Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-29 / 279. szám
4 Hi AmO 1963. NOVEMBER S9. 1 Fidel Castro a Kennody-merényletről Interjú Rubi védőügyvédjével éves az új Jugoszlávia Fidel Castro kubai minisz- | terelnök szerdán este rádióbeszédben foglalkozott a Kennedy elleni merénylet kérdésével. Castro — akit a Reutér Iroda katonai szakértőnek minősít a beszédről szóló hír adásában — elemezte Ken nedy meggyilkolásának körülményeit. — Az a távcsöves berendezés — hangoztatta Castro —, amellyel Lee Harvey Oswald állítólagos puskája volt felszerelve, 300—500 yard távolságban lévő célpont leküzdésére szolgál. Igen furcsa, hogy valaki távcsővel szerel fel egy puskát, amikor 80 yard- nyí távolságban levő célpontot akar eltalálni. Köny- nyen meglehet, hogy a puska a eselszövény részeként bukkant feL Távcsöves puskával tüzelni mozgó célpontra, — egyenesen hátráltatja a célzást! — Mindez nagyon furcsa. Arra utal, hogy nem egy fanatikus esetéről van szó. A történelemben most először használt volna távcsöves puskát egy fanatikus. A fanatikusok pisztolyt, kézigránátot, u ehhez hasonló fegyvert használnak. — Különös az Is, hogy valaki arról a helyről akar gyilkosságot elkövetni, ahol dolgozik, s ahol öt percen belül bekeríthetik. A gyilkosnak egy másik ház tetején, egy másik épületet kellett volna kiválasztania, messzebb lévő helyet, ahonnan köny- nyen elmenekülhet. Mily különös láncolata a furcsa körülményeknek! Valaki menekülni készül, s közben tudja, hogy azonnal fel fogják ismerni. — A* ellentmondásos ügyek azt bizonyítják, hogy vagy kitaláltak egy bűnöst, — vagy a bűnös: nem is bűnös, csak m rendőrség tette azzá. — A világ jól látja, hogy az Amerikai Egyesült Államok reakciós körei még az Egyesült Államok elnöke meg gyilkolásának árán is oda akarták dobni áldozatul hazánkat bűnös terveiknek. Azok, akik Kennedy halálában vétkesek, végleg megakadályozták, hogy beszéljen a vádlott. A hatóságok befejezettnek nyilvánították az ügyet Oswald halálával. Ügy intézték el; mintha nem is az Egyesült Államok elnöke lett volna az áldozat, hanem egy kóbor eb. — A két gyilkosság módszerei bennünket a hollywoodi gengszterfilmekre emlékeztetnek — mondotta végezetül Fidel Castro. London: Jean Campbell, az Evening Standard című londoni esti lap riportere je- jelenti Daliásból: .,Ma másfélórás beszélgetést folytattam Tom Howard-dal, Jack Ruby ügyvédjével, akinek az a híre, hogy a legügyesebb védőügyvéd egész Texas államban” — írja bevezetőben a fiatal újságírónő. — Igaz-e az, hogy ön éís Ruby igen jó barátságban voltak? — kérdezte egyebek közt az újságírónő. — Igaz — válaszolta Howard. — Tudja, e* a Ruby bolondos fickó, üldözési mániában szenved, de azér mi mindannyian nagyon kedveltük őt. ügyének tárgyalásakor „átmeneti nieghábo- rodására” fogunk hivatkozni. — Látta-e ön valaha is Os- waldot? — kérdezte ezután a riporternő. Howard e kérdésnél — jegyzi meg a riporternő — ravasz mosollyal válaszolt: — Igen, láttam őt, vagy öt másodperccel azelőtt, hogy lelőtték volna. „Legnagyobb csodálkozásomra — fűzi hozzá Jean Campbell — Howard mindjárt meg is magyarázta, hogy véletlenül éppen ott állt vasárnap reggel a rendőrség bejáratánál, ahol Oswaldot utolérte a halál.” Jean Campbell végül megjegyzi, hogy az FBI emberei szerdán töviről hegyire átvizsgálták a szóbanforgó raktárépületet és — értesülése szerint — azt a lehetőséget vizsgálják, hogy esetleg két gyilkos és két puska szerepelt a merényletben. „Vajon az elnök ellem gyilkos merénylet két eszeveszett műve volt-e, vagy pedig képzett gyilkosok egész hálózata készítette elő és hajtotta végre a gaztettet” — írja az Evening Standard dallasi különtudósítója. Fogadás Albánia budapesti nagykövetségén Albánia nemzeti ünnepe a! kaiméból Jovan Andoni, az i Albán Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője csütörtökön este fogadást adott a nagykövetsé- | gén. A fogadáson megjelent j Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes, Mulató János, j külkereskedelmi miniszterbe- i lyettcs. Mcg-mentettetn foUn Hetei Rag Evans ausztráliai hírszerző az alábbiakban elmondja, hogyan mentette meg John Kennedy tengerészhadnagy és a FT 109. számú torpedóhajó legénységet. Ezt a hajót a japánok a Salam on-szigetek közelében elsüllyesztették. John Kennedy a PT 1109. texrpedóhajó parancsnoka volt. Ezt a hajóit egy japán romboló 1943-ban a Csendes-óceánon elsüllyesztette. Az eseményről másfél évvel ezelőtt Rag Evans, az egykori hírszerző az alábbiakat mondotta: — 1943-b<an megmentettem azá az emberit, aki ma az Egyesült Államok elnöke. Kennedy akkor tengerészhadnagy volt, ón pedig az ausztráliai hírszerző szolgálat tagja. A háború előtt gyakran jártam a Salamon-szigeteken és ott nagyon sok barátra tettem szert. Kapcsolataimat később nagyszerűen felhasználtam, különösen azután, hogy 1942- ben beléptem a hírszerző szolgálatba. Amikor a japánok elfoglalták a szigeteket, azonnal repülőtereket, tengeri támaszpontokat építették, mert innen akarták megtámadni az Ausztrália környékén lévő szövetséges tengeri haderőit A hírszerző a dzsungelben Feladatom távolról sem volt könnyűnek mondható. A mocsaras őserdőkön keresztül el kellett jutnom a sziget belsejébe, hogy onnan küldjem jelentéseimet a szövetséges főparancsnokságnak. Amint a japán légi támaszpontokról a levegőbe emelkedett egy-egy vadászraj, rövidhullámú adókészülékemmel rejtjeles táviratot küldtem, & így lógel- hárító tüzérségünk mindenütt felkészülten várta az ellenséget. A japánok álmukban sem gondolhatták, hogy valaki a sziget belsejéből figyeli őket. Mivel a megfigyelést Ko- lombantara szigetéről végezhettem a legjobban, egy kis csónakon az éj leple alatt odaeveztem. Régi barátom a Rovu törzs főnöke, több embert bocsátott rendelkezéseimre. Ezek a bennszülöttek voltak a legfontosabb hírszerzők. A dzsungelén, mocsarakon ást éjnek idején a japán támaszpontok közelébe lopóztak, és megszerezték a legfontosabb adatokat. Noha a japánok többször is találkoztak velük, nem gyanakodtak rájuk. Roncsok a láthatáron Még egy fontos feladatunk volt: összeszedtük azokat a pilótákat, akik a megrongált repülőgépekből ejtőernyővel érték földre. Ezeket a pilótákat Gwadalcanal szigetére j küldtük vissza. 1942. augusztus 2-án hajnal-; ban repülőgépek dübörgése: Fe^éíelre keresünk építőgép-kezelői vixsgávai rendelkező női dolgozót, továbbá olyan fiatal férfi segédmunkásokat, akik üveges szakmát, mint átképzés kívánják elsajátítani.-vi-"3rE<*EKET U r AI ü. ll-BE PÉCS! ÁLTALÁNOS ÉPÍTŐ KÉRÜNK. ébresztett M. Kirohantam kunyhómból. A tenger fölött négy japán vadászgép körözött. Rakétákat dobáltak, a jelek szerint valamit kerestek a tenger felszínén. Elővettem távcsövemet. A látóhatár szélén kisebb hajó roncsát fedeztem fel. Körülötte mintha emberek úszkáltak volna. A nap. még nem kelt föl, ezért nem voltam biztos, hogy valóban emberek vannak a hajó körüL Mindenesetre rejtjeles táviratot küldtem központomnak. Fél tízkor megérkezett a válasz: — Az éjszakai akciók során elvesztettük a PT 109-es torpedóba jót. Legénysége 12 fő volt. Jelenítsen mindent, amit észlel. Segítőtársaink, a szigetlakók most sem maradtak tétlenül. Rövidesen hírül hozták, hogy Vanga-Vanga falu mellett a tenger 'három torpedót vetett partra. Ezek valószínűleg az elsüllyedt torpedóhajóról származtak. Déltájbae újabb táviratot kaptam a parancsnokságról. — A ,PT 109-es torpedóhajót az elmúlt éjjel találat érte. Valamivel éjfél után lángokban állt. Lehetséges, hogy legénysége közül néhányam életben maradtak. Megtörténhet, hogy Vanga-Vanga környékén érnek partot. Napokon át hiába kutattunk a torpedóhajó legénysége után és láthattuk, hogy ugyanezt teszik a japánok is. A tengerészek a zátonyon Augusztus 6-án jobb helyre; költöztem át, a közelben fekvő Gomu szigetére. Egy elhagyott kunyhóban ütöttem tanyát. Alighogy lefeküdtem, gyanús nesz ütötte meg fülemet. Felkaptam a géppisztolyomat, de nem volt rá szükség, mert egy szigetlakó érkezett hozzám. Nagyszerű hírt hozott: 11 ember rejtőzködik egy közell>en fekvő kopár zátonyon. 1 Sebtében levelet írtam és átadtam a szigetlakónak azzal, hogy adja át a rejtőző csoport vezetőjének. A levélben arra kértem őket, hogy bízzák magukat a szigetlakóra és kalauzolása mellett jöjjenek áf hozzám. Másnap a szigetlakó már visszaérkezett-, de ladikja első pillantásra üresnek látszott. A japánok fel sem tételezhették volna, hogy a csónak fenekén, pálmalevelek alatt egy amerikai tiszt rejtőzködik. Kennedy hadnagy volt. Alig látszott 20 évesnek, noha már elmúlt 26. Nagy bátorságra volt szükség, hogy egy ismeretlen szigetlakóra bízza életét, de mégis megtette, mert embereiről volt szó. Elmondotta, hogy egy japán romboló szétlőtte kis hajóját A legénységgel együtt úszva próbált eljutni valamelyik szigetig. Szerencséjük volt, találtak egy lakatlan zátonyt. Sok hajót és repülőgépet láttak japán felségjelekkel. Ezért kénytelenek voltak rejtőzködni. Rádiójelentés az esetről Felajánlottam a fiatal tisztnek, hogy eljuttatom parancsnokságához, de nem egyezett bele. Ezt mondta: — Nekem az embereim mel lett a helyem. Vagy mindannyian megmenekülünk, vagy együtt pusztulunk el. 1943. augusztus 7-én este rádiójelentést küldtem az esetről. Kennedy a csónakban visszatért embereihez. A következő éjszaka egy amerikai gyorsbajó vette fel őket fedélzetére. Kennedyt soha többé nem láttam. Azt sem tudtam róla akkor, hogy az Egyesült Államok volt londoni nagykövetének fia. Álmomban sem jutott volna eszembe az, hogy ez a bátor és rokonszenves fiatalember egyszer az Egyesült Államok elnöke lesz. (Megjelent as újvidéki Magyar Szóban). Ma déli szomszédunk, Jugoszlávia, történelmi évfordulót- ünnepel. Két évtizede, 1943. november 29-én egy kis boszniai városban, Jajcében megtartották a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács második ülésszakát. Jugoszlávia népei ádáz- harcban álltak a fasiszta hódítókkal és a hazai árulókkal szemben. A Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács jajcei ülésszaka átváltozott a szabad és demokratikus Jugoszlávia igazi parlamentjévé. Megválasztotta az ország kormányát is, a Jugoszláv Népfelszabadító Nemzeti Bizottságot. E történelmi jelentőségű esemény után még egy évig tarFiím Film Fiím saaSBBBBBBBB tott a harc az ország teljes fel- szabadulásáig. A szovjet hadsereg segítségével kiűzték a fasisztákat Belgrádból, majd az ország egész területéről. Ebben a küzdelemben hétszázezer jugoszláv áldozta az életét hazája szabadságáért. A harc nem volt hiábavaló. Az elmúlt húsz év alatt a jugoszláv nép nagy utat tett meg a gazdasági építőmunkában, az ország új társadalmi Lerendezésének megerősítésében. Szeretettel köszöntjük a jugoszláv népet nemzeti ünnepe alkalmából. Kívánunk nekik újabb sikereket szocializmust építő munkájukhoz. A képen: a Zenica Vasművek látható. A hosszútávfutó magányossága Az „Egy csepp mézf* ven- gozni, hogy mások meggazd-adezőjének új filmje fiatalok- I Qodjanak. Ez rendben van, ról szól akik kiestek a társa- csak az az elgondolkodtató. rol szol, akiic kiestek a tarsa hogy Colin Smiíh ezt úgy ,-p_, dalomból, s belső sérüléseik -----olyan végzetesek, hogy közösségi emberré válásuk szinte reménytelen. Az író, Alan Süitoe hősei a külvárosok örökké kormos és szennyes kerületeiből verbuválódtak, akik apró gyermek korukban magukba szívták már a reménytelenséget, az útta- lanságot, a külső és belső romlást. Eszmények és elégséges táplálék nélkül serdülnek fel, automatikusan gonosztevőkké válnak, s egészen fiatalon meg ismerkednek a rendőrséggel. Ilyen világban eszmélt, és vált felnőtté a film főhőse, Colin Smith is a csodálatos képességű hosszútáv futó, aki feltehetőleg a legszomorúbb ember a világon. Colin Smith apja belehalt a munkahelyi ártalmakba, az anyja „pasasokat” hordott a lakásukra, s a férje még ki sem hűlt, máris összeállt egy stricivel. A környezet sötét, rengeteg gyerek, és teljes kiúttatanság, lehát a kapitalista társadalom legjellegzetesebb kulisszái. Ha a film mindössze ennyi lenne, akkor most megírhatnánk, hogy az angolok újra készítettek egy bátor, mély gondolatokat tartalmazó filmet, melyben teljesen elítélik a kapitalizmust. Ez tulajdonképpen így is van, de ezen túl a filmnek vannak mástermészetű elemei is. Főhős Colin Smith kijelenti, hogy nem hajlandó azért dolAz EM. Betonelemgyártó Vállalat Pécsi Betonéra gyára hirdi üuemébe vizsgázott kazánfűtőket, komlói üzemébe villanyszerelőket és lakatosokat, dombóvári üzemébe villanyszerelőket alkalmaz. Jelentkezés az illetékes üzem vezetőjénél. lenti ki, hogy soha nem próbált meg dolgozni, s általában soha semmit nem tett annak érdekében, hogy mint haszms ember bekapcsolódjon a társadalom életébe. Cinikus, és nem tűri el, hogy bárki is parancsoljon neki, s a világ legtermészetesebb mozdulatával ül be mások autójába, s végez sikeres betöréseket. Úgy véli joga van az élet örömeihez, de munka nélkül akar hozzájutni mindenhez. A lopott pénzt elszórakozza szeretőivel, aztán hazamegy és újra az anyja kávéját issza. Ellentétben áll az egész világgal, egyetlen mozdulatával sem képes alkalmazkodni más emberekhez, szabályos skizofrén. ’ Teljesen világos, hogy Colin Smithet a kapitalizmus bűnei tették tönkre, de magatartása, és életfilozófiája, ahogy a világban semmi mást nem akar csak nézelődni, amit több szőr is kijelent, valahol találkozik a cinikus huliganizmussal. Erre utalnak romboló hajlamai, s az a tény is, hogy az értékeket képtelen becsülni, s mindenkit, alá nála egy fok? kai jobban él egyszerűen gyű* löl. Ezt a magatartást meg lehet és kell kérdőjelezni, hiszen a kapitalizmusban nemcsak bűnözök és nagiitőkések élnek, hanem becsületes orvosok, tanárok, iparosok és munkások is, akik munkájuklcal biztosítják a megélhetésüket. Colin Smith figurája tehát elég bonyolult képlet, s így a bosszúja, amit az intézettel és a világgal szemben érvényesít nemcsak egyszerű lázadás. Magatartása egyértelmű eszményként nem kezelhető, s ezt egyébként a fűm homályban maradó részletei sem teszik lehetővé. Egy tény, Tony Richardson rendező megdöbbentő tablót készített a kapitalista világ szerencsétlen embereiről. Bertha Bates*
