Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-30 / 280. szám

1988. NOVEMBER 30. •ft-*' - ­lunma Előzetes Annak ellenére, hogy az ősz enyheségével alaposan megtréfált bennünket, az üz­letek kirakataiban megje­lent a felhivás: gondoskod­junk idejében téli bevásár­lásainkról. Szebbnél szebb „téli” holmik kínálgatják magukat hála fejlett ipa­runknak és bőséges raktá­rainknak. Megjelent a cipő­kirakatokban a tetszetős me­legbélésű rövidszárú női csizma. Végre egy prakti­kus darab — gondoltam ma­gamban. Az ára ugyan elég magas volt, de azért mégis belevágtam. Felpróbáltam, jó volt, szép volt, kifzettem, hazavittem. Itthon jó női szokás sze­rint már jobban megbön­gésztem, hogy mit is vet­tem. A csizmák, egy szép kiállítású dobozban pihen­tek elegáns nylon tasakban külön-külön mind a kettő. Valóban kulturált, ízléses csomagolás! Ez már döfi morfondíroztam magamban. De ni lám csak! A doboz belső fedelén a következő három pont volt olvasható: 1. A női csizmáé skák ki­zárólag mint divatcikkek ke­rülnek forgalomba, így nem pótolják sem a hócipőt, sem a sárcipőt. 2. Mint divatcikk a csiz- mácskák darabonként PVC- tasakban kerülnek forgalom­ba. 3. A PVC-tasak ára már a fogyasztói árban benne sze­repel. A csizma átvételénél, amely a dobozzal együtt ke­rül kiszolgálásra, a PVC- tasakot kérje. Hát ezen van elgondolkoz­ni való.' A csizmácskán pe­dig még egy bélyegző arról is tanúskodott, hogy tanít- talp, s ahogy nézem, ragasz­tott a lelkem. Ez valóban zsákba macs­ka, azaz pardon PVC-zsák- ban „csizmácska”. Kihang- súlyozottan „divatcikk”. Na már most, ha „divatcikk”, akkor ezek szerint a pontok szerint nem való sem eső­be, sem hóba, sem hidegbe, se melegbe, csakis a PVC- zacskóba. Mert akármilyen divat­cikk is, azért az a rendel­tetése, hogy mégis hordani lehessen. De ha nem pótol se hó-, se sár-, se egyéb téli libravalót, akkor ezek sze­rint csakis a PVC-zacskóba csomagolva teljesíti divat- clkki tisztét a szép doboz­ban tartva. Az ára pedig igazán ki­bírja kicsinyítő jelző nélkül a „csizma” nevet. És elbírja valóban a két pasztellszínű zacskót, mint tartozékolcat a szép papírdobozzal együtt. Most ezekután már nagy kíváncsisággal, vegyes izga­lommal várom a hideg idő beköszöntét, hogy mit kezd­jek ezzel a tetszetős „divat- cikk”-kel. Merjem-e felhúzni egyál­talán és milyen meteoroló­giai jelentés esetén hordha­tó ez a „csizmácska” és hogy fog viselkedni a tél folya­mán? Mindenesetre ennyit emre- lóre mint izgalmas „előze­test?’. ígérem. beszámolok tapasztalataimról, amint lesznek, azonnal. Dr. Szabó Endréné Hatvanmillió forint a baranyai és tolnai utak felújítására A második ötéves tervben 27 község kap bekötőutat Baranyában A Pécsi Közúti Igazgatóság munkája a megyei tanács v. b.-a előtt A Baranya megyed Tanács Végrehajtó Bizottsága megvi­tatta a Pécsi Közúti Igazgató­ság munkájáról szóló jelen­tést. 1 Az igazgatóság Baranya és , Tolna megyében 2452 kilomé­ter út fenntartását illetve kar­bantartását látja él. Baranya megyében az úthálózat hossza 1426 kilométer. 411 kilométer rormentesítebt, 988 a maka- lám, 23 kilométer pedig a földút. A korszerűsített utak hossza 3 év alatt 119 kilomé­terrel, vagyis évente 40 kilo­méternél nőtt. Az utak karbantartására 1961-ben 29, tavaly 35 millió forintot fordítottak. Az idei tervezett beruházási összeg megközelíti a 60 millió forin­tot, melynek 56 százaléka Ba­ranya megyére jut. Mintegy 65—70 ezer tonna zúzott kö­vet, valamint 2000 tonna bitu­ment használnak fel. Idén a korszerűsítések és az útfelújítások módosított beru­házási összege közel 60 millió forint. Ezt az összeget sajnos a téli z»rd időjárás és az anyagszállítási nehézségek miatt teljes egészében nem használják fel. A jelenleg fo­lyó munkák közül még idén elkészül a Pécs—villányi út újpetrei szakasza, befejezték a Szellő—Szederkény közötti 19 kilométer hosszú útburko­lat korszerűsítését. Több éní- tési munka azonban jövőre húzódik át. A hidak karbantartására idén 3,5 millió forintot fordí­tanak. Ennek keretén belül épül a pécsváradi vasúti fe- ' ül járó, a szenídénesi bekötő­út! híd, a drávaszabolcsi Fe­kete-víz hídja, és megkezdik a Királyegyháza—sellyei össze­kötő úton lévő híd építését is. 1964—65-ben mintegy 90 ki­lométeres útszakasz korszerű­sítésének előkészítésére kerül sor mintegy 68 és fél millió forintos beruházással. Az elmúlt évekhez képest jelentősen Javult a megye út­hálózata, de amint arm a vég rehajtó bizottság ülése is rá­mutatott, korántsem megnyug­tató a helyzet. 1960-ban a me­gye 86 községének nem volt bekötőútja. A második ötéves tervben 27 község bekötőutat kapott, illetve kap, de ha ez elkészül, még mindig 59 köz­ség marad bekötőút nélkül. Nyilvánvaló, hogy a bekötő­utak építésénél fontossági sorrendet kell megállapítani. Vannak olyan kis településeik is, aho­va a bekötőút építése annyiba kerülne, hogy azon egy új te­lepet lehet felépíteni, hiszen t kilométer hosszú útszakasz megépítése körülbelül egy millió forintba kerül. A rossz utak gátolják az építőipar munkáját, elsősorban az anyagszállítást. A Pécsi Panelgyár 1967-ig 23 000 lakás­hoz szükséges elemet készít. A fejlődés arra irányul, hogy a mezőgazdasági épületek többsége is előregyártott elem­ből készüljön. Ezeknek a szál­lítása a jelenlegi utakon nem biztonságos. A jelenlegi helyzet indokol­ja, hogy a Közlekedési és Pos­taügyi Minisztérium segítsen a megye úthálózati gondjainak megoldásában. Meg kellene gyorsítani Baranya megye út­hálózat fejlesztésének jelenle­gi ütemét. Elsősorban a Köz­úti Igazgatóság szorul na­gyobb segítségre, mert jelen­leg a gépesítettsége minimá­lis. Nagyobb földkotró vagy marógépeik nincsenek, sőt nem egy esetben az építőipart vál­lalatoktól kénytelenek segítsé­get kérni. Ahhqz, hogy a so­ron lévő földmunkákat elvé­gezhessék, mintegy másfél millió köbméter földet kelle­ne megmozgatni, ami a mostani gépesítéssel szinte lehetetlen. Nehezíti a munkát a megye sajátos he- gyes-völgyes földrajzi helyze­te is. Ezért látszik fontosnak az, hogy Baranya megye út­építési, karbantartási prog­ramját vizsgállja meg a Közlekedési és Postaügyi Mi­nisztérium, s nyújtson na­gyobb segítséget a Közúti Igazgatóság további munkájá­hoz. Cs. K.) Téli hangulat az áruházban Készülnek már a közeledő téli ünnepekre az Állami Áruház díszlettervezői is. Befejezték a karácsonyi hangu­latú dekorációk felállítását az áruház kirakataiban. QÉPEK, ASSZONYOK RITMUS és azonosság. Nyolc asszony, nyolc olajos kar, nyolc mozdulat egyszer­re, nyolc felparázsló fénypont, melyek a szembogarakban visszatükröződnek. A forgó dobokban lánckötegek, és a do bök zörögnek-csörögnek, és a zaj úgy ivódik bele az ember testébe, mint az egyöntetű és gépies mozdulatok. Ezek a mozdulatok idézik fel bennem a lánchoz fűződő képzeteket. Lánc? — Lánchíd... Észter- lánc ... Gyermekláncfű ... Ordöglánc... Láncreakció ... S a lejtőn szaladó szekérnek is lánc ad féket, s láttam vá­sározó parasztot az országúton Tehenét vezetve láncon. S lát­tam ezt a csörgő füzért daru­Növekvő igények — javuló szolgáltatás Több új szolgáltatást vezettek be Pécsett — Indokolatlanul magasak a szállítási díjak falun Gyakorlattal rendelkező villanyszerelő és lakatos szakmunkásokat felvesz a Pécsi Porcelángyár. Az év eleje óta is lényege­sen javult a lakosságszolgál­tatás. Erre vall többek között, hogy a reklamációk, a panasz i könyvi bejegyzések száma ! csökkent. Mégis hamis képet (kapnánk, ha csak azt ven- Inénk figyelembe, hogy az év (eleje óta megrendelt vagy ja­vításra beadott cikkek határ- 1 idős elkészítése javult. Ez csu- ) pán a lakosságszolgáltatás mi­nőségi javulását bizonyítja, de azt nem, hogy e szolgáltatás milyen mértékben elégíti ki a mennyiségben is növekvő igényeket. A NEB széleskörű vizsgála­tot Indított, hogy megállapít­sa : a tanácsi vállalatok, a szö- ! vetkezetek és a magánkis- I iparosok javító, szolgáltató tevéknysége a lakosság igé­nyeinek megfelelően fejlő­dik-e. És ami ezzel szorosan összefügg: a javítások és a legkülönbözőbb szolgáltatások ára és minősége mennyire ösztönzi a lakosságot az igénybevételükre. Kezdjük a sort a pécsi la­kosság ellátásával és enged­tessék meg, hogy ezúttal in­kább a még fennálló hibák­ra hívjuk fel a figyelmet. A Pécsi Tempó KTSZ az elmúlt évben a közel kétmil­Mit szeretnek karácsonyra?... Dia vetítő —■ Dia néző —- ■ Dia filmek — ■---------------------------- 220,— Ft---------------------------- 24,50 Ft------------------ 4,80—28,80 Ft-ig. 1 16 forintban megállapított szolgáltatási tervének csupán 18,6 százalékát teljesítette. A terv megalapozatlanságát az irányító szerv megfelelően korrigálta, ami az idei első félévben már 95 százalékos tervteljesítésben jelentkezett a szövetkezetnél. A Pécsi Pa­tyolat Vállalatnál a beruházá­sok késedelme akadályozza még ma is a szolgáltatás meg­felelő kibontakozását. Külö­nösen jellemző ez a vállalat II. számú telepére, ahol az épületek rossz állapota, s az ezzel járó kedvezőtlen munka körülmények szólnak bele a termelésbe. Javulás csak az új részleg üzembehélyezésétől várható. Közismert, hogy a Tempó KSZ sokoldalú szol­gáltatásait újabban küldönc­szolgálattal, sírgondozással, pótmama szolgálattal bővítet­te, a Pécsi Patyolat Vállalat pedig kalaptisztítást, alakítást, műszövést, bőrkabátfestést, fe­hérneműjavítást és helyszínen történő bútorszövet, illetve szőnyegtisztítást rendszeresí­tett. Az ellenőrzések számottevő problémát a pécsi Villamos- ipari és Gépjavító KSZ-nél tapasztaltak. Például a KSZ pécsváradi műhelyében több javításra beadott cikket (tv- készüléket, rádiókat, erősítő berendezéseket stb.) találtak munkautalvány, garancialevél, illetve igazolás nélkül, ami arra enged következtetni, hogy a .dolgozók munkaidő alatt saját zsebükre dolgoz­nak a szövetkezet műhelyé­ben. Erre vall az is, hogy ok­tóberben termelési naplót sem vezettek, ugyanakkor a számlabizonylatok is rende­zetlenek. A falusi lakosság javító, szolgáltató ellátásában más természetű problémák mutat­koznak. A községek ellátása elsősorban a kisipari szövet­kezeti hálózatra épül, és egy­előre ilyen hálózattal nem na­gyon dicsekedhetünk. Sok olyan ellátatlan községünk van még, ahol a szocialista szektor még a javításra váró háztartási cikkek begyűjtését sem tudta megoldani. Ezen elsősorban a magánkisiparo­sok betelepítésével lehetne segíteni, azonban e tekintet­ben vajmi kevés történt. Ba­ranyában 360 kisiparosra vol­na igény, de az év közepéig mindössze 12 kisiparosnak ad­tak ki működési engedélyt az illetékes tanácsi szervek. Sza­badszentkirályon például olyan szakképeit cipésztől ta­gadta meg a járási tanács az engedély kiadását, aki másod­állásként vállalta volna a lakosság cipőjének javítását. A falusi lakosság megfelelő ellátása azért is elmarad a városé mögött, mivel indoko­latlanul magas szállítási árat kérnek tőlük a javításra be­adott cikkek után. Például a begyűjtéssel kapcsolatos fu­varköltség tarifája nincs te­kintettel a szállított tárgyak súlyára és térfogatára, s ilyen­formán azonos díjat kérnek egy Lehel hűtőszekrény vagy akár egy vasaló szállításáért is. Mindezeket figyelembe véve ajánlatos volna, ha a megyei tanács ipari osztálya a KI- OSZ-szal együttműködve ki­vizsgálná az iparengedélyek kiadásával kapcsolatos problé­mákat Méghozzá járáson­ként, hogy ezt követően meg­felelő utasítást adjon a járási tanács illetékes szerveinek a közösen hozott határozatok végrehajtására. Ugyanakkor az is indokolt volna, ha a be­gyűjtéssel, a szállítással kap­csolatos tarifarendszert is fe­lülvizsgálnák. Az azonban már a Könnyűipari Miniszté­rium áruosztályának a dolga, hogy a szállított anyagok sú­lyát és térfogatát figyelembe véve új tarifát dolgozzon ki. — sgy — kon megfeszülve és liften, hajókon, vontatókon. <— Fur­csa asszociáció. Mondja csak, valamikor csinált-e láncfűből füzért a réten? Kislány óik szokása volt... Henczné mosolyog, a fejével is bólint és jobb kezével meg­húzza a kart. Közben balke­zével láncszemet fordít rá a szerszámra: az anódok szinte „beleharapnak” vagy talán in­kább összeharapják a lánc­szem még „véges” végét, hogy összeforrjon egyetlen pillanat alatt. Egy ponton felvöröslik a vas, néha szikrákat vet. Eddig tart, mig egy lánc­szemet összeforraszt a gép. Eddig? Sokkal rövidebb ideig, mint ahogy így leírtam. Mint­ha közepes gyorsasággal há­romig számolnék. Vagy ket­tőig talán ... Háromszázhúsz métert forraszt Hencz Károly- né naponta a Fémipari Válla­latnál Egy méteren 27 lánc­szem, az annyi, mint... Meny nyi is? — Nyolcezerhatszáz- negyven láncszem. JOBB KÉZZEL ennyiszer húzza meg a vastag fémkart nyolc óra alatt. Minden har­madik másodpercben egyszer. Oldalról látni az egész műve­letet. Az anódok felizzítják a láncszemet és egy fénypont villan fel az asszony szemé­ben, majd hirtelen kialszik, hogy egy pillanat múlva újra kigyúljon. — Ez az örökös vibrálás... — Ha felnézek az órára, oda a falra, először csak egy fekete foltot látok, benne egy égő pontot. Aztán utána az órát. Hirtelen elneveti magát, mintha ő maga is furcsállaná az elektromos kisülés érdekes látványát — Ha arcára pattan a szik­ra... Félém fordul és kissé félre­hajtja a fejét: — Nézze meg itt a nyakam. Múltkor rápattant a szikra. Különben nem veszélyes. Borsónagyságú fekete pont — Nem mindig szikrázik? — Nem, csak ha piszok ke­rül a drót két vége közé. — Nem félti az arcát? A nők kényesek az ilyesmire... — Nagyon féltem. De fej­magasságban ritkán ugrálnak a szikrák. MADONNA-ARC. Barna, kissé telt. Szép, nagy, barna szempár. Végignézek a so­ron ... Nyolc gép... nyolc asszony. Hatvan—hetvenezer mozdulatot végeznek naponta. — S pénz mennyi? — Ki mennyit dolgozik. Ne­kem ezerhárom—ezernégyszáz forint havonta. A férjem ezer- kilencet keres. Megvagyunk belőle. — Fárasztó lehet egész naip minden figyelmet a gépre összpontosít ani. Vállat von, —- Május óta csinálom. Ha begyakorolja az ember, van idő gondolkodni is. Néha ész­re sem veszem, hogy a kezem jár. — S mire szokott gondolni? Mondjuk most, mielőtt idejön tem a gépéhez... — Oh, sok mindenre! — Mégis! —■ Köves szobában lakunk., Jó volna egy lakás. Ez jutott eszembe az előbb. — Meg aztán? — Előtte meg... Mi is? Ol­vastam egy könyvet tegnap este. Aztán elaludtam, leesett a kezemből, összecsukódott és... majd meg kell keres­nem azt az oldalt, ahol abba­hagytam ... Érdekes, hogy az ember ml mindenre nem gon­dol! — Most például, amig maga itt a láncszemeket szá­molta a füzetében, az jutott eszembe, hogy a kislányomat napközibe kellene vinni. — És? — Nehéz. Két műszakban dolgozom, ki menjen el érte délután? — Hány esztendős? — Három és fél éves. És hát fel sem veszik. Ment ha felvennék, altkor kerítenék valakit, aki elmenne érte. Most is fizetünk négyszáz fo­rintot egy asszonynak, ö vi­gyáz rá, amig dolgozunk. Az­tán a tv-részlet is... Nem igen járkálunk él hazulról. Otthon is van dolog elég. Főzni, mosni, aztán ott a szo­ba, a gyerek, a férjem... Sok­szor elalszom a televízió előtt... Elhúzom a szám egy mosoly erejéig. Észreveszi: — Nem a műsor miatt al­szom el, — teszi hozzá, NEM TUDOM, hány ezredik mozdulatot teszi már, de jár a keze, néha ösztönösen hát­rakapja a fejét a parányi szik­rák előL Ahányszor villan a gép, annyiszor borítja be ar­cát az izzó vas fénye. S be­szél. Elmondja, a gondolatait, amelyektől ő sem és senki más sem tud megszabadulni, mert munka közben több­kevesebb időre, de helyet kér­nek az agyban. Karácsonyra szeretne hazamenni a szülei­hez a családdal Siklós mellé. De csak kétszer kapnak egy évben határsávét. Húsvétkor és a nyáron búcsúkor otthon voltak — nem tudja, hogy jutnak haza karácsonyra. Az­tán mondja, hogy szeret itt dolgozni a vállalatnál. Most még szerződéses, de igazán őrülne, ha véglegesen itt ma­radhatna. Mutatja a tenyerét, a bőr megkeményedett a jobb kefén. Jobb kézzel húzza meg a kart. Nagyon szereti ezeket az asszonyokat itt a másik gépen. Sokat segítettek neki, amikor ismerkedett a lánche- gesztő-géppeL Gépek ... asszonyok nagy­szerű harmóniája. Rab Rcrfiif i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents