök is, meg a főkönyvelő is. — Ez itt a baj — mutat egy táblázatot Zubor Géza. Számok. A termelőszövetkezetnek tavaly év végén 268 család volt tagja — ez háromszázötven tagot jelent. — Hiszen ez nagyon szép — mondom csodálkozva —, hol itt a baj? — Nézze csak a többi számot is! Nyugdíjas 114, a munkaképes tagok közül 33 egyetlen munkanapot sem töltött a tsz- ben. Rosszat sejtve érdeklődöm az átlagéletkor felől. A válasz nem megnyugtató — a tagok hetven százaléka idősebb ember. — Mert a legtöbben csak mellékfoglalkozásnak tekintik a tsz-t — mondja az elnök — ez Itt a baj. — És miből élnek akkor a tagok? — Majdnem minden családban van valaki, aki ipari üzemnél dolgozik és megkeresi a maga fixát. A tsz éppen csak kiegészítésnek jó. — És az a harminchárom, aki egyáltalán nem dolgozott? — Napszámba járnak, alkalmi munkát végeznek. — Ha egy kicsit belegondol az ember, meg is lehet érteni — mondja Fullér Ferenc. — Azt, hogy nem járnak dolgozni? — kérdezem hitetlenkedve. — Azt — válaszolja határo zottan az elnök. — Miért! — Mert ez a tsz már 1949- | ben megalakult, hatvanegyben fölfejlődött és a munka- egység mindig csak harminc forint körül mozog. Ez kevés, az emberek többet akarnak keresni! — Egy önmagába visszatérő kör ez — teszi hozzá a főkönyvelő — ahhoz, hogy több jusson, többet kellene dolgozni, de csak akkor dolgoznak többet, ha látják, hogy többet keresnek. — Ezt kellene valahogy megoldani — mondja az elnök —, hogy a tagoknak minden hónapban tudnánk év végi mérleghiány veszélye nélkül valamennyi biztos keresetet nyújtani. Mert itt vannak például a traktorosok, Ok készpénz-fizetést kapnak, akárcsak a gépállomáson. El sem hiszi, milyen feszültséget tud ez a tény teremteni a dolgozók között. Mert igaz, hogy tavaly is adtunk előleget, de végül is túlléptük a ke retet és év végén ennek senki sem örült, nem fokozta a munkakedvet. A havi pénzjuttatással azt kellene elérni, hogy mindazok, akik elmentek a tsz-ből, visszajöjjenek, hiszen mindenütt így van, ahol a tsz-ben Is lehet keresni, oda visszamennek a fiatalok. — Hát előleget kell adni! — Könnyű azt mondani, de miből?! Csak hitelből tudnánk megoldani, de erre az állam nem ad hitelt. Pedig a gyenge tsz éknél, ahol ez az alapfeltétele a fejlődésnek, ott talán meg lehetne csinálni. — És nincs meg a remény, hogy a tsz megerősödjék? — De igen. így ugyan lassabban, mint szeretnénk, de ha beválnak a terveink, két év múlva mi Is a szilárd tsz-ek közé tartozhatunk. Beszél a tervekről, a jólsikerült vetésről, az állatállomány fejlesztéséről. Jövőre már 7—8 tehén jut száz holdra és az istállóátlagot is szeretnék felemelni legalább tíz literre. Sajnos munkaigényes, jól jövedelmező terményféleségeket nem termelhetnek, mert nincs munkaerő. Tagok ugyan vannak — de munkaerő nincs! — Szeretnénk megerősödni annyira, hogy vonzza a tsz a fiatalokat. Mert nagyüzemet munkáskéz nélkül ki látott?! Bevallhatom, most is maradt százhatvan hold földünk szán- tatlan. Nem sok, de ennyinek sem kellene maradnia. Nem biztató zárszámadás, még akkor sem, ha elérik is a kitűzött pénzösszeget —, de nem is elkeserítő, mert a fejlődés lehetőségei adottak 1 „munkabér-hitel” nélkül is. Mindenesetre sok munka vár még a pécsváradi tsz vezetőségére, tagságára, ha azt akarják, hogy legközelebb szépen bebútorozott irodákban számolgathassák év végén a legalább másfélszer ekkora jövedelmet! Lázán Ervin A lottó nyerőszánni A Sportfogadási és I.ottó Igazgatóság tájékoztatása szerint Hatvanban, a Vörösmarty művelődési Házban megtartott lottó sorsoláson az 51. játékhélea a következő nyerőszámokat húzták ki: 6, 18, 31, 60, 62 Felújított g örd ü lőcsa pó gya k Gyártja: Maglődi Gépgyár és Öntöde Maglód Rendelhető és vásárolható Korlátlan mennyiségben — 3udapest> csonógyüzietüm ben T. Alkotmány n. 18 sz. ál áj ir N százalékáért!
