Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-28 / 227. szám
1963. SZEPTEMBER 28. IVAPLÓ A legjobbak között A bólyi és a mohácsi tsz pártszervezetének munkáját tárgyalta meg a mohácsi járási párt-végrehajtó bizottság Közel háromórás vita volt a mohácsi járási párt v. b. ülésén, ahol a bólyi Kossuth és a mohácsi Uj barázda Tsz pártszervezetének termelést irányító és ellenőrző tevékenységét tárgyalták meg. Jó volt ez a vita, sok hasznos dolgot hozott felszínre. A bólyi Kossuth már régebb óta jó termelőszövetkezet, a mohácsi Uj barázda most küzdötte fel magát a jók közé. És ebben a pártszervezeteknek is „e entős szerepük van. A bólyinak abban, hogy állandósították az eredményeket, a mohácsiaknak abban, hogy sikerült feltornászniok magukat a jók közé. Mohácson például két évvel ezelőtt mind össze hét párttag volt a termelőszövetkezetben. Ma már harminckettő. Mohácson két evvel ezelőtt még nem nagyon bíztak a gazdasági vezetőkben, ma már felzárkóznak a pártszervezet és a gazdasági vezetők mögé. Vita volt arról: a bólyialk állandóan azt mondják, hogy náluk évek óta negyven— negyvenkét forintot fizetnek munkaegységenként. Ezt han- boztatják mindig. Volt, aki azt mondta: nem helyes, volt, aki azt vallotta: igenis nem baj az, ha a gazdasági eredményeket előtérbe helyezik és ezt támasztják alá politikai nevelő munkával. Elvégre a szocializmusban az a cél, hogy az emberek minél jobban éljenek. Ez az igazság, természetesen azzal kiegészítve, hogy a pártszervezetnek mindent el kell követnie a gazdasági ered mények mellett, hogy az emberek tisztán lássák az előttük álló célt. Hosszú vitára adott okot az is, hogy a jelentésben azt írták: Bólyban csak papíron van meg a 36 fős aktívahálózat és ennek bizonyítására felhozták: mindössze egyszer hívták ösz- sze ezeket az aktívákat. Ples- konics elvtárs, a tsz párttitkára megválaszolt erre a kérdésre: igaz, csak egyszer jöttek össze, de az is igaz, hogy ezeket az aktívákat szinte naponta felkeresi kint a munkahelyeken, elmondja a feladatokat. És ezek az aktívák dolgoznak. Ez a lényeg, nem pedig az, hogy van-e erről jegyzőkönyv vagy nincs. Felvetették azt is: a bólyi pártszervezetben sok a tisztázatlan nézet. Ez igaz. A párttitkár el is mondta: azelőtt a következőképpen zajlott le a taggyűlés. A . párttitkár elmondta a beszámolót, legfeljebb egy-k^t semmitmondó hozzászólás hangzott él, megszavazták a határozati javaslatot és kész. Mindenki ment a dolgára. Nem vitatkoztak, mert féltek, hátha olyat mondanak, ami nem helyes, amit nem' látnak tisztán. Ma már nem félnek ettől. Nyíltan kimondják a véleményüket, még akkor is, ha az nem helyes. És vitatkoznak. Van, amikor első alkalommal nem sikerül a meggyőzés, de ha nem sikerül elsőre, sikerül a második, harmadik alkalommal. Ez a helyes: mondják ki véleményüket, ne hordozzák magukban ferde nézeteiket. Pleskonics elvtárs, amikor a pártszervezet munkájáról volt szó, nagyon szépen ezt mondta: véleménye szerint a tsz-pártt’tkár is gazdálkodjon, a tsz-elnök, agronómus és könyvelő is politizáljon. Ha e kettő együtt jár, akkor nem marad el sem a gazdasági, sem a politikai eredmény. Nagy igazság van ebben is. Mert tisztán politizálni és tisztán gazdálkodni egyszerűen lehetetlen. Megszívlelendő ez minden pártszervezetben. A párttagok élen járnak a termelésben is. Mindkét termelőszövetkezetben példák bizonyítják, hogy a párttagok átlagos munkaegysége 10—15 százalékkal magasabb, mint a pártonkivülieké. De mindkét pártszervezet sokat tesz az új agrotechnikai módszerek bevezetéséért is. Mindkét tsz- ben jó eredménnyel alkalmazták a nyári mélyszántást, az állványos szénabetakarítást és vegyszerezést. Bólyban például májusban az állványos szénaszárítást és a vegyszeres gyom irtást tárgyalta a pártszervezet taggyűlése. És nem. eredménytelenül. A tsz 1000 szé- naszárító-állványt vásárolt és az őszi futrinkakár elkerülésére aldrinos szuperfoszfátot alkalmaztak. A mohácsi Ujba- rázdában a pártszervezet és gazdasági vezetés felvilágosítása alapján 17—23 000 tő kukoricát hagytak a tagok, a búza 67 százaléka intenzív volt, állványon szárították - a széna nagy részét és 50 hold kukoricát vegyszerrel gyomta- lanítottak. 1 Mindkét termelőszövetkezeti párttitkár idejének nagyobb részét a tagok között tölti el. Ismerik a tagok véleményét. Ez nagyon helyes. Azonban ebben a két tsz-pártszervezet- ben is van még tenni való. Nagyon jól megoldják például az őszi, tavaszi, nyári kam- pályfeladatokat. Jól mozgósítanak. Előfordul, hogy megkérik a főkönyvelőtől a féléves mérleget, ezt ismertetik, mint például a mohácsi tsz- ben, vagy megtárgyalják, hogyan lehetne a kiesést pótolni, mint a bólyi termelőszövetkezetben, de bizonyos kérdések itt sem kerülnek még napirendre. Pedig meg lehetne tárgyalni például azt: hogyan lehetne növelni a búza, a kukorica hozamát, hogyan lehetne itt, vagy ott az önköltséget csökkenteni, mit lehetne tenni a gyorsabb malac- és borjútevelés érdekében és így tovább. A v. b. hosszú vita utáo megállapította: mindkét pártszervezet eddig jó munkát végzett, most tovább kell lépnie és a kampányfeladatokon túl a tejtermelés önköltségének és más egyéb, nagy horderejű problémák megoldására is gondot kell fordítani. A határozat egyhangú volt: az eddigi jó munkáért elismerés és dicséret illeti mindkét tsz- pártszervezet vezetőit és tagjait. Szalai János A Mecsek északnyugati oldalán jó minőségű mészkő vet találtak. A bánya szomszédságában mészégető kemencéket építenek. A két nagy teljesítményű égető rövidesen elkészül. Foto — Kácsor László felv. KÍSÉRLETI MŰHELY CSAK TISZTELNI lehet azokat az embereket, akik valami olyant hoznak létre, — amit még senki más. S ha ez az „új” mindennapi életünk megszépítését, a munka köny- nyebb és gyorsabb elvégzését szolgálja, még nagyobb a tiszA színház ajándék műsora a Bőrgyárban Tegnap délután a Pécsi Bőrgyár Művelődési Otthonában a színházi bérletek szervezésével kapcsolatban a pécsi Nemzeti Színház művészei ajándékműsort adtak a déli városrész dolgozóinak. Az előadásra eljöttek a Pécsi Bőrgyáron kívül a Cementipari, a Húsipari, a Kertészeti Vállalat, valamiint az Agrá- ria Keményítőgyár dolgozói is. A kultúrterem zsúfolásig megtelt és a több mint 300 főnyi közönség nagy élvezettel nézte végig a pécsi fiatal színészek színvonalas műsorát. Pécsi Ildikó, Bállá Olga, Csányi János és Cselényi Béla magánszámai ragadtatták tapsra a dolgozókat. Nagy tét szést. aratott Péter Gizi és Latabár. Kálmán táncos énekszáma. de Galambos Györgynek, mint konferansziénak is közönségsikere volt. Az előadás előtt és után a Pécsi Cipőnagykereskedelmi Vállalat nagyszabású kiállítással lepte meg a dolgozókat. Több mint 460 különböző mintájú cipőt mutattak be a közönséginek. Nehéz Bors Ferencet megtalálni. Az egyik asszony a tanácsnál látta, a fűszerbolt előtt álló kislány viszont erősíti, hogy Németi felé robogott a motorjával. A tsz-irodában azt mondják, Bosta felé ment, de lehet, hogyt útközben el- ugrott a cukorrepásokhoz. Onnan kerítik végül elő. — Éppen Szilvásra indultam, mert látom, hogy nem esett sok eső, dolgozhatnak a traktorosok. Ezt akartam megbeszélni velük. Szilváson huszonkét traktoros szánt és vet. A traktorok két műszakban mennek. Az Utosokat három vetőgép követi. — Nagyon rendes a traktoros-gárda nálunk — valamennyien a termelőszövetkezet neveltjei. A szalántai termelőszövetkezetben minden traktoros megtalálja számítását. Átlagban havi. kétezer forinton felül keresnek, de a legköny- nyebb munkát végző tsz-ta- gok is megkeresik a 900 forintjukat. De meg is fognak minden munkát! Most a cukorrépa-szedés foglalja le őket. Az aszonyok azon veszekednek a traktorosokkal, hogy kinek a cukorrépáját szántják ki előbb! — Nem akarok dicsekedni, de éppen most néztük: azt hiszem szátötven mázsás cukorrépatermésünk lesz. Most hordattam le két 1340 négyszögöles területről az egész répatermést. Lemérjük és az lesz a biztos, amit a mérleg mutat. Teljes egyetértésben Szalántán az egyéni érdekeltségre építenek. Tavaly olyan területeket is megműveltek a tagok — bizonyos természetbeni részesedésért, — amelyeket géppel egyáltalán nem lehetett volna. Ezeken a helyeken zöldség termett, melynek kilóját hét forintért ac^ta el a tsz, majdnem teljesen o pótolva ezzel a gabonában keletkezett kiesést. Dohányt például csak azért termelnek tizenöt holdon, hogy az asszonyoknak az év minden hónapjában adhassanak munkát. S ez a munka még akkor is, amikor más csak simítják a dohányleveleket, 900 forintot hoz kinek-kinek havonta. — Egy pártaktíván, ahol panaszkodtak egyesek, hogy a parasztok nem akarnak egy tapodtat sem előremenni a megkezdett úton, példaként elmondtam, hogy egyéni koromban volt egy pár lovam. Amikor egy alkalommal a földünkre indultunk a feleségemmel, megijedtek egy egészen sekély ároktól, s nem akartak rajta átmenni. Előbb betakartam a szemüket, úgy próbáltam átvezetni őket. Nem sikerült. Akkor eszembe jutott, hogy nem messze onnan van egy répás, odaküldtem a feleségemet néhány levélért. A lovak minden lépésnél kaptak egy marék ’ répalevelet, amikor az árkon átértek, meNémetiben, — ahol lakom, —, hogy nem szeretnek dolgozni a kommunisták. Gondolhatják, hogy minden erőmet ösz- szeszedtem, hajnalban keltem, későn feküdtem, de megmutattam, hogy tudok olyan termést produkálni, mint a legjobb gazda. Elmentem Ká- tolyba kukoricavetőmagért. Én értem el a következő évben a legjobb átlagot. Amikor látták, hogy dolgozni is tudok, már elismerőbben kezdtek beszélni rólunk. Akkor azt gondoltam, hogy tanulni is kellene. Mint párttitkár tanfolyamokat végeztem, többször voltam pártiskolán. Idén végeztem el az. egyévest. Most készül a mezőgazda- sági technikum második osztályába. — Ha tudnák, hogy örülök! Hiszen elvileg korábban is megszerezhettem volna a középiskolát, csak éppen nem jutott idő rá. Volt olyan időszak is, amikor a pártkádereknek csak a hajsza jutott. Az ellenforradalom idején égő gyertyákkal, kötelekkel keresték lakásán néhányan. Szerencsére a jóbarátok is jöttek és ezek sokkal többen voltak. Majdnem annyian, ahány tagot ma a szalántai termelőszövetkezet számlál, ahol Bors Ferenc elnökhelyettes és párttitkár egysze- mélyben. — Régen volt már ez, jobb elfelejteni! — Tisztességes emberek közül engem senki sem akart bántani, legjobb egyetértésben vagyok velük ma is. n. írttelet irántuk. A Baranya megyei Építőipari Vállalat újítóinak kísérleti műhelyében ilyen emberekkel találkoztam. A műhely a vállalat központjának udvarán van. Nagy testű gépek zúgnak, vasat kalapálnak az egyik műhelyben, a másikban egy kisebb szerkezetet állnak körül — homlokra tolt siltes sapkájuk és szótlanságuk szinte mutatja: itt ezen a szerkezeten valami nem stimmel... A kísérleti műhely létrejöttének története van. Csiha Ferenc, és Juhász Lajos még Budapesten a Ganz Hajógyárban ismerték meg egymást. Mindketten mérnökök, a gépek szerelmesei, — gyorsan egymásra találtak. Később a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodájához kerültek. Ott ismerkedtek meg — hozzájuk hasonló gondolkodású és tettvágyú — két másik mérnökkel Eszenyi Ervinnel és Kosa Pállal. S amikor a panelüzemet tervezték, négyen utaztak Pécsre. A négy mérnök munkájának oroszlánrésze van abban, hogy ez az új üzem létrejött és ma már „futószalagon” gyártja a panelokat, „alkatrészt’’ a pécsi emberek új otthonának.. Befejezték a panelüzem tervezését és — maradtak. Jól megértették egymást és úgy gondolták: szükség van itt rájuk. Nagy a vállalat százféle építkezésen dolgoznak — van itt tennivaló bőven. — A gépek mind nagyobb szerepet kapnak az építkezéseken s ba valahol újat, a munkát meggyorsító „módszert” lehet bevezetni, akkor áz építkezés ilyen terület — mondja Juhász Lajos; Kísérletezzünk, de ugyanakkor segítsünk azoknak az embereknek is, akik új ötlettel, javaslattal akarják^ a munkát meggyorsítani, köny- nyebbé tenni — határozták el s erről beszélgettek az igazgatóval. A vállalat igazgatója egyetértett velük. örömmel fogadta a négy gépész- mérnök javaslatát. — Itt ez a kis műhely, igaz, gépek még alig-alig, de majd... Kezdjék el! — mondta az igazgató. ÍGY JÖTT LÉTRE a kísérleti műhely — 1960-ban. De a műhelyhez lakatosok is kellenek. Volt vállalkozó. A három Jóska — így emlegetik azt a lakatosbrigádot, amelyik elsőnek vállalta, hogy segít a négy mérnöknek: Per- kecz József, Egervári József, Mizerák József; Két esztergapaddal, egy marópaddal és egy fúrógéppel láttak munkához» Azóta? A műhelyt kibővítették, kerültek bele .új gépek is. Juhász Lajos egy kimutatást vesz elő. Felsorolva benne a sok-sok újítás, ötlet, ami már a gyakorlatban segíti az építők munkáját. Huzalegyengető gép megszerkesztése. toronydaru toló- pad;; s Eddig 14 újítás, gondolat öltött itt konkrét formát. — A legújabb? — Tanulmányúton voltam Lengyelországban. Ott láttam, hogy a betonvázas építkezéseken — mint nálunk az ■új-mecsekaljai hétemeletesek. vagy mint az állcgpás mellett épülő kilencemeléte- sek — nem fazsalukat használnak a betonoszlopok „öntésekor”, hanem egy más módszerrel dolgoznak. A fazsalu nem korszerű már, meg sok fát is igényel — itt valamit tenni kell. Elmés szerkezetet dolgozr tak ki. „Betonvákuumozás” a neve. Vas-zsalukat használnak, a zsaluba öntött betonból a vizet kiszivattyúzzák. A betonoszlopnak a kötés; ideje a régi 3—4 nap helyett az új módszerrel 40—50 perc. A zsalut leveszik az oszlopról és már önthetik is a másik oszlopot ugyanezen zsaluk fel használásával; Egy komplex zsalu a szívógéppel együtt már elkészült. Rövidesen az építkezéseken is gyorsítja a munkát. A zsalukat Juhász* Károly nyugdíjas lakatos készítette —, Károly bácsi már 64 éves kitűnő szakember. Azt mondja, hogy ő nem akar nyugdíjba menni, mert ez a munka nagyon tetszik neki. Uj, érdekes. Most a szakipar gépesítése az egyik nagy feladat. — Könnyebbé kell tenni a festést, a burkolást a parkettázást, a bádogosok munkáját Nekem is. Eszenyinek is — mondja Juhász Lajos — „hobbynk” — van. Eszenyír otthon elkészítette a 326-os tolatómozdony modelljét, 1:86-os méretben. A kis mozdony 708 alkatrészből áll s minden al- • katrésze leszerelhető. Én is modellezek. Az egész világ igépmodellekről szóló folyóiratait gyűjtöm. „Hobby” ez? Talán. De higgye el, — hogy a modellezés során egy sor olyan ötletre jön rá az ember, amit a munkában is hasznosíthat. Többször ösz- szejövünk este vagy nálam, vagy a másik kollégánál és akkor a család ki van tiltva a szobából. KÍSÉRLETI MŰHELY. Ma már 7 tervező és 17 lakatos dolgozik együtt. Mérnökök, tervezők, lakatosok. E,gy ;,kohóban” a tudás, a tapasztalat, az új szeretet e — az ország gyorsabb építéséért folyó szenvedélyes munka. Garay Ferenc t gint megkínáltuk őket. Szerintem az emberek is így vannak: ha egyéni érdekeik fűződnek a munkához, a nehezet is szívesen végzik. Mi éppen ezért sokat adunk arra, hogy érdekeltek legyenek. Nemrég felszámoltuk az órabéresdit, nálunk minden teljesítményre megy —, de ugyanakkor arra is ügyelünk, hogy megfizessük az embereket. Kukoricatörésnél például jó hatvan forintra jön ki egy napszám a munkaegységért kapott pénzzel és a természetbeni juttatással együtt. Hát kell ennél szebb kereset? A silózásnál egy-egy gyalog munkásunk száz munkaegységet kapott egy hónapra. Ez — akárhogy is számolom — háromezer forintos kereset. És nem kellett se a bányába, se a gyárba menni érte... Érthető, hogy a szalántai termelőszövetkezetben nincs munkaerőhiány és mostanában nem volt baj a munkafegyelemmel. Bors Ferenc szerint igen rendesek a szalántai emberek. A tsz-tagok viszont azt mondják, hogy elégedettek a vezetéssel. A tagság és vezetőség között közvetlen, baráti a kapcsolat. — Hajdanán persze volt, aki másképp vélekedett rólam azért, mert kommunista lettem- Egy időben elterjedt
