Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-19 / 219. szám

1963. SZEPTEMBER 19. lÜAPLO 5 «Ha valaki megszerkeszti azt a gépet..." Dobozösszetoló és címkéző gép percenkénti teljesítménye 132 doboz összetolása és címkézése. Oka volt annak, hogy meg­látogassam az óbudai gyufa­gyárat. Sok panasz érkezett a szerkesztőségbe, hogy a megvásárolt gyufásdobozok hiányos töltésűek, ami a köz­gyanakvást elsősorban az el­árusítókra terelte. A gyárból ellenőrző bizott­ság utazott le Pécsre és sorra- járta a meggyanúsított trafi­kokat. Rengeteg dobozt kiürí­tettek és megszámolták, meg van-e a 48—52 szál Bizony nem is egy dobozban hiányt konstatáltak és önkritikusan magukra vállalták a felelős­séget, elismerték, hogy gyár­tási hibáról van szó. Méghoz­zá mindmáig megoldatlan gyártási hibáról, amit csak a helyszínen tudnának szemlél­tetően bebizonyítani. így kaptam hát meghívást egy olyan gyárba, amelyről az elmúlt 20—30 év alatt aligha írt egyetlen sort is egyetlen megyei lap Dunántúlon. En­gedtessék hát meg, hogy ez a riport ne csupán a fentebb jelzett gyártási hiba feltárá­sára szorítkozzék, hanem né­mi képet, ízelítőt adjon a gyár életéből. A Budafoki Gyufagyárat 1896-ban alapították. Előbb osztrák, később svéd gazdái voltak a gyárnak, s igazában csak a felszabadulás óta mondhatjuk magunkénak. S noha a gépek nagyjából ma- tuzsálemkorúak, a mellettük, a velük dolgozó munkások, műszakiak mégis egészen fia­talos produkciót préselnek ki belőlük. Csupán a budafoki gyárban (mert rajta kívül Győrött, Szegeden és Kecske­méten is van gyufagyár) éven­te sem kevesebb, mint 90 ezer láda árut gyártanak, ami igen PUKQIEKINIÉ ÜGYE tekintélyes mennyiség, hiszen egy-egy ládába 5000 doboz gyű fát csomagolnak. Főbb export- megrendelőjük Belgium és Anglia, melyek a magyar gyu­fa nagyrészét viszont expor­tálják különböző nyugati ál­lamokba. Ezen a gyárlátogatáson ta­nultam meg tisztelni a „minő­ségi gyufát” is, amelyről ed­dig csak azért tartottam, hogy minőségi, mert valami­vel nagyobb dobozban árusít­ják, mint a 30 filléres gyufát. Nos, nemcsak annyi a különb­ség közöttük. Ugyanis a 40 filléres gyufa szálait speciális impregnálásnak vetik alá, amitől a fapálcikák a gyújtás után nem parazsasodnak el, mint az egyszerű 30 filléres gyufaszálak, és ennél fogva a tűzveszélyességük is szinte teljes mértékben ki van zár­va. A gyár udvara első látásra, inkább fűrésztelepre hasonlít. Hatalmas nyárfa és fűzfa­rönkök gördülnek a „gatter” alá, amely szabályos padló­deszkákat hasít a gőzölgőén nyers fából, de ha követjük a „padlók” útját, bizony csodá­latos műveleteknek lehetünk szemtanúi a különböző feldol­gozó üzemrészekben. A „co­los” padlókat hámozógép ha­sítja 2,2 milliméter vékony­ságra. Ezekből szabják később a gyufaszálakat. A „beldoboz” Raktári segédmunkást felveszünk azonnali belé­pésre. DÉDÁSZ Üzletigaz­gatóság Pécs, Légszeszgyár u. 13. Munkaügyi Osztály. hasítéka még ennél is véko­nyabb, egész pontosan 0,6í milliméteres, amit még to­vább bonyolít a „ripszelés” Ez abból áll, hogy a milli­méternél vékonyabb doboz­háncsokon finom törést, vag> inkább vájatot képeznek, hogy egy következő gépen leegy­szerűsítsék a bel- és küldoboz összeállítását. Hosszadalmas lenne leírni a gyufagyártás bonyolult fo­lyamatát, amely a fűrészelé­sen, a kéregezésen, a háncso­láson, a szálvágáson keresz­tül a szárításig az impregná- lásig, onnan pedig a száltisz­tításig, a csiszolásig, majd a fejkészítésig megy a maga végtelennek tetsző útján. Ha­sonlóan bonyolult a dobozké­szítés folyamata is, amelyet az összeállítástól a töltésig, a címkézéstől a dörzsfelület megadásáig okos gépek, ügyes gépkezelők végeznek. Mégis hol csúszhat be a hiba, hogy történhet meg, hogy a dobozok gépi töltésé­nél 10—12 szálas eltérések ke­letkeznek, a gyufavásárlók ro­vására? A főmérnök széttárja a ke­zét: — Látja, ez az, amin nem tudunk segíteni. A gép meg­tölti a dobozt, s ha véletlenül egy törött gyufaszál nem hosszirányba kerül bele, már meg is van a baj. Aztán az is hozzájárulhat a hiányos töl­téshez, hogy a gyufafejek egyik-másika nagyobbra sike­rül a kelleténél. Elmondja még, hogy a ber­lini gyufagyárban kísérletez­nek már valamiféle megol­dással, s ha valaki megszer­keszti azt a gépet, amely pontosan 50 szálat tölt a do­bozba, bizony szép pénzt kap érte, nagy ember lesz ... Ezek szerint könnyebb volt feltalálni annakidején a gyu­fát, mint manapság a töké­letes töltőgépet? Pedig a hozzáértők azt mondják, hogy a fejlett technika korában élünk. —s—gy— — AZ ORSZÁGOS Öntödei Vállalat mohácsi gyáregységé­nél megtartott társadalmi bí­rósági tárgyalást ezennel be­zárom — emeli fel utoljára az aktákat dr. Marton József- né, a bíróság elnöke. A nehéz levegőjű, cigaretta­füstös teremből kifelé furako- dom- A bolthajtású kapuig kí­sérnek a megjegyzések: Pur- gemét ki kellett volna rúgni... Ezért kár volt tárgyalni... És ha Te lennél a helyében?... Eh, kutyából nem lesz szalon­na ... Nem mindenki, de sokan „fejet” kívántak. Purgerné fejét- Az utcán kerékpárra, motorra ülnek, az asszonyok gyalogosan indulnak meg, hó­nuk alatt szatyorral, a város irányába. Egy pedig még ott ül a te­remben, tiloltkender hajával, piszkos kezével, fonott kosa­rában a grafittal leöntött ru­hadarabjaival és sír. Senki sem sajnálja. Jogosan? Igen, jogosan... S mégis! * FÉL HÁROMKOR vonult be a bíróság a zsúfolásig meg­telt terembe. Elöl dr. Marton Józsefné elnök, vállalati prog­ramozó, Mohai Jenő, Zentai István, Molnár Géza lakato­sok, Zoni Imre esztergályos — mint esküdtek, azaz bírósági tagok. A vádlottak padján VILÁGOS ISTVÁNNÉ mag­készítő és PURGER JÓZSEF­NÉ segédmunkás. Az első pad sorokban dr. Stolcz Béla mo­hácsi járásbíró. Az elnöki pulpitus mellett zizegő szala- gú magnetofon, arra íródik a vád. Jegyzőkönyveket ismertet a bíróság. Purger Józsefné pa­naszát. 1963. augusztus 29-én összeszólalkozott Világos Ist- vánnéval. Sértő megjegyzé­seket tett rá. Másnap bement az öntödébe, ahol Világos Ist­vánná se szó se beszéd, egy vödör hígított grafittal leön­tötte. Nem bántotta utána Vi­lágosáét, elment Viccmann Já­nos párttitkárhoz, aki azt mondta: fürödjön le. ö be­ment az igazgatóhoz és meg­r Uj telepítések Baranyában Az idén a nagyszabású gyümölcs- és szőlőtelepítési terv keretében újabb nagy te­rületeket telepítenek be szőlő­vel és gyümölccsel a Baranya megyei termelőszövetkezetek. Az ősz folyamán kerül sor 150 hold kajszi, 190 hold őszi barack, 54 hold körte, 25 hold szilva és 163 bogyós (fekete ribizli, málna, szamóca) tele­pítésére. A legtöbbet telepítő tsz-ek között van a mozsgói Zrínyi, a somogyapáti Arany­kalász, a pécsváradi Dózsa és a nagykozári Szabadság Ter­melőszövetkezet. Még az ősz­szel megkezdik az új 291 hold szőlő telepítését is. Ebből a siklósi Magyar—Bolgár Test­vériség Termelőszövetkezet egymaga 100 holdat telepít, a száz holdból harmincat Lenz Moser szisztéma szerint. A telepítésekre már folynak az előkészületek. mutatta magát. Aztán felke­reste az orvost. Kimosták a szemét, fülét, amely tele volt fekete szutyokkal. Az orvos javasolta, írják ki táppénzre. A gyár vezetői nem segítettek rajta. Kért két nap fizetés nélküli szabadságot és elment Pestre panaszra. Az ügyész­ségre is. Elmondta: őt min­denki bántja- Csilusnak csú­folják, s ocsmány szavakkal sértegetik. — Így volt? — kérdezi a bíróság elnöke, — mire Pur- gerné beletúr kosarába. Ki­emeli a kendőt, a ruhát. Mu­tatja, hogy használhatatlan. Kéri a kár megtérítését. Világosné kihallgatása kö­vetkezik ezután. Elmondja, hogy Purgerné már hónapok óta nem hagyja békében. Azt híreszteli róla, hogy korábbi lakhelyéről is azért kellett el­jönnie, mert ő egy „olyan nő”. Purgerné leselkedett utána, összebeszélt rá mindenfélét. Nem bírt már uralkodni ma­gán, elhatározta, hogy csúffá teszi a pletykást. NÉZEM A BÍRÓSÁGOT, s arra gondolok, két asszony cívódásából miért is kellett társadalmi bírósági ügyet csi­nálni. Meg kell büntetni őket és kész. Egyszerű fegyelmi ügy. A tanúkihallgatásoknál azonban fordul a kocka. Kiss Károly művezető áll az asztal elé és mondja a mik­rofonba: Purgerné viselkedé­séből már azt következteti, nem ép elméjű. Mellárd Mi- hályné: mindenkit összeveszít, beszél, hazudik. A csoda tud­ja, hány munkahelyről távo­lították már el ilyen dolgok miatt. Szabó József magké­szítő: nem csodálom, hogy Világosné ezt tette vele. Bállá Ferenc gyáregységvezető-he- lyettes: elégedetlenséget szít. összeférhetetlen. Munkája nem ér egy garast. Lóg. Maul József né üb-titkár: segélyek­ben részesítettük. Két gyere­ke van, meg az anyját tartja el, de van 950 forint keresete, 760-at gyerektartásért kap, plusz családi pótlék. Kinek jut ennyi itt a gyárban? Há­rom részlegben is volt, de egyik helyen sem becsülte meg magát. Udvarosnak tet­ték, de ott sem végzi munká­ját rendesen. Sorban jönnek a tanúk, Zsifkovics Mátyás, Baresz Elemér, Kult János, Kollár Mihályné. Volt akivel kikez­dett, volt akire a városban beszélt tücsköt-bogarat. Fele ennyi vád elég arra, hogy egy kollektíva kiközö­sítse magából az ilyen rágal­mazót. Ám Purgerné minden tanúnál felkel, négy szembe­sítésnél mondja arcába a vád­lónak: hazudik. Nem így volt. öt itt mindenki utálja, rosszat akarnak neki. Ám tévedhet ennyi ember? Lehet rosszin­dulatú ennyi ember? FELKEL a bíróság, vissza­vonul ítélethozatalra. Purger­né sorsa meg van pecsételve. Az udvaron Viccmann elvtárs­sal, a gyár párttitkárával be­szélgetek. Mi a véleménye? — Tudja, sokat forgattuk ennek az asszonynak az ügyét, így is, úgy is. Akartunk se­gíteni rajta, de betelt a po­hár. Nézze ezt a gyereket — mutat egy labdázó fiúra az udvaron — az ő fia. Felvet­tük, de másra sem használ­hatjuk. mint tejet visz a la­katosoknak- Mi mindent meg­próbáltunk. Csoport áll a bejáratnál, közéjük állok. Szikár, beesett arcú, stoppolt ruhájú férfi magyaráz a többieknek: „Ki­nek jut elcukrászdázni ötven forintot egy nap? Jobb az ilyet kilökni, menjen amerre lát”. — És arra nem gondolnak emberek — lép‘hozzánk Véry János, — hogy mi lesz vele, ha innen elküldik? Anyját tartja, meg a szerencsétlen gyerekeit. Mi megoldjuk a problémát, kidobjuk, de vala­hol csak újabb problémát fog okozni. A társadalomnak csak gondot okoz, továbbra is. Mi is hibásak vagyunk. Valljuk be! Én is, meg maguk is. Min­denki csak Csilusozta, hü- lyézte. Úgy kotorta itt a sze­metet a gyár udvarán, mint egy kivert kutya. Belemart mindenkibe, akit csak ért. Ki tudja, milyen hányatott élete volt idáig, miért lett ilyen rossz? De mondta neki valaki is, Ilonka ezt így — meg úgy? VISSZAJÖN a bíróság, el­foglalja helyét. Pattanásig fe­szült az izgalom- Most, igen most kimondják, hogy Pur- geménaik mennie kell. — A törvény nevében — kezdi dr. Marton Józsefné. — Világos Istvánnét a társadalmi bíróság vétkesnek mondja ki önbíráskodás miatt és ezért szóbeli figyelmeztetésben ré­szesíti és kötelezi 200 forint kár megfizetésére. A szocia­lista együttélés szabályainak megszegésében pedig vétkes­nek találta Purger Józsefnét, akit... írásbeli megrovásban részesít, s nyereségrészesedé­sének 50 százalékát, azonkívül egy évig minden segélyezését, jutalmát elvonja... ... A társadalmi bíróság azért döntött így, mert Pur- geménak még egyszer meg akarja adni az alkalmat, hogy új életet kezdjen •.. Mindenki feláll, Purgerné pedig sír. Megpróbálja az új életet, csak ne mondják neki azt, hogy Csilus. Az emberek pedig kifelé mennek. Sokan csalódottan, de sokan kicsit jóleső érzéssel is. Hátha lehet még valamit kezdeni ez­zel a Purgernéval. Szüts István V ■'/ '//.'// '//_'«/ '</ v '// '!/ '// '// V 'l/Jf/ V v/ '1/ '// '// <// '[/ BÁNATOS ÖREGEK Az egykori Biedermann­kastély híres japánkertjében sokszor órákig is elüldögél szótlanul P. Anna néni. Csak ül, és hunyorog a napfényben, kékfestő kötényén pihentetve ráncos kezét. Olyan nyugodt, olyan egyenes tartású, mintha egy festőnek ülne modellt. Körülötte zajlik a mozsgói szociális otthon mindennapi élete. A fenyőfa alatti pádon zoknit stoppol egy öreg néni, odébb fényképet nézegetnek, beszélgetnek. A férfiak ciga­rettáznak, s az ebédlőből tá­nyérzörgés hallatszik. Anna néni keveset beszél, de szí­vesen meghallgatja bárki me­sél a sorsáról, az otthoniak­ról, s ilyenkor még jobban el­szomorodik. A fia három év óta még egyszer sem volt ná­la látogatóban. — Nem baj kedvesem, hoz­zászoktam már — mondja félszegen. — Nem. Nincs messze Szentlászló, szinte egy hajításnyir* van Mozsgótól. — Hogy rossz gyerek volt-e? Nem mondhatom. Csak mikor a háború szétszórt mindenünket és újra kellett kezdeni, nehezen viselte. Ha­ragudott, miért mentem hoz­zájuk. Dehát hova is mehet­tem volna? Hetvenhat éves koromban is a mezőre jártam, mégis megkaptam: — Dol­gos nincsen, csak evő van. Talán nem is az fájt legjob­ban, hogy egy estén jól ol- dalbataszítottak seprűnyéllel, mondván, hogy meddig akar még élni. Ezt is nehéz lenne elfelejteni, de attól még job­ban megriadt, hogy tudtára adták: „Ez még csak a kez­det volt”. A falu tanácselnökének em­bersége, gyors intézkedése jut­tatta otthonhoz az idős asz- szonyt, aki azóta három éve az intézet lakója. A tanács­elnök járt itt öregek napján, eljött köszönteni a faluból való gondozottakat. Elmúlt a karácsony, névnap, születés­nap, sehol smmi. Igaz, az in­tézet gondnoka pálinkás ku­picával kívánt boldog új évet mindannyi uknak, és nem hiányzott a sör, édesség, vi­rág sem a nők napján, de az otthoniak levele és látogatása még most is késik. — Jó itt, — mondják az öregek, — ezt Anna néni is megerősíti. Jó volt itt, s mégis rettenetes, hiszen az idős asz- szony mérnök unokája, akit ő nevelt fel, ide nősült a falu­ba. Ha akart volna, se jár­hatott volna más úton, mint a kastély előtt. Mégsem jött be meglátogatni. — Talán a nőknek jobb szí­vük van — súgta az öregek egyik gondozója. — Az uno­ka felesége, a fiatalasszony ugyanis eljött. Amikor Anna néni olyan nagyon szerette volna látni a dédunokát, a kicsit is elhozta pár pillanat­ra. Azóta ő sem jön, mert Pécsre költöztek. A beszélgetésbe egy őszha­jú, szemüveges asszony, a „sorstárs” is belekapcsolódik. — Egyszer az újság is írt róla, hogy a lányom, aki kör­zeti orvos, kisemmizett, ki­dobott. Bíróságon kellett pe­relni a tartásdíjat. El is köl­tözött innen többszáz kilomé­terre és még egy levelezőla­pot sem írt kilenc hónap óta. Azért én nem potyázom ám el, amit levonnak tőle, bár most biztosan haragszik érte. • Összegyűjtöm, hátha megszo­rul egyszer, hogy akkor visz- szaadhassak neki legalább egy marokkal. A 84 éves B. nénihez sem jön már évek óta senki. — Négy gyerekem volt, és nagyon sokat dolgoztam ér­tük — szól a néni. — A Ma­riskám Kétújfalun van, Katus Dencsházán, s az egyik fiam a közelben lakik a szőlőhegy­ben. Amikor már nem bír­tam a munkát, megkérdez­tem: — Leszel-e fiam annyi em­ber, hogy akár ott, ahol a tyúkjaidnak, de helyet adsz? — Hátat fordított és nem válaszolt. Nem kellett az anyja. Akik ismerik, azt mondják, nagyon nehéz természete volt B. néninek, most is szeret még pörlekedni, nemhogy fia­talabb korában. Ezért nem fo­gadják be a gyerekek. De azért mégiscsak ő nevelte fel őket. Ha mást nem, jó szót érdemelne. — Tudom, vannak olyanok, akik fiatalabb korukban vé­tettek a gyerekük ellen, ittak, gorombák voltak, rosszul él­tek, — mondta az intézet egyik dolgozója. így utólag nehéz eldönteni, kinek és mi­lyen mértékben van igaza. Egy biztos, nagyon sok öreg maradt magára. Sokszor a családi körülmények miatt nem élhetnek együtt az öre­gek a fiatalokkal, s a szociá­lis otthon jó megoldás, jó he­lyük van itt. De a család sze- retetét a legmesszebbmenő gondoskodás sem pótolhatja. Egy levél, egy látogatás, új kép a kisunokáról, hír a szom­szédokról, apróság csupán, s milyen óriási szomorúságot okoz, ha elmulasztják a hoz­zátartozók. A szobákban tarka terítő az ágyon, a társalgóban rá­dió, televízió. Körös-körül er­dő, s a virágokkal teli park­ban szomorú fűz mossa ágait a tóban. . — Nappal minden szép, el­nézelődünk, csak az éjszakák ne lennének olyan hosszúak, — mondja halkan Anna néni. Beszélgetnek az asszonyok, megnyugszik az idős asszony arca is. ölébe ejti, kékfestő kötényén pihenteti ráncos ke­zét. Hunyorog a napfényben az utat figyelve, hátha egy­szer nyílik a kapu, eljön az a fiú megkérdi: — Hogy van, jól van-e, édesanyám? W'esztl Márta A PÉCSI RADIO 1963. szept. 19-i, csütörtöki műsora a 233,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor; Tamburazene. Útközben jegyeztük fel. A gyermekért. — Jegyzet. Érdekelni íogja hangatóinkat. S. Hrisztics: Ohridi legenda. 17.30: Német nyelvű műsor: Feljegyeztük, elmondjuk... Johann Nestroy — ma. A „Fekete folyam” forrásánál. Vidáman, frissen. — Melódia­csokor nagyapáink idejéből. 18.00: Szórakoztató muzsika. 18.30: A Történelmi Társulat dél­dunántúli csoportjának előadás- sorozata. — Nagyatádi Szabó István és pártja az I. világhá­ború előtt. Király István elő­adása. 18.10: Víg özvegy. Részletek Lehár Ferenc operettjéből. 18.55: Dél-dunántúli híradó. 19.15: Tánczene. 19.35: Akik közreműködnek. — Riportösszeállítás. 19.55: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Ha way rózsá- já (este 7 órakor). Nyilvános fő­próba. MOZI: Park: Négy szerzetes (fél 5. fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Petőfi: Négy szerzetes (5, 1 és 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth: Tengerparti vakáció (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szé­lesvásznú). Kossuth Híradó Mozi: Magyal- híradó, 17. sz. világhíradó, 18. sz. világhíradó, A helyes útvonalon. Siker, Szóról szóra. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: Délután 5-kor Madridban (ő és 7 órakor). Jószerencsét (Pécsszabolcs): Hazugság városa (5 és 7 órakor, szélesvásznú). Rákóczi (Mecsekalja): Tenger­parti vakáció (7 órakor, széles­vásznú). Május 1. (Vasas II.): Félúton (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): Tücsök (6 és 8 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): Meglepetés a cirkuszban (8 órakor). Táncsics (Siklós): Bálvány (fél 8 órakor, szélesvásznú). Istenkút: Szabad szél (7 órakor). DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32, 15-33; 17 óra Jtan 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi u. U Telefon: • 15-32, 15-33, 50-00. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10. sz Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helv postahivatalok­nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 i'f^apra 12.— Ft, Indckszá . 'í.OCk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents