Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-04 / 206. szám
t9*3. SZEPTEMBER i 3 Igények és lehetőségek... Tízezer tonnával több cukor „Mi lesz a vízellátásunkkal?” — írják Urögből. „Mikor lesz utunk?!" — írják SzentkútróL A követelés — mindkét lakóterület lakóitól — érthető, ti rögben törpevízművet kértek a tanácstól, öt esztendővel ezelőtt befizettek a lakók húszezer forintot, — plusz — társadalmi akcióban kiásták a csőhálózat árkait, öt esztendeje ennek — azóta se kút, se pénz. A Szentkút környékiek társadalmi munkában (vagyon sokat dolgoztak!) kiásták az út „tükrétt” és követ, hengert kértek a tanácstól — a munka teljes elvégzésére. A víz azóta elmosta a „tükröt”, fél-lábnyi gödrök, vízmosások teszik lehetetlenné a közlekedést. Ennyi volt a panasz lényege. A III\ kerület v. b. elnöke, Almási János, továbbá a v. b. titkára, dr. Bojtor János és Ver tike József tanácstag szállt ki a helyszínre egyik délelőt- tön. Aligha akadt olyan tanácsülés, utőagyűlés, tanácstagi fogadóóra, hogy e panaszok ne kerültek volna napirendre. De egyszer le kell zárni ezt az ügyet is — a tisztánlátás érdekében. Való igaz, hogy a III. kerületi tanács 1958-ban — meghallgatva az ürögiek kérését — elhatározta, hogy a vízellátást megjavítja. A lakosság elképzelése az volt, hogy a forrástól felvezetik a vizet a harangláb-dombra egy vízgyűjtőbe s így kellő nyomással kerül a víz a hálózatba. A tanács azonban — nagyon helyesen — úgy vélte, hogy ez kezdetleges elképzelés, mert — a szakemberek véleménye szerint — néhány éven belül a növekvő vízfogyasztási igény túlnőtte volna ennek a berendezésnek kapacitását. Ezért a vízművektől tanulmány-tervet kértek, amely el is készült és annak alapján úgy határoztak, hogy Ürög mögött, fent a dombon építik meg a víztárolót és hozzá természetesen a hálózatot. Meg is kötötték a szerződést a Vízművekkel, a munkálatok elkezdésére. Azóta mintegy 250 ezer forintot építettek be a készülő hálózatba, de aztán a Vízművek leálltak a munkával. Egy időben arra hivatkoztak, hogy nincs cementjük — ami igaz is volt. Később tervet és költségvetést követeltek a tanácstól, a törpevízmű építésének befejezéséhez. Kifogásuk érthetetlen: a tanács megrendelte a vízmüvet, a vállalatnak pedig a sajátmaga által elkészített tervek alapján kellett volna a rpunkát folytatnia. Ami pedig a költségvetést illeti: meg van. Ma is ott van papíron a 400 ezer forint, amelyet a III. kerületi tanács v. b. a vízmű építésére fordítana, de... a Vízműveken múlik, hogy a pénzfedezet alapján befejezzék a létesítményt. A szentkútiak panaszáról... Két út veszi félkaréjba a szentkúti völgyet: egyik az abaligeti országút, a másik pedig a kritikus útvonal, amelyet a víz tönkretett. Ez utóbbinak csak a felső és az alsó szakasza lakott terület. A tanács — mindkét szakaszon — megcsináltatta az utat egészen a legszélső lakóházig. A két szakasz közötti útvonalon borospincék sorakoznak. Érthető, hogy ezt a szakaszt nem építteti meg a tanács, mert egyszerűen nincs értelme, hogy erre a lakatlan útvonalra egy teljes millió forintot fordítson. Mivel érvelnek a lakók? „A gyerekek nem tudnak iskolába menni a télen... 1” — „Ha mentőt hívunk, a kocsi nem tud felkapaszkodni a sziklás, gödrös úton...!” Reálisak-e az érvek? Aligha. Mindkét lakóterületet bármilyen közlekedési eszközzel meg lehet közelíteni az országút felől. Es ez nem is nagy kerülő. Ami pedig a gyerekek iskolába járását illeti... Érdemes itt megjegyezni a következőket. A pincesor előtti út valóban meghökkentően rossz és járhatatlan. De ez nem is csoda, ha egyszer a hegyről lezúduló víz csakis itt tud lefolyni. Pedig az útmenti kis pad kán — húsz—harminc méterenként átfolyókat vághatnának a lakók, hogy a víz a völgy irányába kapjon szabad folyást és nem az úttesten. Sajnos — bár emez egyszerű ötletre felhívták a lakók figyelmét a tanácsi szervek — mégsem teszik meg. Mielőtt Pécs városfejlesz tési terve elkészült, a III. kerületi tanács még hajlandó lett volna az útszakasz megépítésére. De annak is egyik feltétele az volt, hogy a kétoldalt húzódó kertekből, sző- lőparcellákból egészen kis sávot ki kell sajátítani, hogy ezzél normális szélességű utat kaphassanak. A kisajátításról persze a lakosság zöme hallani sem akart, pedig csak mes- gyéről — azaz nem is kultúr- területről — lett volna szó. Az egyik pince tulajdonosa például kijelentette: „Ha valaki egy arasznyit levág a földemből, fejbeverem egy karóval. ..!" A másik szőlősgazda — arra nem volt hajlandó, hogy negyven centiméterrel beljebb vigye drótkerítését. Tehát már akkor felmerültek ilyen problémák. De — mint már említettük — közben elkészült Pécs városfejlesztési terve. Ebinek alapján — ezt őszintén kell kinyilvánítani — a Szentkút! lakóterület elsorvasztásra ítéltetett. Azaz.-, nem adhat a III. kerületi tanács 1 millió forintot egy ilyen — kellőképpen amúgy sem kihasznált — útvonal megépítésére csak azért, hogy a borpincék köny- nyebben megközelíthetők legyenek. Hiszen 800 ezer forint az egész évi — útjavításra szánt — költségkerete. És még egyet: A Mártírok útja pontosan 15 millió forintba került, amely összeghez ötmillióval járult hozzá a III. kerület tanácsa. Ezt az ötmilliót ebből az évi 800 ezerből törlesztik. Az adósság 1965-ben telik le. Ennek l ellenére a tanács megépíttette azt az útszakaszt, amely átszedi a két lakóterületet. A többit nem, és ez teljesein érthető. Az „elsorvasztás” különben nem összetévesztendő a „szanálással”. Azaz: csupán arról van szó, hogy — egyelőre — komolyabb összeget, kommunális létesítményekre nem fordíthat a tanács ezen a környéken. Erre azért szükséges felhívni a figyelmet, mert — a helyszínen, egy idősebb asz- szomy tolmácsolásában — olyan rémhíreket hallottunk, hogy az Isterakúti Kultúrotthon „vitte el” a pénzt, amelyet a szentkutiak kaptak volna útépítésre. Hogy ez menynyire nem igaz, ez az idős asszony még a legilletékesebbnek, Almási János tanácselnöknek sem hitte el félórás vi ta során sem. Végülis — mi a helyzet? Az ürögiek kívánsága — remélhetően — teljesül, ameny- nyiben a Vízművek is úgy akarja... A szentkutiak panasza azonban — legalábbis most — nem orvosolható. Annak viszont semmi akadálya, hogy a szőlősgazdák — ki-ki a saját parcellája sávjában — időnként néhány kapavágással megjavítgassa az utat és áteresztőt vágjon a padkán. Az út most nagyon elhanyagolt állapotban van, de az is érthető, hogy — a különben elismerésre méltó társadalmi munkát végző lakók — elkedvetlenedtek. De értsék meg: nincs pénz ilyen magas összegű beruházásra, főleg akkor, amikor ezt az utat úgy sem lehetne gazdaságosan kihasználni, ameny- nyiben megépülne. Az igények általábon jogosak, — de mindig figyelembe keli venni a lehetőség e- k e t is. A lehetőségek pedig sokszor korlátozottak. Rab Ferenc Illetékes helyen tájékoztatták az MTI munkatársát a feketehimlő megbetegedéssel kapcsolatos intézkedésekről. Az orvosi vizsgálatok, valamin' a teljesen biztos diagnózishoz szükséges, több napot igényid laboratóriumi eljárások alapján megállapították: a Royal Nagy szálló alkalmazottja — akinek himlőgyanús megbetegedéséről a lapok a múlt hét szombatján hírt adtak — fekete-himlőben betegedett meg. Betegsége enyhe lefolyású, s remélhető közeli fel- gyógyulása. Ezen az egy eseten kívül eddig sem Budapesten, sem vidéken egyetlen újabb himlő-gyanús megbetegedés sem fordult elő. Nem betegedett meg senki a Royal Nagyszállóban elkülönített 220 külföldi vendég és az Istenhegyi úti Védőnőképző Intézetben egész ségügyi zárlat alá helyezett 8S magyar állampolgár közül sem. Az ezeken a helyeken szolgálatot teljesítő dolgozók körében sem történt himlőgyanús megbetegedés. A hatvani cukorgyárban kedden sajtótájékoztatót rendeztek a cukorgyártási idény megkezdése alkalmából. Dr. Vigh Albert, a cukoripari igazgatóság főmérnöke elmondotta, hogy a bő termés következtében az idén az ország 11 cukorgyárában 2, 900 000 tonna cukorrépát dolgoznak fel és mintegy tízezer tonnával több cukrot állítanak elő, mint az elmúlt évben, a cukorgyárak gondosan felkészültek az idényre. Szeptember 2-án teljes üzemmel megindult a termelés a hatvani, a szolnoki, valamint a sarkad! gyárban. szeptember 20-ig pedig valamennyi cukorgyár -megkezdi a feldolgozást. Több mint négy hónapon át éjjel-nappal folyamatosan dolgoznak majd. Hét vagon mákgubó Hét vagon mákgubót vásárolnak fel az idén a baranyai földművesszövetkezetek. Kétszázötven katasztrális hold termésének az átvételére már szerződést kötöttek néhány közös gazdasággal. Holdanként általában két mázsa mák gubó marad fenn, tehát a 7 vagonos tervből öt vagont ezzel már biztosítottak. De a megye úttörőinek is van még lehetőségük, hiszen a két vagon mákgubó felkutatása az ő feladatuk. S a jó munka jutalmazása sem marad el, mert a megszabott felvásárlási áron felül, töltőtollat, karórát, írókészletet és egyéb ajándékot is adnak a legjobb gyűjtőknek. Mindemellett az erkölcsi cél sem közömbös, hiszen a mázsánként 110 forint árú mákgubóból morfint állít elő a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. Mindezek alapján nem vált szükségessé kötelező védőoltás elrendelése. Budapesten tovább folyik azoknak a beoltása, akik önként jelentkeznek és védőoltást kívánnak kapni. Minden egyes önkéntes jelentkező a lapok vasárnapi számában ismertetett helyeken és időpontokban oltásban részesülhet. A nemzetközi járványügyi egyezmények értelmében külföldre készülő magyar állampolgárok továbbra is csak akkor hagyhatják el az ország területét, ha a szükséges úti okmányokon kívül eredményes védőoltást tanúsító igazolvánnyal is rendelkeznek. Külföldön is elismert igazolást csak az ilyen célra kijelölt oltóhelyeken állítanak ki, ezért a külföldre utazók kizárólag ezeken a helyeken jelentkezzenek védőoltásra. Mindazok a vidéki személyek, akik külföldre utaznak, a védőoltást a megye székhelyén működő KÖJÁLL-nál kapják meg. Újabb himlőgyanús megbetegedés nem fordult elő Tájékoztatás a himlő-megbetegedéssel kapcsolatos intézkedésekről Az osztálynapló még nem félelmetes, s a feleletre se várnak jó vagy rossz jegyet, hiszen az első tanítási napon a most megnyílt új bólyi Mezőgazdasági Szakiközépiskolában is csak tájékozódnak, ismerkednek egymással a gyerekek. Az általános iskolások kíváncsian kukkantanak be a fiú és leányosztály ablakán, nézik a csinos munkaköpenyes lányokat, akik a község első itt érettségizett tanulói lesznek, s akik az érettségi bizonyítvány mellé tejkezelői szakmunkás bizonyítványt is kapnak. Az I. a osztály 48 fiútanulója a mezőgazdasági gépszerelő szakmát választotta. Dunaszekcső, Kölked, Szent- lörinc, Palotabozsok és Ka- csóta, sorolják a neveket, kiderül. hogy csaknem minden tanuló a megye más községéből való. Látszik rajtuk, örülnek a felvételnek, s bátran értelmesen mondják el, miért éppen itt szeretnének tovább Kiderül, hogy legtöbben a bicikli szerelés, javítgatás során kerültek közelebbi ismeretségbe a szerszámokkal, aztán már nem tudtak lemondani róla. Arra a kérdésre, hogy ki vezetett már traktort, valóságos kézerdő lendült a magasba: — A termelőszövetkezetben dolgoztam szünidőben, a traktoros megengedte, hogy forduljak egyet a géppel. Sohase felejtem el, olyan nagy- s*erű volt. Nekem az minden szórakozással felér, ha traktort szerelhetek — mondta a dunaszekcsői Huszti Pista, aki érettségi után az Agrár- egyetem gépészeti karán szeretné folytatni tanulmányait. Bimbó Pista édesapja ze- toros. — Lehet-e belőlem más, vonta fel a szemöldökét önérzetesen a fiú. Érettségizni mindenképpen szerettem volna, s így most egyúttal a vágyam is teljesül, a szakmát is megtanulhatom, 11-oft ma A fiúk többsége a szülőfalujába szeretne visszakerülni, a lányok közül azonban sokan a várossal. a Pécsi Tejüzemmel kacérkodnak. — Szívesen megyek én haza is, mondta a kölkedi Danes Joli. de nálunk nincsen tehenészet. Talán az Állami Gazdaságban sikerül majd elhelyezkedni a szakmában. „A szakmában”. így mondják, pedig legtöbbjük nem is tudta egészen pontosan mire vállalkozott, s örömmel hallgatták, amikor az osztályfőnök elmondta milyen érdekes, milyen komoly munka vár rájuk. Különös módon került éppen ebbe az iskolába a nagy- harsányi Ledő Giziké. — Itt táboroztunk tavaly, s az őrsi portyán, a sajtüzembe is eljutottunk. Már akkor megtetszett a falu. meg a tejipari munka is, örültem, hogy a megyében is nyílt ilyen iskola, Egymással, az új tanárokkal, és új tankönyvekkel ismerkednek a tanulók, és türel metlenül várják a gyakorlati oktatást. — A fiúk a helyi gépállomás által biztosított szerelő- műhelyben, a lányok pedig a Sátorhely-Bólyi Állami Gazdaság és a bólyi Kossuth Tsz tehenészetében ismerkednek a gyakorlati tudnivalókkal. Mindegyik nagyszerűen működő üzem. csak jót tanulhatnak diákjaink — mondotta Fülöp József az iskola igazgatója. Kicsi a hely, itt a bólyi általános iskolában, és szoroskodnak a fiúk a kollégiumban is. Az igazgató azonban elmondotta, hogy már kijelölték a jövőre épülő új szak- középiskola helyét, ahol újabb két első osztály kap majd helyet. Akkor valóban teljesül, a bólyi pedagógusok álma, bár azt, hogy Boly község „felsőbb osztályba lépett” már most is elmondhatják. __ . . W. BE Első tanítási nap az új iskolában Gyerekhad zsivajától hangos az új-mecsekalja[ Bánky Donát úti általános iskola és gimnázium. A festékszagú iskolában tizenhárom alsó-, nyolc felső- és hét gimnáziumi osztály, 35—40-es létszámmal kezdte meg az új tanévet. Az iskolát most építették, a negyven pedagógusnak sok problémát okoz az első iskolai nap. A tantermek bútorzatának a felét még nem kapták meg, egyelőre kölcsöny-dokkal old’ik meg a problémát. Az új iskola első napjának néhány pillanatát örökítettük meg. A szerelők, üvegezők még dolgoznak az új létesítményen, de a gyerekek már birtokukba vették az iskolát. Az első tanítási nap a tankönyvek kiosztásával és más híva. talos dolgokkal telt el. Az általános iskolások a folyosón töltik a tízperces szünetet, ismerkednek az új iskolával, melyben huszonnégy osztályterem, két előddé! erem, két tornaterem és hat politechnikai - > v , műhely kapott helyet. f' >'' ‘ , V W ' 1» es Szokolai István -% 1 BOLY ÚJ ELSŐSEI
