Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-05 / 259. szám
r< 1m. NOVEMBER 5. KIAPI6 3 Versenyben az élüzem címért A kikészítő üzemben a Szovjetuniónak készített cipőkön dolgoznak. Foto: Túri M. Élüzem lesz-e a „Szigetvári Cipőgyár”? A címnek feltételed vannak: éves tervteljesítés, exportterv teljesítés, minőség, termelékenység, biztonságos munkakörülmények... és egyebek. Tíz hónap eltelt, a három negyedév eredményei reményekre jogosítanak s ez derül ki Oszocky László igazgató szavai ból is. Ami pedig a két idézőjelet illeti... az átszervezés óta a gyár „Minőségi Cipőgyár Szigetvári Üzemegysége” — nevet viseli, de a régi neve mégiscsak megszokottabb. Nos, nézzük hát a három tervnegyed eredményeit. — Eddig százhárom százalékra állunk az éves terv teljesítésében. Exporttervünk százkettő egész nyolc tized. i — Termelékenység? — Jól alakult. Tavaly mi kaptunk — főleg nyugatról — mintegy másfél- millió forint értékben új gépeket Ez volt az egyik oka annak, hogy a termelékenység állása üzemünkben 108,8 százalék. A másik: az üzemszervezés gondos végrehajtása és még egy — dolgozóink munkamorálja is kielégítő és ez nagyon lényeges tényező. Az eredmény abban is megnyilvánul, hogy ebben az esztendőben a terv szerinti ezemégyszázkilenc forintos átlagkereset 1436 forintra emelkedett. Mondom, ez átlagkereset, tehát a kereset javulása egyes dolgozóknál nyilván több, mint esetleg azoknál, akik a szokáMegkérdeztük: Hi lesz a Jókai térrel? Válaszol: MARKI LASZLÖ, A VÁROSI TANÁCS építési és közlekedési OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE Már harmadik hónapja, hogy a Jókai téren az úttest leszakadt és megrokkant az egyik épület. Megkérdeztük a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetőjét, mi lesz a sorsa a térnek. — Még ebben az évben helyreállítjuk a leszakadt Jókai téri útburkolatot. Már második hónapja dolgoznak ott az építőmunkások. Most némi szünetet tartottak* de csak azért, hogy a nagy gödör a feltöltés után megülepedjék. Ha ugyanis nem várnánk vele és azonnal lebetonoznánk, leburkolnánk az úttestet, nem bírná ki a nagy forgalmat és idő előtt megsüly- lyedne. Akkor újra lehetne kezdeni az egész munkát elölről. A Budapesti Aszfaltútépítő Vállalat pécsi üzemvezetősége vállalta, hogy december közepére befejezi a munkát a Jókai téren és akkor meginsósnál nem nyújtottak nagyobb teljesítményt. — Hova exportál az üzem? — Legnagyobb piacunk Lengyelország és Szovjetunió. Jelen időszakban főleg törpe- tűsarkű női cipők iránt érdeklődnek, illetve adják meg a rendelést. Ebben az esztendőben eddig legyártottunk több mint négyszázezer pár cipőt s ebből 244 ezer ment exportra. — Van-e kereslet a belföldi piacon? — Van. Hetvenhárom modell közül körülbelül ötvenet fogadott el a kereskedelem még a hatvanhármas évre, de ebben szerepel az export-mo- dell is. Különben pedig sok tekintetben felvehetjük a versenyt a nyugati cipőiparral is. — Hogy érti ezt? — A közelmúltban Párizsban alkalmam volt résztvenni egy szakmai bemutatón. Mi is — most nemcsak a szigetvári üzemet értem ez alatt, hanem általában a magyar cipőipart — szóval mi is gyártunk pontosan olyan szép, divatos, korszerű követelményeknek megfelelő cipőket, mint ők. Egyébként ezt tapasztalhatták azok is, akik a tavasz végén a Budapesti Nemzetközi Vásáron résztvettek és megnézték a cipőipar pavilonját. — Milyen tervekkel indulnak a jövő évben? — ötven modell vár elfogadásra. Hogy mennyi cipőt gyártunk a jövő esztendőben, azt — legalább is darabszám — nem tudnám megmondani mindenesetre az előbb említett két ország külkereskedelmi szervei ismét kötöttek le megrendelést olyan modellekre, amelyeket eddig is gyártottunk számukra. — Milyen a dolgozók szociális ellátása az üzemben? — Nehéz ügy. Üzemünk meglehetősen elavult és korszerűtlen, legalább is ami az étterem, vagy fürdőhelyiségek problémáját illeti. Viszont most folytatunk tárgyalásokat annak érdekében, hogy komolyabb beruházással korszerűsítsük majd a gyárat. Hat-hétmillió forintra lenne szükségünk, de ahogy a jelek mutatják, csak a következő esztendőben kerülhet erre sor. — Két hónap van még hátra az esztendőből és az élüzem címért folyó verseny... — Reméljük megnyerjük, öt cipőgyárral versenyzőnk az ipari átszervezés azonban bizonyára némi módosításokat von maga után a versenyfeltételekben. Mindenesetre mi tartjuk ezt a színvonalat, de hát... a döntés már nem a mi feladatunk lesz. — R — Vannak hiánycikkek, amelyeket nem keres senki, pedig nagyanyáink idejében legalább olyan kapósak lehettek, mint manapság a kuktafazék, a jénai főzőedény, a házi presszógép. Hiánycikkek, s mégis úgy tűntek el életünkből, hogy meg sem emlékezett róluk senki, csak azt vettük észre, hogy már nincsenek. Egy cseréplábos juttatta eszembe mindezt a himesházai földművesszövetkezeti vegyesboltban. Egy olyan cseréplábos. amelyet hét év óta minden leltár alkalmával listára' vesznek, minden év végén elszámolnak vele, de eladni nem tudják már. Nagyanyáink az ilyen cserépedényekben forralták a tejet, semmiféle edény nem pótolhatta ezt az ő idejükben. S állítólag cserépfazékban főtt a legjobb húsleves, ebben állt el legkifogás- talanabbul a télire eltett szilva és más gyümölcs. Mégsem jut senkinek eszébe megvenni a himesházai vegyesbolt egyetlen cseréplábasát, helyette alumínium tej forraló t, vagy jénai üvegedényt vásárolnak az asszonyok, mert sem egyikben, sem másikban nem kozméso- dik le a tej, s nemcsak higié- nikusabbak a cserépedénynél, olcsóbbak is. Akárcsak a cserépedényekkel, úgy vagyunk a faszénfűtésű vasalóikkal is. Húsz évvel ezelőtt még ilyen vasaló ábráját láthattuk a kisiskolások olvasókönyvében, az ábra idéz te fel bennük szótagolva va- sa-ló. Az akkori kisiskolás ma már aligha tudná elképzelni, hogy a szenes vasaló miatt görcsöljön a feje, s hogy órák hosszat lóbálja a vasalót, ha nem akar betüzesedni benne a faszén. Hát még azt, hogy a belőle kihullott parázs okozta égett lyukakat stoppolgassa, s a széntől bekormozódott inggallért újból kimossa! A hőszabályozós, sőt a vizet permetező, gőzölő vasalóé a jövő. A faszéntüzelésű vasalót nem gyártják már, ez a fajta A város lakossága részére fafűrészelést minden mennyiségben vállalunk. Sürgős esetben azonnal is. Megrendelések leadása: Pécsi Vegyesipari Vállalat Pécs, Irányi Dániel tér 9. Tel: 55-65. vasaló ugyanúgy bevonult a hiánycikkek közé, . mint a cseréplábos. Ma már ritkán árulnak a piacon házilag köpült vajat. Nem is tanácsos megvenni, mert legegészségesebb a csí- rátlanított, pasztőrözött tejből készült vaj. A, házi vajat te-5 hát nem is nagyon keresik, s ha elkopnak, kiöregednek a ma még használatiban lévő kézi vajköpülők, aligha árusítanak vajat a piacokon. A Belkereskedelmi Minisztérium a még forgalomban lévő vajkö- pülőket, a kereslet hiánya miatt bevonta, gyártásukat az ipar megszüntette. Mángorló, dagasztóteknő, detektoros, rádió — sorolhatnunk még néhány olyan cikket ezeken kívüi is, amelyek 2 cseréplábosok, szénvasalók, vajköpülők sorsára jutottak. Sajnáljuk őket? Igen, mert egy olyan kort zárnák le, amelyben használatuk bizonyos tech. nikai fejlődést jelentett. És mégsem, mert azok a tárgyak, amelyek helyükbe léptek jobb segítőtársaink. Mégis némi kegyelettel emlékezünk rájuk, mert Pécs és a megye üzleteiben többé nem találkozunk már velük. Legfeljebb múzeumokban láthatjuk majd viszont őket: hát igen, ilyen is volt, ilyen tárgyakat is használtak a huszadik században az emberek, H. M. Lendületesebben! A vetési munkák nagy lendülete után kicsit megtorpantak a megye mezőgazdasági dolgozói. Az őszi mélyszántás igen fontos munkálatait vontatottan végzik és még a megyei viszonylatban első helyen álló Mohács város is csak 44 százalékban végezte el a munkát. Mohács után egyébként a siklósi és a seLlyei jár"' következik 35, ir'-’d a mohácsi járás 34 százalékkal, őket követi 26—26 százalékkal a szigetvári, néesi és pécsvárad' járás. A járások közül ? sásdí az utolsó 24 száza’ékkai s a. megye utolsó h»!--—»nie Komló város 13 százalékkal. Ez az eredmény már csak azért is nagyon gyenge, mert a megye rendelkezésre álló kétezer traktorából ezerkétszáz végezhetné a mélyszántást. Igaz még problémát okoz a betakarítás, de a jelenlegi hely zetben még ezen a héten elvégezhetik a burgonya és a cukorrépa betakarítását, jövő héten pedig a kukoricaszár vágását. így a fölszabadult földeken még nagyobb erővel végezhetik az őszi mélyszántást. A kukoricatörésnek Baranyában a 11 százalékát végezték el, de a szárvágással még csak a 41 százaléknál tartanak. A szárvágással tehát igyekezni kell, de a kukoricaszárt elégetni nem szabad, mert jelentős takarmány értéket képvisel és almozáshoz Is felhasználható. (Lázár) Pécs város öt helyiipan vállalatáról tegnap, hétfőn délelőtt adták át 15 dolgozó résziére a Könnyűipar Kiváló Dolgozója jelvényt és oklevelet. A Pécsi Vegyesipari Vállalatnál Polgár Pálné terv és statisztikus, Szarka József asztalos és Koller József könyvkötő, a Pécsi Bútorgyárban Kotier János asztalos, Walter Jenő asztalos, a Pécsi Fodrász! pari Vállalatnál Till Istvánná, Rózsahegyi Ferenc, Kamarás Andrásáé nőd fodrászok és Frank Henrik férfi fodrász, a Szikra Nyomdában Jakab Györgyné dobozikészítő, Lingl Józsefné berakónő, Bachesz Antal kéziszedő, a Pécsi Fémipari Vállalatnál Alvári Mihály telepvezető, éa Varga Kálmán lakatos, a Városi Tanács Ipariosztályán pedig Fekete Alajos főelőadó kapták meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója címet. A vállalatok dolgozói a miniszteri kitüntetést ez év háromnegyed évében végzett munkájuk jutalmául kapták. Ez alkalommal adták át a vállalatvezetők a Kiváló Dolgozó jelvényeket és jutalmaikat is. Gyakorlott AUTÓSZERELŐKET és 1 fő autóvillanyszerelőt azonnal felvesz az FMSZ Szállítási Vállalat. Pécs, Jászai Mari u. 2—4. QilqoLziaoiai Látogatás nék, — bizony az egyik legfontosabb feladat a nemzetiségi kérdés helyes megoldása. Ebből a szempontból örvendetes volt olvasni a Novi-Sad-i Magyar Szó lapjait, hallgatni a rádió adásait, a magyar nyelvű iskolák, s általában a Vajdaságban élő magyarság életéről szóló híreket Látogatásunk során hallottunk azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a jugoszláv kormány tesz az elmaradott területek iparának fejlesztése, a lakáskérdés megoldása, általában az életszínvonal emelése érdekében. Külön szót érdemelnek a turisztika fejlesztésére szolgáló intézkedések. Szakemberképzés, idegennyelv tanulás, szállodák és autóutak építése jelzi az ez irányú munkát. Az utóbbi időben egyre nőtt az a felismerés, hogy az ország gazdag természeti szépségeit az idegenforgalom növelésének szolgálatába állítsák, amely nemcsak a valutaszerzés egyik forrása, hanem politikai haszonnal is jár. Szólhatnék még a gyorsütemű városfejlesztésről, a korszerű építkezésről, az ízléses bútor és lakberendezési kultúráról, de jugoszláviai tapasztalataink összképéhez olyan tények is hozzátartoznak amelyekkel nem, vagy részben értünk egyet. Mindenekelőtt a párt vezető szerepének, az internacionalizmus értelmezésére, a népgazdaság tervszerű irányításának kérdésedre gondolok. A mezőgazdaság szocialista átszervezése is — a hasonlóságok ellenére — alapjában véve más úton megy végbe. A nyugati kapitalista országok gazdasági és kulturális befolyása szintén érezhető tény. Szó van természetesen több más részletkérdésről is, amelyek kialakulása egy bizonyos időszak sajátos viszonyai között létrehozták a nekik legalkalmasabbnak vélt kereteket és formákat, mint például a munkástanácsok stb. Ezeknél azonban több az, ami közös, erősebb az, ami összeköt bennünket, amely a kölcsönös kapcsolatok további szélesítését segítheti. Ebben a vonatkozásban örvendetes az o tendencia, amely a mai jugoszláv valóság önkritikusabb belső megítélésére vall, melyet több vezető, köztük Badovinác elvtárs, a Jugoszláv Ifjúsági Szövetség elnöke is kifejezett. Nem beszélve a legalapvetőbb kérdésről, hogy mindkét országban a szocializmus épül, s mint szomszédos népeknek számos közös tradíciójuk is van. Biztató, hogy ezen az alapon közösek a kívánságok és az erőfeszítések, szaporodnak az olyan felismerés jelei, amelyek mutatják, hogy kinek, hol kell javítani vagy módosítani a dolgokon. ÁLLJON ITT befejezésül Pejkovics elvtársnak, a párt montenegrói bizottsága első titkárának megjegyzése: „Találkozzunk gyakrabban, segítsünk többet egymásnak. Szerencsétlen volt, hogy népeink jó viszonyában éveket veszítettünk el. Mi azt akarjuk, hogy ez sohase ismétlődjék meg.” Mi is így gondoljuk, ezt akarjuk. Többé ne forduljon elő, hogy aki Jugoszláviába akar utazni, azt a Keletiben hagyja a vonat. Kujjka Sáucloj HIÁNYCIKKEK? AZ ELMÚLT NAPOKBAN két hetet töltöttem Jugoszláviában, a KISZ Központi Bizottsága küldöttségének tagjaként. Tanulságos, érdekes utazásban volt részem. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek ifjúkorára esett a magyar—jugoszláv viszony cikcakkja. Jól emlékszem, még 14 éves koromban, 1948-ban történt. A magyar úttörő gyermekcsoport tagjaként 1 hónapos jugoszláviai üdülésre készültünk. Lelkesen, sok-sok várakozással tanultuk a szerb- horvát dalokat, táncokat, készítettük az ajándékokat. Már kint voltunk a Keletiben, amikor jött a hir, hogy nem utazunk. Nem utazhattunk. Így kezdődött ismeretségem Jugoszláviával. Azóta 15 év telt el, s a megtörténtekre mindenki emlékszik. Érthető hát az izgalom, kíváncsiskodó várakozás, amely a Belgrád felé robogó vonaton eltöltött bennünket. Vendéglátóink mindenütt szívesen, barátságosan fogadtak. A Jugoszláv Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága gazdag programról gondoskodott. Lehetővé tették találkozásunkat állami-, párt-, szak- szervezeti-, munkástanács vezetőkkel, s természetesen fiatalokkal, az ifjúsági szervezet képviselőivel is. Belgrádon kívül ellátogattunk Szerbia fontos ipari központjaiba: Nis- be, és Kragujevácba. Jártunk az ország éléskamrájában, a ..tnciguarlakla, Vajdaságban, avrnak fővárosában, Noviszádon. Zágráb után megcsodáltuk az Adriai tengerpart néhány gyöngyszemét: Dobrovnyikot, Kotort, Hercegnovit és Bud- vát. Bejártuk Montenegró kőhegyeinek szerpentinjeit, meglátogattuk Titográdot. Végül elutaztunk Skopjéba, Macedonia földrengés-sújtottá fővárosába. Az útiprogram azonban bármily gazdag is, a két hét mégis csak rövid egy ország megismeréséhez, ráadásul ha olyanról van szó, mint a mai sokarcú Jugoszlávia. Így hát csak benyomásokra szorítkozhatom. BÁRMERRE JÁRTUNK az országban, — ipari üzemekben, falun, közoktatási intézményekben, — mindenütt a szocializmust építő emberek szorgos munkájával találkoz- tunk. Különösen érezhető'volt ez Skopjéban, ahol a külföldi segítséggel együtt most mindenki azon dolgozik, hogy a még sátrakban lakó 75 ezer ember a tél beállta előtt tető alá kerüljön. Nem irigylésre méltó feladatok megoldásáról van egyébként szó, hiszen 150 ezer ember számára kell új lakást építeni a földrengés után. Érdeklődéssel hallgattuk a jugoszláv ifjúság nagy vállalkozásáról, a Testvériség—Egység nemzetközi autóút építéséről szóló híreket is. A görög határtól egészen az osztrákig az egész országot átszelő korszerű betonút építését már 1948-ban elkezdték, s befejezésére és ünnepélyes átadására éppen kint tartózkodásunk alatt került sor, Alexandar Rankovics alelnök által tartott belgrádi tömeggyűlésen. A KISZ építőtáborainak rendszeréhez hasonló munkaakció értékes tapasztalatokat jelentett számunkra. Megragadta figyelmünket az a gondos szeretet is, ahogy a második világháború partizánhagyományait az ifjúság nevelésében felhasználják. A dubrovnyiki ifjú hősök emlék- sírjának, a kragujeváci és nisi partizán tömegsírok emlékműveinek a megtekintése azt az érzést váltotta ki belőlünk, hogy a jugoszláv elvtársak helyesen élnek azzal a lehetőséggel, amelyet a hazaszeretet, a kommunista helytállás e konkrét, élő példái a nevelőmunkához nyújtanak. Szinte kézzelfoghatóan éreztük, hogy egy sok nemzetiségű országban mit jelent a nemzetiségi politika gyakorlati érvényesítése. Olyan, viszonylag nem nagy ország, mint Jugoszlávia, ahol 6 köztársaság alkotja a szövetségi államot (s ki tudja, hogy a szerben, horváton, szlovénen, bosnyákon, montenegróin, macedónon és a magyaron kívül még hány nemzetiségi kisebbség él) ráadásul e köztársaságok népei nemcsak lelkületűknek, szokásaiknak, hanem köztársaságuk földrajzi adottságainak megfelelően is különböző viszonyok között élII könnyűipar kiváló dolgozói
