Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-23 / 248. szám

lÜAPLÖ

3

Az embert semmi sem pétolja

Ószintén a konfekcióról

Egy belga és egy japán mérnök járt a komlói bányaüzemeinkben s nem is any- nyira gépeinket, fejtési módszereinket dicsérték, hanem munkavédelmi berendezéseinket Elismeréssel szóltak munkavédelmi szabályainkról, a védőrácsokról, öltözékekről, s arról, hogy nálunk valóságos „kultusza van” a munkásról való gondoskodásnak. Ám míg nekik ez szokatlan s meglepő volt, addig a mi számunkra természetes dolog.

Ha pedig természetes az emberről való gondoskodás, akkor úgy illik, hogy az üzemi balesetek évről évre csökkenjenek, a munkakörülmények évről-évre javuljanak s mindig kevesebb legyen a balesetek következtében kiesett munkanapok száma. Ezt az évet vizsgálva azonban kiderül, hogy 1962-höz viszonyítva csökkent ugyan a balesetek száma, mégis növekedett mégpedig hat hónap alatt 3496-tal a kiesett munkanapok száma.

Kinek a feladata?

A munkavédelem helyzetét vizsgálva azt láthatjuk, hogy a szakszervezetre hárítanak sok helyen minden munkavédelmi tevékenységet. Az üzemek gazdasági vezetői a munkavédelmi intézkedési terveken nem szívesen vesznek részt, tizedrangú munkának tartják. A 12-es AKÖV szak- szervezeti bizottsága például két esetben is tárgyalta az intézkedési terv végrehajtását, de a vállalat igazgatója egyiken sem vett részt. Ugyancsak kivonta magát a szigetvári konzervgyár gazdasági vezetője is a munkavédelmi tanácskozás alól. így következik be az intézkedések hiánya, ami aztán balesetekben jelentkezik.

Semmivel sem jobb a helyzet a szociális létesítmények felújítása, karbantartása területén. Előfordul nem egy esetben, hogy az év elején á felújítási összegek felhasználását a szakszervezet és a gazdasági vezetés közösen tárgyalja meg, mégis év közben a pénzt másra költik. így tett a Pécsi Állami Gazdaság, ahol pedig a legrosszabb a dolgozók szociális létesítményeinek helyzete. Itt az 1963. évre biztosított 260 ezer forintból 160 ezret más célra használtak fel.

Visszatérve a balesetekre és annak okaira megállapítható, hogy sok helyen nem biztosítják a balesetek okainak szakszerű kivizsgálását és az esetek 80 százalékában a dolgozót teszik felelőssé a baleset bekövetkezéséért. A gazdasági vezetők ténykedése arra irányul, hogy mentesüljenek a felelősségrevonás alól s erre különböző eszközökhöz folyamodnak. A XIV-es Autójavító Vállalat műhelyében

például a dolgozók nyeles vágóval szegecset vágtak. A vágó leugrott a nyeléről, s az egyik dolgozó balkezének hüvelykujjához vágódott, porcle- válásos sérülést okozva. A baleseti jegyzőkönyben a vigyázatlanságot ültették a vádlottak padjára, felelősnek a sérültet tették meg. A Komlói Építőipari Vállalatnál Krisnyák János vakolás közben az állványról leesett. Felelős szintén a sérült, holott korlát felszerelésével a baleset elkerülhető lett volna. Általában a munkavédelmi felügyelők is aláírják az ilyen jegyzőkönyveket és beleegyeznek a felületes indokolásba, pedig a kivizsgálást meg kellene ejteniük.

A balesetek megelőzésére is kevés gondot fordítanak üzemeinkben. A Baranya—Tolna megyei Téglagyári Vállalat mohácsi I. és a hidasi üzemében egy hónap leforgása alatt nyolc olyan körömsérülés történt, hogy a dolgozók körmét le kellett venni. Megfelelő óvintézkedésre nem került sor.

Hol maradnak a munkavédelmi szemlék ?

Ezeket megtartják, de formálisak. Ahol hibát találnaík, bejegyzik, de nem tesznek intézkedést, ha az újabb szemlén megint találkoznak a hibával. Persze olyan is van, például a Szigetvári Konzervgyárban, ahol hónapokon keresztül nem tartják meg a munkavédelmi szemléket, de versenyben áll velük a Görös- gali Állami Gazdaság, ahol

1963-ban két szemlét tartottak.

Jó módszer lenne a balesetek megelőzése érdekében, ha a 30 napon túl gyógyuló sérülés esetében a vétkes gazdasági vezető ellen eljárást indítanának és grémiumát megvonnák. Általában azonban ilyen prémdumelvonásra nem kerül sor.

Természetesen a munkavédelmi feladatok kiváló ellátására is tudunk példákat felhozni. Nagyon helyes kezdeményezés született a bányászat területén, ahol bevezették az ellenőrzőlap-rendszert, amely hathatós eszköz a balesetek megelőzésére. Az ellenőrző-lap bevonása prémium, nyereségrészesedés, hűségjutalom elvonást von ■ maga után.

Nagyon jó irányban halad megyénkben a baleseti oktatás, amelyet sok esetben filmvetítéssel kötnek egybe. Természetesen jó lenne, ha a leadott anyagot vissza is kérdeznék a jelenlévőktől, mint ezt nagyon helyesen a gépállomások dolgozóinál alkalmazták. Több esetben helyesnek bizonyult % súlyosabb mulasztások társadalmi bíróság elé vitele, A társadalmi bíróság

„hatása” óvatosságra intette a gazdasági vezetők nagy részét, de azokat a dolgozókat is, akik felelőtlenül játszanak saját testi épségükkel. Jobban ki kellene használni a munkásvédelmi propaganda eszközeit is, de pécsi gyárainknál ritkán találkozunk ötletes plakátokkal, figyelmeztető rajzokkal, s a meglévők piszkosak, porosak, több évesek.

Minden eszköz biztosított

Amikor ismételten hangsúlyozzuk a baleset és munka- védelemben élért eredményeinket, nem szabad, hogy befolyásoljanak bennünket. Igenis, a szocializmussal a legmagasabb fokú munkásvédelem rokon! Anyagot, eszközt, berendezést lehet pótolni, de embert nem. Egy-egy családban a családfő kiesése rendkívül komoly problémát okozhat, amely társadalmi probléma is. Megyénk üzemeiben ebben az évben növekvő munkanap-kiesések arra intenek mindenkit, vigyázzon magára, társaira, beosztot- taira. Nem lényegtelen az a veszteség sem, arpi népgazdaságunkat éri a közei félszázezer munkanap-kiesésből, amit hat hónap alatt üzemeinkben „produkáltak”.

Tegnap délelőtt ülést tartott a Baranya megyei Központi Szállítási Bizottság. A novemberi fuvarigények kielégítésének lehetőségeit vitatták meg. A tervszerinti fuvarigények meghaladják az Autóközlekedési Vállalat kapacitását és ezért olyan határozat született, hogy a vasárnapi fuvarok lebonyolítására a 'közületek gépkocsijait is igénybe veszik. Erre vonatkozóan már eddig is történt intézkedés, hiszen az elmúlt vasárnap 23 közületi gépkocsi segített az anyag és termény szállításban. Az állami gazdaságokban 50 kocsi segítette betakarítani a kukoricát s összesen 293 kocsi fuvarozott a megye területén.

A novemberi igények az eddigieknél még nagyobbak, s ezért vált szükségessé egy olyan intézkedés, amely szerint a Gazdasági Bizottság 10211 sz. határozata értelmében munkanapokon is igényt tartanak a közületi gépkocsik segítségére; Ugyanakkor a szál lítási bizottság felhívással fordult a célfuvarod és közületi vállalatokhoz, hogy bocsássa az AKÖV rendelkezésére azokat a gépkocsivezetőket, akik az engedélyezett órát vállalatuknál már ledolgozták.

A DIVAT szédületes iramot diktál a konfekció iparnak, szeszélyei kiszámíthatatlanok. Amikor a fekete szín divatba jött, a gyárak igyekeztek minél több fekete anyagot feldolgozni. A Déldunántúli Textil és .Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalatnak jelenleg ötezer fekete pantallója van raktáron. A fekete nadrág azonban már nem divat, s így kénytelenek lesznek készletük egy részét leértékelve, alacsonyabb áron forgalomba hozni.

A divat tehát állandóan beleszól az ipar és a kereskedelem munkájába. Ez nem is lenne baj, hiszen a konfekcióban készült ruhákat azóta kedvelik az emberek, amióta az ipar nemcsak a minőségi munkára fordít nagy gondot, hanem lépést tart a divattal is. A baj inkább abban keresendő — állítják egyöntetűen a kereskedelmi szakemberek —, hogy az iparban túl hosszú az átfutási idő, s azokat a ruhákat, kabátokat, amelyeket most láthat a közönség a televízióban, vagy nyilvános divatbemutatókon, csak jövőre, s esetleg csak exportra fogják gyártani.

Úgy tűnik, hogy a konfekció „frontnak” ez a vonala áttörhetetlen. Ezért van szükség arra, hogy a nagyobb budapesti áruházak és néhány vidéki áruház külön konfekEzek a gépkocsivezetőik. 40 órát dolgoznának túlórában az AKÖV-nél és ezzel a fuvaridő megnövelésével az igényeket ki tudnák elégíteni.

Az őszi betakarítás elősegítése végett a vókányi, a ger- dei, a kacsótai, az újpetrei termelőszövetkezetek, a Szederké. nyi Növényvédő Állomás vontatóinak igénybevételével végzi a .termény betakarítását. A jelenlegi igények azt mutatják, hogy a jövő vasárnap körülbelül .negyven, közmapon pedig 30 közületi gépkocsira, illetve vontatóra lenne szükség ahhoz, hogy a különböző anya gok, áruk, termények a rendeltetési helyükre jussanak.

Az ülésen beszámoltak a tüzelőszállítás problémáiról is. Megnyugtató a jelenlegi helyzet, mert 3 napos határidővel szállítják ki az iszapszenet és a novemberi előjegyzéseket pe dig folyamatosan előrehozzák.

Ahhoz, hogy az 1964 évi fu- varigónyeket a Szállítási Bizottság megvizsgálhassa, s ennek értelmében intézkedhessenek, már most kérik a különböző fuvaroztató vállalatokat, hogy legkésőbb október 25-ig jelentsék be előrelátható igiényeiket.

Szüts István

Újabb határozatok a fuvarigények jobb kielégítésére

így születik az interpelláció

Az utóbbi időben négy panasz és kérelem is érkezett Rameisl Ferencné- hez, megyénk országgyűlési képviselőjéhez gyógypedagógiai gondozásra szoruló gyerekek elhelyezése érdekében. Csertőről vasárnap a lakásán kereste fel egy asszony.

— Nem tudok munkát vállalni a gyermekemtől. Négy éve kilincselek, de mindenütt csak azt válaszolják, hogy nincs férőhely. Pedig nagyon nehéz vele bajlódni, ápolásra szorul és nem hagyhatom magára. A múltkor is csak a tanácsra szaladtam el, hogy elintézzek valamit és mire hazaértem eltűnt a gyerek. Éjjel találták meg a nádasban. Segítsen rajtam ...

Az országgyűlési képviselő levelet irt: Címzett az Állami Gyermeknevelő Intézet, Budapest. A válasz meg is érkezett, de kedvezőtlen tartalommal: Csak a jövő év végére tudják felvenni a csertői anya gyermekét. Jelenleg nincs férőhely.

— Legutóbb Mohácson szólított meg egy özvegyasszony a selyemgyárban, amikor a képviselőcsoport ott járt ■.. „Maga mégiscsak nő, jobban megérti az én nagy bajomat, segítsen raltam.” és elmondta, hogy 15 éves beteg kislányát kellene intézetbe elhelyezni, de mindenhonnan csak az a válasz, hogy... „nincs férőhely”.

Peterdröl egy vak kisfiú édesanyja kereste fel a képviselőnőt. A fiú felvételét elutasították q, Vakok Intézetében, de a képviselő közbenjárására az intézet igazgatója mégis felvette. A napokban pedig újabb látogatója volt. Egy tízéves kisfiú mamája panaszolta el, hogy a gyermekparalizisben megbénult lábú gyermekét nem tudja intézetben elhelyezni, ahol megfelelő ápolást kaphatna.

Minden egyes panasz egy-egy különálló családi tragédia. A gyermeküket szerető szülők keresik a jobb gondozási lehetőséget, ahol kitartó és szakszerű munkával, gyógypedagógiával visszaszerezhetik a szülési elváltozások folytán, vagy későbbi betegség következtében gyengébb testi — szellemi képességű gyermekeiket. A szülők készek minden áldozatra gyermekükért — ezt minden esetben hangsúlyozzák — csak férőhely legyen, ahol gondozásba veszik a kis betegeket. De férőhely nincs. Akárhány levelet küldött, akárhány telefonszámot hívott a válasz: Most nincs hely és előreláthatólag a közeli jövőben nem is lesz!

És még egy, amit legtöbbször hozzátettek az elutasító válaszokhoz: Ez kérem, sajnos országos probléma, ezt csak „fent’ tudják megoldani.

Fent — vagyis kormányszinten.

Akkor oda kell fordulnia. Így született meg a gondolat, hogy interpelláció formájában kellene eljuttatni ezeket a panaszokat a miniszterekhez — a művelődésügyi és az egészségügyi mimszt&rhez = akiken elsősorban múlik gyógypedagógiai intézetek létesítése, ' a meglévőkben a férőhely bővítése.

— Férőhely hiányában ezek a gyerekek elkallódnak, ha viszont megfelelő, rendszeres kezelést kapnának, ha szakszerűen foglalkoznának velük, akkor idővel kihevernék betegségüket. Mikor megtudtam, hogy a parlament egészségügyi állandó bizottsága is foglalkozott ezzel a feladattal — észrevételeimet és elképzeléseimet az ország- gyűlési képviselők Baranya megyei csoportja ülése elé vittem. Döntsünk közösen, hogyan segítsünk a mohácsi, csertői meg a többi panaszos szülő gondján.

— Azt szeretném megtudni a miniszterektől — mondja Rameisl Fe- rencné, — hogy milyen fejlesztési terveket valósítanak meg a közeli években. Egyáltalán bővítik-e a gyógypedagógiai intézeteket és mit válaszoljak a hozzám forduló szülőknek? Nem vagyok a kultúra a művelődés ellensége, de egy kultúrotthon, egy üdülő megépítése még várhat egy-két évet, a gyógypedagógiai nevelésre szoruló gyerekek sorsa viszont halaszthatatlan, — gyorsabban kell megoldani!

Interpellációjához adatokat is gyűjtött, hogy megfelelően alátámassza kérdését. Így jut el a mohácsi, a csertői, meg a többi baranyai szülő gondja az ország legfelső fóruma az ország- gyűlés elé.

I ció-üzemet foglalkoztasson I amelyek rugalmasabban rea- I gáinak a divat kívánalmaira, s bármely percben készek arra, hogy az esetleges hiánycikkeket pótolják.

Nem új az a tapasztalat sem, hogy az emberek igénye az áruk minőségét illetően jelentősen megnőtt. Az utóbbi időben egyre gyakoribb az olyan vásárló, aki tetszetősebb, tartósabb árut keres. Ezért lettek gyorsan népszerűek a terlyster öltönyök, a gyűrtelenített anyagokból készült női ruhák, s azok a fi- nomkonfekció-áruk, amelyeket a Pécsi Ruházati Bolt Széchenyi téri női ruha szaküzlete és az Állami Áruház konfekció osztálya forgalomba hoz. A megnövekedett kereslet miatt nem is tudják kielégíteni a vásárlóközönség igényeit. A Déldunántúli Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat vezetői például gondolni sem mernek arra, hogy kitűnő alapanyagokból extra méretű ruhákat is készíttessenek. Pedig ők is jól tudják, hogy a yester és pester ruhákat, kosztümöket és öltönyöket a normál méreteken kívüliek népes tábora is igényli.

AZ „EXTRA” KÉRDÉS —

éppen életszínvonalunkra visszavezethetően — egyre égetőbb lesz Baranyában is. Egyre több az olyan nő és férfi, aki meghaladja az átlagméreteket. Hasonló a helyzet a gyermekeknél is. A kamaszkorú, gyors növekedésben levő gyermekek ruházkodása sok nehézségbe ütközik, hiszen az ipar igyekszik a részükre készülő ruhákat úgy előállítani, hogy azokat felnőtt — mint arra manapság sok példa van — ne viselhesse. Ez az igyekezet azonban maholnap odavezet,, hogy nemcsak az erősebb, hanem a közepes termetű kamaszok számára sem lehet megfelelő méretű ruhát kapni, mert általában rövid a derekuk, keskeny a válluk, s megtakaríta/

nak néhány centit az ujjak

hosszából is.

A felnőttek „extra” ellátása nehezebben megoldható. Legalább is ezt bizonyítja Pécs és a megye boltjainak extra méretű konfekciós ruhákkal való ellátottsága, amely egyébként — ez a nagykereskedelmi vállalat törekvéseit dicséri — még soha nem volt olyan jó, mint jelenleg. Meny- nyiségileg talán meg is felelne az extra méretű női ruhák tömege, minőségük azonban erősen kifogásolható. A megyében kapható extra méretű női ruhák — kivéve a íinorn- konfekciót — kivétel nélkül barchettbői, vagy gyenge minőségű szövetből készültek. Fazonjuk, anyaguk olyan, hogy csak idősebb asszonyok vásárolják. Nem csoda hát, hogy elfekszenek a boltokban, s később csak leértékelve lehet értékesíteni.

RÉGI PROBLÉMÁJA a kereskedelemnek, hogy az ipar gyakran csinál propagandát olyan áruknak, melyek gyártása még meg sem kezdődött, vagy csak kis mennyiséget tudnak belőle előállítani. A konfekció-kereskedelemnek ez is sok gondot okoz. Feltétlenül megoldandó tehát a probléma: a kereskedelem csak olyan árut reklámozzon, amelyből bőséges készletei vannak.

A vásárlók örömmel nyugtáznák, ha a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztálya — esetleg méretkutatás alapján — foglalkozna az extraméretű vásárlók problémáival. Most már megoldást kell keresni nemcsak erre, hanem a bakfísok és kamaszok jobb ellátására is. Nem árt, ha ezért a Déldunántúli Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói — akik eddig is sokat tettek a vásárlókért — tovább döngetik a kapukat, s azért is, hogy lerövidüljenek a ruhagyárakban az átfutási idők és hogy a gyárak tartsanak jobban lépést a mindenkori kereslettel.

H. M.

A NADRÁG

(Paródia. I. felvonás, 9 képben. Játsszák: K. István, Pécs, Semmelweis utca 30. szám alatti lakos és a Patyolat Mosoda Vállalat.),

I

I. KÉP. (Augusztus 24.) K. István elviszi a nadrágját a Patyolat Kolozsvár utcai átvevőhelyére, ahol nem fogadták ed, mert a gombokat edfelejtette levagdosni róla.

— Igazuk van, — mondta és sarkon fordult. Bár magában morfondírozott; — Mi lenne, ha a Patyolat levagdosná és vissza is varrná azokat a gombokat? Kérdésére nem tudott választ adni, hazament és levagdosta, még a cémaszála- kat is kihuzigálta belőle.

2. KÉP. (Augusztus 26.) Újból je- <lentkezett az átvevő < helyen és annak í rendje és módja > szerint, gomb nél- i kül leadta a nad- i rágot. Átvették és í kijelentették: í — A tisztítás ha- i tárideje szeptember 118.

> 3. KÉP. (Széptem

S bér 19.) K. István s ismeri a „rendet’ < és egy nappal ké- í sőbb jelentkezett a ) boltban. A „kitisz- 5 títotf nadrágot elé \ je tették. amely- < nék mindkét olda- í Ián hatalmas fehér > foltok éktelenked- 5 tek. A boltvezető \ „mosta kezeif’, < hogy talán, mert 5 műszálas volt az a S nadrág.

) — Az igaz, —

> mondta K. István, 'r- de a vállalási

jegyre nagybetűkkel, ráírták, hogy műszálas.

ígéretet adott a boltvezető, hogy szeptember 23-ra minden rendben lesz. Jó napot kívánok.

4. KÉP. (Szeptern bér 26.) Háromnapos rátartás. Biztos, ami biztos. A nadrágot a boltvezető egy kis keresgélés után az egyik szekrény oldaláról leakasztotta. Ugyan olyan foltos volt, mint annakelőtte.

— Ritkán jön az összegyűjtő autó, — mondta — és elkezdte kaparni, kefélni a foltokat, amelyek mégsem tűntek el. — Jöjjön 28-án érte, — zárta le a kínos szituációt a boltvezető.

5. KÉP. (Október 2.) Még nagyobb rá tartás. Biztos, ami biztos alapon. A nadrágot nem is kellett keresni, azonnal kézbe került, ugyanolyan foltosán, mint annakelőtte.

— Most már vége van a leltárnak, talán a központból jön a gépkocsi. Jöjjön úgy október 7—8. körül.

6. KÉP. (Október 15.) Még nagyobb rátartás. Biztos, ami biztos alapon. A foltok még mindig ott éktelenkedtek, úgy, mink am.- nakelötte.

— Be fogom küldeni a műszaki vezető elvtársnak, — mentegetőzött a boltvezető.

K. István is beszélt a műszaki vezetővel, aki megígérte, hogy utána néz a nadrágnak.

7. KÉP. (Október

17. ) K. István telefonon érdeklődött a boltban, hogy mi van a nadrággal.

— Még nem kaptam értesítést a műszaki vezetőtől, — válaszolt a boltvezető.

8. KÉP. (Október

18. ) A műszaki vezetőt kereste K. István.

— Házon kívül van, — kapta a választ. Mire fel K. István letette a kagylót és nagyot káromkodott.

9. KÉP. (Október 22.) Négy nap alatt olyannyira lecsillapodott K. István, hogy újra felhívta telefonon a Kolozsvár utcai boltot.

— Érdeklődjön dr. Solt elvtársnál, a műszaki vezetőnél, — kapta a választ.

Érdeklődött. Válasz: — A műszaki vezető külföldön van, körülbelül egy hét múlva érkezik haza.

Függöny. Az első felvonásnak vége.

Rövid hetek után következik a második felvonás, nem tudni hány képben,

(SÜ

A

T