Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-08 / 235. szám

1963. OKTÓBER 8 3 A brigádvezetfi monológja W árt rám egy kicsit az " elvtárs? Pedig egye- keztem. Motoron jöttem. Tud­ja, ilyenkor sok a munka a tsz-ben. Búzavetés, napraforgó csépelése, cukorrépa szedése... és nekem mint brigádvezető­nek minden munkánál ott kell lennem. Nem, nem arról van szó, hogy noszogatni kéne a népet. Nagyon szorgalmas ez a kékesdi tagság. — Hát mire is lenne ki­váncsi? Az én életemre? El­mondhatom, de hol is kezd­jem. Keresztes Jánosnak hív­nak. 44 éves vagyok. Volt 23 hold földem, meg állatok. — Amikor 1951-ben újra meg­alakult itt a szövetkezet — hozzám is többen jöttek: lép­jek be. Nézze elmondom úgy, ahogy volt. Húzódoztam. Igaz, hogy egyéni koromban dol­goztam sokat, de akkor még nem láttam én távolabb, csak a földem sarkáig. így, ahogy mondom. Reggel 3-kor kel­tem, 5-ig az állatokat etettem. Aztán gyerünk a földre. — Egész nap. Este 8-tól 10-ig megint etetni az állatokat. S másnap kezdődött az egész elölről. Igaz. szép állataim voltak mindig. Most is van. — Aláírtam... Ha ón azt tudom akkor, amit most, nem húzódoztam volna. Na persze, az első egy-két év nem vá­gott be valami jól. Később? Amit itt lát a konyhában ezt a bútort — szép ugye? — nemrég vettem. A szobabútort is. A motort is. Dolgozunk. A feleségem is, tsz tag, édes­anyám is — ha néha zsörtö­lődik is, de kijár a földre, pedig már 61 éves. A lányom bedolgozó a tsz-ben, de mun­kacsapatvezető a növényter­mesztésnél. Ha összeszámolom a családnak tavaly 1000 körül volt a munkaegysége. Egy munkaegység hivatalosan 36 forintot ért. De ha a piaci árakat veszem, akkor jóval többet Mi hivatalos áron ad­juk a tagságnak a búzát, ku­koricát, meg a többit. A pia­con t sokkal drágább az ára. Na. ha jól számolom — hiva­talosan — csak a munkaegy­ségre kaptam 36 000 forintot. De eladtam tavaly egy bikát 22 000 forintért, két tinót 19 000 forintért. Most is van két szerződéses hasas üszőm, 1 hízóbikám, 1 tehenem. De sokan vagyunk így a község­ben. Tudja itt mindig nevel­tek állatokat is — jó pénz az. Majd el felejtem, tataroztat- tam a házamat — szép ugye? Meg a pincémet is rendbe ho­zattam. Ezeknek a költségeit is a tsz-ből „vettük ki”. Meg aztán van egy kis spórolt pén­zem is a takarékban. A bólyi- ban is, a fazekasbodai bank­ban is. Mennyi? Nem is tu­dom pontosan. Úgy 20 000 kö­rül. Itthon nem is tartok pénzt. Ha talán 300 forint van a háznál. Jön a pénz, — visz- szük a bankba. Ha kell — megyünk érte. De így vannak vele itt a községben mások is. — Hogy egyéni koromban volt-e pénzem a bankban? So­ha. Egy fillér' sem. Adóssá­gom? Az volt. D e hadd mondjam el, hogyan lettem én a község Hazafias Népfront bi­zottságának elnöke. 1960-ban választottak meg. A régi el­nök egyszer szólt, hogy te Já­nos, jó gazda vagy, nem vál­lalnál-e a népfrontban elnöki tagságot? Mondom nem értek én ahhoz, meg, hogy őszinte legyek, azt sem tudom mi fán terem. Mondtam is. Eh, — le­gyintett a volt elnök — nem kerül az sok fáradságba, néha kapsz egy-egy levelet a köz­pontból, azt beviszed a tanács­ra, ezzel kész Hát ha csak ennyibe kerül! Nem bánom. Aztán elnöknek választottak. Alig telt egy hét, már kapom is a levelet, hogy miként szer­vezzük a munkát, hogyan se­gítsük a termelőszövetkezetek Na. mondom, már kezdődik. Most mit csináljak? Szóltam a népfront vezetőségi tagjai­nak — jöjjünk össze, beszél­jük meg. Úgy gondoltam, hogy a megbízatást vissza adni — gyávaság lenne. Ha meg el­vára’ tam. — ^ckor csináljam* Magam sem hittem, a megbe­szélt Időpontban szinte mind­egyik megjelent. Láttam, hogy az emberek nem vonakodnak, hanem szívesen jöttek. Beszél­gettünk. De hát ez így va­gyaik jól van, úgyis nacs JseS beszélni a munkát. Aztán jött a másik levél. Hogy 'segítsük a tanácsot a munkában. Mi­lyen munkában? — mondom magamban. Megyek a tanács­ra. Ott azt mondják, jó len­ne, ha én mint a népfront elnöke beszélnék a tagokkal — a járda ügyében. Uj be­tonlapokat fektetünk le, — társadalmi munkában kéne a régi járdát, a mohás, törött téglákat a házak előtt fel­szedni. Tudja én azt nem is hit­tem, hogy mennyire tetszik ez a munka a lakosságnak. Nem volt itt hiba egy se. Felszed­ték. Volt a társadalmi munka értéke vagy 10 000 forint. Le­het, hogy most azt hiszi, csak beszélek... de jó érzés volt a faluért, a közösségért dol­gozni. Egyéni koromban nem sokat törődtem én a „má­sikkal”. De így voltak a töb­biek is. „Szúrós szemmel” mé­regettük régen egymást. Ha valamelyik vett egy kis földet a meglévőhöz, már irigyeltük. A falu, a közösségért való munka — nem ismertük mi ezt. Most meg? Közös a mun­ka, közös az öröm is, a gond is. A falu többsége szorgal­masan dolgozik a szövetkezet­ben. A múltkor a cséplésnél nem is tudtunk mindenkinek minden napra munkát adni. Jöttek ám! „Mit csináltok ti itt, ha munkát sem tudtok adni?” — mondták. Előfor­dult, hogy csak a „kertek alatt” mertem néha-napján járni, mert az utcán ha végig mentem, itt is ott is megszó­lítottak: „na, hova menjek holnap dolgozni?” Ha nem tudtam rá válaszolni, munká­hoz küldeni az illetőt, hát bi­zony nem szívesen vette. Jó pénzt ér itt a munkaegység — dolgozni akarnak. Meg az­tán a munkaegységre kapják a terményt is — azon nevelik a háztájiba az állatokat. Ha van munkaegység, van takar­mány, lehet nevelni az álla­tokat — eladjuk,., ez a kör­forgás. _ Tudja én sem vagyok ”* * már az a jaj de fia­tal ember, de nekem a közös­ség sokat segített na hogy is mondják — a szemléletem megváltozásában. Én csak azt tudom mondani, hogy — em­lítettem, 23 holdon gazdálkod­tam — nem tartoztam a sze­gény emberek közé. De ilyen jól még soha nem éltem. Igaz, most is felkelek négy, fél öt körül, — mét hatkor már jön a tagság munkára. Mit mondtam? Hatkor? Na itt még van tennivalónk. Inkább hét óra az a hat... Tudja, forr még ez a bor... de már tisz­tul... — Valahol azt hallottam, hogy régen a paraszt rabja volt a földnek, meg az állat­jainak. Ha most ezzel a fej­jel visszagondolok, így volt az..; én is az voltam. — El ne felejtsem. Ebből a faluból régen alig járt ki a nép. A szövetkezetnek most van szociális alapja is. A fia­talokat elküldtük tavaly a Ba­latonra, az idősebbeket pedig Harkányba. Azt mondta né­hány öreg: „ha nincs szövet­kezet, talán sohase jutottam volna el ide.” Az idén nem mentünk — mert összetorló­dott a munka. De jövőre me­gyünk majd. Pestre. Ezt akarja a tagság; — Hát így élünk. De meg­kérdezhet mást is — ők sem mondanak egyebet. Tetszik a szövetkezet. L| a nem utasítja vissza * * — megkínálom egy po­hár borral. Egészségére. . Mert az­tán mennem kéül. tudja a munka..; Hát ha mondtam valami érdemlegeset csak ír ja meg. Meg azt ne felejtse el, hogy nincs a falunak be­kötőútja. írja meg azt is —«. nagyon kellene... Ha erre jár, jöjjön be máskor is.;. Hát akkor: viszontlátásra. Feljegyezte: Garay Ferenc Jól bevált a „kavicsaszfaMon“ Vidéken, elsőízben Pécsett j építettek utat betonalap he- | lyett úgynevezett „kavicsasz- faltbeton”-ra. Három évvel ezelőtt, kísérleti jelleggel elő- | szőr a József Attila utcában I próbálták ki, a Sallai és Bem j utcákban teljes egészében erre j épült az út. A behajlásmé- i rési próbák a betonalappal j megegyező értéket mutatnak. A Rákóczi út most épülő utolsó szakaszát is kavicsasz­faltbetonra építik. A beton­alappal szemben óriási előnye, hogy alkalmazása esetén nem kell kivárni a huszonnyolc napos kötési időt. Lehűlése viszont a legmelegebb nyári napon is huszonnégy órán be­lül bekövetkezik. Csakis ennek köszönhető, hogy a Rákóczi utat a de­cember 31-i hivatalos határ­idő helyett december 15-ig befejezik. Román vendégeket várnak a Pécsi Egyetemen Román vendégeket várnak a hét közepére a Pécsi Tudo­mányegyetem Állam- és Jog- tudományi Karán. A román íasi Alexandru Ion Cuza Tu­dományegyetem és a Pécsi Jogtudományi Egyetem között létrejött kölcsönös barátsági és kulturális együttműködési szerződés értelmében a román testvéragyetem oktatói közül ketten ellátogatnak magyar- országi tartózkodásuk idején a pécsi egyetemre. A vendége­ket dr. Bihari O^tó dékán fo­gadja és pécsi látogatásuk ide­jén beszélgetést folytatnak a iasi oktatók a Pécsi Jogtu- mányi Egyetem vezetőivel, professzoraival és oktatóival. TÍZ PEEC bérczi pÁllal, a pécsi bőrgyár IGAZGATÓJÁVAL — Teljesíteni tudják-e terveiket és előrelátható­lag mikor fejezik be az éves tervet? — Valószínűleg december 31-re teljesítem fogjuk éves tervünket. Ennek örülünk, — mert féléves szinten a múlt év aaoinos időszakához képest lemaradtunk, mintegy 11 mil­lióval. Ez a gyártásösszetétel változás miattt. a minőségja­vító többletmunka, valamint a boxcélokra történő» válo­gatási arányszámok feleme­léséből és a kemény tél okoz ta többletköltségekből fa­kadt. Gazdasági eredményeink nem lesznek olyan jók. mint az előző esztendőkben, mert sok olyan cikk gyártását, — amit azelőtt jól, gyorsan és olcsón termeltünk, leállítot­tak s helyettük emelték a marhabox és egyéb „rosszul fizető” cikk gyártási tervét. — Önköltség és terme­lékenység terén, mit sike­rült elérniük ebben az év ben? — 1963 első félévében a naturális termelékenységi ter­vet 104,5 százalékra teljesí­tettük, vagyis termelékenysé­giünket 4,5 százalékkal emel­tüli a múlt évihez képest. Re­méljük, hogy éves szinten is tartani tudjuk ezt az ered­ményt, amelyet átszervezések­kel, új gépek beállításával és technikai változtatásokkal si­került elérni. A nyersbőr ön­költsége emelkedett, éppen azért, hogy az utóbbi időben a sajtóban sókat kifogásolt ci­pőfelsőrészbőrök minőségét javítsuk. A technikai változ­tatások eredménye különösem a IV-ik negyedévben érélődik majd meg. — Milyen fontos műsza­ki fejlesztési feladatokat oldottak meg? A mwtMtoox gyáméseleg volna be is fejezni, de sajnos a karbantartók fokozott ter­helése, valamint a betervezett, de meg nem érkezett gépek lemaradása miatt nem tud­tunk. Egy sor olyan technoló­giai változást hajtottunk vég­re és megalapoztunk olyan jellegű műszaki fejlesztést, — hogy az úgynevezett sima marhabox minőségének a ja­vítását vonja maga után- A bőripar, és a fogyasztók ré­szére jobb minőségű felső­bőrt tudunk előállítani. Egy­két igen jó, modern géphez is hozzájutottunk, úgyszin­tén a tüskésréti vízzel, va­lamint a Duna vizének a gyár ba való bevezetésével, régi vízellátási problémánkat ol­dottuk meg. — Melyik volt az év legnehezebb hónapja? — A tél egész időszaka. A gyárunknak nagy a területe. A belső szállításra haszná­latos útjainkat hó és jég bo­rította. Termelő munka he­lyett sokszor erűnek eltakarí­tására kellett az erőket össz­pontosítani. Visszavetett ben­nünket a félév végén egy transzformátorunk leégése, ami miatt szinte az egész gyár négy napra leállt. Há­rom műszakban dolgozunk, elképzelhető, hogy ez mit jelentett. Csakis jó szerve­zéssel és a dolgozók nagyon lelkes munkájával sikerült be hozni a lemaradásokat. — Mit vár a jövő eszten­dőtől igazgató elvtárs? — Köztudomású, hogy a bőr ipart július elsejével átszer­vezték. A Bőripari Vállalat, mint országos profilgazda meg alakult A régi minisztériumi igazgatóság megszűnt és a gyárak önállósága is bizonyos fokig. Az; átszervezés ered­ményei csak egy év után je­lentkeznek. 1964- jaguárjá­tól már bizonyos profilírozás alakul ki a gyárak tközött. Mi belföldi nehéz és úgynevezett vadbőröket dolgozunk ki. — Specializálódik a gyártás, vas­tagságra, színre, egyes gyárt­mányokra. Remélem, hogy az eddig 500 féle cikket gyártó vállalatunk cikklistája le­csökken és így mód nyílik az egyes fajták jobb, tökéletesebb kidolgozására, ami együtt jár majd a minőség javulásával is. Várom a jövő esztendőtől azt is, hogy a technikai, tech­nológiai, műszaki fejlesztési intézkedéseink a termelékeny ség komoly méretű növelését eredményezik s tovább öreg- bedik gyárunk jó híre — mondta befejezésül Bérczi Pál, az Országos Bőripari Vál­lalat pécsi gyáregységiének igazgató;®. — Ssfits » ötszáz hektoliter tobbíettej A pécsi járás öt termelő­szövetkezete, Áta, Görcsöny, Kiskassa, Siklósbodony és Vó- liány szeptemberben teljesítet­te éves tejtermelési, illetve felvásárlási tervét. Áz öt tsz között a vókányi vezet, amely szeptember elején mán 171 százaléknál tartott éves felvá­sárlási tervének tel jesítésével. A fenti termelőszövetkezetek szeptember végéig csaknem 2 ezer hektoliter tejet adtak el a népgazdaságnak, s az év végéig előreláthatóan újabb 500 hektoliter terven felüli i mennyiséggel járulnak hozzá a tejellátás megjavításához. Á zalátos határőrsön Aki jégen volt katona, annak bizony furcsa képet nyújt a zalátai határőrs. Olyan minden, mint egy hajdani kas­télyban, csak az épület nem cirádás, hanem lapos tetejű és modern. A virágokkal teli, gondozott udvar elüt a régi laktanya udvaroktól. Itt valóban otthont teremtettek ma­guknak határőreink. — Megjöttek az új fiúk, — kiáltja a hírt Varga őrvezető Az új „fiúk” teljes felszereléssel, katonaládákkal lépked­nek. Sziráczky István tizedes és Gémes János tizedes. Öt hónapot töltöttek iskolán, onnan érkeztek a zalátai őrsre. Gémest ismerősként köszöntik a többiek, hiszen ő előtte is itt szolgált "alátán. — Akkor is így figyeltem, — mondja Simon János határ­őr _ amikor két fiatalember lopakodott a határ felé. A járőr lovai okos, szép állatok, úgy fülelnek, figyelnek, mintha „parancsot” kaptak volna rája. Egyébként a két ifjú ,«nagy kalandra” indult, állítólag a tengerben akartak megfürödni. Persze ilyen ártatlan szórakozásra sem lehet engedély nélkül átlépni a határt. A fák közül magasra emelkedik az őrtorony. A szolgála tos határőr éberen flgyrii a környéket, a szép drávamenfi tájat. Minden rendben van, csend uralkodik és jól esik í* őszi napfény.

Next

/
Thumbnails
Contents