Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-18 / 295. szám

8963. DECEMBER U ttiAPtft 3 A& efoa US után A vasárnapi, majd a hét­főn délben megindult erő­sebb havazás váratlanul nem várt akadályokat oko­zott a közlekedésben. A város és a megye közútjain órák alatt kiderült, hogy a havazást korántsem várták az arra illetékes vállalatok olyan felkészültséggel, mint amilyenre az előzetes nyi­latkozatok alapján a nyilat­kozatokat olvasó ember gon­dolhatott. A koraesti órákban kide­rült, hogy a városi autóbusz- közlekedés útvonalainak egy része járhatatlan, a Szé­chenyi téren, — ami mégis­csak a város közepe és egy­úttal forgalmi csomópontja — sivítva pörgő kerekekkel csúszkáltak a gépkocsik, várva a gyalogos járókelők segítségét, akik közül többen „beszálltak” egy kis autóto­lásra. Este, — gondoltuk — majd előjönnek a garázsok­ból azok a hóekék, amelyek órák alatt „megeszik” a ha­vat. Ám a Kossuth Rádió esti krónikájában hallottuk aa egyik illetékes baranyai vállalat vezető beosztású dol­gozójának nyilatkozatát, mely szerint a hóeltakarító gépek egy része csak elmé­letben létezik. Lévén az egyik eltörve, a másik nincs bejáratva, a harmadik és negyedikkel szintén ez és az van, az ötödiket pedig az illetékes központ, vagy hi­vatal még le sem küldte Pécsre, tehát nyilván nem lehet vele a tegnapi havat eltakarítani. Amíg a rádió hullámain tovaterjedő magyarázkodást hallgattam, önkéntelenül eszembe jutott az a régi ka­tonavicc, hogy mit kell kér­dezni, ha parancsot adnak az égboltozat bemeszelésére. Tudniillik erre az. adomabcli parancsra nem azt kell rá­kérdezni, hogy hogyan lehet az eget bemeszelni, hanem azt kell kérdezni, hogy mi­lyen színűre kell az égbol­tozatot mázolni. Jó kis adoma ez. fis ez- csetben egy kissé rá is illik a helyzetre. Mert úgye, most az a nagy kérdés a havazás kapcsán, hogy mivel taka­rítsuk el a havat, nem pe­dig az, hogy mikorra. És december közepén rájövünk arra, hogy a hótakarító gé­pek éppen most nem jók. Éppen most javítják őket, és éppen mostanáig még nem küldték le őket. Az ember lenyűgözve bámul a rengeteg objektív akadály láttán, és ha kishitű, akkor talán kétségbe is esik: lám mennyi anyagi hiány, meny­nyi előre nem látható kö­rülmény akadályozza nálunk a munkát! De aztán óhatat­lanul gondolkodni kezd az ember, és felötlik benne egy kérdés: mit csináltak egész nyáron azokkal a bizonyos hóeltakarító gépekkel? Miért nem javították ki őket már­ciustól novemberig? Miért december közepén kell rá­jönni arra, hogy baj van a gépekkel? Akik illetékesek az ügyben, miért nem sür­gették a gépek javítását, vagy éppen leküldcsét egész nyáron, egész ősszel? És ha nincsen gép. — Bár az előzetes nyilatkozatok szerint a felkészülés alapos és körültekintő volt. — Az egyszerűbb megoldású, de bevált hóekék is megtették volna a magukét a hóz, por után. Az pedig, hogy egy­szerű hóekék sincsenek, és megfelelő, nagy te­herbírású gépkocsik sin­csenek, amelyek , ell'olták volna őket, szinte hihetet­len, — de ha így van, csak azt bizonyítja, hogy a télre való felkészülés közel sem volt olyan komoly, mint gondoltuk volna. Ez volt az idei tél első havazása. Ki merné állítani, hogy egyúttal az utolsó is? Nem várhatnánk szervezet­tebben és jobban felkészül­ve a következő havazást? — KURDCZ — Búcsúzik az öregakna A legidősebb pécsi bá­nyász sem élt még, amikor Béke-aikina már szenet kül­dött a napvilágra. Hozzáve­tőlegesen 100—120 évesre becsülik az „öreget”, s bi­zony még egy bánya-aknánál is éltes kor ez. Különösen számottevő a 120 év, ha idő­közben nem fiatalítják, re­generálják a sok munkában elhasználódott „acél és fa­szöveteit”. Béke-akna meg­tette kötelességét, sok jó sze­net adott, de már gátja a to­vábbi fejlődésnek. Pillérei alatt több százezer tonna ki­bányászható szén fekszik, — amit azonban csak akkor le­het a felszínre hozni, ha az aknát használaton kívül he­lyezik. Az idős akna megszünteté­sével egy időben ujjáterem- tődik viszont István-akna. Az ikertestvérek A régi István-akna tornya mellett, már újabb akna má­tyásod ik a hófödte táj felett, s messziről nézve, mintha csak ikrek lennének. A második azonban nemrég — az utóbbi években — született, sok-sok millió . forintos beruházássá1.. Idén is, nem kevesebb, mint 38 müUó forintot fordítottak építésére. A neve: István II. akna. Jövőre Béke-aknán meg­szűnik á szállítás és a Béke­akna alatti szónmennyiséget is az István II aknán hozzák majd felszínre. A távolabbi tervek szerint az első „fiútest­Felvételre keresünk bu­dapesti és vidéki mun­kahelyeinkre bádogos szakmunkásokat Jelentkezés személyesen vagy írásban az ÉM. Gyárkémény-, Kazán-, Kemenceépítő-, Hő- és Savszigetelő Vá'Calat Budapest. VII., Ves- selényi u. 2. sz alatti bá­dogos íőépítésvezetősé- gén. vér” rekonstrukciójára Is sor kerül, s akkor a Béke-aknát teljesen meg lehet szüntetni. Az István-aknák pedig na­ponta 600 vagon szenet fog­nak a felszínre bocsátani, ami nagyon szép mennyiség. Ám ne menjünk olyan messzire, egyelőre maradjunk a jelenlegi állapotnál! Mi a kanyarszalag? Az embernek mindig meg kell szoknia, hogy a bányával kapcsolatban új szavak hasz­nálatára kerül sor. Hát ilyen új szó nálunk a kanyarszalag is. ami nem mást, mint egy nagyon elmés szállítószalagot takar, amely idomulva a te­rep viszontagságaihoz, hirte­len törésekben, hajtűkanya­rokban is alkalmazható. A szén szállításához tehát nem kell egyenes vágat, hanem a kanyarszalag segítségével bár­milyen viszonyok között al­kalmazni lehet. A kanyarsza­lag prototípusát éppen István aknán kísérletezték, illetve próbálták ki, és annyira be­vált, hogy jövőre többet is rendelnek belőle. A mecse­ki szénbányákban régóta ke­resték már egy ügyes szá’lító- alkalmatosság mego’dását, végre a kanyarsza’aggal si­kerül majd sok kézi munkát kiküszöbölni. István-aknán azonban nem ez az egyetlen „újítás”, jövő márciusban kezdik meg az akna életében először, egy koncentráció művelését'. A III. szinten kia’akított koncentrá­cióban. három fejtésről zúdul majd a szén szállítószalago­kon egy közös bunkerba^ ahonnan a csillék viszik majd a felszínre. Kéffonnés vagonőriek A csillék űrtartalma is vál­tozik István-aknákon az eddi­gi 0,6 t-ás helyéit.már 5—600 2 tonnás vagonért fogja a sze­net szállítani a fejtésekből. Lehetővé válik ezáltal a szál­lítás meggyorsítása s gépe­sítése. Mint látjuk, az öreg Béke akna megszüntetése, lassú hal­doklása csak annyit jelent, hoev átadia he1"^ nak, ami még jobb, korsze­rűbb, alkalmasabb a feladatok ellátására. Az István-aknai bányászok derekasan elébe is készüllek az