Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-08 / 210. szám
r ma. szeptember *. NAPIÓ 5 Néhány szó Cipőt akarok vásárolni. Huszonöté set, lemosható vagy krémmel tisztítható bőrből, de csak nubuk van. Igaz, hogy esőben néhány lépés után átázik a kiscipő talpa és felszívja felsőrésze is a vizet, de ilyen van. Ismét cipőt akarok vásárolni. Harmincegyeset, könnyűt, amely nem húzza a gyerek lábát, mindamellett vízhatlant, tartósat. Az eladó őszintén meglepődik: „Könnyű is legyen, meg erős is? Ilyen kérem nincs!” pedig neki is rémlik, mintha látott volna olyan Csehszlovákiában gyártott gyermekcipőt, mely ezeknek a kívánalmaknak megfelelt. Dehát nálunk ne keressen senki ilyent, mert viszonylag könnyű cipőket nálunk csak harmincasig gyártanak, de ezek túlnyomórészt silány minőségűek. Legfőbb hibájuk, hogy áteresztik a vizet és oly ■gyorsan elkopik a talpuk, hogy egyhónapi viselés után rendszerint javíttatni kell. Harmincegyestől — állítólag a szülők határozott kívánságára — a felnőttek divatjának megfelelően majdnem kizárólag nyújtott fazonú kiscipők kaphatók. Ezek a hét-nyolc esztendős kisfiúk és kislányok lábán úgy néznek ki, hogy az ember legszívesebben sírvafa- kadna. S az ember hiába veszi nyakába a várost, minden üzletben ugyanazokat a fazonokat veszik elő a dobozokból. Nyújtott orrú leányka lakkcipő, nyújtott orrú, csau-színű gumitalpú cipő, ugyanez szürkében. Esetleg van még egy-két fazon bőrtalpúban is,- de azok annyival rosszabbak, hogy orruk nemcsak keskeny, hanem lapított is, tehát kétszeresen nyomorítja a gyerekek lábát. Pedig a Dél-dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat igazgatójának, Bogorin Egon elvtársnak véleménye szerint éppen az ilyen nagyságú gyermek- és szárascipőkből legjobb a választék, míg a kisebb, úgynevezett fles-eljárás- sal készült cipőkből kevesebb is van és a beázás ezeknél teljesen biztos. A 31—40-es nagyságig már duplatalpú, gépszöges talpú és pórótalpú cipőket is gyártanak, de legmegbízhatóbb — mint a Cipőnagykereskedelmi Vállalatnál mondják — a vulkanizált gumitalpú iskolacipő, melyet javítani úgyszólván nem is kell, ennek ellenére csak kis mértékben vásárolják. Ennek oka — mint feltételezik — az, hogy más cipők tetszetősebbek. A CIPŐKRŐL Gazdag emberek Felmerül a kérdés: miért nem lehet tetszetős is az, ami jó? S miért nem jó az a cipő, amelyik tetszetős? Az ajánlott tartós, vulkanizált gumitalpú iskolacipő bizony eléggé otromba. A Cipőnagykereskedelmi Vállalat átvette és megpróbálja eladni ezeket, s ha nem sikerül, ugyanúgy leértékelik majd, mint két évvel ezelőtt a terepgumitalpú durábelbakancsokat, melyekről utólag kiderült, hogy nagyon jók, tartósak voltak, de erre már csak akkor jött rá a vásárlóközönség, amikor az ipar megszűntette a gyártását. Ezek a tények feltétlenül arra engednek következtetni, hogy a Cipőnagykereskedelmi Vállalat illetékes dolgozói nem minden esetben járnak el teljes felelősséggel, ha az igények kielégítéséről van szó. Miért ne lehetett volna történetesen elintézni, hogy a tartós iskolacipőket jobb formában gyártsák. A vásárlók sokszor hangoztatták már a kívánságukat, hogy bízzák rájuk a cipőfazonok kiválasztását. Történetesen ne a Cipőnagykereskedelmi Vállalatok megrendeléssel megbízott dolgozói mondják ki a végső szót. Újabb fazonok gyártása előtt rendezzenek vidéken is közvéleménykutató kiállításokat, s ne egyes eladók, hanem a kiállításon szavazók véleményére támaszkodva tárgyaljanak az iparral! Nagyobb igényeket kellene támasztani a nagykereskedelemnek a cipők minőségét illetően is. Tűrhetetlen, hogy a háború befejezése utáni második évtized végén olyan talpakkal gyártsák a cipők többségét, mint jelenleg, hogy a cipők sarka egyetlen viselés után úgy megkopjék, hogy javíttatni kelljen. A kereskedelem azt ajánlja a szülőknek, hogy télen viseltessenek hócipőt gyermekeikkel, így elkerülhető a cipők beázása. A hócipőviselés valóban egészséges és érthetetlen, hogy az utóbbi esztendőben alig vásárolják. Még érthetetlenebb azonban, ha ezeket azért ajánlják, hogy az alájuk húzott cipő ne ázzék be. Húzzon talán nyári esőzések, vagy koraőszi csapadékos időjárás esetén is hócipőt a gyermek? A gyermekcipőellátás külön problémája az elosztás. Fé- csett valóságos lesbenállással lehet gyermekszandálhoz jutni, a nyári kiárusítás óta pedig nehezen találni akár egyetlen párat is az üzletekben. Ugyanakkor vidéken még most is három-négy féle fazont tudnak mutatni a 26— 30-as és 31—34-es gyermekszandálokból, mert ott nem volt olyan kereslet, mint amilyenre felkészültek. A kereskedelemnek számolnia kellene azzal — mint ahogy a néhány évvel ezelőtt történt felmérések is bizonyították — hogy faluról sokan jönnek a városba vásárolni, mert azt hiszik, hogy itt sokkal nagyobb a választék. Ennek megfelelően kellene az árukat elosztani, különben máskor is előfordulhat, hogy amíg a falusiak Pécsett szerzik be a gyermekcipőket, a pécsieknek a vidéki városok és községek boltjait kell ugyanilyen célból felkeresniük. Apróságnak tűnik ugyan, mégsem oldották meg eddig, hogy a gyermekcipők sarkait és orrát még a gyárban megerősítsék. Férfi szandálokon és egyes gyermekcipőkön már láttunk műanyag sarokbetétet. Miért nem lehet ezeket általánosítani, vagy pedig tartós, jó gumisarokkal ellátni a gyermekcipőket? örülnénk, ha ezekkel a problémákkal foglalkoznának az illetékesek, és a közeljövőben sikerülne megtalálni a megfelelő megoldásokat. H. M. Bóly, 1963 szeptember. A vélemények általában megegyeznek azzal, hogy Baranya megye leggazdagabb községe Bóly. Ha az idegen végig megy a községen, feltétlen szemébe tűnik a jól, szépen tatarozott házak sokasága, a számos, virágos park. A házak külcsíné- re és a virágos parkokra pedig csak ott adnak, ahol van is miből. Azt mondják, hogy ez a község mindig is a jómódúak .közé tartozott. De, hogy ezt a gazdagságot az utóbbi 10 esztendőben tovább növelték — ez biztos. Határozott állítás ez, amit bizonyítani kell. ENNEK A • KÖZSÉGNEK BANKJA VAN A takarékbetétek száma meghaladja az 1300-at, amiből több mint fele a bólyi. Az összeg pedig, amit a bank kezel: 7 millió 200 000 forint. A bankosok azt mondják, volt már ennél több is. de most az iskolai év megkezdésekor — több mint 500 általános iskolás jár a bólyi iskolába — jóegynéhány „piros hasút” kivettek a takarékból. Ebben a bankban mondották el azt is, amit azt hiszem, hogy a történelem folyamán magyar parasztról soha nem mondhattak el: a családok pénzét a bank kezeli. NemNégyszáz fémtám Béta-aknának A komlói Kossuth-bányaüzem gépműhelye előtt szorgosan dolgoznak a javító szakemberek. A Kossuth-bánya egyik fejtésében nemrégiben befejeztek a termelést, s a visszarabolt fémtámokat most újra használható állapotba helyezik. Az elgörbült vagy egyébként rosszal működő támoltat rendbehozzák, hogy a Béta-aknai fejtésekben újra. használni lehessen. A fémtámjavító részleg dolgozói — kiegészítve a szállítási körlet munkásaival — határidőre elvégzik a 400 tám felújítását. ASATASOK Rékavár múltját illetően tehát a legutóbbi időkig tudományosan megalapozott ismerettel nem rendelkeztünk. Mivel a régészeti feltárások szükségességét az idegenforgalmi szempontok is indokolták, néhány évvel ezelőtt