Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-05 / 207. szám

1983. SZEPTEMBER 5.

W API-A

3

Csak egy íél óra?

Rekordíeljesitmények az állami gazdasási silózási versenyben

Baranyaiak a verseny élén

MESSZIRŐL magasodik a pécsi 400 ágyas klinika épülettömbje. A szabad szombat előtti napon, délután egy óra tájt nyitom ki az egyetemi városrész építkezését a Tanárképző Főiskola íelőii részen elzáró drótkerítés kapuját. Az óriási betonoszlop-csarnokon sietek végig, a lépcsők durva, még el nem simított fokain az udvarba. A főépület melletti árokban egyedül csákányoz- gat Borovácz István.

— Hol vannak a társai? — kérdezem a fal mellé támasztott ásókra nézve.

— Egy elment WC-re, a többiek a túlsó oldalon dolgoznak.

— Ma meddig tart a munkaidő?

— Nem tudom pontosam- Fél négy vagy háromnegyed négykor fejezzük be, azt hiszem...

A hatalmas épület mellett felvonók zümmögnek, egy szorgalmas csapat műkőlapok- kal borítja a falakat. Opova István ácsművezető és Pam- sász Imre brigádvezető közeleg beszélgetve.

— Hány ember ment el péntek lévén az építkezésről a munkaidő vége előtt? — állítom meg a művezetőt.

— Nem mennek el innen az emberek, letöltik rendesen a napot —, mondja Opova István. — Mindössze öten kérték, hogy...

Lábadi Antal főépítésvezető irodájában megnézzük a bérjegyzékeket. Valóban csak öten vették előbb fél a fizetést és távoztak el délben a munkahelyről.

— A dolgozók hetven százaléka vidéki — magyarázza a főépítésvezető. — Egész héten nyújtott műszakban dolgoztak, vasárnap majdnem mindenki itt volt- Csak az kapja meg előbb a fizetését és csak az mehet el, aki a művezetőtől igazolást hoz, hogy ledolgozta a heti munkaidejét. Szerintem emberség sérdése is. Vannak például Vas megyeiek, a Fehér-brigád. Két hete nem voltak otthon ...

— Hogyan teljesítették a július—augusztusi tervet?

— Hat—hétszázezer forintos lemaradásunk van.

*

A MAGASLATI ÚTON lévő OTP-házaknál, a II/1-es építésvezetőség birtokolja a területet. Kilencven ember dolgozik itt, mintegy 10 brigád, s egyáltalán nem látszik a „pénteki” műszak az emberek mozgásán. Ruppert Antal építésvezető véleménye szerint nálunk egyáltalán nem fordul elő, hogy valaki korábban eltávozzon. Mindjárt ki is szól a művezetőnek, behívják.

— Egy embert elengedtem bevásárolni — mondja May János — egyébként megvagyunk.

— Hány százalékos a tervteljesítésük?

— Július—augusztusban mintegy 20 százalékos lemara- dácunk lesz — teregeti széjjel a terveket az építésvezető. — Ötven ember kellene még! Harminc szakmunkás! Két

"izakban is dolgoztunk, de sokszor nincs elég ember a két műszakra*

PÍMMER BÉLA, a Jókai

úti építkezés vezetője kéri, hogy várjak egy kicsit, amíg tárgyal. Addig sétálok és akaratlanul is szemem az iroda asztalán heverő bérjegyzékre esik Látom, már hatan felvették fizetésüket, pedig csak három óra körül jár az idő.

— Ezek Meszesen dolgoznak, s hogy ne kelljen nekik bejönniük, azért kapták meg előbb — világosít fel később az építésvezető. Nálunk nincs elmenés. Éppen a múltkorában akasztottak fegyelmit a nyakamba, amiért előbb elengedtem embereket.

— Meddig tart a munkaidő önöknél? — érdeklődöm.

— Háromnegyed ötig.

Sajnos, az a mintegy százharminc—százötven dolgozó azonban, aki a Jókai úti építkezésen dolgozik, negyed—fél órával hamarabb abbahagyja a munkát a fizetés miatt.

Az építésvezetőség dolgozóinak be kellene fejezniök a 20

tantermes iskolát, amivel sajnos elmaradtak. Kétséges az is, hogy a lakásoknál tudják-e tartani a határidőket.

*

MESZESRE, a Komlói Építőipari Vállalat „birodalmába” sietek ezután, még munkaidő letelte előtt. A 2/1-es építésvezetőség dolgozói nagy erőfeszítéssel készítik a széntröszt legényszállását. Mintegy 42 ember vakol, falaz, szereléseket végez— Ki ment el? — teszem fel itt is a kérdést, de ugyancsak megnyugtatnak — mindössze egy ember kéretőzött el Félsőszentmártönba.

*

HÉTFŐN reggel 7 órakor — tekintettel arra, hogy Mar- czi József munkavezető szerint akkor kezdenek — ismét a meszeá építkezésen járok. Kíváncsian nézem, hogy a szabad szombat után, miképpen kezdődik el itt a munka Minden bizonnyal jól, hisz itt kevés a vidéki dolgozó. Ítéletemet azonban úgy látszik elhamarkodtam. Negyed nyolckor is még áll a habarcskeverő.

— Ha nekik jó, akkor áH- hatok még egy fél órát — kiabál az egyik szaki és dühösen veri le a gumicsövet a vasról. — Igyekezzünk! — noszogatja társait. A felvonó mellett csoportos „beszélgetés” folyik, s két embert is látok, akik most surrannak fél az épületre vezető lépcsőkön. Bizony, mire munkába állnak, eltelik még egy jő negyedóra.

Nem szabad azonban azt hinni, hogy valaki nem termel itt már korán reggel, egy ács szorgalmasan igazítja a zsaluzást, egy „szaki” földet lapátol az árok mentén.

*

A JÖKAI ÜTI építkezésen csak fél kilenckor kezdik a termelést, szabad szombat után így jön ki a lépés. Fél nyolckor már a gépkezelők a munkahelyen vannak, a malterkeverő „begyújtva” várja a kőműveseket— Egyedül lapátol? — fordulok a gépet kiszolgáló segédmunkáshoz, mire gyorsan választ kapok, társa elment a szakszervezetbe, csak később érkezik majd a helyszínre. Megvárom a fél kilencet, s nem hiába, fél kilenckor valójában még senki itt nem kezd el dolgozni. Vannak ugyan kőművesek az épületen, de többen még csak „később” érkeznek. A darus fülkéje is üres — s bár nem tudom, aznap volt-e betonozás, de, hogy még elkel ilyesmi az épületeken, az biztos.

*

TÁVOL ÁLLJON tőlem a szándék, hogy most kimondjam, az építők lazsálnak, nem dolgoznak, s ezt tették pénteken délután és hétfőn reggel is. Ilyesmit nem lehet állítani. És nagyon is igaza van Lábadi Antal elvtársnak, amikor az építők nagyon derekas helytállására, a sokszor fárasztó vasárnapi műszakra is felhívja a figyelmet. Vannak emberek, akik két hétben csak egyszer látják családjukat, s ez sem könnyű dolog. Nincs építőiparunk még annyira gépesítve sem, hogy ki lehetne jelenteni, az építés „séta munka”. De talán éppen az ő érdekükben kellene a mimikát jobban megszervezni, jobban ellátni anyaggal, s eszközzel, s éppen az 6 pénztárcájuk érdekében kellene betartani pontosabban a munkaidőt is. Nem hiszem, hogy bármelyik kőműves is örülne, annak, ha a falon csak nézegetni kellene, mert ha már ott van, akkor dolgozni akar. A Jókai úton már csíráját láttam az előregondoiásnak és ez jó kezdet, ám ott sem megy zökkenő nélkül. Helyes lenne talán bizonyos emberek — előkészítők — munkaidejét úgy megszabni, hogy mine a munkások zöme beér, addigra legyen készen minden, ami a munkavégzéshez szükséges.

Szüts István

Az állami gazdaságokban a nyár végén verseny indult a silókukorica, illetve a silónak vetett különböző keverékta- kanmányok gyors betakarítására. Általános törekvés országszerte, hogy szeptember

10-re gödrökbe, árkokba tegyék mindenütt ezt a kitűnő teleltető takarmányt. A silókombájnok kezelői közül több százan neveztek be a versenybe és számos gazdaságban máris rekord teljesítmény született. A verseny első helyezettje jelenleg Erdőst József (Bogádmindszenti Állami Gazdaság), aki 24 300 mázsa silótakarmányt vágott le és aprított össze gépével. A

A BAJOK az almával kezdődtek — legalábbis így meséli a Biblia — s a folytatás sem volt kellemesebb, mert lám a gonosz Erisz a mulatozó lakodalmas népség közé hajította „a legszebbnek” föl- iratú almáját s a megvesztegetett Páris ítélete miatt porig égették Tróját.

Ennyi baj az alma miatt!? Sajnos nemcsak ennyi! Mert az ördög törődne a paradicsomi gyümölccsel meg Erisz almájával, ha nem lenne a viszály istennőjének ma itt Pécs körül egy teljes almáskertje. Igaz, a tulajdonjog részletesebb elemzése után kiderül, hogy ez a gyümölcsös nem is annyira a görög istennőé, mint inkább a Pécsi Állami Gazdaságé — de, hogy a fondorlatos Erisznek valami köze mégis van hozzá, az biztos.

Már a telepítésnél nagy viták alakultak körülötte. Egyszerűen azért, mert a 300 holdas gyümölcsös nagyobbik része sík, gépi művelésre és

második Kovács János (Sátorhely—Bólyi Állami Gazdaság), a 20 820 mázsás, a harmadik pedig Balogh Alajos (Bogádmindszenti Állami Gazdaság) 19 500 mázsás teljesítményével.

A legutóbbi jelentések szerint az állami gazdasági siló- zó-brigádok az egész termésnek körülbelül 75 százalékát takarították be eddig. Közvetlenül ' befejezés előtt tartanak ezzel a fontos és most már igen sürgős munkával Baranya, Bács-Kiskctn, Tolna megyében, valamint Békés és Csongrád megye több gazdaságában.

nagyüzemi gabonatermelésre alkalmas részen fekszik. A telepítés idején még nem született meg az úgynevezett 6-os törvény, amely a gabonatermesztésre alkalmas földek, tehát gabonaszükségletünk hazai fedezésének nagy célját elérni segítő törekvések, védelmében készült és pontosan körülírja, milyen területekre telepíthetők a gyümölcsösök. (Azonpal hozzá kell tenni a törvény nem merev, tehát adott alkalmakkor, bizonyos helyi viszonyok között értelmezése a helyi vezetőktől függ). Közben a gazdaság csere útján hozzájutott a gyümölcsös földjének folytatását alkotó kisebb táblához és ezt is betelepítette. Ez azonban már a hatos törvény megjelenése után történt — így még több bonyodalom származott belőle. Igaz, hogy a föld-darab a gazdaság egyéb gabonatermő részeitől távol esik, így a géppel való művelés költségei igen magasak lettek volna, de talán, ha a gazdaság vezetősége körültekintőbben jár el, kevesebb lett volna a bonyodalom.

MINDENESETRE a gyümölcsös megvan — tavaly a termés kilencven százaléka export minőségű volt, és az idén is megadja holdja a negyven mázsát, holott még a teljes termőre fordulás, tehát a „teljes kapacitású termelés” csak két év múlva következik.

Néhány számtani művelet

és azonnal kiderül, hogy az almatermelés jövedelmező, sőt, az egyik legjövedelmezőbb termelési ág, még akkor is, ha külkereskedelmi értékét és jelentőségét nem számítjuk.

A gyümölcskertészek szerint természetesen a gyümölcsösöket is jó földbe kell telepíteni, nemcsak a gépi művelésre alkalmatlan domboldalakba. Nem ragaszkodnak a sík területekhez, de szeretnének minél több gépi művelésre alkalmas enyhe dombhajlatot elfoglalni. Valószínű ez még hosszú vita lesz különben a gyümölcs- és a gabonatermelők között. Mindenesetre egyelőre még fontos és objektív okok —, amelyek miatt a hatos törvény is létrejött — indokolják a gyümölcsösök „dombra űzését”.

Ugyanakkor azonban mesz- szi távlatokban kell gondolkozni: a nagyüzemi gyümölcs- termesztés kialakításáról. Mielőtt ezzel a problémával foglalkoznék, szükségesnek látszik néhány szót ejteni a Pécsi Állami Gazdaság józsef- majori almáskertjéről. A Mohács felé utazók bizonyára már elégszer megcsodálták a gyümölcstől roskadozó törpe- almafákat. A gyümölcsös nagy része törpe-fákból áll, de van benne közép-törzsű telepítés is. Timon Béla, a gazdaság főkertésze elmondotta, hogy a törpe-fák nemcsak azért előnyösek, mert lényegesen könnyebb a szedés, a lombbal való munka és a permetezés, hanem azért is, mert korábban fordul termőre. : lint a közép-törzsű, az egy holdra eső tőszáma is jóval meghaladja a másikét. A középtörzsű egy holdra eső tőszáma 60, a törpéé 170. t Magyar—bolgár barátsági est Pécsett

Bulgária felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából magyar—bolgár barátsági estet rendez a Hazafias Népfront Pécs városi Elnöksége a Városi Művelődési Házban szeptember 7-én este 6 órai kezdettel. A programban Ambrus Edit Jászai-díjas színművésznő bolgár költő versét adja elő. majd dr. Kotta János a Pécsi városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja, a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa mond ünnepi beszédet. Felszólal atz ünnepségen a budapesti bolgár nagykövetség képviselője is. Ezután két filmet mutatnak be a bolgár nép éle téből. A felszabadulási ünnepség alkalmából a bo’sár nép életét bemutató kiállítás nyílik a Városi Művelődési Házban.

Azonban még ez a szám is eltörpül a szinte hihetetlennek ható Bouché-Thomas módszerű telepítés egy holdra eső hatszázas (!) tőszámához képest.

BOUCHÉ-THOMAS francia kertész módszere a sövényszerű telepítés, a csemetéket nem függőlegesen ülteti a talajba, hanem 30 fokos dőlési szöggel. A tőről nevel egy hajtást, amit szintén 30 fokos dőlési szögben az ellenkező irányba hajtat- így idővel egy összefüggő, a tapasztalatok szerint rendkívül jó termést adó sövény alakul ki. A gyümölcskertészek egyébként ezt a módszert „a gyümölcs- termelés rakétájának” nevezik. A hírek szerint nem is méltatlanul, hiszen a Kertészeti Főiskola Bouché—Thomas módszerrel telepített almása már három éves korában 80 mázsás termést hozott. A pécsi gazdaság mozgékonyságára jellemző, hogy már ők is így telepítettek be egy területet.

A gyümölcsösnek egyébként a sík, tehát gépi művelésre alkalmas részei hoznak nagyobb termést. Ez természetes is, mert munkaerőhiány miatt sokszor a szükséges munkákat csak ott tudják elvégezni, ahol géppel tudnak dolgozni. Másrészt a síkabb részeken a talaj ereje is jobb, nincs kitéve az erózió káros hatásának.

A gazdaság tervei között szerepel egyébként, hogy a gyümölcsösben jövőre egy részt kísérletképpen vegyszerrel gyomtalanítanak. A tapasztalatok szerint az ötévesnél idősebb almafákra nincs káros hatása a hungazinnak. (őszibaracknál más a helyzet, az őszibarack nem bírja a vegyszeres gyomirtást!)

Szeretnének a pécsi gazdaságban egy nagykapacitású gyümölcs-kombinátot létesíteni, amely a tervek szerint nemcsak a gazdaság, hanem a környező tsz-ek termését is osztályozza, csomagolja, expediái ja. És itt kell visszatérni a nagyüzemi gyümölcstermesztés távlataira. Az ötéves terv keretében 210 ezer hold gyümölcsöst telepítünk Magyarországon. Ezt a telepítést csak úgy szabad elvégezni, hogy közben a nagyüzemi termelés lehetőségeit megteremtjük. Itt nemcsak a gépi_ művelésről és a nagy terméshozamok eléréséről van szó, hanem a szállítás lehetőségeiről is. Ez pedig a gyümölcs esetében nagyon fontos. Másrészt létre kell hozni az úgynevezett központi „gyümölcskombinátokat”, ahol lehetősék nyílik a szakszerű tárolásra, osztályozásra, csomagolásra. Ezeket pedig csak nagy kapacitású üzemekkel lehet megoldani (csak így gazdaságos),

PÉCS kétségtelenül kitűnő központ ebből a szempontból, alkalmas földjei, jó hagyományai megvannak a gyümölcstermeléshez s remélhetőleg a józsefmajori almás is kitűnő terméseredményeivel fogja feledtetni a körülötte zajlott vitákat s Pécs környékén még sok modernül kezelt, a józsefmajorihoz ha- onló gyümölcsöst telepítenek.

Lázár Ervin

JKey&z&Lal a

— Ne tessék megmondani anyukámnak, de én ... én ezt nem élem túl, é\n a vonat alá vetem magam.

— Ugyan Karcsi, hogyan mondhatsz ilyet! — nézett meg- döbbenten az asszony a széken ülő, zokogó fiatalemberre, aki e pillanatban huszonhat éves kora ellenére ólydn, mint egy elesett kis gyerek.

— Hallgass rám, Karcsi! — próbálta vigasztalni, de érezte, hogy ez most teljesen hiábavaló. — Karcsit megbántották, s az ilyen érzékeny lelkű emberek nehezebben viselik el a bántalmat. Jó néhány éve ismeri Karcsit. Tudja róla. hogy egészen piciny korában lemdnd tak róla az orvosok, hiszen az agyhártyagyulladást nehezen élik túl a kicsik. S ha életben maradnak is, egész életre meglesz a nyoma. — Karcsi életben maradt. Édesanyja orvostól orvoshoz, kórházból kórházba vitte, hogy a gyermek visszanyerje hallását, és beszélni tudjon. Karcsi meglett fiatalember, hall, ha ‘nem is annyira tisztán, mint mások, és beszél, ha ez nagyobb erőfeszítésébe is kerül.

Tizenegy éve dolgozik. Először a papája felügyelete mellett a Megyei Építő és Tatarozó Vállalat festő műhelyében. Aztán a papa elkerült onnét. Karcsi pedig továbbra is cipelte a f esté kés edényeket, segített a mázolásnál. S most itt ül összetörtén az ismerősnek öntve ki szívét, hiszen a mamát 'nem szabad idegesíteni, a mamának beteg a szíve. De valakinek csak el kell mondani, hogy őt kitették a festő műhelyből, elkerült az ácstelepre, ott nehéz gerendákat cipel és minden szó nélkül ötven fillérrel csökkent az órabére is.

— Hát bántottam én valakit, hogy velem így bdnnak? — Miért ? ...

— Nyugodj meg Karcsikám, menj szépen haza, majd beszélek valakivel az ügyedben.

Másnap az asszony bekopogott szerkesztőségünkbe.

— Tanácsért jöttem, hogyan segíthet nénk rajta — mondta miután elmesélte Karcsi bánatát.

— Én a festő műhelybe, áhCMinét egyszer elküldték többé vissza nem megyek — hajtogatta Karcsi, amikor megkérdeztük. mi volna a kívánsága.

— El és el onnan, mert ott engem nem néznek embernek. Beteges vagyok, nem bírok gerendákat cipelget- ni, de van ott köny- nyebb munka is. Elmegyek onnét bárhova, bármilyen segédmunkára ...

— Szeptember elsejétől foglalkoztatni

tudnánk — mondták az Albertfalvi Kozmetikai Cikkeket Gyártó Vállalat pécsi telepén. Karcsi körülnézett a gyárban, s azt mondta szívesein menne.

Ezután kerestük fel Németh elvtársat, a Megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalatának igazgatóját.

— Nagy a forgalom a város utcáin. Nem akartam, hogy valami baleset érje, ezért tettük át régi munkahelyéről. Arról nem tudok, hogy az órabére csők kent volna, de utána nézek, és ha így van, intézkedem. De értsenek meg engem is. Az építőipari vállalatoknál nincs könnyű munka. Ami esetleg adódna, oda megrokkant embereket kell tennem. Mit csináljak vele? Nem százszázalékos munkaerő...

Ezt nem is vitatjuk, csupán arról van szó, hogy ezen a szerény, szorgalmas fiatalemberein segíteni kell. S ha nincs más mód rá, tegyék lehetővé, hogy szeptember elsejétől hozzájárulással megkaphassa munkakönyvét és új munkahelyre menjen. S még valami: tizenegy évig dolgozott a vállalátnál, ezért több emberséget is megérdemelne.

Mindketten elmondtuk érveűnk?* emberien, megértőén. T’ísnap Karcsi je- 1 :tkezctt a felmondó levéllel.

S akik találkoztak Karcsival, mind azt kérdezték, miért akar elmenni.

— Hát nincs itt jó helyed? — kérdezték azok a munkatársak is, akik néhány (nappal előbb még morgolódtak, hogy bizony nem cipekednek helyette, mert ugye a vállalat „nem szociális intézmény”.

Az igazgató elvtárs leültette, kérdezgette, beszélgettek. Talán az életben első ízben eny- nyi ideig.

— Nem történt semmi, hiszen megái lepődtünk már abban, hogy Karcsi munkahelyet változtat, csupán megszólalt a szív. Az pedig azt mondta: tizenegy év után nem engedhetjük el. — Mások talán jobbak,

emberségesebbek, mint mi vagyunk? Karcsinak maradnia kell.

A napokbatn találkoztam vele.

— Maradok —■ ez volt az első szava. Aztán arról beszélt, hogy munkabeosztása meg az órabér is rendeződött. És Karcsi nevetett. Szemében nyoma sem volt a megbántott- ságnak, a szomorúságnak.

Eltűnődtem. Milyen egyszerű is az élet! Törvényes keretek között, de ’ Hvvel. Csak azt nem értem, hogy ez időnként miért olyan nehéz?

Cscpányi Kalamin

Erisz almáskertje — Józsefmajorban

A