Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-20 / 271. szám

1UAPL0 1963. NOVEMBBE » ■ Látogatás Csepelen (Folytatás az 1. oldalról.) A szerszámgépgyár modem gépsorai között Morvái Lajos igazgató és Bausch Lajos ka­lauzolta végig a látogatókat. Büszkén számoltak be arról, hogy program- és kézivezérlé- sü marógépük — amely előtt Wladyslaw Gomulka hosszan időzött — teljes egészében sa­ját konstrukciójuk, s teljesít­ménye kiállja a versenyt a hasonló külföldi gyártmányo­kéval. Az igazgató Jozef Cyrankiewicz kérdésére el­mondta, hogy a szerszámgép- gyár termékeinek túlnyomó többségét exportálják, s a szocialista országokon kívül a vásárlók között van például Nyugat-Németország, Francia- Ország és Olaszország is. A célgépüzemben a lengyel vendégek elismeréssel nézték a C. Sz. 2. típusú célgépet, amelyet a Szovjetunió számá­ra készítenek a Csepeliek. Működés közben figyelték a modem automata gépsort, amely szinte emberi kéz be­avatkozása nélkül 18 „állomá­son” munkálja meg a motor- házakat. Wladyslaw Gomul­ka nem fukarkodott az elis­merő szavakkal. A 15 tonnás RF 31-es radiál- fúrógép is megállásra késztet­te a lengyel vendégeket. A hatalmas gépet működés köz­ben nézték meg s elismeréssel hallgatták a tájékoztatást: a csillogó, vadonatúj gép nem­sokára Brazíliába „utazik”, s hasonlókat indítanak útnak Olaszországba, Indiába és a Német Szövetségi Köztársa­ságba is. Wladyslaw Gomulka a több­mázsás gépalkatrészeket látva, arról érdeklődött, hogy a mi­nőségi ellenőrzésekhez hasz­nálják-e a gyáriak az izotó­pos vizsgáló módszereket. Morvái Lajos a kérdésre vá­laszolva elmondta, hogy a nagyobb munkadarabokat már Csepelen is radioaktív izotó­pokkal világítják át, röntge­nezik. Nagy szeretettel fogadták a látogatókat a tengelypersely üzem munkásai is. A műhely­csarnokban több mint ötven nagyméretű eszterga és maró­gépet szemlélhettek meg a vendégek. Az üzemrész —, amely elnyerte a szocialista üzem címet — szép termelési eredményekkel büszkélkedhet, s sikereiket főként a korszerű munkaszervezésnek köszön­hetik. — A számok, adatok önma­gukért beszélnek — jegyezte meg Wladyslaw Gomulka a termelési mutatókat hallgat­va — de mennyi a forgácso­lás közben keletkező hulla­dék? — Tíz százalék — hangzott a gyors válasz, s Wladyslaw Gomulka elismerően mondta: — Jó eredmény. Gomulka elvtárs beszéde A gyárlátogatás irtán a ven­dégek a pártmunkás könyv­tár helyiségében találkoztak a vasmű párt- és szakmai ve­zetőinek, kiváló dolgozóinak képviselőivel. Borbély Sándor, a gyár kommunistáinak mun­kájáról, a pártszervezetek te­vékenységéről, az eredmé­nyekről és a tervekről szá­molt be a vendégeknek. Tájé­koztatója után Wladyslaw Gomulka köszönetét mondott a csepeli munkásoknak, a vas­mű dolgozóinak a szívélyes baráti fogadtatásért. Elismeréssel szólt a szer­számgépgyárban tett látogatás tapasztalatairól, a jó munkát híven tükröző termelési ered­ményekről, majd a lengyel párt- és kormányküldöttség és a maga nevében gratulált az üzem terveinek teljesítésében eddig elért sikerekhez. — Meggyőződésem, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága épp úgy, mint a mi pártunk Köz­ponti Bizottsága nagy jelen­tőséget tulajdonít a gazdasági kérdések megoldásának. Mi most minden erőnkkel arra törekszünk, hogy á termelést népgazdaságunk valamennyi területén növeljük, hiszen ez a legfontosabb alapja orszá­gunk fejlődésének, népünk életszínvonala emelésének. Wladyslaw Gomulka ki­emelte: a gazdasági fejlődés­ben rendkívül nagy szerepe van a gépiparnak, mert első­sorban ennek az iparágnak a fejlettsége szabja meg, milyen eredményeket érhetünk el a műszaki fejlesztésben. — Úgy látjuk, azok a szer­számgépek, amelyek az önök hezz alól