Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-14 / 215. szám

1963. SZEPTEMBER 14. I^IAPLŐ Hogyan érvényesüli a párthatározat? As egyetemi és főiskolai felvételekről Az idei nyár egyik legna­gyobb jelentőségű kulturális eseménye az új felvételi rendszer életbelépése volt. ■ Valószínűleg mindenki emlék­szik még az MSZMP VIII. kongresszusának határozatára, mely kimondta, hogy: „Nincs szükség többé tanulóifjúsá­gunk származás szerinti kate­gorizálására. A tehetséges munhás- és parasztfiatalok továbbtanulását — ami műve­lődéspolitikánk változatlanul fontos része — nem a szocia­lista korlátozások mechanikus alkalmazásával, hanem a szűk seges politikai, anyagi, szociá­lis és nevelési feltételek biz­tosításával, az oktató- és ne­vel őmunka fejlesztésével' kell elérni”. S talán még a legtöbb ember arra is emlékszik, hogy hogy a határozat megjelenése után különböző előjelű viták zajlottak le a tanulóifjúság, a szülők és a nagy mértékben érdekelt pedagógus-körökben is. Sokan attól tartottak, hogy a munkásfiatalok így kiszo­rulnak az egyetemekről, s az indulásnál komoly hátrányba kerülnek olyanokkal szemben, akik a polgári otthonukból már egy bizonyos műveltsé­get, olvasottságot, tájékozott­ságot hoztak magukkal. A felvételeket azonban a pártbizottságok és az érdekelt oktatási intézmények jól elő­készítették, így a felvételi bi­zottságok nyugodt légkörben dolgozhattak, s alkalmuk nyí­lott arra, hogy a jelentkezők tudását, életkörülményéit, em­beri magatartását alaposan megvizsgálják, s az új párt- határozatnak megfelelően . a legigazságosabban döntsenek a felvételizők ügyében. A felvételik általában jól sikerültek. A Pécsi Orvostudományi Egye­temre 417 jelentkező adta be a kérelmét. 17 fő nem jelenít meg a felvételi vizsgákon, egy esetben pedig az okmá­nyok hiányában nem volt el­bírálható a jelentkezés. A fel­vételi bizottság 184 jelentke­zőt vett fel. Felvételt nyertek a jelentkezők közül az összes 20, 19, 18 és 17 pontot elért jelentkezők, ezen kívül hat 16 pontot elért pályázó és egy 15 pontot elért jelentkező. A fel­vételre jelentkezett tanulók közül 35 százalék volt a köz­vetlenül fizikai munkát vég­ző szülők gyermeke, s a fel­vételt nyerteknek pedig 30 százaléka. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Ka­rán a nappali tagozatra 159 fő jelentkezett, nem jelent meg 13 fő. A felvételi bizott­ság a 70-es keretszám 92 szá­zalékát tölthette be, ebből az 1362-es év felvételi időszaká­ban feltételesen felvett je­lentkezők kpzül felvételt nyert 10 fő. ezért a sikeres felvételi vizsgát nem tett jelentkezők közül 54 nyerhetett felvételt. Felvételre kerültek azok a pá­lyázók, akik 20, 19, 18 pontot értek el. A 17 pontosok kö­zül pedig 19 fő. Mindazok, akik a 17 pontosok közül az 1963/64-es tanévre nem nyer­tek felvételt, feltételes felvé­telt nyertek az 1964/65-ös tan­évre. Ugyancsak így nyert fel­vételt néhány kiemelkedő 16 pontos hallgató. A felvételt nyert tanulók közül, beleszá­mítva a 10 előfelvételest is, 27-en származnak munkás­vagy parasztcsaládból. A legérdekesebb felvételi eredmények talán a Tanár­képző Főiskolán és a Felső­fokú Vegyipari Gépészeti Technikumban adódtak. A Tanárképző Főiskolára 641 fő jelentkezett, s a 49 előfelvé- telesen kívül 319-en nyertek felvételt. 189-et férőhely hiá­nyában elutasítottak, s 25 főt, mivel nem feleltek meg a fel­vételi vizsga követelményei­nek. Az elért pontszámok ál­talában 20 és 14 között mo­zogtak. A felvételt nyertek közül 192 fiatal, fizikai dol- gozó gyermeke. A Felsőfokú y egy ipari és Gépészeti Tech­nikumban 70-es keretszámra 108-an jelentkeztek, ebből fel­vételt nyert 48, a többi jelent­kező nem felelt meg a felvé­teli követelménynek. A betöl­tetlen helyekre az iskola pót­felvételeket hirdetett. A fel­vételt nyert tanulók 51 száza­lékának fizikai dolgozók a szülei. AZ MSZMP városi bizott­sága a közelmúltban értékel­te a felvételi bizottságok munkáját, s megállapította, hogy bár az új felvételi rend­szer a módsizerek tekinteté­ben még kísérleti jellegű, valamennyi felsőoktatási in­tézménynél alaposan, ember­ségesen foglalkoztak a jelöl­tekkel. A bizottságok össze­hangolt követelményekkel léptek fel, .előtérbe került a hivatásérzet hangsúlyozása, a felkészültség és a politikai műveltség mellett. A fiatalok többsége önálló gondolkodás- módról és helyes ítélőképes­ségről tett tanúbizonyságot. A termelő munkában dolgozók gyermeked megfelelő arány­ban nyertek felvételt, kivéve az Orvostudományi Egyete­met. A pártbizottság megálla­pította, hogy a pozitívumok mellett néhány negatív, vagy bizonytalan elbírálás alá eső jelenség is tapasztalható. A középiskolákból hozott pont­számok vagy túlzott előnyt vagy túlzott hátrányt jelentet­tek a felvételizőknek. Á ko­rábbi tanulmányi évek hiá­nyosságai olyankor is terhelik a felvételizőt, amikor ezek a hiányok már nem állnak fenn, tehát amikor a fiatalok már fejlődtek, túl vannak ezen a stádiumon. A pontozásnak ez a módja különösen azokat a tanulókat érinti hátrányosan, akik érettségi után egy-két éves fizikai munkára vállal­koztak. A pontozás összered- ményét ugyancsak előnytele­nül befolyásolja az a tény, hogy a középiskolákban je­lentős eltérés van az oktatás színvonalában. Mindezek alap­ján az egyetemek szinte egy­öntetűen azt a gondolatot ve­tik fel, hogy nem lenne-e he­lyesebb a középiskolai, és egyetemi pontszámokat egy­harmad—kétharmad arányban viszonyítani? Az MSZMP Pécs városi Bizottsága leszögezte- hogy elsősorban a középiskolákban kell javítani az iskoláztatási munka körül­ményeit. Fokozott segítséget kell nyújtaná a tehetséges fia­taloknak, a termelő munkások gyermekeinek. Továbbá biz­tosítani kell, hogy a közép­iskolák azokat ajánlják to­vábbtanulásra, akiket képes­ségük, felkészültségük, maga­tartásuk . valóban alkalmassá tesz erre. B. B. Miniét fél kívánatosnak tartja a magyar—osztrák kereskedelem íejlesztésÉt Baczoni Jenő nyilatkozata bécsi tárgyalásairól Baczoni Jenő külkereske­delmi miniszterhelyettes Bécs- ben nyilatkozott az MTI tudó­sítójának. Látogatásáról szólva elmondotta, hogy a hagyo­mányos, ez évben 78. alkalom­mal megrendezett Bécsi Nem­zetközi Vásár — amelyen Magyarország is rendszere­sen részt vesz — megtekinté­sére jött Bécsbe. örömmel tapasztaltam — mondotta —, hogy a magyar ipar és >mezőgazdaság termé­kei látható sikert arattak. Nagyban elősegítette ezt pa­vilonunk ízléses, ötletes elren­dezése. A Magyar Kereskedel­mi Kamara munkatársai a szerény keretek között olyan Kitüntetés a Parlamentben Néhány mese és néhány jó hir „Vén legyen, mint a nagy­apám, s tüzes, mint ifjú ba­bám” rendelkezett a költő a bor minőségét illetően. Pető­firől azonban köztudomású, hogy nem szerette a bort — nem tudhatta hát azt sem, hogy azok a bizonyos „nagy- apa-vénségű" bőreik nem is lehetnek olyan tüzesek. Be­vallom mindezideig én is azt hittem, minél idősebb egy bor, annál zamatosabb, annál jobb. A Mecseki Állami Pincegaz­daság palackozó üzemének ve­zetője, Sólyom György azon­ban éppen az ellenkezőjét mondja: — Vannak bizonyos borfaj­ták, amelyek jól bírják a hosszú tárolást, de ez inkább a kivétel. Az általános az, hogy idők folyamán a bor él- vénül, alkoholtartalma csök­ken, s nagyon sokszor élvez­hetetlen lesz. Persze én is hallottam már olyan meséket, hogy valahol egy több száz éves pincére bukkstntak, s ab­ban találtak egy hordó bort. A dongák már elkorhad talk, a hordó szétesett, de a bor megkeményedve, mint a lek­vár ottmaradt. S ennek a bor- lekvárnak az íze leírhatatla- nul jó, mondják a mesélők. Ezt néha nekünk borszakem- bareknek is elmesélik, pedig mi aztán igazán tudjuk, hogy ilyen nincs. A beszélgetés amról folyt ép­pen, hogy mennyi ideig áll el a palackozott bor — és tény­leg jobb-e a sok éves ó-bor. Hát ez rá a válasz, s ha ez nem elég, még annyi, hogy a nemzetközi piacokon is az egy­kétéves friss, magas szénsav- tartalmú borokat keresik, s veszik legszívesebben. S ha már a borról költött meséknél tartunk: — Azt mesélte egyszer va­laki, hogy egy vidéki kocs- máros kórt a borforgalmi vál­lalattól három hordó bort. Meg is kapta, de csodálkozva vette észre, hogy a harmadik hordóban bor helyett víz van. Felhívta a vállalatot, rekla­mált, És ezután következik a csattanó. Kiment erre a falu­ba — mondja a huszadik szá­zadi népmese, egy fehérköpe­nyes borász, cseppentett vala­mit a borba, beledobott két tablettát és máris elkészült a rizling. Ez aztán a legszebb mese. Mert tényleg lehetne tiszta vízbő bort csinálni, csak éppen sokkal többe kerülne, mint a természetes bor. S aztán kerekednek mesék a palackozott borban látható tartósítóról is. „Lám tele van tartósítóval” — mondják az üveg fenekén úszkáló fehér foszlányokról. — Semmiféle tartósítót nem használunk — mondja Sólyom György — az üvegben talál­ható foszlányok rendszerint fehér j ekiosapódás következ­ményei. De ezután most már ez sem lesz, mert pasztőröz­zük a borokat. A pasztőrözés meggátolja, hogy a palackozott borban minőséget rontó kémiai folya­matok játszódjanak le. — Milyen újabb módszere­ket alkalmaznak? — Lényegébrjh nem sokat változott a palackozó, Kap­A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tersánszky Józsi Jenő Kossuth-díjas írónak 75 születésnapja alkalmából, írói munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. Dobi István átadja a kitüntetést Tersánszky Józsi Jenőnek, háttérben Kiss Károly és Aczél György. A BŐRRŐL munkát végeztek, amely ki­vívta az igényes bécsi közön­ség és a kiállításunkat meg­látogató osztrák köztársasági elnök, az osztrák kormány­férfiak egyhangú tetszését. — Alkalma volt megláto­gatni — folytatta — néhány más ország, köztük elsősorban a baráti országok pavilonjait. Mindezekben sok figyelemre­méltót láttam. De hadd emel­jem ki: a vásár számomra azért volt különösen érdekes, mert megmutatta osztrák partnerünk erőfeszítéseit az ipar, elsősorban a mezőgaz­dasági- és építőipari gépek, valamint a csomagoló gépek műszaki szintjének emelésére és választékának gazdagításá­ra. Az osztrák—magyar keres­kedelmi kapcsolatokról Ba­czoni miniszterhelyettes ki­jelentette: — Ausztriával a múlt év őszén hosszúlejáratú, öt évre szóló megállapodást kötöt­tünk. Ez év őszén vegyesbi­zottsági tárgyalások lesznek Bécsben, amelyeken megvizs­gáljuk az első év tapasztala­tait és megszabjuk a követke­ző év tennivalóit. Nem akarok a tárgyalások elébe vágni, de benyomásom szerint keres­kedelmünk fejlődésére az előbb említett megállapodás pozitív hatású volt. — Felhasználva bécsi uta­mat, látogatást tettem dr. Fritz Bock kereskedelmi és újjáépítésügyi, dr. Franz Kö­rinek pénzügy- és Eduard Hartmann földművelésügyi miniszter uraknál, hogy meg­beszéljük a kei ország közöt­ti gazdasági kapcsolatok né­hány fontos kérdését. Tár­gyaltam a kancellári hivatal­ban az osztrák államosított ipar ügyeit irányító Schopf osztályvezető úrral arról, milyen gyakorlati lépésekkel lehetne elősegíteni az államo­sított osztrák ipar és a ma­gyar ipar, továbbá a két or­szág külkereskedelme közötti további együttműködést. Az Osztrák Szövetségi Ka­mara ebédjén alkalmam volt beszélgetni a kamara elnöké­vel, Julius Raab volt kancel­lár úrral és a kamara veze­tőivel arról, miként lehetne az osztrák és a magyar kül­kereskedelem kapcsolatait a kamarák közti együttműködés útján elmélyíteni. — Általános benyomásom az volt: osztrák partnereink egyetértenek velünk abban, hogy kapcsolataink fejleszté­se mindkét ország szempont­jából előnyös és kívánatos — fejezte be nyilatkozatát Ba­czoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. Ki a „hidak alól"! tűnik egy üvegcső-vezetéket, ezen hozzuk a bort az üzem­be és beállítottunk két futó­szalagot. Ez lényegesein meg­könnyíti a munkánkat. Üjítás még a dugók parafinozása is. A parafin meggátolja, hogy a parafa-por a borba hulljon. Az üzem kapacitása egyéb­ként naponta hétezerhárom- száz. palack. — Nem kevés ez? — Az . igényekhez mérten kétségtelenül kevés, hiszen négy megye borait palackoz­zuk. Kisüzemnek számítunk, különösen akkor, ha olyan hatalmas palackozókkal ha­sonlítom össze, mint például a Bourdeaux-i, enipiek kapaci­tása közel egymillió palack naponta. — Nincs terv az üzem bő­vítésére? — Ezt aí üzemet már nem bővítjük, de a tervek szerint jövőre megkezdik egy .modem borpalackozó építését Üj-Me- csékalja körül. Természetesen ez igen nagy munka lesz, hi­szen gondoskod|ni kell a bor ; raktározásáról is. Nem pincé­ket építenek különben, hanem úgynevezett csak félig földbe süllyesztett borraktárakat. A palackozó pincéjében jelenleg j 7 ezer hektó bor számára van hely, a tervezett raktár vi­szont haitvaln-nyolcvanezer I hektoliteres lesz. Erre szükség ! is lesz, mert az üzem telje- [ sítménye már a megindulás- < kor óránként négyezer palack ; lesz. s ezt idővel szeretnénk a kétszeresére emelni. Lázár Ervin ■ Számunkra a „fórum” ott van a zajos kiskocsmák, vagy inkább italboltok vilá­gában. Egykedvűen pislog­nak maguk körül, fülelnek, előkotorják a maradék pénzt és még egy utolsó fröccsöt emelnek le a söntéspultrql- „Uram, nincs valami cipe- kedni valója?” Mindig akad. Megkezdődött a tüzelő-sze­zon, ez majd eltart télutóig. Ha valaki tíz mázsa tüzelőt vödrönként hord le lépcsők és pincefolyosók buktatóin, hát nem gyerekjáték. Es nem tizet, hanem húszat, harmincat is lehordanak az alkalmi emberek egy-egy napon, és ez a trógerolás ki­veszi erejüket, elveszi ked­vüket. De aztán három na­pig megint semmi, a pénz elfolyik a söntésben és még jó, ha kétforintos kolbászra rászánnak némi összeget. Ez a bizonytalanság, a „holnap mit eszek?” — riadalom ki­ül az arcukra, benne van tétova muzdulatukban, im­bolygó ácsorgásukban. No, de miért? Miért kell például K. Miklósnak az utcán, vagy a Mecseken aludnia ötven éves fejjel? Ott, ahol az éj­szaka ráköszönt, lehevere- dik. Élete jó kétharmadát leélte már és hová érkezett? A nagy semmibe. Sem lakás, sem család, sem egy jobb gönc a testén. Vagy a má­sik: S. György. Erőteljes, középkorú férfi. Szakmája is van. — festő és mázoló. De ha hatósági segítséggel a jó ég tudja hányszor már elhelyezkedik, a legelső fi­zetés alkalmával lelép és hónapokon át ismét csava­rog. K. János visszamenőleg hét esztendőre nem tudja bizonyítani munkahelyét. A válasz részéről sem más, mint hogy „alkalmi mun­kás”. Erre még némi admi­nisztrációt is vezet, mert pontosan felírja, melyik na­pon kinek, milyen utcában, hány mázsa tüzelőt hordott le a pincébe. Vagyis alibit igazol. ötven-hatvan ilyen „al­kalmi munkást” • tartanak nyilván a városban, a való­ságban több van ennél per­sze, főleg ha a megyét és a megye nagyobb községeit, városait is beleszámítjuk. Több száz emberről van szó. Eszembe jutott, hogy a na­pokban a bolgárkerti építke­zés egyik vezetője elpana­szolta, hogy többek között festő és mázoló szakmun­kásban hiányuk van. S. György tehát a következő órá­ban dolgozhatna, ha jelent­kezne folyamatos, becsüle­tes és emberhez méltó mun­kára. De nemcsak ő, ha­nem valamennyi munkake- írülő levethetné magáról a naplopás nem éppen hí­zelgő bélyegét, ha egy szép napon hajlandók lennénék befáradni a munkaközvetítő t j hivatalba. Köztudomású § < hogy a megye építőipara ‘ legalább ezer-ezerötszáz em­bert egyetlen hét alatt mun­kába állíthatna, mert oly nagy a férfi-munkaerő hiány. De ezt az alkalmat ez a munkakerülő gárda kí­nos elővigyázatossággal ki­kerüli. Hogy az ötvenedik esztendejére e fentebb idé­zett K. Miklós Is a kapual­jakban vagy elhagyott pad­lásokon tetvesedett meg, ezt az életformát kizárólag, csakis ő kereste magának. Életforma? Valóban az. Kiégett, letargikus állapot­ban lézengenek ebben a rohanó, lüktető, alkotó vi­lágban. A munka utálata — náluk — már nem egysze­rűen lustaság vagy tunya­ság, hanem valóban valami­féle „életforma”, amelyet saját testükre önmaguk szabtak. Úgy viselik sorsu­kat, ahogy van, azon változ­tatni sem akarnak, mert a máról-holnapra élés szá­mukra a könnyebbik megol­dás, még akkor is, ha eme szemléletük sivár bizonyta­lanságot hord magában. ök nem rokkantak, a vi­lágon semmi bajuk: egész­séges, életerős férfiak. El­bírnák a lapátot, malteros- ládát vagy a kubikostalics­kát. Csak rá kellene szorí­tani őket a munkára. A „híd alatt alvók” hajdanában reális romantikája ma már a múlté.. Nem a társadalom kényszerítette be őket a hi­dak alá, hanem ők önma­gukat. Törvény van arra, hogy a munkakerülőket munkára szorítsuk. Amikor ebben a városban, megyében, a dolgozók több tízezrei gyak­ran dupla műszakot dol­goznak át, hogy a rossz em­lékű tél okozta hátrányt behozzák — akár az építő­iparban, akár a bányákban, akár a kőbányákban, ka­vics és homokbányákban, téglagyárakban ... stb. — s mindezt azért, hogy lakások, ipari objektumok, iskolák épüljenek, akkor talán ezt a népes munkakerülő gár­dát is kiterelhetnénk végre az italboltokból a munka­helyekre. Rab Ferenc misfMffTWmiW n~t*n -II

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents