Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-05 / 259. szám, Első kiadás

I 2 UlAPiö IW«. NOVTÖfl»» S. Becsüljük meg értékeinket / itat kozni szeretnék né­zetekkel, melyek ugyan nem nélkülözik a logika alaF vető elemeit, de magasabb, mondjuk kultúrpolitikai szinten mégis ártanak, vagy árthatnak. De kezdjük az ügyek elején. Évekkel ezelőtt a Pécsre vetődő turista. IBUSZ utas, külföldi újságíró, vagy dip­lomata' első kérdései között mindig a törökkori épület­maradványok, és történelmi emlékek után érdeklődött. Néhány éve a városunkban Látogató emberek kérdései­nek sorrendje megváltozott, nem a múltat kérik számon, hanem a jelent. Legtöbben a város élénk kulturális életé­ről érdeklődnek, s legfőkép­pen az Európa szerte Ismert pécsi balett tevékenységéről, munkájáról. Nem tartozom azok közé, akik a pécsi balettről már csak szuperlatívuszokban tud nak nyilatkozni, s sznobiz­musuk lehetetlenné teszi, hogy kialakított képeik, kép­zeteik reálisak legyenek. De azt vallom, hogy a Pécsi Ba­lett Együttes megteremté­se nem hétköznapi tett, nem intézhető el. egy szokványos­sá vált „hát igen” rezignált kiejtésével. A fiatal, ugyan­akkor abszolút régi, ha úgy tetszik klasszikus hagyomá­nyok alapján működő ma­gyar balett életében, bizo­nyos értelemben forradalmi korszakot jelentett Eck Im­re koncepciója, aki korszerű elképzelésekkel lépett po­rondra, 3 hatalmas erőfeszí­tések árán létrehozott egy modem balattot, méghozzá vidéken! Mindenki kétkedés sei fogadta a fiatal koreog­ráfus, balettigazgató első lé­péseit, s az új magyar balett társulat végül nem nyilat­kozatokkal, hanem munká­jával, új, magyar viszonylat­ban meglepő felépítésű pro­dukciók sorozatával győzte meg a kulturális közvéle­ményt az Igazáról. Eck iga­za most már vitathatatlan, együttese sikeresen szerepelt hazánkban és külföldön egy­aránt. Még a kényes ízlésű, és gyanakvó nyugati világ is elismeréssel fogadta a pécsi balettművészeket, ha a nyugati kritikák néha hű­vöseknek bizonyultak is... Eck Imrét a .múlt évben Liszt Ferenc díjjal tűntette ki a magyar állam, s ezt még a pécsi kétkedők is higy jék el, hogy nem véletlenül! Kétkedők mondom, mert akadnak olyan félhivatalos emberek, akik a világhíressé vált pécsi együttes perspek­tíváit örömmel leszűkítenék. A közelmúltban hivata­los fórumon egy tanácstag javasolta, hogy a Pécsi Ba­lett Együttes munkabérét ne fizesse a tanács, ha külföl­dön szerepel. Az ügy végül egészen hivatalos formában a városi tanács végrehajtó bizottsága elé került, ahol mérlegelték a helyzetet, és kiálltak a sikeresen működő pécsi együttes mellett. Nem tudom milyen indíté­kai voltak a javaslatnak, de nincs okom feltételezni a rossz szándékot... Kétségte­len tény, hogy a Pécsi Nem­zeti Színház kezdő, és bi-; zonytalan táncosokat kény­telen felléptetni egyes pro­dukcióiban akkor, amikor az igazgatása alatt egy nem­zetközi hírű együttes műkö­dik. Ez természetesen prob­lémát jelent a színháznak,! és a tanácsnak is. A helyze­tet azonban indulatok nél-; kül és reálisan kell mérle-; gelni. A Pécsi Nemzeti Szín- ház Balett Együttese,! „Együttes”, önálló műsorral,; és nem tánckar, amit min­denkor, tetszés szerint lehet; mozgatni. Az együttes szin-! te minden esetben adott! szóló táncosokat a színház; produkcióihoz, s nagy szere­pet vállalt az opera műsorok tolmácsolásánál, ami műfa­jilag is közel áll hozzá, gon­dolok itt például a Menotti, Monteverdi bemutatókra. Az együttes minden pécsi bemutatójának maradéktala­nul eleget tesz. Bemutatóit mindig Pécsett tartotta, s any nyi előadást tartott, amennyi - re a közönség igényt tartott Hogy mindezeken túl máshol is szerepel, és külföldi siker- sorozatokkal is dicsekedhet, véleményem szerint ezért nem elmarasztalni kell az együttest, hanem dicsérni! Vé gül is az együttes pécsi együt­tes, s a városnak is világhír­nevet szerzett Én nem felej­tem el azt a napot, amikor a négy vezető angol lap szer­kesztői és munkatársai ki­szálltak a kocsikból a Nádor Szálloda előtt, s az első kér­désük az volt, hogy mikor láthatják a pécsi balett együt tes próbáját? S legyünk őszinték: annyi mindenre költünk, olya­nokra is, amikért még itthon sem kapunk egyértelmű di­cséretet, de kellenek, szüksé­gesek. Hát akkor pont a ba­lett együttesünktől akarjuk megvonni á támogatást, ami tényleg jó, és a városnak is; hírnevet szerzett? Szerintem nem azon kellene gondolkod­ni, hogy vajon csökkentsük-e a támogatóst, hanem azon, hogy vajon nem kellene-e fej­leszteni ezt az együttest? Hi­szen ezen a ponton a világ kulturális közvéleménye ál­landóan kénytelen foglalkoz­ni velünk, s ezen a ponton si­keresen tudunk bizonyítani az egész világ előtt! Becsüljük meg az értékein­ket s.. Ezt javaslom. Bertha Bulcsú. Védett kikötőkben a balatoni vitorlások A Balatonon befejeződött a vitorlásddény is. A legtöbb ha­jót a védett kikötőkben hor­ganyozták le és október vé­gén mindenhol előkészülete­ket tettek a téli tárolásra. A magyar hajó- és darugyár ba­latonfüredi sporthaj óüzemében partra húzzák és nagy befo- gadóképeseségű tárolókban helyezik el a vízijárműveket. Itt az idén 250 vitorlás kap védett helyet. Hároaeitr fácánt és nyilat lőttek a Körös-vidéki vadászok A Körös vidéki vadásztár- saságok területén évtizedek óta nem volt olyan gazdag apró vad-állomány, mint most. A vadászok gondos téld vad­védelemmel, etetéssel, mester­séges fácáncsibe keltetéssel és neveléssel gyarapították az ál­lományt. A vadászok mintegy kétezer fácánkakast és ezer nyulart lőttek. Közúti balesetek Jogosítvány nélkül vezette a Pécsi Állami Gazdaság VC 54—52 írsz. Super Zetorját Horváth János vaskapui la­kos, Siklósbodony irányából Öcsárd felé haladva pótutas­ként felvett egy 15 éves kis­lányt, akit az állomásra akart szállítani. Egy útkeresztező­désnél a sebességet nem csök­kentette, s így a Zetor az út­menti árokba borult. A pót­utas könnyebb sérülést szen­vedett. * Szigetvár felé haladt vasár­nap délben Kovács Ferenc pécsszabolcsi, Dobó Katalin utcai lakos az EM 01—40 írsz számú motorkerékpárral. Mo­torján pótutast is szállított. A Szigeti Vámnál nem vette fi­gyelembe a látási és útviszo­nyokat és a sebességtől, vala­mint a csúszós út következté­ben az ottlévő hídkorlátnak farait. A motor pótutasa köny nyebb sérülést szenvedett * Vasárnap egy öngyilkossági kísérlet is történt. Pécsett a III. kerületben Tóth Pál, aki elég súlyos asztmában szen­ved, gyógyszereket vett be nagyobb mennyiségben és így akart életének véget vetni. A mentők beszállították a klini­kára. ^íi íi m íwh z ek Szorgalmasan készül a kulturális szemlére az 500. Ipari­tanuló Intézet öntevékeny balettcsoportja. Fotó: Czakó Pécsi egyetemi tanár az ENSZ gyermekvédelmi koherenciáján Dr. Papp Tibor, a Pécsi Tu­dományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tan­székvezető tanára a közel­múltban részt vett az ENSZ Varsóban megtartott gyer­mekvédelmi konferenciáján. Az európai ENSZ-tagállamok képviseltették magukat a kon­ferencián, öt fő kérdést tár­gyaltak meg: a gyermekegész­ségügy ellátásának helyzetét, a szülők kötelessége a gyer­mek védelmében, a gyermekek játékhoz és hírközléshez való jogát, valamint a csökkent fi­zikai és szellemi képességű gyermekek ellátását. A kérdések állásfoglalásá­ban lényeges eltérés mutat­kozott a nyugati országok és a szocialista országok delegá­tusai között. Érdekes *vita volt a gyermek joga a hír­közlésben. Különös hangsúlyt fektettek itt a tv műsorpoii- tikájának értékelésére. Az el­ső kérdésben megegyeztek a vélemények abban, hogy fő cél a gyermekvédelem eszkö­ze, a családvédelem. A szülő­ket kell megtanítani a gyer­mek helyes nevelésének mód­szerére. A konferencián elhatároz­ták, hogy más kontinensen is tartanak hasonló vitát. Elutaztak finn vendégeink A finn Lahti testvérváros baráti küldöttsége vasárnap a hajnali órákban elutazott Pécsről. A kedves vendégek elutazása előtt három kérdést intéztünk a küldöttség veze­tőjéhez; Santore helyettes polgármesterhez, aki készsé­gesen szolgált felvilágosítás­sal. Hogy érezték magukat vá­rosunkban és mi tetszett a legjobban? — Nagyon jól — jött azon­nal a válasz — városuk gyö­nyörű környezetben fekszik, és ritka előnyösen keveredik a történelem a mával. Ne­künk egyformán tetszettek a patinás régi utcák és a mo­dern városrész. Meg kell azonban mondanom, hogy az Uj-Mecsekaljai városrész le­nyűgözött bennünket. — Mint szociális kérdé­sekkel foglalkozó vezető ter­mészetesen a szociális helyzet érdekelt elsősorban. Ezzel kapcsolatban csupa jót mond­hatok, kitűnően van megszer­vezve a dolgozók egészségvé­delme, nagyszerű intézmé­nyek állnak az orvostudo­mány rendelkezésére. Szép­számú bölcsőde, óvoda köny- nyiti meg a dolgozók helyze­tét. Itt ismét visszatérek Uj- I Mecsekaljára, ahol talán a maga nemében páratlan gyer­mek sportkombinátot láttam. — Végiglátogattuk a régi Pécs jónéhány nevezetességét, a török idők emlékeit, jár­tunk gyárakban, üzemekben, múzeumokban, különösen a Zsolnay-múzeum tetszett na­gyon. Milyen közös jellemzői van­nak Lahtinak és Pécsnek? — Lahti is hegykoszorúban fekszik, de ezek a hegyek nem oly magasak, mint a pé­csiek. A mi városunk is két részből áll, egy régebbi tele­pülésből és az új városrész­ből, ez azonban még nem épült annyira ki, mint a pé­csi. —• Városunkban nincs any- nyi ipari üzem, mint Pécsett, a főiparág a fafeldolgozóipar. Városunkban üzemel Skandi­návia legnagyobb bútorgyára, amely 3000 dolgozót foglal­koztat. Gyárunk nem csak Észak-Európát látja el bútor­ral, hanem sokat dolgozik ex­portra is. Bútoraink a világ minden tájára eljutnak. Mit üzennek városunk dol­gozóinak? — Szívélyes baráti üdvözle­tünket küldjük valamennyi polgárának. Mint az interjú elején már említettem, na­gyon jól éreztük magunkat, a valóságban is megismertük a már világszerte szállóigévé vált magyar vendéglátást, fe­lejthetetlen napokat töltöt­tünk városukban, most már csak egy vágyunk van, viszo­nozni az itteni örömteli na­pokat. Befejezésül még any- nyit, hogy labdarúgóink is ki­tűnően érezték magukat, szá­mukra is tanulságos volt ez az út. Egerben szobrot emelnek Gárdonyi Gézának Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulója alkalmából szobrot emelnek a nagy író­nak. Az újjáépülő egri szín­ház előtti téren. A Gárdonyi Gézát ülő helyzetben ábrá­zoló bronz szobrot Somogyi Árpád szobrászművész min­tázza. Vasárnapi séta Pécsbányán Csodálatosan szép a színek őszi kavalkádja. Sokszor voltam Pécsbányán és az aknánál is, de sohasem vet­tem észre az erdőt, az erdő közelségét, mert mindig hét­köznap tapostam a szénpor­tól fekete földet, az aknake­rék is le s fel járt, embe­rektől volt zajos az udvar, csillék kerekei zörögték. Most pedig vasárnap dél­előtt van és csendesség ho­nol a Széchenyi aknán. A portás is csodálkozva néz; amikor két utas társammal (ennyien maradtunk a busz­ban) leszálltam, de nem az üzembe akartam menni, ha­nem a legényszállásra, meg­nézni, mivel tölti vasárnapját a bányásztársadalom. TOM SAWYER MEGSZÖKJ A bányászszállás kis kul­túrtermében vagy tíz fiatal­emberre nyitottam ajtót, né­gyen ..az ördög bibliáját for­gatták”, szerény tíz filléres alapom, a többiek a rex asz­tal sneSetti fotelekből nézték a televíziót, jókat neveftve Tom Sawyer bájos kaland­jain. — Gulyás János segédvájár — emelkedett fel félig ülté­ből nevét mormolva az egyik bányász. — Váci József csil­lés — nyújtotta a másik is nyakát a TV képernyője felé, hogy ne vegyem el a kilátást, de a harmadik nézőtársam­mal már gyorsan végeztem, miután megtudtam, hogy Fe­hér Ferencnek hívják. Miiközben a borzas fejű Tom elcsente a Polly néni mellől a pogácsákat és jót nevettünk a templomiban, pré­dikáló pap megdöbbenésén, amikor Tóm és társai elő­kerülnek — megtudtam, hogy a szállóban kilemcvenen laknak, egy részük családos, akik szombaton félkereked­nek és meglátogatják felesé­geiket, gyerekeiket. A fiata­labbak pedig délelőtt TV-t néznek, kártyáznak, vagy sak­koznak, délután elszóródnak a városba. Később Grácz néni, aSd fér­je halál!» után a portási, de méginkább az anyai szerepet tölti be a bányászok között, azt is elmesélte, hogy máskor mivel szórakoznak „fiai”; szép időben pokrócot keríte­nek és kimennek a fék közé, akárcsak a régi időkben, hi­szen a bányász örül, ha leve­gőn lehet Persze most, no­vember lévén már nem taná­csos, legfeljebb egy jó sétát tenni az erdőben. A film végeztével még el­beszélgettem a klubszobaiak­kal, megtudva tőlük a pécs- bányaá kulturális lehetősége­ket, ami a Zalka Máté kul- túrotthonból, egy cukrászdá­ból és a 1001 éves vendéglő­ből áll. Előbb azonban az ebédlőjüket néztem meg, ami egy másik épületben a domb oldalán áll. SÜLT CSIRKE, POZSONYI KIFLI Az ember a vasárnapokból bizony a jó vasárnapi ebédet is szereti, de vajon a lebeny - szálláson lakóknak: árikor jut ki a kellemes családi körben elköltött, finom falatokból? — Bizony kijut nekik ná­lunk is — mondja a konyhá­ban a helyettes vezető, Baro- nek Jenőné. — Nézze meg, mivel várjuk mi vendégein­ket! A finom illatok nem rossz ebédről tanúskodnak. Az egyik helyiségben óriási alu- mmiumedényből szedik ki a pirosra sült csirkecombokat, másikban éppen a pozsonyi kiflit kenik tojásfehérjével a tepsiben. — Csootleves lesz első fo­gásként sziép metélttel — ma­gyarázza Baronekné és meg­meríti a nagykanalat az aranyló folyadékban, — a csirkéhez kétféle körítést adunk és savanyúpaprikát, utána tálaljuk a kiflit. Az étterem bizony ezzel szemben nem válik díszére a legényszállásnak. A mennyezet beázik, ha esik az eső, szépen meg vannak terítve ugyan az asztalok, de a kályha hideg, az egész helyiség barátságta­lan. Pedig vasárnap is 140— 150 étkező kopogtat és a jó ebédhez szép környezet is kel­lene, hogy valóban vasáma- pias legyen az ebéd. „ZALKA” CSUKVA, 1001 ÉVES NYITVA A második szállásról utam a Zalka Mátéról elnevezett kultúrotthon felé vezetett. AZ egyik épület mellett rozoga fészerre lettem figyelmes. A deszkákalyiba ajtaja félig nyitva, valaki bent matat. Közelebb érve látom, csillogó Wartburg oldalát simogatja ronggyal a tulajdonos, bizto­san délután viszi a „famíliát” autózni. Pécsbányán, mint ké­sőbb megtudtam, nagyon sok autótulajdonos van, vasárnap — főleg meccs után — kiraj­zanak a bányásztelepülésről. De menjünk tovább a kel­lemes. meleg őszi vasárnapi séta következő állomása felé. Nyitanám két ajtaját is a kul- túrotthonnak, de zárva talá­lom. Csak a szabadtéri szín­padon ugrál két kislány „csár­dáskirálynői” mozdulatokkal. — Háromkor nyitanak — kiabálják, amint észre vesz­nek, aztán tovább játszan-’’:. Akkor bizony távozni kell. A „Gesztenyés” kiscukrász- dában egyetlen vendég ül. sü­teményt fogyaszt. Cseh Rudolf üzletvezető szabadkozik, vol­tak itt. ma már nagyon sokan;, tízkor nyitott és délig 700 forintot forgalmazott. Az asszonyok, gyerekek jönnek viszik a krémest, a tortát, a ebédhez. A cukrászda s-' elég korszerű berendezés1 s nemsokára TV-t is szerel­nek fel benne. Az 1001 éves szokásos ké­pét nyújtja. Régi kiskocsma, egy „belső teremmel”, amely akkora, hogy az ötödik asztal­nál már nagyon a vendég alá kell húzni a széket, A belső teremben csak egy asztalnál hörpiintgetnek, kint sincsenek tíznél többen. Sör, kisfröccs fogy ilyenkor, ha Valakinek sikerül az asszonvtól metva- badulnia, a takarítási segít­séget elbliccelve. Hát ilyen egy vasárnap Pécsbányán. Csendes és barát­ságos. Szöts István á

Next

/
Thumbnails
Contents