kerülnek la, elérik a világszínvonalat. Külön öröm számunkra, hogy e gé­pek egy részét éppen a mi országunk számára készítik. Ezt az alkalmat is felhaszná­lom arra, hogy megköszönjem a Csepel Vas- és Fémművek munkásainak azt a segítségét, amelyet a gépek exportjával nyújtanak a lengyel népgaz­daság fejlődéséhez A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára a továbbiak­ban hangoztatta: a lengyel de­legáció magyarországi látoga­tásának egyik fő célja, hogy a két ország gazdasági együtt­működését kiszélesítse, elmé­lyítse. Ebben az együttműkö­désben nagy szerepet játszik a Csepel Vas- és Fémművek is, hiszen a Lengyelországiba irányuló magyar export tekin­télyes része gépekből és be­rendezésékből áll. — Közösek céljaink, közö­sek feladataink, egy úton já­runk. Meggyőződésem, hogy a lengyel párt- és kormány­küldöttség magyarországi lá­togatása tovább erősíti né­peink barátságát, a két test­vérpárt közötti kapcsolatot, s újabb eredményeket hoz gaz­dasági együttműködésünkben. Köszönjük a szívélyes vendég­látást, s engedjéle meg, hogy a lengyel munkásosztály, a Lengyel Egyesült Munkáspárt nevében tolmácsoljam forró üd vözLetünket. Kérem, továbbít­sák ezt az üdvözletei az üzem minden dolgozójának — fejezte be nagy tapssal foga­dott szavait Wladyslaw Go­mulka, colnak, küzdenek az imperia­lizmus ellen. E küzdelemben egyik legfőbb célunk az, hogy utolérjük és felül is múljuk a legfejlettebb kapitalista or­szágokat az egy főre eső ter­melésben és a fogyasztásban is. A lengyel és a magyar nép együttműködésének elmé­lyítésével, népgazdaságunk helyes irányba történő fej­lesztésével előmozdítjuk or­szágaink erőinek gyarapodá­sát, lehetőségeink egyesítését, a szocialista világ fejlődését. Kádár János végül a kom­munisták feladatairól beszélt. Kiemelte, hogy szüntelenül képezniök kell magukat. Azon kell munkálkodniuk, hogy erő­sítsék dolgozó társaikban a szocialista szemléletet. Személyes példamutatásuk­kal, tevékenységükkel legye­nek hatékony segítői a szocia­lista célok megvalósításának, a még jobb termelési ered­mények elérésének. — Nagyon jó eredményeket várunk a vasmű munkáskol- lektívájátóL Ezek eléréséhez megvannak az előfeltételek, s meggyőződésem, hogy a bi­zalomnak eleget is tesznek. Sok sikert kívánok munkájuk­hoz, — fejezte be nagy taps közben szavait Kádár János. A gyárlátogatás végén a csepeli dolgozók ajándékokkal kedveskedtek a lengyel vendé­geknek. Tárgyalások az iraki és szírlai vezetők közöli A kedd esti. hírügynökségi jelentések szerint továbbra is tart a viszonylagos nyugalom Bagdadban és Irak más váro­saiban. Kedden a kora reggeli órákban az angol követség épületének közelében heves tüzelés hallatszott, két órával később azonban minden el­csendesedett és a korábbi in­tézkedésnek megfelelően ki­lenc órakor felfüggesztették a kijárási tilalmat. A bagdadi rádió ismét ren­des műsort sugároz. A repülő­terek még mindig le vannak zárva, Bagdad és Damaszkusz között azonban helyreállt a telefon- és távíróösszeköttetés, amely harminc órán keresz­tül szünetelt, A (hétfőn hajnalban lezaj­lott katonai puccs után ki­alakult helyzet úgy látszik új állomásához érkezett: jól tá­jékozott körök szerint kedden reggel megindultak a tárgya­lások Aref elnök és a Bagdad­ban tartózkodó szíriai veze­tők, nevezetesen Hafez minisz­terelnök és Michel Aflak, a Baath-párt főtitkára között. Mint ismeretes, a Baath-párt nemzetközi vezetőségének né­hány tagja a múlt hét köze­pén érkezett Bagdadba, hogy tanácskozzék a Baath-párt egységének helyreállításáról Hétfőn hírek terjedtek el ar­ról, hogy a bagdadi puccsot követően ezeket a politikuso­kat letartóztatták. Ennek a je­lentésnek ellentmond az iraki —szíriai tárgyalások megindu­lása, melynek célja feltehe­tően az államközi kapcsolatok megjavítása. Damaszkuszban egyébként bejelentették, hogy Hafez miniszterelnök és tár­sai kedden este visszaérkez­nek a szíriai fővárosba. A ta­nácskozások sikerének elő­mozdítása érdekében Hafez állítólag telefonon adott uta­sítást arra, hogy a damaszku­szi rádió szüntesse be Aref rendszerének támadását. Ez meg is történt. A bagdadi tanácskozással egyidejűleg nyilatkozatot tett közzé a Baath-párt szíriai ve­zetősége. A nyilatkozat a leg­élesebb hangnemben támadja Arefet és az iraki rendszert, amely „a nép ellensége és összejátszik a reakciós, impe­rialista erőkkel”. A nyilatko­zat harcra szólítja fel az iraki népet a Baath-párt mellett, „Irak felszabadításáért”. Ülést tartott Damaszkusz­ban a Forradalmi Parancsnok­ság Nemzeti Tanácsa. A ta­nácskozás, amely hétfőn este kezdődött és csak a hajnali órákban ért véget, semmiféle eredményt nem hozott, dön­tésre nem került sor. A to­vábbiakat nyilvánvalóan Ha­fez szíriai miniszterelnök bagdadi megbeszéléseitől te­szik függővé. A kommentárokat élénken foglalkoztatja Aref elnök sze­mélye és várható magatartá­sa Valószínűnek tartják, hogy az új kormány megalakítása­kor Aref háttérbe vonul és a koalíciós kormányt a baathis- ták mérsékelt szárnyából, va­lamint az arab egység Nagy­szerhez közelebb álló híveibe! állítják majd össze, biztosítva a hadsereg vezető szerepét. A hírügynökségek kiemelik, hogy Aref közvetlen környe­zetében igen sok híve van a Baath-pártnak. Az elsők kö­zött említik Takriti főparancs­nokhelyettest, aki korábban az iraki légierő főparancsno­ka volt. Megnyílt az OECD értekezlete A francia fővárosban ked­den délelőtt Lange norvég külügyminiszter elnökletével megnyílt az Európai Gazdasá­gi Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet (OECD) két napos miniszteri értekezlete. Mint ismeretes, az OECD a Marshall-terv országokat, va­lamint az Egyesült Államokat és Kanadát tömöríti magába. Tagjainak száma húsz: a NATO 15 tagállama, vala­mint Spanyolország, Ausztria, Svájc, Svédország és Írország. Az értekezleten megfigye­lői minőségben Japán és jugoszláv küldöttek js »észt vésznek. Az elnöklő Lange rövid megnyitó beszéde után’ Kris- temsen, az OECD főtitkára tar tett beszámolót. Az általános gazdaságpoli­tikai vitában kedden délelőtt felszólalt Ball amerikai kül- ügymimiszterhelyettes, és ál­lást foglalt a jövő évre kitű­zött „Kennedy-forduló” kere­tei közt megvalósítandó öt­ven százalékos vámcsökkentés mellett. Hangsúlyozta az Egyesült Államok és Európa „gazdasági egymásra utaltsá­gát” es határozottan cáfolta azokat a híreszteléseket, ame­lyek szerint az amerikai kor­mány az 1964. novemberi el­nökválasztások miatt nem lesz képes komolyan részt venni a „Kennedy-forduló- ban.” Schmücken nyugatnémet gazdaságügyi miniszter be­szédében az OECD-országok gazdaságpolitikájának „éssze­rű egybehangolása” mellett szállt síkra. Ugyanakkor fel­hívta a figyelmet a nemzeti és nemzetközi keretek közt fellépő gazdasági feszültsé­gek veszélyeire. A délelőtti ülésen felszólalt még Franciaország, Anglia, Svájc és Olaszország képvi­selője. A miniszteri értekezlet ked­den délután zárt ajtók mö­gött — a megfigyelők kizárá­sával — folytatta munkáját. A délutáni ülés napirendjén két kérdés szerepelt: a gazda­ságilag elmaradt országokká] folyatatott kereskedelem és az 1964-ben az ENSZ égisze alatt megrendezésre kerülő nemzetközi keieskedékm ér­tekezlet. Bifflotte tábornok, as UNR parlamenti csoportjának el­nökhelyettese, de Gaulle egyik legodaadóbb híve, egy amerikai nádiótársaságnak adott interjújában kijelen­tette, d® Gaulle hétéves el­nöki megbízatásának lejár­takor 1965-ben újra jelölteti magát. Megválasztása Billotte szerint biztosira vehető, mert — mint mondotta — aiz ellen­jelöltként számításba jövő politikusok, Gaston Defferre, vagy Pierre Pflimlin, nem számíthatnak olyan támogatás ra, hogy legyőzhessék de Gaulle-t. Billotte sfksraszálüt egy Ken­nedy—de Gaulle—Home ta­lálkozó mellett, amelynek az lenne a célja, hogy „megkí­sérelje egy új szövetség lét­rehozását” és megvitassa a három nyugati nagyhatalom közötti nézeteltéréseket. Bil­lotte szerint de Gaulle és Kennedy találkozójára még a jövő év tavasa előtt sor­kerül. Hazánkba érkezett a KGST titkára Kedden Budapestre érke­zett Nyikolaj Faggyejev, a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának titkára. A Keleti pályaudvaron Kovács Imre élelmezésügyi minisz­ter, Marsi László, Magyar- ország KGST-béii képviselő­jének helyettese, dr. Gál Ti­vadar, a Minisztertanács Tit­kárságának vezetője fogadta. Ott voltak a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium, az Orszá­gos Tervhivatal, valamint a budapesti szovjet nagyköves­ség képviselői. Nyikolaj Faggyejev részt vesz a KGST Rádiótechnikai és Elektrotechnikai Ipari Ál­landó Bizottságának sasrdán kezdődő ülésén. I finn parlamenti küldöttség sajtóértekezlete A Kauno KleemöMnak, a Finn Köztársaság parlamentje elnökének vezetésével hazánk­ban tartózkodó finn parlamen­ti küldöttség kedden a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­gének székházéban a sajtó képviselőivel találkozott. Kádár elvtárs felszólalása SZERETETTEL, KEDVESEN Ezután Kádár János szólt I az összejövetel részvevőihez: — Nem először járok a Csepel Vas- és Fémművekben. A mostani látogatás azonban különösen emlékezetes marad számunkra, hiszen kedves len­gyel barátainkkal, Gomulka és Cyrankiewicz elvtárssal, s a lengyel párt- és kormánykül­döttség tagjaival együtt keres­tük fel ezt a forradalmi ha­gyományokkal rendelkező gyárat t— kezdte beszédét. Ezután a két ország barát­ságának, együttműködésének jelentőségét méltatta. Han­gozhatta, hogy a magyar és a lengyel nép kapcsolatait a proletárinternacionalizmu's szelleme hatja át. Mély meg­győződésünk — folytatta —, hogy a lengyel párt- és kor­mányküldöttség mostani ma­gyarországi látogatása, a kö­zös tanácskozások eredmé­nyeként a lengyel—magyar testvéri együttműködés to­vább erösü';!f' "■ mélyül és ez hozzájárul a l. < r. elköti muti-.1 kásosztály forradalmi egysé­gének megszilárdulásához. — Örömmel hallottuk, hogy a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói az idei tervet előre­láthatólag az összes fő muta­tókban teljesítik. Hogy ez az ígéret az év végén valósággá váljék, ahhoz az kell, hogy az év hátralevő részében „nyom­ják meg a gombot” s tovább­ra is becsülettel álljanak helyt a munka frontján. Ami az országos terv teljesítését illeti: nemcsak Csepelen, ha­nem valamennyi üzemben ke­ményen meg kell dolgozni a száz százalékos, vagy azt vala­mivel felülmúló tervteljesí­tésért. Világosan látnunk kell, hogy csak a becsületes mun­ka, a termelés növelése, ma­gasabb színvonalra fejlesztése lehet a jobb élet, a bőségesebb ellátás és a fogyasztási szint növelésének alapja. Napjaink­ban a termelés az osztályharc fő frontja. Mi természetesen ott vagyunk azok között az erők között, arhelyek az embe­ri haladásért# *■ békéért har­A megyei véradóállomás autóbusza ezen az esőre hajló vasárnap reggelen is megtelt asszisztenseklcel és műszeres ládákkal. Legutóbb Egerágon Volt véradónap, most Nagy- kozáron, illetve Nagykozár térségében, mert jöttek Romonyáról, Bőgődről és Kis- herendről az emberek. Romonyán közel száz em­ber szállt fel az autóbuszra, hogy vért adjon, pedig nincs is több ház a faluban. A kis- herendiek öt, vagy hat szekér elé fogtak lovakat és úgy ér­keztek Nagykozárba- A bo- gádiak és a helybeliek ugyan csak szép számmal megjelen­tek. Sóikat gondolkodtam va­sárnap délelőtt azon, hogy mi készteti az embereket — fia­talokat és öregeket — vér­adásra. Igaz, a megelőző szer­vezést nem szabad lebecsülni. Esténként sokat beszélgettek az emberekkel, dr. Kary Klá­ra, Korvicska Györgyivé, a romonyaiak tanítónénije, o nagykozári Horváth Jánosné és családja, Makk Magdolna és még sokan mások. De ön­magában a szervezés is ke­vés. Van valami más is, va­lami belső rugó, amely a ne­mes cselekedetek felé húzza az embereket. Egy asszony mesélte, hogy kisgyermeke nagy beteg volt, s valaki a vérével mentette meg. Ott ült a halálos beteg gyermek ágya mellett, karjá­ból folyt át a vér, s a pislá­koló élet nem aludt ki. — Nincs annyi vérem, hogy adósságom lerójjam, — mond­ta összeszoruló torokkal, s amikor kiderült, hogy még­sem adhat vért, ott zokogott a folyosón, alig tudták megvi­gasztalni. A romonyaiak kedves ta­nítónőjéről, fáradságot nem ismerő munkájáról sem lehet „Ciliket írni”, mint ahogyan a nagykozári Horváth csa­lád nagy-nagy szivéről, lei­kéről sem. Missziót végez­tek mindannyian ezen a va­sárnap délelőttöt«, önmaguk­ért és embertársaikért Jött egy öreg fehérhajó, fehér bajszú bácsika. Hetven- ötödik évét tapossa. Most nyugdíjas, majd negyven évig volt pásztor a környék­beli falvakban. Amikor élet­korát bemondta, az asszisz­tensnő tagadólag rázta a fejét. hogy nem adhat már vért, mert idős. Az öreg juhász phpázgatott vagy két óra hosszat, végül elballagott haza Bogodra, Sokáig ott voltam Nagykő- záron, sokáig figyeltem az embereket. Józsi bácsit az öreg pásztort, Kovács Ist­vánt és feleségét, akik elsők voltak, özvegy Schaffer J6- zsefnét, aki fiával, lányával és vejével jött, Pusztai Já- nosnét, aki elsőnek jelentke­zett Romonyán, s — remélem nem szidja meg c romonyai tanító érte, — de a kislányát is láttam, óét settenkedett és szeretett volna vért adni, de neki legalább öt évet íveli még várnia, hisz csak tizen­négy éves. öt órakor g&ráfIBt SS « far luból a véradóáUomás bu­sza. Sokan integettek utasai­nak. Szeretettel, kedvesen. Nem tudom jegyzi-e valaki az ottani kis falvak, krónikáját, de ezt a novemberi vasárna­pot a „legszebb napold’ közé jegyezzék fel. A segíteni aka­rás, az emberi összetartás és ?í napja volt. (Gazdag h) Kamra Kleemoie.. a finn pariammt elnöke elmondta, hogy a küldöttségnek — ki- lancnapos magyarországi tar­tózkodása alatt — alkalma volt megismerkednie az or­szág életével és igen jó be­nyomásokkal térnek haza Finn országba. Vidéken is több na­pot töltöttek és mindenütt szívélyes fogadtatásra talál­tak. Különös örömükre szol­gált, hogy Budapesten magyar vezető személyekkel találkoz­hattak. A finn—magyar kapcsolatok­ról. Kaumo Kleemola elmon­dotta, hogy a két ország kap­csolatai mindig jók voltak, de az utóbbi években különösen erőteljesen fejlődtek. Ez év­ben bővült a árucsereforgalom és a magyar—finn kulturális megállapodás alapján sokat fejlődtek a kulturális kapcso­latok is. Magyar ösztöndíjas diáikok tanulnak: Helsinkiben és finn diákok folytatják ta­nulmányaikat Budapesten. Kékkőmén elnök látogatása még szélesebbre tárta az együttműködés kapuit. Elismeréssel szólt Kauno Kleemola a magyar mezőgaz­daság eredményeiről, a gazdái kodás fejlett technikai színvo­naláról. Kamra Kteesnola végezetül annak a reményének adott ki­fejezést, hogy Magyarország és Finnország kapcsolatai a jövőben még gyümölcsözőb­ben fejlődnek tovább. Erre nemcsak a két nép távoli ro­konsága nyújt alapot, de igen kedvezőek a gazdasági és kulturális együttműködés to­vábbi bővülésének előfeltétel lei is. A é De G aulie—Kennedy-ta lálkozó készül?

Next

/
Thumbnails
Contents