a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal szorgalmazta az ásatások megindítását. A várhegy peremén szemmel alig kitapogatható, tengelyében több mint 200 m hosszú, 40 m széles várudvart kerítő külső várfal vonulatát, a Hivatal megbízásából, Reuter Camillo erdőmérnök fel is mérte, a kutatás megkezdésére azonban nem került sor. Ezt most tette lehetővé a megyei tanács támogatása, amelynek segítségével a Janus Pannonius Múzeum a közelmúlt hetekben megindított egy, egyelőre négy hétre tervezett, felderítő jellegű feltárást. Ennek megkezdéséről, az első napok lassan mutatkozó eredményéről a Dunántúli Napló már hírt adott. Az köztudomású volt, hogy Réka várában fennálló nagy épületfalak nincsenek. A XVIII. századi falu-, malomépítő telepesek alapos munkát végeztek, amikor nemcsak az épületek falait dönBüék le» hanem ajtvügg fal fennálló részeinek kőanyagát is nagyobbrészben kibányászták, olyannyira, hogy manapság a falak helyét semmi, vagy legfeljebb bizonytalan, mohos kődarabokkal borított dombocskák jelzik, vagy inkább sejtetik. A kutatás eredményeként megállapítható volt, hogy a mintegy 7000 m* területű, hosszas, keskeny várudvart közel 450 m hosszú, 3 m széles külső várfal körítetté. Az egykor 4—5 m magas kőfalból, a várudvarán belül, 1—1,5 m magasságú maradvány bontható ki a rá- és mellérakódott omladék alól. A külső várfal nyugati végén, — ahonnan csodálatos kilátás nyílik Baranya legszebb tája, az Öbányai völgy felé, — maradványában 3,5 m magas figyelőtorony emelkedik. Beljebb egy közel 15 m hosszú épület csatlakozott a várfalhoz. A várudvar közepén nagyobb épület állt, vele szemben, a várfal északi oldala mellett, egy, romjaiban váltakozva 0,5—3 m, egykor bizonyára több emelet magasságú, négyszögletes torony- épület maradványa bontakozott ki a romhalmaz alól, amelynek mintegy 3 m széles kapunyílása is előtárult. Ezeket a* épületeket kelet csak azzal, hogy egy-egy nagyobb összeget hoznak be, (akad olyan betétes is, akinek a könyvében 70 000 forint van) hanem úgy is, hogy 2—300 forintokat tesznek be megőrzésre, s ha kell belőle 100 vagy 150 forint, csak nyitják a takarék ajtaját és kérik az összeget. Régén ha a parasztnak elvétve kezébe került egy jelentősebb összeg — dugta a szalmazsákba. A bankba kevésbé tette, mert félt, hogy elvész a pénze. Ma? A község 3300 lakosából több mint 700-nak takarékkönyvecskéje van. Az állam iránti bizalom jele ez. ÉPÜL A KÖZSÉG Az utóbbi években 51 család emelt magának szép házat, olyant, hogy közülük számos még egy nagyváros díszére is válhatna. Az építkezés állandósult — jelenleg 16 ház épül, 40 házhely pedig már gazdára talált. Rádió? A faluban 607 ház van és a rádiók száma 630! Televíziós antenna 107 házon magasodik. Autó? A számuk már meghaladja a félszázat! Akad olyan család, ahol külön autón jár az apa is, a fiú is. „Persze, mert élére rakják a garast” — mondhatná valaki. De ha elővesszük a földművesszövetkezeti központ statisztikáját, ez arról győz meg, hogy a község 3 boltja ugyancsak forgalmas, nem verik a fogukhoz a bó- lyiak a pénzt, A jómód bizonyításáért álljon itt további három adat. A vasműszaki boltnak féléves terve) ebben az esztendőben 1 660 000 forint volt — eladott 2 472 000 forint értékű árut. A ruházati bolt a tervezett 1580 000 forint helyett 1 979 000 forint értékűt, a cipő- ég konfekció üzlet pedig a tervezett 1 120 000 Ft helyett 1 463 000 forintot forgalmazott. Igaz, hogy a környékről is sokan itt szerzik be a különféle árukat, de a bólyiak is sokszor beutaznak Pécsre vásárolni — s az itt elköltött pénz nem szerepel a statisztikában. Ügy vélem, hogy a jómód, a megalapozott élet szemléltetéséhez elegendőek ezek a számok. A következő kérdés szinte magától adódik: HONNAN E GAZDAGSÁG? Bóly is, — mint a mai magyar falvak általában — a termelőszövetkezetből élnek. A Kossuth tsz-ük csakúgy mint az állami gazdaságuk országos hírű. A termelőszövetkezetből és az állami gazdaságból a község lakóinak mintegy kétharmada él. A tsz-ben havonta 30 forint munkaegységelőleget fizetnek. 1962-ben egy munkaegység értéke 42 forint volt. A tagság szorgalmára, munka fegyelmére egy jellemző adat: 336 munkaegység volt tavaly az átlag s olyan, aki a kötelező munkaegységet saját hibája miatt nem végezte el — nem volt. A tsz főkönyvelője több tucat nevet is felsorol, olyanokét, akik különösen jó munkát végeztek, sok munkaegységet szereztek. Csernyi Péter állattenyésztő tavaly a 733 munkaegységére közel 31 000 forintot „gyűrt zsebre”, felesége is szerzett hozzá a munkaegységből közel 10 000 forintot. Tóth Gáborné közel 27 000 forintot vitt haza ... és hosszú lenne mind-mind sorol ni. S mindehhez még hozzá kell számítani a háztáji gazdaság jövedelmét... Kétségtelen, hogy kitűnőek a tsz eredményei. Arra a kérdésre, hogy hogyan érték ezt el — válaszul tanulmányt lehetne írni. Cséplő György főagronómus — a napokban tért vissza a Szovjetunióban Lett tanulmányútjáról — a hogyanra válaszolt néhány mondatban. „Azt mondják, hogy nálunk jó talajú a föld. Igaz, de a környék földje is hasonlóan jó, ott is elérhetők ezek az eredmények. Igyekezünk a tagság számai a egész ev ben munkát, biztosítani. 100. holdas kertészet, 10 hold dohány, munkaigényes növények. A dohány téien is biztosítja az elfoglaltságot, a munkaegység szerzését. Minden este a brigád vezetőkkel megbeszéljük, papírra írjuk a másnapi munkát. S amit úgy neveznek, hogy a tagság „hozzáállása”. Nálunk a tagok bejönnek munkát kérni, nem a brigádvezető kopog be reggelenként hozzájuk. Meg aztán megadjuk a földnek, amit megkíván. Vannak tsz-ek, ahol egy-egy munkafolyamatot „megspórolnak”, például a hengerezést, boronálásí. Olyan „spórolás” ez. amire csak ráfizetni lehet.” Az idei termés a jó munka ellenére is — kevesebb mint tavaly. Kedvezőtlen volt az időjárás, csak búzából 16 vagonnal kevesebb termett. A rossz termés pedig mindig is a paraszt „zsebébe vágott”. Kétségtelen, hogy most pedig a tsz tagsága sínyli meg. Aza2 ... a közös gazdálkodás előnye az is, hogy a veszteséget van miből pótolni. Jól fizet a zöldségkertészet, jól a virágkertészet. A tejüzem, a daráló, a gatter-fűrésztelep — hoz a konyhára. De megbízható kereseti forrása a bólyiaknak az állami gazdaság is. A munkások havi átlagkeresete megközelíti . az 1500 forintot, a műszakiaké a 2300 forintot. Az illetmény- föld. a nyereségrészesedés (20—26 napi) jelentősen emeli a jövedelmet. így és ezekből tevődik ösz- sze a falu gazdagsága. S A JÖVÖ? „A bólyiak rákaptak a tanulásra” — így mondják a tanácson. Ebben a hónapban szakközépiskola nyílt Bolyban. A fiúk a mezőgazdasági gépszerelést sajátítják el, a lányok tejgazdasági szakismereteket szereznek. Egyelőre az általános iskolában működik a szakközépiskola, de már tér vezik, a helyét is kijelölték az új önálló szakközépiskolának. Kihelyezett mezőgazda- sági technikum is működik 42 fővel. Az idősebbek esténként az általános iskolát végzik 20—25-ös létszámmal... A tsz ma már körülbelül 80 százalékban gépesített s a 100 százalékhoz alig 1—2 esztendő szükséges. Tervezik a jövőt. 1964-ben 100 férőhelyes tehénistállót építenek, a főmajor kialakítása első lépéseként, ahol 300 szarvasmarhát gondoznak majd. Aszalóüzem létesítése is szerepel a tervben. A tanulás és a gazdálkodás között örömmel tapasz! alni az összefüggést. Mert mi más ez, ha nem gondos előrelátás, hogy a tsz 100 százalékig gépesített lesz és a bólyi fiúk a szakközépiskolában a mezőgazdasági gépszerelést tanulják. — nagy tehénállományuk lesz s az ehhez szükséges például tejgazdasági szakismereteket a lányok már most kezdik elsajátítani. Okos. előrelátó munka ez, az irányító .szervek és a gazdálkodók jó összhangját bizonyítja. De bizonyít mást is. Ezt a községet mintegy -fele-fele arányban lakják magyarok és németek. A széthúzásnak még csak nyomát sem tapasztalni. Annál inkább az egymásra találásnak. Ennek egyik példája: ebben az évben megkötött 12 házasságból 4 volt „magyar-—német” házasság. Érdekes módon még a falu vezetésében is érvényesül a nemzetiségi politika. A tanácselnök német, a felesége magyar, az elnökhelyettes magyar, a felesége német. Ott, ahol megtanulnak nem csak dolgozni, hanem okosan gazdálkodni is — nem marad el az eredmény. Bóly példája a többi faiu jövőjét is előrevetíti. i Garay Ferenc Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat férfi segédmunkásokat felvesz. Fizetés 1300—1000-ig Jelentkezés: Siklósi üt 104. Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat, Pécs, Tímár u. 21; szám ÉPÜLETLAKATOST és SEGÉDMUNKÁSOKAT pécsi munkahelyre felveszünk. A metsző, széles fal határolta, amelynek mentén kisebb mélységű farkas-árok mé- lyedt. Több más épület maradványának nyoma is felismerhető volt a várudvar erdő-bo- rította területein, ahová a felderítő munka egyelőre csak kutató-árkokat húzhatott. Az épületek és a külső várfal anyaga többé-kevésbé alakított palás mészkő volt. *A már elpusztult felsőbb szinteken azonban téglát is használtak, amelyek a korhatározásnak első dokumentumai voltak. Kitűnt az is, hogy a várudvar hajdani járószintje átlag 50 cm-rel volt alacsonyabb a mainál. Az épület maradványokat azonban csaknem mindenütt 0,5—1, sőt, helyenként 2—3 m vastagságú omladék fedte. Az omladékok alatt, az épületek padlózatán, a falakon és falak mentén pedig mindenütt megtalálható, felismerhető volt a vár pusztulásának bizonyítéka: szénné égett gerendák, faszén és koromrétegek, kiégett vakolat-felületek, elüszkösödött küszöb beszéltek arról, hogy a várat tűzvész pusztította el. Az omladék alatt sok helyen cserépedény-töredékek jelentős tömege feküdt. Jellegük használatuk korát egvszeriben elárulta: a XIV.—XV. századból valók voltak. Ugyanilyen korúnak bizonyult számos más lelet is; vékony vastőr, sarkantyú, Iópatkó, kicsiny rézgyűrű és egyéb tárgyak. A vár egyszerű alaprajza, az épületek felépítési módja, a szerény mennyiségű leletanyag, nemkülönben a gótika emlékeinek, faragott köveknek, kályhafiókoknak, stb. teljes hiánya elegendők voltak annak megállapításához, hogy a várat feltétlenül a középkorban, talán a tatárjárás után, de legkésőbb a XIV. század elején építették. A vár pusztulásának idejére egyelőre teljes értékű bizonyítékkal nem rendelkezünk, de az legkésőbben a török alatt következhetett be. A felderítő kutatás befejeztével feltárt romokat egyelőre, a műemléki helyreállítás megkezdéséig, be kellett takarnunk, hogy ezeket az időjárás és kincskeresők pusztításától megóvjuk. A vár mind tudományos, történelmi, mind pedig idegenforgalmi szempontból megérdemli a további kutatást, nemcsak a várudvar területén, de az azt körítő mély sáncolások mentén is. Ha megépül a Mecseknádasd— Öbányai autóút, a környék az üdülőknek paradicsoma, Ré- kavár pedig minden turistának kedvelt kirándulóhelye lehet. Dr. Papp László m úzeumi gazgaló
