Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-15 / 241. szám

„Itt gyilkosság- történt* Segíti olasz elnök a halottak völgyében Haitiban ötezer, Kábában több mint ezer áldozata van a Fi óra-hurrikánnak Supeni asszony, a hazánkban tartózkodó Indonéz kiiliigyminiszterhelyettes meglá­togatta a parlamentben Kállai Gyulát, a Minisztertanács elnökhelyettesét. A látogatá­son jelen volt Péter János külügyminiszter, Sarino Mangunpranto indonéz nagykövet. Himorodon és Dunaszekcsía is befejezték a vetési XX. ÉVFOLYAM ÄRA: 60 FILLÉR 241. SZÄM. A beüunoi templomban va­sárnap délelőtt Antonio Segni olasz köztársasági elnök és a kormány több tagja jelenlété­ben gyász-istentiszteletet tar­tottak a Vaiont-völgyi gátát­törés halálos áldozatainak em­lékére. Amennyiben a becs­lések igaznak bizonyulnak, a csütörtökre virradó éjsza­ka bekövetkezett katasztró­fa során a völgy 12 kilo­méter hosszú szakaszán épült községek minden har madik lakosa életét vesz­tette. A halottak számához viszo­nyítva a sebesültek száma aránylag kicsiny, a vasárnapi | jelentés szerint mindössze 83 j személyt ápolnak kórházban, j Segni elnök a kora délutáni j órákban helikopteren elrepült | a tömegkatasztrófa színhelye i felett, majd gépe leszállt Lon- j S ie romjain. Az elnök itt! lgetésbe kezdett a lakos-: Sággal, azonban ezt megzavar­ták az áldozatok elkeseredett hozzátartozóinak kiáltásai: »Igazságot követelünk” »Itt gyilkosság történt!” Az olasz parlamentben a legkülönbözőbb pártállású kép viselők jegyeztek be interpel­lációkat a szerencsétlenséggel kapcsolatban. Keddre várják az olasz kormány állásfoglalá­sát ebben a kérdésben. Az Olasz Kommunista Párt képviselőcsoportja vasárnap [négy pontból álló interpellá­ciót jegyeztetett elő a parla­ment irodájában. Az interpel­láció felveti a kérdést, milyen intézkedéseket kíván hozni a kormány a szeren­csétlenséget túléltek meg­segítésére, a szerencsétlen­ség által sújtott községek lakosságát miért nem érte­sítették időben, amikor a környéken voltak olyan Kétszáz megawattra bővítik tovább a Pécsi Hőerő­művet Jövő év októberében már üzemel az első gépegység. Fate: Túri M. helységek, »melyekből még az állatállományt is időben el tadták szállítani Az interpelláció benyújtói tudni kívánják, megtörtén­tek-e annakidején a műszaki vizsgálatok annak megállapí­tására, hogy a gát környékén nem kell-e földcsuszamlások­kal számolni. Végül az inter­pelláció felveti a kérdést, miért nem vették figyelembe a helyi lakosság tiltakozását, amely a talajviszonyokkal is­merős emberek részéről veszé­lyesnek ítélt völgyzárógát épí­tése ellen már évekkel ezelőtt elhangzott, Havanna: A Flora nevű hurrikán, amely október 4-től 8-ig Kuba felett dühöngött, több mint ezer emberéletet követelt és többmillió peso anyagi kárt okozott mint azt vasárnap a havannai rádió közölte. Így a Karibi-tenger térségében az alattomos hur­rikán pusztításának több mint hatezren estek áldozatul, egye­dül Haitiben ötezer ember vesztette életét A Kubai -Köztársaság Mi­nisztertanácsa hétfőn a Flóra hurrikán áldozatainak emlé­kére háromnapos nemzeti gyászt rendelt eL * Mint a CTK jelenti, a cseh­szlovák kormány elnöksége határozatot hozott, amelynek értelmében a Csehszolvák Vö­röskereszt 500 000 korona érté­kű gyógyszert, cipőt, ruhát, fehérneműt és élelmiszert szállít Kubának. Nem hiába írtuk vasárnap, hogy a mohácsi járás vezet az őszi vetési kampányban. Az­óta ugyanis a homorúd! tsz el­vetette több mint ezer kataszt- rális hold gabonáját, s a mély­szántásban is előrehaladt. A homorudi tsz az első, amely befejezte a vetést a mohácsi járásban. A járás vezetőit jókedvre hangolta a hír. Mint mondot­ták, járásuk évek óta utolsó volt ebben a fontos kampány­ban, első esetben törtek ilyen előkelő helyre. Hozzátették, hogy ha a héten szép marad az idő, 13 termelőszövetkeze­tük követi a homorudi példát, s október 26-ra az egész já­rásban végeznek a vetéssel. A TAVALYI-1 MILLIÓ ÁRNYÉKA A járás vezetői jól számíta­nak Dunaszekcsőn, az első községben, amelyet felkeres­tem, azzal fogadtak, hogy be­fejezték a vetést Azazhogy — igazították helyre magukat — 27 hold még vetetten veit hét­fő reggel, de azon a 27 holdon két vetőgépes traktor dolgo­zik. Mégha az egyik elromla­na, akkor is végeznek vele hétfő estig, a vetés tehát le­zártnak tekinthető. — Tavaly csak november­ben került földbe az utolsó mag — mondotta Kalikin Fe­renc tsz-elnök. — Hogy most ez október közepére sikerült, annak több magyarázata van. Az egyik a traktorosok dere- kas munkája, hiszen öt gé­pünk dolgozott két műszak­ban. A másik a tagság szor­galma, fegyelme a vetés idejé­re még a háztáji kukoricát is békén hagyták, nehogy amiatt vesszenek el az értékes na­pok. A siker harmadik forrá­sa a kitűnő vetőmagban kere­sendő, ugyanis tisztított, ne­mesített vetőmagot kaptunk az ólomzárolt zsákokban. Vé­gül — és ez a legfontosabb — okultunk a tavalyi példából. Az elmúlt évi kemény tél ugyanis megviselte kései ve­tésű gobanáinkat, s főként ez okozta, hogy mindössze 8,1 mázsás búzatermést csépel­tünk egy holdról. Egymillió forintunk veszett oda az ala­csony búzaátlag miatt! Ez az egymillió kemény lecke volt, s minden erőnkkel arra töreked­tünk, hogy jövőre ne ismét­lődjék meg a tavalyi példa. SZERENCSÉS ÉV BÁRBAN A szomszédos Bár község­ben Kovács Ferenc főkönyve­lő tájékoztatott bennünket. Mint mondotta, búzájuk több mint háromnegyede él van vetve, s a hátralévővel is vé­geznek a héten, ök egyébként Diákok a vasúton tavaly nem. is tudtak mindent elvetni, s ennek — a duna- szekcsőiekhez hasonlóan — szintén megitták a levét. Ami az őszi betakarításit il­leti, az újbor helyenkénti za­varó hatását leszámítva ezzel sem haladnak rosszul. És — most már nem. titkolják — alapjában véve nem is rossz év az idei. Csöves kukoricá­ból 30—32 mázsás átlagot ér­nék el, alig kevesebbet, mint az elmúlt évben, pedig az ki­emelkedő volt a kukorica szem pontjából. Annyi a tengerijük, hogy nem tudják szűkre mé­retezett góréikban elhelj/ezni, ezért Mohácsra kell szállítani. AZ „ABLAKOS” TÄBLÄK ELLEN A véletlen néha kegyetlen tréfát űz az emberrel. így tör­tént Bólyban is. Déli tizenkét- ' tő óra után zörgő vetőgép állt meg a tsz-iroda előtt. Fűrész József üzemgazdász már gra­tulálni akart az embereknek a vetés sikeres befejezéséhez, amikor kiderült, hogy dehogyis van befejezte! Az utolsó két hóid előtt eltörött a vetőgép. Elképzelhető, micsoda bosszan­kodó® követte a bejelentést. Aztán sürgősen szereztek egy másik vetőgépet, mert nem tudták elviselni, hogy több mint félezer hóid után éopen az a két hold borítsa fel a számításaikat. Mire a cikk napvilágot lát, Bólyban is földben lesz a búza, csupán az őszi árpából marad még vetnivaló. A tsz egyébként nagyon ügyelt a minőségi munkára: a tagság a közgyűlésen megszavazta, hogy a traktorosok, illetve farosok” minden hold első­rendűen elvetett gabona után 1 forint prémiumot kapnak. Ha viszont a vetés „ablakos” vagy csíkos lesz, ugyanannyit vonnak tőlük le. AZ UTOLSÓ NEGYVEN HOLD — Az utolsó negyven hold búzánk van vissza — mon­dotta Speidl József, a szajki Űttörő Tsz elnöke. — Ha akarnánk, akár ma elvethet­nénk, mert van hozzá terüle­tünk. De nem akarunk tarló után magot szórni a földbe, ezért megvárjuk, míg a 30 hold burgonya, illetve 10 hold dohány elkerül a földből, mert annak helyén jobban terem. Hogy a burgonya meg a (dohány miatt ne legyen fenn­akadás, az egész falut oda­irányították. Huszonketten j rakták és szállították a bur- I gonyát, két Zetor hordta, mert nagy a termés, 24—25 vagon­nal kell behordaniok a 30 holdról. Harmincöt asszony a dohányt szedte, mert szajki viszonylatban rekordtermést, 12 mázsás átlagot értek pl <>e- ufife Gzép napos idő veit va­^ sárnap délelőtt, a Me­gyeri út környékén a munka- szünet jellegzetes csendje fo­gadott. A gyárak kapui zárva, az udvarokon sehol egy lélek. A MÉK hatalmas raktárépü­lete* mögött azonban pezsgő élet zajlott, a vagonok körül emberek forgolódtak. A föl­dön megszámlálhatatlan meny nyiségű burgonyászsák és a vagonokból is azt „fuvaroz­ták” kifelé. Vajon kik lehet­nek ezek a szorgalmas embe­rek, akik nem sajnálták va­sárnapjukat feláldozni? — Csuti Tibor vagyok — nyújtja a kezét egy fekete ha­jú fiatalember, miután a krurnpliszsákot biztonságba helyezte. — Waru-asovezky József, Szabó László. Baki Emö — jelennek meg a fejek a piros testű vagon ajtajában. Porosak, kék melegítőjük egészen szürke a zsák ölelé­sétől, fáradtak, álmosak. — Gólyabál volt tegnap es­te a Főiskolán, ott voltunk reggel hatig, aztán jöttünk ide krumplit rakni — mondják, csaknem egyezerre. No, bál után nem „eszmé­nyi” foglalkozás, de a kedvük nárképző Főiskola III. éves hallgatóinak. — Az őszi forgalom előtt megkért bennünket a MÁV — magyarázza Csuti — segítsünk a vagonok kirakásánál. így kerültünk ide. Négy brigá­dunk dolgozik, húszán va­gyunk itt. „Kidobunk” a MEK-nek nyolc vagon burgo­nyát és hat vagon almát. — Mit tudnak keresni a, vasárnapi munkával? — Kétszáz forint meglesz személyenkint — mondja a MÉK megbízottja, aki nagyon örül, hogy munkásokra akadt. — Nagyon jói dolgoznak a fiúk. — Ez még semmi — kiált le a vagonból egy bekötetlen zsák száját szorítva Baki Er­nő — a múlt vasárnap Átán voltunk az állami gazdaság­ban, háromszáznyolcvanan. Kukoricát szedtünk. De ott nem egyéni haszonért, mint- itt. hanem társadalmi mun­kában. Amit a gazdaság ad, azt a sportkör fejlesztésére fordítjuk. — Raktunk vagont a MÁV- nak Harkányban is — közli Szabó László. — Vagy 400 tonna kavicsot kiszórtunk, de a MÁV még mindig nem fi­ve*** kL *— És milyen szakos taná­rok lesznek önök? — kérdem Csutitól. — Én biológia, földrajz, me- zőgazdae&gtan, Warwasovszky is, a többiek magyar, történe­lem, orosz szakosak. — Akkor legalább egy kis szakmai gyakorlat... Nevetnek. Bizony jó kis szakmai gyakorlat vasárnap vagont rakni, — De nemcsak, a pénzért — mondja Csuti — hanem segít­ségből is. Mi csaknem mind vezetőségi tagok vagyunk a KISZ-ben. Szombaton szóltak, hát jöttünk... Hordják a zsákokat, izzad­tak, porosak. Délben felmen­nek gyalog a tanárképzőbe ebédelni, lejönnek gyalog és folytatják a munkát este ki­lencig. Nem könnyű, különö­sen bál után. A -másik vagon­ból emlékező dal is száll: „Ne­künk találkozni kellett.. — A krumplival, valahol, valahol — vágja rá egy má­sik és nagyot dob a zsákon. Elcelődnek, „húzzák?’ egy­mást, de közben sokat és jól dolgoznak. Megkeresik a két „piroshasút’, a jövő vasárnap megint eljönnek. Nem is egy eldobni való emléke ez a diák életnek, zsebpénz is van, meg segítenek is. Ha ebből osztá­lyozni lehetne őket, jelest ír­nék a könyvükbe. wm -M* Kállai elvtárs fogadta Supeni asszonyt

Next

/
Thumbnails
Contents