ikertestvér avatásának, idei tervüket december 13-án, pénteken, déleőtt 10 órakor befejezték, s éves tervükön felül december 31-éig még 31 ezer tonna szenet kívánnak adni népgazdaságunknak. Akik naponta a föld alá szálnak Nem lenne teljes a kép, ha nem" emlékeznénk meg az István-aknák bányászairól, különösen azokról, akik ebben az évben megfeszített mun­kával — sokszor vasárnap is — dolgoztak, erősen hozzájá­rulva a mecseki tröszt tervé­nek túlteljesítéséhez. Egy új­ságcikk keretében nem lehet sok száz nevet felsorolni, ezért csak a legjobbak közül a legjóbbakról: Kiss Mihály 12 e'ővájási csapatáról, Mol­nár József, Mór Ferenc, bri­gádjairól teszünk entitást, akik büszkeségei az aknának. Az öreg Béke-akna búcsú­zik, de ennél jobban egy bú­csú se fájjon! , Szüts István JÉGCSAPOK Közeledik a zárszámadás Közeledik az év vége. A ter­melőszövetkezetekben a zár­számadásra készülnek. A zár­számadás elkészítése nemcsak adminisztratív munka. Ilyen­kor év végén azonban a tsz- paraszt is számvetést készít: érdemes volt-e aláírni a nyilatkozatot, ér­demes volt-e dolgozni? A kommunisták feladata, hogy e számvetés elkészítésekor a segítségére legyenek, elbeszél­gessenek vele az elért ered­ményekről, a hiányosságokról, a feladatokról. Van miről be­szélni. Néhány évvel ezelőtt még lovakkal szántották a földe­Egyszerű szoba a Jókai utca egyik bér­házában. íróasztal karszékkel, kényel­mes paimlag, a sarok­ban dohányzóasztal, öblös fotelokkal. — Ezektől kar távolság­nyira mennyezetig dúsan rakott köny­vespolc. A nagy falrészeket beborító könyvek uralják az egész szo­bát. No és az eredeti Ady fényképek Szé­kely Aladártól. Ady Csinszkája magától értetődő természetes­séggel néz szembe a házigazda különös barátaival, akik be­szélgetés helyett órá­kat'töltenek el né­mán lapozgatva év­századok álital ki­kezdett könyvek, ré­gi folyóiratok között. Kávé? Cigaretta? Lehet-e erre gondol­ni, ha "kinyitják az Athenaeum 1842. május 22-i számát, amelyben Petőfi, Petrovics Sándor­ként írta alá A’ boro­zóit? Vagy amikor Egressy Gábor a nép ömegek szerepét mél tatva a forradalom kivívásában a Jókai és Petőfi által szer­kesztett Életképek 1848. március 26-i számában a március 15-i eseményekről így ír nekünk: „Petőfi fölemelke­dik, minit egy túlvi­lág! alak, mint meg­testesült népszen vé­dés, mint egy ezer éves tantalu» «nt­júség, mint végítélet halálangyala. El- üvölié nemzeti da­lát! E hangok leír- hatatíanok. Leírha­tatlan e dalok ha­tása a népre, mely nőttön nőtt...” Az Életképek-et le lehet emelni a polc­ról, sőt a Pesti Nap­ló 1850. március 9-én megjelent első szá­mát is. A oserépká'.y- ha pattogó tüzének melegében mégsem ez az igazi szenzáció, hanem az az 1582- ben megjelent bib­lia, melynek lapjai­ból minden kézbevé- . tel után letörik egy- egy darab. Vagy ez sem? Az irodalmi emlékek felbecsülhe­tetlen gazdagságában ki merné meghatá­rozni, hogy ez, vagy az az igazi érték, amikor erre a szen­vedélyes gyújtó há­zigazda sem vállal­kozik? A szoba, a köny­vek. a házigazda ba­rátai mindenesetre szívesen magukénak váltanának néhányat a kincsek közük Alig ha van mea magán­gyűjteményben Ka­zinczy Ferenc 1879-es kiadású, „Pályám emlékezete” című munkája, vagy a Nyugat 1908. január 1-én megjelent első száma, melybe már Ady Endre is írt Magyar Pimodán cím mel. És itt van a Nyugat 1919. feb­ruár l-éa megjelenő példánya is, mely első oldalán gyász­keretben közli az elhunyt Ady képét. Lapzártakor érkezett a szomorú hír — ad­ják tud túl. az olvasó­nak, s ez annál fáj­dalmasabb, mert „Szellemi vezére volt ő munkásságunknak a Nyugat bölcsőkora óta, szelleme vezé­rünk* marad a jövő­ben is.. Babits Mihály, Tóth Árpád és Ju­hász Gyű1 a is sokszor idézik e falak között a müitat. József Attilával még több­ször találkozhatunk. Akárcsak Adytól, tőle is meg van itt minden jelentősebb írás. Legszomorúbb a reá emlékeztető „Szép szó”, benne utolsó verse Móricz Zsi,gmond búcsúzta­tójával: „Nagyon fáj...” A barátok észre sem veszik, hogy a házigazda mégis csaik kitölti a kávét és eléjük to'ja a ci­garettát. Mégiscsak jól esik kortyolgatni és mélyeket szip­pantani a templomi csöndben. Ha néha- néha .megszólal a há­zigazda, hangja kis­sé idegenül, érde­sen cseng. — Érdekesek ezek a ded ' kációk... Vannak, akik csak ezeket gyűjtik. Az egyik Krúdy aláírá­somat például meg akarták venni,.. De eladóié« J A barátságot nem lehet eladni. Márpe­dig minden dediká- ció ezekben a köny­vekben a szerzőknek a házigazdához és családjához érzett barátságáról, szere- tetéről tanúskodik. Dr. Mohácsi Jenő, a tragikus sorsú mo­hácsi irodalmár 1934. októberében megje­lent Stella című könyvébe ezt jegyez­te: „Régi, igaz sze­retettel!” Baráti han­gulatot áraszt Goethe Babits Mihály fordí­tásában megjelent naplója 145. példá­nyának első o’dai'án Babits dedikációja is. Érdes a szó, a hang idegen. De csak akkor, ha Petőfit, Jókait, Adyt, Jó­zsef Attilát, Móricz Zsigm ondot, Babits Mihályt, Tóth Árpá­dot. Juhász Gyulát idézzük meghatottam Ha a máról van szó, aikkor inkább itthon vagyunk, akárcsak Farkas Imre, akinek másik szenvedélye a munka. Nappa’ira Igónybeveszi egy nagy vállalat ezer­nyi gondja, nehéz terheket rak Valié­ra az igazgatás. De este? A gondokat e meghitt szobán kívül hagyja. Ide úigy lép be — akárcsak ba­rátai — mint egy szentélybe, az iro­dalmi emlékek templomába, HL M. két. Ma már traktorok dolgoz­nak. Igaz, hogy nincs elég traktorunk, igaz, hogy nem a legmegfelelőbbek, de az is igaz, hogy ma már nem kell lovakkal szántani. Milyen könnyű kimondani, hogy eb­ben az évben a kalászosok 96 százalékát géppel takarítottuk be, de milyen nehéz volt ezt elérni. Még három évvel ez­előtt is úgy silóztunk, hogy lekaszáltuk a kukoricát, be- hordtuk és az álló silótöltőbe dugtuk. Ma már a silózás is teljesen gépesítve van. A vegyszer is most vonult be visszavonhatatlanul a mező- gazdaságba. Kapálás nélkül termelünk kukoricát! Víztáro­lók, csatornák építésével meg­változtatjuk a megye arcula­tát. Csak ebben az évben 46 millió forintot költöttünk ön­tözésre a megyében. S meny­nyit építettünk! Jó istállókat is, meg rosszakat is: kerestük a legjobbat. Igaz, hogy szép istállók zömében még kéz­zel fejnek, de az is igaz, hogy a jövő évtől kezdve csak olyan istállókat szabad épí­teni, amelyekben fejőgépek lesznek ... Tények ezek. Olyan tények, amelyek megtalálhatók min­den községben, minden tsz-ben. Ha az indulástól magyarázzák a kommunisták a megtett utat, akkor nem lesz olyan ember, aki ne nézne vissza büszkén, akkor nem lesz olyan ember, aki ne látná a sok problé­mán, nehézségen