Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-06 / 208. szám

' IMS. SZEPTEMBER I mapl6 5 Tovább növekedik-e Pécs leikéinek száma? A természetes szaporodás nulla körül lesz — Évi ötezer bevándorló? Tehénfogattól a Szuper-Zetorig Dokumentum! ilmet készít az elnök a felsőszent- . mártoni Zrínyi IVliklós Tsz-ről városunkba. Pécs munkaerö- utánpótlásanak legfőbb for- rásterülete eddig természete­sen közvetlen környéke, kö­zelebbről Baranya megye te­rülete volt. A Pécsre érkező bevándorlók mintegy 50 szá­zaléka Baranyából való Ba­ranya mezőgazdasága azon­ban már a múltban is mun­kaerőhiánnyal küzdött és ez : a küzdelem ma is tart. Pécs ■ vonzóereje az utóbbi évek­■ ben a mezőgazdasági lakosság ■ számét még inkább csökken- i í tette (nemcsak a bevándor­lókkal. hanem az ingázókkal is) és ez a körülmény a me­: zőgazdaságban nehézségeket okozott. Kétségtelen, hogy a mező­gazdasági nagyüzemek kiala­kítása, a gépesítés, a korsze­rű technika alkalmazása, a megfelelő üzem- és munka- szervezés a mezőgazdaság \ minden ágában munkaerőt szabadít fel: — a .megyei néhány községében máris fog lalkoztatottsági problémák je- lentkeznek. Mégis az a véle­ményem, hogy Baranyában a rendelkezésre álló, valamint j a jövőben felszabaduló me­zőgazdasági munkaerőt min­denekelőtt az eddigi veszte­ség pótlására, a megyében sokhelyütt érezhető mezőgaz­dasági munkaerőhiány kikü­szöbölésére, az elvándorlás folytán a falvakban kiesett fiatalabb korosztályok pótlá­sára és nem utolsó sorban a Baranyában még bőven ren­delkezésre álló mezőgazda- sági adottságok fokozottabb kihasználására kell fordítani. Pécs fejlesztéséhez tehát na­gyobb részben a megye te­rületén kívül jelentkező munkaerő-felesleget kell szá-1 mításba venni. Meggyőződé­sem, hogy ez felel meg a népgazdaság érdekeinek és j egyben egyetlen biztosítéka a j megnövekedett és állandóan tovább növekvő város ellátá­sának is. Pécset fejleszteni kell, mégpedig az eddiginél is je- jlentősen gyorsabb ütemben. Ugyanakkor biztosítanunk kell Baranya kedvező mező- gazdasági adottságainak ma­ximális kihasználását. E ket­tős — egymással a legszoro­sabb kölcsönhatásban álló — feladat egyidejű megoldása nagy körültekintést követel a város és a megye húszéves távlati fejlesztési tervén most munkálkodó szakemberektől, valamint az országos és a helyi tervek gondos összehan­golását követeli meg. Dr. Költ a János Pécs fejlődésében, a felsza­badulás óta két egymástól el­térő időszakot különböztet­hetünk meg. Az első szakasz 1945-től 1954-ig tartott. Ebben a periódusban a város alig fejlődött, a népesség számá­nak növekedése elmaradt az ország többi nagyobb városá­tól. Pécsett ugyanis a hábo­rús események kárt alig okoz tak, a helyreállítás három­éves terve teendőt alig ta­lált és t-z első ötéves terv is csak a meglévő üzemek re- kunstrukciójára. kisebb mér­tékű fejlesztésére szorítkozott. Hozzájárult ehhez, az ötvenes évek elején még Komló nagy­arányú fejlődése is, mely a munkaerőfelesleget oda von­zotta : Pécsett nem volt a komlóihoz hasonló munkale­hetőség. Ezért talált a lakás- helyzet felmérésekor, 1954- ben végrehajtott Összeírás vá­rosunkban mindössze 94 808 lakost, ami 6506 fővel (7,4 százalékkal) volt több, mint az 1949. évi népszámláláskor. A szaporodás mértéke ebben az időszakban tehát nem érte el az évi 8 ezreléket. A növe­kedés egyharmadnál na­gyobb része természetes sza­porodásból adódott, a vándor­lási különbözet hat év alatt mindössze 4185 fő volt. Az 1955. évvel kezdődő má­sodik időszakban a helyzet alapvetően megváltozott. A Dunai Vasmű felépítésével megnőtt a jól kokszolható mecseki fekete kőszén jelen­tősége, népgazdaságunk ezért nagy mértékben fejlesztette a pécskörnyéki bányák terme­lését. A bányászati mellék- termékek hasznosítására Pé­csett megkezdték a nagykapa­citású hőerőmű építését és ugyanakkor a mecseki ércva- gyon bányászatának előkészí­tését. Erőteljesen növelték ka­pacitásukat régi üzemeink. Mindez, a kapcsolódó fel­adatokkal együtt (lakásépítés, kommunális ellátás, a meg­lévő üzemek bővítése) a munkahelyek számát váro­sunkban ugrásszerűen megnö­velte és szinte az egész or­szág területéről megindult a vándorlás Pécs felé. Az 1960. évi népszámláláskor már 114 713 lakost írtak össze vá­rosunkban, vagyis 19 905 fő­vel többet, mint 1954-ben. A szaporodás ‘ mértéke öt év át­lagában (1955 január 1-től 1959 december 31-ig) 3312 fő, tehát az 1949. évi bázisadat­hoz viszonyítva 38 ezrelék volt. Ez annyit jelent, hogy az utóbbi években Pécsett a lakosságszám növekedésének mértéke mintegy kétszerese Miskolc és Debrecen, két és félszerese Szeged és több mint háromszorosa Budapest népesedésének. A népszámlálás óta eltelt három évben hasonló ütem­ben folytatódott a város né­pesedése, sőt 1960-ban elérte az eddigi csúcsot. Ebbén az évben a város lakosainak szá­ma 4015 fővel szaporodott. Nem maradt el a szaporo­dás mértéke az 1961. évben sem az utóbbi hét év átla­gától (3304 fő) és bár az 1962. évi végleges adatok még nem kerültek közlésre, a há­romnegyedévi eredményből következtetve, ebben az év­ben is meghaladta a 3000 főt. A város lakóinak ez a rend­kívül gyors szaporodása ter­mészetszerűen felveti a kér­dést, vajon a növekedés hasonló méretekben folytatódhat-e, továbbra is számolnunk kell a nagymé­retű bevándorlással, nem kö­vetkezik be a telítettség vá­rosunkban, ami a népesedés további méreteire fékezőleg ' hat? A válasz a kérdésekre ha­tározottan és egyértelműen csak az lehet, hogy nemcsak lehetséges, hanem feltétlenül szükséges is a város lakos­ságának további szaporodása éspedig nem is az utóbbi Ivek méreteiben, hanem en­Felsőszen tmártonban érde­kes dokumentumfilm készül, amely azt mutatja be: mi­lyen változást hozott a szövet­kezeti gazdálkodás ennek a nagy horvát községnek az éle­tében. A filmet Varga János, a 3600 holdas Zrínyi Miklós Termelőszövetkezet fiatal el­nöke forgatja, ellesve a falu és a szövetkezet életének, munkájának legjellegzetesebb mozzanatait. A termelőszö­vetkezet megalakulása előtt igen alacsony színvonalon folyt a gazdálkodás Felső- szentmártonban, A tehénfogat volt úgyszólván az egyedüli szállító-eszköz, tehenekkel szántottak, vetettek, fuvaroz­tak a parasztok. Ma a legkor­szerűbb mezőgazdasági gépek — köztük nagyteljesítményű Szuper-Zetorok — segítik a Zrínyi Miklós Termelőszövet­kezet tagjainak munkáját. A valaha külterjesen gazdálkodó falu alatt, a Dráva partján, épül Baranya megye egyik legnagyobb és legkorszerűbb öntözőtelepe, amelyet a jö­vőben ezer holdra fejleszte­nek majd. A jellegzetes öreg házak szomszédságában új és épülő házak sora jelzi az életszínvonal emelkedését. Az egyszemélyben rendező és operatőr tsz-elnök ezeket is megörökítette, illetve meg­örökíti filmjén. Már három filmtekercs telt meg felső- szentmártoni képekkel és úgy tervezi, hogy 20—25 perces lesz a • dokumentumfilm idő­tartama. Elsőként a helybeli művelődési otthonban mutat­ja majd be, a legilletékeseb­bek: a „szereplők” előtt. Megbírságolták a verekedőket Súlyos pénzbüntetést sza­bott ki a szabálysértési ha­tóság garázda, botrányosan viselkedő személyekre. Gye- nis János ácsmester KéUes- den két alkalommal is bot­rányosan viselkedett az ital­boltban, összetörte a poha­rakat. Ezért 600 forintra bír­ságolták. Fejszével jelent meg az italboltban Strukkcr Pál endröczi lakos és részeg­ségében szét akarta rombol­ni a teke-pályát, 300 foriníot fizet. Verekedett a zalatai italboltban Petrouics József csányoszrói lakos és ezért 300 forintra bírságolták. Ré­szegségükben botrányt okoz­tak, verekedtek a Három ró­zsa Italboltban Lovas Antal, Lovas László és Sárköri Jó­zsef vókányi lakosok. Egyen­ként 500 forint bírságot kap- I tak. Az ország -legnépesebb nyelviskolája Gyorsított tanfolyamok — Uj német nyelvkönyv Gyermekcsoportok | nél is sokkal gyorsabb ütem I ben. A természeti földrajz j adottságok — elsőként a Me | esek bányászati nyersanyag kincse — és a város társadat íhi-gazdasági viszonyai, Péc mind nagyobb területre kitér jedő központi funkcióiból ere dö feladatainak megnöveke dése nemcsak indokolja, ha nem meg is követeli váró sunkban újabb ipari üzemel telepítését és központi intéz mények szervezését. A várha tó újabb munkahelyek szá mát figyelembe véve, tervezi szerveink a város lakóinai számát 1980-ig úgy veszi! számításba, hogy átmenetileg a növekedés üteme az eddig méreteket követi, de csakha- I mar meggyorsul és a város 1 népessége évente 5—6000 fő- I vei szaporodik. A fokozatosan gyorsuló fej- jlődése nehéz feladatokat álifi a város vezetői elé. A népes­ség számának megnövekedése ! ugyanis szinte kizárólag be­vándorlásból adódhat, termé- jszetes szaporodásra nem szá- ! míthatunk. Az élveszületések- ínek az 1954—1956 években elért magas száma 1957-től kezdve fokozatosan csökken ég 1962-ben elérte a század- forduló óta a legalacsonyabb szintet: alatta maradt az 1941—49 évek kedvezőtlen arányainak is. A halálozások arányszáma ugyan a század- forduló első évei átlagának 50 százalékánál is alacso­nyabb, de az utolsó hét évben stagnál, ezért a természetes szaporodás — éppen a szüle­tések számának csökkenése miatt — az 1962. évben már nem éri el a 0,8 ezreléket sem. Ez annyit jelent, hogy ha a születések számában for­dulat nem következik be. a városban a természetes sza­porodás a nulla körül . fog a következő években mozogni. Évi 5-6000 bevándorló, ha egy családot az 1960. évi népszámláláskor összeírt *csa- ládok országos átlagának megfelelően 3,2 családtaggal veszünk számításba, 1700— 1900 családot, tehát ennyi új lakásigényt jelent évente. Az igény kielégítése, a megnöve­kedett lakosság kommunális (víz, gáz, közlekedés stb.) el­látása, valamint a szükséges szociális és kulturális intéz­mények felépítése és működ­tetése nagyon körültekintő tér vezést és gondos, rendszeres munkát követek Alapos meggondolást igé­nyel az is, hogy a tervezett bevándorlók honnan, az or­szág mely részéből jöjjenek A most kezdődő tanévvel kapcsolatban a TIT Szabad- egyetem nyelviskolája több új vonást mutat fel a múlthoz képest. Nyelviskolánk minegy 1500 hallgatójával az ország legjob­ban működő és legnépesebb vidéki nyelviskolája volt. Az évek óta működő 8 féléves központi csoportok mellett, már az előző évben próbakép­pen megindított egy GYORSÍTOTT ÜTEMŰ német csoportot, amelynek hallgatói a kezdő fok 4 félévi anyagát heti kétszer 2 órás foglalkozásban egy év alatt sajátították el. Kiváló tanári vezetés mellett ez igen ered­ményes munkának bizonyult, mert a sűrűbben egymás után következő óráik az anyagot jobban az emlékezetben tar­tották, a hallgatók jobban ben­ne „éltek” az idegen nyelv­ben. Így egy év alatt már használható német beszédkész­ségre tettek szert. A kidolgo­zott alapokon ezidén remélhe­tőleg még szélesebb körben folyhat ez a jobb és gyorsabb eredményekkel kecsegtető munka. Számos panasz volt hallga­tók és tanárok részéről a hasz­nálatban lévő tankönyvek el­len. Nem adták rendszeresen azt a nyelvi anyagot, amire a nyelvtanulónak a mindennapi életben elsősorban szüksége van. A nyelv oktatása nehéz­kes, grammatikai szempontok alapján történt, nem pedig a modem audio-orális módszer alkalmazásával. Mindez arra birta a nyelviskola vezetősé­gét, hogy egyelőre a német kezdő csoportok számára új, saját kiadású tankönyvet ad­jon hallgatói kezébe. A tan­könyv megírására dr. Siptár Ernő, a Tanárképző Főiskola német tanszékének adjunktusa vállalkozott és a könyv, amely a legmodernebb módszeresség­gel készült, már sajtó alatt is van és a tanév megkezdésére „PRAKTISCHES DEUTSCH” i nyelviskola az általános isko- r lás korú gyermekek nyelvok- 1 tatását is elősegítse. Bár ' AZ ÁLTALÁNOS , ISKOLÁSOK váltott, délelőtt-délutání tani« ‘ tási ideje miatt a szervezés i sok nehézségbe ütközött, sike- , rült az oktatást megindítani 5 tanulócsoporttal, oly formá­ban, hogy külön csoportokban • tanultak németet és angolt az ; alsótagozatos és külön esopor- ‘ tokban a felsőtagozatos gyer­mekek. Az év végi záróünnep­ség gyönyörű eredményekről tanúskodott, hisz éppen ez az életkor, amelyben a gyermek a nyelvtanulásra a legfogéko­nyabb. Nyelviskolánk segítsé­gével megoldható azoknak a gyerekeknek a nyugati nyelvi oktatása is, akik olyan iskolá­ba járnak, ahol tanerő hiány miatt az iskola nem tud rend­kívüli német oktatást szervez­ni. Az angol nyelv csoportos tanulására pedig általános is­kolásaink számára Pécsett az egyetlen lehetőség a Szabad- egyetem nyelviskolája. Végül igen nagy jelentősé­gű a nyelviskola nyári német- országi tanulmányútjaival kap­csolatban az az idén először megvalósított új szervezési for­ma, hogy minden csoportot a nyelviskola egy-egy tanára ve­zetett. Németországban pedig a csoportok német vezető gya­nánt lehetőleg németszakos nyelvtanárt kaptak, akinek hi­vatali kötelessége volt a cso­portok tagjainak a nyelvi fej­lesztésével is törődni. Ezek minden alkalmat megragadtak arra, hogy a csoportok tagjai­val egyéni és közös társalgást folytassanak és nyelvi hibái­kat helyesbítsék. A DREZDAI TIT szíves támogatásával német— magyar baráti összejövetelt is szervezett egyik csoportunk, ahol személyes barátságok szö­vődtek. így ezek a túrák nem­csak világlátás szempontjából hagytak maradandó nyomokat hallgatóinkban, hanem az élő környezetben való bőséges nvelvgvakorlattal bekoronáz­ták itthoni nyelvtanulásukat. Számos hallgató véleménye volt az. hogy valósággal meg­oldódott a nvelvük a német ! beszédben túráik eredménye- j képpen. Ez a néhány újítás is. ami | egy év alatt következett be, j azt bizonyítja, hogy a nyelvis- j kola vezetősége nagy erővel dolgozik azon, hogy Pécs la­kossága legeredményesebben jusson hozzá a mai életben mindenki számára nélkülözhe­tetlenné váló idegen nyelvi tu­dáshoz. Péieríia Zoltán » iPSzcebadeau&tem titkári címen a nyelviskola első fél­éves hallgatóinak a kezébe ke­rül. Az a remény, hogy ennek az új tankönyvnek a segítsé­gével a tanulók egyéves szor­galmas munka után a hétköz­napi élet minden területén meg tudják németül magukat értetni. Talán még több volt a pa­nasz a nyelvtan túlzott mére­tei miatt az eddig használt an­gol tankönyv ellen. Mindad­dig, míg egy új, módszeres an­gol nyelvkönyv el ngm készül, az angol nyelv oktatása a kez­dő csoportokban egy angol szerzőnek: Eckersley-nek Es­sential English c. tankönyve alapján fog folyni, amelyet je­lenleg Európa-szerte a legkivá­lóbb modern angol nyelvkönyv nek ismernek el. Az elmúlt évben történt az első próbálkozás arra, hogy a A HEGYEN A csőszt keresem a máriagyűdi sző­lők között és karóverőkre bulakanok. Ők is indulnának már haza, de Túrós Sándor brigádvezető kerékpárjának gu­mija a világért sem tartja a levegőt, így hát meditálnak a kerékpár felett, mint orvos a beteg ágya mellett: le­vegyék-e a kereket, hogy megállapít­sák, honnan is jön a levegő. — Kerékpáros voltam a háborúban — magyarázza a brigádvezető —, de a szereléshez sohasem értettem. — És amikor futni kellett, akkor a kerékpárt a hátán hozta mi? Nevetnek. Legyenek szívesek megmondani, hol van a csősz? Abbahagyják a nevetést. Találgat­ják: tényleg, hol is lehet a csősz. Az egyik azt mondja: nemrég háttá erre menni, a másik azt bizonygatja, hogy lent van a dinnye földön, mire a har­madik: — Ott biztosan a cigányokkal baj­lódik. Tudja azok nagy késekkel men­nek és elviszik a dinnyét. Egy ember nem szállhat szembe velük. Ezek még lopás cigányok. Azt mondják az alsó- szentmártoniak már nem lopnak. — És más is lop itt maguknál? Megütközve néznek rám. — Nem. — mondja Csepeli János bácsi, aki itt nőtt fel Máriagyűdön. — Megesik, hogy a gyerekfélék levesének egy-egy fürt szőlőt, de ez nem számít lopásnak. — Meg az út mentén szoktak leven­ni egy-egy fejet — szól közbe egy barna, bajuszos ember, Szemelácz Fe­renc, a harkányi üzemegységből — De tudja, hogy van ez. Amit megesz­nek, hát rendben van. Mégiscsak leszerelik a kereket. — Hát, ha már annyira kíváncsi — megmondhatom: olyan lopás nincs nálunk, hogy valaki abból élne — ma­gyarázza ismét Csepeli bácsi. — Azelőtt volt, de most már nincs. — Maguknál sincs Harkányban? — Ott sincs. — Csőszük sincs? — Csak időszakonként. — A kukoricát sem viszik et? — Le-letörnek belőle itt-ott, de ezt sem viszik el — szól most már közbe Túrós Sándor brigádvezető is. — A kocsisok szoktak vinni, pótabraknak. Mindegyik szereti a lovát és azt sze­retné, ha az övé lenne a legszebb. Zörögnek a kulcsok, keresik: hol lyukas a gumi. Felfújatják — nem sze­lei. Mérgesek, hogy a bolondját járat­ja velük. Ha kiveszik, nem szelei, ha beteszik, akkor meg egy-kettőre lapos lesz. Túrós Sándor a tájat nézi. — Szép ez a táj. — Nagyon. Itt születtem, de nem tu­dok vele soha betelni. Nincs is ilyen szép táj tálán még a világon sem. Néz­ze: ott van Harkány, ott meg a siklósi vár. Az ott a göntéri domb, az meg a Harsányt hegy. ott meg Terehegy van. Amit itt lát. az majdnem mind a mi szövetkezetünkhöz tartozik. Hátranéz: kész-e már a <gwmi, — Ma karót vettünk. Húszezer ka­rót már levertünk. Most újabb egy vagonnal kaptunk. Látja, ott van összerakva. Széles, géppel művelhető sorok. — Lenz-Moser módszerrel telepítet­tük. Géppel lehet művelni, ötven hold ilyen szőlőnk van. Már, ami ilyen idős. Mert tavaly telepítettünk 10 holdat. Ez az ötven hold még az előző évről való. A nagyobb telepítés majd csak ezután kezdődik. Idén 120 holdat telepítünk. Látja, itt már meg is forgattuk a terü­letet. A gép most átment Harkányba, ott forgat 30 holdat. Mi meg addig megszüreteljük a régi szőlőket és ki­forgatjuk. Mind ilyen szép lesz, mint ez az ötven hold. Tudja, hogy mennyi szőlőnk lesz majd a második ötéves terv végére? — Mennyi? — Ezer hold. Elmegyünk egészen Márfa alá. Ez az egész terület mind szőlő lesz — és tenyerével, mintha vé­gigsimítaná az egész hegyoldalt. — Akkor nézze majd meg a tájat. Akkor lesz majd igazán szép. Es megint a tájat nézi. Talán már oda is képzeli az új szőlőtáblákat. Ki tudja. Lehet. Valamikor is nézte a tá­jat, innen a hegyoldalból. Akkor azt kutatta: merre is van az ő földje, mi­lyennek is látszik innen fentröl, nem járnak-e benne idegenek? Most az egész tájat nézi egyben. Az egészet, az övékét, mindannviukét. Mekkorát tud változni néhány év alatt az ember! Na, megvan a hiba. Rosszul volt beletéve a szelep. Ezért, szeleit. És összerakják a kerékpárt. »zalai..J&tm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents