Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

r SSKPTKMBE» » NAPLÓ 5 A KIRÁLYNŐ KEGYENCE Sikeres bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban ERDEKES, bogy a korabeli francia kritika nem lelkese­dett túlzottan Victor Hugóért... A francia irodalom koroná­zatlan királyáról Faguet azt merte állítani, hogy „kicsi lé­lek”, s a közönség... Hát igen, a közönség pedig meg- botránkozott drámáin. A 130 éve íródott Marie Tudor magyarországi ősbemu­tatóján mi fegyelmezetten ülünk, s hagyjuk, hogy a fres­kószerű tömör jelenetek, s az örökké ismétlődő couleur lo­cale, s a hangos titkok elér­jék hatásukat. Kíváncsian fi­gyeljük, hogy a királynő ágya és a vérpad között hogyan leng szegény Anglia, s Simon Renard a szürke eminenciás mikor nyisszenti el ügyes olló­jával azt a cukorspárgát, melynek egyik végén Gilbert, a másikon a hatalmas Fabiano Fabiani élete lafog. A bőbe­szédűség, és a szónoki pátosz néha aztán egy kis gyanakvást vált ki belőlünk, s a kérdés szinte már a nyelvünkön van, hogy valójában mit is akar­nak nekünk mondani az angol királynő hálószoba ügyeivel, s vajon miért éppen a Márie Tudor-t mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház, miért nerc inkább a Borgia Lucretiat? De mindezt nem mondjuk ki, s a jótékony romantika és a szabadság eszmények feledte­tik ezeket a gondolatokat. A pergő képekben állandóan érezzük, hogy Victor Hugo hisz az irodalom alakító ere­jében, s abban, hogy az írók egyik elsőrangú feladata a zsarnokság elleni küzdelem. A zsarnokság elleni küzde­lem áll a Marie Tudor cselek­ményének középpontjában is, a hazájukat szerető főneme­sek. s az igazságtalanságot gyűlölő nép győzedelmeskedik a királynő kegyetlen ágyastár­sán. Szépen, kontúrosan, égjük oldalon áll a nép, a másikon az-uralkodó osztály, s a dön­tő drámai pillanatban, az in­gadozó uralkodó, bizonytalan ítélkezését, a nép teszi meg- másíthatatlanná. VICTOR HUGO verba fiz­musokkal teletűzdelt, szóno- kias darabját bizony nagyon nehéz 1963-ban színpadra ál­lítani, mert a mai néző job­ban szereti a halk őszintesé­get, mint az ordító, talmi pá­toszt. A romantikus hősök azonban stentori hangon val­lanak szerelmet, s zavarba hozzák a rendezőt. Milyen is legyen az előadás? Irodalmi- lag hiteles és megemészthetet­len, vagy élvezhető, de egy kicsit meghamisított? A Pécsi Nemzeti Színházban valószí­nűleg úgy vélekedtek, hogy ha romantika, hát legyen roman­tika. A szereplők többnyire őszintén átélték a helyzetüket, s amennyire csak lehetett, azonosultak figurájukkal. így aztán furcsa helyzet keletke­zett, mert a külsődleges pre­cíz játék több ponton többle­tet eredményezett, s a túlját­szott figurák úgy hatottak, mint karikírozott hősök. Ez a veszély pátoszos daraboknál szinte elkerülhetetlen, mert a közönség nézőpontja 130 év alatt alapvetően megváltozott. Az eredmény persze így is jó, mert a paródia finom volt, így nem mindig lehetett érez­ni. Pontosabban csak akkor, amikor a szellemi hatásokat, az elegáns szócsatákat hirtelen valamilyen cselekvés váltotta fel, melyet a színház érezhe­tően Sztanyiszlavszkij mód­szerekkel oldott meg. tehát hangsúlyt kaptak a tárgyak. A darab egyébként pergő volt, s a hatása valódi nép­színházi hatás. Egyes jelene­teit akár Jean Vilár is vál­lalhatta volna. A jó ered­mény Szilágyi Sándor rende­zőn kívül a kollektív bölcses­séget is dicséri. A LEGJOBB alakítást két­ségtelenül Labancz Borbálától láttuk, aki a királynő enyhén ellentmondásos figuráját őszinte emberi érzésekkel épí­tette fel, nagyszerű váltásai nyomán az embernek szinte elakadt a lélegzete. A szeszé­lyes, csak a szerelmével tö­rődő asszony alakját, aki ki­rályi hatalmát is az ágy ér­dekében használja fel, hitele­sen állította a nézők elé. Ambrus Edit Jane alakítása már nem volt ilyen egyértel­műen jó, mivel sok ponton megbénította, játékát sema­tikussá tette a szónoklás szö­veg. A naíva-szerű lányfigu­rát lényegében persze sike­rült felépítenie, így a konflik­tusok jól érvényesültek körü­lötte. Ambrus művészégyémsé- ge sajnos nem a legszerencsé­sebben találkozott a szerep lehetőségeivel. Bárffy György kegyence szuggesztív volt, meggyőző, bár lehetett volna még gazdagítani, ha a mű­vész a bukott kegyenc meg­jelenítésénél hangot vált, s a rezignáltságon kívül emberibb vonásokat is felszínre hoz. Az alaphangot viszont jól el­találta, tényleg hős volt. Ivá- nyi József Gilbert fegyver­mestert. mint figurát nagyon jól megakotta, hangban azon­ban egy kicsit elcsúszott, en­gedett a victorhugoi álpá­tosznak, s külön sajnálatos, hogy többször bakizott. Gil­bert fegyvermester a kisebb szépséghibák ellenére is, sike­res, magávalragadó népi hős. Koppány Miklós játéka egyike volt a legkiegyensúlyozottab- baknak, Simon Renard ja fé­lelmetes volt és magasrendű. Koppánynál a maszk hatott nyugtalanítóan, mert elfedte a blazírt arckifejezést, s általá­ban nem hagyta Koppány Miklós közismerten jó arcjá­tékát érvényesülni. Az epizód­alakítások közül legkiemelke­dőbb Faludi Lászlóé volt, mert nemcsak meggyőző, em­beri, hanem színes Eneas Dul- vertont állított a nézők elé. Gesztusai, kézjátéka, külön figyelmet érdemelnek. Jól si- kesült a többi epizód is Paál László. Papp István, Bakos László, Szerencsi Hugó, Burá­nyi László ps Vincze János valamennyien vittek valami egyénit a játékukba. Az egyé­niség, a kontúros figura meg­rajzolása különösen Paál Lászlónak és Baranyi László­nak sikerült. A SIKERES ELŐADÁSHOZ döntő mértékben hozzájárul­tak Lux Adorján kitűnő és korhű díszletei, melyek nem­csak esztétikusak voltak, ha­nem bő, sokoldalú játéklehe­tőséget is biztosítottak a sze­replőknek. A sikernek termé­szetesen részese Gombár Ju­dit jelmeztervező és Léha László maszkmester is. A királynő kegyence (Marie Tudor) magyarországi ősbe­mutatója a színvonalas szín­házi események közé tarto­zik. Bertha Bulesti Lvovi vendégeink A Lvovi Területi Mezőgaz­dasági Pártbizottság és Ta­nács megyénkben tartózkodó küldöttsége már megtekintet­te Pécset, ellátogattak a bel­Pirkadattól késő estig 'Tegye idézőjelbe az analfabéta-*■ szót, mert nem egészen voltam az. Hiba nélkül írtam le a nevem, még a nyomtatott betűs írással is megpró­bálkoztam. Számoltam is, bár csak fej­ből és kicsiben, Ez érthető is, hiszen gyerekkorom óta dolgozom. Nyolcéves sem voltam, amikor Draskovich gróf cséplőgépe mellé kerültem. 1952-ben már Komlón dolgoztam. Itt a lányok a világ legtermészetesebb dolgának vették, hogy az ember ími- olvasni tud, és különben sem ismerték a régi pusztai, elmaradott életet. De­hogy mertem volna elárulni, hogy ha­dilábon állok az írás-olvasással? Ami­kor Rózsi, a menyasszonyom arról beszélt, hogy jó könyvet olvasott, s milyen szépen ír az írója, csak legyin­tettem és azt válaszoltam, hogy sok haszontalanságokat összehordanak a könyvekben. Mivel moziszerető lány volt, min­den héten megnéztem a moziplakáto­kat és kisilabizáltam, hogy mit fognak játszani- Ez amolyan óvintézkedés volt, mert ha Rózsival megyünk a plakát­hoz és észreveszi, milyen lassan tu­dom a címet kisUabizálni, mentééi végem van. Szerencsére erre sosem került, sor, mert jó az emlékezetem, és mindig kivágtam magam a plakát­nál. A katonaságnál azonban utolért a sors keze. Megkérdik, ki akar sofőr lenni? Mondom: én is. Az iskolai vég­zettségem? Hat elemi. Elhitték, s néhány izgalmas éra utcán bekerültem az iskolába. Kaptam könyveket is, bár nem sok hasznát vettem, mert annyira nem tudtam ol­vasni, hogy azokon végigrágjam ma­gam. Még félösebbek voltak a számo­lások, meg a rajzok, amelyek az isko­Hz „analfabéta“ VWTVTVVVTVWVfVVmWTTmVTTVVTVTV Iával jártak, fia nincsenek mellettem a barátaim, nem is tudom, hogyan végzek. Nekik, meg a jó emlékezőte­hetségemnek köszönhettem, mert az előadásokon azért mindent megjegyez­tem, így jól fejeztem be. Múltak a hónapok, a menyasszo­nyom egyre-másra írogatta a válasz nélkül hagyott leveleket. A végén már azt hitte, hogy elfelejtettem. Nem volt más hátra, le kellett ülni ás kiizzadni egy levelet- Micsoda le­vél volt! Miután már két éve ismertem, s nem bírtam tagadni tovább, bevallot­tam neki az igazságot. Nem hagyott ott, de azt mondta, hogy leszerelés után meg kell tanulnom ími-olvasni. Én nem tiltakoztam, bár nem mond­tam igent sem. Mert ha csak a tanu­lásról és a vele járó fáradságról lett volna szó — Ottói igazán nem félek. De a szégyentől igen, hogy nekem az elsőnél kell kezdenem. Leszerelés után a komlói AKÖV- höz kerültem, s mindenkinek elhűlt volna a vére, ha megtudják, hogy jó­formán ími-olvasni sem tudok, és csak annyira futja erőmből, hogy a menetleveleket kitöltsem és a fuvart elszámoljam. Annyira féltem ettől, — hogy még az iroda tájékát is elkerül­tem, nehogy valami írásos ügy miatt behívjanak. Apósomnak — közben ugyanis meg­nősültem — nem tetszett a dolog, s egy alkalommal megjegyezte: jó lenne, ha elvégezném az általános iskolát. Mintha csak belémlátott volna, hozzá­tette, hogy szerez egy tanárt, az majd kijár hozzánk, tehát senki sem tud a dologról. Bár az ajánlat kedvező. volt, nem adtam választ. Attól tartottam, hogy így i* megtudhatnák. Apósom — udvarias és okos ember — nem firtatta tovább a dolgot, de a feleségem megelégelte a várakozást és beíratott az általános iskolába. Ez tavaly ősszel történt- Nem aka­rom untatni azzal, hogy milyen kínos nap volt az, amikor iskolába mentem. Valósággal rettegtem attól a gondolat­tól, hogy az ismerősök meglátnak és kinevetnek. Csak nagysókára nyugod­tam meg, nagyrészt a tanítónőnk, Dal- los Istvánné tapintatos viselkedése nyomán. 'Tíz hónap alatt elvégeztem az el­-*• ső négy osztályt — kitűnővel. Most az ötödiket, hatodikat tanulom, aztán a két utolsó következik. Remé­lem ezek is kitűnőek lesznek, aztán még a technikumba is beiratkozom. A tanítónő legalábbis — aki szabadide­jében is sokat foglalkozott velem —, ezt szeretné. Büszke rám, a csoport egyetlen kitűnőjére, s orra az egyet­lenre, aki még nyáron is tanult. Ez valóban kellemes dolog, de hát nem ez ér nekem a legtöbbet, hanem az a gondolat, hogy nem kell többé hazud­nom a hat általájnost, nem kell többé rettegni, titkolózni az emberek előtt. Számomra ez a legtöbb, mert én kis­gyerek korom óta szenvedtem, gyöt­rődtem analfabéta-voltom miatt. S most egy év óta mindennek vége lett. Aki nem élte át, talán nem is tudja megérteni, hogy mit jelent nekem ez. Feljegyezte: Magyar László dottam beszélnek arról a ba­ráti fogadtatásról, amely lá­togatásaikat kísérte: Vlagyimir Csugajev elvtárs, a Lvovi Területi Mezőgazda­sági Pártbizottság titkára, a küldöttség vezetője így nyi­latkozik: Elsőízben járok Magyaror­szágon. Úgy érzem az a barát ság, amellyel küldöttségün­ket fogadták végsősoron a szovjet és magyar kapcsola­tok további elmélyítését ered­ményezi és egész népünkhöz szól. Személyesen nekem már vannak barátaim Magyaror­szágon, hiszen két esztendővel ezelőtt már járt Baranya me­gyéből küldöttség nálunk. — Engem különösen megkapott az a kultúráltság, amellyel valamennyi területen. talál­koztunk. Sok tapasztalatot szereztem a belvárdgyulai termelőszövetkezetb&n, ahol különösen a termelés szerve­zése tetszett. A Tanárképző Főiskolán tett látogatásunk során különösen kedves fo­gadtatásban részesültünk az orosz-tanszék munkatársai részéről és sok kedves isme­rőst szereztünk. Nyina Kometndant, a pusz- tomitovszki járási pártbizott­ság titkárhelyettese szintén a Tanárképző Főiskolán tett látogatás során szerzett él­ményeiről beszél: — A főiskola nagyon tet­szett nekem. Munkálkodás közben találtuk a fiatalokat, s ez jól jellemezte hasznos idő­töltéseiket, a munkára neve­lés helyes módszereit. Mint nő természetesen érdekel a magyar nők élete, munkája. Feltűnt mind a főiskolások­nál, mind az utcán, hogy mi­lyen szerények, ízlésesek az öltözködésben. Gorgie Gumenyük, a „Bá­nyász” nevű állami gazdaság párttitkára a nyugati város­részről beszélt: — Nekem tetszett ez az új bányásztelepülés. Feltűnt az a gondoskodás, amely ebben a városrészben a gyermekeket körülveszi• Tetszett a szociá­lis intézmények, a fejlett ag~ ro-kultúra, amellyel a bel­Gorgie Gumenyuk várdgyuM gazdaságban talál­koztunk. Iván Sziihanyttk, a lvovi megyei mezőgazdasági tanács művelődési osztályvezetője a magyar ételekről szólt: — Nagyon ízletes, attól fér­lek, hogy mire hazamegyek nem ismernek rám. En kul­turális területen dolgozom- Az eddigi látogatásokról csak a legjobb benyomásaim, vannak. Nekem sok új tapasztalatot je lentett a Tanárképző Főiskolán tett látogatás. A lvovi mezőgazdasági kül­döttség ötnapos látogatása so­rán megtekinti Boly és Mo­hács termelőszövetkezeteit, va lantónt a Villányi Siklósi Ál­lami Gazdaságot. Látogatást tesznek Harkányban és a Me­cseki Erdőgazdaság pécsvá- radi erdészetében. A szovjet küldöttség látogatásának fő célja, hogy tanulmányozzák a megye mezőgazdasági ter­melését és a falu kulturális életét. Bemutatókra készül a TIT kisszínp ad Egy éve kezdte el mimiká­ját egy lelikes gárda, TIT- Kis-színpad néven, Bécsy Tamás vezetésével. Többet vállaltak, mint a művelődési házak színjátszói, mert nem a jól ismert és hagyományos színdarabok, hanem olyan mai, modem egyfelvonásosok előadására vállalkoztak, ame­lyek világszerte sikert arat­tak, csak Magyarországon nem mutatták be a nagy szfln házak, talán rövid időtarta­muk miatt. Az elmúlt évben két alkalommal tartott be­mutatót a kisszínpad. Első ízben Evreinov „Lélek kulisz- szái”-t és Saroyan „Halló, ki az?” egyfelvonásosát mutat­ták be. A második produk­cióban Aibee: Állatkerti tör­ténet című egyfelvonásosa sze repelt Bécsy Tamás fordításá­ban, és Lorca Don Perlimpliin és Belisa szerelme a kertben című darabja. A többször megismételt előadásokat min­den alkalommal vita követte. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat elköltözött a Janus Pannonius u. 11-ből, és a kisszínpad számára egy í ideig probléma volt a hely­szerzés. Most már próbál az együttes a Városi Művelődési Ház egyik kis szobájában. — Végleges helyük a Nőtanács székhazának kultúrtermében lesz, ha onnan elköltözik az ideiglenesen odahelyezett Ha­zafias Népfront irodája. Idei első bemutatójukat is ott tartják majd. A bemutató egyik darabja — amelyet már próbál az együttes — Flavomir Mrozsek, lengyel író egyfelvonásosa, a „Mulat­ság”. Mrozsek darabját He­rényi Grácia fordításában ta­nulják. A bemutató másik da­rabja lehet, hogy egy Ionesco jelenet lesz. Soh a négye* A 39. Játékhéten, nem végle­ges megállapítás szerint, Btta- lálatos szelvény nem volt. Négy találatot 107 fogadó ért el, nye­reményük egyenként 34 975 fo­rint. Három találatot 7180 fogadó ért el, nyereményük egyenként 260 forint. Két találatot 148 270 fogadó ért el, 12 forint 69 fillé­res nyereménnyel. ft I I ívta Sauhany«. Vlagyimir Csugajev i várdgyütad termel őszö vetke- 1 zetbe, de máris újabb zsúfolt program várja őket- Szom- s baton reggel a Nádor Szálló • [ ban mégis sikerült találkozni | velük és érdeklődni a néhány s | napos látogatás tapasztalatai- * 1 tói. Valamennyien megható- 7 s \ _ Ny írna Ktimendaat Búza alá szórják a műtrágyát a mohácsi Uj Barázda Tsz földjén. Amíg Pavkovics Józsefné és Bárácz Jánosné meg­töltik a mütrágyaszÓTÓ-gépet, Krizmanics Márk traktoros ki­fújja egy kicsit magát A tsz traktorosai sokat dolgoznak ezekben a napokban. Pirkadattól késő estig, nem egyszer éj­félig ülnek a traktor nyergében, hogy idejében végezzenek az az ősziek vetésével.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents