Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-05 / 259. szám, Első kiadás
HMM.O IMS. WOTBMBE* 5. A pénz prófétái Az október közepén fegyveres konfliktussá nőtt algériai és marokkói határvitában gyakran hangzik el a Rotschild család neve. Úgy emlegetik, mint a vitatott terület földjének mélyében rejlő hatalmas vas- és olajkin- csek kiaknázási jogának tulajdonosát. ELADOTT JOBBAGYLEGÉNYEK Nem először szerepel a fegyverdörgésről, háborúkról és véres incidensekről szóló beszámolókban a hírhedt ban- kárfamilia. Már a dinasztia alapítója is rájött, hogy az igazi nagy business — a háború. Ez a Meyer Aschelm Rotschild nevű kereskedő kezdetben régi pénzekkel házalt. A hesszeni választófejedelem, aki szenvedélyesen gyűjtötte a régi pénzeket, felfigyelt a képzetlen, de ügyes kereskedőre. A Rotschildok őse így került a hatalom közelébe. S bár továbbra is a frankfurt-am-maíni gettó lakója maradt, már ő bonyolította le a kapzsi uralkodó kétesértékű üzleteit, amelynek csúcspontja a hesszeni jobbágyok eladása volt A szerencsétlen parasztlegényeket uralkodójuk — megfelelő ellenszolgáltatás fejében — angol kollégájának engedte át. Őfelsége, a brit király pedig azonnal besorozta őket a fellázadt amerikai gyarmatok megleckéztetésére szervezett zsoldosseregbe. így tudott I. Rotschild, amikor ezelőtt 151 esztendővel örökre lehunyta szemét, már 800 ezer aranyforintot hagyni gyermekeire. Utódai még nagyratörőbbek voltak. Az öt Rotschild fiú elhatározta, hogy meghódítja á - világot. Hasonló tervek foglalkoztattak ugyanekkor egy aprótermetű francia tisztet is. És amikor az öt frankfurti Európa legjelentősebb városaiban megnyitotta üzletházát, már sorskérdés volt az egész kontinensen: Napóleon mellett vagy ellene. Korábban, mint bárki más, a Rotschildok észrevették, hogy kifizetődőbb Napoleon helyett •••' aí angol konzervativizmus mellé lehorgonyozni. így amikor még az egész világ hódolt a győzhetetlen tábornok, majd császár trónusa előtt, ők földalatti háborút folytattak ellene. Nathan, aki Londonban telepedett le, vállalta, hogy eljuttatja Franciaországon keresztül az Ibériai félszigeten harcoló angol katonákhoz a zsoldot és az utánpótlást. Ausztriába pedig a segélyt. És minden úgy történt, ahogy az öt testvér előre eltervezte: Bonaparte katonái biztosították legádázabb ellenfelük pénzszállítmányait James Rotschild ugyanis „titokban” közölte Napóleonnal, hogy a fontkötegek az angol kormány tudta nélkül érkeznek és azzal a céllal, hogy a nagymennyiségű arany kivonásával gyengítsék a frontot. ARANYBILINCSEK Az elkövetkezendő évtizedek során a Rotschildok aranybilincseket raktak szinte minden európai uralkodó kezére. Csillagászati számokban lehetne csak kifejezni a Bismarcknak és Mettemichnek, XVI. Gergely pápának és I. Ferenc osztrák császárnak adott kölcsönöket. Sok uralkodó ugyan soha nem tudta visszafizetni a pénzt, de a veszteség megtérült a többiek fizette uzsorakamatból. A Rotschildok pedig milliomosokból lassan milliárdosok lettek. Ekkoriban járta az a szólás: „Korunk istene a Pénz, és Rotschild az ő prófétája”. A harmadik generációt Franciaországban nem grandiózus üzletei, hanem grandiózus botrányai tették híressé. De Edmound a legesztelenebb ékszervásárlásokkal és lóversenyzéssel sem tudta szétszórni a legendás vagyont. Közben a lorddá ütött angol rokon üzletházát is tisztviselők vezették. Nathan fia inkább házi állatkertjében időzött, ahová állítólag 2,5 millió lepkét gyűjtött össze. A második világháború a Rotschildokat megtépázta. Hitler nemcsak Ausztriában, hanem Franciaországban is rátenyerelt a vagyonukra. A család egyrésze az Egyesült Államokba, Guy de Rotschild pedig Angliába menekült. Itt kötött barátságot De Gaulle tábornokkal, s ezek a jó kapcsolatok azóta sem szakadtak meg. TŐZSDEÜGYLET A HALDOKLÓ AGYA MELLETT A talpraállás gyorsan megtörtént. 1949-ben Alain, Elie, Guy és az Amerikából visz- szatért Edmound négyesfogata már ismét uralta a francia pénzpiacot, s részvényeik révén több mint 100 részvény- társaságban, s a világ valamennyi jelentős iparágában képviselve voltak. Guy egyébként ebben az évben bonyolította le a Rotschildok történetének talán legvisszataszi- tóbb üzletét. Ügynökei a börzén hirtelen nagy tömegben kezdték piacra dobni a Royal Dutch és a Le Nickel bánya- társaság részvényeit. Elkerülhetetlen volt az áresés. A bessz mélyén aztán Guy de Rotschild bejelentette: apja meghalt. Ekkor értette meg az üzleti világ a Rotschildok manipulációját. Az örökösödési illetéket a francia törvények értelmében ugyanis az után az érték után kell fizetni, amit a börze a halál napján jegyezi Guy de Rot- schild később visszaemlékezve „hőstettére”, a következőket mondotta: „Miközben apám haldoklott, művészi módon lenyomtuk a kurzust. Halála után persze mindent visszavásároltunk, s így a régi kurzus helyreállt.” A Rotschildok természetesen nem akartak kimaradni abból a nagy üzletből sem, amit az Európai Közös Piac létrejötte jelenthetett. Ezért — ahogy Anglia belépése szóba került — Guy angliai rokonával Second Continuation néven közös pénzintézetet alapított. A vállalkozás befolyásos helyet akart magának biztosítani az európai pénzpiacon, s tervbe vette többek közt egy, a La Manche-csatorna alatt gyors szállítást biztosító alagút létesítését is. De Gaulle vétója azonban megbuktatta, vagy legalább is távolabbi időre tolta ki ennek az előreláthatóan szépen gyümölcsöző vállalkozásnak a megvalósítását. Történt ez annak ellenére, hogy a francia kormány elnöke, Pompidou tulajdonképpen Rotschildék szabadságra engedett vezér- igazgatója. MAROKKÓI REJTÉLY Nem hiába vesztegette azon ban idejét a hosszúorrú tábornok mellett Rotschild bizalmi embere. Bár az eviani egyezményben a nagy bankár garanciát kapott algériai vagyona tekintetében, Ben Bella következetes és progresszív államosítási politikája, amely az elmúlt hónapokban egyre energikusabbá vált, mégis megdöbbentette. És legalább is elgondolkoztató, hogy Marokkó éppen most és hirtelen azonnali döntést akar bizonyos vitás területek kérdésében, ahol véletlenül és éppen Rotschildéknak is koncessziói vannak ... Ennek a bankárcsaládnak sohasem és senkivel szemben sem voltak gátlásai. Guy de Rotschild, azt mondják, a fiától megtanult twisztelni, de tanult az apáktól is: mindenen és mindenkin keresztültömi a Pénz Istenének szolgálatában. Onody György A Traven-rejtély Ma sem sikerült tisztázni a titokzatos iró kilétét Egy nyugatnémet újságíró meglepő felfedezései Siányn ctiUagíuak Egy költöző énekes madarat, amely kalitkában született és soha nem látta még az éjszakai mennyboltot, bevitték a brémai planetáriumba. Amint felgyűltek a villanyos „csillagok” a madárka azon nyomban délmyug&ti irányba kezdett repülni, vagyis arrafelé, amerre afrikai téli szállása fekszik. Ha viszont a mesterséges memnyboltot úgy rendezték el, ahogyan a csál-1 lagok tél közepén állnak — | pontosan 77 nappal az énekesmadár normális költözési ideje után — akkor a madárka óriási sebességre .kapcsolt rá” mintha be akarná hoerri az el- j vesztegetett időt. B. Traven könyvei, mint ismeretes, világsikert arattak, és eddig legalább 25 milliós példányszámban keltek el. Lefordították őket 25 nyelvre, és a világ minden táján megtalálhatók. Az azonban, hogy Traven név mögött, ki rejlik, ma is titok. Eddig még senkinek nem sikerült tisztáznia kicsoda tulajdonképpen a Híd az őserdőben, a Sierre Madre kincse. Az akasztottak lázadása és a többi világszerte ismert könyv írója. Számos kísérlet történt ugyan a rejtély megfejtésére, de eredményre eddig senki sem jutott. Most azonban Gerd Heidemann, a Der Stern című nyugatnémet képeslap szerkesztője azt a szenzációs kijelentést tette, hogy sikerült végre kiderítenie, ki rejlik a titokzatos Traven név mögött. Felfedezése valóban meglepő, mert egyidejűleg két különböző írót is talált, más-más földrészen, akik szinte minden kétséget kizáróan a Halálhajó és a többi jól ismert könyv írói. Heidemann német alapossággal látott munkához és aprólékos részletességgel vizsgálta meg mindazoknak az esetét, akikről feltehető volt, hogy az említett könyvek íród. Nem kevesebb, mint 31 személyről kellett megállapítania, van-e valami közük a titokzatos íróhoz, és ha igen, melyik az igazi. Rövid vizsgálódás utón azonban kiderült, hogy a „gyanúsítottak” közül egyik sem lehet a keresett író. Kutatásai közben azonban Heidemann egy különös figurára bukkant. Az ember meldenburgS származású. August Bibeljenak hívják és világéletében a legkalandosabb körülmények között élt. Miután aztán minden elképzelhető foglalkozással megpróbálkozott, egy napon váratlanul nyoma veszett. Többé soha senki1'nem halott róla. Ezt megelőzően azonban 1910-ben megjelent egy elbeszélése egy német folyóiratban. Az elbeszélés címe Vadászat Brazíliában, és Heidemann Véleménye szerint magán viseli Traven első mű- vemek jellegzetes stílusbeli sajátságait. Heidemann azt is megállapította, az elbeszélés hangulata, körülményei és alakjai teljesen azonosak Traven híres könyvének, a Halálhajónak alakjaival és többi adatával Mindez persze nem elegendő bizonyíték arra, hogy a Traven név alatt megjelenő regényeket Bibelje írta. Heide- mannt azonban rendkívüli módon felizgatta a két írásban fellelhető számtalan és meghökkentően azonos vonás. — Még jobban belemélyedt tehát a munkába és még meglepőbb adatokra bukkant. Traven nyelvezetét vizsgálva, megállapította például, hogy az író nagyon gyakran használ olyan kifejezéseket és szólásokat, amelyek Meklenburg, illetve a Grahow vidéki lakosok beszédjére jellemző. Bibelje szin tén Grahowban született 1885- ben. Ezenkívül Traven műveiben csupa olyan alakok fordulnak elő, akik csodálatosképpen ugyanazokkal a mesterségekkel foglalkoztak, minit amelyekkel a kalandos természetű Bibelje kereste meg kenyerét. Végül Heidemann rátalált Bibelje feleségére, akitől a kalandor néhány . évi házasság után elvált. Heidemannak sikerült rávennie az asszonyt. hogy olvassa el Traven néhány munkáját. Az asszony, miután nagy nehezen rászánta magát, meglepetéssel vallotta be, hogy számos olyan intim jelenetre és körülményre ismert, amelyekről volt férjén kívül senki más nem tudhatott. A meglepetés azonban csak ekkor következett. A német szerkesztő ugyanis a további kutatások' ' folyamán "' olyan: adatokra bukkant, amelyek halomra döntötték addigi eredményeit, s az ügy megint teljesen új fordulatot vett. Heidemann Közép-Mexikó- ban is folytatta kutatásait, ahol a titokzatos Traven állítólag ma is él. Különösen felkeltette figyelmét egy Tornsvan nevű egyén, aki már hosszú évek óta Traven képviselőjeként szerepel. Fennállt tehát az a gyanú is, hogy tulajdonképpen ez az ember az igazi Traven. Egy alkalommal maga Tornsvan jelentette ki az újságíróknak, hogy Traven egyes műveinek megírásában együttműködött az íróval. Ez tellát azt jelentené hr. y Traven nem egyedül dolgozik, hanem hogy munkát ű is vannak. Heidemann a továbbiakban számos okiratot vizsgált rr. g, amelyeket állítólag Traven .re volna alá, amelyekről azonban kiderítette, hogy az aláíró senki más, mint Tornsvan. Másik meglepő körülmény, hogy Tornsvan minőig akkor bukkant fel Mexikónak azon a vidékén, ahol Traven valamelyik új könyvének alakjai mozognak és cselekszenek. Azt is sikerült megállapítania, hogy Traven kéziratai egy régi típusú Remington gépen íródtak. Ez az írógép ma szintén Tornsvan tulajdona. Heidemann hatalmas munkával és nagy reményekkel látott a feladatához. Az eredmény azonban inkább meghökkentő, mint megnyugtató. Ahelyett ugyanis, hogy sikerült volna . felfedezni a Tra- ven-művek egyetlen és igazi íróját, legnagyobb meglepetésére két íróra bukkant, akikről íme teljes joggal kénytelen feltételezni, hogy a .világszerte ismert Traven-mű- vek írói. Mi az igazság? Vajon Heidemann végre tényleg nyitjára jutott , a titoknak? Senki sem tudja. Az pedig, aki tudja, továbbra 'is •• hallgat, és egyetlen, szóval sem áifalja' el mágát. Bn Bella tagadta I szavjet párt- it bnáiyküláiittsriet VEGYEN RÉSZT A MÉH VÁLLALAT által rendezett tárgynyeremény húzáson! 1963. november 1-tol 39-ig, * rongygyűjtő heteken leadott minden 3 kg háztartási rongy vétel jegyével nyerhe1 A kihúzott napon leadott Értékes nyereménytárgyak: Táskarádió, zsebrádió, fényképezőgépek, futball-labdák, társasjátékok és többszáz más nyereménytárgy. MÉG MA adja le a rongyhu ladékot a MÉH átvevőhelyeken. — Nézd est a m- ! rágot! — Mit nézzek raj- | ta? Olyan mint a I hajnalka, csak szinte- I lenebb. Szürke mákszemszerű. Azok a | tarka pöttyök meg nem is szépek rajta I Mit akarsz vele? j — Semmit. Tegnap | először láttam és meglepett, hogy 10 | forint szálja. Meg is j kérdeztem, mi ez? Orchidea. De nekem | nem tetszik. Őrülök, hogy neked sem. — Orchidea? ... — Igen. Miért vagy meghatódva? — Hadd nézzem meg jobban. — Nézd! Attól még nem lesz szebb. — Tudod, ahogy így jobban megnézem, van benne valami. Nézd e virágnak ezt az S betű- szerű hajtását. — Tudtommal az előbb is úgy hajlott, amikor még nem lelkesedtél érte. — Most jobban megnéztem. — Jó, most megnézted. Most látod az S betűt. Nézz meg egy harangvirágot, ott meg látsz egy u betűt. — Nem értesz hozzá- Hát nem veszed észre rajta, hogy milyen esztétikai érzést ad. A színe nem egészen fehér. Olyan szürkés krémszínű. — Vagy ahogy az előbb mondtad, pi- szokszinű. — Nem, nem. Rosszul fejeztem ki magam. Szürkés- fehérszínü. Nagyon diszkrét. Régen láttam már ilyen érdekes színt. Nagyon csodálkozom, hogy ehhez lánca érzéked! Látod ezt a vonalat itt? Önmagában is érdekes a hajtása, de az még külön érdekességet és finom Ízlést kölcsönöz neki, hogy ízléses, apró mákszemnyi foltok vannak benne. Mintha egy Mondrian képet látnék. — Ha as emlékezetem nem csal, az előbb épp a szürkésfekete pontokat minősítetted rondának. — Mert akkor még nem néztem meg. — Most megnézted, ugye? — Most meg! Én csak azon csodálkozom, hogy te, aki mégis művészekkel érintkezel, nem vetted észre, hogy ez nem olyan közönséges növény. Hogy benne van a trópusok minden szépsége. A gőzölgő őserdőben, ahol minden felfokozottan él, csak egy ilyen csodálatos virág képes megszületni. Erre a mi szegényes vidékünk képtelen. — És- a ssekfú?! Az kutya! — Nevetséges vagy! Azt a jelentéktelen szekfűt hasonlítod össze ezzel a csodálatos növénnyel? Hát van neked szépérzéked?! — És a gyöngyvirág! — Az a kis semmi?! Kellemes illata az van, de semmi több. És a színe közönséges fehér. — Ha jól rémlik, ezé piszkosfehér. Még jelentéíktele- nebb. — Legszívesebben itt hagynálak az utca közepén! Egyszerűen nem értelek! Itt van előtted egy pompás virág és te csak azért mert nem hazai, már undorral tekintesz rá. Azért mert a sznobok a regényekben orchideát írnak, pusztán azért még nem kell elvetned! Ez egy csodálatos szép orchidea! — Nem orchidea. Juliskabab. Az orchidea ott a sarokban hátul, az a vajszínű. — Lehetetlen! — Lehet. Nézd meg a táblát. Ez a juliskabab. — És a szürke pöttyök? — Maszat. AJckor tsurgott rá, amikor az ablakot mosták. — Ez nem lehet? — De lehet. Kérdezd meg az üzletben. Szaga különben sincs. De te csak maradj' itt. Szagolgasd, meg nézegesd az S betűt, ami csak a trópusokon van. Na szervusz! — Hé állj meg! Nem igaz, ugye. — De igaz. Szervusz. SZ. K. Ahmed Ben Bella az Algériai Népi és Demokratikus Köz- ' társaság elnöke szombaton fo- t gadta az algériai kormány és a nemzeti felszabadulási front meghívására az algériai forradalom 9. évfordulójának ünnep ségeire algírba érkezett szovjet kormány- és pártküldóttséget A szovjet kormányküldöttséget N. Sz. Patoilicsev külkereskedelmi miniszter, az SZKF küldöttségét pedig V. J. Ahun- dov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, az Azerbajdzsá- ni Kommunista Párt első titkára vezeti. Ben Bella elnök a beszélgetés során kifejezte háláját a szovjet kormány és N. Sz. Hrusc-ov iránt az Algériai Köztársaságnak nyújtott testvéri szovjet segítségért. Hangsúlyozta, hogv az algériai kormány továbbra is fejleszteni kívánja Algéria és a Szovjetunió között állami és pártvonalon egyaránt a baráti kapcsolatokat. A beszélgetésen jelen vo1 N. A. Abramov, a Szovjetun i' algíri nagykövete is. Huüí ityazMQ. Idő j árásj e! entés Várható időjárás hétfő estig: túlnyomóan felhős Idő, sokfelé eső, néhány helyen zivatar. Mérsékelt, helyenként élénk dé li szél. Enyhe éjszaka. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet általában 8—12. délkeleten 11—15. Legmagasabb nappali hőmérséklet holnap általában 11—15, délkeleten 16—20 fok között. Üdülésből hazatérve, valaki eldicsekszik a barátainak: — Két bajnokot is megvertem: egy sakk- és egy asztalitenisz-bajnokot. — Mit beszélsz?! Hát ez hogyan sikerült? — Igen egyszerűen. A sakkozót asztaliteniszben, az asz- talitemszezőt pedig sakkban győztem te. Tito és Hailé Szelasszié tárgyalása Szombaton megkezdődtek Jo- szip Broz Tito jugoszláv elnök ; és a Belgrádbán tartózkodó Hailé Szelasszié etiópiai császár tárgyalásai. Mint a Tanjung hirtgj**ötasóg jelenti, a jelenlegi nemzetközit eseraéngeéi fotylatták yéleménjsc^ewflB» „Kiszagolják" az időjárást Egy német tudós megállapította, hogy a svájci hegyi- laikóik és a távoli észak lakói előre „ki tudják szagolni” a:' esőt vagy a havazást. Szerintük az esőnek friss diószaga van, a hónak pedig vas- s«ga. Noha a meteorológiai tudomány ott is fejlett. Svédországban és Finnországban egyenesen keresik és jól megfizetik a „jó orrú” embereket, akik 24 órával, sőt néha 48 órával korábban, szinte teijes biztonsággal kiszimatol- hwfe -esr eft vagy a h»vazjj<±.. Példabeszéd az orchideáról
