Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-26 / 225. szám

1963. SZEPTEMBER 26. 3 Tizenötezer „részvényes44 Naponta átlag 15—20 falusi ember kéri felvételét a bara­nyai takarékszövetkezetekbe. Az év eleje óta mintegy há­rom és félezer taggal gyara­podtak a falusi bankok, s a „részvényesiek száma most elérte a tizenötezret. Az egyenként száz taggal alakult takarékszövetkezetek között nyolc olyan van már, ame­lyeknek létszáma meghaladja az ezret. A betétállomány egyidejűleg elérte a 45 mil­lió forintot, vagyis átlagosan minden tagra háromezer fo­rint megtakarított pénz jut. A szorgalmas, takarékos baranyai falusi embereket di­cséri, hogy a takarékszövet­kezetek eredetileg mintegy tízmillió forintos betétnöve­kedést vártak 1963-ban. A je­lek szerint ennek az összegnek éppen kétszeresét helyezik el a falusi bankokban az év vé­géig. Január elsejétől mosta­náig ugyanis összesen 17 millió forinttal „súlyosbod­tak” a takarékszövetkezetek­nél váltott betétkönyvek, azaz havonta majdnem két­millió forinttal. Előrelátható­an december végén új or­szágos rekord születik Bara­nyában: a falusi bankok együttes betétállománya eléri az 50 millió forintot. Eddig különben húsz taka­rékszövetkezeti egység kapta meg a „milliomos” jelzőt, vagyis ezeknél a takarékbe­tét összege már egymillió fo­rint felett van. A „multimil­liomos” bólyi falusi bank egymaga több mint hétmillió forint megtakarított pénzét őrzi a helybeli és a környék­beli szövetkezeti gazdáknak, állami gazdasági, gépállomási és erdészeti dolgozóknak. Éjjel-nappal dolgoznak a gépek Csikóstöttösön elvetették az őszi árpát — Mágocson 1400 höld vetése a szeptemberi terv MAR INDULT Szabó Zsig- mond, a csikóstöttösi tsz el­nöke, kis Simsonja ott várt rá a kapu előtt, amikor találkoz­tam vele. A cukorrépát akartam meg­nézni — mondta. — Negyven- három hold volt. — Kiszedték? — Dehogy! A víz tönkre­tette. Amikor az a nagy eső volt, akkor átszakította a Kapos gátját és elöntötte a víz az egészet. Mind elrohadt, öt hold takarmányrépánk is oda lett. Húsz kilós répák voltak. A cukorrépánk is nagyon szép volt ám. Öntöz­tük. 250 mázsa is lett volna holdanként. Húsz hold köle­sünk is oda lett. — A Biztosító fizetett már? — Még nem. Azt mondták, hogy kijönnek, de nem jöttek még. Nem jöttele a Vetőmag- termeltetőtől sem, pedig már a múlt héten szóltunk nekik. Tudja, van nekünk lengyel kukoricánk. Magnak termel­jük. Ezt kellene megnézni ne­kik. Szerintünk jó, törni kel­lene. De nem jönnek. Addig meg nem törhetjük. Pedig jó lenne felszántani, mert vetni keik — Hallottam, hogy az árpa­vetéssel már végeztek. •— J ól hallotta. Száz hold búzát is elvetettünk már. Igaz, hogy mennek is a gé­pek éjjel-nappal. Éjjel a trak­torosok ülnek a gépen, nappal meg kisegítenek a fiúk. Tud­ja, van nekünk négy fiúnk: a Marton Anti, a Pánovics Pista, a Sáfár Jani, meg a Herke Anti. Szerelők lesznek majd, most mennek tanulóis­kolába. Három évig tanulnak, évente öt hónapot itthon lesz­nek gyakorlaton. Nagyon bele­való gyerekek. Fent ülnének azok a traktoron akár egész­nap, ha engednék őket. De csak nappal segíthetnek. így legalább a mi traktorosaink kipihenhetik kicsit magukat, a gyerekek meg tanulhatnak. Hogy hány gépünk dolgozik éjjel? Mind a három. A gép­állomástól is van egy gép, de az csak vet. Jó traktorost küldtek a gépállomásiak is. Kukorica Jánosnak hívják. Reggel négykor kezd és megy este 9—10-ig. Vasárnap is dol­gozott egésznap. Meg három lófogatú vetőgépünk is dolgo­zik ám. Ezek most vetettek el egy 38 holdas búzatáblát. — Kukorica után is vetnek? — Száz holdat. De ebből nyolcvan háztáji kukorica. Ez­zel nem lesz probléma. Kiad^ tűk: aki három napon belül nem takarítja le a kukorica­szárat is a földről, az már ne is számítson a szárra. Neki megyünk szártépővei és rpind letakarítjuk. Azt hiszem, hogy erre nem kerül majd sor, mert mindenkinek szüksége van a kukoricaszárra ... Búcsúzott. Felült a Simson­ra és elrobogott. Ö a répaföldre. Mi meg Mágocsra. ITT IS szerencsém volt. Az udvaron ott állt Sziveri Kál­mán a vezérkarral. A vetés­ről tárgyaltak. A garázsból egy Volkswagen-busz kandi­kált ki. — Az a mienk — mondta Szíveli elvtárs. — A tsz^é. Most vettük nemrég. De nem ezért jöttem, hanem a vetés miatt. — Húsz gép dolgozik két műszakban nálunk. Vagyis minden szántótraktor. De ezt a két műszakot úgy értse ám, hogy éjjel is megy min­den. Silózunk is, vetünk is, szállítunk is, talajt is élőké­A nyolcadikért Karminckét munkaruhás nő és férfi ül a hosszú asztalok mögött. Szinte muzdulatlanul figyelik a tanár tájékoztató­ját. 1958-tól minden évben gon­dos előkészítő munkával ösz- szegyűjtik a bőrgyárban azo­kat a dolgozókat, akik még nem végezték el az általános iskola VII.—VIII. osztályát és a vállalaton belül megszerve­zik az oktatást. A tanítás kez­dete előtt vagyunk pár nap­pal és már ezen a megbeszé­lésen is élénk érdeklődés nyil­vánul meg. „Hetente hány al­kalommal lesz tanítás? — Mi­lyen könyveket kell beszerez­nünk? — Nem lesz nagyon nehéz egy év alatt elvégezni a két osztályt?” Egymásután záporoznak a kérdések a ta­nár felé, aki alig győz vála­szolni az „iskolás dolgozók” kérdéseire. Még a megbeszélés végén is ottmaradnak, körülveszik a tanárukat és érdeklődve hall­gatják az előző évben végzett munkatársaik példáit. — Alig vártam, hogy beirat­kozhassam az iskolába — meséli Botos Károlyné, egy fiatal barna asszonyka. — Az előző műhelyben, ahol dol­goztam, két műszakban jár­tam. Nem nyílott lehetőség a nyolcadik osztály elvégzésé­re. Éppen ezért most, amikor beindul a hetedik, elkezdem és is a tanulást. Bár nekem megvan a vizsgám, ebből az osztályból, úgy érzem, nem lesz haszontalan, ha egy kicsit átismétlem a hetediket. Botos Károlyné már hat éve a gyárban dolgozik. Itt ment férjhez is. A férje érettségi után került a gyárba, majd egy év múlva szakmunkás vizsgát tett. Jelenleg a bőr­ipari technikum harmadik osztályos tanulója és egyben a lakkos műhely művezetője. — Nyolcán voltunk testvé­rek és csak egy kereső volt a családban, az édesapám — mondja Botosné. — Az utolsó évet sem tudtam elvégezni, mert kellett a másik kereső is. Már régóta foglalkoztam ezzel a gondolattal, hogy ta- Sftulni fogok, de a két műszak ts a férjhezmenés után a bútorozott szoba nem kecseg­tetett különös reményekkel. De most már nyugodtan ta­nulhatok én is. No, meg a fér­jem is állandóan tanul, nem szabad nekem sem lemarad­nom tőle. Botosék a gyártól kaptak megfelelő lakást, és most gon­doktól mentesen, minden sza­bad időt a tanulásnak szen­telnek. Gazdag Ferenc a cseres mű­hely dolgozója. Tanulni akar, mert régen nem volt lehető­sége. Nyolc éves korában már a földeken dolgozott, mint cseléd. A hat osztályt, amit elvégzett, nagy keservesen a tanyasi iskolákban járta. Hol itt egy félévet, hol pedig ott egy fél évet. Fogságból haza­térve Csepelen dolgozott. 1954-ben került a Pécsi Bőr­gyárba segédmunkásnak. — Feleségem ' idevaló, azért jöttém Pécsre — meséli Gaz­dag Ferenc. — Három gyer­mekem van, feleségem bete­ges, nem tud dolgozni, azon­kívül Szentkúton laktunk és én mire hazagyalogoltam a gyárból, öreg este volt. Sehogy sem tudtam a tanulásnak ne- kiállni. Gazdag Ferenc azonban nem nyugodott. 1957-ben el­kezdett építkezni a Kertvá­rosban és ha akármilyen ne­hezen is, de elkészítette a kis családi házát. Nyugodt körülmények között él most már, talán a felesége is jövő­re elmehet dolgozni. „Egye­nesbe jött” és elhatározta, hogy tanul. — Tudom, hogy tanulnom kell. Harmincnyolc éves fej­jel lassan lepipálnak a gye­rekek. Az általános művelt­séggel van baj, no, meg ha elvégzem ezt a két osztályt, tovább szeretnék tanulni. Jó volna a bőripari technikum, de előre ne beszéljünk, majd meglátjuk a végén! Gazdag Ferenc tizedik éve dolgozik a gyárban és most,, hogy, rendeződtek a körülmé­nyei, elhatározta, leteszi a szakvizsgát. Február óta szor­galmas látogatója a gyárban folyó szakmai tanfolyamnak. Ezek szerint kétszeres munkát vállalt: az általános iskola mellett még egy nehéz felada­tot is meg kell oldania. Nem lesz könnyű sem Bo­tos Károlynénak, sem Gazdag Ferencnek, sem a többi har­mincnak. Ezt mindnyájan tud­ják, de nem hátrálnak meg. Tudják, hogy a gyárakban és üzemekben egyre fejlődő tech­nika mindjobban megköveteli a dolgozóktól, hogy gyarapít­sák ismereteiket, rendszere­sen képezzék magukat. A ta­nulást, amelyet a múltban nem folytathattak, most álla­munk lehetővé teszi számuk­ra, s ők élnek a lehetőséggel. Fertői Miklós szítünk. Naponta 30—40 vagon terményt mozgatunk meg. Nyolcvan—száz holdat vetünk el egy huszonnégy óra alatt. Mert nálunk most ennyi a munkaidejük a gépeknek. — Emberek vannak? — Vannak Nekünk nincs traktoros problémánk. Minden évben öt-hat traktorost képez­hetünk ki. így mindig van utánpótlás. — Mikorra végeznek a ve­téssel? . — A hónap végére szeret­nénk elvetni összesen 1400 holdat, összesen 1800 hold őszi kalászosunk lesz. Ha az 1400 holdat sikerül elvetnünk a hónap végére, akkor nye­regben leszünk. A többivel már könnyen megbirkózunk. Most kedd van és 700 hold őszi árpánk már a földben van. Reméljük sikerül az 1400 hold. Sziveri Kálmán nemcsak a mágocsi, hanem a mekényesi termelőszövetkezet elnöke is. A keze érződik a szövetkeze­ten. — ÉRDEMES megnézni a mekényesieket is — mondta. — Ott van ám csak szép cu­korrépa. 230—240 mázsát is betakarítanak belőle holdan­ként. És azt is elárulhatom, hogy Meltényesen, ha az idő­járás kitart, még ebben a hó­napban végeznek a búza veté­sével is. Szalai János ITT AZ ŐSZ A hosszúhetényi patak völgye Püspökszentlászlónál. Dr. Varga Gyula felvétele HATOS TELEPEN KÍVÁNCSIAN léptem be a kasba István-aknán. A kül­színi csilleforgalom kattogá­sa, a ritmikus mozgás megra­gadott egy pillanatra, aztán csend lett. Eltűnt a mozgal­mas kép. s libbent a kas a második szinten. Nem tudom hány métert zuhantunk a föld gyomrába. Kétszázat? Három­százat? Kolb Vilmos bányamester halad előttem, én óvatosan kö vetem a vizes vágatban­— Megismeri az embere­ket? — kérdem a bányames­tertől, amikor elhaladunk az egyik csoport mellett. — Meg, — válaszolja, s a legközelebbi „Jó szerencsét” után már rákérdez az ácsola­tút javító bányászra: — Mi újság Gyuri bátyám? Az öreg mondja a magáét, kifogásolja, hogy mindennap vénebb lesz az ember, s külö­nösképpen az bántja, hogy amikor ránéz a menyecskék­•• Ötmillió forint társadalmi munka re, azok legfeljebb hellyel kí­nálják. MI BANDUKOLUNK to­vább a lucskos, sötét vágat­ban. Néhol egy-két utasítás, s megérkezünk a hatos telepi fejtés bejáratához. Kolb Vil­mos felemel egy deszkaajtöt és kúszik le a létrán. Nyo- makszom utána. A huzat fi­nom szénport vág a szemem közé. így kezdődik az első lé­pés a hatos telepi fejtésben, a harmadik szint felé; Mire kinyitom a szemem, három ember vesz körül a fej tés kijáratában- Hasonfekve csúszunk néhány métert az előretolt „különítmény” mun­kahelyén. A munkahely ma­gassága körülbelül nyolcvan centi lehet. Nem mondom ide idegzet is kell. Ilyen la­pos munkahelyen még nem jártam éle tern bon, pedig né­hányszor megfordultam már bányában. A bányamester ma gyarázza a fejtés kijáratának irányát, amerre haladniuk kell az embereknek. Molnár László vájár előkotorja vala­honnan a munkahelyi naplót, amely pléh tasakbain nyug­szik, s átadja a bányamester- nek. Valamivel kijebb húzó­dunk, ahol már „török ülés­ben” lehet helyezkedni. Kolb Vilmos leemeli a bőrsapkát és kiveszi belőle a golyóstol­lat. „Az aknász utasításával egyetértek. Ezenkívül a lég- csatornát 30 centiméterrel visszább kell helyezni...” — írja a naplóba­Molnárral beszélgetek, — amíg az adminisztráció fo­lyik. A 29 éves vájár Újpest­ről került ide vájártanulónak tíz évvel ezelőtt. A szülei a háború alatt meghaltak. Volt állami gondozott, ott járta ki az általános iskolát, s az tán a maga lábára állította az élet. — S hogy érzi itt magát? Megszerette a bányát? — Jobbat nem is kívánhat­tam volna magaxnnak. Vég­legesen lehorgonyoztam a pécsi bányában. Annakidején sem „aranyásónak” jöttem ide. Megnősültem, van két kislányom, a lakásom rendes, most végzem a harmadik évet a bányaipari technikumban. — A kereset? — Nem dicsekvésből mon­dom, de elégedett vagyok ve- fe. Autóra nem gyűjtök ... A BÁNYAMESTER elin­dul a derékhad felé. Csú­szunk a hátunkon és az olda­lunkon, ahogyan a helyzet A Hazafias Nép­front Baranya me­gyei Bizottságának 170 tagot számláló műszaki akciógár­dája negyven na­gyobb létesítmény tervét készítette el. A Vízügyi Igazga­tóság 14 tagú mun­kacsoportja az or- fűi völgyben meg­épülő 117 holdas mesterséges tó tér-. veit szerkesztette, a tó építését októ­berben kezdik meg. Szigetvári János tervezőmérnök 100 ezer, Barth István, Patvaros . Tibor, Bogner Ferenc ösz- szesen 400 ezer fo­rint értékű tervet készített. Az 1963. évi 53 millió forintos köz­ségfejlesztési alap­ból Baranyában, Pécsett szeptember elejéig 30 millió fo­rintot használtak fel, a lakosság eh­hez összesen öt­millió forint értékű társadalmi munkát adott. engedi. Az első munkahelyen Berberovics Pál vájár dolgoz zik. A járomfára fehér krétá­val rá van írva: Guth 3.3 m. — Mit jelent? — intek a lámpámmal az ácsolatra. — Az előző harmad, ilíet- ve negyed ácsolta, a Guth Franci. így nincs vita, hogy ki hogyan. miként végezte a munkáját. Ott az írás —, ma­gyarázza Berberovics — min­denki jelel a munkájáért. A következő munkahelyen középkorú vájár, Németh Sán­dor fejti a szenet. Hét éve dolgozik a Klepach csapat­ban, részese a sok sikert el­ért szocialista munkabrigád- nak. Vajon, hogyan állunk a négyinegyedes beosztással? — Mit szólnak hozzá a legilleté­kesebbek, és mit mond a fi­zetési boríték? Eleinte volt ellenkezés. El­lenben ha most valaki ellen­kezik, az nem is normális. A keresettel semmi baj, aki dol­gozik becsülettel, az jól ke­res. En háromezren alul nem viszek haza. Nekem a ver­senyben is egy a lényeg: töb­bet termelünk, több a kereset. Lejebb szánkózunk a há­tunkon. Az öreg ácsolatok kö­zött káromkodik egy bányász, szidja ,a lapos fejtést, hogy nem lehet rendesen még mo­zogni sem benne. Az utolsó előtti munkahelyen a csapat- vezető jelent KoZb Vilmos­nak: — A fedőugrást átfogtuk az untercuggal és megyünk tovább... Nem igen értem a „bányász nyelvet”, amíg beszélgetnek jegyezgeték a füzetembe- A csapatvezető nevét is felírom, hangosan mondom: Kovács István. Mire megszólal az idős vájár; — Nyolcadik, Ko­vács 8. István vájár. A csúzdán zuhog a szén. Itt-ott kivágódik belőle a da­rabosából. Vigyázni kell, ami­kor a csúzda mellett „csú­szunk”, könnyen hátba vágja az ember a repülő széndarab' A HATOS TELEP kijára­tához érünk. Sokáig nem le­het társalogni a fejtésben, a Klepach csapatnál nincs pauza, ropognak a fejtőkala­pácsok, mint a lövészárok gép fegyverei. Egyenes derékkal folytatjuk útunkat a kiáradt csorgák mellett az akna felé. Mellet­tünk teli csilléik zakatolnak, viszik a hatos-telep kitűinö szenét. Gazdagh Is£vád i ságában sportpályá kát, bent a faluban f bölcsődét építettek, j az ehhez adott tár- 1 sadalmi munka ér- : téke ugyancsak < meghaladja a fél­millió forintot. A i község belterületén . lefedték az árkokat 1 és föléjük virágos- 1 kerteket varázsold i tak. Szalabnakon a < község minden la- i kosa több napot i dolgozott a bekötő- ; út építésén, Szálán- 1 tán a népfronttá- i zottsági tagok kéz- t deményezésére ha- « tárazták él a mű- 1 velódésá ház építé- I sét. Magyarbólybaií s a népfront-elnök r kezdeményezésére k napközis, otthonnal bővítették az álta- i lános iskola felső s tagozatának kellé- 1 giumát, amelyben j három környező község ' kisdiákjai lakinak. A megye 1 kilenc községében f készül ebben az év- j- ben törpevízmű: ezeknek földmun­káit ingyenesen t végzik. a < Baranyában — í Pécset is beleértve í — az idén 53 millió j forintot irányoztak i elő községfejleszitési ; célokra; törpevíz- ! művek, iskolák, > művelődési házak, > orvosi rendelők, | utak. járdák építé­] sőre. A közösség ér- j dekeit szolgáló épít > kezéseket a lakos- ! ság jelentős társa- 5 dalmi munkával tá- 5 mogatja^ Mohácson > például a parkosí- i táshoz, két új mű­> velódésá ház, egy s iskola, a strandfür­> dő, a csónakház i építéséhez nyújtott társadalmi munka értéke már eddig i meghaladja a fél- ( millió forintot. Az utat építő Hetve- helyen 750 forint, i a vízmüvet építő ! Pellérden 158 fo- í rint, Szőkéden 266, , < Királyegyházán- 172 > forint az egy kere- S sőre jutó társadal­< mi munka értéke. 5 SzentLőrincen í másfél kilométer > utat, strandfürdőt lés ennek szomszéd-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents