Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
Még be sem Sépoek tu mettargatagáoa, még a szülök gondoskodását élvezik, de lelkűk mélyén már egy gondolat megfogant s adott pillanatban eljegyzik ma- gokat a' sporttal. Hogy ezt ml valtja ki? ... néha egy sportese- meny, egy fűm, vagy az, amikor először rúg valaki a bőrlabdába, eloszor sikerül tornaórán a híd, vagy fekete pontot — 10-est — szakit át a pisztolygolyó. Mindegyiküknek van egy eszménykepe, egy sportideálja, akire tel- néz, akinek nyomdokain szeretne haladni. Három pécsi diákot ideálja^"* me* - ki a sport- Gelencsér Ferenc, a Gépipari 1 echnikum labdarúgó-csapatának fedezet,játékosa: a sportiskolások között verseny- zek. Szeretném még az idén elérni a H. osztályú, ifjúsági szintet. Munka közben a Tolnai nővérekre gondolok. Valamikor ők is Így kezdték ... Füzy András, a Nagy hajós gimnázium tanulója, a Pécsi Dózsa háromtusázója: Akarat, bátorság, erő, kitartás és szerénység. Ez az, ami Balczó András öttusa-világbajnokunkat jellemzi. Talán senki sem döngette annyiszor a világbajnokság kapuját, mint ő. Hómában ájulton esett a célba, de csapatát az első heiyre segítette. Ha akkor jobb lovat kap, olimpiai bajnok lehetett volna. Mexikóban nem ment neki a vívás. Addig gyakorolta, amíg országos párbajtőrbajnokságot nyert A nagy összecsapásokat: követő napon már az edzőpályán láthatták. Hetenként 20—24 edzést végzett és Bemben végre beérett a szorgalom gyümölcse, világbajnok lett O az én eszményképem. — Még fiatal gyermek voltam, amikor a londoni 6:3-as mérkőzést hallgattuk a rádióban. ,30- ZSIK! BOZSIK! BOZSIK! Arany nagybetűkkel írnám lel az égboltra ezt a nevet, hogy mindenki láthassa tündöklését!” —mondotta Szepesi György. Igaza volt. Szerintem soha nagyszerűbb védő játékosa nem volt a magyar válogatottnak. Én is védőjátékos vagyok és ő az én eszményképem.: Óriási munkabírású, nagy területen játszó, kimagasló technikai tudással és játékintelligenciával rendelkező, szerény játékos volt, aki a kapura is állandó veszélyt jelentett. Volt ereje visszavonulni akkor, amikor tudása még majd teljes fényében ragyogott. Ezért eszményképem ő és igyekszem elsajátítani azokat a képességeket, amelyekkel ő rendelkezett. Biztos, hogy nem növök fel az 6 tudásához, de már az is kielégít, ha csapatom országos szinten, a középiskolák kő2ött az élvonalban szerepel. A középiskolai kupa nyolcaddöntőjében az FTC válogatott csatárával — Varga Zoltánnal — kerültem szembe és nem vallottam szégyent. Csak a sorsolás szeszélye folytán nem kerülhettünk a döntőbe. Iskolánk igazgatója kedveli a labdarúgást és mindenben támogat bennünket. Ezt jó szerepléssel szeretnénk meghálálni. Hámori Mária, a Leőwey gimnázium tanulója, a Sportiskola tornásza: — Ma már szinte elképzelhetetlen az élet sport nélkül. Nem íüfeg^ek messze, amikor sport- ideálomat megválasztom. Itt van városinkban mindkettő élő. mosolygó valóságban — a Tolnai nővérek. Kedvesek, bájosak, tornában a mozgásuk határozott és mégis kecses. Fokozatosan, kitartó munkával küzdötték fel magukat a legjobbak közé. Egyszer a TV-ben ?s láttam őket szereKis csapat fiatal edzője sport Mai sportműsor A DUMÁI TESTVÉREK önmagukról és u válogatottról .Magyarország B.—Jugoszlávia B. 2:2. Góllövő: Dunai L és Dunai II/’ Valljuk be őszintén, bogy ez az ujságdím sok ezer pécsi labdarúgó-szurkoló szívét megdobogtatta. A gólok nemrég hazaérkezett szerzői a következőket mondották a válogatott szereplés után. ' WfNAI tx — A magyar labdarúgó-vezetők a közelgő afrikai portya előtt mindannyiunknak lehetőséget biztosítottak, hogy az utánpótlás csapatába bejátszhassuk magunkat. A tavaszi állandó jó forma alapján pedig a 18-as keretbe, illetve a tokiói olimpiára kerülhet az, akire a választás esik. Békéscsabán egy jól felkészült, gyors és kemény játékosokból álló jugoszláv csapattal kerültünk szembe. Ennyi idő után, jó érzés volt öcsémmel együtt a válogatottban szerepelni, ö előretolt, én hátravont csatárt, játszottam. Nem ment úgy a játék, ahogyan szerettük volna. A mérkőzés előtt leszedték cipőinkről a borszeget, AZ EDZÉSEN esett az eső. Az eső egy kicsit mindig megzavarja után rágyújtott. A túlsó oldalon vékony, sárgatrikós gyerekhang diadalmasan felüvöltött —-góóóóól, de nem lehetett megállapítani hogy ki rúgta a hálóba a labdát. Azután az öltözőből kijöttek a nagyok, és elkezdték a lassú, bemelegítő köröket. P. Kovács, Baum, Náray, Darányi, Freppán, König .. . Az ember, aki mint egy felfedező, előzőleg már keresztben, hosszában bebolyongta a salakos pályát, odajött hozzám. Alacsony volt, egyszerű és szakértelemmel sodorta a cigarettát. — Milyen csapat ez? — kérdezte és a kékmelegítős fiúkra nézett, akik az innenső kapu előterében gimnasztikáztak. — Helyiipar. — Milyen osztályban játszik? — Megyei. — Hányadik? — Második a nyugati csoportban. — Akkor elég jó kis csapat lehet — mondta közömbösen, még egyszer megnézte a fiúkat, azután rágyújtott. A túlsó oldalon valaki megint gólt kiáltott. Az ember lefújta maga elé a füstöt, a vállát könnyedén megrántotta, mint aki mindent tud, és átment a másik kapuhoz. Persze, kissé gúnyosan utána kellett volna szól ni, hogy sporttárs, az a barna fiatalember a fakó melegítőben, vagyis az edző, az nem érdekli? — de az ember gyorsan elvegyült a vizes trikók között, és a kapu- vonalhoz helyezkedett, mert csak a gólok izgatták. Pedig szívesen elmondtam volna néhány fontos dolgot Lendvai Miklósról, a Helyi ipar fiatal edzőjéről, mert sok megnyugtató dolgot tudok róla. Tudom, hogy tizenhatéves korában játszott először fontos bajnoki mérkőzést a Csornai Kinizsiben. Tudom, hogy eléggé ritka pedagógiai érzéke van, és elég gyorsan tisztázta magában, hogy az embernek minden jelentős munkához nagyfokú aszkézisre és tájékozottságra van szüksége. Tudom, hogy érettségi után a Szombathelyi Haladás igazolta, és élete első NB l-es bajnoki mérkőzését Tarr, Nyíró és Kolesánszky csapatában játszotta a Sortex ellen. Tizennyolc éves volt. Ismerem rokonszenves emberi vonásait, tudom, hogy évek óta nagyon mostoha lakásviszonyok között él, pontosabban két utálatos szobaajtó között, a szokásosnál türelmesebben. Az egyik ajtó az egyik szomszédtól, a másik a má sik szomszédtól választja el. Mind két ajtó a szobájában van. Áldatlan állapot. így él a feleségével, mind a ketten egy kicsit robotszerűen, így tanul, szakkönyveket olvas, edzésterveket, mérkőzéstaktikákat készít. Tudom, hogy még a Pedagógiai Főiskola hallgatója volt, amikor az NB n-es PVSK leigazolta. Tudom, hogy szerény, de az ítélőképessége sportügyekben is meglepően tárgyilagos, és évekig a PVSK megbízható jobbhátvéde volt. Ott voltam azon az emlékezetes Székes- fehérvár—PVSK mérkőzésen, amikor a népszerű vasutascsapat kiesett az NB nfeől, és amikor Lendvai Miklós tulajdonképpen abbahagyta az aktív labdarúgást. Huszonhat éves volt. Vári fin is várok, mert jól tudom: elég nehéz válasz ex. — JÁTSZHATTAM VOLNA még, bár egy kicsit magas volt a vérnyomásom, de eléggé elkedvetlenített, hogy többször kihagytak a csapatból. Pedig éreztem, hogy jól megy a játék, de a Vasútnál akkor kezdték a fiatalítást. . . Nem kérdezem tovább. Fiatalítás. Meg huszonhat év. Meg talán azok a bizonyos „magasabb sportszempontok” is. Nem értem, nem is fontos. A ^magasabb sportszempontok” iránt egyébként sincs valami jó érzékem. Abbahagyta. Milyen volt az „átállás”? Nehéz? Könnyű? Közömbös? Az ember három év múlva már csak jellegtelenül mosolyog, vagy vállat von. Hagyjuk. Testnevelőtanár diplomája van, inég aktív játékos korában gyakran segített az edzőnek. Tervszerűen készült és tanult. Nagyon sokat tanult. Elvégezte a segédoktatói tanfolyamot. A következő évben elvégezte az oktatói tanfolyamot. Most a TF labdarúgószakon szervezett három éves levelező szakoktatói tanfolyamra jár. Az osztálytársai között van Hidegkúti, Tichy, Sipos, Dékán? dr., Dalnoki . . . Két évig volt a PVSK másodedzője, a nyáron felbontotta a szerződését. El akart indulni. Két hét múlva a Komlói Bányász egyik fontos vezetője beült vele a Nádorba. Lehetőség. Sporttárs, nagy lehetőség! Jöjjön másodedzőnek a Komlói Bányászhoz! A „fontos vezető” különféle, eléggé lelkiismeretlen variációkkal hitegette, azután kiderült, hogy felelőtlenül hitegetett. Érdemes lett volna megírni. Lendvai Miklósban tudom, az egész ügy alatt volt egy kevés gyanakvás, mert a jó pedagógiai érzékkel a felnőtt embereket is fel lehet ismerni, és még a komlói ügy teljes „tisztázódása” előtt aláírta a szerződést a Helyiiparnál. Egy eléggé zilált csapatot vett a kezébe, ami a múlt szezonban kevés örömet szer zett a szurkolóinak. Lendvainak alig volt tizenegy játékosa. Az első mérkőzéseken legjobban attól félt, hogy valamelyik játékos megsérül, és a Helyiipar a következő vasárnap nem tud kiállni. Korábban az edzéseken gyakran csak két-három játékos lézengett. A múlt idény végén többen bejelentették, hogy visszavonulnak. Azt hiszem, ennyi elég egy csapat diagnózisához i.. Egy ideig magamra maradok a számokkal, őszi idény, 1963. 3:2, OK), 0:1, 2:0, 2:1, 1U, 3:0, 2:1, 1:0 ... A gólarány 14:6... Tizennégy baj noki pont... Második hely... A tizennégy gólból hetet P. Kovács rúgott. Az a P. Kovács, aki a múlt évad végén abba akarta hagyni a labdarúgást. Ő is huszonhat éves. Ma az edzéseken általában 13—14 játékos vesz részt, igazolatlanul senki se hiányzik. Mit csinált ez a barna fiatalember a csapattal? Az egész úgy kezdődött, hogy a Helyiipar vezetői bíztak Lendvai Miklósban, Lendvai Miklós pedig bízott a fiúkban. Mondtam, jó pedagógiai érzéke van. Az ars poetica? íme. — Tudtam, hogy először a fiúkhoz vezető emberi utat kell megtalálni. Kezdő edző vagyok. Ha továbbra is edző akarok maradni, akkor bízni kell a játékosokban. Ez egy teljesen amatőr csapat. Itt nincs kalória, itt nincs prémium, vagyis itt nincs pénz. Aki játszik, az szívből játszik. Mindenkivel külön beszélgettem. Azt mondták, a feleségek is sokat tehetnek a csapatért. Nyolc játékos féleség van. Megkérdeztem tőlük, jobb ha a férjük iszik vagy kártyázik? A rendszeres testmozgás, a sport egészségileg is hasznos. Megértették. Ma már elkísérik a csapatot a vidéki mérkőzésekre, gyakran az edzésre is lejönnek ... — CSALÁDI CSAPAT? — Lehet. A hangulat jó, a fiúk a pályán nem azzal töltik az idejüket, hogy szidják egymást, hanem játszanak. Egymásért, és ez fontos. Sok pontot ennek a szellemnek köszönhetünk .. . — A legutóbbi bajnoki mérkőzés után olvastam a szakvéleményt, a csapat 4—2—4-es rendszerben játszik. — Inkább 4—4—2. A tavalyi gólarányt vettem alapul. 26:38 volt, tehát a védelmet kellett rendbehozni. A csapat taktikája jelenleg a biztonsági játék. Vagyis ha az ellenfél támad, akkor a két szélső és a hátravont középcsatár visszahúzódik, így a védekezésben számbeli fölényben vagyunk. Most szeretnénk a támadásban is biztosítani ezt a fölényt. A korszerű labdarúgás: erőteljes védekezés, erőteljes támadás, számbeli fölényekkel. Ehhez viszont kondíció kell, amit a mi amatőr alapunkon, heti háromszori edzés sei szinte meg se lehet oldani. . . Szerettem volna néhány j4tékos nevét megemlíteni. Azt mondta: írja be az egész csapatot. Szerettem volna valamit a terveiről írni, azt mondta: — SZERETNÉK Jó EDZŐ lenni, ez a legfontosabb. Állandóan képezem magam, enélkül nem lehet jól dolgozni... Elég hálátlan dolog edzőnek lenni, mert ki nem szidta még kedvenc csapatának az edzőjét? Ugye? A statisztika szerint a bíró után az edző következik. Lendvai Miklóst is szidják még a szurkolók, mert minél magasabb osztályban játszik egy csapat, annál kedvezőtlenebb az edző helyzete. Ez az edző sofsa. Gondolom — Lendvai Miklós még sokszor átizzadja a kilencven perceket, mert gyakran jobban elfárad a kispadon, mint a játékosai a pályán, győzelmet majd győzelem vagy vereség követ — a lényeg úgy érzem mégis az, hogy jó pedagógiai érzékkel, szak ' értelemmel és fegyelmezetten indult el egy fiatal edző. A bemutatkozás jó volt. A folytatáshoz pedig — sok szerencsét, Lendvai Miklósi • (Thlery) is Kettő és fél kiló Őszintén bevallom; csak akkor megyek ki a Népstadion zöld gyepét övező lelátókra, amikor a leg jobbjainknak titulált társaság nem, hogy válogatott mérkőzést nem játszik, de még csak edzést sem tart. Közvetlen a belgrádi dicsőséges” szereplésünk után is helyet foglaltam, az egykori nagy mérkőzések arénájában, hogy többre érdemes szurkolói személyemet, — stilszerű környezetben — a magyar labdarúgás szolgálatába állíthassam. Erős fogadalmat tettem, hogy nem idézem fel a múltat. Volt az tény, világhírű, produkció, volt ez már történelem, de végülis ezek állandó ismétlésével még nem kerülünk ki a „hullámvölgyből”. Főleg akkor nem, ha tudatában vagyunk annak, hogy ez a völgy a legmélyebb az egész földtekén... hány éve másszuk már stoplis cipőkkel a nevezett völgyet koszorúzó oldalakat... ha ilyen sokáig tartott volna a Mont Everest megmászása, node hol van az a mi völgy oldalunkhoz. . .! Mi hát « teendő? Mit kellene tennünk?. .. Hosszas töprengés után felugrottam a helyemről, s beleüvöltöttem a Népstadion kongó légterébe, úgy mint hajdanán, amikor két pirost csúsztattam a jegyüzér zsebébe, a mérkőzés előtt egy héttel egy tribünállóért (de viszont megérte). — Megvan! Bravó! Remek! Eg y pillanatra megrettentem a kísérteties visszhangzástól, de a felfedezés öröme szárnyaltat adott. — Kettő és fél kiló, azaz 2J kg.. .! Ugye emlékeznek még a belgrádi mérkőzésre?! Ezeket a bűvös szavakat suttogta Baráti szövetségi kapitány a válogatott játékosoknak tartott taktikai értekezletén. Kettő és fél kilót kell leadni a fiúknak, ha tisztes eredményt akarnak elérni a mérkő- j zésen — magyarázta meg Vitray I Tamás TV.-riporter. Hát ez az: Ebből kell kiindulni!. Es ha ebből indulunk ki, akkor j egycsapásra szertefoszlanák a vi-1 harfelhők szövetségi kapitányunk ; homlokáról. Véleményem szerint ! ugyanis több száz mindenre el- j szánt, küzdőképes csapatra való játékossal rendelkezik hazánk! | A nőkre gondolok! Igen, — nem sajtóhiba! a mi molett asszonya- ; lukra és lányainkra. •. — Kettő és fél kiló súlycsökkenés gráciáin nélkül, — röpke kétszer negyvenöt perc alatt . . . Kérdem az illetékeseket, — találnak hazánkban olyan amatőr hölgyet, aki e mesés eredmény reményében ne vállalná az egyébként is megtisztelő meggypiros mez felhúzását? Sőt Minden valószínűség szerint követelnék a világbajnok brazil együttest,— hetente ellenfélnek — mert azok legyőzésére legalább négy és fél kiló leadása lenne szükséges. Azt hiszem nem túlzók, ha edzőmérkőzésekre hosszúlejáratú szerződést kellene kötnünk a Real Madriddal vagy a Benfteával. Ha a szövetségi kapitány érvényt szerzett volna saját szavainak, illetve az általam javasolt módszerrel válogatta x>olna ki nemzeti tizenegyünket, a jugo- szlávok nem vezettek volna már az első félidőben Ztf-ra. Küzdésből, lelkesedésből hiány nem lett volna, de abban is biztos vagyok, hogy ez a labdarúgás lezárta volna a „kisasszony- futball” hazai korszakát. S mindez azon a bizonya* * kei* tő és fél küón múlott! Kovács Sándor Labdarúgás: NB I. mérkőzés: Pécsi Dózsa — Tatabányai Bányász, PVöK-pálya, 14.bü orakor. Győri Vasas ETO — Komlói Bányász, Győr 14.30, NB I. tartalékmérkőzések: Pécsi Dózsa — Tatabányai Bányász PVSK-pálya 13.45, Győri Vasas ETO — Komlói Bányász, Győr 13.45. NB II. mérkőzések: Pécsi BTC — Esztergom. BTC-páiya 10.00. III. kerületi TTVE — PVSK, Budapest 14.30, Traktorgyár — Pécsi Bányász, Budapest 10.30. NB III. mérkőzések: PEAC — Kalocsai Kinizsi, Egyetemi tornacsarnok, ifjúsági stadion 10.00, Pécsszabolcsi Bányás:: — Szekszárdi Petőfi, Pécsszabolcs 15.00, Szekszárdi Dózsa — Mohácsi TE, Szekszárd 15.00. Megyei I. osztályú mérkőzések: Pécsi Szikra — Lánycsók, Kokszmű-pá- lya 9.30, Székelyszabar — Siklós. Székelyszabr 14.30, Urán SC — Pécsi Kinizsi, Pécsbányatelep ü.Oü Magyarszék — Pécsi Vasas, Magyarszék 15.00. Pécsi Helyiipar— Szigetvár, Helyiipar-pálya 10.00, Bóly—-Hidas, Boly 15, Pécsi Postás- Pécsi Porcelángyár, Postás-pálya 9.15. Megyei H. osztályú mérkőzések: Vasas II. Bányász — Sástl Vasas II. Bányatelep 9.30, Pécsi Dinamo — Pécsvárad, Pécsbányatelep 10.30, Betonépítők—-Bere- rn end BTC-pálya 10.00, Mágocs — Pécsi Bányász II. Mágocs 15.00, PVSK H. — Szentegát PVSK-pálya 10.15, Versend — Vajszló, Versend 14.30. Kézilabda: NB T. mérkőzés: FTC — Pécsi Bányász női Budapest 10.00, NB II. mérkőzés: Pécsi Dózsa — Kaposvári Honvéd, PVSK-pálya 10.00, Vörös Meteor — Építők női Egyetemi Tornacsarnok 10.00, Pécsszabolcsi Bányász — MTK női, Pécsszabolcs 10.00, Vác — Komlói Bányász férfi, Vác 10.00, megyei mérkőzések Pécsszabolcsi Bányász — Bóly férfi Pécsszabolcs 10.50, Urán SC — Szigetvár férfi, Közgazdasági Technikum 10.50 Kosárlabda: NB n. mérkőzéseit: PEAC — Budapesti Vasutas férfi. PVSK tornacsarnok 9.3Q SOTEX — Pécsi Postás férfi, Sopron 10.00, Osztályzó mérkőzések az NB IJ.- be jutásért: Szigetvár — Műegyetem női, Szigetvár 10.00, Tanárképző Főiskola — Vasas Izzó férfi, Tanárképző Főiskola 12.00, Baranya Kupa mérkőzések: Mohács — Gépipari női ifjúsági, Mohács 9.45. Szigetvári V. Meteor — PVSK női ifjúsági, Szigetvár 8.40, Szigetvári Gimn. — Komlói Bányász női ifjúsági, Szigetvár 11.10, Szigetvári V. Meteor — Postás női, Szigetvár 12.00. Röplabda NB II. mérkőzések: Győri Dózsa — Pécsi Dózsa férfi. Győr 9.00, Győri Dózsa — PEAC női, Győr, 11.00, megyei mérkőzés: Komlói Gimn. *— Leöwey Klára Gimn. női, Komló 10.00 Asztalitenisz: NB I. mérkőzés: Pécsi Urán SC—Betonút, férfi. Dózsa legényszállás 9.30, NB IL mérkőzések: Pécsi BTC —■ Dombóvár női. Bőrgyár kultúrterme 9.30, Veszprém — PEAC férfid Veszprém 9.30. Az országos bányász bajnokságok versenyei Budapest 9.00 Sakk: Maróczy Kupa mérkőzés: Kecskemét — Pécsi Urán SC, Kecskemét 9.« Vívás: Veszprém — Pécs városok közötti verseny Veszprém 9.00. Cselgáncs: Az országos ifjúsági cselgáncsbajnokságok versenyei Budapest 9.00. Modellezés: A pécsi modellezők bemutató versenye Üjmecsek- aljai modellező-pálya 9.30 Ökölvívás: Az országos egyéni bajnokságok versenyei Budapest 17.30 Lovasverseny: Mohács ItM f?ffrTTfTTTT?n?TTT fffffffVfFTTTTTVTTfTn»fffyVTTVTTTTfTfTf?▼▼▼??????????? .** tgy van ez kérem. A komlóiak is valahol láthatatlanul bolyongtak a béketáborban a hét folyamán. Hogy értsem est? tTpy könyörgöm, hogy por- tyázni mentek Cseszkóba és mivel mindjárt az elején kiporolták a nadrágjukat, semmi életjelet néni adtak magukról. Mint a Láthatatlan brigád. — Van még ilyen Baranyában? — De van ám, mester. Az asz- talitenisz*bajnokságra mintegy 40 csapat nevezett, de csak 10—11 jegyzőkönyv érkezett be legutóbb is a fordulóról. Ez 20—22 csapatot jelent. A többiek láthatatlanul küzdenek. — Ha küzdenek. —• Miért ne küzdenének? Nézze meg a bányászok NB Il-es csapatát, hogy küzdenek majd délután. — Miért, Tűké? — Mert kritikát kaptak. Amikor az edzőjük beszámolt a közgyűlésen, hogy az ötödik Ttelyen „fekszenek”, a vezetők, azt felelték, hogy jó lenne, ha már ielállná- rtak” és előbbre rukkolnának. Ért engem, mester ? Hogyne érteném. Tűkéi Meghatanmolt MÉkám kőművest azonnal íeíveszünk. Jelentkezés a Mecsetei Ktiltúr- pask Vidámparki irodájába«. 8-18 óráig. Fizetés megegye«* Nemzetközi iabdarúgó-mérk őzés Péc«i BTC—Sankt-Pölten 4:3 (3:0) BTC-pálya, 3#0 néző, vezette: Sümegi, Pécsi BTC: Gergely, (Seres) — Soós, Konti, Torok — Radó, Posta — Hazai, Gyórfl, (Tóth), Szabó, Hauschl, (Richter), Szeidl. Sankt-Pölten: Weinkogl, (Hum- hal) — Binder, (Neubauer), Schäf- fer, Mühlmann — Hőderl. (Kra- hofer), Lehner — Daxbacher, Schmid, Kruzik, Wurzer, Haraäer. A mérkőzés két ellentétes félidőből állt, a játékidő első részében a hosszú utazástól fáradt vendégek nehezen kaptak lábra, ezzel szemben a hazaiak Győrfi és Hauschl vezetésével sorra indították a rohamokat az ellenfél kapuja felé. Már a 11. percben Györfi volt eredményes, három perccel később Szabó lőtt újabb gólt, majd a 37. percben ismét Győrfi juttatta a vendégek hálójába a labdát. A második félidőben teljesen megváltozott a játék képe, a BTC-ből kimaradt a két összekötő, a tartalékos csatársor nem tudta tartani a labdát, nagy fölénybe kerültek az osztrákok, Kruzik két és Wurzer egy góljával ki is egyenlítettek. A hazaiak az utolsó percekben Konti ll-es- bői lőtt góljával szerezték meg a győzelmet. “S“ * „MERT” Minőségi Ellenőrző Rt pécsi kirendeltsége keres nyugdíjas mezőgazda- sági szakembereket és gépészmérnököt. Jelentkezés levélben vagy személyesen részfletes ön- étetmjzzafl. a kirendeltségen, Pées, Alkotmány u. 5. Ml is sokat edzünk. Ha igaz, lovakat is kapunk és akkor Pécsett is lesz öttusa-sport. Az úszás, a futás, a vívás jól megy nekem. Ha a lovaglást is elsajátítom, akkor csak a lövést kell sokat gyakorolnom. Serdülő létemre egyszer már Indultam budapesti „nagymenők” között és vívásban, 22 versenyző közül az első tíz között végeztem. Ha edzés közben nagyon elfáradok — Balczóra gondolok. ö is nagyon sokszor elfáradhatott, hisz ő is vidéki há- vomtusázófcént kezdte«.. Baksa László s a közben eleredt eső miatt sokat csúszkáltunk. A tizenegyest a jobbra mozduló kapus mellett, a bal sarokba lőttem, öcsém pedig a másodikat fejjel juttatta a hálóba. Talán jobban ment volna a játék Györkővel a szélen, de ő lesérült. Laczkó a szerdai mérkőzéssel a lábában, lrissé fáradtan mozgott és ő nem vérbeli szélső, Bene pedig néha túlzásba vitte as egyéni játékot. DUNAI Ik — Büszke voltam arra, hogy bátyám a csapatkapitány. Csehszlovákiában sok volt a sérültünk. Szepesi, Kalmár, Györkő, Mat- hesz, Józsa, sőt Menczel is lesérült. Peches gólt kaptunk. A sán- tikáló Menczel pontosan az ellenfél csatára elé tálalta a labdát. Sajnos, nekem még nem megy úgy a játék, ahogyan szeretném. Nagy felelősség válogatottnak lenni. Ilyenkor nagyon akar az ember és talán pontosan ez a baj, mert sorozatos hibát követhet el a játékos. Még sok tapasztalatot kell gyűjtenem. betel Büszke voltam rájuk, hogy ők is pécsiek. — Én csak most kezdem igazán megszeretni a tornát, amióta Sportideálok Albert Flórt: Ludas vagyok, de ... (Miazhogy „de"?) Rákosi: Rám is átragadt az idegesség. (Hát még ha bennünket láttál volnal) T i c h y : Sérülés miatt játszottam rosszul! (Valamit Neked is illik mondani!) Fenyvesi: A kapura én sem voltam veszélyes. (Miért, ki volt egyáltalán az?) — Tüke! Óriási! Ez valóban egy önmosoda, nagyüzemi alürökkel! — Nekem mondja? Kár, hogy az öttusa-bajnok Balczó nem mo- sakszik? — A Balczó? — A Balczó! Legalább mosakodna, amiért lóvá tette azokat a sportbarátaimat, akik velem együtt hiába vártuk a beharangozott élménybeszámolót. — Ejnye, ejnye bajnok sporttárs! csak 0 érdemel megrovást, Tüke? — Nemcsak ő. mester, hanem az is, alá beharangozott! Szerintem sieg kéne honosítani a Mondj (jjájC*. téudbb élsz mozgalmai! “ Vannak még, akik igazat beszélnek. A héten alaposan összerúgták « patkót az egyetemi kispályás döntőben a sebészek és a géhások. — Izgalmakban nem volt hiány? — De nem ám. A sebészek elővették a nagykést és megberetválták a géhásokat. — Simán? — Simán. Egy: csak egy legény volt talpon a porondon. Mármint a veszteséknél. Mégpedig a. főmérnök, a csapatkapitány. — Neki kellett volna csititanl a társait. — Csitította is. mester. Azt mondta az anyagbeszerzőnek, bog„ olyan „pipák” vagytok a méregtől, hogy már a labdát sem látjátok! — És ez használt? — Használt. Simán: de -„nemesen” vesztettek. A sebészek meg széles röhögéssel lefürödtek. — Sokszor jó. ha láthotadan az ember, r rmptükh söhogppi- rajta. f — Mester! Becsukhat » Pat&o‘ iát! — Maga megőrült Tttke! Kittel végeztetjük majd a nagy mosást? — Hogyhogy kiveit A nagyváltp- gatottal, kedves mester. A csütörtöki újságban olyan mosako- dóst végeztek, hogy a Patyolat kismiska ahhoz képest. — Az „önkritikákra?’- gamáot, sporttársam? — Arra bizony. Figyelje, hogy mit mondtak a focisták? Zárójelben legyen mondva magának az én véleményem is hozzál Na vegyük sorba! Mészöly: Magamra maradtam. (Egyedül, egyedül a bujdosók közül!) Nagy Pista; Sekularac megzavart. \Amlg ön alszik, a Sekularac dolgozik!) Nógrádi: Nincs még kellő tapasztalatom. (Miért nem • mondtad ezt a kapitánynak?) G ö r ö c s : Idegenkedtem a jobbszélső játéktól. (Ne fél). Te akkor sem maradsz ki! Legközelebb kapus leszel.) Sándor. Még meg sem izzadtam. (Én ezzel nem diese- kednék!) ,vf a e h o s : Nem játszottam. M magam. (Ocíiogyikuem; le is ma étiek ti