keresztül is tisztán azt a nagy, forradal­mi tettet, amelyet a mezőgaz- gaságban véghezvittünk. És aki ezt látja, az a jövőt is látja. Az idei év nagyon kedve­zőtlen volt. A rossz időjárás ellenére 10,5 mázsa búzát ter­meltünk holdanként. Ez ki­emelkedő eredmény a felsza­badulás előtti évekhez viszo­nyítva. Viszont az is tény, hogy nem termeltük meg azt a mennyiséget, amit a máso­dik ötéves terv célül tűzött ki. Termelőszövetkezeteink az idén is derekán munkát végeztek, mindent megtettek, hogy si­keresen leküzdjék az időjá­rást. Ez sajnos nem sikerült teljes mértékben. A megyei szervek nemrég felmérték a termelőszövetkezetek helyze­tét és arra a megállapításra jutottak, annak ellenére, hogy közel hetvenegymillió forint kiesés volt növénytermesztés­ből, nem lesz sokkal alacso­nyabb az egy tagra eső jöve­delem, mint amilyen az el­múlt évben volt. Az egy dolgozó tagra eső átlagjövedelem nem rossz» különösen, ha figyelembe vesszük a rendkívül kedvezőt­len évet. A gyenge tsz-ekbera 6643 forintot terveztek átlago­san és a mostani vizsgálatok) azt mutatták: 6142 forintot fizetnek. A többi termelőszö­vetkezetben átlagosan mint­egy 9614 forint lesz az egy tagra eső átlagjövedelem. Ha minden termelőszövetkezetet összevetünk, akkor az egy tagra jutó évi átlagjövedelem 9044 forint lesz. Ennél lesznek jobbak is, de sajnos lesznek rosszabbak is. Lesz például olyan termelő- szövetkezet is, mint a dráva- szabolcsi, amelyben több mint hárommillió forint mérleg­hiányra számítanak és ez a mérleghiány nemcsak a rossz időjárásból adódik. Ebben a termelőszövetkezetben például 262 000 forint értékű burgo­nya rothadt el zsákkal ep'ütt. Ugyancsak itt ment tönkre 260 000 forint értékű már megtermelt és betakarított kukorica is. Ilyen hanyagság után nem csoda, ha alacsony lesz a jövedelem. Tavaly még Garé is rossz­nak számított. Pedig tavaly sokkal jobb volt az év. Mégis az idén feljött ez a termelő- szövetkezet. 10 891 forint át­lagjövedelmet terveztek és a várható 11 034 forint. Hasonló a helyzet Helesfán is: a 7022 forint tervezettel szemben 8887 forintot fizetnek, Meké- nyesen a terv 9096 forintot ír elő, és a tény 11 736 forint körül mozog majd. Zalátán is rossz volt az időjárás, mégis a tervezett 10 450 forint átlag­jövedelem helyett 11182 fo­rint a várható átlagjövede­lem. Különösen szembetűnő a sásdi termelőszövetkezet eredménye. Ebben a termelő- szövetkezetben 4250 forint át­lagjövedelmet terveztek és j most . minden valószínűség szerint 8230 forint lesz. Felvetődik a kérdés: amit el lehet érni Garéban és Za­látán, azt miért nem tudták elérni Drávas^abolcson, Peter- den, Mánián és másutt? Ezzel a kérdéssel érdemes lesz fog­lalkozni a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűléseken is. Közeledik a zárszámadás. Egy év munkájáról, eredményeiről és hibáiról, a jövőről kell itt véleményt mondani. Ez pedig nem köny- nyú feladat. Pedig a zárszám­adások csak akkor érik el a céljukat, ha minden tekintet­ben levonják az ez évi tapasz­talatokat és egyúttal előre is mutatnak. A felkészüléshez még van idő, a pártszerveze­tek is, a tsz-vezetőségek is felkészülhetnek erre, a falu életében döntő jelentőségű napra. Szálai János 1; I MAGÁNGYŰJTEMÉNY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents