Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-22 / 247. szám
IM. OKTÖBES NAPLÓ a JlátőqatíU a pécsi modern magyar képtárban Készlet s Forgács Hson Erzsébet emlékszobából. I (Foto: Nádor) A KÉPTÁR — Pécs egyik legjelentősebb kulturális büszkesége. Pontosabban: a Pécsi Janus Pannonius Múzeum modern képtára. A nagybecsű művek eléggé hosszú és bonyodalmas előzmények után kaptak tisztes helyet a városban, és ha képtárgondjainkat nem is sikerült teljes egészében megoldani — hiszen a több mint ezer műnek csak alig egyötödét lehetett a három teremben kiállítani — a város, de azt hiszem az ország műértő közönsége így is öröm mel nyugtázza az illetékes szervek intézkedését Most azzal kellene kezdenem, hogy mikor nyílt meg a képtár, azóta mennyi látogatója volt milyen művek találhatók, azután valami pontos és szakszerű meghatározással kellene folytatnám, mert a képtárakból nem lehet pontatlanul, adatok nélkül beszélni, dehát az ember nem szabadulhat a képek között feltámadó hangulatoktól, a színektől, a vonalaktól, egy eléggé lázas és kísérletező képzőművészeti korszakban született művek együttes hatásától. Az egészben pedig az a legszebb, hogy ez a sok művészi kincs a pécsi múzeum tulajdona, az egyetlen önálló vidéki képtár. Először Romváry Ferenc muzeológus társaságában és vezetésével néztem végig a kiállítást, azután két nap múlva sokáig egyedül bolyongtam a képek között. Az ember egy képtárba másodszor — vagy többször — rendszerint egy- egy remekmű kedvéért megy el. Engem ennek a száznyolcvan műnek az együttes hatása vonzott. Emlékszem egy holland-szakállas . művészettörténészre, aki egy szuggesztív előadást tartott a huszadik század első két évtizedének képzőművészetéről. Azt mondta: a századforduló lényegében a modern, a kortárs-művészet megszületésének az időpontja. Nemcsak azért, mert még ma is élnek, dolgoznak, vagy csak a közelmúltban haltak meg azok a művészek, akik a huszadik század első éveiben kezdték művészi pályafutásukat, hanem azért is, mert azok a problémák, amelyekkel ma, is küzd a képzőművészet, ilyen vagy olyan összefüggésben lényegében ebben az időben merültek fel... A PÉCSI KÉPTAR állandó kiállítása lényegében ezeket a magyar kortárs-művészeket, ezeknek a művészeknek a műveit mutatja be. A kiállítási anyag túlnyomó része az elmúlt ötven-hatvan év akkori kísérletező, progresszív festőiv-myzatait képviseli, akadémikus festők itt nincsenek. Mednyánszky. Koszta, Rud- jiay, Kernstock, Derkovits, Egry, Dési-Huber, Czóbel, Czigány, Kmetty, Gulácsy, Hlntz, Gadányi, Márffy, Rippl-Ró- nai... Rendkívül izgalmas korszak volt ez a magyar képző- művészetben. Évezredes szabályokat rombolt szét az a két évtized. Nemcsak a társadalmi kérdésekben, de az esztétikában is. A tompa, sötét színekből kivlllanó fehérségek, a fény és az árnyék ősi harca, a válságfilozófiák, szimbólumok, misztikumok ... Csalhatatlannak hitt értéknormák veszítették el az érvényüket, a természettudomány és a technika forradalma módosította a természetről alkotott képet, és a művészetnek mindezekkel szembe kellett nézni, ha vállalni akarta hivatását. A válságba került kapitalizmus korszakában hatalmas, évezredes fejlődési szakasz zárult le, az a folyamat, aminek az alapjait a görög-római művészet vetette meg, és modem korszaka a reneszánsztól meginduló fejlődés volt. Azután létrejött egy új korszak, amiben a naturalizmustól kezdve a jámbor poszt-impresszionizmuson át a tőkételes absztrakcióig minden megtalálható. Izgalmas időket élt át akkor a magyar képzőművészet is, és ma legalább olyan izgalmas a pécsi képtér segítségével e kor magyar művészeit megidézni. Első terem. Mednyánszy, Koszta, Rudnay. Komor, múltszázadi hangvétel. Azután Gulácsy, Czóbel, Derkovits, Egry. Az „átmenetet” Gulácsy sötét tónusai képezik. A „Nyolcak”. Czigány, Czóbel. Czóbelt tartották a „Nyolcak” eszmei vezérének, de Kernstück volt e néhány évig tartó progresszív irányzat vezetője ... Egry: Famunkások című képe. 1914-ben készült Művészettörténeti érdekessége, hogy abból az Időből való ez a kép, amikor Egryből bármi kvalitású művész lehetett volna, sajátos technikája még nem fejlődött ki... Művészettör téneti szempontból ugyanígy nagyon érdekes az 1922-ből származó Derkovits kép, „A két nő”, ami a művész érett korát megelőző időszakból való ... Farkas, Egry, Márffy, Gadányi, Derkovits, Csont- váry... A kiállításon egy Csontváry-kép szerepel. A szakértők véleménye egyelőre megoszlik, egy részük a képet hamisnak tartják, azt mondják: nem Csontváry festette. A kép „Csontváry-szerű”, az igazságot eldönteni pedig a művészettörténészek feladata... Gráber, Kmetty, Bar- csay, Szőnyi, Rippl-Rónai, Be- rény, Martyn Ferenc... Kern- stock színes üvegmozaikja, a műfaj szinte minden sajátosságával, 1929-ből, amikor a művész alkotóvénája már el- sivárult, de az üvegmozaik igen jó kvalitású... Második terem. Grafika. Dési-Huber munkás é3 paraszttárgyú grafikái, markáns ipari tájai. Derkovits, Czóbel, Gulácsy, Egry, Márffy, Medgyessy, Borsos rajzai... A fekete-fehér és a színes grafika kellemesen keveredik, szerencsésen fellazítja az anyag egyhangúságát ... Harmadik terem Forgács Hann Erzsébet emlékszoba. Különös hangulatú szabrok. önportré ... Nőalak ... Női fej... Könyökét emelő... Plakettek Pátzay Páltól és Beck ö. Fülöptől... A kiállításon két pécsi festőművész is szerepel: Martyn Ferenc és Simon Béla ... A PÉCSI modern magyar képtár anyaga országos vi- szonylatban«is jelentős. Annak ellenére, hogy az anyag túlnyomó része az adományozásokból alakult ki, ebből következően egy kicsit véletlen- szerű, hiszen hiányzik az állandó kiállításról az adott kor magyar képzőművészetének néhány jelentős reprezentánsa, többek között például Kassák Lajos is — de a legcsekélyebb elfogultság nélkül le lehet írni, hogy ezen a kiállításon nemcsak nevek vannak, és ha a képek nem is főművek, de mindenképpen kitűnő és jelentős alkotások. Thlery Árpád Megyeszerte dolgoztak vasárnap Hatvan község befejezte a vetést — Segítség a gyengébbeknek A kedvező időjárást a legtöbb Baranya megyei termelő- szövetkezet nem hagyta kihasználatlanul. A géppark mintegy nyolcvan százaléka dolgozott vasárnap is, és a földeken volt a tagság jelentős része. A járási és a megyei tanács dolgozói vasárnap a földeket járták, ellenőrizték a megye területén folyó munkát. A PECSVÁRADl JÁRÁSBAN Pécsváradon és Kátolyban jártak. A pécsváradi termelőszövetkezet teljes erővel, jól szervezetten dolgozott vasárnap is és mindkét üzemegységükben befejezték a vetést Ezt a teljesítményt még értékesebbé teszi, hogy a vetés minősége kitűnő. Kátolyban viszont nem dolgoztak vasárnap. Ez azonban szerencsére nagyobb kiesést nem okoz, mert így is határidő előtt be tudják fejezni a vetést legfeljebb egy napi munka van csak vissza. Jól szervezett kitűnő munka folyt A MOHÁCSI JÁRÁSBAN is. A járás huszonnégy termelőszövetkezetéből tizennyolc már befejezte a vetést — egyedül Majs és Somberek maradt le, de a jó munka révén a járásban máris jelentős erők szabadultak fel s ha ezt a két községbe csoportosítják, ott is idejében elvethetnek. A mohácsi termelőszövetkezetben 4 vetőgép vetett és a teljes géppark részt vett a talajelőkészítési munkákban, előreláthatólag keddre be is fejezik a vetést. A SÁSDl JÁRÁSBAN még nagyon sok a vetnivaló, de vasárnap nagy területeket sikerült elvetni. Teljes üzem volt például Sásdon, Mecsek- rákoson, Abaligeten és Het- vehelyen. Sajnos rossz példa is akadt: a magyarszéki termelőszövetkezet tagsága nem dolgozott, holott a kiszisták vasárnap cukorrépát szedtek. Külön említésreméltó egyébként az abaligeti termelőszövetkezet vetésének kitűnő minősége, már csak azért is, mert rendkívül rossz domborzati adottságokkal rendelkeznek. A PÉCSI JÁRÁSBAN a szentlőrinci gépállomás 52 erőgépéből 42 dolgozott, és előreláthatólag a gépállomás körzetében hét végére befejezik a vetést. Legrosszabbul ebben a járásban a betakarítás késése miatt Gerde, Bükkösd és Kacsóta áll. Sajnos Ger- dén még igyekezetét sem mutatnak, mert amikor vasárnap 43 pedagógiai főiskolás törte a tsz földjein a kukoricát egyetlen tsz-tag sem volt a földeken. Annál szorgalmasabban dolgoztak Baksán — egy táblában tizfenőt traktort számolt meg a megyei tanács munkatársa. Január elsejével Zobák-akna megkezdi a termelést Az év hátralévő két hónapjának feladatairól s a jövő évi munka jó előkészítésének meg szervezéséről tanácskoztak a Mecseki Szénbányászati Tröszt műszaki vezetői. Pozsgai Károly főmérnök ismertetve a tröszt munkáját elmondotta, hogy szeptemberben 110,8 százalékra, a harmadik negyedévben pedig 105,1 százalékra teljesítették a tervet A terven felül vállalt 200 ezer tonna szenet a vállalat ok tóber 3l-re leszállítja. A jövő évben még nagyobb feladatok állnak a Mecseki Szénbányászati Tröszt előtt. Naponta 950 tonnával több sze net kell adniok. Ennek érdekében növelni kell a fejtések teljesítményét. Jellemző, hogy a jelenlegi széntermelés negyven százalékát biztosítja az a négy fejtés, ahol cseh-hálós fejtési módszerrel és főte, valamint széles pászlás módszerrel dolgoznak. Ezekben a teljesítmény meghaladja a fejenkénti öt tonna szenet. Továbbra is előmozdítják a koncentrációs fejtések kialakítását, s növelik a fejtések haladási sebességét is. Már most felméréseket végeznek a különböző bányaüzemekben és megvizsgálják, milyen teljesítményű gépekre, milyen feltételek megteremtésére van szükség, hogy a teljesítményeket növelni tudják. A jövő évnek két jelentős eseménye is lesz: január elsejétől Zobák-akna napi 100 va- gonos termeléssel járul hozzá a terv teljesítéséhez. István II. aknával összekapcsolják a Béke-akna II. és IV. szintjét és fokozatosan áttérnek a 600-as nyomtávú kis- és nágycsillés szállítás megvalósítására. A SELLYE! JÁRÁSBAN Sumonyban dolgoztak vasárnap és már csak 25 hold volt vissza. Királyegyházán viszont a tsz-elnök azt mondta, hogy nyolc erőgép dolgozik a földeken, s kiderült, hogy ebből a nyolcból csak kettő igaz« holott még 95 holdat kell elvetniük. Nem szervezték meg a vasárnapi munkát Sellyén sem, a hátralékuk 70 hold és indokolt lett volna éppen ezért a cukorrépaszállítást vasárnap is folytatni. Vajszion is vidáman vasámapoltak, állt a két vetőgép, pedig jócskán dolgozniok kell, ha a hátralevő 180 holdat időben el akarják vetni A SZIGETVÁRI JÁRÁSBAN teljes erővel dolgoztak Nagy-» peter den, Botykapeterden« Mozsgón és a szigetvári Zrínyi Termelőszövetkezetben, Annál nagyobb csalódást okozott a rózsafai termelőszövetkezet, ahol a tökéletes gépesítés ellenére legjobban elmaradtak mintegy 200 holdjuk vetetten és 150 holdról kellene elszállítaniok a cukorrépát. Háttá József tsz-elnök ennek ellenére sem szervezte meg a vasárnapi munkát. Külön öröm egyébként, hogy a vetést már befejezett tsz-ek teljes gépparkjukkal segítséget nyújtanak az elmaradottabb szövetkezeteknek, így például a baranyahidvé- giefc Kórósnak, a szederkényiek Berkeseinek, a patapok- losiak Somogyapátinak, a csertőiek Mozsgónak. Az általános kép tehát a negatívumok ellenére is Jó, vasárnap estére mintegy hatvan község fejezte be Baranyában a vetést Követendő, jó példa a gyengébb tsz-ek segítése ezért jónéhány szövetkezet külön dicséretet érdemel. Igyekezni kell a 'Kiég hátralevő vetések elvégzésével, de rendkívül fontos, hogy necsak a határidő betartására törekedjenek a termelőszövetkezetek, hanem elsőrendű szempont legyen a vetés minősége is, mert enélkül hiábavaló az igyekezet I dőj árás je! en tés Várható Időjárás kedd estig: kevés felhő, eső nélkttl. Több helyen köd, éjjel szélcsend, nap közben gyenge szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet plusz 1—plasz 4 fok között, sok helyen talajmenti fagy. Legmagasabb nappali hőmérséklet holnap: általában 14—11 fok között, a tartósan ködös területeken 10 fok körül. Feje hol felbukkan, hol eltűnik a sziklák mögött, majd néhámy méterrel odébb ismét megpillantom. Gomyedten ál], válla előre esik, térdei meghajlanak, így igazítja testét a szikla-tömbök közötti nem éppen veszélytelen járásra. Zömök, erős, fiatal férfi, tenyere széles és barnafoltos a köveiktől. — Miért vagyok ón állat, mi'r! Pokoli dörrenés remegiteti meg a völgyet. A levegő, amely különben kristálytiszta, rezeg ebben az őszi verőfényben. A völgy peremén erdők barnán és sárgán, félelmetes sziklafalaik, s fönt a peremén ez a nagytenyerű fiaitalemiber. Három jókora követ tart még mindig az ölében, kezemet nyújtom, a kövekre néz, próbálja . áthelyezni a másik tenyerére. S közben zavartan toporog. — Dobja le a követ, Józsi! — Ja; persze! Le is dobhatom, igaz. Szaggatottan beszél, liheg. Szeme barna, szelíd, olyan mint a hangja. összerágott barna faszipkába nyom egy fél Kossuthot, aztán már elfelejti meggyújtani. „Télen egy olyan épületben volt, amelynek plafonja sem volt és nagyon örült, amikor kapott egy szekrényt, vagyis megüresedett...” Ezt a mama írta leveliben. Józsi nem tudja, hogy a mama írt. — Csináljon már valamit ezekkel itten! — Karjával lefelé int a kőbánya üzemépületeinek irányába, amelyek innét magasról eltörpülnek. A fürge dömperek is apró és fénylő hátú bogaraknak tűnnek. — Ugye azért jött? Bólintok. „Nincs maradása az én fiam naik. Leoltják a villanyt, hoz- 2ávágják a bakancsot. Szekrénye lakatját eltömik gyufaszállal. Leöntözik .” így a levél. Aztán tovább meg így: „A fiam kiskorában nagyon sokat beteg volt. Születése óta mindig orvoshoz vittem. Együtt jártam vele tanulni is, hogy csak legyen belőle valami. Nehezen tanult. Tizenöt éves korára szépen megerősödött. az orvos azt mondta, most már nincs semmi baj. Szeret is dolgozni, jószándékú fiú az én fiam, csak hagyják békében dolgozni...” — Kik gúnyolódnak, Józsi? — Hát a Félix is, vagy mi a neve. Múltkor megyünk haza Heténybe autóbusszal. Fejbevágott a buszon. Hátrafordulok, mondom: Ki volt az? Azt mondják erre, maradj Józsi JÓZSI /wywwvwv nyugodtan, az autóbuszom tilos verekedni... És röhögtek. Én nem is bántottam senkit. Tehát a Félix. A baggeros Pöppl Károly; — Te vitted el a bakancsomat! Sándor József: — Te vitted el a vödröt! És ez igy megy mindennap. akár az öltözőben, akár a busz megállónál, egészen hazáig. — Most mondja meg: miért marháznak le ezek engem? — Eldugják a törülközőmet, szap panomat. Rámeresztik a forró- vizet a fürdőben, pedig én nem bántok senkit.,. Hetesi János üzemvezető kísért fel ide a Komlói Kőbánya harmadik szintjére Hoffman Józsihoz. Útközben Hete- si elolvasta Hoffmamné levelét, amelyet szerkesztőségünknek küldött. Fejét csóválja. — Nem hittem volna, hogy ez idáig fajul. Nem hittem volna. Az üzemvezetőt szemmellát- hatóan nagyon kellemetlenül érinti az egész ügy. Hallott arról, hogy Hoffman Józsit mindig ugratják a többiek, de nem vélte többnek egyszerű „ugratásnál”, ami egészen enyhébb formában előfordul majdnem minden munkahelyen. De ez már sok. Józsi meséli, hogy örül, ha hazaér este. Neki könyvei van nak, Móricaot olvassa, a televízióban — közösen vette a sógorával — színdarabokat néz, mert nagyon szereti a színházat. Meg az autót is, a Moszkvicsot, amit sógora, a Petőfi-alknad vájár vett és mennek Balatonra, ide-oda. Vagyis: egy csendes, becsületesen dolgozó család sarja ez a Józsi gyerek, aki pokolian kemény munkát végez itt a kőbányában, de dolgozik szorgalmasan. Az üzemvezető szavaival élve: „Elmozdítaná a hegyet is a helyéről, ha azt kérnénk tőle.” A gyermekkori betegséget is legyőzte — legalább is ami fizikai erejét illeti — szellemit pedig otthon pótolja a könyvek és a televízió „társaságában”, mert ösztönösen érzi, hogy neki van mit „behoznia” azokkal szemben, akik szerencsés körülmények között cseperedtek férfivá. Akadozva, fáradtan kimerülve beszél, talán felfogd képessége sem olyan gyors és pontos, mint másnak, de feltétlenül tisztább lelkű és cssém tébb, mint azok, aikik „viccből” lopással vádolják s akik bakancsot vágnak a fejéhez és akik az autóbuszon ütlegelik, hogy az ilyen ostoba játék után aztán megdöbbentően buta röhej csapjon fel. Durva és sületlen viccekre hajlamos társai nem ismerik fel Hoffman Józsefben azt az értéket, amely különben éppen megkülönbözteti őt tőlük: emberséget, tiszteletet. És ez nem is csoda, mert a durva lélek- telenséget nem szívlelj az a miliő, amelyben Józsi él otthon könyvei és ábrándjai között. A „vicces fiúknak” idegen ez a környezet és a „jó storyk” kedvéért belemarnak abba, akitől nem kell félniük, aki nem üt vissza Félixnek, aki. nem tépi szét gönceiket, aki csak hallgat s inkább bensőjében emészti magát. A kollektíva emelni is tud. de rombolni is. Pedig Hoffman Józsi éppen az ellenkezőjét várja az emberektől, itt a kőbányában. Azt, hogy emberszámba vegyék, s nem azt, hogy élete egy merő vesszőfutásban teljék el. Ettől az igénytől íjiegfosztania őt senkinek nincs és nem is lesz jóga. * á
