Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-05 / 259. szám, Első kiadás

HMM.O IMS. WOTBMBE* 5. A pénz prófétái Az október közepén fegy­veres konfliktussá nőtt algé­riai és marokkói határvitá­ban gyakran hangzik el a Rotschild család neve. Úgy emlegetik, mint a vitatott te­rület földjének mélyében rej­lő hatalmas vas- és olajkin- csek kiaknázási jogának tu­lajdonosát. ELADOTT JOBBAGYLEGÉNYEK Nem először szerepel a fegy­verdörgésről, háborúkról és véres incidensekről szóló be­számolókban a hírhedt ban- kárfamilia. Már a dinasztia alapítója is rájött, hogy az igazi nagy business — a há­ború. Ez a Meyer Aschelm Rotschild nevű kereskedő kezdetben régi pénzekkel há­zalt. A hesszeni választófe­jedelem, aki szenvedélyesen gyűjtötte a régi pénzeket, fel­figyelt a képzetlen, de ügyes kereskedőre. A Rotschildok őse így került a hatalom kö­zelébe. S bár továbbra is a frankfurt-am-maíni gettó la­kója maradt, már ő bonyolí­totta le a kapzsi uralkodó kétesértékű üzleteit, amely­nek csúcspontja a hesszeni jobbágyok eladása volt A sze­rencsétlen parasztlegényeket uralkodójuk — megfelelő el­lenszolgáltatás fejében — an­gol kollégájának engedte át. Őfelsége, a brit király pedig azonnal besorozta őket a fel­lázadt amerikai gyarmatok megleckéztetésére szervezett zsoldosseregbe. így tudott I. Rotschild, amikor ezelőtt 151 esztendővel örökre lehunyta szemét, már 800 ezer arany­forintot hagyni gyermekeire. Utódai még nagyratörőbbek voltak. Az öt Rotschild fiú el­határozta, hogy meghódítja á - világot. Hasonló tervek fog­lalkoztattak ugyanekkor egy aprótermetű francia tisztet is. És amikor az öt frankfurti Európa legjelentősebb váro­saiban megnyitotta üzlethá­zát, már sorskérdés volt az egész kontinensen: Napóleon mellett vagy ellene. Koráb­ban, mint bárki más, a Rot­schildok észrevették, hogy ki­fizetődőbb Napoleon helyett •••' aí angol konzervativizmus mel­lé lehorgonyozni. így amikor még az egész világ hódolt a győzhetetlen tábornok, majd császár trónusa előtt, ők földalatti háborút folytattak ellene. Nathan, aki London­ban telepedett le, vállalta, hogy eljuttatja Franciaorszá­gon keresztül az Ibériai fél­szigeten harcoló angol kato­nákhoz a zsoldot és az után­pótlást. Ausztriába pedig a se­gélyt. És minden úgy történt, ahogy az öt testvér előre el­tervezte: Bonaparte katonái biztosították legádázabb el­lenfelük pénzszállítmányait James Rotschild ugyanis „ti­tokban” közölte Napóleonnal, hogy a fontkötegek az angol kormány tudta nélkül érkez­nek és azzal a céllal, hogy a nagymennyiségű arany kivo­násával gyengítsék a frontot. ARANYBILINCSEK Az elkövetkezendő évtize­dek során a Rotschildok aranybilincseket raktak szinte minden európai uralkodó ke­zére. Csillagászati számokban lehetne csak kifejezni a Bis­marcknak és Mettemichnek, XVI. Gergely pápának és I. Ferenc osztrák császárnak adott kölcsönöket. Sok ural­kodó ugyan soha nem tudta visszafizetni a pénzt, de a veszteség megtérült a többiek fizette uzsorakamatból. A Rot­schildok pedig milliomosok­ból lassan milliárdosok lettek. Ekkoriban járta az a szólás: „Korunk istene a Pénz, és Rotschild az ő prófétája”. A harmadik generációt Franciaországban nem gran­diózus üzletei, hanem grandi­ózus botrányai tették híressé. De Edmound a legesztelenebb ékszervásárlásokkal és lóver­senyzéssel sem tudta szétszór­ni a legendás vagyont. Köz­ben a lorddá ütött angol ro­kon üzletházát is tisztviselők vezették. Nathan fia inkább házi állatkertjében időzött, ahová állítólag 2,5 millió lep­két gyűjtött össze. A második világháború a Rotschildokat megtépázta. Hitler nemcsak Ausztriában, hanem Franciaországban is rátenyerelt a vagyonukra. A család egyrésze az Egyesült Államokba, Guy de Rotschild pedig Angliába menekült. Itt kötött barátságot De Gaulle tábornokkal, s ezek a jó kap­csolatok azóta sem szakadtak meg. TŐZSDEÜGYLET A HALDOKLÓ AGYA MELLETT A talpraállás gyorsan meg­történt. 1949-ben Alain, Elie, Guy és az Amerikából visz- szatért Edmound négyesfoga­ta már ismét uralta a francia pénzpiacot, s részvényeik ré­vén több mint 100 részvény- társaságban, s a világ vala­mennyi jelentős iparágában képviselve voltak. Guy egyéb­ként ebben az évben bonyo­lította le a Rotschildok törté­netének talán legvisszataszi- tóbb üzletét. Ügynökei a bör­zén hirtelen nagy tömegben kezdték piacra dobni a Royal Dutch és a Le Nickel bánya- társaság részvényeit. Elkerül­hetetlen volt az áresés. A bessz mélyén aztán Guy de Rotschild bejelentette: apja meghalt. Ekkor értette meg az üzleti világ a Rotschildok manipulációját. Az örökösö­dési illetéket a francia tör­vények értelmében ugyanis az után az érték után kell fi­zetni, amit a börze a halál napján jegyezi Guy de Rot- schild később visszaemlékez­ve „hőstettére”, a következő­ket mondotta: „Miközben apám haldoklott, művészi mó­don lenyomtuk a kurzust. Halála után persze mindent visszavásároltunk, s így a ré­gi kurzus helyreállt.” A Rotschildok természete­sen nem akartak kimaradni abból a nagy üzletből sem, amit az Európai Közös Piac létrejötte jelenthetett. Ezért — ahogy Anglia belépése szó­ba került — Guy angliai ro­konával Second Continuation néven közös pénzintézetet ala­pított. A vállalkozás befolyá­sos helyet akart magának biz­tosítani az európai pénzpia­con, s tervbe vette többek közt egy, a La Manche-csa­torna alatt gyors szállítást biztosító alagút létesítését is. De Gaulle vétója azonban megbuktatta, vagy legalább is távolabbi időre tolta ki en­nek az előreláthatóan szépen gyümölcsöző vállalkozásnak a megvalósítását. Történt ez an­nak ellenére, hogy a francia kormány elnöke, Pompidou tulajdonképpen Rotschildék szabadságra engedett vezér- igazgatója. MAROKKÓI REJTÉLY Nem hiába vesztegette azon ban idejét a hosszúorrú tá­bornok mellett Rotschild bi­zalmi embere. Bár az eviani egyezményben a nagy bankár garanciát kapott algériai va­gyona tekintetében, Ben Bel­la következetes és progresszív államosítási politikája, amely az elmúlt hónapokban egyre energikusabbá vált, mégis megdöbbentette. És legalább is elgondolkoztató, hogy Ma­rokkó éppen most és hirtelen azonnali döntést akar bizo­nyos vitás területek kérdésé­ben, ahol véletlenül és éppen Rotschildéknak is koncessziói vannak ... Ennek a bankár­családnak sohasem és senki­vel szemben sem voltak gát­lásai. Guy de Rotschild, azt mondják, a fiától megtanult twisztelni, de tanult az apák­tól is: mindenen és minden­kin keresztültömi a Pénz Is­tenének szolgálatában. Onody György A Traven-rejtély Ma sem sikerült tisztázni a titokzatos iró kilétét Egy nyugatnémet újságíró meglepő felfedezései Siányn ctiUagíuak Egy költöző énekes mada­rat, amely kalitkában szüle­tett és soha nem látta még az éjszakai mennyboltot, bevit­ték a brémai planetáriumba. Amint felgyűltek a villanyos „csillagok” a madárka azon nyomban délmyug&ti irányba kezdett repülni, vagyis arra­felé, amerre afrikai téli szál­lása fekszik. Ha viszont a mesterséges memnyboltot úgy rendezték el, ahogyan a csál-1 lagok tél közepén állnak — | pontosan 77 nappal az énekes­madár normális költözési ide­je után — akkor a madárka óriási sebességre .kapcsolt rá” mintha be akarná hoerri az el- j vesztegetett időt. B. Traven könyvei, mint ismeretes, világsikert arattak, és eddig legalább 25 milliós példányszámban keltek el. Le­fordították őket 25 nyelvre, és a világ minden táján meg­találhatók. Az azonban, hogy Traven név mögött, ki rejlik, ma is titok. Eddig még sen­kinek nem sikerült tisztáznia kicsoda tulajdonképpen a Híd az őserdőben, a Sierre Madre kincse. Az akasztottak láza­dása és a többi világszerte is­mert könyv írója. Számos kí­sérlet történt ugyan a rejtély megfejtésére, de eredményre eddig senki sem jutott. Most azonban Gerd Heidemann, a Der Stern című nyugatnémet képeslap szerkesztője azt a szenzációs kijelentést tette, hogy sikerült végre kideríte­nie, ki rejlik a titokzatos Tra­ven név mögött. Felfedezése valóban meglepő, mert egy­idejűleg két különböző írót is talált, más-más földrészen, akik szinte minden kétséget kizáróan a Halálhajó és a többi jól ismert könyv írói. Heidemann német alapos­sággal látott munkához és ap­rólékos részletességgel vizs­gálta meg mindazoknak az esetét, akikről feltehető volt, hogy az említett könyvek íród. Nem kevesebb, mint 31 sze­mélyről kellett megállapíta­nia, van-e valami közük a ti­tokzatos íróhoz, és ha igen, melyik az igazi. Rövid vizs­gálódás utón azonban kide­rült, hogy a „gyanúsítottak” közül egyik sem lehet a ke­resett író. Kutatásai közben azonban Heidemann egy kü­lönös figurára bukkant. Az ember meldenburgS származá­sú. August Bibeljenak hívják és világéletében a legkalan­dosabb körülmények között élt. Miután aztán minden el­képzelhető foglalkozással meg­próbálkozott, egy napon vá­ratlanul nyoma veszett. Töb­bé soha senki1'nem halott ró­la. Ezt megelőzően azonban 1910-ben megjelent egy elbe­szélése egy német folyóirat­ban. Az elbeszélés címe Va­dászat Brazíliában, és Heide­mann Véleménye szerint ma­gán viseli Traven első mű- vemek jellegzetes stílusbeli sajátságait. Heidemann azt is megállapította, az elbeszélés hangulata, körülményei és alakjai teljesen azonosak Tra­ven híres könyvének, a Ha­lálhajónak alakjaival és többi adatával Mindez persze nem elegen­dő bizonyíték arra, hogy a Traven név alatt megjelenő regényeket Bibelje írta. Heide- mannt azonban rendkívüli mó­don felizgatta a két írásban fellelhető számtalan és meg­hökkentően azonos vonás. — Még jobban belemélyedt tehát a munkába és még meglepőbb adatokra bukkant. Traven nyelvezetét vizs­gálva, megállapította pél­dául, hogy az író nagyon gyakran használ olyan kife­jezéseket és szólásokat, ame­lyek Meklenburg, illetve a Grahow vidéki lakosok be­szédjére jellemző. Bibelje szin tén Grahowban született 1885- ben. Ezenkívül Traven mű­veiben csupa olyan alakok fordulnak elő, akik csodála­tosképpen ugyanazokkal a mesterségekkel foglalkoztak, minit amelyekkel a kalandos természetű Bibelje kereste meg kenyerét. Végül Heide­mann rátalált Bibelje felesé­gére, akitől a kalandor né­hány . évi házasság után el­vált. Heidemannak sikerült rávennie az asszonyt. hogy olvassa el Traven néhány munkáját. Az asszony, miután nagy nehezen rászánta ma­gát, meglepetéssel vallotta be, hogy számos olyan intim je­lenetre és körülményre is­mert, amelyekről volt férjén kívül senki más nem tudha­tott. A meglepetés azonban csak ekkor következett. A német szerkesztő ugyanis a további kutatások' ' folyamán "' olyan: adatokra bukkant, amelyek halomra döntötték addigi eredményeit, s az ügy megint teljesen új fordulatot vett. Heidemann Közép-Mexikó- ban is folytatta kutatásait, ahol a titokzatos Traven ál­lítólag ma is él. Különösen felkeltette figyelmét egy Torns­van nevű egyén, aki már hosszú évek óta Traven kép­viselőjeként szerepel. Fenn­állt tehát az a gyanú is, hogy tulajdonképpen ez az ember az igazi Traven. Egy alkalom­mal maga Tornsvan jelentette ki az újságíróknak, hogy Tra­ven egyes műveinek megírásá­ban együttműködött az íróval. Ez tellát azt jelentené hr. y Traven nem egyedül dolgo­zik, hanem hogy munkát ű is vannak. Heidemann a továbbiakban számos okiratot vizsgált rr. g, amelyeket állítólag Traven .re volna alá, amelyekről azon­ban kiderítette, hogy az alá­író senki más, mint Torns­van. Másik meglepő körül­mény, hogy Tornsvan minőig akkor bukkant fel Mexikó­nak azon a vidékén, ahol Traven valamelyik új köny­vének alakjai mozognak és cselekszenek. Azt is sikerült megállapítania, hogy Traven kéziratai egy régi típusú Re­mington gépen íródtak. Ez az írógép ma szintén Tornsvan tulajdona. Heidemann hatalmas mun­kával és nagy reményekkel látott a feladatához. Az ered­mény azonban inkább meg­hökkentő, mint megnyugtató. Ahelyett ugyanis, hogy sike­rült volna . felfedezni a Tra- ven-művek egyetlen és igazi íróját, legnagyobb meglepeté­sére két íróra bukkant, akik­ről íme teljes joggal kényte­len feltételezni, hogy a .vi­lágszerte ismert Traven-mű- vek írói. Mi az igazság? Vajon Hei­demann végre tényleg nyitjá­ra jutott , a titoknak? Senki sem tudja. Az pedig, aki tud­ja, továbbra 'is •• hallgat, és egyetlen, szóval sem áifalja' el mágát. Bn Bella tagadta I szavjet párt- it bnáiyküláiittsriet VEGYEN RÉSZT A MÉH VÁLLALAT által rendezett tárgynyeremény húzáson! 1963. november 1-tol 39-ig, * rongygyűjtő heteken leadott minden 3 kg háztartási rongy vétel jegyével nyerhe1 A kihúzott napon leadott Értékes nyereménytárgyak: Táskarádió, zsebrádió, fényképezőgépek, futball-labdák, társasjátékok és többszáz más nyereménytárgy. MÉG MA adja le a rongyhu ladékot a MÉH átvevőhelye­ken. — Nézd est a m- ! rágot! — Mit nézzek raj- | ta? Olyan mint a I hajnalka, csak szinte- I lenebb. Szürke mák­szemszerű. Azok a | tarka pöttyök meg nem is szépek rajta I Mit akarsz vele? j — Semmit. Tegnap | először láttam és meglepett, hogy 10 | forint szálja. Meg is j kérdeztem, mi ez? Orchidea. De nekem | nem tetszik. Őrülök, hogy neked sem. — Orchidea? ... — Igen. Miért vagy meghatódva? — Hadd nézzem meg jobban. — Nézd! Attól még nem lesz szebb. — Tudod, ahogy így jobban megné­zem, van benne va­lami. Nézd e virág­nak ezt az S betű- szerű hajtását. — Tudtommal az előbb is úgy hajlott, amikor még nem lelkesedtél érte. — Most jobban megnéztem. — Jó, most meg­nézted. Most látod az S betűt. Nézz meg egy harangvirá­got, ott meg látsz egy u betűt. — Nem értesz hoz­zá- Hát nem veszed észre rajta, hogy mi­lyen esztétikai érzést ad. A színe nem egé­szen fehér. Olyan szürkés krémszínű. — Vagy ahogy az előbb mondtad, pi- szokszinű. — Nem, nem. Rosszul fejeztem ki magam. Szürkés- fehérszínü. Nagyon diszkrét. Régen lát­tam már ilyen érde­kes színt. Nagyon csodálkozom, hogy ehhez lánca érzéked! Látod ezt a vonalat itt? Önmagában is érdekes a hajtása, de az még külön érde­kességet és finom Ízlést kölcsönöz neki, hogy ízléses, apró mákszemnyi foltok vannak benne. Mint­ha egy Mondrian képet látnék. — Ha as emléke­zetem nem csal, az előbb épp a szürkés­fekete pontokat mi­nősítetted rondának. — Mert akkor még nem néztem meg. — Most megnéz­ted, ugye? — Most meg! Én csak azon csodálko­zom, hogy te, aki mégis művészekkel érintkezel, nem vet­ted észre, hogy ez nem olyan közönsé­ges növény. Hogy benne van a trópu­sok minden szépsé­ge. A gőzölgő őser­dőben, ahol minden felfokozottan él, csak egy ilyen csodálatos virág képes megszü­letni. Erre a mi sze­gényes vidékünk képtelen. — És- a ssekfú?! Az kutya! — Nevetséges vagy! Azt a jelentéktelen szekfűt hasonlítod össze ezzel a csodá­latos növénnyel? Hát van neked szépérzé­ked?! — És a gyöngyvi­rág! — Az a kis sem­mi?! Kellemes illata az van, de semmi több. És a színe kö­zönséges fehér. — Ha jól rémlik, ezé piszkosfehér. Még jelentéíktele- nebb. — Legszívesebben itt hagynálak az utca közepén! Egy­szerűen nem értelek! Itt van előtted egy pompás virág és te csak azért mert nem hazai, már undorral tekintesz rá. Azért mert a sznobok a re­gényekben orchideát írnak, pusztán azért még nem kell elvet­ned! Ez egy csodá­latos szép orchidea! — Nem orchidea. Juliskabab. Az orchi­dea ott a sarokban hátul, az a vajszínű. — Lehetetlen! — Lehet. Nézd meg a táblát. Ez a juliskabab. — És a szürke pöttyök? — Maszat. AJckor tsurgott rá, amikor az ablakot mosták. — Ez nem lehet? — De lehet. Kér­dezd meg az üzlet­ben. Szaga különben sincs. De te csak maradj' itt. Szagol­gasd, meg nézegesd az S betűt, ami csak a trópusokon van. Na szervusz! — Hé állj meg! Nem igaz, ugye. — De igaz. Szer­vusz. SZ. K. Ahmed Ben Bella az Algé­riai Népi és Demokratikus Köz- ' társaság elnöke szombaton fo- t gadta az algériai kormány és a nemzeti felszabadulási front meghívására az algériai forra­dalom 9. évfordulójának ünnep ségeire algírba érkezett szovjet kormány- és pártküldóttséget A szovjet kormányküldött­séget N. Sz. Patoilicsev külke­reskedelmi miniszter, az SZKF küldöttségét pedig V. J. Ahun- dov, az SZKP Központi Bizott­ságának tagja, az Azerbajdzsá- ni Kommunista Párt első tit­kára vezeti. Ben Bella elnök a beszélgetés során kifejezte háláját a szov­jet kormány és N. Sz. Hrusc-ov iránt az Algériai Köztársaság­nak nyújtott testvéri szovjet segítségért. Hangsúlyozta, hogv az algériai kormány továbbra is fejleszteni kívánja Algéria és a Szovjetunió között állami és pártvonalon egyaránt a ba­ráti kapcsolatokat. A beszélgetésen jelen vo1 N. A. Abramov, a Szovjetun i' algíri nagykövete is. Huüí ityazMQ. Idő j árásj e! entés Várható időjárás hétfő estig: túlnyomóan felhős Idő, sokfelé eső, néhány helyen zivatar. Mérsékelt, helyenként élénk dé li szél. Enyhe éjszaka. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet általában 8—12. délkele­ten 11—15. Legmagasabb nap­pali hőmérséklet holnap álta­lában 11—15, délkeleten 16—20 fok között. Üdülésből hazatérve, vala­ki eldicsekszik a barátainak: — Két bajnokot is megver­tem: egy sakk- és egy asz­talitenisz-bajnokot. — Mit beszélsz?! Hát ez hogyan sikerült? — Igen egyszerűen. A sak­kozót asztaliteniszben, az asz- talitemszezőt pedig sakkban győztem te. Tito és Hailé Szelasszié tárgyalása Szombaton megkezdődtek Jo- szip Broz Tito jugoszláv elnök ; és a Belgrádbán tartózkodó Hailé Szelasszié etiópiai császár tárgyalásai. Mint a Tanjung hirtgj**ötasóg jelenti, a jelen­legi nemzetközit eseraéngeéi fotylatták yéleménjsc^ewflB» „Kiszagolják" az időjárást Egy német tudós megálla­pította, hogy a svájci hegyi- laikóik és a távoli észak lakói előre „ki tudják szagolni” a:' esőt vagy a havazást. Sze­rintük az esőnek friss dió­szaga van, a hónak pedig vas- s«ga. Noha a meteorológiai tudomány ott is fejlett. Svéd­országban és Finnországban egyenesen keresik és jól meg­fizetik a „jó orrú” embere­ket, akik 24 órával, sőt néha 48 órával korábban, szinte teijes biztonsággal kiszimatol- hwfe -esr eft vagy a h»vazjj<±.. Példabeszéd az orchideáról

Next

/
Thumbnails
Contents