Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

lohn F. Kennedy koporsójának elszállítása XX. ÉVFOLYAM ÁRA: 80 FILLÉR 275. SZÁM Közös nyilatkozat a Lengyel Népköztársaság párt- és kormány­küldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormánynak meghívására 1963. november 18-tól 22-ig baráti látogatást tett a Magyar N épköztársaságban a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának kül­döttsége, Wladyslaw Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága el­ső titkárának és Jozef Cyrankiewicznek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottsága tagjának, a Mi­nisztertanács elnökének vezetésével A Magyar Népköztársaságban tett látoga­tás során a küldöttség megtekintett néhány ipari és mezőgazdasági üzemet és megismer­kedett a magyar népnek a szocialista ipar­ban, a mezőgazdaságban, a kultúra és okta­tásügyben, valamint az életszínvonal emelé­sében elért jelentős vívmányaival A íorró fogadtatás, amelyben a magyar nép a küldöttséget részesítette, a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság és az értelmiség képviselőivel történt találkozások ismét meg­győzően bizonyították, hogy a Magyar Nép- köztársaságot és a Lengyel Népköztársaságot a testvéri barátság erős és tartós szálai fűzik egybe. A látogatás folyamán megbeszélésekre ke­rült sor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Nép- köztársaság kormányának képviselői, illetve a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a lengyel Népköztársaság kor­mányának küldöttsége között, A két fél képviselőinek megbeszélései a szoros barát­ság és a testvéri egyetértés szellemében folytak le s min­den megbeszélt kérdésben nézeteik teljes azonosságát mutatták. I. Mindkét fél megállapította, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Lengyel Népköztár­saság kapcsolatai a proletár internacionalizmus, a kölcsö­nös megbecsülés, a baráti tá­mogatás és a kölcsönös segít­ségnyújtás elvein nyugszanak s eredményesen szolgálják mindkét ország érdekeit. A kapcsolatok, különösen az utóbbi években — a két or­szág párt- és kormánykül­döttségeinek 1958-ban és 1960- ban aláírt közös nyilatkoza­taiban foglalt határozatok alapján — kiszélesedtek és elmélyültek. A tárgyaló felek a megbe­szélések során hangsúlyozták, hogy továbbra is teljes erővel támogatják a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának keretei közötti együttműködés szélesítését, formáinak és módszereinek állandó fejlesz­tését, a nemzetközi szocialista munkamegosztás alapján. Ki­jelentik, hogy a magyar—len­gyel gazdasági együttműkö­dést a két ország és vala­mennyi szocialista ország ér­dekeivel összhangban tovább kívánják bővíteni. Mindkét fél pozitiven érté­keli a Magyar—Lengyel Ál­landó Gazdasági Együttműkö­dési Bizottság tevékenységét, amely a két ország párt- és kormányküldöttségeinek 1958. évi májusi közös nyilatkozata alapján alakult. A gazdasági, a tudományos- és műszaki együttműködés eredményei hozzájárultak mindkét ország népgazdaságá­nak további fejlődéséhez, va­lamint a szocialista országok közötti együttműködés kibőví­téséhez. — A két ország közötti áru­csereforgalom lényegesen nö­vekedett. A hosszúlejáratú egyezményben eredetileg elő­irányzott szinthez viszonyítva 1961-ben 23 százalékkal, 1962- hen pedig 37 százalékkal nö­vekedett a forgalom. 1963-ban fis áruforgalom mintegy 55 százalékos növekedést ér el a hosszúlejáratú egyezmény­ben erre az évre előirányzott szinthez viszonyítva, ami kö­zel 2,5-szeres növekedés 1958- hoz képest. Az árucsereforga­lom növekedésével egyidejű­leg jelentősen megváltozott a külkereskedelem struktúrája is, amit mindenekelőtt a gé­pek és berendezések kölcsönös szállításának emelkedése jel­lemez. — A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ajánlásai értelmében a két ország ter­vező szervei az utóbbi időben megbeszéléseket folytattak a távlati tervek összehangolásá­ról. — Eredményesen működik a szén-meddőhányók feldolgo­zására alakult magyar—len­gyel vállalat, a Haldex, amely mindkét ország részére hasz­nos tevékenységet fejt ki. — A műszaki-tudományos együttműködés keretében fej­lődik a közvetlen kapcsolat üzemek, tervezőirodák és ku­tatóintézetek között — Mindkét fél megállapítja, hogy jelentősen növelhető a külkereskedelmi forgalom. Ez —a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség tanácsa alapelveinek és határozatainak megfelelően —a két ország gazdasági adottságainak fokozott figye­lembevételével, a termelési tervek, a termelési tevékeny­ség és a beruházások fokozott összehangolása, a szakosítás és a kooperáció kiszélesítésé­nek útján érhető el. — A termelőerők további gyors fejlesztése, a munkater­melékenység növelése és az önköltség csökkentése érdeké­ben a felek elhatározták, hogy a Magyar—Lengyel Állandó Gazdasági Együttműködési Bi­zottság konkrét javaslatokat dolgoz ki a termelés szakosí­tására és a termelési együtt­működés elmélyítésére. A következő időszakban kü­lönösen a gépjárműiparban (autóbusz- és tehergépkocsi­gyártás), a vagon- és moz­donygyártásban (dieselmozdo­nyok, vasúti személyko­csik, tehervagonok, valamint motorkocsik), a híradástechni­kában, a traktorgyártásban, a mezőgazdasági gépiparban, a finommechanikai iparban kell kiszélesíteni a gazdasági együttműködést. — Mindkét fél célszerűnek tartja szorosabb együttműkö­dés kialakítását a vaskohá­szatban és helyesli közös szerv létrehozását a vaskohá­szati termelés összehangolásá­ra az érdekelt országok rész­vételével. — Figyelembevéve a vegy­ipar terbevett intenzív fejlesz­tését elhatározták, hogy a két ország illetékes szervei konk­rét programot dolgoznak ki a kölcsönös vegyipari szállítá­sok növelésére, a termelési és beruházási tervek össze­hangolására, valamint a sza­kosítás elmélyítésére. A két fél megbízta a két ország külkereskedelmi mi­nisztériumát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az árucsereforgalom további nö­velésére 1964-ben és 1965-ben. — A két fél elhatározta, hogy tervező szerveik 1964. első félévében megbeszélése­ket tartanak a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa által hozott határozatok értelmé­ben az 1966—1970. évi gaz­dasági tervek összehangolásá­ra. E tárgyalások alkalmával a beruházások összehangolá­sa révén törekedjenek a sza­bad termelési kapacitások ki­használására és a gazdasági­lag indokolatlan, párhuzamos kapacitások kialakításának el­kerülésére. — Célszerűnek tartják a tudományos és műszaki együttműködés bővítését, töb­bek között a híradástechniká­ban és a félvezetők gyártásá­ban közös tudományos kuta­tási és konstruktőri ' munka megszervezését. A megbeszélések során a két fél megállapította, hogy országaik között még további kedvező lehetőségek vannak a tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatok fejlesz­tésére. Megállapodtak, hogy megfelelő lépéseket tesznek a turistaforgalom további meg­könnyítésére. IV. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban mindkét fél hangsúlyozza, hogy a mai idők legfontosabb kérdése a világbéke fenntartásáért ví­vott harc és az emberek mil­lióinak pusztulásával fenye­gető nukleáris háború kirob­bantásának megakadályozása. ANDREWS, REPÜLŐTÉR: A képen: A koporsót egy mentőkocsiba helyezik, Robert Ken­nedy igazságügyminiszter a rendőrtisztviselők mögött. Ez elősegíti a szocializmust építő országok további kedve­ző fejlődését, kedvez a tőkés országokban a szocializmusért és a haladásért küzdő erők harcának, jelentősen előmoz­dítja a gyarmati és félgyar­mati népek nemzeti felszaba­dító harcának sikerét. A nukleáris világkonfliktus elkerülésének reális lehetősé­gét biztosítja a Szovjetunió és a többi szocialista ország bé­kepolitikája, állandóan nö­vekvő gazdasági és katonai ereje, a szocialista tábor egy­sége és összeforrottsága, a munkásosztály s a béke és a haladás összes erőinek aktív harca a tőkés országokban, valamint a nemrég felszaba­dult országok cselekvő fellé­pése a háborús erők ellen ví­vott küzdelemben. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság a többi szocialista országgal együtt következetesen alkal­mazza külpolitikájában a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének lenini elvét. A tárgyalásokon mindkét fél megállapította, hogy a moszkvai részleges atom­csend egyezmény hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhí­téséhez és kedvező feltétele­ket teremthet a felgyülemlett egyéb nemzetközi problémák ■ megoldásához, A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság teljes mértékben támogatja a Varsói Szerződés államai és a NATO-államok között kö­tendő meg nem támadási egyezményre és a két német állam területén létesítendő ellenőrző állomásokra vonat­kozó szovjet javaslatokat, kap osolatban a fegyverkezés kor­látozásához vezető egyéb lé­pésekkel és más intézkedések­kel, amelyek megvalósítása, különösen Európában, hoz­zájárulna a feszültség eny­hüléséhez s megkönnyítené az előrehaladást az általános és teljes