Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-17 / 243. szám

1W3. OKTÓBER 17. iy«pi6 5 •• Ötezer előadás Pécsett és Baranyában Beszélgetés a TIT terveiről, a falusi ismeretterjesztésről Napsütéses ősz óbányán A Tudományos Ismereten- j jesztö Társulatra az őszi-téli | hónapokban hárul a legtöbb munka, ilyenkor rendezi a különféle előadás-sorozatokat, rendezvényeket. Munkája ki­terjed az egész megyére, a legkisebb községekre, üzemek­re. hivatalokra, a dolgozók minden rétegére. Kérdésünkre dr. Takács Jó­zsef, a TIT Baranya megyei Szervezetének titkára vála­szolt. — Az 1963/64-es évadban me­lyek a legfontosabb ismeretter- lesztési feladatok? — A TIT-nek alapvetően három feladatot kell teljesíte­nie. Először: megnyerni az értelmiséget az ismeretter­jesztés segítéséhez. Másodszor: az előadókat módszertanilag és szakmailag felkészíteni az előadásokra. Harmadszor: az értelmiség tudományos és kulturális, társadalmi életé­nek szervezése. Vagyis alkal­mat kell teremteni, hogy a legkülönbözőbb képzettségű emberek gondolataikat, véle­ményüket egymással kicserél­jék. — Gyakorlatilag hogyan megy ez végbe? — Különböző kötött és kö­tetlen formájú ismeretter­jesztő előadásokat szervezünk, ahol az előadók tapasztalatai­kat úgy adják át a hallgató­ságnak, hogy annak hatása érződjön a mindennapi mun­kában. Alapvető feladat, hogy az előadások tartalmukban al­kalmazkodjanak a mindenna­pi élet gazdasági, politikai és kulturális célkitűzéseihez. Az idén mintegy 5000 ismeretter­jesztő edőadásra kerül sor Pécsett és a megyében, mun­kásakadémiák, ifjúsági akadé­miák, tsz-akadémiák és külön­böző előadás-sorozatokban. Az előadókat megfelelően felké­szítjük a rendszeresen össze­hívott konferenciákon. Gon­doskodunk arról is, hogy a szemléltetés sokféle módjával is megismerkedjenek, s a gyakorlatban alkalmazhassák. A harmadik alapvető felada­tunk az értelmiség társadalmi életének szervezése is komoly feladatként jelentkezik. Nin­csenek találkozási fórumok, lehetőségek az értelmiség szá­mára, általában csak az egy tudományág művelői találkoz­nak. Pedig szükség van arra, hogy kicseréljék véleményü­ket, jobban megismerjék egy­mást, munkájukat. Általában a klubrendezvényeken van mód a találkozásra. — Lassan befejeződnek a me­zőgazdasági munkák a megyé­ben. Hogyan készül a TIT a falusi Ismeretterjesztő munkára, milyen problémákat kell meg­oldani? — A falvakban elsősorban az általános közművelődési problémák állnak középpont­ban, amelyek megoldása a párt- és tömegszervezetek fel­adata egyaránt. Előadóinkon keresztül a mezőgazdasági dolgozók figyelmét a mező- gazdaság termelésének növe­lésére, a munka termelékeny­ségének emelésére, a termé­kek önköltségének csökkenté­sére irányítjuk. Felhívjuk az emberek figyelmét a társada­lom, a termelés és a tudomá­nyok új eredményeire. A köz­ségek elkészítették ismeretter­jesztési terveiket. Ezek meg­valósítása a körzetekben, já­rásokban dolgozó pedagógu­sok feladata. Nem lesz az idén olyan község a megyében, ahol ne folyna ismeretenj esztői munka. Sok helyen azonban problémát Okoz, hogy a ter­melőszövetkezet vezetői te­hernek tekintik a szervezett formájú ismeretterjesztést, a tsz-akadémiát, holott ez a leg­megfelelőbb, mert tematikája egymásra épül és alkalmas a szakmai látókör szélesítésére. Inkább a lazább keretű elő­adás-sorozatokat szervezik. Azonkívül a szociális és kul­turális alapból az ismeretter­jesztésre nem, hajlandók egyet lén fillért sem áldozni annak Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat Pécs, Timár u. 21. SZOBAFESTŐ, VILLANYSZERELŐ, ÉPÜLETLAKATOS, ÁCS, PARKETTÁS szakmunkásokat, KUBIKOSOKAT és segédmunkásokat fel­vesz. Csak pécsi munka­helyekre. ellenére, hogy az FM-rendelet is megkívánja ezt. Kivételes jó példaként lehet említeni Bogád, Bicsérd, Zók termelőszövetke­zetét. ahol nagy gondot for­dítanak a tsz tagsága világné­zeti, művelődési nevelésére. Az előadásokon 80-nál keve­sebben egyszer sem voltak, 120—150-en annál 'inkább. — Van-e elég előadójuk, lesz-e | újdonság az ismeretterjesztés­ben? — A megyében 1400 társu- j lati tagunk működik, a gya­korlatban elegendő ennyi elő­adó. Például a mohácsi járást hat körzetre osztottuk fel. Százkét előadó hatszáznegy- venöt előadás megtartását vál­lalta. Újként szeretnénk meg­valósítani a munkában, hogy a községekben inkább keve­sebb legyen az előadások szá­ma, — nyolc—tíz is elegendő, — de témájuk a hallgatóság igényét, érdeklődését kielégít­se. Sok helyen még az a gya­korlat, hogy a különféle szer­vek a legkülönbözőbb előadá­sokat szervezik, ahol mindig ugyanaz a tizenöt—húsz em­ber vesz részt. Fontosnak tart­juk az előadások több oldalú szemléltetését is. A táblai raj­zok, kisérletek, filmvetítés mellett az általános művelt­ség emelését segítő előadások­nál bevezetjük az élő szemlél­tetést is. Kis műsorban a he­lyi színjátszócsoport vagy a járási, területi művelődési ház műkedvelői szerepelnek. — A közművelődés érdeké­ben több gondot fordítunk a falusi lakosság városi színház­látogatására, a különféle na­gyobb kirándulásokra, tapasz­talatcserékre. A TIT és a társ­szervek kapcsolatait az idén még jobban megerősítjük, hogy az egységes népművelési célkitűzések közös munkával megvalósuljanak, — mondotta válaszában dr. Takács József elvtárs. (B. E.) A Keleti Mecsek egyik legszebb kirándulóhelye az ó bányai völgy. Dr. Varga Gyula felvétele A felügyeleti szervek hanyagsága folytán Hermisiciiéfezsr forintos ailcsaüs A sellyei járási ügyészség adócsalás bűntette miatt bűn­vádi eljárást intézett Kustra Mihály felsőszentimártoni kő­műves kisiparos ellen. A vád­iratban többek között ez áll: „Kustra Mihály terhelt kis­iparos tevékenysége folytán mellőzve az ipar gyakorlásá­val kapcsolatos rendeleteket, elvégzett munkákról, azok be­vételeiről nem vezetett pénz­tárkönyvet, továbbá az általa végzett munkákat nem szám­lázza le. így fordult elő, hogy jövedelmének jelentős részét eltitkolta. A megtartott vizs­gálatok megállapították, hogy 1962-ben 294 ezer forint tényleges bevétele volt, azonban adó alá csak 89195 forintot vallott be. Ezáltal 205 ezer 056 forintot eltitkolt, ami­vel az államot 27 363 forint ál­talános jövedelemadóval és 5473 forint községfejlesztési hozzájárulással rövidítette meg. A cselekmény elköveté­sét bizonyítja a terhelt tény­A táppénz és öntudat A napokban egy társaság­ban, ahol a jelenlévők zöme orvos volt, arról volt szó, hogy viszonylag magas a táppénzes állományban lévő dolgozók száma, s ha országosan csak egyetlen százalékkal sikerülne csökkenteni létszámukat, ez évi 90 millió forintos megta­karítást jelentene. Baranyában az elmúlt év­ben kilencven millió forintot fizettek ki táppénz címén. Ez az összeg azon túlmenően, hogy az állam messzemenő gondoskodását bizonyítja, ar­ról is beszél, hogy viszonylag A PÉCSI RADIO 196** okt. 17-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: 7 Szerb—horvát nyelvű műsor: Pogányi képeslap. — Zenés összeállítás. 17. "0: Német nyelvű műsor: Vidáman, frissen . . . Mikrofonunkkal útközben: Po­gány. é­Ahány ország, annyiféle kony­ha. Népdalok. 18 00: Zsolnai Hédi, Vico Torriani énekel, Rooger Williams zongo­rázik. a Moszkvai Rádió esztrád zenekara játszik. 18. ?0: A fűtési szezon kezdetén. — Körkép. 18.40: Táncdalok. 18.55: Dél-dunántúli híradó. UMS: Étlap, konyha, étkezés. — Zenés összeállítás a táplálkozás­ról. 19.55: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: A sevillai bor- bélv (divtán 9 órakor) Csiky G.- bérlct. — A királynő kegvence (este 7 órakor) Jászai M.-bérlet. MOZI: Park: Elektra (fél 5. fél 7 és fél 9 ör^k^r, szélesvásznú). Petőfi: Én és a gengszter (4, negyed 7 és fél 9 órakor, széles­vásznú) Kossuth: Én és a gengszter (fél 5. háromnegyed 7 és 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth Híradó Mozi: Magyar bir-adó. Méhecske a tengerparton, ősz a Tiszán, Kockajáték, Hol­naptól kezdve. (Előadások 11 órá­tól 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: Fel a fejjel (5 és 7 órakor). Jószerencsét (Pécsszabolcs): Bírósági ügy (5 és 7 órakor). Istenkút: Amikor a fák még nagyok voltak (6 órakor). Rákóczi (Mecsekalja): Elektra (fél 6 és fél 8 órakor, szélesvász­nú). Május 1. (Vasas II.): Párizsi ka­land (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): Szélvihar (6 és 8 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): Hogy állunk, fiatalember? (8 órakor). Táncsics (Siklós): Vidám utazás (fél 8 órakor). DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkaspár- Baranya megyei Bizottsága és a megysi tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkes’ztő'/g: Pécs, Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32. 15-33; 1? óra után 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal’ Pécs. Hunyadi u. 11 Telefon: • 15-32, 15-33, 50-00. _ PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. 10. sz " Terjeszti ä ^Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok­nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft Indexszám: 25.02t sok a táppénzes beteg. A mi társadalmunkban jórészt a dolgozóra bízzák, hogy milyen betegséggel maradjanak ott­hon, s milyen betegségből tud­nak meggyógyulni úgy is, hogy rendszeresen szedik a gyógy­szert s ha elvégezték munká­jukat, idejüknek nagy részét pihenésre fordítják. De rögtön felvetődik a kér­dés: ha nem beteg valaki, miért írja ki az orvos? Nem akarjuk a valóban gyógyítás­ra szoruló táppénzesek túl­nyomó többségét megbántani, de vannak olyan emberek, akik meglepő tájékozottságra tettek már szert a különböző betegségek tüneteit illetően. Az „átejtési” lehetőségek kü­lönösen a mozgásszervi meg­betegedéseknél nagyok, ahol jórészt a beteg bemondására van utalva az orvos. Ha vala­kinek például meszesednek a csigolyái, mozgásnál tűrhetet­len fájdalmakat érezhet. Elő­fordul, hogy csak időnként je­lentkezik a kellemetlen fájda­lom, s hónapokig, évekig rend ben dolgozhat az illető. De ha mégis fájdalmakra panasz kodva jelentkezik az orvosnál, s a röntgenfelvétel is emellett szól, az orvos még ha gyanú­ja támad, sem mondhatja, hogy eltúlozza a beteg a dol­gokat. A tapasztalatok szerint azok az emberek, akik jól keres­nek, többször igénylik a táp­pénzt, illetőleg könnyebben le­mondanak teljes keresetükről, mint a kisfizetésűek. Ennek persze árnyoldala is van, hi­szen ha a kis fizetésnek csak a háromnegyed részét kapja valaki, nyilván nagyon meg­érzi a család, s így talán ak­kor sem fordul az illető or­voshoz, ha valóban nagy szük­sége lenne pihenésre. Érdekes lenne a felülvizsgáló orvosok szobájában lejátszódó esemé­nyeket tanulmányozni. Van olyan beteg, aki csak nehezen tudja megérteni: még pihen­nie kell, s sokszor az orvosi tanács ellenére is elmegy dol­gozni. Mások viszont kocside­rékra való panasszal jelentkez nek még akkor is, amikor már egy sor szakorvosi véle­mény bizonyítja, hogy munka képesek. Mit lehetne tenni? Sokszor felmerült már ez a kérdés. Az orvosok mindenesetre a tár­sadalmi összefogás szükséges­sége mellett foglalnak állást. Ebbe beletartozna az is, hogy az üzemek, vállalatok ne csak úgy gondoskodjanak betegeik­ről, hogy megteszik náluk a kötelező látogatást és elviszik a szakszervezeti bizottság ajándékait. De ha már itt tar­tunk, el kell mondanunk azt is, hogy a betegek orvosi fe­lülvizsgálatának jelenlegi rend je egyáltalán nem alkalmas ar­ra, hogy a táppénzesek közül az esetleges „álbetegeket” kiszűr­jék. A -felülvizsgálat ma csu­pán abból áll, hogy a beteg táppénzutalványára ráütik a megfelelő pecséteket, aláírják, ezen kívül megkérdezik: hogy van, javult-e az állapota a legutóbbi felülvizsgálat óta. A felülvizsgáló orvosnak a je­lenlegi körülmények között nincs ideje arra, hogy alapo­san megvizsgálja a betegeket, s elbírálja: vajon helyesen járt-e el a körzeti orvos, ami­kor táppénzre vette, s indo­koltan folyósítják-e részére a táppénzt. Semmiképpen sem akarjuk azt mondani, hogy az embe­rek járjanak kevesebbet or­voshoz, hiszen társadalmunk egyik fontos vívmánya, hogy az orvosi ellátás teljesen in­gyenes. Azt sem akarjuk ta­nácsolni, hogy aki beteg, ne él­jen a lehetőségekkel, s ne ve­gye igénybe a táppénzt, mert minden dolgozónak joga van nálunk betegsége idején az állam anyagi támogatására. De a társadalomnak, mely a lehetőségekhez képest min­dent megad tagjainak, valahol határt kell szabnia ebben is. S éppen tagjaira támaszkodva el kell érnie, hogy a táppén­zes állományban lévők száma ne gyarapodjék. IL BT. beli beismerése, a könyvszak­értő véleménye, továbbá a ta­núk vallomása.” Ennyit az ügyészségi vád­iratról, amelyet a Baranya megye Népi Ellenőrző Bizott­ság vizsgálata előzött meg, hogy fényt derítsen nem csu­pán az adócsalás tányéré, ha­nem a indítóokokra is, amelyek lehetővé tették az adócsaló kisiparos manipulációit. Elő­re kell bocsátani, hogy a népi ellenőrök nem valamiféle „nyomozói fogásokkal” derítet­ték ki a bűntényt, hanem olyan módszerekkel, amelyek­re bőséges alkalmuk lett volna a községi, a járási felügyeleti szerveknek is. Tehát egyszerű­en azzal kezdték a vizsgálatot, hogy a járási tanács pénzügyi osztályán elkérték Kustra Mi­hály adóbevallási ívét Ebből kimásolták az adatokat, majd felkeresték azokat a szerve­ket, ahol nyilvántartották a kisiparos részére kifizetett ösz- szegeket. Nézzük, mire jutották az így összegyűjtött adatokkal Egye­dül a Magyar Nemzeti Bank sellyei fiókjában végzett adat­gyűjtésből is kiderül, hogy Kustra Mihály a járás egész sor termelőszövetkezetében vállalt és végzett olyan mun­kákat, amelyek az idevonatko­zó rendeletek alapján nem rendelhetők meg kisiparostól. Annál inkább sem, mert a fen tebb említett bankfiók adatai szerint nem is . egy harminc­ezer forinton felüli kifizetés figyelmeztet a szabálytalansá­gokra. Többek között az is be­bizonyosodott, hogy az adócsa­ló kisiparos egyes tsz-létesít- ményeken 5—6 sőt 8—10 se­gédmunkással dolgoztatott egy szerre, méghozzá két_hánom he tes időtartammal. S hogy az ilyen ügyleteit hosszú időn át zavartalanul folytathatta, az elsősorban a felügyeleti szervek rovására írható. Feltétlenül, hiszen már 1960­ban sikerült neki egy olcsó trükkel „átrázni” a sellyei KIOSZ kirendeltségét. Egysze­rűen azzal állt elő, hogy el­vesztette a pénztárkönyvét. Mondani sem kell, hogy az­óta sincs pénztárkönyve. Sőt a pénzügyminiszter egy idevo­natkozó rendelete alapján nem csak pénztárkönywezetésre, hanem megrendelőkönyv, rak­tárkönyv és hitel nyilvántart -i s vezetésére is kötelezett a ma­gánkisiparos. Végzett márkái­ról köteles lett volna számlát és nyugtát kiállítani, a má­solatot nyilvántartani és min­den ezer forinton felüli nyug­tamásolatot egy százalékos il­leték bélyeggel ellátni. Mindez nem történt meg, vagyis 1980 óta semmiféle nyilvántartása nincsen. Tehát ennél világo­sabban semmi sem bizonyít­hatja, hogy közel három év óta senki sem tartott ellenőr­zést nála. Ezekután jogosan felmerül, hogy miféle érdekvédelmet képvisel a KIOSZ sellyei szer­vezete, ahol még arra sem vesznek fáradtságot, hogy egy­szer is utánanézzenek: megsze­rezte-e Kusitxa Mihály az új pénztárkönyvet és a hozzáva­lót. És hogyan fordulhatott elő az, hogy a közvetlenül érde­kelt felsöszentmártoni adóügyi megbízott sorozatos mulasztá­sokkal segítette élő az adó­csaló mesterkedéseit? Hiszen köztudomású, hogy Felsőszení- mártanban mindössze 4 iparos van, tehát a dolga felől iga­zán lett volna ideje az ellenőr­zésekre. Nem tudni mennyire respektálta a pénzügyminisz­tériumi rendeletet, amely arra kötelezi őt a hivatalban, hogy az évi jövedelemadók kivetése során elvégzendő munkákat, többek között az ezzel kapcso­latos adatgyűjtéseket pontosan végezze. Hiszen, ba másként nem is, legalább hallomásból tudnia kellett volna, hogy Kustra Mihály tsz-eknek dol­gozik, hogy rendszeresen több segéddel dolgo/iat, és mellesleg személygépkocsit vásárolt, sőt házat épített ma­gának. Miután az adóügyi elő­adó füle siketnek bizonyult az ilyen hírekre, persze hogy Kustra Mihály sem érezte kö­telességének a személygépko­csi bevallását. Kiderült, hogy egy „lépcső­fokkal” feljebb a sellyei járás adóügyi csoportvezetője sem fordított különösebb gondot a fentebb említett adóügyi elő­adó munkájára. Ez abból is kitűnt, hogy ugyancsak meg­lepődött, amikor a népi ellen­őrök feltették a kérdést: — Mi a véleménye arról, hogy Kustra Mihály gépkocsija nincs bejegyezve a községi ta­nácson? — A járási adóügyek felelős megbízottja, jobbhíján így foglalta össze lesújtó véle­ményét: „Nahát! Tényleg?!,.. A közérdek pedig azt kívánja, hogy a le­hetőség szerint állami vagy szövetkezeti szektorokkal vé­geztessünk közületi munkát, amitől még egyáltalán nem marad munka nélkül a kis­iparos. Szükségünk van rájuk is, tehát megtalálják számítá­saikat. S ami szintén közér­dek, a községi, a járási adó­ügyi szervek is úgy végezzék munkájukat, ahogyan azt a fennálló rendelet előírja. s—sy—• I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents