Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
083. NO VEMBE* 5. WAPlö 3 Hosszabbodik a vízvezeték-hálózat a megyében AKg 2—3 éve, hogy megkezdték Baranyáiban a községi vízvezetékek építését. Az idén már 5200 méter csövei fektették le, jövőre pedig 25 ezer méterrel gyarapodik s baranyai falvak vízvezeték hálózata. Természetesen, ahol kell törpe vízmű, hidrofor, illetve medence épül, hogy a községek lakói jó, egészséges ivóvízhez jussanak. Bolyban, Kaposszekcsön, Szászváron és Királyegyházán bővítik a hálózatot, míg Csány oszró teljesen új vízvezetékei kap. A hálózat bővítésére és építésére jövőre 7 millió 300 ezer forintot fordítanak a községfej leszitésá alapból és a lakosság jelentős társadalmi segítségével a falvak lakói másfélmillió . forint értékben elvégzik a földmunkát. Baranya eléggé lemaradt az ország többi vidékéhez viszonyítva a falvak vízvezeték ellátásában. Ezt a lemaradást néhány év alatt, csupán állami erőből megszüntetni nem lelfet. A megye vezetői azt szeretnék, ha a községek kezdeményeznék a vízvezeték épí tését és gyarapodnának a víztársulások, amelyeknek az állam tíz éves hitellel támogatja a társulókat. Milliós újítás az építőiparban Elkészült az év „újításslágere“ - Könnyebb házak - Új szakipari gépek A Baranya megyei Építőipari Vállalatnál ebben az évben idáig 156 újítást nyújtottak be s ebből 90-et elfogadtak. Az újításokból származott megtakarítás eléri, sőt meghaladja a 3 millió forintot. Valamennyi beadott újításnál nagyobb jelentőségű azonban a — gazdasági eredményt még ki nem kalkulált, de így is több millió forint megtakarítást jelentő — Köny- nyűbetcmok indivitoros korózió védelme című újítás. Semmi túlzás nincs abban, ha azt írjuk: ez az újítás országos, sőt európai jelentőségű, s kétségtelen az év slágere. Fő szerzőjének neve nem ismeretien már a baranyai dolgozók körében, Juhász Ferenc főtechnológus, aki a panel- gyártáshoz szükséges keram- zit kísérleteivel tette ismertté nevét. A neves építőipari szakemlber februárban kezdett Brasics László anyag- osztály vezetővel és P. Nagy Sándor valamint Skriván Lajos veszprémi vegyészmérnökkel újításának kidolgozásához. A kísérletek egy része augusztus—szeptemmer hónapokban fejeződött be és az újítókat igazolta. Megszületett az utóbbi évek egyik legjelentősebb újítása, amely még az Építés- tudományi Intézet munkatársait is meglepte. Ha a korróziónak — magyarul: rozsdásodásnak — csak az építőiparban okozott kártevését számítjuk, akkor is rendkívüli jelentőségű az ellene való küzdelem. A korróziós hatás fellép minden vasszerkezetiben, de különösen a köny- nyűbeton (salak, pernye, hab- salakból készült élem) vasrészeiben, mert itt a vas a levegővel könnyebben érintkezik. A nehéz betonoknál kisebb jelentősége, ám az köny- nyűbetonoknál olyan nagy, hogy a könnvűbetanból készült építőelemeket csak korCSERBENHAGYAS Az éles csattanóit kétség- beesett segélykiáltás követte. — Álljon megne hagyjon itt... Meghalok! A keszüi út környező házaiból a hangok irányába siettek az emberek és a 12-es számú ház előtt már csak a vérben fekvő súlyosan sérült fiatalembert találták. Hiába könyörgött az áldozat, a gázoló gépkocsivezető visszaült a személygépkocsiba és elrobogott a sötétben. Bár a rendszámtáblát kivilágító lámpát eloltotta a Moszkvics vezetője, az első számot leolvasták: CA 62-vel kezdődött. Egy motoros a gázoló autó után iramodott, de nyomát vesztette. A közlekedési rendőrök, a lakosság bejelentése alapján még az éjszaka folyamán minden hasonló rendszámú, gyanús személygépkocsit ellenőriztek és az alapos nyomozás eredményeként reggelre kézrekerült a tettes. Licskai Antal kertvárosi lakos, a keszüi vegyesbolt vezetője érthető riadtsággal felelget a kérdésre. — Ha az öné a gépkocsi, miért nem íratta át? — Hanyagságból kérem. Jogosítványom pedig azért nincs, mert nem 'mertem elmenni a vizsgára. Azt mond- jákv a KRESZ nehéz és szigorúan megkövetelik az ismeretet ... — Szerdán délután mit csinált? Miért maradt zárás után is, este 8-ig Keszüben? — Megittam egy kis üveg sört, aztán egy ismerősöm ' bort hozott. Négyen ittunk másfél litert. — Nem érezte, hogy ittas? — Akkor még nem, később árthatott meg, mert nem ebédeltem. Üres gyomorra ittam. — Észrevette, amikor gázolt? — Igen. A fiatalember először felvágódott a gépkocsi tetejére, majd a baloldalra esett. Licskai Antal — bár nem ■ ctározottan, de állítja, hogy 'assan főtt. A körülmények azonban arra mutatnak, legalább 65—70 kilométeres sebességei közlekedhetett. A sebességtől a fiatalember fel- vágódott a gépkocsi tetejére, majd leesett és az autó 15 métert tolta maga előtt. — Amikor visszament a sérülthöz, mit beszélt vele? — Nem emlékszem rá... Mintha állt volna. Vért se láttam, semmit se láttam... A tanúk azt, állítják, hogy a gékocsivezető leoltotta _ a rendszámtáblát kivilágító lám pát és elrobogott. Azt mondja. azért tette, mert félt, hogy a.. rendszámot valaki leolvassa. A sérültet azonnal kórházba kellett volna szállítani. — Azért nem segítettem, mert féltem... Nem tudtam eldönteni, mit tegyek? Gondoltam, megbüntetnek, ha kiderül, hogy ittam és nincs jogosítványom. Licskiaból hiányzik a megbánás, az őszinteség. Annyit mond csupán, hogy nem kellett volna ittasan vezetnie. Amikor a baleset után hazatért, nem feküdt le. Félt, töprengett egész éjszaka a dolgon. Pedig félni már akkor kellett volna, amikor jogosítvány nélkül, ittasan a volán mellé ült. A szabálytalanságok egész sorozatának következménye ez a bűncselekmény. * — Tudja-e, hogy a sérült fiatalember életveszélyben van, eszméletlen a baleset óta? A fejét rázza. — Nem tudom. A jogosítvány nélkül ittasan száguldozó, áldozatát cserbenhagyó Licskai Antalt előzetes letartóztatásba helyezték. látozottan lehet lehasználni, mert egy idő után tönkremennek. A Pécsi Panel gyárban példáid azért kell 1700—1800 kg-os folyamkaviccsal .nehezített elemeket gyártani, mert a vasrészek korróziója így veszélyezteti annyira az elem belsejét, s biztonságosabb a tartása. A panelból készült elemek s az elemekből készült házak tehát azért ilyen súlyosak, mert a vasszerkezet korrózióvédelme nincs teljes biztonsággal megoldva. Az ÉTI-nél már régóta kísérleteztek a vasszerkezet megóvásával, s a Szovjetunióban, az Egyesült ABaimokban is mesz- szemenő kutatások folytak ez irányban. Annál jobbat, mint a vasszerkezet védő folyadékba mártása vagy bizonyos anyagokkal való bekenése — még nem találtak. Ez kielégítő, de nagyon drága és hosz- szadalmas munka. Juhászók viszont egy olyan anyagot találtak, amelyet a cementbe, illetve a vízbe kell >keverni a betonkészítés előtt s ez az anyag vegyi reakcióba lépve a vassal, azon védőréteget képez. Kiszámítani sem lehet hány millió a haszon Az újítás bevezetése lehetővé teszi, hogy könnyűbeton- ból úgynevezett szerkezeti elemeket is készítsenek, lehetővé teszi, hogy az eddigi 1700— 1800 kg-os elemek helyett 1300 —1400 kilósakat gyártsanak, Áramszünet — Áramszünet lesz november 2-án 8—12 óráig Péesbányatele- pen a Gesztenyési út, Sétatéri út, Borbála u., Selmecz Károly u., Kórház uM Körmöc Fécsbányatelepi út területén. ami által nemcsak az elemek / előállítása lesz könnyebb, ha- S nem a házak is. A szállítások- <. nád, az építésnél nagy köny- nyebbséget jelent, kisebb ka- ? pacitású daruk is elégsége- ^ sek lesznek a házak oldalfalai- s nak, tetőrészének beemelésé- ? hez. Az építőipart felhaszná-í láson kívül is jelentős érté-) keket lehet megmenteni, hiszj a korrózió okozta kár földön- < kön több milliárd forintra te- < hető. Az eljárás alkalmas lesz í hidak építésénél is a köny- > nyebb elemek bevezetésére. —; Juhászék újtását most az Épí- j tésügyi Minisztérium vizsgál- < ja, illetve intézi nagyüzemi í kísérleteit. Az eddigi próbák j meglepően jó eredménnyel zá- j rultak, elektromos ellenállá- < sokkal vízben, gőzben mérve j jól vizsgázott az új anyag, amely olcsó is és könnyen elő- í állítható. Az anyag szerkeze- < téré. előállítására vonatkozó < felvilágosítást az újítók í nem adhattak, az még titok. í Reméljük azonban nemsokára a nyilvánosságira kerülhet,! azaz mégimkább bevezetésire' j Korszerű kisgépek Az építők ebben az évben ^ újításuk tárgyául a szakipari munkák könnyítését, gé- \ pesítését választották. Így született meg Borbás Antal, Ba- í logh Rezső és Eszenyi Ervin j ESTRICH anyagkeverőgépe, i amely a műanyagpadlók alatti lévő massza keverését gépe- £ sítette, Katona Gyula, Perkecz; József és Borbás Antal parkettacsiszológépe, valamint i parketta szélező és csapvágó; kézi körfűirészgépe, amely há- ^ rom, eddig kézzel végzett) munkafblyamait gépesítését j szolgálja. Az alacsony nyomású «ni- j verzális festékszólóberendezés i Kameller József, Borka Já- < nos és Csajka János újítása. ( A mindössze 6 kg-os kisgép ] ügyesen viszi a falra a festé- ? két, jobb minőségű munkát? végiezve s amellett még anya- / got is megtakarít. A hat tön- í nás daruk szétszerelését eddig > csak két autódaru segítségé- ? vei 10 ember tudta megolda- > ni, Kelényi Kálmán 3 ezer i forintos eszmei díjjal jutalma- < zott újítása azonban lehető-? vé teszi, hogy autódaruk mél- \ kül öt ember segítségével aj daru szinte önmagát szerelje j le egy szállítószeikezetre,; amim aztán tova is gördül- <j hét. Az építőiparban ez évben S bevezetett újítások az iparági termelékeny munkavégzését se) gítetbék elő, dicséret illeti ér-j te az újítókat. ■köszönet a jó munkáért Csodálatosan szép a baranyai határ, mindenfelé kitünően művelt földeket, szorgalmas munkát láthat az utas — és nagyon szép zöldellő vetéseket, a megye befejezte az év egyik legfontosabb munkáját: a kenyérgabona vetését. Hogy ez így történt az nagyon-nagyon sok embernek köszönhető: traktorosoknak, agronómusoknak, tsz-elnö- köknek, parasztoknak. S ezért mondhatja nagy örömmel az ember, ha névszerint mindenkit, aki teljes erővel dolgozott a vetés mielőbbi befejezéséért meg akarnánk itt említeni, nem lenne hozzá elég ez az újságoldal. Ezért kérek elnézést mindazoktól, akik kimaradnak — nem azt jelenti, hogy rosszabbul dolgoztak, mint mások, egyszerűen — és most szó szerint így van — a sok név közül éppen ezeket választotta ki az újságíró. Mindenesetre engedjék meg, hogy a nevek hosszú sorát Kapási Sándoréval a szentlörinci gépállomás traktorosának nevével kezdjem, ö volt az, aki a kővágótöttösi termelőszövetkezetben a megyében elsőnek október másodikén befejezte a vetést. Közmondásosan lelkiismeretes, szorgalmas ember — s ráadásul a szakmáját is kitűnően érti. Szerencsére még sokan voltak hozzá hasonlóak. Itt vannak a járási jelentések: még arra sem vállaikozhatom, hogy megszámoljam hány név. Hiszen egyedül a ko- vácshidai „Egyetértés”-bői harmincnyolcán szerepelnek élükön a négy brigádvezetővel: Szabó Istvánnal, Bütes Sándorral, Papp Gyulával, Hári Sándorral és Juhász Géza traktorossal. Vagy a gépállomási dolgozók, akik igen lelkiismeretesen vették ki részüket a munkából. Itt, számok vannak, kiderül, hogy a pécsváradi és bólyi gépállomás dolgoztak legjobban, de ez nem jelenti azt, hogy a többiek nem vették ki részüket a munkából. A gépállomási traktorosok közül különösen a bólyi Juhász József a szentlőrinci Torma Lajos és Széli Lajos, a palotobozsoki Gubik Endre és Ebner Ádám tűnt ki jó munkájával. De mondom, nemcsak ők, — hanem nagyon sok ember érdemel dicséretet — hiszen azért is ment jól a munka. Álljon itt néhány név: A sellyei járásból nagyváradi János magyarteleki tsz-elnök, Sárkány Pál a drávafoki agronómus, Vargha Sándor csányoroszlói brigádvezető, a traktorosok közül a vajszlói Kece Lajos és Németh Ernő, a sellyei Máté Ferenc és Mikulás István. A mohácsi járásban: Sebők József dunafalvi tsz-elnök, Kubik Endre és Miklósa János traktorosok. A pécsi járásból például a három görcsönyi traktoros: Pál József, Szűcs Dezső és Kaposi Lajos. A pécsváradi járásban Szigl István szederkényi és Tóth Gyula hidasi tsz-elnökök, Kovács Sándor pécsváradi és Szolga József hosszúhetényi traktorosok. A sásdi járásban Németh Sándor gerényesi és Máté Antal jágónaki tsz-elnök, Dénes Sándor felsőmindszenti és Joó Béla mágocsi traktoros. A szigetvári járásban Bede- kovics István nagypeterdi traktoros, Berta István mere- nyei agronómus és Csankó János dencsházi brigádvezető. A siklósi járásban a beremendi Kollár István brigádvezető és Ferkocs István traktoros, a diósviszlói K. Német Lajos és Tar Lajos traktoros, a drávaszabólcsi Gészi Dénes brigádvezető és Blum Jenő traktoros, a kémest Bíró János agronómus, a kisharsányi Hajdú Kálmán brigádvezető, a siklósi Gerle János, Mackó Sándor és Mostoha Lajos traktorosok és még neveket kellene felsorolni Turonyból, Villányból, VillánykövesdrSl, Mattyról, Magyarbolyból... Bizonyára sokan nem tudják, hogy ezeknek az embereknek — és mindazoknak akik nem szerepelnek itt, pedig megérdemelnék — mennyi fáradságukba álmatlan éjszakájukba és mennyi megfeszített munkájukba került, hogy szombaton jelenthettük: Baranya befejezte a vetést! Egyről azonban semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk. Azokról, akik nemcsak a vetés időbeni befejezésére ügyeltek, de arra is, hogy a vetésük minősége a lehető legjobb legyen, s bármennyire is sietni kellett kitűnő minőségű vetést produkáltak. Őket sem lehet va- lamennyiüket felcsorolni, de az agronómusok közül okvetlenül meg kell említetni a mohácsi Eőri Ernőt, a görcsönyi Koós Zoltánt, a szederkényi Bakó Mátyást és a hidasi Dudás Gyulát valamint a hirdi tsz-elnökőt Dob- rovodszki Józsefet! Köszönet valamennyiük munkájáért, dicséretükre váljék, hogy azonnal megértették a vetés időbeni jó elvégzése napjaink egyik legelső feladata és jelentősége túlnő a falu, a járás határain: országos ügy. a nne Az eredeti egyezség szerint minden évben találkoznunk kellett volna. Magam sem tudom, hogyan csúszott el a múlt évi randevúnk. Tény, hogy elmaradt, és fiatal barátaimat hiába kerestem a II. c .osztályban, ők bizony mind harmadikosok lettek ezen az őszön. A Cséty Ottó Aknászképző Technikum folyosóján Szabó Antal azonnal megismert: — Jó is, hogy nem tetszett tavaly jönni, — fogadott, mire körülállták a többiek is: Kozák Flórián, Kasper Gyula, Takács Sándor, Kulcsár György, Mink Mátyás, Nyers József... — Miért? — néztem Szabóra. — Nehezebb volt a második osztály. — Sok volt az új tantárgy és nem szerepeltünk valami dicséretesen... — Nyugi! — szólt közbe valamelyik fiú. — Az az igazság, hogy széthúzott az osztály, nem volt közös nevezőn a jó nép. Nagvnehezen megállapodunk és „közös nevezőre” jutunk. Mindkét okban van igazság, nehezebb is volt a második osztály és volt széthúzás is a tanulók között. Az első év után sokan „nagynak” érezték magukat és túl szorosnak az iskolai életet. Ebben egyébként van is valami, hiszen nem tizenöt-tizenhat éves gimnazistákról van szó, hanem húszéves fiatalemberekről, akik a nyolc általános után három évig tanultak ipariskolában és vájári bizonyítvánnyal iratkoztak be az aknászképző tech nikumba. Ebből persze rengeteg probléma adódik. A rendtartás jó része a középiskolai szabályokat követi, ugyanakkor előfordul, hogy valakit a második osztály ideje alatt behívnak katonának, vagy éppen megnősül és a felesége kíséri el reggelenként az iskolába. E problémákat is a tanulók mondták el, amikor az osztályba beültünk és Kopeczky Lóránt osztályfőnök társaságában az elmúlt évet felelevenítettük. A tanteremben eléggé .katonás” jelentés zajlott le. A napos jelentette az osztály létszámát, amely 21 fő és a hiányzókat. Egy tanuló hiányzott: Jambricsek József, aki aznap éppen beteg volt. — Kik hiányoznak a régiek közül? — fordultam Kozák Flórián felé, akivel annakidején ugyancsak jó barátságba kerülte». Szabó katonatiszt akar lenni, néhányan a Testnevelési Főiskolát, sőt többen a jogot szeretnék választani. A jogász jelöltek ugyan maradnának a szakmában, csak mellette akar ják ismereteiket bővíteni, esetleg a jogi ismeretek birtokában a bányarendészeti területen dolgozni. Mindent és mindenkiről meg tudni egyetlen „osztályfőnöki óra” keretében nem lehetett Délután még meglátogattam a III. c. osztály tanulóit a kollégiumban. Hálószobáik rendesek voltak, a 20-as és a 23- as szoba egyébként is első lett. a kollégiumi tisztasági versenyben, amit két világvevő rádió bizonyít, amelyet jutalomként a szobában helyeztek el. Sokat beszélgettünk itt Kozák Flóriánnál és társaival az „öreg diákok” életéről, a kimaradásokról és a jövőről. Egy bizonyos; a III. c. osztály lehet, hogy a múlt évben széthúzott és nem volt meg a közös nevező, de az idei tanév másképpen indult és én egy összeforrott kollektívát láttam viszont két esztendő után. Búcsúzáskor arra kértek a fiúk, hogy valahogvan ..hozzam be” a lemaradásomat és a negvedik évben látogassak el a tanév kezdetén és maid a várvavárt évzáróra is. Akkor stimmelni fog a négy riport. Ígéretem betartom, s nem leszek feledékeny. Gazdagít István — Az egész osztály levelez — szólal meg mellettem Kulcsár. — Persze bélyeggyű j tésről társalgunk — tompítja a témát a hátsó pádból egy hosz- szú fiú. Ezután Dani Jenőn sopánkodnak, aki nemrégiben nősült, de ugyanakkor irigylik is nagyobb szabadságát. — Nem kell engedély a nősüléshez? — érdeklődöm. — Nem — mondják —, csak el tudja tartani az ember a feleséget. Eközben mindenki a lapos erszényére gondol, amely nem sok jóval kecsegteti a menyasszony-jelölteket, hiszen az átlagos havi ösztöndíj nem igen haladja meg a háromszázat. Ezért néha pótműszakot is vállalnak a tanulók. Hol az ércbányában, hol pedig valamelyik szénbányában dolgoznak szombaton vagy vasárnap. Takács Sándor komoly előadásba kezd a szénbányászatban szerzett tapasztalatokróL Különösen István-aknát ism*> ri, ott volt legtöbbet gyakorlati foglalkozáson. Szabó a kollégium konyháját „kritizálja”, szeretné, ha a kel káposzt tát törölnék az étlapról, vagy pedig adnák el külföldre és hoznának be helyette zsebrádiót. Mindegyik „kiselőadást” élénk közbeszólások kísérik. Mondhatom igen szellemesen. A jövőt illetően egy kicsit naszódi kusak a válaszok. — Oláh Pista hiányok, az a miskolci technikumba kérte magát, közelebb került a lakóhelyéhez. Baida Jóska meg kimaradt... — Hogyhogy? Megbukott? — Nem bukott meg. évközben ment el. — Mi lett vele? Tudnak róla? — Hogyne. Zobák-aknán dolgozik segédvájárt beosztásban. — Most viszik katonának, — újságolja Szabó — két hete járt benn a kollégiumban. — Nem bánta meg? — De megbánta. Mondta is, hogy szeretne visszakerülni, s ha másképpen nem, hált a katonaság után elvégzi magánúton a technikumot. Elkezdenek tréfálkozni a fiúk, hirtelenjében azt se tudom mi az igaz és mi nem. Ügy látszik az osztályfőnökükkel ugyancsak jó a baráti kapcsolat, mert ő is szívesen tréfálkozik a tanulókkal. Igaz nem sokkai idősebb náluk. — Ha jól emlékszem, két évvel ezelőtt németországi tanulmányútra készülődtek az osztályból? — Igen — mondják kórusban —, Takács, Kozák és Kasper voltak kint az NDK-han. — Sok címet hoztak magukkal — nevet Szabó —, nekünk már jó dolgunk lesz legközelebb. Lányok várnak az állomáson. n Hí a korrózióvédelem?