leszerelésről folytatott tárgyalásokon. A közép-európai etomfegy- vermentes és korlátozott fegy­verzetű • övezet létesítésére vonatkozó lengyel tervezet megvalósítása, amely az egész világon széleskörű támoga­tásra és megértésre talál, ugyancsak fontos lépést je­lentene előre az európai biz­tonság megszilárdításának út­ján. A Szovjetuniónak, a Len­gyel Népköztársaságnak, a Magyar Népköztársaságnak és a többi szocialista országnak az imperializmus háborús erői ellen, a tartás béke biztosítá­sáért, a különböző politikai rendszerű államok békés egy­más mellett éléséért évek óta folytatott lankadatlan küz­delme a dolgozó tömegek szé­leskörű támogatását élvezi az egész világon. A szocialista országok javaslatai megértés­re találnak számos el nem kö­telezett ország kormányánál is. Az a meggyőződés, hogy valamennyi vitás kérdést bé­kés eszközökkel, nem fegyve­rek segítségével, hanem tár­gyalások útján kell rendezni, mindinkább utat tör a kapita­lista országok egyre szélesebb társadalmi rétegéinek, va­lamint a nyugati államok uralkodó körei egy részének gondolkodásában is* Mindazonáltal a nemzetközi események alakulása azt mu> tatja, hogy az imperialista tá­boron belül továbbra is olyan befolyásos, hidegháborús erők tevékenykednék, amelyek foly tátják a fegyverkezési verseny és a nemzetközi feszültség fenntartására irányuló erő­feszítéseiket. Ezeknek az erőknek a be­folyására a nyugati hatalmak nem járulnak hozzá a szocia­lista országok által előterjesz­tett konstruktív javaslatok megvalósításához. Az Egye­sült Államok, ellentétben a moszkvai egyezmény szelle­mével, makacsul olyan intéz­kedések foganatosítására tö­rekszik, amelyek fokozzák a feszültséget és növelik a há­borús veszélyt Ezek közé tar­tozik mindenekelőtt az ún. sokoldalú NATO atomütőerő létrehozásának terve. Ez azt jelentené, hogy atomfegyver­hez jutnának az Atlanti Szö­vetség azon európai tagálla­mai, amelyek még nem ren­delkeznek atomfegyverrel és ezen belül elsősorban a Bun­deswehr neo-hitlerista vezér­kari. tisztjei. Mindkét fél ha­tározottam ellenzi, hogy a nyu gatnémet revansisták bár­milyen formában is atomfegy­verhez jussanak, mert ez nagy veszélyt jelentene Euró­pa békéjére. A két fél megúHapftJa, hogy a Német Szövetségi Köztár­saság kormánya továbbra is .ellenszegül azoknak a törek­véseknek, amelyek a feszült­ség enyhítésére irányulnak és makacsul elutasítja a német kérdés békés rendezését. A Magyar Népköztársaság­nak és a Lengyel Népköztár­saságnak a többi szocialista országgal együtt az a vélemé­nye, hogy az európai népek, de a német nép békéjének és biztonságának érdekében is mielőbb fel kell számolni a második világháború marad­ványait, békeszerződést kell kötni mindkét német állam­mal, Nyugat-Berlint szabad várossá keli nyilvánítani és ed kell ismerni a jelenlegi európai határok, beleértve az Odera—Nysa—Luzycka . határ véglegességé^ Mindkét fél nagyra értékeli a Német Demokratikus Köz­társaság — német földön az első munkás—paraszt állam — hozzájárulását a német probléma békés megoldásáért és az Európa biztonságának megőrzéséért vívott harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság ál­landóan erősíti a barátságot és az együttműködést a Né­met Demokratikus Köztár­sasággal; Mindkét fél baráti kapcso­latokat óhajt fenntartani az egész német néppel A kap­csolatok normalizálásához a Német Szövetségi Köztársa­ságnak szakítania kell re- vansista politikájával, le kell mondania területi igényeiről, el kell ismernie a jelenlegi határokat és meg kell tarta­nia az államok békés egy­más mellett élésének élvét Mindkét fél határozottan követeli, — az Egyesült Nem­zetek Szervezete közgyűlése 1960. évi határozatának alap­ján — hogy mielőbb szá­molják fed a korhadt gyarma­ti rendszert és elítélik az imperialista hatalmak neo- kolonialista törekvéseit, me­lyekkel a függetlenné vált népeikre új függőségi formá­kat akarnak rákényszeríteni. Mindkét ország népe és kor mánya támogatja Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika népei­nek harcát függetlenségü­kért, kivívott szuverénitá- suk védelmében. Elítélik a gyarmatokon tomboló brutális terrort és a Dél-Afrikai Köz­társaságban dúló szégyenletes fajüldözést, ellenzik az Egye­sült Államok fegyveres be­avatkozását Dél-Vietnamban. A tárgyaló felek kijelentik, hogy szolidárisak a független­ségét és rendszerének szabad megválasztására vonatkozó jo­gát védelmező kubai néppel. (Folytatás a 2. oldalon.) « 4

Next

/
Thumbnails
Contents